Pesti Hírlap, 1924. szeptember (46. évfolyam, 181-204. szám)

1924-09-23 / 198. szám

MAPI HÍREK. Köv­ess tábornagy meghalt­ Báró Kövess Hermann tábornagy, az osztrák­magyar hadsereg egyik legkiválóbb stratégája, a világháború veretlen hőse, hétfőn hajnalban bécsi lakásán meghalt Kövess a katonai tehetsé­gekben nem nagyon bővelkedő osztrák-magyar had­seregnek azok közé a tábornokai közé tartozott, akikről még a külföldiek is elismerték, hogy kiváló katonai tehetség. Fényes katonai pályáját igazol­ták azok a sikerek, amelyeket személyes tulajdonai által vívott ki. Nagy koncepciójú katona volt, első­rendű haditervkészítő, a tervek végrehajtásában pe­dig okos, ügyes, és erélyes vezér. Kövessházi Kövess Hermann régi magyar származású katona-család­ból született, 1854-ben, Temesváron. A hadiiskola el­végzése után mint vezérkari százados, a krakkói hadtestparancsnoksághoz került. Később a gyalog­sághoz osztották be és a 26-­os, 72-es, 52-es és 23-as magyar közös gyalogezredeknél szolgált, mint őr­nagy, alezredes és mint ezredes. Tábornokká 1902-ben nevezték ki. Mint vezérőrnagy a 15-ik gyalog­sági dandár parancsnoka volt Insbruckban. Itt lé­pett k­özelebb­ összeköttetésbe Conraddal, a későbbi vezérkari főnökkel, akinek később munkatársa lett a déltiroli védelmi vonal kiépítésénél. 1907-ben mint Conrad utóda és altábornagy, ő vette át az inns­brucki (8-ik) gyalogsági hadosztály parancsnoksá­git. Ettől az állásától csakhamar megvált, s ő lett a felügyelője a Lét-Tirolban végrehajtott erődítési munkálatoknak. 1911-ben a nagyszebeni 12-ik had­test parancsnokává nevezték ki, s ebben az állásá­ban érte a világháború kitörése. Hadtestével az orosz harctérre vonult és nagy harcokat vívott Kelet-Galí­ciában az előrenyomuló orosz túlerővel. Diadalainak sora a gorlicei áttörés után kezdődött és Ivangorod bevételével végződött. Az 1916-ik szerbiai offenzívá­ban már mint hadseregparancsnok szerepelt Mackensen tábornok hadcsoportjában és végrehaj­totta kiváló sikerrel a Montenegró elleni hadjáratot. Ezzel a hadjárattal szerezte meg hírnevét és csak­nem páratlan népszerűségét. Az első olasz offenzívá­ban az ő hadserege foglalta el Asiago és Arsireo erő­dítményét. Amikor a Brusz­lov-féle offenzíva meg­kezdődött, az ő hadserege vette át az erdélyi Kárpá­tok védelmét. 1917-ben, amikor csapataink a meg­hiúsul orosz offenzíva­­után támadásba mentek át, ő foglalta el Csernovitzot. Ekkor nevezte ki a király tábornokká. Közvetlen az összeomlás előtt a Balkán­félszigeten harcoló déli hadsereg parancsnoka volt. Kövess II.Armann tábornokról elragadtatással be­szélnek volt tisztjei, tisztelték és bálványozták kato­nái. Rendkívül jóindulatú és humánus feljebbvaló volt. Azok közül a kevésszámú hadvezérek közül való, akiknek emléke az alatta szolgáló százezrek lelkébe vésődött. Elhunytát özvegye, Haye Eugénia bárónő és két fia gyászolja. Három fia volt, de a legidősebb elesett a világháborúban, a középső bank­hivatalnok Bécsben és egy fia Budapesten él. A tá­bornagyot Budapesten a hősök temetőjében­ fogják eltemetni. A tárgyalások már megindultak a bécsi magyar követség és a honvédelmi minisztérium kö­zött! A koporsót valószínűleg szerdán szállítják a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társaság hajó­ján Budapestre. * —­ (Beethovenről.) Beethovent, a lángeszű zeneszerzőt már régóta ismerik, de az ember a maga megható földi gyarlóságában, jóságában igazán csak most áll szemünk előtt, hogy új, ki­tűnő életrajza megjelent. Amikor megsüketedett, még inkább ker­ülte az embereket, mint annak előtte. Bosszús, epés lett. Egy napon Auschutz nevű színész a mezőn találta őt, amint leheveredett a fű­re és egy hang­jegypapírra kottákat irt, a földön kopogva ki a ritmust. A színész üdvözölte, de ő kurtán vála­szolt, mire Auschutz bocsánatot kért, hogy za­varja. — Az út mindenkié — válaszolt Beethoven. — Szabad tudnom, mit irt? — Valami ostobaságot, hogy szórakoztassam a legyeket és hangyákat. Aztán rámeredt a hangjegypapírra és nem fezelt többé. Egy napon Holzot, jóbarátját, megkérte Ilahn, a zeneszerző, hogy szerezzen a felesége számára Beethoventől egy hajfü­rtöt. Beethoven nem volt hajlandó hajfürtöt küldeni. Ezra Holz Beethoven tudtával egy csomó kecskeszőrt jutta­tott el tisztelőjéhez, amin Beethoven nagyon mu­latott. Különben is szerette a tréfákat. Testvéré­nek, Jánosnak, volt egy névjegye, melyen ez állt: — Beethoven János, nagybirtokos. Beethoven egyszer kicserélte ezt a saját névjegyével, mely alá ezt irta: — Beethoven Lajos n agy­birtokos. Jó kedélyét akkor is megőrizte, mikor a ha­lált várta. Mig a sebész lecsapolta a hasából a­­vízkóros folyadékot, igy szólt hozzá: — Doktor úr, ön most olyan, mint Mózes.­­Vizet fakaszt ebből az öreg sziklából... — (A debreceni huszárezred emlékünnepélye.) Debrecenből jelentik: ünnepélyes keretek között zaj­lott le vasárnap a debreceni volt kettős honvédhuszár­ezred emlékünnepélye, melyet Tisza István és az ez­red hősi halottjai emlékének szenteltek. Az ünnep­ségre a fővárosból lejöttek: vitéz Horthy István tá­bornok a kormányzó képviseletében, József Ferenc királyi herceg, vitéz Nagy Pál tábornok, a honvédség főparancsnoka, báró Hazai Samu, volt honvédelmi miniszter, Rakovszky Iván belügyminiszter. Jelen voltak még: Ferjencsik Ottó tábornok, körletparancs­nok, Hegedűs Pál, Flohr János, Dádoki-Sós Károly tábornokok és a tisztikar majdnem teljes számban. Hadházy Zsigmond, Debrecen város és Hajduvárme­gye főispánja, Magos György polgármester, valamint a város és a vármegye tisztikara. Az ünnepségen a szomszéd vármegyék küldöttséggel képviseltették ma­gukat. Az emlékünnepély a honvédhuszárlaktanyá­ban berendezett Tisza-szoba felavatásával kezdődött, ahol gróf Tisza Istvánnak Czigler festőművész által festett életnagyságú képét helyezték el. Flohr János tábornok vázolta a Tisza István-emlékbizottság mun­káját. Utána tót­h­váradi Asboth István tábornok tar­totta meg emlékbeszédét gróf Tisza Istvánról. Majd báró Hazai Samu nyugalmazott honvédelmi minisz­ter mondott hosszabb beszédet. Vitéz Huszár Endre református tábori lelkész megáldotta a képet és a szobát. Innen a kaszárnya udvarába vonultak, ahol Horthy István tábornok díszszemlét tartott a katonai és cserkészcsapatok felett, majd kezdetét vette a ze­nés tábori mise. Ujfalussy Gábor huszárezredes a hősök kultuszának szükségességéről szólt. Beszéde alatt hullott le a lepel az emlékműről, melyre az ez­red hősi tis­ztjeinek és legénységének nevét vésték be. Dr. Magos György polgármester a város közön­sége nevében átvette az emlékművet. Vitéz Nagy Pál tábornok a honvédség, Ferjencsik tábornok a honvé­delmi miniszter,­ József Ferenc királyi herceg édes­atyja nevében, Horánszky Lajos a Tisza-emlékbizott­ság, Magos György polgármester Debrecen város ne­vében helyeztek koszorút az emlékmű talapzatára. Az ünnepség után a katonai díszmenet vonult el Horthy István tábornok előtt. Vasárnap délben 150 terítékes bankett zárta be az ünnepséget.­­ (Magyar képviselők Olaszországban.) Az olaszországi tanulmányúton levő magyar képvise­lőket Milanóban is ünnepélyesen fogadták A város­házán Magnielli egyetemi tanár és főpolgármester üdvözölte a városi tanács élén a magyar törvényho­zás tagjait, mire a magyarok részéről Puky Endre válaszolt olasz nyelven. Délután meglátogatták a mozdony- és repülőgyárat s a­ város többi ipartele­peit és Crespi szenátor meghívta őket textilgyárának megtekintésére. — Rómából jelentik: A magyar képviselők a budapesti olasz-magyar kereskedelmi kamara vezérigazgatójának kíséretében Rómába érkeztek. A pályaudvaron a magyar ügyvivő és a magyar követség tisztviselői, továbbá az olasz kül­ügy- és belügyminisztérium képviselői, valamint több előkelőség fogadta őket.­­ — (Nyíregyháza ünnepe.) Nyíregyháza ünne­peivel kapcsolatban vasárnap délelőtt 1­ órakor az ipartestület negyvenéves fennállása alkalmából ju­bileumi díszközgyűlés volt a városháza nagytermé­ben, melyen az ünnepi beszédet dr Andor Endre he­lyettes államtitkár tartotta. Délután három órakor a Falu Szövetség a legnépesebb magyarországi csa­lád jutalmazására ünnepélyt rendezett a kiállítás területén. Ignácz János, nyiradonyi kondás, aki ti­zenhat gyermeket nevelt és közülök tizenöt él, kapta m­íg az egymillió koronás jutalmat. Délután négy órakor volt Magyarország válogatott B. csapata és Kelet-Magyarország válogatott csapatának mérkőzé­se, melynek eredménye 4:3 (2:1) volt.­­ (Egy pénztáros, aki lóversenyen veszíti el a rábízott pénzt.) A Magyar Jutaipar R. T. még au­gusztusban feljelentést tett pénztárosa, Kozma Béla ellen sikkasztás miatt. Ugyanis Kozma minden elő­zetes bejelentés nélkül egyszer csak nem jelent meg a hivatalában s többé nem is látták. Elmaradása gyanús volt és ezért pénztárvizsgálatot tartottak, melynek során kiderült, hogy Kozma a kezelésére bizott pénzből 83 millió koronát elsikkasztott. A részvénytársaság feljelentésére a nyomozás meg­indult, de Kozmát nem sikerült kézrekeríteni. Szom­baton délután egy detektív Kozmát az Andrássy­áton felismerte és előállította a­ főkapitányságra. Itt. Kozma beismerte a sikkasztást s elmondotta, hogy a pénz egy részét az a­faai és megyeri lóver­senyeken eljátszotta, majd Siófokra utazott és megmaradt pénzét pedig ottan vesztette el kártyajáté­kon. A sikkasztó pénztárost beismerő vallomása után előzetes letartóztatásba helyezték. Szőnyeg. Az emberi életet szebbé (hogy ne mondjuk: elviselhetőbbé) tevő fényűzés évezredes művészete az, mely a Kelet lángoló színekben tarkálló sző­nyegeivel ajándékozta meg az emberiséget." Talán ez a művészet az, mely az összes többi ősművésze­teket túlélte, ami annyit jelent, hogy nálánál tán csak a görög szobrászat és az egyiptomi építészet régibb, de ez a kettő már csak a múzeumok és ro­mok halál utáni életét éli, míg a szőnyeg, ősi alakjában és hagyományaiban, ma is élő része a művészetnek. A szép kép és a szép könyv mellett a szép szőnyeg a harmadik, mely valósággal kísé­rője az ember életének, ha a kegyes istenek a szép­ség iránt való fogékonysága mellé a gazdagság ajándékát is megadták neki. Vagy megfordítva: ha a gazdagsággal a szép élet iránt való érzékeny­ség is együttjár egy-egy boldogabb halandó földi vándorlása során. Kép, könyv és szőnyeg,­­ a művészi és bensőséges bájt lehelló lakás három nélkülözhetetlen kelléke, három kedves és hallga­tag útitárs az életen és az élet változásain át. A három közt általában a szőnyeg képviseli a legna­gyobb fényűzést és ennek legmagasabb aranyér­tékét, így hát a szőnyeg az, mely a legutóbbi év­tized változatos és viharzó táncában az arany­borjú körül, a legjellemzőbb, mondhatnók: legem­beribb pályafutást járta meg. Hány békés, boldog és előkelő otthont dúlt fel ennek az évtizednek sze­szélyes hullámverése és ahol az otthon meghitt csendjébe váratlanul beledörömbölt az ajtót ver­deső gondok csapata, ott mindig a szőnyeg került először idegen kézre. És a szőnyeg vándorolni kez­dett. A szőnyeg állandó értékké vált a változó ér­tékek helyett. A szőnyegnek elérkezett a konjunk­túrája és — mint mindenben — a konjunktúra itt is megölte azt az áhítatot, mely a művészetnek és szépségnek boldogabb időkben kijárt. A szőnyeg, hogy evvel a ma oly divatos szóval éljünk, s tar lett az újkeletű, mindent felhabzsoló gazdagság életszükségleteinek asztalán. A szép és nemes ott­honokból, rajongó szerelmeseinek simogató szemei elől a szőnyeg az értetlen vagyon, vagy ami még ennél is rosszabb, a rideg spekuláció karmai közé került. De ezek a vagyonok, spekulációk, konjunk­túrák is elfogytak, eltűntek a vagyonok, spekulá­ciók és konjunktúrák más, újabb és megváltozott hullámverésében és a szőnyeg kézről-kézre, ott­h­onról-otthonra, környezetről-környezetre vándo­rolt. Hol vani ma, minő otthonokban, minő lábak gyengéd vagy kegyetlen taposásának, minő szemek simogatásának vagy közönyös pillantásának ki­téve? — Az Iparművészeti Múzeumban tegnap megnyílt kiállításon azonban még fejedelmi vol­tában, egész fenségében és ettől a szeszélyes és csúf áradattól be nem szennyezetten, mint áhíta­tos bámulat tárgyát látod a szőnyeget, szép dol­gok barátja te, kinek tán soha nem volt, soha nem lesz süppedő keleti szőnyeged, de kiben még áhí­tatos rajongás él az életnek ama szép és nemes ajándékai iránt, melyek mindig másoknak jutnak osztályrészül. (—) — (Reklámtábla és homlokzat.) Egy építész ol­vasónk fölhívja a figyelmünket arra az esztétikailag igen szomorú körülményre, hogy Budapest bérpalo­táinak homlokzatát és ezzel a város külső képét mind jobban eléktelenítik a rájuk aggatott címtáblák és reklámok. Kétségtelenül igaz, hogy a budapesti há­zakon elhelyezett cégtáblák és reklámtáblák nem a leginvenciózusabb művészi érzékkel vannak elhe­lyezve és hogy ezek a többnyire igen tekintélyes nagyságú táblák a legtöbb esetben teljességgel ellen­tétben állanak a ház egész stílusával, sőt előfordul, hogy az egész homlokzatot elfedik. Ugyanez a hely­zet az újabban mindinkább hatalmas méretekben ké­szülő díszes üzleti portáloknál is, melyek pláne nem veszik tekintetbe az illető ház építészeti stílusát és ennek követelményeit, hanem teljesen önkényes íz­léssel fedik el vagy kiáltják túl ízléstelen stílusbeli ellenmondással a ház építményeit. A legvigasztala­nabb látványt azonban azok a házak nyújtják, me­lyeknek homlokzata vagy teteje gigantikus betűkkel hirdet egy-egy illatszert, likőrt, szappant vagy más forgalomban levő gyári terméket. Itt valóban el­mondható, hogy maga a ház és ennek architektúrája valósággal másodrendű szerepet töltenek be és szin­te csak arra valók, hogy alapul szolgáljanak a rek­lámnak Ezen az állapoton tényleg itt volna már az ideje, hogy egy külön erre a célra megszervezendő szépészeti bizottság segítsen. Nemsokára ugyanis a reklámtáblákkal, föliratokkal és rosszul, helyesebben ízléstelenül elhelyezett cégtáblákkal burkolt pesti házak még azt a kevés építészeti szépségüket is el fogják veszíteni, amellyel még rendelkeznek és a budapesti utcák vigasztalan reklámerdők hatását fogják kelteni. Talán a most, oly lendülettel folyó tatarozás egyelőre segít majd a baj, és nyomán el­tűnik a túlságba vitt feliratok és reklámok egy része, viszont ha nem történnek ellenintézkedések, bizo­nyos, hogy egy idő múlva minden tatarozással járó megtisztulási folyamat ellenére is ott tartanak majd a budapesti házak, ahol ma tartanak. — (Borzalmas tűz a szmirnai mo-'írószinházban.'» A Mafin jelenti Konstantinápolyból: Egyik szmirnai moz­róképedaházban tűz ütött ki és száz néző tűz­halált halt. U.jabb jelentés szerint a mozi­tűzben 20 ember elégett, 20 megsérült, és 25 ember eltűnt. Attól tartanak, hogy Ismétl pasa sógornője a halottak közt van.­­ (Dr. Büschinn előadásai a Telela Egyesület­ben.) A Teleia egyesület és a Magyarországi Alko­holellenes Liga meghívására dr. flasching, német tanár, péntektől vasárnapig több nyilvános előadást tart Budapesten. Az előadások látogatása díjtalan. Az előadások programmját, idejét és helyét a szer­vező egyesületek közölni fogják. PESTI HIRLAP 1924". szeptember "356.. szerda. Halljuk a Szolnokott .* (Gáspir rajza.) A csongrádiak pedig szolnokolnak, szolno­kolnak . . . ^GSTSZSCiiT. Legkellemesebb Üdülés és gyógyulás a ragyogó szeptember pompájában. Kénes gyógyfürdők, szén­fava* fürdők, vizgyógyintu­xot reumán, kfiszvényes, i'Ifgcs, vagy női betrank s zamára. Misékért utó-Idény-árak a Nagy szállodában, KM£n3 r.zpxur.» a strandfürdőn.

Next