Pesti Hírlap, 1924. szeptember (46. évfolyam, 181-204. szám)

1924-09-27 / 202. szám

10 Kamaraszínház. Zilahy Lajos: Grassalkovics herceg, Szigeti József: Becsületszó, Hercsey Ferenc: Karolina, A Nemzeti Színház fiókintézete, a Kamara­színház, végre "megnyílt az Andrássy-úti kabaré he­lyiségében. Háromféle szükségletnek kellene, h­ogy megfeleljen ez az új állami intézet. Az első anyagi. A Nemzeti Színház személyzetének szüksége van egy másik színházra, ahol a tagok mellékkeresetre tehet­nek szert. Ez volt edd­iütt a Várszínház. ,E régi szük­séglet most annál aktuálisabb, mert magának a Nem­zeti Színháznak is több jövedelemre van szüksége. Fontosabb azonban az ir­odal­ű­ és művészi hivatás. Kamaraszínházban disztingvált, választékos, finom irodalmat, s ezenfelül valam­i különleges, egységes, stílszerű játékot kell nyújtani a mű­sz­erető és iro­dalompártoló közönség számára. A Nemzeti Színház fiókintézetétől még azt is várjuk, h­ogy a magyar drámairodalomnak több teret fog szentelni. E feladatok közül a­ megnyúló előadás műsorá­ból inkább csak a»« anyagi részt láttuk k­idombo­rodni. Ez a Kamaraszínház egyelőre csak éléskam­rája a színház tagjainak, akiknek alkalmuk nyílik egy kis mellékkeresetre és az elhanyagolt tehetsé­geknek népszerűség-szerzésre. Ez is valami. De ma­gasabb irodalmi és művészi feladatokból semmi újat sem láthattunk. Háron ös kiváló írónak kedves termé­két mutatták be, de valamennyi régebbi alkotás. Ha az állam egy új szinteizat megnyit és egyetlen igazi újdonságot sem tud szerezni fin­gyar íróktól, pedig egy éve készül a megnyitásra, akkor ez igazán nagy szek­epű szegénységre vall. Ettől eltekintve a kiválasztott három egyfelvo­násos érdekes és értékes munka. A műsor utolsó száma volt, de elsőnek említjük fel Herczeg Ferenc­nek, a nagy írónak, Karolina című vígjátékát. Az irodalmi ötvösművészet kis remeke ez, irodalmi bijou, a bécsi udvari élő kosztümös szatírája, amelybe belevegyül egy gárdatiszt révén és egy ma­gyar apátur személyében az egészséges magyar le­vegő. Herczeg Ferenc na­gy értékű egyéniségének minden eredeti vonása megnyilatkozik ebben a kis munkában: finomság, szellem, jellemző képesség és magyar érzés. Gál, Pethő, Uray, Náday, Almási, Thurányi és Nagy Teréz finom művészettel ját­szottak. •­ J Zilahy Lajosnak, a nagytehetségű fiatal drá­maírónak. Grassalkovics című vígjátéka szintén igen értékes irodalmi munka. A régi miliő levendula-illa­tába egy modern tehetség friss szelleme vegyül. Rá­kosi Szidi, Kiss Irén, Somogyi Erzsi, Uray, Alma és Thurányi nagyon jóízű alakításokat produkál­tak. "A harmadik darab Szigeti József Becsületszó című aprósága volt, amelyet Hevesi Sándor gyakor­lott kézzel modernizált. Az elhunyt kedves színész és humora ma is frissen hatott. Feltűnt Almá­si pom­pás alakítása, továbbá Uray, Pethő, Vizváry Ma­riska, Somogyi Erzsi és Nagy Teréz kiváló játéka­ után most már magyarul tud énekelni és inni, leg­közelebb attilát varrat és magasszáru csizmával, ár­valányhajas pörge kalappal megy, majd vendégsze­ Tepeni­k Prágába. De azért megmaradt jó csehnek is. Annak ide­jén ő vitte keresztül, h­ogy a m. kir. operaházban Előadják Smetana Dalborját; hangversenyein gyak­ran énekelte egy másik Smetana-operának, a Csók­nak főbb áriáit és egyszer víg társaságban hírtelen sírva fakadt, mert valaki belefogott egy cseh nem­zeti dalba, a hires Kolemov májba . . . Sőt egy Szil­veszter-ési mulatságon, akkor itt időző egyetlen fiá­val, akinek szintén szép tenorhangja van, órákon át énekelt cseh népdalokat, hogy bebizonyítsa, meny­nyire hasonlít a cseh népdal a­­ magyarhoz. Nálunk jóideig a London-szállóban lakott, de egyszer csak hirtelen kiköltözött. Megharagudott a vendéglősre, mert az nem akart, még az ő kedvéért­­sem, esti tíz óra után — csapoltatni. Azután egy városligeti villában volt szállása, de onnan mindig elkésve jött az operaházba, mert útközben sok volt it­z vendéglő, egy másik, Vörösmarty­ utcai lakását pedig hamarosan elhagyta, mert a szomszédja egész nap Wagnert zongorázott és pedig rosszul. Már arra is gondolt, hogy Budán házat vesz és egészen letele­pedik nálunk, de tavaly megbetegedett, azóta cseh­országi birtokán ápolták, most pedig onnan érkezett halálának híre. Nagy művész volt és igen érdekes ember, s ami emberi gyöngéje és hibája volt, nem homályosíthatja el ragyogó művészetének felejthetet­len emlékét. (Ilds.) A bécsi színházművészeti kiállítás. Bécs, szept. 26. A kétségkívül felnagyított jelentőségű bécsi színházi és , zenei ünnepeknek talán egyetlen maradandó értéke az a két kiállítás, melynek egyike egy hete nyílt meg a grafikai gyűj­teményéről híres Albertinában, másika pedig most van rendezés alatt... A Hofoper háta mögött el­terülő kis emelkedőn épült palota szép barokk­ ter­meit ma nem Rosalba Carriera lágyszínű, ódon pasztelljei díszítik, hanem fényképek,­ kosztüm- és dekoráció-skiccek, a vitrinek helyén pedig kis szín­házmodellek töltik ki a teret. * Gazdagon van képviselve az expresszionista MAI ELŐADÁSOK: Opera 7—10: Diszelőaiás. — Nemzeti 7—10: Karamazov testvérek. (Ódry, Gál, Tasnády I. Aczél I.). - VI­­V18—VIII: Cseresznyés­kert. (Varsányi I., Tríkós A., Haszedd­s, I­ukács, Kabos). — Hatyar l-iiS—11: A sasfiók. (Darvas 1.., Tarnay, Kil­me­ly). —­Király 1.58— t-ill: Árvácska. (Vaály 1., Somopyi N., Kiss, Boron). — Renaissance 11*8—10: Csókoljon meg. (Simonyi M., Somlay, l'Art-os K., Bérczi). — Fővárosi gji— Ud­: A drótostót. (Zátkai, J­iller I., Hajdú F... Hal­mos). — Városi 7—­10 A mikádó. (Toronyi, Halász (I., Bársony IX, Dalnoky). — Belvárosi 11,S—10: Kreutzersionáta. (Titkos I., T­írzs, Halmy M., Kertész). — Kamara 1 41­1: Karolina, Becsületszó: Grassalkovich. — Blaha ,z Jg: I love Jon, Székelytanó, stb. — Vidám Szinpad 0—12: (Keleti J., Szöllítsi K­., Békesti, stb.). — Budai 7—Vill: Aranymadár. (Timár I., Somogyi R. Dezspffl). — Újpesti S—11: Három a kislány. (Alpár G., Bihari, Földewnyé, Várady). Tel. J. 121-68 A NAGY NEMZETKÖZI VARIETÉ mű­sor kezdődik 8 órakor. Apolló Színház az Eskü­téri Hetik­ontran Telefon­­ József 150—61. Terruli Színpad (Teréz-körút 46). Talflon :­na—st Corvin­ Színház Tel. J. 89-88. J. M-80. „Vonás négyes" Tavasz ébredése. Egy ur két kutyával, Hagy János adója Eredete 8 órakor. UJ MŰSOR Nagy Eridre, Salamon Béla felléptével. Kezdet- 19. .in */­12 órakor. KAMARA Tel.:­ózs. 140-27. OMNIA mozgéscéppalota. József-körut 81. Telefon : Józs. 1-25. Alralsuni (kellenek az éjszakában) 8 f. KcSifUlU K. Bennett, B.LaMarr Ciklon II. avagy Haragszik az ember. burl. 2 f. A Corvin­ Színház zenei különlegessége. — Fogj meg ha tudsz. (Fix-fox burl. 2 f.) - Híradók. Előadások: V.6, '­,8 és '^10 Ki a ghettóból. Nordisk-Ufa világattrakció. Főszereplő : HENNY PORTEN Előadások:: %6, %8 és­­410 órakor. Itélet éjszakája. A Füttyös Tom 6 felv. (Tom Mix) Filmriportok. — Divatrevő. Előadások : 1,6, %8 és 1/110 órakor a tenger és az emberi ,,Wigld szenvedélyek filmje 7 f. „TIGRISVÉR" a szerelem nagy regénye 8 felvonás. Kezdet 4, 6, 8 és 10 órakor. Telefon 182-S2. TIVOLI VI. Nagymező­ utca 8 Telefon 30—49. A Ki a ghettóból. Történet a mult század 60-as éveiből 10 felv A jó barátok városa . Kezdet 'A& és V.10 órakor. NYUGAT-MQZI Telefon: 71-62. — Előállások %*, VA Vi* '-10 Finita laComediaSoÄ Paris leányaB ^pson. CORSO (Tel. 63-9») 4. »/46. H«- 1410 Ítélet eiszaká­n. Dráma 7 felv. — Füttyö-­ Tom » felv. — Filitiriportok HOHEBOS ! Váltok n­.1­5, '/ és K KABARÉ MŰSOR. Két utolsó elöflilás a kertben C*R«E«-R3ZSÚ VII. Erzsébet-krt. 8 Harc a leopárddal — Tönkreteszem a papámat « felv — 4-től folyt A Notredame-i toronyőr. 2 részben, 12 fejezetben, t-load.: Va8. "1 8. '^10 | Tel.: J. 118—94. Royal-Apollo ESIXE «0ZI '4kácfa-n. 4.) T. J. 78-03 Versenyfutás a halállal 6 felv. stb. Jervelöv. 11-1-kée »-tól (8. 7. B) Qasimodo: Lon Chaney Amer. legnagy. művésza. I-Jload. %6, "i8, y,10 A Notre dame-i toronyőr. 2 liszten. 12 fejezetben. Kezd. 5.­­.7.yzst. 10-10 Uránia Tel. I I. 121—35. Qasimodo: Lon Chaney Amer. legnagy­ művésze Kezd. S.V.T.'49.10-10 Berlinből kiábrándult Reinhardt... Itt látjuk Szentivánéji álom — és a Velencei kalmár — ren­dezéséhez készült forgó­szinpadának kicsinyített mását, mely már jó ismerősünk a Reinhardtról szóló könyvekből, itt látunk színészeiről egy sereg felvételt és ü­gyes grafikus dekoratőrjének, Ernst Stern-nek több skiccét. De mellette ugyancsak do­minál berlini otthagyott trónjának örököse, Leo­pold Jessner, aki Reinhardt irreális gazdagságá­val sz­emben "a belső őszinteség elmélyítése kedvé­ért­ inkább lemondott a dekoratív hatásokról és­ a végletekig leegyszerűsítette a színpadot; néhány lépcső, hátul spanyol falszerű lezárás a színpad hosszában, két szék és egy asztal... több semmi. Othellónál: spirálisan megtört lépcsők és a sötét hátterű színpad közepén egy átfogóján nyugvó, hár­­omszög formájára megkomponált baldachinos ágy, amely egyedül van megvilágítva. Ezek Emil Pircham tervei. A figyelemkoncentráció itt a szöveg felé irányul, a költőt igyekszik visszaültetni jogos birtokába Jesencz és ez is irány lett, a sok közül egy... Mert néhány minden megkötöttség alól felszabadult expresszionista díszlettervet is látunk itt, amik számára egy a fontos: minél szuggesztí­vebb kivetn­és-e a groteszk érzé­startalomnak, ami a drámát is fűti. Kuriózumok: a Divina Commedia dramatizálásához készült amerikai tervek és két experimentumnak rendkívül érdekes plánum. Az egyik W. Freichlingeré, aki Fritz Rosenbaum nevű építés­­ze­­ együtt konstruálta meg a Rav­m­billine-t, mely abból áll, hogy a színpad be van építve a nézőtérbe, mint a cirkusz porondja és ezt három oldalról körülüli a közönség. Nem ,,illú­zióra" törekszik ez a színpad, hanem tervszerű mű­vészi hatásokra. A színpad sülyeszthető és a szük­séges requizitumok a sötétben bukkannak föl és csak az,akció pillanatában világítják meg reflek­torok. A színpadot lezáró negyedik oldal semleges architektonikus elemekkel megindokolt fal, melyen keresztül a színészek belépnek a publikum­ néző­terébe. Érdekes, új effektusok, hozhatók ki Oskar Strand Ritmikus Színpadán, mely jel-leivelő, kör­eikkszerűen megkomponált lépcsősorokból áll és a róla való tömegmozgásnak különös zeneiséget köl­csönözhet. Ez minden, amit az Albertina nyújt, de a Konzerthaus-ban megnyitásra váró kiállítás még a szakembereknek is meglepetéssel szolgálhat... A kiállítás elkésett a rendezésével — mint­ sok minden általában ezen a színházi és zenei ünnepen. — azonban kivételesen engedélyt kapott a sorok írója, a rendezetlen anyag áttanulmányozására. A szen­záció mindenesetre Moszkva szereplése, a vörös rendező Meierhold Színházi Laboratóriumának néhány kísérlete tárul majd itt a csodálkozó szemei elé és a moszkvai Kamaraszínháznak kommün előtti rendezőjétől, Tairoff-tól, Das entfesserle Theater c. könyvében lefektetett elvek nagynevű elgondolójától több kis modell. Meierhold a szín­padi konstruktivizmus utolsó szóig következetes képviselője. Ez a legújabb világszemléleti — mert nem művészi — irány a dolgok egymáshoz tartozó­ságát, a jelenségek kérlelhetetlen összefüggését hir­deti racionális alapokon. Tagadja a romantikát és a gépszerűben látja a legtökéletesebbet. A színpad is a­bstrakt térformák gépszerű összefüggéséből áll össze, melyre nem naturalisztikus mivoltában áll a színész, hanem gépszerűvé maszkírozva, szilárd, géprészekre emlékeztető „ruhákban", úgy hogy ők is valóságos élettelen mechanizmusoknak hatnak. Mozgásuk szigorúan hozzá van szabva a környe­zetükhöz és belekomponálva az ,,együttesbe", mint az óramű kerekei... A gépszerűség elhagyásával, artisztikus hatásokra törekedve, ugyanez Tairoff, akindó figurinjei, a Pesten is járt orosz Kék Madár-kabaré elgondolásának továbbfejlesztései és érvényesítése nagy drámákra. E két név köré csoportosulnak a Nemzetközi Színpadtechnikai Kiállítás többi résztvevői, mind az ultramodern­­törekvések hívei és ráeszméltetők arra az igazságra, hogy a változás örök és az idő lehengereli azokat, akik ma egy félszázad előtti stíluskorszak kenyerének morzsáin rágódnak ... A Konzerthaus-ban végignézve a lázas készülődést, gondolni sem mertem arra, hogy hát Budapest hozzájárult-e a­ legkevesebbel is a fejlődéshez? Egy közeli teremből kalapácsolás zaja hallat­szik ki. Itt Kriesler festő színpadtervét realizálják, ő szabad térbe próbálja átvinni egy konstruktíven felépített Traumbühre gondolatát.­ Különös élmény ez a készülő fekete-vörös mázolású acél- és fa­váz, mely a földszinten áll. Spirálisan felfutó körszele­tek kettős síkját fenn egy körlap koronázza. Ez kö­rülbelül egy síkban van a galéria első sorával. Csak itt ü­l közönség és e körlapon játszanak a szí­nészek majd, minden díszlet nélkül, éles reflektor­fényben és ide lépcsőkön jutnak fel. Ernst Bar­lachnak Der tote Tag című darabját fogják ezen a k­ül­önös konstrukción bemutatni néhány nap múlva, aztán elindul Párizsba, Berlinbe és Londonba ez a reális nagyságú modell. Ezt hozta Bécs, a császárváros... És e két kiállítás együttes jelentősége abban áll, hogy az amsterdami nemzetközi színpadművészeti kiállítás óta, melynek anyagát Londonban is bemutatták, ez az első kísérlet szemléltető szintézisét adni a mo­dern czínpadművészetnek... A. P.­­ Burrian-adomák. A mindnyájunk őszinte Mnatára hirtelen el­hunyt Burrian Károly nem volt ugyan szent, hogy róla legendák keletkezzenek, de olyan érdekes egyé­niség volt, még színpadon kívül is, hogy temérdek adoma terjedt el róla, amelyből itt mondok el egy­ike­­tot ... A Dumas által színpadra vitt Kean-re emlé­keztetett zseniális bohémsége. Szerette a bort, a nőt és az éneket, de legjobban az elsőt. Sőt a bor fogal­mát kiterjesztette mindenféle alkoholra, és legszíve­sebben végig skálázott annak különböző faján. Ő ugyan csak stimulantia-nak nevezte, de gyakran úgy adagolta, hogy épen az ellenkező hatást érte el. Ilyenkor sírva fakadt, világfájdalmas volt és kétség­ kieesett; nem a".Van többé hallani színpadról, ének­ről és néhány napig nem ivott, csak a limonádét. De amikor azután ismét helyreállott kedélyében az egyensúly, hamarosan kipótolta ismét a mulasztást. ... 1908 szeptember havában Drezdában voltam, és estére az udvari színházba szándékoztam. Sieg­friedet hirdették, Burriannal a címszerepben. Szín­ház előtt betértem uzsonnára egy közeli sörházba, hogy a hosszú négyórás előadás végéig még ne éhezzem. Hát ott találom Burriant, sörözve. Aggodal­mamat eloszlatta. ..Légy nyugodt, idejében ott leszek a színpadon!" S mégsegy korsó sört hozatott. Hiába nógattam, tovább ivott. E közben hat óra lett, ami-­­­kor kezdik az előadást. Fölkeltem és most már eré­lyesen sürgettem. De ő nevetve odaintette a pin­cérnőt. — Hozzál nekem még egy Maas* egy hordárt! Azután ismert cikornyás, de ezúttal kissé inga­dozó betűivel ráírt névjegyére a Kammersänger Kart Burm­an alá csak ennyit: „— sajnálja, hogy ma este nem énekelhet!" És elküldte ezt a lemondást negyed hét órakor a szinházba, hol azután egy órai késéssel i a — Säckingeni trombitást adták, Scheidemantellel. Azon a nevezetes Lohengrin-előadásimkon, mi­kor részegen lépett a színpadra, a neki halkan szem­rehányást tevő Elzának, Medek Annának, hangosan és gorombán visszafelelt, ugyanakkor halálos ellen­ségének, Teliamundnak, Rózsa Lajosnak, a minister előtt ujjongva mondta: — Te Lajos, isteni vörös bort, fedeztem föl, Budán! Holnap odaviszlek! Hogy első feleségétől elválhasson, magyar hon­polgárságot szerzett és akkor,­ mintegy hálából és hogy magyar honosságát igazolja, magyar szöveggel tanulta meg és énekelte Lenszkit, Anyeginben, ma­gyar korrepetitorával, Vajda Edével, mindig magya­rul is beszélgetett. Most harmadéve a Balaton mellett nyaralt és ott Székelyhidyvel, Szemerével gyakran Énekelt magyar nótákat. Sőt kijelentette, hogy mi­ PESTI HIRLAP 1024. sisoptember 27., szomb­at-

Next