Pesti Hírlap, 1925. január (47. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-01 / 1. szám
2 A katonai ellenőrzés végrehajtási a békeszerződésben határidőhöz volt kötve, mégpedig a legtöbb intézkedésre nézve három hónaphoz, ezeket ahatározatokat a kormány az antantbizottságokkal együttesen végre is hajtotta, mindannak dacára abizottságok még most, évekkel az ellenőrzés végrehajtása után is itt vannak. Külön bizottságokat küldtek ki a szárazföldi, a vízi és légi haderő leszerelésére, a lőszerraktárak, az erődítmények, várak és megerősített helyek, a hadiszergyárak átvételére, ezt volt egy szövetségközi tengerészeti felügyelőbizottság is. Ez is itt működött Budapesten, — vagy talán még most is itt van — és feladata a következőkben volt körülírva: A szövetségközi tengerészeti felügyelő bizottság különleges feladata az, hogy a hajógyárakban azon hajók lebontására felügyeljen, amelyek építés alatt voltak; a kiszolgáltatott fegyvert, lőszert és tengerészeti hadianyagot átvegye és az esetleges rombolásokat és csorbításokat megakadályozza. A magyar kormány köteles a szövetségközi tengerészeti felügyelőbizottságoknak minden hírt és okmányt kiszolgáltatni, amelyet, azok szükségesnek tartanak, hogy megbizonyosodjanak a tengeri haderőre vonatkozó határozatok tökéletes keresztülviteléről; mindenekelőtt a hadihajók terveit, fegyverzetük összeállítását, ágyúk, lőszer, torpedók, aknák, robbantóanyagok, dróttalan távírók részleteit és modelljeit, általában mindent, ami a tengeri hadviselés anyagára vonatkozik. Nem tréfa, hanem komoly valóság, hogy külön bizottság működött itt, — óriás költségekkel terhelve a magyar államot, — amelynek „a magyar tengeri haderőre vonatkozó határozatok tökéletes keresztülvitele" volt a feladata. És miért? Hiszen köztudomású, hogy az a „közös" flotta, amelynek költségeiben a quóta szerinti arányban mi is részegedtünk, még 1918 októberének végén a Jugoszláv Nemzeti Tanács, majd az antant birtokába került Tengeri hadereje Csonka-Magyarországnak nem is lehetett, szárazföldi és légi leserelését pedig néhány hét alatt végre lehetett hajtani, aminthogy végre is hajtották. A két forradalom irtózatos anyagpusztításai után alig maradt katonai érték Magyarországon. Ami a vörös hadsereg fölszereléséből az ország területén található volt, az mind a románok kezére került, akik tulajdonképen első ieszerelé°"v"trehajtották. A szövetségközi katonai ellenőr, ennek dacára nagy apparátussal fogott munkához, kutatásokat végzett az orsz .részében, meglepetésserűen vizsgálatokat rákban, ahol sejtette, hogy hadianyagok ítak elő, felkereste a nagyobb városokat, ásatásokat rendeztetett kaszárnyák udvarain, tanyákon, szántóföldeken, ahol szomszédaink titkos fegyvertárakat kémleltek. Különösen a scelieknek jól megszervezett kémszolgálata adott sok munkát az antant-bizottságnak. Az ellenőrzés igen nagy anyagi áldozatokat követelt Magyarországtól. Alább megközelítő számadatokat közlünk arról, hogy a kincstárt milyen kiadások terhelték, ezen a címen. Hivatalos adatok mestergerendáit! Hogy verbunkolt és magyarszóló-Kott tündöklő lakk csizmájában! Csodájára gyűlt az egész vásáros világ... Elmegy hozzál Fölugrott, letette a muzsikát s arrafelé nézett, amerre a nagy Bucsin-hegy fekszik, mert azon belül, szép Gyergyóban terül el a nyirerdők alatt Tóni úrfi ősi kúriája. A Bucsín fölött alkonyat borongott. Nézte és tűnődött. Minek maradjon itt tovább? Hiszen még így, a kicsi párkányhó sem az övé, csak kegyelemből tűnik meg benne, egyebe sínes, csal, a muzsikája, egyebe sincs, csak a reménysége. Jókor reggel fölkel és elindul Tóni urfihoz, hiszen együtt legénykedtek, együtt őszült meg a fejük s megférhetnek együtt most is a nemesi kúrián. Tóni úrfi, instálom, nem kell nekem nagy hely, csak akkora, ahova a fejemet lehajtsam... És amikor hajnaltájon felborult az égben a nagy borospohár s vörösborral végigöntötte Bucsín tetejét, már útban volt öreg Saláta cigány szép Gyergyó felé. TI. Csend fogadta az omladó házban. Ha a kémény nem füstöl, azt hitte volna, hogy temetőben jár. Megállott a tornác alatt s várta, míg valaki előjön. Lélek sincs. Benézett a pitvarba, de ott sem látott senkit. Megjáratta tekintetét a tornácról s ahajt két fejérnépet látott a kertben, az ágyások között. Gyomlálgatták a veteményes táblát a gyümölcsös szélében. Lejött a tornácról, várt még egy kicsit, aztán a kertbe lépett bátortalanul. Porosan, fáradtan ballagott feléjük s mindjárt látta, hogy egyik a nemzetes asszony lehet, a másik meg a szolgálóleány. Hegedűjét hóna alá szorította s lekapta esővert kalapját alázatosan: — Rezsit csókolom, nemzsetes assony... A nemzetes asszony föltekintett. — Mit akarsz, móré? — kérdezte szelíden. — Jaj, kirem sipon. — mosolygott félénken. —Tóni urat keresem, ezidőszerint még nem jutottak nyilvánosságra, de móduunkban van teljesen megbízható adatokkal megvilágítani, hogy a katonai ellenőrzés milyen óriási terhekkel sújtotta Magyarországot. Előrebocsátjuk, hogy ezek az adatok a költségeknek csak egy részére vonatkoznak, nevezetesen az 1921 augusztus 1-től napjainkig terjedő időre, márpedig katonai missziók működtek korábban is Magyarországon, 1919. óta. 1921 augusztusában, — amely időponttól kimutatásaink kezdődnek, — már teljes létezáánű delegáció működik itt, egészen 1922 szeptemberéig, amikor Magyarország kérésére csökkentették a delegáció létszámát. A delegációk nagyságáról és a költségekről az alábbi adatok nyújtanak képet: 1. Teli CB létszámú katonai delegáció. (1921 aug. 1-től 1922 szept. 1-ig.) 47 tiszt, 188 altiszt és egyéb alkalmazott, összesen 235 személy. Olasz delegáció. (21 tiszt, 103 egyéb alk.) Angol delegáció. (6 tiszt, 17 egyéb alk.) Francia delegáció. (16 tiszt, 04 altiszt és egyéb alk.) Japán delegáció. (1 tiszt, 4 alk.) A négy delegáció személyi és dologi kiadásai korona 1922 február 21-iki árfolyama szerint havonként 29.539.000 koronára rúgtak, ami a korona mai árfolyama szerint 1.061.199.306 koronának felel meg. 11. 1 nukkentett létszámú katonai delegáció. (1922 szeptember 1-től 1923 március 1-ig.) Olasz delegáció. (19 tag.) Angol delegáció. (8 tag.) Francia delegáció. (18 tag.) Japán delegáció. (4 tag). A négy delegáció személyi és dologi kiadásai a korona 1922 szeptemberi jegyzése szerint havonként 17.195.000 koronára rúgtak, ami a szorona mai árfolyama szerint 515.850.000 koronának felel meg. 111. Csökkentett katonai delegáció. (1923 április 1-től 1924 június 14.) Olasz delegáció. (13 tag.) Angol liplanápin 1R fannícií Olasz deleg Angol deles Francia del A harmin jogi kiadásai havonta 663 és fél millióra rúgnak. Ilyen létszámú katonai bizottság működik ma is Budapesten és ezek a kiadlak előreláthatólag még Saláta. — Milyen ügyben? — Hát instálom ... c. A nagyasszony elmos •— És milyen az a ci — Instálom... — bál gyok azs a Saláta... A TÓT. . a fejét büszkén. Ismerte már Jiriből alyodott. Saláta? — Azs, azs. A leginy !— És aki még azután — In vónék, instálom. • Hol a tekintetes ur? Alszik. Hosszan elnézte az ezüstfejű cigányt. Ez muzsikálta el a nagy erdőket és legelőket! Elborult a tekintete. Ez vitte hát el a vízimalmot s a Gáborutján fekvő nagy havast is... — Honnan jössz? — Parajdról. — S mért keresed Tóni urfit?— Mert az én gazsdám eredi meg a fizava hirtelen. — Sok .", hegedültem a nemzsetes én naccságos, tekintetes urnák"! Sok gyenyemil napot s lccakat. Én vólam a jókedve s a nótatevője, seretett is igazsán... A nagyasszony csendesen bólogatott. — Hát te vagy az a lókötő? A kertkapu kinyílt, ősz ember lépett a gyümölcsösbe. Lassan, lehorgadt fejjel sétált az ágyások felé. A nagyasszony rámosolygott: — Gyere, Tóni, kedves vendégünk van ... Csak állott Saláta és az öreg emberre meredt. Ez volna hát a hajdani daliás legény? Bádorog, mint valami szürke árnyék. Hol van szép, déli alakja, jókedves táncos járása? Hová tűnt sötét szeméből a lélekragyogás? Az öregúr meglepődött. — Saláta? — rezzent meg ajkán egy kicsi, vonagló mosoly. — Te vagy az ? továbbra is terhelni, fogják a magyar államnak deficittel küzködő budgetjét. Hogy mennyit volt kénytelen Magyarország az utolsó három és fél év alatt az ellenőrző bizottságok működéséért összesen fizetni, azt kiszámíthatjuk a fentebb feltüntetett havi kiadások alapján A végösszegek ezek alapján a következőképen alakulnak: l im .«^-ij, iga «pf.. i.!f (havi w.m2& ^A ,!'„• ezopt. X-töl 1923 marc. l-ig (havi Sl^M.OOO) 3 610.960.000 K Ut. 1923 marc. 1-tul JO-Jl juu. l-ig (havi GB7jin ooo toWoon mo K IV. 1924. jun. 1-töl 1924 dk 81-ig {havi HBffional J^SS K 69,2esen 33.416.960.000 k Harminchárom milliárdjába került tehát Magyarországnak az utolsó három és fél év alatt az antant katonai ellenőrzése, amely uál produkált egyebet, mint annak a ténynek a megállapítását, hogy a békeszerződésben megengedettnél nagyobb katonai erő Magyarországon nincs. A nagy költségbe kerülő vidéki kutatások sem hoztak felszínii egyebet néhány ócska, rozsdás fegyvernél Ebben a harminchárom miliárdban nincsenek benne természetesen az egyéb antant-missziók költségei, amelyek szintén költségvetésünket terhelik. Amint a részletes kimutatásból kitűnik, a költségek legnagyobb része a francia és az olasz delegáción esik, ez a két állam tartja fenn ma is a legnagyobb létszámú ellenőrző bizottságot, míg Anglia sokka szerényebben képviselteti magát. Amikor az olaszok 124, a franciák pedig 80 embert foglalkoztattak itt katonai ellenőrzés címén, ugyanakkor az angolok megelégedtek hat tisztből és 17 segéderőből áldzottsággal. Ma 32 tagból áll a három annai képviselete nálunk, s a költ -' leg csökkentek is, aránylag gyok. Hatszázhatvanháre vonta ez a bizottság,tiszt, a többi altis"' „siike az antant szab- 0 magva viszonyokba egyet. ség Szás ..eam'l,AO a havi fize-KÜll) -dó, ezenkívül szállóköl • dació havi 21—46 milliót kapira rúgnak havonta azok » r» w» /-»l TTAIT» !! 1 trilliót számítanak föl. 1 milliárd és a 38 milliós havi fizetés égetnek — valóban túlságosan magas szegény magyar keretekhez képest, ami ki az ország kormányzójának évi tiszteletei nyolcezer aranykorona, a miniszterelnk. Művi ílletése pedig husz millió papírkorona és am kor minden belső kiadásunkban a legnagyobb tkarékosságot követeli meg tőlünk az antant. Kemény Ferenc. A vén cigány fölzokogott. — Tóni úrfi! — tipegett hozzá. — Istenes Istenem... Megragadta kezét, csókolta és omléstítvan öntötte. Tóni ur régi, kedvenc prímása fejére tel a kezét s megindultan simogatta ezüsthaját. — Hogy vagy, Saláta? Gyöngyöt pergetett a vén cigány szeme. — Megöregedve ... árván ... elhagyottan . Senkinek sem kell már a nótám ... Senkinek , jáj-jáj... A tekintetes ur szemében is megcsillant könny. — Megöregedtünk, Saláta! . — Meg, instálom... Senkim sincs már, csak tekintetes ur... Tóni úrfi a nagyasszonyra nézett. Az is jós megértően bólintott. — Maradjon itt, — mondta csendesen.— Majd csak eltöltjük együtt azt a pár napot, ami még hátra van, — sóhajtott a tekintetes úr. És ott maradt Saláta. Régi jó gazdája nem hagyta cserben, sőt szép titulust is adott neki. Ugy ám! Kinevezte magtárfelügyelőnek . III. Nedves párák szakadoztak a földből, a fák elvetették már a tavaszi rügyet, zöldbe zsendült a gyepes udvar, a tavasz megtöltötte fénnyel a világot, csak Saláta lelkét nem tudta fölvidítani. Naphosszat ült a magtár előtt mozdulatlanul. Kővé vált szomorúság. Egyszer mégis előbotorkált a pitvarajtóba. — Mi kéne, Saláta bácsi? — kérdezte a szolgáló. — A tekintetes úrral seretnék besírni... — Nem lehet. Senkit sem ereszt maga elé ... — Engem csak igen! — lepődött meg Saláta. — Menj be s mondd meg... — Én megmondhatom, de összeszid ... - én vamelte föl elkomo PESTI HIRLAP 1925. Január 1. csütörtök.