Pesti Hírlap, 1925. február (47. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-01 / 26. szám

BUDAPEST, 1915. XLVII. ÉVFOLYAM, 26. ELOFIZETÉSI ÁRAK» Egy hóra 40.000 korona, negyedévre 120.000 kor. Egyes számára helyben vidéken és a pályaudvarokon 2000 kor., vasárnap 8000 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési &». RNA® FEBRUÁR 1. LÉGRÁDY TESTVÉREK kiadása. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda Budapest, V. ker., Vilmos császár út 78. szánt. Telefon 123—91. Fiókkiadóhivatal : Budapest, VI. ker., Erzsébet-körút 1 Mai „BIROTA" rendszerű képeink. De Angran Serluzi Alfonso márki, a páva testőr gárdájának ezredese Budapestre érkezett. — Szirmai Imre. Jayanti zulukafter földbirtokos. — A Nemzeti Lovarda lovasünnepélye. — A külföldi hitelezői bizottság elnöke és tagjai. — Újfajta repülőgépek. Az invesztigáció. Irta: RÁKOSI JENŐ. , A magyar kormány abban a diplomáciai előterjesztésben, melyet képviselője az invesztigáció kérdésében a Népszövetség tanácsa elé terjesztett, annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy a magyar nemzetben nagy izgalmat fog felkelteni, ha a Népszövetség ragaszkodik abbeli első elhatározásához, mely szerint abban az ellenőrző, vagy inkább porkolálni, hogy ne mondjam kémszolgálatra berendezett bizottságban, amely Trianon alapján ránk fog küldetni, a mi szomszédállamaink is képviselve lesznek. A Népszövetségnek erre az előterjesztésre adott válasza immár december óta a kormányunk kezében van s bár benne a Népszövetség tanácsa csakugyan ragaszkodik első elhatározásához, a kormány által előrelátott izgalomnak Magyarországon semmi nyomát nem látni. Ilyen rendszerint a kormányok előrelátása. De az igazat megvallva, nem azért nincsen izgalom, mert a kormány előre látta, hanem azért, mert a néhai szász egyetemhez méltó circumspekcióval a kormány gondosan őrködött azon, hogy jóslata be ne teljesedjék. Ez a nem kis fontosságú dolog, amely nekünk nagy megalázást jelent és sok összeütközésre nyit kilátást, már decemberben el volt intézve és a magyar közönségnek csak incidentaliter a nemzetgyűlés külügyi bizottsága révén jutott tudomására most, januárius végén. A mi kormányunk még ma sem tanulta meg, hogy minden fontos diplomáciai lépést Európában egy sajtójárás szokott megelőzni. A sajtó minden más országban egyik fő eszköze és fegyvere a kormányakcióknak. És a külfölddel szemben minden nemzeti kormánynak rendelkezésére áll az egész sajtó pártkülönbség nélkül. Nálunk a kormány csak két célra használja a sajtót. Vagy teljes homályban tartja a külügyek állásáról, szándékairól és lépéseiről ezen a téren, vagy magához kéri testületileg és beszél neki valamit, aztán azzal végzi, hogy kérem, erről pedig hallgassanak. Ha a kormány előre látta az izgalmat, gondoskodnia is kellett volna, hogy legyen, és legalább is kellett volna belőle egy kis kóstolót adni, mielőtt előterjesztését elküldötte. Ezt pedig csak az újságok útján tehette volna, mert a dolog csakugyan érdemes is arra, hogy ne múlhassék el izgalom nélkül, így, ahogy van, a kormány kudarca teljes, mert kérelme ridegen elutasíttatott (hiába hivatkozik a külügyminiszter arra, hogy nyájasan és udvariasan szól az elutasító okirat és a megjósolt nagy izgalom is teljesen elmaradt. A per jogi részéről nincsen mit mondani. Az a magyar előterjesztésben világosan, logikusan, előkelő formában, jogászilag igen alaposan ki van fejtve. Aki ezt a kitűnő előterjesztést elolvassa, kénytelen természetesnek találni, hogy a népszövetségi tanács udvariasan bár, de ép oly kereken és röviden annak a kijelentésére szorítkozik, hogy megmarad első elhatározásánál. E váratlan, rideg és lesújtó eredmény megokolására csak annyit mond, hogy a kérdés jogi részét egy jogászi szakértő vizsgálata alá bocsájtotta s annak a jelentése alapján határozott. Hogy mily vélemények merültek fel a jogászi szaktanácskozáson és hogy mily okokkal igazolták a népszövetségi jogászok leadott véleményüket, annak közlésére nem méltatta a tanács a magyar kormányt s a magyar nemzetet. Mivel cáfolták meg a magyar előterjesztés erősségeit s hogy mit érhet a cáfolat, az a mi ítéletünk elöl elvonatott. Föltehetjük róla a legjobbat s a legrosszabbat. A legjobb az, (persze nem a mi szempontunkból) ha a népszövetségi jogászok pozdorjává törték a mi előterjesztésünk érveit. De akkor minek titkolóznak? Mért rejtik véka alá nagy tudományukat? Ez a körülmény maga feljogosít bennünket arra, hogy a legrosszabbat tegyük fel. A legrosszabb pedig az, hogy ez a népszövetségi jogászkollégium nem egyéb silány spanyolfalnál, amely hivatva van eltakarni a tisztelt tanács preokkupált álláspontját, nem is elfogultságát, hanem rosszakaratát, előre eltökélt abbeli szándékát, hogy elszántan elzárkózik a mi igazságunk elől. Pedig csak arról volt a szó, hogy a trianoni szerződés nekünk bizonyos esetekben jogot ad arra, hogy tanácskozásában részt vegyünk. A magyar előterjesztés meg is bizonyította, hogy az invesztigáció kérdése ilyen eset. Amellett a Tanácsnak módjában lett volna első határozatát akkor is fentartani, ha a mi képviselőnket odaereszti a maga tanácsába Igaz, akkor valószínűleg nehezebb lett volna a határozatukat fentartani, mint úgy, mikor maguk közt beszélgettek „unzsenist" baráti körben. De mi következik mindebből? Sajnos, igen vigasztalan dolgok következnek belőle. Érdemi részéből először is az, hogy az az invesztigáló bizottság már magában egy lealázó, zaklató és nemzeti méltóságainkat, sőt szuverenitásunkat megcsúfoló dolog. Már most tessék tagjai közé képzelni országunk kétharmada elrablóinak képviselőit, akik most is kémek sokaságával dolgoznak rajtunk. Mennyi tapintatlanságra, rexára, bosszantásra és okvetetlenkedésre nyílik ott majd alkalmuk, holott eddig is vizslamódra szimatolt az ellenőrzőbizottság és tele lármázta a világot Európa békéjének veszedelmével, ha valahol egy pár tucat puskát vagy berozsdásodott más fegyvert elásva, vagy befalazva talált. És micsoda groteszk cirkuszelőadás az, amikor milliók százára rugó népek képviselői itt, minálunk, nyitott határú, lecsonkított, sokféle gúzsba kötött nép körében fegyvert és katonát keresnek a nagy veszedelemtől való félelmekben hétmillió magyartól. Hiszen nekik csak katonájuk kétszer annyi van, mint nekünk lakosságunk, a már megszületett és meg születendő csecsemőket és a pátriárkákat is beleszámítva. Ez az emberiességhez, a tisztességhez, minden nemzet önérzetéhez, a szeméremhez oly méltatlan játék, minőtől a magánéletben minden ember utálattal fordulna el, ha becsületérzés van benne. Ez csúnyább dolog, mint mikor a barbár világban a hadifoglyokat pénzért eladták rabszolgamunkára. Ez oly eltompulása az erkölcsi érzésnek, amelytől már nem látja meg a fenhéjázó nemzet, hogy nemzetet egy bizonyos mértékentúl megalázni annyi, mint megalázni saját nemzeti méltóságát. Ez a megokolás nélkül a szemünkbe vágott határozat prostituál egy becsületes nemzetet, nem gondolva meg, hogy a prostitúció szégyene visszaesik az irodára, amely a leánykereskedést intézi, noha itt csak szegény nemzetekről és nem szegény leányokról van a szó. A legmegdöbbentőbb tanúsága ennek a határozatnak pedig az, hogy manapság, amikor már mindenfelé a világon utat tör magának a megismerés, hogy a háború után kötött békék igazságtalanok, embertelenek, természetellenesek és eszeveszettek, akkor a népszövetségi tanács, holott alkalma kínálkozik a békék vaspántjainak a szorítását enyhíteni, még mindig annak a perverz tendenciának a rabja, hogy inkább szorítson rajtuk. És mi nem esziülk ettől sem nagyobb izgalomba, pedig bölcs kormányunk előre is látta ezt az izgalmat. ,,fegyveres erőszakkal nem megoldani" Európa problémáit mondja az az amerikai külügyminiszter Jese Kellog, az Egyesült Államok volt londoni nagykövete, akit külügyi államtitkárrá nevezett ki Hughes helyére Coolidge elnök, ma este megjelent Londonban egy búcsúbanketten, amelyet tiszteletére rendeztek. A banketten nagy beszédet mondott. Ebből a beszédből kétségkívül legérdekesebb az alábbi kijelentése: Fegyveres konfliktusokkal és erőszakkal többé nem lehet megoldani Európa problémáit. Foglalkozott ezután az európai valutáris viszonyokkal és hangsúlyozta, hogy a single standard" és a valuta stabilitása nemcsak az állami pénzügyek szempontjából szükséges, hanem az ipar és kereskedelem fellendítése céljából is elengedhetetlen. Reméli, hogy Angliában az aranyvásár rövidesen szabad lesz és kijelentette, hogy bizalommal néz a jövő felé. Trockij után Glacserint, Csicserin Zinovjevet is m oneszSik . A népbiztosok egymást kergetik el A bomlás nem áll meg, ha egyszer már kezdetét vette. A kommunizmus már magában véve rothadás, tehát nem lehet feltűnő, hogy a szovjet uralom, mely lerombolta a polgári társadalmat, most már egy ideje maga is rohad. Íme, itt közlünk egy pár vérbe áztatott táviratot, melyek azt jelentik, hogy a szovjet vezérei egymást marják és pusztítják. Az összes régi vezető embereket már eltávolították s helyükbe még szélsőbb elemek kerülnek. Trockijt már száműzték, iratait lefoglalták s hivei és az uj vezérek pajtásai között véres harc készül. Most Csicserin külügyi népbiztost küldték három havi szabadságra, ami magyarul vgáidesz"-t jelent. S legközelebb Zenovjejet is eltávolítják, aki Angliában kompromittálta a szovjetet. Aki azonban e szerepváltozásokban a szovjetpolitika szelidülését sejti, nagyon téved. Ez minden jel szerint"a rothadás folytatása s Szovjetoroszország még nagyobb eltávolodása az európai civilizációtól. Azt kérdezzük most a magyar kormánytól, még mindig szerződést, akar kötni a szovjettel ? Hát tudja ma a kormány, hogy holnap kivel szerződik? ... Srockij utina. Berlin, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Vorwärts jelenti Moszkvából: Frumsenek Trockij helyére a forradalmi katonai tanács elnökévé, valamint hadügyi és tengerészeti népbiztossá való kinevezése csupán a már régóta fennálló állapotok legalizálását jelenti. Trockij a valóságban már régóta, nem működött hivatalában, hanem mindent Frunse intézett, akit friuli tavasszal Trockij akarata ellenére az ő helyettesévé neveztek ki. Frunse besszarábiai paraszt családból származik, régi bolsevista, aki már a cári uralom idején is forradalmár volt és Szibériába száműzték A forradalom után katonai pályára ment és a vörös hadseregben harcolt Koltsak ellen. A VoranLapunk mai száma 44 oldal.