Pesti Hírlap, 1925. február (47. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-08 / 31. szám

14 Hogy most mit csinál Paul Géraldy? Dolgo­zik. Az íróasztalon új nagyszabású színdarabjá­nak gépírásos lapjai. Cime: Robert et Marianne. Az utolsó simításokat végzi rajta. A Comédie Française mutatja be, még ebben a szezonban. Té­mája: Szerelem, Könny és mosoly, Igazság és szív. Magáról, munkájáról többet nem. Próbáljuk talán akkor meg a kortársakat. Mi a véleménye a francia irodalom­­új jelenségeiről? Paul Géraldy elgondolkozott néhány pilla­natra, aztán így szólt: — Azt hiszem, hogy a jelenlegi mozgalom, Jimely íróknál, közönségnél egyaránt észlelhető, inkább lírikus. Véleményem szerint azután a realisztikus periódus után (szabadszínpad­­­ ami ezt követte) most úgy a fiatal szerzőknél, mint a közönségnél­­ jelentkezik az ízlés, szükségét érzik a szépségnek, a lendületnek, a szintézisnek, a nagy­ságnak, egyszóval a lirizm­usnak. A mi tudományos korszakunk azonban, amely szereti a pontosságot és az igazságot s amely még teljesen át van hatva az utolsó évek eredményeitől, a mi korszakunk már nem elégedhetik meg tisztán szóbeli lírizmussal, sem pedig egy könnyű optimizmussal, amely a képzelet műve. Nekünk szükségünk van nagyságra, de szükségünk van igazságra. És a mi korszakunk­nak, úgy vélem, kell, hogy hasonlítson azokhoz a nagy művészi korszakokhoz, amelyekben megvolt az életkedv, de amelyekben az életet, nem magáért az életért szerették, hanem szerették a benne található poézisáér­l. Ki lehetne fejezni ezeket az irányzato­kat egy ellentmondónak látszó szóösszetétellel is és azt mondhatnám: pontos lírizmus vagy poétikus realizmus. — Úgy a színháznak, mint az irodalomnak a tulajdonképeni célja az, hogy hűséges képét adja az egyének közötti viszonynak. A férfi és a nő kö­zötti viszony olyan grandiózus, hogy igazán nem lehet csodálkozni azon, hogy olyan nagy helyet foglal le magának a drámairodalomban. Utóvégre minden kultúra lényege és rugója a nemek közötti viszonyról való felfogásban nyilvánul meg. — Amit egy közeli jövőtől remélhetünk, az olyan drámairodalom lesz, amely össze tudja egyez­tetni az emberi szellemnek ezt a két alapirányát: az igazságot és a nagyságot. A színház pedig meg­találja eredeti útját, amelyen" haladnia kell; egy pódium, néhány vászonfal s egy függöny elég lesz neki. Majd a könyvkiadásból beszélünk. Géraldy föl­áll, hogy megmutassa a Szeretni és a Te meg én ma­gyar kiadását. Föláll megfordul és a szó legtelje­sebb értelmében kinyitja a velem szemben levő szobafalat. A fal kinyilik, mint egy kétszárnyas ajtó s ekkor elemtárul egy a padlótól a mennyezetig, roskadásig megtöltött, hatalmas könyvtár. Géraldy vagyontörő könyvgyűjteménye. Előkerül a két ma­gyar könyv is. Géraldy el van ragadtatva tőle. Leg­alább tízszer elmondta: trés gentille (nagyon csi­nos) . Az órára nézek. Egy óra lesz. Idestova már két órája, hogy nála vagyok. Rápillantok az asz­talra, ahol Géraldy kéziratai hevernek, az össze­vissza javítgatott gépírásos sorokra, egy megkezdett mondatra, amelyet egész biztosan az én csöngeté­sem szakított félbe. Búcsúzni akarok. Paul Géraldy ekkor a feleségét említi, Germaine Lubin-t, aki pá­rizsi operaénekesnő és aki a múlt év tavaszán Buda­pesten volt. Az Operaházban kellett volna vendég­szerepelnie, de Bécsből jövet meghalt és a fellépés­ről kénytelen volt lemondania. — Februárban feleségem ismét Bécsben fog vendégszerepelni, ahol őszinte, nagy sikerei voltak, — mondja Géraldy. — onnan pedig Buda­pestre megy. Remélem, hogy a mostani budapesti útja eredményesebb lesz, mint­ a multesztendei volt. Géraldy aztán megajándékozott ugy a maga­mint a felesége fényképével és végül a Pesti Hirlap utján küldött a magyar közönségnek egy kedves, szép üzenetet. Az üzenet férfiaknak szól és a nők­nek szól Mindnyájunknak szól. Nekünk, akik sze­retni akarunk s akik bizonytalanul, tévelyegve és bukdácsolva járjuk a szerelem útjait. Talán jó volna megfogadni Géraldy tanácsát. Hiszen igaza is lehet. íme: itt | |« c/ /r ' T^ív t— ^ J.-fíc—^ ' ' ^ ^v. 'Jagy kicsit hasonlítani kell egymáshoz, hogy megértsük egymást. De egy kicsit különbözni is kell, hogy szeressük egymást. Igen, hasonlítani és különbözni . . . Óh, milyen szép is tudna lenni ez a szó, hogy: idegen. Szentgyörgyi Ferenc. ^ s /'*­ - ^ y 1 * (Dalamér.) PESTI HIRLAP 1925 február 8., vasárnap. Színházi rigmusok. Idegenkedés. Tudást nem pótol szorgalom. Fuccs­a: Idegen forgalom! Egyszer jön egy kis idegen ' S fogadják azt is hidegen. Csalárd világ. .1 színházak menü­ során. Mindig mások az új fogások. Már a Nemzeti műsorán is látszanak a Csalódások. luráni frigy. A Tisza Kálmán-téren, na lássák: Dúl már . Török Magyar barátság. Éltét ennek köszönheti szegény Juhászlegény, szegény juhászlegény Hódolat. Kurz Zelma elragadó volt. Néki égés? Pest hódolt. Kurz und gut: Jó volt! Vissza Puccinihtix Ez a kis rigmus Jelenti dalában: Puccini-ciklus Lesz az Operában. Zerkowitzunk . Ott lészen, meglássák: Szürcsölni unt kis Dalai forrását, It Moissi. Zengő kiírt rivall. Hogy belereng a fal, Némulj el, kies, dal: Moissi szaval,,, Mozaik. Medek Annának tehát tüdőcsúcs-hurutja van, és ezért Davosba kellett mennie. Már ott is van abban a világhírű szanatóriumban, melyet egy Holz­boer nevű davosi ácsmester alapított, aki először alkalmazta tüdőbeteg feleségénél a téli napon, sza­badban fekvés gyógymódját. Később másokat is gyógyított ily módon; házat is épített az ügyesen, rövid idő alatt szerzett pénzből, és a házat elnevezte Kurhausnak. Egyik beteg azután regényt is írt a szanatóriumb­ól; a regényt annak idején, a Pesti Hírlap is közölte, fordításomban, ezzel a címmel: Hajók, ha éjjel találkoznak! (Ez a cím egyébként szállóigévé lett nálunk, a bohémvilágban, úgy, mint más címeim: Osztrigás Mici, Aranyeső stb. Annál kevésbbé örvendek azoknak a címeimnek, amely kü­lönböző címeken — adót róttak ki reám!) ... Tehát ott fekszik most Medek Anna a da­vosi téli napon, húsz fokos hidegben, nyitott veran­dán. De máris jól é­rzi magát, jókedvű leveleket ír haza, és egyik levelében fölemlíti, hogy nála is vizi­telt első este az a hölgy, ki az ő szobájában, elő­zőleg­­ meghalt. Mert az afféle házi szokás ebben a furcsa szanatóriumban. Az új lakót első este meg­látogatja elődje, esetleg a másvilágról. Velem is megtörtént. Spiritiszták és okkultisták örömére el is mondom az én esetemet. Igaz, hogy már a vacsoránál eleve figyelmez­tettek, hogy első éjjel kísértetjárás lesz a szobám­ban. De én nevetve válaszoltam: engem nem lehet ugratni, és ha csakugyan jönne hozzám kísértet, én kiverem a szobámból. Mégis mielőtt lefeküdtem, terepszemlét rendeztem. Szobám végén nagy, zárt, üvegveranda, ablakain besütött a holdvilág.—­ágyam előtt nagy karosszék, a túlsó oldalon pamlag, székek, asztal, fali tükör. De nem néztem sokáig a bútorzatot. Fáradt voltam­ és álmos, hamarosan levetkőztem és lefeküdtem. El is aludtam egy-kettőre. Csakhogy nem aludhattam sokáig. Álmomban egyszerre erős köhögést hallok. Felébredek, körülnézek. És mit látok? Az ágyam előtti karosszékben öreg úr ül és nagyokat köhög. Közbe han­­gosan néz reám, cson­tos sovány kezével simogatva hosszú ősz szakállát. Felülök ágyamban. — Bocsánat, ez most az én szobám, és én aludni akarok. Legyen talán nap­pal szerencsém! Nem felel, csak ismét köhög és farkasszemet néz velem; keményen, dacosan, kihívóan. Megrázkódom. Ezt már nem tréfa. Hamar föl­csavarom a villanyt, a karosszék üres, nem ül abban senki, csak a ruhám van rajta, mit lefekvés­kor oda dobtam. Arra sütött a holdvilág. Nevetve visszafekszem. Eloltom a lámpát és fejemre húzom a takarót Mégis hallom megint a köhögést, és amint odafordulok , megint csak ott ül a szakállas öreg a karosszékben és ismét farkas­szemet néz velem. Nohát ez már sok! Fölcsavarom ismét a vil­lanyk­a karosszék persze üres. De most már nem oltom ki többé a lámpát, úgy maradok világosság mellett egész éjjel. El is aludtam nemsokára. Reggelinél elmondom éjjeli kalandomat az igazgatónak. Mire ő nyugodtan, egykedvűen így válaszol. — Az öreg Madojszky, tavaly halt meg az ön szobájában. Szakasztott olyan volt, amilyennek ön látta; hosszú ősz szakállú, haragos nézésű, ma­gas és szikár, önnek senki sem mondta, hogy mi­lyen a külseje — és ön mégis olyannak látta, ami­lyen volt a halála előtt! Ez pedig csak úgy lehetsé­ges, hogy ő tényleg megjelent ön előtt! ... * * * A Műcsarnokban talán fönnállása óta, együtt­véve nem volt még annyi ember, ahány ott vasárnap éjjel a riporterbálon tolongott. A bejáratnál sort álltak, föl egész az oktogonig, benn a termekben pedig a középkori népvándorlást felülmúló ember­hullámok torlódtak. A képtár helyén ruhatár, még­pedig képtelen ruhatár; az ember képtelen volt ott ruháját elhelyezni. A folyosókon élénk fürt; ezt a vidám eszmecserét követte később vidám­­ kalap-és kabát-csere is, távozáskor, a ruhatárban. A tánc­teremben, a földön fekvő rengeteg kilőtt szerpenti­nákon shimmyztek, ezáltal mindenki szerpentin­táncossá lett. Mikor a szerpentin-készlet elfogyott, felfújható elefántokat árultak; ez is hamar elfogyott, mert minden asztalnál kellett elefánt.­.. Fogyott az ital is. A riporter ri­porter sört ivott, a kritikus Leánykát, a közgazdász magyar és a lardeté-i ügynök francia pezsgőt. A szabók bak­ sört fogyasz­tottak, a konfekciósok feundo-pálinkát, a cipészek kuikebájat és a fajvédők Kohn-nyakot. Egy ismert bank­vezér hangosan Cliquot rendelt, azután halkan hozzátette: — Természetesen, váci Qliquot kérek! A különféle italrendelésnél mutatkozó különböző ízlések utóbb mégis, mindannyian, egységessé vál­tak — végül mindenki bablevest reggelizett. Aminthogy mindenki dicsérte is végül, csak a riporter­bál rendezőit, de a népjóléti minisz­tert is, aki államférfiúi bölcseséggel, épen tekintettel a riporterbálra, már eleve megengedte, hogy részle­tekben fizethető a­­ februári házbér! * * * A házbér-gond ezáltal enyhült , de nem enyhült a lakás-inség, sőt még fokozódott is újabban. És­pedig a Halloh Amerika! revü miatt. Erre tudva­levőleg tizenhat londoni táncosnőt szerződtetett Haskell rendező; ez a tizenhat görl, vagy görlicei eleinte a Royal-szállóban lakott, és pedig hárman­négyen egy szobában. Most már csak ketten marad­tak a Royalban, a többi tizennégy mind' -"— évi lakást szerzett. Föllépési dijából fizetvén a — lelé­pési dijakat. Béldi. " (A Peth­es Imre-társaság szinházi programmja.) A budapesti színházak fiatal tagjainak egyesülete, amely január 25-én bontott zászlót a nyilvánosság előtt, kidolgozta munkatervét, amelyet a legközelebbi jövőben szándékozik megvalósítani. Programmján elsősorban Shakespeare Macbeth-jének vagy másik drámájának expresszionista stíluskísérleti előadása szerepel, amellett Ivan Göll Mathousalem-jének és Claudel L­ otage-ának színrehozatala. A modern ma­­gyar színészi munkának és művészi önnevelésnek hívei feladatuknak és kötelességüknek vallják a te­hetséges és színpadra nem került magyar szerzők darabjának színrehozatalát. Első magyar bemutató­juk Strém Istvánnak, a Szibériát megjárt fiatal író­nak, Az elásott óriás című jelenkori drámája lesz. A külső munkával párhuzamosan folytatják előadás­ sorozataikat a modern színházi problémák megvita­tásáért és felszínre hozataláért. A modern díszlete­zés vitaestélyére előadóul Márkus Lászlót kérték fel. * (Rákosi Szili Miskolcon.) A Nemzeti Színház kiváló művésznője vendége volt e­ miskolci színház­nak. A nagymamában, Táncos Tar Veroniká­ban és az Új rokon-ban lépett fel, zsúfolt nézőtér előtt mely elragadtatással ünnepelte. * (Kubla Richard, a prágai operaház tenoristája) két estén vendégszerepel a Városi Színházban. Az ünnepelt tenorista pénteken, február 13-án, Máthé Rózsival együtt Carmenben, február 16-án, hétfőn Parasztbecsület — Bajazzókban vendégszerepel. Je­gyeket mindkét előadásra vasárnap reggeltől árusít; a Városi Színház pénztára és a jegyirodák. * (Lubin Geraldi Germaine), a Párizsi Opera Comique művésznője, február 17-én, kedden kezdi meg vendégjátékát az Operaházban. A Faust-ban Margitot énekli. * (Színésznövendékek előadása.) Rákosi S­z­i­di iskolájának növendékei szombaton délután a Szentivánéji álom-ot adták elő­ a Magyar Színházban. A növendékek igyekezettel játszottak. Elsősorban Heléna alakítója, Székely Gizella, tűnt ki az együt­tesből. Kellemes megjelenésével, mély zengésű termé­szetes beszéddel és ügyes játékával. Puck szerepé­ben Koszó Irma keltett figyelmet.­­ (Guthy Erzsi első fellépése.) Guthy Erzsi, a Városi Színház új koloratúr-primadonnája, kedden lép fel először a Sevillai borbélyban, Rostina szere­pét énekli. A kitűnő primadonna föllépése iránt a közönség s a művészvilág körében általános az ér­deklődés. * (Hangverseny.) Ilok­ai Ida, az Operaház volt művésznője, aki legutóbb a bukaresti állami operaháznál működött, dr. Illésyné M. Margit közre­működésével hangversenyezett a Zeneakadémiában. Műsorai,­ áriák és dalok szerepeltek, melyek közül különösen az Aida Románcával és a Zsidónő áriájá­val aratott sikert szép csengésű drámai szopránjá­val. Dr. Illésyné M. Margit dalait mindvégig stíluso­san adta elő. A közönség hosszasan tapsolta mind­kettőjüket, valamint Márkus Dezsőt, a kitűnő kar­­nagya aki a kíséretet művészettel látta el.

Next