Pesti Hírlap, 1925. február (47. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-08 / 31. szám
14 Hogy most mit csinál Paul Géraldy? Dolgozik. Az íróasztalon új nagyszabású színdarabjának gépírásos lapjai. Cime: Robert et Marianne. Az utolsó simításokat végzi rajta. A Comédie Française mutatja be, még ebben a szezonban. Témája: Szerelem, Könny és mosoly, Igazság és szív. Magáról, munkájáról többet nem. Próbáljuk talán akkor meg a kortársakat. Mi a véleménye a francia irodalomúj jelenségeiről? Paul Géraldy elgondolkozott néhány pillanatra, aztán így szólt: — Azt hiszem, hogy a jelenlegi mozgalom, Jimely íróknál, közönségnél egyaránt észlelhető, inkább lírikus. Véleményem szerint azután a realisztikus periódus után (szabadszínpad ami ezt követte) most úgy a fiatal szerzőknél, mint a közönségnél jelentkezik az ízlés, szükségét érzik a szépségnek, a lendületnek, a szintézisnek, a nagyságnak, egyszóval a lirizmusnak. A mi tudományos korszakunk azonban, amely szereti a pontosságot és az igazságot s amely még teljesen át van hatva az utolsó évek eredményeitől, a mi korszakunk már nem elégedhetik meg tisztán szóbeli lírizmussal, sem pedig egy könnyű optimizmussal, amely a képzelet műve. Nekünk szükségünk van nagyságra, de szükségünk van igazságra. És a mi korszakunknak, úgy vélem, kell, hogy hasonlítson azokhoz a nagy művészi korszakokhoz, amelyekben megvolt az életkedv, de amelyekben az életet, nem magáért az életért szerették, hanem szerették a benne található poézisáérl. Ki lehetne fejezni ezeket az irányzatokat egy ellentmondónak látszó szóösszetétellel is és azt mondhatnám: pontos lírizmus vagy poétikus realizmus. — Úgy a színháznak, mint az irodalomnak a tulajdonképeni célja az, hogy hűséges képét adja az egyének közötti viszonynak. A férfi és a nő közötti viszony olyan grandiózus, hogy igazán nem lehet csodálkozni azon, hogy olyan nagy helyet foglal le magának a drámairodalomban. Utóvégre minden kultúra lényege és rugója a nemek közötti viszonyról való felfogásban nyilvánul meg. — Amit egy közeli jövőtől remélhetünk, az olyan drámairodalom lesz, amely össze tudja egyeztetni az emberi szellemnek ezt a két alapirányát: az igazságot és a nagyságot. A színház pedig megtalálja eredeti útját, amelyen" haladnia kell; egy pódium, néhány vászonfal s egy függöny elég lesz neki. Majd a könyvkiadásból beszélünk. Géraldy föláll, hogy megmutassa a Szeretni és a Te meg én magyar kiadását. Föláll megfordul és a szó legteljesebb értelmében kinyitja a velem szemben levő szobafalat. A fal kinyilik, mint egy kétszárnyas ajtó s ekkor elemtárul egy a padlótól a mennyezetig, roskadásig megtöltött, hatalmas könyvtár. Géraldy vagyontörő könyvgyűjteménye. Előkerül a két magyar könyv is. Géraldy el van ragadtatva tőle. Legalább tízszer elmondta: trés gentille (nagyon csinos) . Az órára nézek. Egy óra lesz. Idestova már két órája, hogy nála vagyok. Rápillantok az asztalra, ahol Géraldy kéziratai hevernek, az összevissza javítgatott gépírásos sorokra, egy megkezdett mondatra, amelyet egész biztosan az én csöngetésem szakított félbe. Búcsúzni akarok. Paul Géraldy ekkor a feleségét említi, Germaine Lubin-t, aki párizsi operaénekesnő és aki a múlt év tavaszán Budapesten volt. Az Operaházban kellett volna vendégszerepelnie, de Bécsből jövet meghalt és a fellépésről kénytelen volt lemondania. — Februárban feleségem ismét Bécsben fog vendégszerepelni, ahol őszinte, nagy sikerei voltak, — mondja Géraldy. — onnan pedig Budapestre megy. Remélem, hogy a mostani budapesti útja eredményesebb lesz, mint a multesztendei volt. Géraldy aztán megajándékozott ugy a magamint a felesége fényképével és végül a Pesti Hirlap utján küldött a magyar közönségnek egy kedves, szép üzenetet. Az üzenet férfiaknak szól és a nőknek szól Mindnyájunknak szól. Nekünk, akik szeretni akarunk s akik bizonytalanul, tévelyegve és bukdácsolva járjuk a szerelem útjait. Talán jó volna megfogadni Géraldy tanácsát. Hiszen igaza is lehet. íme: itt | |« c/ /r ' T^ív t— ^ J.-fíc—^ ' ' ^ ^v. 'Jagy kicsit hasonlítani kell egymáshoz, hogy megértsük egymást. De egy kicsit különbözni is kell, hogy szeressük egymást. Igen, hasonlítani és különbözni . . . Óh, milyen szép is tudna lenni ez a szó, hogy: idegen. Szentgyörgyi Ferenc. ^ s /'* - ^ y 1 * (Dalamér.) PESTI HIRLAP 1925 február 8., vasárnap. Színházi rigmusok. Idegenkedés. Tudást nem pótol szorgalom. Fuccsa: Idegen forgalom! Egyszer jön egy kis idegen ' S fogadják azt is hidegen. Csalárd világ. .1 színházak menü során. Mindig mások az új fogások. Már a Nemzeti műsorán is látszanak a Csalódások. luráni frigy. A Tisza Kálmán-téren, na lássák: Dúl már . Török Magyar barátság. Éltét ennek köszönheti szegény Juhászlegény, szegény juhászlegény Hódolat. Kurz Zelma elragadó volt. Néki égés? Pest hódolt. Kurz und gut: Jó volt! Vissza Puccinihtix Ez a kis rigmus Jelenti dalában: Puccini-ciklus Lesz az Operában. Zerkowitzunk . Ott lészen, meglássák: Szürcsölni unt kis Dalai forrását, It Moissi. Zengő kiírt rivall. Hogy belereng a fal, Némulj el, kies, dal: Moissi szaval,,, Mozaik. Medek Annának tehát tüdőcsúcs-hurutja van, és ezért Davosba kellett mennie. Már ott is van abban a világhírű szanatóriumban, melyet egy Holzboer nevű davosi ácsmester alapított, aki először alkalmazta tüdőbeteg feleségénél a téli napon, szabadban fekvés gyógymódját. Később másokat is gyógyított ily módon; házat is épített az ügyesen, rövid idő alatt szerzett pénzből, és a házat elnevezte Kurhausnak. Egyik beteg azután regényt is írt a szanatóriumból; a regényt annak idején, a Pesti Hírlap is közölte, fordításomban, ezzel a címmel: Hajók, ha éjjel találkoznak! (Ez a cím egyébként szállóigévé lett nálunk, a bohémvilágban, úgy, mint más címeim: Osztrigás Mici, Aranyeső stb. Annál kevésbbé örvendek azoknak a címeimnek, amely különböző címeken — adót róttak ki reám!) ... Tehát ott fekszik most Medek Anna a davosi téli napon, húsz fokos hidegben, nyitott verandán. De máris jól érzi magát, jókedvű leveleket ír haza, és egyik levelében fölemlíti, hogy nála is vizitelt első este az a hölgy, ki az ő szobájában, előzőleg meghalt. Mert az afféle házi szokás ebben a furcsa szanatóriumban. Az új lakót első este meglátogatja elődje, esetleg a másvilágról. Velem is megtörtént. Spiritiszták és okkultisták örömére el is mondom az én esetemet. Igaz, hogy már a vacsoránál eleve figyelmeztettek, hogy első éjjel kísértetjárás lesz a szobámban. De én nevetve válaszoltam: engem nem lehet ugratni, és ha csakugyan jönne hozzám kísértet, én kiverem a szobámból. Mégis mielőtt lefeküdtem, terepszemlét rendeztem. Szobám végén nagy, zárt, üvegveranda, ablakain besütött a holdvilág.—ágyam előtt nagy karosszék, a túlsó oldalon pamlag, székek, asztal, fali tükör. De nem néztem sokáig a bútorzatot. Fáradt voltam és álmos, hamarosan levetkőztem és lefeküdtem. El is aludtam egy-kettőre. Csakhogy nem aludhattam sokáig. Álmomban egyszerre erős köhögést hallok. Felébredek, körülnézek. És mit látok? Az ágyam előtti karosszékben öreg úr ül és nagyokat köhög. Közbe hangosan néz reám, csontos sovány kezével simogatva hosszú ősz szakállát. Felülök ágyamban. — Bocsánat, ez most az én szobám, és én aludni akarok. Legyen talán nappal szerencsém! Nem felel, csak ismét köhög és farkasszemet néz velem; keményen, dacosan, kihívóan. Megrázkódom. Ezt már nem tréfa. Hamar fölcsavarom a villanyt, a karosszék üres, nem ül abban senki, csak a ruhám van rajta, mit lefekvéskor oda dobtam. Arra sütött a holdvilág. Nevetve visszafekszem. Eloltom a lámpát és fejemre húzom a takarót Mégis hallom megint a köhögést, és amint odafordulok , megint csak ott ül a szakállas öreg a karosszékben és ismét farkasszemet néz velem. Nohát ez már sok! Fölcsavarom ismét a villanyka karosszék persze üres. De most már nem oltom ki többé a lámpát, úgy maradok világosság mellett egész éjjel. El is aludtam nemsokára. Reggelinél elmondom éjjeli kalandomat az igazgatónak. Mire ő nyugodtan, egykedvűen így válaszol. — Az öreg Madojszky, tavaly halt meg az ön szobájában. Szakasztott olyan volt, amilyennek ön látta; hosszú ősz szakállú, haragos nézésű, magas és szikár, önnek senki sem mondta, hogy milyen a külseje — és ön mégis olyannak látta, amilyen volt a halála előtt! Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy ő tényleg megjelent ön előtt! ... * * * A Műcsarnokban talán fönnállása óta, együttvéve nem volt még annyi ember, ahány ott vasárnap éjjel a riporterbálon tolongott. A bejáratnál sort álltak, föl egész az oktogonig, benn a termekben pedig a középkori népvándorlást felülmúló emberhullámok torlódtak. A képtár helyén ruhatár, mégpedig képtelen ruhatár; az ember képtelen volt ott ruháját elhelyezni. A folyosókon élénk fürt; ezt a vidám eszmecserét követte később vidám kalap-és kabát-csere is, távozáskor, a ruhatárban. A táncteremben, a földön fekvő rengeteg kilőtt szerpentinákon shimmyztek, ezáltal mindenki szerpentintáncossá lett. Mikor a szerpentin-készlet elfogyott, felfújható elefántokat árultak; ez is hamar elfogyott, mert minden asztalnál kellett elefánt... Fogyott az ital is. A riporter riporter sört ivott, a kritikus Leánykát, a közgazdász magyar és a lardeté-i ügynök francia pezsgőt. A szabók bak sört fogyasztottak, a konfekciósok feundo-pálinkát, a cipészek kuikebájat és a fajvédők Kohn-nyakot. Egy ismert bankvezér hangosan Cliquot rendelt, azután halkan hozzátette: — Természetesen, váci Qliquot kérek! A különféle italrendelésnél mutatkozó különböző ízlések utóbb mégis, mindannyian, egységessé váltak — végül mindenki bablevest reggelizett. Aminthogy mindenki dicsérte is végül, csak a riporterbál rendezőit, de a népjóléti minisztert is, aki államférfiúi bölcseséggel, épen tekintettel a riporterbálra, már eleve megengedte, hogy részletekben fizethető a februári házbér! * * * A házbér-gond ezáltal enyhült , de nem enyhült a lakás-inség, sőt még fokozódott is újabban. Éspedig a Halloh Amerika! revü miatt. Erre tudvalevőleg tizenhat londoni táncosnőt szerződtetett Haskell rendező; ez a tizenhat görl, vagy görlicei eleinte a Royal-szállóban lakott, és pedig hármannégyen egy szobában. Most már csak ketten maradtak a Royalban, a többi tizennégy mind' -"— évi lakást szerzett. Föllépési dijából fizetvén a — lelépési dijakat. Béldi. " (A Pethes Imre-társaság szinházi programmja.) A budapesti színházak fiatal tagjainak egyesülete, amely január 25-én bontott zászlót a nyilvánosság előtt, kidolgozta munkatervét, amelyet a legközelebbi jövőben szándékozik megvalósítani. Programmján elsősorban Shakespeare Macbeth-jének vagy másik drámájának expresszionista stíluskísérleti előadása szerepel, amellett Ivan Göll Mathousalem-jének és Claudel L otage-ának színrehozatala. A modern magyar színészi munkának és művészi önnevelésnek hívei feladatuknak és kötelességüknek vallják a tehetséges és színpadra nem került magyar szerzők darabjának színrehozatalát. Első magyar bemutatójuk Strém Istvánnak, a Szibériát megjárt fiatal írónak, Az elásott óriás című jelenkori drámája lesz. A külső munkával párhuzamosan folytatják előadás sorozataikat a modern színházi problémák megvitatásáért és felszínre hozataláért. A modern díszletezés vitaestélyére előadóul Márkus Lászlót kérték fel. * (Rákosi Szili Miskolcon.) A Nemzeti Színház kiváló művésznője vendége volt e miskolci színháznak. A nagymamában, Táncos Tar Veronikában és az Új rokon-ban lépett fel, zsúfolt nézőtér előtt mely elragadtatással ünnepelte. * (Kubla Richard, a prágai operaház tenoristája) két estén vendégszerepel a Városi Színházban. Az ünnepelt tenorista pénteken, február 13-án, Máthé Rózsival együtt Carmenben, február 16-án, hétfőn Parasztbecsület — Bajazzókban vendégszerepel. Jegyeket mindkét előadásra vasárnap reggeltől árusít; a Városi Színház pénztára és a jegyirodák. * (Lubin Geraldi Germaine), a Párizsi Opera Comique művésznője, február 17-én, kedden kezdi meg vendégjátékát az Operaházban. A Faust-ban Margitot énekli. * (Színésznövendékek előadása.) Rákosi Szidi iskolájának növendékei szombaton délután a Szentivánéji álom-ot adták elő a Magyar Színházban. A növendékek igyekezettel játszottak. Elsősorban Heléna alakítója, Székely Gizella, tűnt ki az együttesből. Kellemes megjelenésével, mély zengésű természetes beszéddel és ügyes játékával. Puck szerepében Koszó Irma keltett figyelmet. (Guthy Erzsi első fellépése.) Guthy Erzsi, a Városi Színház új koloratúr-primadonnája, kedden lép fel először a Sevillai borbélyban, Rostina szerepét énekli. A kitűnő primadonna föllépése iránt a közönség s a művészvilág körében általános az érdeklődés. * (Hangverseny.) Ilokai Ida, az Operaház volt művésznője, aki legutóbb a bukaresti állami operaháznál működött, dr. Illésyné M. Margit közreműködésével hangversenyezett a Zeneakadémiában. Műsorai, áriák és dalok szerepeltek, melyek közül különösen az Aida Románcával és a Zsidónő áriájával aratott sikert szép csengésű drámai szopránjával. Dr. Illésyné M. Margit dalait mindvégig stílusosan adta elő. A közönség hosszasan tapsolta mindkettőjüket, valamint Márkus Dezsőt, a kitűnő karnagya aki a kíséretet művészettel látta el.