Pesti Hírlap, 1925. február (47. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-24 / 44. szám

1925 február 24. *kedd. PESTI HIRLAP V fekujvár, Léva, Rimaszombat és a többi felvidéki városok magyarsága. A legtávolabbi vidékről is. Az emberek ismerősként, melegen rázzák egymás kezét. Boldogság az arcokon. Megy mindenki: nem Jókai­ünnepélyre, hanem: Jókaihoz, a református tem­­plomba.Ha nem templomba sietnénk, azt mondanók: Isteni házigazda vár ott. * Borongós ünnep az ősi templomban. Belépünk a reformátusok hatalmas egyházába. Nincs egy talpalatnyi üres hely. A presbiterek he­lyén a meghívott előkelőségek az ország minden ré­széből. Felvonulnak a csehek is teljes számban, Bella pozsonyi nagyzsupánnal élükön. A szószék alatt, a papok helyén, szőnyeggel borított emelvé­nyen az elnöki asztal. Középütt diszmagyarban, pi­ros , atillában dr. Szijj Ferenc elnök. Mellette dr. Erdélyi Pál az ünnepi szónok, dr. Alapi Gyula a főtitkár, dr. Gaal Gyula a ref. egyházközség elnöke. Övék a napok gondja. Körülöttük a Jókai-család képviselői: Feszty Mosa, Jókai Ihász Miklós, pom­pás fehér diszmagyarban. Sorban Budapest, Szeged, Debreen irod­lmi, tudományos társulatainak, egye­temeinek, kulturintézeteinek képviselői. Aztán Po­zsony, Kassa, s a már felsorolt városok kiküldöttei. Itt­­van özvegy Jókai Gézáné is. Balogh Elemér re­­formátus püspök. Együtt egész Nagy-Magyarország. A budapesti Pázmány-eg­yetemet, a M. T. Akadé­miát , Kisfaludy- és Petőfi-Társaságot. Császár Ele­mér, a Magyar Nemzeti Múzeumot Sikabonyi An­tal, a Szegedre menekült kolozsvári egyetemet C­sen­gery János rektor, a debreceni Tisza István-egyete­met Papp Károly rektor, a Magyar Asszonyok Nem­zeti Szövetségét Szegedi Masszák Elemérné Tormay Vera, Geöcze Sarolta, Szendrődy Béláné, a pozsonyi Toldy-kört dr. Jankovics Marcell, dr. Rajcsányi Gyula, dr. Dobay János, a kassai Kazinczy-Társa­ságot dr. Sziklai Ferenc, a lévai Reviczky-Társasá­got Schubert Tódor, Érsekújvár városát dr. Holota János képviseli. A prágai nemzetgyűlés tagjai közül Ficza József szenátor, Füssi Kálmán, dr. Leilei Jenő, Jablonitzky János, Palkovics Viktor képvise­lők jöttek el. A szlovák írók Egyesületét Bujnák Pál, a magyar egyetemi ifjúságot Ölvedy László, a református egyházközséget dr. Gaal Gyula képvi­seli. Itt a templomban a boldogság az arcokról, ami ragyogott a városban, eltűnőben. Borongás, melan­kólia a lelkeken. Mint amikor az első pillanatban egymásra talál a szülő és az elveszettnek hitt gyer­mek. Az öröm: könyekbe csuklik. S a könnyek tisz­teletet parancsolnak. A beszédek is többek, mint tin­er­pi beszédek. Mindből egyformán kicsendül a ma­gyarság fájdalma. De félzug mindből a törhetetlen hit ereje is a jobb jövőben. Ezek a beszédek mani­fesztálók. A széttépet magyarság öleli egymást a beszédekben. Mint 49. uitán p!­kerfilmek a hasonla­tok, metaforák, mint mikor Tompa Mihály a költöző gólyával üzent. S a közönség megért mindent. S a szemek ujról kigyúlnak. A taps­ tilos. Templomban vagyunk. De a taps mégis minden alkalommal fel­harsan. A történelem sorsfordító napot fog látni Ko­márom ünnepében. A széttépett magyarság itt, most lélekzett fel először. Az egész világ szeme ide fog te­kinteni. Megható, felemelő pillanatok. Az irodalom, mint annyiszor, veszendő időkben, történelmet csi­nál. Mi hírt visz magával e kormány képviselője Prágába? Melléé?. Nyugodtak lehetünk. Jókai köz­tük. . ,••,'•, • init ius csendben emelkedik fel díszmagyar ru­hájában dr. Szijj Ferenc, s megnyitja az ünnepi ülést Nem hirdették próféták az eljövetelét, — szólt — nem jelezte tüneményes csillag­a születését, nem keres­ték föl napkeleti királyok a bölcsőjét, mégis az el­jövendő mester vált belőle". Szijj Ferenc ünnepi megnyitó beszéde után Borka Géza pályanyertes szép versét szavalta el Gergelyi József. A nagy hatást keltett vers után dr. Erdélyi Pál tartotta meg emlékbeszéd­ét. Ezután következtek az irodalmi, művészeti, tudományos egyesületek küldötteinek felszólalásai Elsőnek Bujnák­ Pál, a Szlovenszkói Tanítók Egyesületének nevében ünnepelte meleg szavakkal Jókai emlékét. -A szabad Magyarország üzenete. Utána dr. Császár Elemér, a Magyar Tudo­mányos Akadémia, a Kisfaludy-társaság, Petőfi­társaság és a Pázmány-tudományegyetem nevében szólott. Az 1825. évet szent évnek nevezi. Majd e sza­vakkal végzi beszédét: Jókai születése mély szim­bólum, a magyarság újjászületésének szimbóluma, é­s ez a szimbólum még szorosabban szivünkhöz kapcsolja a lánglelkű költőt. Jókai születése az uj, elkövetkezendő nagy idők hirdetője volt. A nagy idők elkövetkeztek, el is multak, s most a magyar­ság, ismeretlen célja felé, szomoru sötét, sivár uton halad ... Császár Elemér után Sikabonyi Antal tolmá­­csolta. » Magyar Nemzeti Muzeum kegyeletes érzel­meit. A Nemzeti Múzeumnak Jókaival való kapcso­latait vázolja, majd a következőkép fejezi be beszé­dét: „ Te nagy szellem, ott fenn, bocsáss meg ne­künk és bocsásd meg nekünk a nagy tüzeket, ame­lyeket a Te hódolatodra gyújtunk. Nekünk kell ez a tény, hogy elhomályosult egyik kárpitját bonto­gassa. Nekünk kell­ a hangos szó, hogy ne halljuk egy pillanatra, amit a sírok üzennek egymásnak. Nekünk kell az öröm tüze a szemekben, hogy egy pillanatra ne váljék szemünk könnyek kútfejévé. De ha e nagy tüzek kihunynak, az a szerény mé­cses, amelyet a szülőváros gyújtott és gyújtottak itt azok, akik itt születtek és ide szeretettel jöttek, az a szerény mécses még mindig lobogni, világolni fog nekünk és az egész világnak. Te pedig tovább virrasztasz velünk álmatlan éjszakáinkon, tovább vigasztalsz gondterhes hétköznapjainkon, gyámolí­tasz lépéseinkben és mesélsz tovább, mert mesédre még soha oly szükségünk nem volt, mint ép ma. És végigkísérted e város életét Istencsapásokon, föld­indulásokon keresztül, s megírtad egyik legszebb regényedben, hogy e város elsülyedni nem fog, ki olvasol a szívek rejtekében, ki előtted nincs néma­ság, ki láttad egyszer már a Hazát újjászületni s fömunkása voltál az újjászületésnek: vezess ben­nünket tovább, beszélj helyettünk, szólj érettünk. Mi követünk, s megszakgatott lelkünknek ez a foga­dalma legyen koszorúnk a Te dicső emléked elött, mi földünknek büszkesége. A Szegedre menekü­lt s ott vendégszerető haj­lékot talált kolozsvári Ferenc József Tudomány Egyetem nevében Csengery János rektor hódolt Jó­kai emlékének. Utána Pap Károly rektor a debreceni Tisza István-egyetem és a Csokonai Kör nevében beszél Jókainak és Debrecennek kapcsolatairól. A MANSz nevében Szegedy Masszák Elemér­né, a pozsonyi Toldy Kör nevében dr. Jankovics Marcell rója le hódolatát Jókai emléke előtt. Utána dr. Rósa Dezső az Országos Jókai Nagybizottság és külön is Rákosi Jenő nevében köszönti az ünneplő közönséget. Sziklay Ferenc a kassai Kazinczy-Társaság, dr. Kovács Alajos a Szlovenszkói Magyar Tanító Egyesület, Schubert Tódor Léva városa, Ölvedy László a MEFHOSz nevében adóztak lelkes, me­leg szavakkal Jókai emlékének. Végül a komáromi ref. egyházközség nevében dr. Csái Gijula szólott. Az emlékünnepet Szijj Ferenc, lendületes záró­szavai után a dalegyesület éneke fejezte be Szekeresgazdák, ősi buzogánnyal Az emlékünnep után a közönség a Jókai-em­lékkiállítást tekintette meg a Kultúrpalotában. Jókai életének mindmegannyi dokumentm­a vonul el itt előttünk. Jókai-kéziratok. A teljes Aranyember. Is­j­:p­aubizton­yi,tványai. Levelek, Saját festésű képei. Saját művészi faragású sétabotja. "Aranyórája, író­asztala, széke. A Jókai-család porcellánjai. A Do­monkos-család birtokából falióra, selyemkendő, por­cellánok . . . Beszédes dokumentumok mind A kiállítást nagy érdeklődéssel szemlélte végig a komáromi kis Dum­ágban telelő francia hadihajó parancsnokának, Vicomte Gaston Maupeau-nak, fe­lesége is. (A monitor a mienk volt.) * Az emlékkiállítást társasebéd követte, amely után Jókai szülői és családi házának emléktábláit koszorúzt­a meg az ünneplő közönség. A menetet Sebestyén Károllyá­ az élükön, kezükben buzogány­nyal, a szekeresgazdák vezették. Este kilenckor a fényesen kivilágított Kultúr­palotában Jókai-bál. A díszteremben piros kárpit előtt Jókai fehér márványszobra Középütt vagy­ harminc pár, d­iszbe­öltözöt­t szekeres-gazdák s magyar ,díszbe öltözött leányok palotást táncolnak. Köröskörül magyar díszruhákba s .Tokaj regényalakjainak öltözött kö­zönség, köztük, itt már rég nem látott, magyar nem­zeti szinü díszruhákba öltözött lányok gyönyörköd­nek a látványban, .m­ajd mind elvegyülnek a táncba. Felejhetetlen kép. S felejthetetlen emléket hagynak mindenkinek a lelkében a komáromi napok. Sikabonyi Antal Az Otthon-kör Jókai ünnepe. Vasárnap délelőtt ünnepi matiné keretében hó­dolt az Otthon Írók és Hírlapírók Köre Jókai emléké­nek. A kör pompásan feldíszített nagytermét zsúfo­lásig megtöltő közönség díszbeöltözött, fővárosi haj­dúk sorfala között vonult fel a terembe, melynek emelvényén, Jókai szobrának talapzatánál Rákosi Jenő és Hoilsis Pál, az Otthon-kör elnöke foglaltak helyet. A család képvis­etében ott volt özv. Jókai Mórné, Napi­ Bella és özv. Feszty Árpádné. Az ünnepséget K­ákosi Jenő nyitotta meg és költői szépségű beszédében Jókai géniuszát ünnepelte, mely a magyar fajnak a halhatatlanságot van hivat­va biztosítani. A nagy lelkesültséggel fogadott beszéd után Márkus Emília, a Nemzeti Színház művésznője elszavalta Babits Mihálynak erre az alkalomra írt költeményét, majd Hubay Jenő játszotta el Raff Ca­vatináját és saját szerzeményű Csárda jelenetét. A nagy mester művészi játékát zúgó taps köszönte meg, amelynek elcsendesültével Sziklay János mon­dott tartalmas ünnepi beszédet. Ezután Sándor Er­zsi, az Operaház művésznője, három dalt énekelt, köztük Jókainak „Miliora" című dalát, Tarnay Ala­jos ím­­om zenéjével A művésznőt Márkus Dezső kí­sérte zongorán. Bartos Gyula, a Nemzeti Színház mű­vésze, szavalta el ezután Falu Tamás és Boross Sán­dor alkalmi költeményeit, majd Balassa Imre ,Som­lyó Zoltán ünnepi verseit mutatta be, nagy hatást keltve. Ifj Hegedűs Sándornak Jókai Stáció­ utcai házában eltöltött napjairól szóló visszaemlékezései után Kürti József, a Vígszínház tagja, felolvasta Jó­kainak egy eddig ismeretlen humoreszkjét, melyet a közönség jóleső derültséggel hallgatott. A szép és előkelő ünnepséget Hoitsy Pál lelkesült zárószavai és a Budai Dalárda pompásan előadott énekszámai zárták be. * Jókai ünnepek Finnországban. Az északi testvérnemzet körében a Jókai-ünne­pek sorozatát, a Finn Irodalmi Társaság kezdte meg Jókai születése napján, február 18-án. Az ünnepet magasszárnyalású beszéddel Krehn Károly egy­ ta­nár, a Társaság elnlöke, nyitotta meg. Utána Faragó József, a hosszabb ideje Finnországban élő fiatal ma­gyar író tartott előadást Jókai költészetéről és életé­ről­, finn nyelven. Ilmari Räsänen tanár magyar költőkből szavalt finn műfordításokban és végül Holga Saile ének­művésznő, aki magyarországi sze­replése alkalmával sokfelé aratott méltán megérde­melt sikert, magyar dalokat énekelt, Boros Olga ma­gyar egyetemi hallgatónő kíséretében. A Jókai-úti­ne-e­pek sorozata azonban ezzel még nem zárult le Finn-­ országban. A magyar-komáromi ünnep. Jókai Mór 100 éves születési évfordulóját vasár­nap ünnepelte meg nagy lelkesedéssel szülővárosa,­ Komárom, díszközgyűlés keretében, melyen a nem­zetgyűlés képviseletében Huszár Károly v. miniszter­elnök, a n­emzetgyűlés alelnöke, a kormány képvise­letében gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter je­lentek meg. Az ünnepélyes díszközgyűlés a polgári és vasúti társaskör nagytermében kezdődött. A Hymnusz eléneklése után A­apy Gáspár kor­mányfőtanácsos polgármester szép beszéddel meg­nyitotta a díszközgyűlést. Utána gróf Klebelsberg Kunó közoktatásügyi miniszter emelkedett szólásra s beszéde során a többi között ezt mondta: — Jókai szülőföldjét, Komáromot, a trianoni bé­ke elszállította tőlünk, de még Trianon sem tudta el­venni egészen. Ez a talpalatnyi föld, ez a kis mara­dék Komárom, magyar kézen van és közöttünk ma­radtak azok a halhatatlanok, akiket Komárom adott a magyar nemzetnek. Komáromban és szabad ma­­­g­yar földön valljuk mi büszkéb a magunkénak őt, a város szülöttét, a mai centennárium ünnepén. Hó­dolva azoknak az eseményeknek, amelyeket a lángész erejével a síron túl is harsány hangjával hirdet, dol­­­gozunk bizakodva olyan feltámadáson, aminőt Jókai, j ~i kiegyezéskor négert és amelyet, hogy mi is m­eg­­­érhessünk,' bizakodó lélekkel kérjük a népeknek ijraz­ságos Istenét. ' A kultuszminiszter emlékbeszédét percekig tartó éljenzésselr fogrrdtu­k:•'-‹-- ^ »‹»... ••·'‹ •(--@.~@ Ezután elfogadták a város határozati- javaslatát, mely, geeriht a díszközgyűlés Jókai Mór emlékezetét szütat~nek..százailik évfordulója alkalmával jegyző­, könyven örökíti'' 'meg ívhatárzát't hogy Jókai 'Mór arcképét a tanácskozási terem részére megfesteti, Jó­kai Mórnak a város területén szobrot állít. A dísz­közgyűlés a Szózat hangjaival ért véget. A város díszközgyűlését nyomon követte a Pe­tőfi-Társaságnak a Komáromi Jókai Közművelődési és Múzeum-Egyesülettel együttesen megtartott nagy­gyűlése . Szabó Géza, a Komáromi Jókai-Egyesület elnöke, üdvözölte a megjelenteket Az ünnepi beszé­det Maány Gyula nem­zetgyűlési képviselő tartotta. Szávay Gyula, a Petőfi Társaság főtitkára, felolvasta ez alkalomra irt Jókai-ódáját, majd dr. Ferenczy Zoltán alelnök méltatta Jókai irodalmi működését. Dr Lányi Andor elszavalta dr Toóth Zsigmond Ko­­­márom c. költeményét. Lőrinczy György, a kiváló író, Jókai bölcsője címen értekezett, majd Lampérth Géza versben emlékezett­ meg a nagy mesemondóról. A nagygyűlést Asztalos Bélának, a Komáromi Jókai­ Egyesület ügyvezető elnökének zárószavai fejezték be. Az ünnepélyek után a vasúti állomás éttermé­ben 100 terítékes díszebéd volt Az ünnepségeket este hangverseny fejezte be, melyen Lőrinczy György, a Petőfi-Társaság tagja, Záborszky Hana operaénekes­nő, Holóssy Sándor hegedűművész s még többen nagy hatással áldoztak a költőkirály emlékének. • * A Budai Polgári Kaszinó vasárnap sikerült Jó­kai-emlék­ünnepélyt rendezett. Az emlékbeszédet Kor­pás Ferenc mondotta. Gyula dirik, I­ján Béláné, J Si­menszky Babits szerepl .'-se mellett az Egyetemi Ének­karok énekeltek. A Lévai Kaszinó és a Lévai Dalárda február 28-án Jókai-ünnenélyt rendez, amelynek keretében mű­kedvelők előadják az „Aranyember" néhány jelene­tét. Dr. Jankovics Marek­i mond emlékbeszédet. Jókai könyvei angolul új kiadásban jelennek meg Londonból jelentik. A Daily Herald hosszabb cikkben emlékezik meg a Jókai-centennárium alkal­mából Jókai Mór irodalmi nagyságáról. A nagy sze­retettel megírt cikk Jókait gazdag mesemondó véná­jában Dumashoz, humorában Dickenshez hasonlítja. A magyar életnek és a magyar jellemnek élettel tel­­­jes képét tükrözik nagyszámban megjelent regényei. Történetei gyakran bonyolultak, de m­indig sze­lle­me­sek­. Könyveit lélegzetvisszafojtva olvassuk. Mindegy, hogy történelmi tárgyat választ, vagy pedig modern környezetet. Személyei mind elevenen élnek. Még azok az alakjai is, amelyeket a képzelet­ legszélsőségesebb játéka szült, elhihetővé válnak, a költő olyan eleve­nen rajzolja meg őket Regényei és novellái ezelőtt, mintegy 30 évvel jelent­k meg először angol­­nyelven. A közönséget egyszerre meghódították. Most, Jókai, születésének 100. évfordulója alkalmából, az érdeklő­dés ismét feléje fordul és könyvei most új kiadásban látnak angolul napvilágot. Legutóbb a „Fekete, gyé­mántozc" című regénye jelent meg, amelyet valóság­gal kapkod a közönség.­ ­

Next