Pesti Hírlap, 1925. március (47. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-01 / 49. szám
1925. március 1., vasárnap. PESTI HÍRLAP birodalmi gyűlés elnöke, lesz, a centrumé dr. Marx, a demokratáké petersehn, a német nemzetieké pedig Wallraff, a birodalmi gyűlés volt elnöke. Nem valószínű, hogy az első választási menetben bármelyik jelölt is abszolút többséget kapjon. Ha a köztársasági pártok, a centrum, a demokraták és a szociáldemokraták a második választási menetben megegyeznek dr. Marx jelölésével, úgy nagyon valószínű, hogy ő fogja a legtöbb szavazatot kapni. Bier tanárt későn hívták meg Eberthez, Berlin, febr. 28. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Orvosi körökben kijelentik, hogy Bier titkos tanácsos semmiképpen sem tehető felelőssé amiatt, hogy az Ebert birodalmi elnökön végzett operáció nem segített Amiként Bier titkos tanácsost annak idején Stinneshez is későn hívták operációra, most is hasonló eset történt, és csak az utolsó pillanatban fordultak hozzá. A baj az volt, hogy a vakbélgyulladást későn állapították meg. Vajon ez a háziorvos mulasztása-e, vagy pedig maga az elhunyt nem tulajdonított semmi jelentőséget a felmerült szimptómának, egyelőre még tisztázatlan. Az orvosi beavatkozás először segített, úgyhogy a betegség tünetei már annyira csökkentek, hogy az orvosok az életveszedelmet elhárítottnak látták. De a baj tovább terjedt és az utolsó éjszakán bekövetkezett a bélműködés megbénulása. Bár a szívműködést injekciókkal igyekeztek erősíteni, rövid idő múlva szívbénulás következtében beállott a halál. Intézkedések a temetésről, Berlin, febr. 28. Ebert elnök temetésére vonatkozó intézkedések a következők: Szerdán, március 4-én, a birodalmi elnök házában, a Wilhelmstrasse 73. szám alatt lesz a birodalmi kormány által rendezendő hivatalos gyászünnepség, amelyet katonai gyászünnepség követ. Mint híre jár, a birodalmi gyűlés elnöke a birodalmi gyűlésen gyászünnepséget rendel el. Szerdán este a holttestet Heidelbergbe szállítják, ahol az elhunyt birodalmi elnököt a város részéről rendelkezésre bocsátott díszsírhelyre temetik. A birodalmi kormány javasolni fogja a birodalmi gyűlésnek, hogy a temetés költségeit a birodalom viselje. Gróf Bethlen István részvétnyilvánítása. Gróf Bethlen István miniszterelnök megbízásából ma délután öt órakor megjelent a német követségen bárcházi Bárczy István miniszterelnökségi helyetett államtitkár és gróf Waczek német követ távollétében ügyvivője, von Levetzov követségi tanácsos előtt Ebert köztársasági elnök eltöbbre vállalkozott, kudarcot vallott. Formálni akarta az életet, mely végtelen és esztelen, tulajdon gyermekében és mások gyermekeiben, józanul, értelemmel, bölcseséggel párosult jósággal. Megsokszorozta önmagát egy új, terebélyes családot teremtve az ifjúságban. Természetellenes, nagyralátó mesterség. Quem di odere. Az istenek megbüntették érte. Az életet csak lázzal lehet élni, mint Hilda és Tibor, vagy erőszakkal, mint Liszner Vilmos. Akármilyen fájó belátni, ez a rend. A nő, kit szépségnek hisznek, az alattomosság, a férfi, kit erőnek hisznek, a durvaság. Hilda utolsó pillanatig kedveskedett vele, mielőtt elhagyta. Liszner Vilmos előzően legalább fenyegette. Melyik a szebb, melyik a jobb? Kár róla képzelődni. Kigyó, vagy farkas, mindegy. Háládatlanok, de az életrevalóság háládatlan. A háládatlanság a törvény. Sgem haragudott már rájuk, lelkében megbocsátott mindhármuknak. Hibásnak is csak magát tartotta, hogy nagyobb feladatot tűzött ki, mint ereje birta s birkózni akart a természettel. Föladta a harcot. Gyenge volt hozzá. Mindezt alaposan megértette, egyszer és mindenkorra. Csalódásai lábánál hevertek s többre becsülte őket, mint mindazt, amit valaha tanult. Negyvennégy éves arca ettől a megértéstől ellágyult. Nem volt rajta semmi szigor. Hirtelenül vénemberré lett. Annyit járkált már a zöldposztóval bevont asztal körül, hogy bizvást ötször is hazaérhetett volna. Az ablaknál, fáradtan, megállt. Kitekintett a gimnázium előtti utcára, melyen azon a májusi reggelen ballagott, frissen és derűsen. Az ég fehérizzásig hevítve világított. Szemét egy pontra helyezte, kereste rajta a sárkányt, melyet fölengedett az ifjúság, de az elröpült, magával vitte mindenét. Csak a „Zöldfa" kocsma ajtaja látszott. A kocsiúton, pörkölt fák, kiloccsantott tökbelek, eltiport uborkahéjak közt nyargalt a nyár, egyre növelve tüzét, megölte azt, amit életre hívott s fénye sűrűn, sárgán csurgott alá, mint a genny. Minden megérett, a földeken learattak, betakarították a termést. Kövér dongók zúgtak a tanári szobában, belepve az ablakot, élelmet keresve még a tintatartó keserű káváján is. Egyik dongó az ablakdeszkán mozgó petéit tojta. Novák az életet közönségesnek érezte és utálatosnak. Haza akart már menni. Ki is lépett a folyosóra, de alig tett egykét lépést, visszajött. Hazamenni, végighaladni az utcán, emberek között, lehetetlennek tetszett. A tanári szoba ajtaját nyitva hagyta. Szórakozottan zsebeit tapogatta, mint aki kulcsot keres, mely ezt a nyitott ajtót ki tudná nyitni s megszabadítaná cellájából, hol rab. Először Glück Laci képeslevelezőlapját vette ki egyik zsebéből, az Arany-szobor képével. „Budapesten is szeretettel . . Ez szép volt, jól esett rágondolni is, látni az arcát egy másodpercig. Utána az „Ostor"-t vette ki, melyet a földre dobott. Aztán nadrágjalátó-zsebéből a pisztolyt vette ki, melyet Fóris tanácsára vásárolt önvédelmi célokra, diák-támadás ellen s azóta szüntelenül magánál hordott. Megörült neki, homályosan, de a másik pillanatban meg is riadt tőle s a szándékától, mely még nem fogamzott meg eléggé. Letette a tanári szoba asztalára, távol magától, mintegy jelezve, hogy semmi közösséget sem vállal vele. És félt. Mitől félt? Azok a szegény verebek, melyek az üvegbura alá tesz s aztán kiszivattyúzza a levegőt, egyet-kettőt pihegnek, kitátják csőrüket, szemükre ráborul a jegeshártya. Mégis félt. (Folyt, köv.) hunyta alkalmából a miniszterelnök őszinte részvétének adott kifejezést. A külföld részvéte. Newyork, február 28. Ebert birodalmi elnök halálának hírét itt a legnagyobb gyásszal fogadták. Előkelő személyiségek kijelentették, hogy a birodalmi elnök hirtelen halála nemcsak a német népre, hanem az egész világra nézve súlyos csapás. Ezert elhunyta alkalmából a német kormánynak részvétüket nyilvánították: az osztrák szövetségtanács elnöksége, a svájci szövetségi elnök, Doumergue francia köztársasági elnök és Herriot miniszterelnök, valamint Masaryk cseh köztársasági elnök. A Szabadelvű Párt orvosolni fogja a kurzusuralom igazságtalanságait. A Józsefvárosi Kör szombat este több száz terítér- vacsorát adott a szabadelvű párt vezéreinek tiszteletére. A Kör nevében Csécsy Nagy Miklós üdvözölte a megjelent vezető politikusokat, amire Heinrich Ferenc válaszolt: — A főváros polgárságának a kezében van most a jövő sorsa. Döntésétől függ, hogy továbbra is a gyűlölség, az emberek üldözése, a kultúrháború, a főváros erkölcsi és anyagi lezüllése folytatódjék-e vagy pedig visszatérjen a főváros fejlődésének a dicsőséges korszaka, a főváros polgárságának jóléte, amely a szabadelvű uralom korában mindnyájunk megelégedésére uralkodott ebben a városban. A mi törekvésünk a szabadelvűség, a jogegyenlőség helyreállítása, a polgárság boldogulásának megteremtése és ebben szembeállunk a keresztény községi pártnak nevezett kurzusalakulattal, amelynek csak egy pozitív célja van: az antiszemitizmus és szemben állunk a másik szélsőséggel, a szociáldemokrata párttal is, amely ugyancsak gyűlöletet, osztályharcot hirdet velünk szemben. A józsefvárosi polgárság nevében dr. Lengyel Endre üdvözölte nagy tetszéssel fogadott beszédben Bárcsy Istvánt, aki válaszában többek közt ezeket mondotta: — Pogány politikát folytatott a fővárosban a keresztény községi párt. A felekezeti viszályt még a kisgyermekek közé az iskolába is bevitte. (Felkiáltások: Gyalázat!) A városi igazgatást pártpolitika szenvedélyével telitette, alkotni nem tudott, csak destruálni. Mi, ha a polgárság bizalmával megajándékoz, az antiszemita gyűlölet magvait a legerélyesebben ki fogjuk irtani a közigazgatásból és az iskolákból és orvosolni fogunk minden igazságtalanságot, amely az elmúlt négy év alatt ártatlan emberek ezreivel megesett. (Zajos tetszés és taps.) Bízom benne, hogy a polgárság józansága diadalmaskodni fog, mert célunkat máris majdnem elértük: a gyűlöletes reakció korszaka a legteljesebb bukás fertőjében poshad. Sándor Pál azt mondta, hogy ha a polgárság ezt az alkalmat nem használja fel a kurzus megdöntésére, akkor még évekig, talán egy évtizedig sínyleni fogja ennek az átkos korszaknak minden nyomorúságát. Hát megélhetés az, amibe a keresztény községi párt uralma alatt jutottunk? (Felkiáltások: Nyomor!) Nélkülöznünk kell, megfizethetetlenek az árak, a drágításban elöljár a főváros, mindenki elszegényedik, aki ma még hitelképes, holnap már nem lesz az. A gyűlölet uralma lassanként a kenyeret is elveszi a főváros polgárságától. A régi szabadelvű uralmat akarjuk helyreállítani, a testvériség, a szabadság, a gazdasági jólét korszakát, amikor nem kell félni a fütykösöktől s nem kell félni attól, hogy becsületes dolgozó polgárok megélhetését mikor veszik el a kurzus lovagjai. Azzal fejezte be beszédét, hogy a polgárságnak győznie kell. Ugron Gábor kijelentette, hogy a polgárság tanult a multakból és nem kell neki sem a vörös ingbe, sem a fehér ingbe bujtatott hintáslegények politikája. A vacsorán Vázsonyi hívei is képviselve voltak. A demokraták nevében Körmöczy Zoltán szólalt fel és tiltakozott az ellen, hogy a Józsefvárosi Kör a szabadelvű párthoz csatlakozzék. A kör tagjainak jó része szerinte a demokraták álláspontját helyesli. Erre Ugrón Gábor újra felszólalt és élesen polemizált Körmöczyvel, aki után Hajdú Marcell állott föl szólásra ugyancsak a demokraták nevében. Ő azonban már nem beszélhetett, mert Heinrich, Ugrón, Bárczy, Sándor Pál, Márkus Jenő és a kör tagjainak nagy többsége fölkeltek az asztaltól és eltávoztak a klubból. HuHzároning. Irta: Cserzi Mihály (Homok). Háború előtt a debreceni helyőrség két ezredeiről volt híres. A piros-parolis 39-esekről és a 7-es Vilmos huszárokról. Mind a két ezred színtiszta magyar fiukból rekrutálódott, kik magukkal hozták a szilajos magyar vért, a bátorságot és a virtuskodásra való hajlamot, melyek időnkint kilobbantak és olyan hatvágásos murikban fejeződtek ki, hogy azokért már nem dunkeláriszom, kikötés, kurtavas, meg hasonló fenyíték dukált volna ki, hanem még a brigád-aristom tölgyfaajtóját is kinyitották volna a huszárgyerek előtt, ha annak furfangos esze segítségére nem jött volna. A lovasezredek tisztikara ezidőben tele volt arisztokratákkal, kiknek részben családi hagyomány, részben mulatság volt a katonáskodás, noha szigorú reglama szerint teljesítették kötelességüket. És az öreg császárt is, kit a bakanóták kurtán röviden „Ferencz Jóská"-nak neveztek, nemcsak lojalitásból, hanem szívbén érzelemből is tisztelték, mivelhogy ő felsége fiatal kora óta különösképen szerette a magyar huszárt. A csatatereken sok dicsőséges küzdelemben részt vett Esterházy-család egyik fiatal sarja, gróf Esterházy Pál pápai földbirtokos is a Vilmos-huszároknál szolgálta le „stand" évét. Az önkéntes iskola befejezése után ő is fölvarratta a sárga „stráflit", a hat posztócsillagot, őrmester lett és az egyik századnál „eugskommendánsi" beosztást kapott. Szép, daliás katona volt, még a koros asszonyok is megfordultak utána, hogy megbámulhassák. De a lelke egyenesen lebilincselő volt. Ennek bizonyságául a század legénysége bizalmasan „Pali grófnak nevezte el. Tele volt erényekkel. A nagy cívisvárosban is széles körben becsülték. A város szegényei rajokban vonultak minden pénteken a „méltóságos vitéz ur" hétszobás garzon lakása elé a bőkezű alamizsnáért. Mint izig-vérig magyar főúr szerette a fajtájait. Szerette a nyíltságukat, a bátorságukat, a tobzódásukat, s ha alkalom kínálkozott, ő maga is kirúgott a hámból a társaságukban. öreg, szabadságos huszárok, kik a világháborúban is vitézül helyt álltak magukért s még 3