Pesti Hírlap, 1925. március (47. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-15 / 61. szám

BUDAPEST, 1925. XLVII. ÉVFOI CLOFIZETESI ÁRAK. Egy hóra 40.000 korona, negyedévre 120.000 kor. Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvara­­kon 2000 kor., vasárnap 3000 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár. I | A ff | ^rjffA&RNAP, MÁRCIUS 15. LEGRADY TESTVEREK kiadása. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda a Budapest, V. ker., Vilmos császár út 78. szám. Telefon­­ 122—91. Fiók­kiadóhivatal : Budapest, CIL ker., Erzsébet-körút ! Mai „BIROTA" rendszerű képeink: Pétör Gyula. — Piccaver Alfréd. — Nurmi és Coolidge elnök. — Az M­ZK vasárnapi el­lenfelének, a prágai DFC-nek három magyar játékosa. — Ducza Ferenc és Kozma Sándor, akik elsőnek jelentették fel Pötört. — Házas­ságkötés a nyilt tengeren. — Allan Cobham pilóta. — Mitchell amerikai tábornok. Március Tizenötödike. Irta Rákosi Jenő A magyar szabadság tavaszi ünnepe bele­kapcsolódik Jókai Mór jubiláris ünneplésébe. Holnap lesz hetvenhét esztendeje, hogy iro­dalmi ifjúságunk világa, élén Petőfivel és Jókaival — ma már úgy látszik, mint mese­beli argonauták — kivonultak a magyar nem­zeti önállóság aranygyapjáért, melyet el is hoztak a történeti nevezetességűvé lett tizenkét pont képében. Tavaszi hajnalhasadás volt az, mely azonban a világosi katasztrófa véres alkonyába fult. Erről énekelte a költő: .42 nem lehet, hogy annyi sziv Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel sisakadt meg e honért. Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. Lelkes ifjak, dicső hadvezérek és a név­telen hősök ezreinek epopeiá­ja — az átoksúly­­ alatt — tragédiává változott. Az alkotmányért vívták harcaikat, az alkotmányért mentek­­ martírhalálba az aradi Tizenhármak. És a napokban, mik­or az egységes párt­­­­ban a felsőházi javaslatot tárgyalták, azt kel­lett a miniszterelnök úr ajkáról hallanunk, hogy közjogi és alkotmányos berendezkedé­sünk alapja az 1920-as I. törvénycikk. Ez a mondat az ország vezérpolitikusa ajkán egy éles kard, amely elvágja Magyar­ország politikai történetének a fonalát. A kate­gorikus gondolat, mely benne van, ellentétben van alkotmányunk fejlődésével, politikai pra­xisunkkal, nagy államférfiaink hagyományai­val. Ez a mondat ledönti alkotmányunkat histó­riai alapjáról és oda kívánja építeni a forra­dalmak és ellenforradalmak futó homokjára. Ez a kijelentés detronizálja a magyar politikai gondolkozást, a jogfolytonosságot s helyébe teszi az ötletes alkalmi kreációk veszélyét. A magyar alkotmány először öltött for­mát a pusztaszeri vérszerződésben. Micsoda megdöbbentő szimbólum volt az, hogy a Hét vezér vérét eresztette, hogy vele megpecsételje az államalapító szerződést, amelyre léptek. Egyéb se folyt, mint vér, vér, meg vér, a ma­gyar alkotmányért ezer esztendőn keresztül. És most egy rövid mondat lehellete elfújja sziklaalapjairól a nemzeti, géniusznak ezer éve­ken át épített alkotását? Csakugyan erre érezné magát hivatva egy hevenyészett rendeletek alapján megalakított nemzetgyűlés? Az aranybulla volt úgyszólván a második pusztaszeri szerződés, amelynek keretein belül folyt századokon keresztül az alkotmányos küzdelem király, főm­ák a nemesség, közt­e ez alkotmányos küzdelmek eredményeképen l fft . Döntött az angol-magyar vegyes döntő­bíróság az 1868. évi bécsi kölcsön ügyében. Közös felelősséget állapított meg ter­vinkre Ausztriával. Megint Magyarország fizeti a legtöbbet? Londonból jelentik. Az angol-magyar vegyes­döntőbiróság meghozta ítéletét Rosschalk J. H.-nak a magyar kormány elleni ügyében. Az 1868-iki bécsi kölcsönről van szó, melyet 1903-ban kötvényekké kon­vertáltak. Az ítélet szerint a háború befejezése után a jóvátételi bizottság a st. germaini és trianoni békeszerződéssel reáruházott ha­talomnál fogva a szóbanforgó kölcsön felelősségét megosztotta Ausztria és Magyarországi között és úg­y döntött, hogy Magyarország a kölcsön 28,652 százalékáért felelős. A jóvátételi bizottság továbbá kimondta, hogy mi­után a trianoni békeszerződés hatálybalépése óta az úgynevezett utódállamok felelősek e kölcsönrész szolgálatáért, az utódállamok között Magyarország felelős­ségének része 45,733 százalék! Ilyen körülmények között a magyar kormány ra­gaszkodott ahhoz, hogy Magyarország a felperes ál­tal követelt összegért csak a békeszerződés hatályba­lépése óta felelős, s ennélfogva felelőssége csak az egész ország 13,1031 százalékára terjed. A bíróság nézete szerint azokon az államadós­ságokon kívül, amelyek Magyarországot és Ausztriát, mint külön államokat terhelték, voltak olyan adós­ságok is, amelyekért a két állam együtt volt felelős. Ezt a közös felelősséget állapították meg a szóban­forgó tartozás esetében is, a bíróság tehát a trianoni békeszerződés fentebb idézett fejezete értelmében úgy vette, hogy a nevezett tartozást „a régebbi osztrák­magyar kormány adta ki vagy vette át". Németország az egyenjogúság­ elve alapján léphet be a Népszövetségbe. Genf, márc. 11. A Nemzetek Szövetségének ta­nácsa elhatározta, hogy a német kormánynak arra a közlésére, amelyet a Nemzetek Szövetségébe való belépésére vonatkozóan küldött, választ ad, amely­ben mindenekelőtt örömét fejezi ki afölött, hogy Németország mielőbb belépni szándékozik a Nemze­tek Szövetségébe. A tanács megjegyzi, hogy a­ német kormán­y azokat a feltételeket f­őleg, a­melyek mellett Né­metország a Nemzetek Szövetségébe belépni óhajt, lemond minden olyan szándékáról, hogy „Németor­szág számára külön kedvezményeket követeljen," de elvárja, hogy ez a belépés az egyenjogúság alap­ján történik meg. A tanács megállapítja, hogy a tít megkérdezett kormány avval a feltétellel teljesen egyetért. Maga a tanács is az egyenjogúság, az azo­nos jogok alapelvét a Nemzetek Szövetsége lényeges elemének tartja. A német kormány attól fél, hogy az esetben, amelyben a XVI. cikkben előírt intézkedések ellen­­ségeskedés kitörésére vezetnének, Németország nem volna abban a helyzetben, hogy területét a katonai invázió ellen védelmezze. A tanács erre nézve meg­jegyzi, hogy nemzetközi konfliktus esetére Német­országra bízzák aktív részvétele mértékének meg­állapítását. Más államok, melyeknek katonai erejét a fönnálló szerződések rendelkezései ugyancsak korlátozták, a Nemzetek Szövetségébe való belépésük pillanatán­ban az egyezségokmányt föntartá­s nélkül elfogad­ták. Párizs, márc. 14. A francia politikai körök elégtétellel üdvözlik a Nemzetek Szövetsége tanácsá­nak azt az elhatározását, a amely Németországnak a Nemzetek Szövetségébe való belépésére irányuló meghívásával függ össze. Beavatott német forrás szerint a német külügyminiszter a tanácsnak a né­met memorandumra adott válaszát, kedvező értelem­ben szándékozik felfogni. kodifikálta Hármas Könyvében Werbőczy a magyar alkotmányt. Ezt követte, Werbőczy alapján,"» a négyszázéves alkotmányos birok a Habsburgokkal, amely némi nyugvópontra jutott Deák Ferenc kiegyezésével. De minden harcban, minden csapással és halálos katasztró­fával szemben egy biztos, szilárd és állandó fegyverhez ragaszkodott a magyar: a jogfoly­tonossághoz, ami az alkotmányához való tör­hetetlen ragaszkodást jelentette. És most mindez egyszerre eltűnjön a múlt ködébe? A nemzet csakugyan „hiába onta, vért?"­ És hiába tört meg annyi szív, ész, erő és oly szent akarat „egy átoksúly alatt" ? Ezer­éves alkotás, törvény és valóság helyébe lép­jen egy törvénycikk, az 192­1. I., melyet nem országgyűlés hozott, se király nem szentesített, hanem hozott egy ideiglenes nemzetgyűlés és senki sem szentesített. Hiszen így csakugyan­­Friedrich István lenne alkotmányunk egyet­len jogforrása, mert az ő rögtönzött választó­jogi rendelete alapján alakult, meg az a nem­zetgyűlés, amely Bethlen István gróf minisz­terelnök számára ezt az ominózus alaptörvényét alkotta az ú­j magyar alkotmánynak. Nem, ebben a gondolatban nem lehet már­cius tizenötödikét ünnepelni. A Hét vezér, nagy királyok és dicső hazafiak, a Rákócziak, a Kos­suthok és Deákok porladó csontja ettől meg­mozdulna­­a haza földében és hősök és vértanúk teste vérezni kezdene újra sebeikből, hogy toll-lapunk mai száma 40 oldal, lakozzanak e második detronizáció, ezer évi küzdelmeknek és vívmányoknak, a magyar történeti alkotmánynak egy ilyen törvénycikk alá való rendelése ellen. Úgy volna, csakugyan, hogy megfordult a régi lmondás a magyarról, aki jussát nem hagyja, de ha vele bánni tud­nak, az ingét is odaadja. Megfordítva most már, oda­adja a jussát az ingéért­ is? Hozzá anélkül, hogy vele bánni tudnának? Nem, ez nem március idusa, hanem már Világosnak sötét napja lenne. Mink egyesek és egész nemzedékek szen­vedhetünk ínséget és megaláztatást. Veszthetjük jólétünket, vagyonunkat és életünket is. Min­dent, ami a mienk. De hitünket, reményünket és erkölcsi javainkat senki sem veheti el tőlünk, amíg magunk oda nem adjuk, amíg ragaszkodunk hozzájuk. S ha egyebet nem tudunk utódainkra hagyni, ha megmentettük ezeket s át tudjuk nekik adni, tiszteltek leszünk általuk s emlékünket őrizni fogják s vezéreljik nevét példaképen emlegetni. Ugy, ahogy mi ma dicsőitjük a márciusi ifjak nevét, a szabad­ságharc hőseit és a katasztrófa áldozatait, a mártirokat, akik büszkén mentek a golyó elé és bitófák alá. Azok mindent vesztettek, de szá­munkra mindent megmentettek, mert r­ meghal­tak hazánkért, alkotmányunkért és szabaddá­gunkért, amely feltámadt az ő kiontott vérük­ből és és ezekben a­ legborzalmasabb időkben is az igazak szívében.

Next