Pesti Hírlap, 1925. március (47. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-15 / 61. szám
BUDAPEST, 1925. XLVII. ÉVFOI CLOFIZETESI ÁRAK. Egy hóra 40.000 korona, negyedévre 120.000 kor. Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvarakon 2000 kor., vasárnap 3000 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár. I | A ff | ^rjffA&RNAP, MÁRCIUS 15. LEGRADY TESTVEREK kiadása. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda a Budapest, V. ker., Vilmos császár út 78. szám. Telefon 122—91. Fiókkiadóhivatal : Budapest, CIL ker., Erzsébet-körút ! Mai „BIROTA" rendszerű képeink: Pétör Gyula. — Piccaver Alfréd. — Nurmi és Coolidge elnök. — Az MZK vasárnapi ellenfelének, a prágai DFC-nek három magyar játékosa. — Ducza Ferenc és Kozma Sándor, akik elsőnek jelentették fel Pötört. — Házasságkötés a nyilt tengeren. — Allan Cobham pilóta. — Mitchell amerikai tábornok. Március Tizenötödike. Irta Rákosi Jenő A magyar szabadság tavaszi ünnepe belekapcsolódik Jókai Mór jubiláris ünneplésébe. Holnap lesz hetvenhét esztendeje, hogy irodalmi ifjúságunk világa, élén Petőfivel és Jókaival — ma már úgy látszik, mint mesebeli argonauták — kivonultak a magyar nemzeti önállóság aranygyapjáért, melyet el is hoztak a történeti nevezetességűvé lett tizenkét pont képében. Tavaszi hajnalhasadás volt az, mely azonban a világosi katasztrófa véres alkonyába fult. Erről énekelte a költő: .42 nem lehet, hogy annyi sziv Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel sisakadt meg e honért. Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. Lelkes ifjak, dicső hadvezérek és a névtelen hősök ezreinek epopeiája — az átoksúly alatt — tragédiává változott. Az alkotmányért vívták harcaikat, az alkotmányért mentek martírhalálba az aradi Tizenhármak. És a napokban, mikor az egységes pártban a felsőházi javaslatot tárgyalták, azt kellett a miniszterelnök úr ajkáról hallanunk, hogy közjogi és alkotmányos berendezkedésünk alapja az 1920-as I. törvénycikk. Ez a mondat az ország vezérpolitikusa ajkán egy éles kard, amely elvágja Magyarország politikai történetének a fonalát. A kategorikus gondolat, mely benne van, ellentétben van alkotmányunk fejlődésével, politikai praxisunkkal, nagy államférfiaink hagyományaival. Ez a mondat ledönti alkotmányunkat históriai alapjáról és oda kívánja építeni a forradalmak és ellenforradalmak futó homokjára. Ez a kijelentés detronizálja a magyar politikai gondolkozást, a jogfolytonosságot s helyébe teszi az ötletes alkalmi kreációk veszélyét. A magyar alkotmány először öltött formát a pusztaszeri vérszerződésben. Micsoda megdöbbentő szimbólum volt az, hogy a Hét vezér vérét eresztette, hogy vele megpecsételje az államalapító szerződést, amelyre léptek. Egyéb se folyt, mint vér, vér, meg vér, a magyar alkotmányért ezer esztendőn keresztül. És most egy rövid mondat lehellete elfújja sziklaalapjairól a nemzeti, géniusznak ezer éveken át épített alkotását? Csakugyan erre érezné magát hivatva egy hevenyészett rendeletek alapján megalakított nemzetgyűlés? Az aranybulla volt úgyszólván a második pusztaszeri szerződés, amelynek keretein belül folyt századokon keresztül az alkotmányos küzdelem király, főmák a nemesség, közte ez alkotmányos küzdelmek eredményeképen l fft . Döntött az angol-magyar vegyes döntőbíróság az 1868. évi bécsi kölcsön ügyében. Közös felelősséget állapított meg tervinkre Ausztriával. Megint Magyarország fizeti a legtöbbet? Londonból jelentik. Az angol-magyar vegyesdöntőbiróság meghozta ítéletét Rosschalk J. H.-nak a magyar kormány elleni ügyében. Az 1868-iki bécsi kölcsönről van szó, melyet 1903-ban kötvényekké konvertáltak. Az ítélet szerint a háború befejezése után a jóvátételi bizottság a st. germaini és trianoni békeszerződéssel reáruházott hatalomnál fogva a szóbanforgó kölcsön felelősségét megosztotta Ausztria és Magyarországi között és úgy döntött, hogy Magyarország a kölcsön 28,652 százalékáért felelős. A jóvátételi bizottság továbbá kimondta, hogy miután a trianoni békeszerződés hatálybalépése óta az úgynevezett utódállamok felelősek e kölcsönrész szolgálatáért, az utódállamok között Magyarország felelősségének része 45,733 százalék! Ilyen körülmények között a magyar kormány ragaszkodott ahhoz, hogy Magyarország a felperes által követelt összegért csak a békeszerződés hatálybalépése óta felelős, s ennélfogva felelőssége csak az egész ország 13,1031 százalékára terjed. A bíróság nézete szerint azokon az államadósságokon kívül, amelyek Magyarországot és Ausztriát, mint külön államokat terhelték, voltak olyan adósságok is, amelyekért a két állam együtt volt felelős. Ezt a közös felelősséget állapították meg a szóbanforgó tartozás esetében is, a bíróság tehát a trianoni békeszerződés fentebb idézett fejezete értelmében úgy vette, hogy a nevezett tartozást „a régebbi osztrákmagyar kormány adta ki vagy vette át". Németország az egyenjogúság elve alapján léphet be a Népszövetségbe. Genf, márc. 11. A Nemzetek Szövetségének tanácsa elhatározta, hogy a német kormánynak arra a közlésére, amelyet a Nemzetek Szövetségébe való belépésére vonatkozóan küldött, választ ad, amelyben mindenekelőtt örömét fejezi ki afölött, hogy Németország mielőbb belépni szándékozik a Nemzetek Szövetségébe. A tanács megjegyzi, hogy a német kormány azokat a feltételeket főleg, amelyek mellett Németország a Nemzetek Szövetségébe belépni óhajt, lemond minden olyan szándékáról, hogy „Németország számára külön kedvezményeket követeljen," de elvárja, hogy ez a belépés az egyenjogúság alapján történik meg. A tanács megállapítja, hogy a tít megkérdezett kormány avval a feltétellel teljesen egyetért. Maga a tanács is az egyenjogúság, az azonos jogok alapelvét a Nemzetek Szövetsége lényeges elemének tartja. A német kormány attól fél, hogy az esetben, amelyben a XVI. cikkben előírt intézkedések ellenségeskedés kitörésére vezetnének, Németország nem volna abban a helyzetben, hogy területét a katonai invázió ellen védelmezze. A tanács erre nézve megjegyzi, hogy nemzetközi konfliktus esetére Németországra bízzák aktív részvétele mértékének megállapítását. Más államok, melyeknek katonai erejét a fönnálló szerződések rendelkezései ugyancsak korlátozták, a Nemzetek Szövetségébe való belépésük pillanatánban az egyezségokmányt föntartás nélkül elfogadták. Párizs, márc. 14. A francia politikai körök elégtétellel üdvözlik a Nemzetek Szövetsége tanácsának azt az elhatározását, a amely Németországnak a Nemzetek Szövetségébe való belépésére irányuló meghívásával függ össze. Beavatott német forrás szerint a német külügyminiszter a tanácsnak a német memorandumra adott válaszát, kedvező értelemben szándékozik felfogni. kodifikálta Hármas Könyvében Werbőczy a magyar alkotmányt. Ezt követte, Werbőczy alapján,"» a négyszázéves alkotmányos birok a Habsburgokkal, amely némi nyugvópontra jutott Deák Ferenc kiegyezésével. De minden harcban, minden csapással és halálos katasztrófával szemben egy biztos, szilárd és állandó fegyverhez ragaszkodott a magyar: a jogfolytonossághoz, ami az alkotmányához való törhetetlen ragaszkodást jelentette. És most mindez egyszerre eltűnjön a múlt ködébe? A nemzet csakugyan „hiába onta, vért?" És hiába tört meg annyi szív, ész, erő és oly szent akarat „egy átoksúly alatt" ? Ezeréves alkotás, törvény és valóság helyébe lépjen egy törvénycikk, az 1921. I., melyet nem országgyűlés hozott, se király nem szentesített, hanem hozott egy ideiglenes nemzetgyűlés és senki sem szentesített. Hiszen így csakugyanFriedrich István lenne alkotmányunk egyetlen jogforrása, mert az ő rögtönzött választójogi rendelete alapján alakult, meg az a nemzetgyűlés, amely Bethlen István gróf miniszterelnök számára ezt az ominózus alaptörvényét alkotta az új magyar alkotmánynak. Nem, ebben a gondolatban nem lehet március tizenötödikét ünnepelni. A Hét vezér, nagy királyok és dicső hazafiak, a Rákócziak, a Kossuthok és Deákok porladó csontja ettől megmozdulnaa haza földében és hősök és vértanúk teste vérezni kezdene újra sebeikből, hogy toll-lapunk mai száma 40 oldal, lakozzanak e második detronizáció, ezer évi küzdelmeknek és vívmányoknak, a magyar történeti alkotmánynak egy ilyen törvénycikk alá való rendelése ellen. Úgy volna, csakugyan, hogy megfordult a régi lmondás a magyarról, aki jussát nem hagyja, de ha vele bánni tudnak, az ingét is odaadja. Megfordítva most már, odaadja a jussát az ingéért is? Hozzá anélkül, hogy vele bánni tudnának? Nem, ez nem március idusa, hanem már Világosnak sötét napja lenne. Mink egyesek és egész nemzedékek szenvedhetünk ínséget és megaláztatást. Veszthetjük jólétünket, vagyonunkat és életünket is. Mindent, ami a mienk. De hitünket, reményünket és erkölcsi javainkat senki sem veheti el tőlünk, amíg magunk oda nem adjuk, amíg ragaszkodunk hozzájuk. S ha egyebet nem tudunk utódainkra hagyni, ha megmentettük ezeket s át tudjuk nekik adni, tiszteltek leszünk általuk s emlékünket őrizni fogják s vezéreljik nevét példaképen emlegetni. Ugy, ahogy mi ma dicsőitjük a márciusi ifjak nevét, a szabadságharc hőseit és a katasztrófa áldozatait, a mártirokat, akik büszkén mentek a golyó elé és bitófák alá. Azok mindent vesztettek, de számunkra mindent megmentettek, mert r meghaltak hazánkért, alkotmányunkért és szabaddágunkért, amely feltámadt az ő kiontott vérükből és és ezekben a legborzalmasabb időkben is az igazak szívében.