Pesti Hírlap, 1925. március (47. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-17 / 62. szám
1925 március 17 kedd PESTI HÍRLAP Királyi válóvér Milán és Jatália szerelmi regénye, a bécsi udvari és állami levéltár titkos anyagából. Copyright by Pesti Hírlap, Budapest. 16. ) száműzött királyné fűsért az egész országban. Natália megérkezése küszöbön áll. Belgrádban ez az esemény minden mást háttérbe szorít. Hengelmüller, aki Milánt elkisérte Bécsbe, még mindig nem tért vissza Belgrádba. Helyettese, Schwarze követségi tanácsos küldi a következő táviratot: Chiffre No. 44. Belgrád, 1887. július 9. Legújabb diszpozíciók szerint Őfelsége a királyné csütörtökön este érkezik Belgrádba, Listovo és Turnu-Severinen keresztül a Dunagőzhajózási társaság hajóján, őfelsége a király annak a kívánságának adott kifejezést, hogy az osztrákmagyar követ, a lehetőség szerint legkésőbben jövő hétfőn este térjen vissza ide. Legalázatosabban kérem Hengelmüller követ urat erről értesíteni. Schwartz. A király tehát Hengelmüller visszatérését sürgeti. Az osztrák-magyar követ azzal, hogy kieszközölte számára a fényes bécsi fogadtatást, teljesen megnyerte bizalmát, nem akarja nélkülözni a most következő papokban. Különböző tervek merülnek föl a királyné látogatásával kapcsolatban : Cfeiffre No. 45 Belgrád, 1887. julius 10. Sürgöny. Vonatkozással Excellenciádnak mai 34. számú sürgönyére, értesítem, hogy őfelsége visszatérése óta ismételten tárgyalt Riszticscsel és Mihálykovácscsal. A király kijelentette a katonai attasék előtt, hogy ezeknek a megbeszéléseknek kétféle céljuk van. Egyrészt a király meg akarja győzni a miniszterelnököt annak szükségességéről, hogy Őfelsége a királyné, nyomban megérkezése után utazzék ismét külföldre és ne egy szerb fürdőbe, mint ahogy azt előzőleg tervbe vették. Risztics úr hajlandónak mutatkozik a királynak ezt a kívánságát respektálni, másrészt a király bizonyítani igyekszik Riszticsnek, hogy mennyire nem tanácsos a metropolita visszahívása. Ebben a kérdésben azonban a szerb miniszterelnök nem hajlandó engedni, mert ellenkező esetben elvesztené minden befolyását a saját pártjára. Ez az a pont, amely akuttá teszi a konfliktust a király és a jelenlegi kormány között.. Schwartz: A metropolita : Mihály metropolita, aki az 1883. évi lázadás után Oroszországba menekült. A metropolita még ma is úgy szerepel, mint a szerbiai pánszlávok vezére, hazatérése tehát Milán szempontjából nem kívánatos, a monarchia pedig minden befolyásával ennek a megakadályozására törekszik. Risztics viszont kormányprogrammá tette a metropolita hazabocsátását. Erre vonatkozik a táviratnak az a része, amely a beállott nehézségekre utal. A következő „nagyon bizalmas" közlés érdekes jele annak, hogy Milán mennyire féltékeny a felesége népszerűségére és milyen kicsinyes eszközökhöz nyúl, hogy a mellette való tüntetéseket megakadályozza . Chriffe No. 4, Belgrád, 1887. július 11. Sürgöny, őfelsége a királyné visszatérése alkalmából, mely a Zrínyi fedélzetén fog megtörténni, itten egész csendben nagy előkészületek folynak tüntetésszerű fogadtatásra. (Szigorúan bizalmas.) A nevezett hajó parancsnokát, Suma kapitányt Milán király megkérte, hogy hajójának menetét olykér irányítsa, hogy a királyné késő éjjel érkezzék Belgrádba. Schwartz: Abban az arányban, ahogy Milán népszerűtlenebbé vált, Natália egyre rokonszenvesebb lett a szerb közvéleményben. Leszámítva azt, hogy Natália az orosz-barát irányzat megszemélyesítője volt, az orosz barátság pedig — már a monarchia ellen folytonosan növekvő gyűlölet következtében is — erős gyökereket eresztett a nép lelkében, része volt ebben a népszerűségben Natália egyéniségének is. Mig Milán a lelkében sohasem volt igazi szerb, — hiszen, amikor hazajött, hogy elfoglalja a trónt, még szerbül sem tudott — Natália mindig tüntetett a szerb-barátságával. Mig Milán tetőtől talpigg ttokzata volt, aki lenézte a tömeget, Natália nagyon tudott ennek a demokratikus népnek a nyelvén. Utazás közben, az utcán, színházban, mindenhol, ahol megjelent, szóbaállt mindenkivel. A legegyszerűbb emberek panaszát is meghallgatta, megígérte nekik, hogy orvoslást talál a bajukra. Ezzel a magatartással természetesen fokozottabban idegesítette Milánt, aki ezt úgy fogta föl, hogy a felesége szándékos céllal hajhássza a népszerűséget. A királyné megérkezéséről szól a következő jelentés. A jelentést már Hengelmüller írja alá. Ami azt mutatja, hogy teljesítette a király kérését és Belgrádban volt arra a napra, amikor a királyné megérkezett. 67. A—B. szám, Belgrád, 1887. július 13. Natália királyné megérkezése tegnap megtörtént, a király óhaja szerint. Őfelségének a királynak, amióta Bécsből visszajött, minden törekvése oda irányult, hogy lehetőleg zajtalan fogadtatást készítsen elő a királyné részére. Fáradozásait teljes mértékben siker koronázta. Az a kis intrika, amit a király a hajóskapitánnyal egyetértve óhajtott szőni, t. i. hogy a királyné éjjel érkezzék meg, különböző úti akadályok miatt, nem sikerült ugyan, de hála mostani és régebbi miniszterei támogatásának, elejét vehette nagyobbszabású tüntető ovációknak. Én orosz és román kollégáimmal együtt, megjelentem a kikötőhelyen őfelsége a királyné üdvözlésére. A király, az udvari méltóságok, a kormány tagjai jelen voltak, a nem-hivatalos notabilitások hiányoztak és a közönség elég csendesen viselkedett.. A fogadtatás egészen hivatalos volt, úgyhogy még őfelsége a király is, aki hallatlanul féltékenyen őrködött, nehogy feleségével szemben túlfigyelmességet tanúsítsanak, teljesen meg lehetett elégedve a dolgok lefolyásával. A király azt szeretné, ha felesége rövid belgrádi tartózkodás után Kisela Voda helyett valamelyik német fürdőbe, vagy a tengerpartra utaznék. A mostani hangulatot tekintve és újabb botrányok elkerülése céljából a leghelyesebb volna, ha Őfelsége ebben a kérdésben nem ragaszkodnék az áprilisban kötött megállapodáshoz és kéthavi szerbiai tartózkodás helyett már most elutazna. Risztics úr ebben a kérdésben teljesen a király vizein evez és a királynét illetőleg teljes köztük az egyetértés, őfelsége kijelentette előttem, hogy az új kormány a királyné megérkezése alkalmából teljesen kiállta a tűzpróbát. Risztics úr pedig megjegyezte, hogy törekedni fog a királynéra Őfelsége a király kívánságainak megfelelőleg hatni és rábírni, hogy mentől előbb külföldre utazzék. Fogadja Excellenciád legmélyebb tiszteletem kifejezését Hengelmüller. A szerb király és a szerb királyné találkozásáról így számol be a beavatott diplomata őszinte és kendőzetlen jelentése. Ugyanakkor azonban a sajtó számára kiadott részletes jelentésben a következőket adják le Belgrádból keltezve : „Milán király a Vallából hazatérő királynét hazaérkezésekor olyan gyöngéden és szívesen fogadta, mint, ahogy gyöngéd férj a szerető hitvesét fogadni szokta." Ilyen esetekben szokták azt mondani, hogy az újsáerkó hazudik. Pedig az újságírót ilyenkor csak félrevezetik. Hazudni — igaz, hogy a sajtó utján — csak az érdekeltek hazudnak. (Szerdai szdmundsra folytatjuk.) Excellenciás Uram! Sürgöny. 13 7 „Mintha az integer Magyarország testét érinteném." József Ferenc főherceg a Petőfi-Társaság Jókai-ünnepén. Március idusán, amely oly nevezetes nap volt Jókai életében, lelkes és bensőséges ünneppel hódolt a nagy költő emlékének a Petőfi-Társaság. Reggel 9 órakor megnyitották a Petőfi-házat, ahol tudvalevően Jókai lakása is volt és ahol ereklyéit őrzik. Pekár Gyula elnök üdvözölte a szép számmal megjelent közönséget, majd Havas István buzdította a megjelent tanuló ifjúságot a magyar irodalom nagyjainak kultuszára. A társaság délelőtti díszülésén az Akadémia nagyterme nyújtott impozáns képet: az óriás terem zsúfolásig telve előkelő közönséggel; a karzatokon az ifjúság eleven koszorúja. Ott volt József főherceg fiával, József Ferenc főherceggel; továbbá felsőbükki vitéz Nagy Pál, a honvédség főparancsnoka, vitéz csécsi Nagy Imre altábornagy, Rákosi Jenő, Nemes Antal püspök, a közoktatásügyi miniszter képviseletében Kupcsay Felicián, a főváros képviseletében pedig Lobmayer Jenő kulturtanácsnok, gróf Bolza főudvarmester, Tóth Lajos, Balogh Jenő, Lukács György, Zoltán Béla, Némethy Károly, valamint a Petőfi- és a többi irodalmi társaságok tagjai nagyszámmal. Megjelent az ünnepen a költő özvegye, Nagy Bella, is. Pekár Gyula elnök nagyhatású megnyitója után Szávay Gyula főtitkár tette meg jelentéseit, kihirdetve, hogy a társaság nagydíjait Vargha Gyula, Bársony István és Császár Elemérnek ítélte; Berzeviczy Albertet, Vargha Gyulát, Csajthay Ferencet pedig tiszteleti tagokul választották. A felolvasások során elsőnek Jakab Ödön aratott meleg tetszést ünnepi költeményével, majd élénk taps köszöntötte József Ferenc főherceget a felolvasó asztalnál, aki lebilincselő modorban olvasta föl színes tollal írt emlékezését arról a baráti viszonyról, amely nagyapja, boldogult József főherceg és Jókai között fennállott. A kemény katona, a hadseregvezető és a szelid, ábrándos lelkű mesemondó egy dologban találkoztak: igaz magyarságukban. Családjukban a legmelegebb fejezetet veszi körül ma is a költő emlékét; ő maga akkor szerette meg különösen Jókait, amikor a bolsevizmus alatt a test és lélek hóhérai uralkodtak, amikor éjszaka firtsi és halottakat mostak a Duna habjai: a Jövő század regényét olvasta ... A költő gyakran volt családjuk vendége Fiuméban is, Alcsuthon is, sokat elbeszélgetett nagyapjával a 48-as időkről, az akkori Palatínusról, József nádorról. Szó esett köztük egy udvari estélyen arról is, hogy sajnos, a tősgyökeres magyar népélet és népszokások már kiveszőfélben vannak. E beszélgetés alkalmával hívta meg először József főherceg az írót: — Jöjjön le hozzánk Alcsuthra, szüretre, ha hamisítatlan magyar életet akar látni! Jókai szívesen engedett a meghívásnak s ugy akkor, mint azután többször is nagyon kedves napokat töltött a főhercegi család otthonában. József Ferenc főherceg föl is olvasta nagyanyja egy levelét, amelyet ereklyeként őriznek s amelyben a főhercegasszony meglepő következetességgel irja unokájának, József Ferenc főhercegnek, hogy Jókai Fiuméban mily nagy gyönyörűségét találta a tengerben, a nagyszerű kilátásban, majd leirja az alcsuthi szüretet is, amikor együtt szedték a szőlőt, főzték a gulyást, amit Jókai nagyon paprikásnak talált, majd este, cigánymuzsika mellett, járták a csárdást és énekelték a magyar nótákat. Alcsuthon történt egy ízben, hogy a költőt, aki épen nyugovóra akart térni, József főherceg sürgősen hivatta. A költő persze sietett eleget tenni a hívásnak s a kastély földszintjén ott találta a főhercegasszonyt, két lányával összeölelkezve, amint zongora mellett a legszebb magyar nótákat dalolták. Ott állott mellettük József főherceg is, még pedig eredeti csikós ruhában, borjuszáru ingben, sarkantyús csizmában, kedélyesen szíva makrapipáját, s mint a költőnek megsúgta: pipájában valódi szűzdohány égett... Jókai tréfásan jegyezte meg: — Ebben a társaságban én vagyok az egyedüli tlpHXB* ... Mikor József főherceg a Jövő század regényét olvasta, Jávai aggódva mondta: — Rettegek, hogy az én háborús történetemet ilyen kiváló katona veszi bírálat alá! — Nekem pedig épen a harcászati részletek tetszettek benne a legjobban, — volt a válasz. — Szerény szavakkal, de igaz szívvel kívántam letenni Jókai emlékének talapzatára családunk e szerény babérágát, — fejezte be vonzó előadását az ifjú főherceg, akit a közönség zajosan, lelkesen megtapsolt. Élénk figyelem hallgatta Császár Elemér felolvasását, amelyben Jókait méltatta. Magasan és sok új megvilágítással s nagy tetszéssel találkoztak Juhász Gyula, Gáspár Jenő költeményei Az ünnep méltó befejező pontja Hettyey Aranka, a Nemzeti Színház kiváló művésznőjének szavalata volt, aki a Szigetvári vértanuk Annájának néhány leghatásosabb jelenetét adta elő, hatalmas drámai művészettel és nagy,megjelenítő erővel, a hallgatóság szűnni nem akaró ovációjától kisérve Ünnepi lakomára a Dunapalota különtermébe ültek össze a társaság tagjai és vendégei. Az asztalfőn a fiatal főherceg foglalt helyet, elevenen elbeszélgetve szomszédaival: dr. Preszly Elemér, Pest vármegy főispánjával és dr. Lobmayer Jenő városi tanácsnokkal. Vele szemben Pekár Gyula elnök, aki a felköszöntök során József Ferenc főherceget üdvözölte, mint a társaság fölfedezte új írót. Ezután Bársony István mondotta el nagyszabású ünnepi beszédét, kezében a drágaköves, arany Petőfi-serleggel. Mindeneket magával ragadó hévvel beszélt Jókai világot teremtő képzeletéről, amelyért őt bámulnunk s magyarságáról, amelyért szeretnünk kell. Még a mai irredenta is Jókai műveiből táplálkozik. Jókai nagy álma az, aminek megvalósítására kell törekednünk; a Nagy-Magyarország feltámasztására. Hosszantartó taps kisérte a költői szárnyalású beszédet, ami után, Pekár Gyula felhívására, általános érdeklődésre József Ferenc főherceg állott szólásra: — A legnagyobb megilletődéssel érintem — úgymond — e serleget, s azt hiszem, ekkor.