Pesti Hírlap, 1925. március (47. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-17 / 62. szám

1925 március 17 kedd PESTI HÍRLAP Királyi válóvér Milán és J­atália szerelmi regénye, a bécsi udvari és állami levéltár­ titkos anyagából. Copyright by Pesti Hírlap, Budapest. 16. ) száműzött királyné fű­sért az egész országban. Natália megérkezése küszöbön áll. Belgrád­ban ez az esemény minden mást háttérbe szorít. Hengelmüller, aki Milánt elkisérte Bécsbe, még mindig nem tért vissza Belgrádba. Helyettese, Schwarze követségi tanácsos küldi a következő táviratot: Chiffre No. 44. Belgrád, 1887. július 9. Legújabb diszpozíciók szerint Őfelsége a ki­rályné csütörtökön este érkezik Belgrádba, Lis­tovo és Turnu-Severinen keresztül a Dunagőz­hajózási társaság hajóján, őfelsége a király annak a kívánságának adott kifejezést, hogy az osztrák­magyar követ, a lehetőség szerint legkésőbben jövő hétfőn este térjen vissza ide. Legalázatosab­ban kérem Hengelmüller követ urat erről érte­síteni. Schwartz. A király tehát Hengelmüller visszatérését sürgeti. Az osztrák-magyar követ azzal, hogy ki­eszközölte számára a fényes bécsi fogadtatást, tel­­jesen megnyerte bizalmát, nem akarja nélkülözni a most következő papokban. Különböző tervek merülnek föl a királyné látogatásával kapcso­latban : Cfeiffre No. 45 Belgrád, 1887. julius 10. Sürgöny. Vonatkozással Excellenciádnak mai 34. szá­mú sürgönyére, értesítem, hogy őfelsége vissza­térése óta ismételten tárgyalt Riszticscsel és Mi­hálykovácscsal. A király kijelentette a katonai at­tasék előtt, hogy ezeknek a megbeszéléseknek két­féle céljuk van. Egyrészt a király meg akarja győzni a miniszterelnököt annak szükségességé­ről, hogy Őfelsége a királyné, nyomban megérke­zése után utazzék ismét külföldre és ne egy szerb fürdőbe, mint ahogy azt előzőleg tervbe vették. Risztics úr hajlandónak mutatkozik a királynak ezt a kívánságát respektálni, másrészt a király bizonyítani igyekszik Riszticsnek, hogy mennyire nem tanácsos a metropolita visszahívása. Ebben a kérdésben azonban a szerb miniszterelnök nem hajlandó engedni, mert ellenkező esetben elvesz­tené minden befolyását a saját pártjára. Ez az a pont­, amely akuttá teszi a konfliktust a király és a jelenlegi kormány között.. Schwartz: A metropolita : Mihály metropolita, aki az 1883. évi lázadás után Oroszországba menekült. A metropolita még ma is úgy szerepel, mint a szerbiai pánszlávok vezére, hazatérése tehát Milán szempontjából nem kívánatos, a monarchia pedig minden befolyásával ennek a megakadályozására törekszik. Risztics viszont kormányprogrammá tette a metropolita hazabocsátását. Erre vonatko­zik a táviratnak az a része, amely a beállott ne­hézségekre utal. A következő „nagyon bizalmas" közlés érde­kes jele annak, hogy Milán mennyire féltékeny a felesége népszerűségére és milyen kicsinyes esz­közökhöz nyúl, hogy a mellette való tüntetéseket megakadályozza . Chriffe No. 4, Belgrád, 1887. július 11. Sürgöny, őfelsége a királyné visszatérése alkalmából, mely a Zrínyi fedélzetén fog megtörténni, itten egész csendben nagy előkészületek folynak tün­tetésszerű fogadtatásra. (Szigorúan bizalmas.) A nevezett hajó parancsnokát, Suma kapi­tányt Milán király megkérte, hogy hajójának me­netét olykér irányítsa, hogy a királyné késő éjjel érkezzék Belgrádba. Schwartz: Abban az arányban, ahogy Milán népszerűt­lenebbé vált, Natália egyre rokonszenvesebb lett a szerb közvéleményben. Leszámítva azt, hogy Natália az orosz-barát irányzat megszemélyesítője volt, az orosz barátság pedig — már a monarchia ellen folytonosan növekvő gyűlölet következtében is — erős gyökereket eresztett a nép lelkében, része volt ebben a népszerűségben Natália egyéni­ségének is. Mig Milán a lelkében sohasem volt igazi szerb, — hiszen, amikor hazajött, hogy el­foglalja a trónt, még szerbül sem tudott — Natália mindig tüntetett a szerb-barátságával. Mig Milán tetőtől talpig­­g t­tokzata volt, aki lenézte a töme­get, Natália nagyon tudott ennek a demokratikus népnek a nyelvén. Utazás közben, az utcán, szín­házban, mindenhol, ahol megjelent, szóbaállt mindenkivel. A legegyszerűbb emberek panaszát is meghallgatta, megígérte nekik, hogy orvoslást talál a bajukra. Ezzel a magatartással természe­tesen fokozottabban idegesítette Milánt, aki ezt úgy fogta föl, hogy a felesége szándékos céllal hajhássza a népszerűséget. A királyné megérkezéséről szól a következő jelentés. A jelentést már Hengelmüller írja alá. Ami a­zt mutatja, hogy teljesítette a király kérését és Belgrádban volt arra a napra, amikor a ki­rályné megérkezett. 67. A—B. szám, Belgrád, 1887. július 13. Natália királyné megérkezése tegnap meg­történt, a király óhaja szerint. Őfelségének a ki­rálynak, amióta Bécsből visszajött, minden törek­vése oda irányult, hogy lehetőleg zajtalan fogad­tatást készítsen elő a királyné részére. Fáradozá­sait teljes mértékben siker koronázta. Az a kis intrika, amit a király a hajóskapitánnyal egyet­értve óhajtott szőni, t. i. hogy a királyné éjjel ér­kezzék meg, különböző úti akadályok miatt, nem­ sikerült ugyan, de hála mostani és régebbi mi­niszterei támogatásának, elejét vehette nagyobb­szab­ású tüntető ovációknak. Én orosz és román kollégáimmal együtt, megjelentem a kikötő­helyen őfelsége a királyné üdvözlésére. A király, az udvari méltóságok, a kormány tagjai jelen vol­tak, a nem-hivatalos notabilitások hiányoztak és a közönség elég csendesen viselkedett.. A fogad­tatás egészen hivatalos volt, úgyhogy még őfel­sége a király is, aki hallatlanul féltékenyen őrkö­dött, nehogy feleségével szemben túlfigyelmessé­get tanúsítsanak, teljesen meg lehetett elégedve a dolgok lefolyásával. A király azt szeretné, ha felesége rövid bel­grádi tartózkodás után Kisela Voda helyett vala­melyik német fürdőbe, vagy a tengerpartra utaz­nék. A mostani hangulatot tekintve és újabb bot­rányok elkerülése céljából a leghelyesebb volna, ha Őfelsége ebben a kérdésben nem ragaszkodnék az áprilisban kötött megállapodáshoz és kéthavi szerbiai tartózkodás helyett már m­ost elutazna. Risztics úr ebben a­ kérdésben teljesen a ki­rály vizein evez és a királynét illetőleg teljes köz­tük az egyetértés, őfelsége kijelentette előttem, hogy az új kormány a­ királyné megérkezése al­kalmából teljesen kiállta a tűzpróbát. Risztics úr pedig megjegyezte, hogy törekedni fog a király­néra Őfelsége a király kívánságainak megfelelő­leg hatni és rábírni, hogy mentől előbb külföldre utazzék. Fogadja Excellenciád legmélyebb tiszteletem kifejezését Hengelmüller. A szerb király és a szerb királyné találko­zásáról így számol be a beavatott diplomata őszinte és kendőzetlen jelentése. Ugyanakkor azonban a sajtó számára kiadott részletes jelen­tésben a következőket adják le Belgrádból kel­tezve : „Milán k­irály a Vallából hazatérő király­nét hazaérkezésekor olyan gyöngéden és szívesen fogadta, mint, ahogy gyöngéd­ férj a szerető hit­vesét fogadni szokta." Ilyen esetekben szokták azt mondani, hogy az újsáerk­ó hazudik. Pedig az újságírót ilyenkor csak félrevezetik. Hazudni — igaz, hogy a sajtó utján — csak az érdekeltek hazudnak. (Szerdai szdmundsra­ folytatjuk.) Excellenciás Uram! Sürgöny. 13­ 7 „Mintha az integer Magyarország testét érinteném." József Ferenc főherceg a Petőfi-Társaság Jókai-ünnepén. Március idusán, amely oly nevezetes nap volt Jókai életében, lelkes és bensőséges ünneppel hódolt a nagy költő emlékének a Petőfi-Társaság. Reggel 9 órakor megnyitották a Petőfi-házat, ahol tudva­levően Jókai lakása is volt és ahol ereklyéit őrzik. Pekár Gyula elnök üdvözölte a szép számmal meg­jelent közönséget, majd Havas István buzdította a megjelent tanuló ifjúságot a magyar irodalom nagy­jainak kultuszára. A társaság délelőtti díszülésén az Akadémia nagyterme nyújtott impozáns képet: az óriás terem zsúfolásig telve előkelő közönséggel; a karzatokon az ifjúság eleven koszorúja. Ott volt József főher­ceg fiával, József Ferenc főherceggel; továbbá felső­bükki vitéz Nagy Pál, a honvédség főparancsnoka, vitéz csécsi Nagy Imre altábornagy, Rákosi Jenő, Nemes Antal püspök, a közoktatásügyi miniszter képviseletében Kupcsay Felicián, a főváros képvise­letében pedig Lobmayer Jenő kulturtanácsnok, gróf Bolza főudvarmester, Tóth Lajos, Balogh Jenő, Lu­kács György, Zoltán Béla, Némethy Károly, vala­mint a Petőfi- és a többi irodalmi társaságok tagjai nagyszámmal. Megjelent az ünnepen a költő özvegye, Nagy Bella, is. Pekár Gyula elnök nagyhatású meg­nyitója után Szávay Gyula főtitkár tette meg jelenté­seit, kihirdetve, hogy a társaság nagydíjait Vargha Gyula, Bársony István és Császár Elemérnek ítélte; Berzeviczy Albertet, Vargha Gyulát, Csajthay Fe­rencet pedig tiszteleti tagokul választották. A felol­vasások során elsőnek Jakab Ödön aratott meleg tet­szést ünnepi költeményével, majd élénk taps köszön­tötte József Ferenc főherceget a felolvasó asztalnál, aki lebilincselő modorban olvasta föl színes tollal írt emlékezését arról a baráti viszonyról, amely nagyapja, boldogult József főherceg és Jókai között fennállott. A kemény katona, a hadseregvezető és a szelid, ábrándos lelkű mesemondó egy dologban ta­lálkoztak: igaz magyarságukban. Családjukban a legmelegebb fejezetet veszi körül ma is a költő emlé­két; ő maga akkor szerette meg különösen Jókait, amiko­r a bolsevizmus alatt a test és lélek hóhérai uralkodtak, amikor éjszaka firtsi és halottakat mostak a Duna habjai: a Jövő század regényét ol­vasta ... A költő gyakran volt családjuk vendége Fiuméban is, Alcsuthon is, sokat elbeszélgetett nagy­apjával a 48-as időkről, az akkori Palatínusról, József nádorról. Szó esett köztük egy udvari esté­lyen arról is, hogy sajnos, a tősgyökeres magyar népélet és népszokások már kiveszőfélben vannak. E beszélgetés alkalmával hívta meg először József főherceg az írót: — Jöjjön le hozzánk Alcsuthra, szüretre, ha hamisítatlan magyar életet akar látni! Jókai szívesen engedett a meghívásnak s ugy akkor, mint azután többször is nagyon kedves napo­kat töltött a főhercegi család otthonában. József Fe­renc főherceg föl is olvasta nagyanyja egy levelét, amelyet ereklyeként őriznek s amelyben a főherceg­asszony meglepő következetességgel irja unokájá­nak, József Ferenc főhercegnek, hogy Jókai Fiuméban mily nagy gyönyörűségét találta a tengerben, a nagyszerű kilátásban, majd leirja az alcsuthi szüretet is, amikor együtt szedték a szőlőt, főzték a gulyást, amit Jókai nagyon papri­kásnak talált, majd este, cigánymuzsika mellett, járták a csárdást és énekelték a magyar nótákat. Alcsuthon történt egy ízben, hogy a költőt, aki épen nyugovóra akart térni, József főherceg sür­gősen hivatta. A költő persze sietett eleget tenni a hívásnak s a kastély földszintjén ott találta a főher­cegasszonyt, két lányával összeölelkezve, amint zongora mellett a legszebb magyar nótákat dalolták. Ott­ állott mellett­­ük József főherceg is, még pedig eredeti csikós ruhában, borjuszáru ingben, sarkan­tyús csizmában, kedélyesen szíva makrapipáját, s mint a költőnek megsúgta: pipájában valódi szűz­dohány égett... Jókai tréfásan jegyezte meg: — Ebben a társaságban én vagyok az egyedüli tlpHXB* ... Mikor József főherceg a Jövő század regényét olvasta, Jávai aggódva mondta: — Rettegek, hogy az én háborús történetemet ilyen kiváló katona veszi bírálat alá! — Nekem pedig épen a harcászati részletek tetszettek benne a legjobban, — volt a válasz. — Szerény szavakkal, de igaz szívvel kívántam letenni Jókai emlékének talapzatára családunk e s­zerény babérágát, — fejezte be vonzó előadását az ifjú főherceg, akit a közönség zajosan, lelkesen meg­tapsolt. Élénk figyelem hallgatta Császár Elemér felolvasását, amelyben Jókait méltatta. Magasan és sok új megvilágítással s nagy tetszéssel találkoztak Juhász Gyula, Gáspár Jenő költeményei Az ünnep méltó befejező pontja Hettyey Aranka, a Nemzeti Színház kiváló művésznőjének szavalata volt, aki a Szigetvári vértanuk Annájának néhány leghatáso­sabb jelenetét adta elő, hatalmas drámai művészettel és nagy,megjelenítő erővel, a hallgatóság szűnni nem akaró ovációjától kisérve Ünnepi lakomára a Dunapalota különtermébe ültek össze a társaság tagjai és vendégei. Az asztalfőn a fiatal főherceg foglalt helyet, elevenen elbeszélgetve szomszédaival: dr. Preszly Elemér, Pest vármegy főispánjával és dr. Lobmayer Jenő városi tanácsnokkal. Vele szem­ben Pekár Gyula elnök, aki a felköszöntök során József Ferenc főherceget üdvözölte, mint a társaság fölfedezte új írót. Ezután Bársony István mondotta el nagyszabású ünnepi beszédét, kezében a drága­köves, arany Petőfi-serleggel. Mindeneket magával ragadó hévvel beszélt Jókai világot teremtő képzele­téről, amelyért őt bámulnunk s magyarságáról, amelyért szeretnünk kell. Még a mai irredenta is Jókai műveiből táplálkozik. Jókai nagy álma az, aminek megvalósítására kell törekednünk; a Nagy-Magyarország feltámasztására. Hosszantartó taps kisérte a költői szárnyalású beszédet, ami után, Pe­kár Gyula felhívására, általános érdeklődésre József Ferenc főherceg állott szólásra: — A legnagyobb megilletődéssel érintem — úgymond — e serleget, s azt hiszem, ekkor.

Next