Pesti Hírlap, 1925. augusztus (47. évfolyam, 171-194. szám)
1925-08-13 / 181. szám
1U20. augustDg írs. csütörtök rtan H'K Lin 7 A VILÁGPOLITIKA KOMÉDIÁJA. Irta: HEGEDŰS LÓRÁNT. Hej, ha mi magyarok még egyszer jól kikacaghatnék magunkat! Mert senki oly jóízót kacagni nem tud, mint a magyar. A buboskemencénél, vagy csibukszó mellett meghallgatni egy jó adomát, ahol azonban mindennek jól kell végződnie, úgy a lelkéig nyilaslik a nevetés a magyarnak, hogy a vékonya is fáj bele. Megtörli a szemét utána és jobbrabalra megpödri a bajuszát. De hát mi nem igen fogunk már ilyen jót kacagni. Úgy látszik, elmúlt az ideje. Mennél közelebbre nézünk, annál megáporodottabb a kedvünk s ha nevetni akarunk, igen messzire kell tekintenünk. Mert ne higyjük ám azt, hogy nincs nevetnivaló, ez a vén bolond igric, akit világtörténetnek hívnak, most is rázza csörgősapkáját és veti bukfenceit, csakhogy nem nekünk, hanem igen messze tőlünk. Ott, a láthatár legszélén még találunk valami nevetnivalót. Karácsony óta enyhülök a marokkói híreken. Mikor a rifek elkezdték Spanyolországot szorongatni a spanyol Marokkóban, nagyon gyanús volt énnekem, hogy a vörös sziklákból és datolyapálmákról hogyan szedik a kabilok gépfegyvereiket és gyorstüzelő ágyúikat. A francia parlamentben két képviselő beszélt és azt mondotta, hogy francia tőkések adták a kabilok kezébe a fegyvert, hogy a spanyolokat kiszorítván, az ottani vasércbányák francia kézre kerüljenek. A lelkük rajta, hogy igaz-e. Az bizonyos, hogy a spanyolokat sikerült egész a tengerpartig nyomni s akkor nem is egy francia lapban olvastam, hogy ha esetleg a spanyolok nem tudnák tartani magukat Marokkó nyugati részén, Franciaország hajlandó lesz átvenni Marokkó ezen részének protektorátusát is. A különös műveletnek eredménye az volt, hogy Abd el Krím barátunk elszedte a spanyolok repülőgépeit, ágyúit, puskáit és ahelyett, hogy megelégedett volna, eszébe jutott, hogy ezzel most nekimegy a franciáknak. Következett tehát a marokkói vígjáték második felvonása: a spanyoloktól elhódított fegyverekkel megtámadott francia Marokkó veszedelembe került. Franciaország nem volt rest és miután a szultán Fezben párizsifrankokban kapja a fizetését, azonnal felszólította a szultánt, hogy vonuljon a lázadók ellen. A szultán meg is tartotta szavát, először kibocsátott egy kádét, azután pedig Abd el Krim 150.000 embere ellen kivonult 150, mondd egyszázötven katonával. A bölcs öreg a nullákat otthonhagyta. (Ha amerikai újságíró lennék, ezt a következő cím alatt közölném: „Relativitási elmélet Marokkóban, vagy hova lettek a nullák.") Miután a kabilok a százötven embertől nem ijedtek meg, most már ott vagyunk, hogy Franciaország a békét hirdetvén, tekintélyes csapatot volt kénytelen talpraállítani és nem akarom ugyan német barátaimat megbántani, de azt hiszem, hogy a marokkói csapatok még mindig Essenben volnának, hogyha nem lett volna rájuk égető szükség a forró sivatagban. Azt kérdezhetné valaki: Hol van Franciaország nagy szövetségese, Anglia? Anglia először kijelentette, hogy őt a dolog nem érdekli, másodszor Gibraltárban megszállta Tangert az afrikai parton, nem azért, mintha hódítani akarna, hanem, mint olvastam, rendőri biztonság szempontjából. A tangeriek várhatják, míg ezek a rendőrök onnét el fognak tűnni. A világtörténet nagy komédiája tovább is folytatja játékait Egyiptomban. Miután Anglia a világháborúban kénytelen volt nagyon megfejni gyarmatait, most a gyarmatai fejik meg Angliát és Egyiptomot királysággá kellett tenni. A király mellé ültettek egy szirdartA szirdar nagyon különös hivatal, ő az angol főméltóság, akinek koronként meg kell öletni magát Valahányszor megölik, megmozdul a brit oroszlán és a karmait megérzi Afrika. A többséggel bíró kormánynak, amelyet a francia lapok támogattak (mivelhogy Franciaország szövetségese Angliának), rögtöni eltávolítását, 2. a gyilkosok megbüntetését, 3. egy félmillió font fizetését De most jött a java, a Nilan vizének egy része Szudánba vezettetik le, mert ott vannak az angol gyapotültetvények. A szirdai halála után a londoni gyapottőzsde nagy hallást mutatott. Egyiptomról többet nem szólok. Protekció útján biztos kilátásom van arra, hogy a Pesti Hírlap egyik legközelebbi számában az egész világsajtót megelőzve, interjút közölhetek Tutankamennel. Először fog megtörténni, hogy egy négyezer esztendős király nyilatkozik hazájának egész múltjáról és jövőjéről. Még csak kis technikai nehézségeket kell legyőznöm, mert jelenleg Tutankamen, a Nap fia, a kairói múzeum egy üvegszekrényébe van bezárva, én pedig a Zugligetben vagyok. Remélem azonban, hogy protekcióm lehetővé teszi az audienciát, melyről pontosan be fogok számolni. Nézzük csak tovább a mi nagy bohócunk bukfenceit. Valaha a közjogban ezt a szót tanultuk, hogy „kapcsolt részek" és alatta Horvát-Szlavon-Dalmátországokat értettük. Horvát-Szlavon-Dalmátországok már rég elmentek tőlünk, itt maradt tehát egy facér szó: kapcsolt részek. Mit csináltunk vele? Anglia Ázsiának a szuezi csatorna mellett levő részeit kapcsolt részeknek nyilvánította, hogy Egyiptommal összeköttetésben maradjanak. Itt is igen víg világ folyik. Mikor Törökország a világháborúba belekeveredett, a mezopotámiai emírt az angol konzul egy levéllel biztatta fel arra, hogy támadja meg a saját szultánját s akkor király lesz belőle. Az emir igy is cselekedett, a háború után Mezopotámia királya lett s most egyszerre két nyilatkozatot olvasunk. Az egyikben az emir panaszkodik, hogy Anglia Mezopotámiából elcsatolt egy pár országrészt, őt pedig angol hadihajóra viszik. A másik híradást az angol külügyminisztérium adta ki. Eszerint Mezopotámia emirjének az egészsége megrendült, belső bajokban szenved s ezt Londonban kell meggyógyítani. Miután Anglia nagy gyakorlatra tett már szert a királyszállítások terén, a mezopotámiai király az angol hadihajóra szállván, keresi azt a török szultánt, aki ellen ő feltámadt arab törzseivel és ott tudja meg, hogy azt a kalifát Anglia egy másik hadihajón már két év előtt elszállította. Ha a törökök úgy tudnának nevetni, mint a magyarok, akkor igen jól sírhatnának ezen. Mindehhez, jó magyarom, nekünk semmi közünk, mert a trianoni béke minket a világtörténelem B-listájára helyezett. Nekünk csak barackháborunk van Ausztriával. Egy vagy kétmilliárd barackunk megrothadt, a bécsi lapok írják, hogy a bécsiek várva-várják, hogy gyerekeiknek egy jó barackot adhassanak, de az nem tud megérkezni. Ez maradt nekünk: a világtörténet barackot nyomott a fejünk búbjára. Keserű dolog, hogy ebben a bukfencben előre láttam a bekövetkezendőket. Az év elején kétszer is megírtam, hogy Ausztriában akkor üt ki a Németországhoz való csatlakozási mozgalom, amikor gazdasági hasznuk van belőle és elhallgat abban a pillanatban, amikor a gazdasági haszon a kezükben van. Parancsszóra nagyszerűbben hallgatni, mint az osztrák, senki sem tud, a japánit kivéve. Én ehhez hasonló ügyességet, hogy az egész osztrák nép hallgasson németbarátságáról, míg Nyugatmagyarországot tőlünk elszedik és minden negyedévben pontosanelkezdjen kiabálni, hogy megint elhallgasson, csak egyet tudok, amit az orosz-japán háborúban a japánok nemzeti hallgatásul elkövettek. Mikor Rozdeszvenszki orosz admirális, ez a szerencsétlen „flottás" (valahogy flótást ne szedjen, szedő barátom) megindult a hajórajával, hogy a japánokkal megmérkőzzék, több mint három hétig tartott különféle kalandokkal, míg a földet körülhajózta. Az egész három hét alatt a nagy japáni hajóhadat Togo admirális eldugta a csuzimai sziget sikátorába és az egész három hét alatt nem akadt egyetlenegy japán, aki valakinek a világon megmondta volna, hogy hol van a hajóhad, vagy aki egy idegen újságíró előtt elszólta volna magát. Az eredményt mindnyájan tudjuk. Mihelyt Rozdeszvenszki hajóival betvizett a csuzimai tengerszorosba, északon és délen kibújtak Togo hajói és egy óra múlva az orosz hajóhad tízezer emberével a tenger fenekén feküdt. Ezt nevezik nemzeti hallgatásnak, ezt tanulták meg az osztrákok és te, jó magyarom, ezt sohasem fogod megtanulni. Ezért, ha nevetni akarsz, nézz nagyon messze, és ne saját magadra, mert a régi kacagásunkból csak annyi maradt, hogy kivehetjük zsebkendőnket és letörölhetjük könnyeinket. A cseh gyáripar erőltetett termeléssel igyekszik piacokat szerezni. Lesújtó angol kritika a cseh iparpolitikáról. Londonból jelentik: Az angol kereskedelemügyi minisztérium kiadásában megjelent a prágai angol kereskedelmi titkár hivatalos jelentése a cseh köztársaság múlt közgazdasági évének gazdasági viszonyairól. A jelentés általánosságban megállapítja, hogy a cseh ipar fokozott erőfeszítéseket fejt ki az elvesztett piacok visszahódítása érdekében. Az elmúlt évben a legtöbb gyár fokozott termelést erőltetett, hogy ezzel csökkentse az előállítási költségeket. Ez másrészt szükségessé tette, hogy haszon nélküli, erőltetett eladások történjenek az exportpiacokon. Jórészt körülbelül az előállítási áron adták el cikkeiket- Noha ilyen módon a kivitel terjedelme meggyarapodott, ennek a fokozott külkereskedelemnek pénzügyi eredménye mégis csökkent. A cseh textilipar helyzete igen súlyos. Az előállítási költségek még nem alkalmazkodtak a valuta mostani vásárló erejéhez, amit részben a szükséges nyersanyagok után fizetendő magas vámoknak kell tulajdonítani. A cseh ipar termelése külföldi piacokra van utalva, úgy hogy a virágzó kivitel egyik fő életfeltétele ennek az iparnak. A gyapjúiparban számos gyár fokozta termelését, de cikkeit nem tudta normális árakon elhelyezni, ami különösen a morva gyapjúipart érintette súlyosan. A magas adók és az általános pénzhiány szintén akadályul szolgálnak. A szénbányászat a szénbányatulajdonosok szövetségének egyik jelentése szerint a következő bajokban szenved: a) magas munkabérek, b) magas szállítási költségek, e) súlyos adóterhek. Az üvegipar nagyon megsínyli a német versenyt is. A fémipar tekintetében a jelentés megemlíti, hogy a 27 kohó közül 1924-ben mindössze 10 kohó volt üzemben. Az acélipar kiviteli lehetőségeit a túlmagas termelési költségek rendkívül megszorítják és ezt a súlyos akadályt csupán a legfinomabb cikkek tudják leküzdeni. A múlt év folyamán a belga és a saarvidéki kohók kiszorították a drágább cseh gyártmányokat és a gazdasági év második felében a világpiacokon árzuhanás következett be, úgyhogy a cseh kiviteli cikkeket önköltségi áron adták el. Újabban a német verseny is erősen érezhető. A felvidéki ipar termelése alig 40 USO százalékát érte el a békeszínvonalnak,s Az egész felvidéki iparnak alig tizenöt százaléka használja ki teljes termelési képességét. A múlt év kezdete óta a fakereskedelem teljes pangásba jutott. A gyapotipar kénytelen termékeinek legkevesebb hatvan százalékát exportálni. A normális piacok azelőtt Magyarország, Románia és Lengyelország voltak, Magyar-országgal a kereskedelmet a behozatali engedélyek rendszere akadályozta. A román kereskedők hoszszú lejáratú hitelt kívánnak, ami az ottani legutóbbi tapasztalatok szerint igen magas kockázat lenne. A lengyel piacot védővámok zárják el. A felvidéki malmok a maguk termelési képességének mindössze 23 százaléka erejéig dolgoznak. A malomipar rossz kilátásai következtében a múlt évben 459 malmot leszereltek, míg 637 malom időnként szüneteltette üzemét. Hindenburgot ünnepiesen fogadták Münchenben. Münchenből jelentik. A délelőtt folyamán Hindenburg birodalmi elnök Held bajor miniszterelnök kíséretében a birodalmi pénzügyi hivatalba ment, hogy a müncheni birodalmi hatóságok tisztviselőinek jelentését átvegye. Jahn, a birodalmi pénzügyi hivatal elnöke, beszédben üdvözölte a birodalmi elnököt. Hindenburg birodalmi elnök válaszában a birodalom elismerését fejezte ki a birodalmi közigazgatás bajorországi tisztviselőinek önzetlen munkájukért. A birodalmi elnök ezután a városházára vonult, ahol München polgármestere és a városi tanács fogadta. Scharnagel polgármester átadta az elnöknek München város üdvözletét. Hindenburg elnök válaszában utalt azokra a súlyos gondokra és nélkülözésekre, amiken München város a legutóbbi évek alatt átesett és megállapította, hogy sikerült nemcsak az ínséget és károkat megszüntetni, hanem új feladatokat is megkezdeni- Evvel összefüggésben a birodalmi elnök rámutatott a Német Múzeum megteremtésére és a közlekedésügyi kiállításra, mint amelyek képet adtak a német erő teljesitőképességéről