Pesti Hírlap, 1925. november (47. évfolyam, 247-271. szám)
1925-11-01 / 247. szám
Magyarország és a Népszövetség, írta Praznovszky Iván. A Népszövetségnek Magyarország panaszaival szemben tanúsított magatartása (amely panaszok jogosultságát egyébként, mint a békeszerződésen alapulókat, még ellenfeleink is elismerték), végre felébresztette a politikusok szunnyadozó lelkiismeretét és értékes és érdekes vita indult meg, mi legyen már most a teendőnk! Benn maradjunk-e, vagy kilépjünk a Népszövetségből ! Én erre a feltett kérdésre mindenekelőtt azzal válaszolnék: vonjuk le egyelőre az eset tanulságait és próbáljunk okulni belőlük a jövőre nézve. A legelső tanulság, amit egyébként mindenki már régen tud, hogy a Népszövetség nem a népek, vagyis még inkább a mindenkori kormányok, tehát epicenter alakulatok felett álló szuverén testület, hanem ellenkezőleg, az ott képviselt államok kormányainak tanácskozó szerve, ahol a világháború győztesei és a hozzájuk szitok óriási többségben vannak. Olyan kibővített Nagykövetek Tanácsa-féle intézmény. Tehát a Népszövetségi Tanácsnak, vagy a közgyűlésnek semmiféle önálló nézete sincs, azt mint olyant sem megnyerni valamilyen álláspontnak, sem eltéríteni valamilyen állásponttól nem lehet. Más szóval a súlypont nem Genfben van. Rebus sic stantibus jön a második tanulság: a Népszövetség elé kerülő kérdéseket jó eleve szóvá kellene tennünk az egyes döntő faktoroknál, a különféle kormányoknál. Vagyis ami hiányzik, amit rendszerint, elmulasztunk, az a külpolitikai előkészítés. Ennek pedig hosszú sora van. Először igaza van gróf Teleki Pálnak, hogy széles e világon nincs egy igaz barátunk sem. De másnak sincs sok, mert a külpolitika érdeket ismer és nem barátságot. De gróf Teleki Pálnak mégis igaza van, mert az érdekközösség megteremtése az, ami nekünk eddig semmiféle nemzettel sem sikerült. Második baj az, hogy per abszolúte belpolitikai náció vagyunk; minket csak autonóm kérdések érdekelnek, de sorsdöntő szuverén problémáink egyáltalán nem.Van a magyar közvéleményben egy bizonyos gúnyos lekicsinylése a külpolitikának és a diplomáciának. Akik nagyon okosaknak akarnak látszani, azzal intik le a külpolitikai akciójat, hogy azok már idejét múlt dolgok, csak gazdasági tekintetek döntik el a népek sorsát. De hiszen épen a gazdasági tekintetek érvényrejuttatása a külpolitika, a diplomácia feladata. Senki sem állítja, hogy a külpolitika öncél, ellenkezőleg! A külpolitika eszköz, módszer, technika, amelyet céljai elérésére az egész világ felhasznál, csak épen Magyarország nem. Magyarországon a „Metternich-féle idejét múlt trükköket" lemosolyogják. De hiszen a kisantant ezekkel a trükkökkel jött létre, ezekkel a trükkökkel tartja fenn magát, ezekkel éri el velünk szemben sikereit. Ha valaki három hónappal valamilyen terminus előtt egy külpolitikai akció megindításának szükségességét hangoztatja, az a válasz: „ah, jaj hol vagyunk mi még attól, ki tudja, mi lesz három hónap múlva." Pedig az eredményes, céltudatos külpolitika nem három hónappal, de háom évvel, sőt harminc évvel előre dolgozik. Mi a Népszövetség ülésezése előtt itthon magunk között eldöntjük, milyen magatartást fogunk tanúsítani Genfben, amely magatartás bizonyos naiv idealizmussal igaz ügyünk hirdetésében áll, de nem is próbálunk kellő időben, kellő eszközökkel partnereket találni a küzdelemre. (írót Teleki Pál említette szegedi beszédében, hogy az erdélyi magyar telepesek ügyében még a vita folyamán, már osztogatták a kész kinyomott határozatot. Mit jelent ez? Hogy Románia nem Genfben preparálta a talajt, de jóelőre megnyerte az illetékes kormányokat maga számára, akik a megfelelő utasítással ellátták a maguk képviselőjét a Népszövetségnél. Ez ellen kellene küzdenünk hasonló eszközökkel. Csakhogy ez a küzdelem a magyar közvélemény indokolatlan ellenszenvén törik meg, amellyel a diplomácia működését kíséri, de megtörik a vezető körök közönyén is és ha szabad magamat igy kifejezni, jóravaló restségén. A külképviseletek felállítását felesleges- •nek tartjuk, költségeiket sokaljuk, törekvéseiket nem ismerjük, működésüket sokszor incidentaliter meg nem érdemelt, és jól meg nem gondolt támadásban részesítjük. Valahogy az az érzésem, a magyar érdekek hivatásszerű képviselői a külföldön, szemben találják magukat a magyar közvélemény egy nagy részével. És ez egészségtelen állapot. A diplomáciai előkészítéshez, itthon is megbecsült, külföldön súllyal, tekintéllyel, befolyással, összeköttetésekkel rendelkező, egységesen vezetett, céltudatos diplomatákra van szükség. Ezeket nem lehet a föld alól előteremteni. Ehhez idő és türelem kell. Minél szélesebb hálózata van a magyar diplomáciának a külföldön, annál inkább van remény akcióink sikerére. Hiszen a Népszövetségben ott ülnek az európai neutrális államok, sőt délamerikai nemzetek képviselői is (egyéb kontinensekéiről nem is beszélve). Hogy van az, hogy egyiket sem sikerült megnyernünk egy energikus állásfoglalásra mellettünk, egy igaz üság mellett? Beszélünk propagandáról, sajtópolitikáról. Egyik sincs. Világért sem támadom a miniszterelnökség és a külügyminisztérium sajtófőnökeit. Sőt: érdemes, értékes, agilis. Sokra hivatott kitűnő munkaerők, de engem arra emlékeztet működésök, mintha a balatoni fogasokat az Oktogon-térre kiraknák szíves érvényesülés céljából. Nincsenek elemekben, mert nincs, nem lehet sajtópolitikánk, amíg meszszire néző, céltudatos külpolitikánk nincs. A sajtópolitika olyan sajátságos orchestrum, mely önmagában nemjátszhat, csak mint kísérőzene érvényesülhet. Egy ország vezető államférfia külpolitikai magánszólamának kísérőzenéje: ez a sajtópolitika. Akciókat előkészít, támogat, másokéit paralizálja. Jobbra néz, balra üt. De egyedül ha játszik, az olyan, mint a zenekari hangolás, vagyis kakofónia. A propaganda az még előbb megáll a maga lábán. De annak meg nálunk az a hibája, hogy mi nem tudunk alkalmazkodni, mindig azt mondogatjuk, amit mi szeretünk hallani és úgy, ahogy mi szeretjük. A magyar ügyet másképen kell beállítani és hirdetni Rómában, mint Berlinben, vagy Párizsban, Londonban, Washingtonban, és még inkább másképen Bernben, Stockholmban, Hágában, Genfben! Mindez hosszúlejáratú dolog. Nem lehet a vetés után azonnal aratni! Az elvetett magnak ki kell bújnia a földből, meg kell érnie! És ha már tudjuk, hogy Genfbenhiába próbálkozunk álláspontunkat győzelemre juttatni, készítsük elő jóelőre a talajt ott, ahol kell, mint azt mások is teszik, akik célt érnek és ne foglalkozzunk főképen csak az utolsó percben ügyes-bajos dolgainkkal. Ha tudjuk, hogy nem Genfben döntenek, hogy nem a Népszövetségen múlik a siker, akkor menjünk oda, ahol a hatalmi faktorok ülnek és próblkozzunk ott célt érni. Nem lesz könnyű feladat, talán nem is fog mindjárt sikerülni, de főnyereményt csak az nyerhet, akinek sorsspírve van. . .1 t 'PESTI HÍRLAP —•Mill«MIII II — • •••IIIBII Hill II II IIII—— •••IHM 1925 november 1., vasárnap. Max Linder és felesége öngyilkosságot követtek el A komikus haldoklik, Seics '^e meghalt. Párizs, okt. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Max Linder, az ismert filmszínész és fiatal felesége szombaton este Párizsban a Kleber Avenuen levő Ratlmor-szállóban öngyilkosságot követtek el. A Maspárt nagy vértócsában találták szobájukban. Mindkettőjüket azonnal az egyik magánklinikára vitték. Megállapították, hogy Max Linder és felesége először erős mérget vettek be, azután felvágták ütőereiket. Az asszony a klinikára való szállítása közben meghalt. Max Linder állapota is reménytelen. A kettős öngyilkosság okáról semmi sem ismeretes A házaspár már két ízben követett el öngyilkossági kísérletet. Max Linder a filmszínészet első korszakának egyik legismertebb alakja volt. Asta Nielsen és Psilander Waldemár mellett leghamarabb szerzett magának világhírnevet, de míg a két előbbi művész mint tragikus volt a közönség kedvence, addig Max Linder a komikum jelese volt. A háború előtti Chaplin és Harold Lloyd helyét töltötte be a közönség szívében, azonban Max Linder nem a burleszkkomikumnak, hanem a helyzetkomikumnak volt kiváló mestere. Kisbajusza jellegzetes arcú karcsú alakjával, pepita nadrágjával s elmaradhatatlan sétapálcájával, rögtön felderítette a mozi közönségét, amint a vásznon megjelent. A háború után Amerikába szerződött, majd Béscben játszott. Új filmjei közül legismertebb a ,,Hét évig nem lesz szerencsém" és a „Maison Coraile." Perzsiában elmozdították a dinasztiát. Teherán, okt. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A perzsa kamara oly értelmű határozatot hozott, hogy az uralkodó dinasztiát elmozdítja és az uralmat egyelőre a miniszterelnökre ruházza. Teherán, okt. 31. A perzsa kamara nyolcvanöt szavazat közül nyolcvan szavazattal határozatot fogadott el, amelyben az uralkodóházat a nemzet érdekében leteszi a trónról. A kormány ideiglenes vezetésével Resa kánt bízták meg. * Perzsia 1906-óta alkotmányos királyság, de az ifjú perzsa mozgalom felülkerekedése óta állandó a republikánus törekvés. 1909-óta Ahmed Mirsa sah uralkodott, akit már egy izben elűztek trónjáról. A bolgár csapatok megfékezik a görögök ellen támadó komitácsibandákat. Belgrád, okt. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Mint Strumicából jelentik, tegnap reguláris bolgár csapatok és komitácsi-bandák között, amelyek a visszavonuló görögöket meg akarták támadni, öszszeütközés volt. A komitácsikat a falvak lakói is támogatták, akiket a görögök kifosztottak. Több órai harc után sikerült a komitácsikat visszaverni. Pangalos miniszterelnök nyilatkozata. Athén, okt. 31. Pangalos miniszterelnök egy nyilatkozatban ezeket mondotta: — A népszövetségi tanács további sarozatait a tanács igazságosságába vetett rendületlen hittel várjuk és meg vagyunk róla győződve. Hgy a tanács igazságot szolgáltat nekünk. Döntéséiért alávetjük magunkat, nemcsak azért, mert negyr^ösüljük határozatait és mert meggyőződésünk, iHa népszövetség megrendithetetlen alapja a viU^Bcének, hanem azért is, mert külpoltikánknak nz^Knás célja, minthogy fentartsuk a békét. Görögoi^A mindenár *on a Balkán békéjének tényezője roai Vita egy hadállást kiürítésemül. Szófia, október 31. Kideritette« oko^A a görö-Oök nem voltak hajlandók kiüríteni a ^^^Bes közelében lévő 3. számú bolgár állást, melyet^^főőreinknek tegnap kellett volna átadniok. A vitás Erdést a katonai attasék elé terjesztettük, akik a^Hén parancsnoksághoz fordultak ebben az ügyben Raboltak és gyilkoltak a görög e^Bafo* a megszállt bolgár területei Szófia, okt. 31. Az a külön bizottság, a*^Byet a görög csapatok kiürítette falvak megvizsl küldtek ki, fölkereste Dolno, Spancsevo, ^»ovo, Pipernica, Lahovo, Kolibite-falvát és még ti^fonás helységet. Dolnoban és Spancsevoban a ml^Brak üresek, bár a görögök nem vihettek magul egész készletet. A faluban mindössze egy öregszony maradt, Lahovot is kirabolták. A magtárak üresek, az iskolaépületet súlyosan megrongálták. Ezenkívül több paraszt hulláját találták teljesen fölbomlott állapotban. A hullák a földön hevertek, vagy csak félig toltak földdel eltakarva. Pipernica már jóval gazdagabb helység; ezt is hasonló sors érte. A házakat teljesen kifosztották, a magtárak üresek, a dohányt elvitték. Elpusztították a méhkasokat és a mézet is elhordták. Hodzseni és Kolibi falvát, ahonnan a meglepett lakosság nem tudott semmit sem elvinni, kirabolták. Több paraszt itt megsebesült. A státusrendezést elfogadta a minisztertanács. A kormány tagjai pénteken este Bethlen István miniszterelnök elítöklésével minisztertanácsot tartottak, amelyen elsősorban a státusrendezés kérdésével foglalkoztak azoknak a szempontoknak figyelembevételével, amelyek a takarékossági bizottság és a 33-as szanálási bizottság legutóbbi ülésein e tárgyban felmerültek. A minisztertanács a státusrendezésre vonatkozó kormányrendeletet teljes egészében letárgyalta és elfogadta. A rendelet a hivatalos lapban a jövő héten fog megjelenni. A hivatalos stílust megmagyarosítják A belügyminiszter rendeletet adott ki a hivatali nyelv stílusának megmagyarosítására. A miniszter megbízta dr. Vadnay Tibor helyettes államtitkárt, hogy írja meg kézikönyv alakjában a magyar hivatalos nyelv szabályait és kötelezi a hivatalnokokat e kézikönyv tanulmányozására.