Pesti Hírlap, 1926. március (48. évfolyam, 49-73. szám)
1926-03-02 / 49. szám
ben is imponálni fog, ha magunk hajtjuk végre férfiasan, nem remegő kézzel magunkon a fájdalmas operációt, vagy, ha azt rendeli az igazság és a haza érdeke, magunk teszünk tanúságot önérzetes nyíltsággal, hogy itt nincs piszok, nincs takargatni való. Azt tartom, itt csak két eset lehetséges. Apponyi Albert gróf vagy kevesebbet tud, mint mennyit jóhiszeműsége és lelkiismerete követel, és ezért vele beszél; vagy többet tud, mint amennyit tudni kiván, és ezért hallgat. Ha az első eset áll meg, akkor legközelebb tan hallani fostjuk a szavát: ha a második eset a valós azért hallgat, akkor, sajnos, alkalmasint egyáltalán nem is fogunk hallani. Meghosszabbították a török-magyr kereskedelmi megállapodásokat. Illetékes helyről közlik, hogy a Törökország és Magyarország között múlt év augusztus havában létrejött ideiglenes kereskedelempolitikai megállapodás érvényét augusztus 31-ig meghosszabbítonák. Eszerint a magyar áruk Törökországban továbbra is a lausannei békeszerződés mellékletét képező kereskedelmi egyezményben megszabott vámtarifa szerint kezelik, a török származású áruk pedig Magyarországon a legnagyobb kedvezményes elbánásban részesülnek. A végleges kereskedelmi szerződés megkötése iránt a tárgyalásokat a közelebbi időben megkezdik. A magyar kormány négy egyezménynek a kihirdetését kérte a Népszövetségtől. Genfből jelentik: A népszövetségi titkárság hivatalos közleménye szerint a magyar kormány újabban négy egyezménynek, egy zárójegyzőkönyvnek és egy pótegyezménynek jegyzékbevételét és közzétételét kérte. Ezek a megállapodások valamennyien Olaszország és Magyarország között jöttek létre és 1924 március 27-én iattak alá Budapesten. Az első egyezmény az adósságokra és a hitelekre vonatkozik, a második a háboru előtti magyar államadósságok Ola^aKA^áaban ellxstyezs'' része lejárt szelv.'ny-Mu a magánbiztosító társularendezrsGMtes^* ft'z Olaszországban élő magyar halálvalók javainak felszámolására. A zárójegyzőkönyv pénzügyi egyezményekre vonatkozik, a pótlás pedig az utolsó egyezményre. Meskó Zoltán belépett az egységespártba. Meskó Zoltán levelet, intézett Almássy Lászlóhoz, az egységespárt ügyvezető elnökéhez, akinek bejelentette, hogy belép az egységes pártba. A nyugatmagyarországi mezőgazdaság hitelszükségletét Magyarországon kénytelen fedezni. Bécs, márc. 1. Mint Savanyukutról jelentik, a nyugatmagyarországi tartománygyűlésen az 1925. évi költségvetés tárgyalásánál élénk vita támadt. A szükséglet, összege 11 millió schilling, az összes fedezet 9.7 millió schilling, a deficit 1.3 millió schilling Bauhoffer tartományfőnök hangsúlyozta, hogy képviselő utalt arra hogy : Sulfmi viszonyok a mezőgazdaság helyzete javításra szoruld«*.--«hitel kérdésére is különös gokao-t,azi fordítani, mivel a nyugatmagyarországi mezőgazdaság gyakran kénytelen hitelszükségletét Magyarországon fedezni, miután Ausztriába nem talál megfelelő előzékenységre. A francia szenátus ratifikálja a locarnói szerződést. Párizs, márc. 1. A szenátus külügyi bizottsága a locarnói szerződés ratifikálása mellett nyilatkozott: lefogat. És itt visznek végig a falun a csendőrök-Rémes! Nem szabad hogy az uram holnap itt találjam! . . . Borony arcára a rémület borzalma ült ki. Már látta magát a tömlöcben . . . — Hát hagynád, hogy lecsukassanak?! — Arra nem kerül a sor, — mondta az a szezont rakedón, kiszáradt torokkal, — most négy óra. Az ötórai vonattal elutazol. Menekülsz. Fiume — és aztán tovább! Adok annyi pénzt, hogy simán biztonságba juthatsz. Ha aztán már nem vagy itt, az öreget majd rábírom, hogy ne tegyen följelentést. Ennyit megígérek . . . Majd azt mondom neki, hogy óh . . . hogy énnekem kellet a pénz . . . hogy én beszéltetek rá . . . szóval magamra vállalom! — És már oda is ment a kis paliszanderdobozhoz, hogy pénzt vegyen ki belőle. Borony arcán a megkönnyebbülés boldogsága látszott. Már kiegyenesedett, már készült átvenni a pénzt . . . De az asszony most krétafehéren, tátott szájjal bámult rá, két karját reszketve a szívéhez kapta: — Hát ez neked a legfontosabb? A menekülés?. . . Hát én! . . . Hát én semmi sem vagyok ? Csak így, ilyest simán itthagynál? . . . Hát igy szerettél te engem? Gazember! ... — És zokogva borult egy kis ottománra . . . Ebben a pillanatban belépett a főmérnök, Hoffmann. Kedveskedve, meghunyászkodva, meg akarta beszélni a főnöke feleségével a sikkasztás szenzációját. Az asszony Borowy ámulatára, hidegen, fölényes hangon szólt a főmérnöknek: — Kérem, Hoffman úr, ez az ügy el van intézve. Az a százmillió az én számlámra megy. Én szóltam akkor Borowy úrnak, hogy azt a pénzt annál a karlováci cégnél fölvegye. Én akkor nem akartam az uramhoz fordulni pénzért. És most utóag se akarom, hogy az uram tudjon róla! Tessék, mindjárt át is adom az összeget . . • És kivéve az összeget a kis palisanderdobozból, átadta neki. És leírhatatlan megvetéssel nézett végig az muldozó Borowyn . . . A frakkos martalóc• — Keleti regény. — Irta: Ahmed Abdullah. — Szó sincs róla! Én szívességekkel, a szolgálataimmal s a tréfáimmal keresem a kenyeremet. — Szent Isten, micsoda önhitt ember! — Kérem, ne szakítson minduntalan félbe. Ismétlem: Zsiványnak nevez engem azért, mert én azzal keresem kenyeremet, hogy szívességeket, apró szolgálatokat teszek. És hogy áll a dolog önnel, lady Violet? Vajon mivel keresi a kenyerét ön? — Mivel? — Mivel keresi a kenyerét? — Én... — Ugyanazt teszi, amit én. Csak még többet, rosszabbat. Vagy jobbat. — Nem értem, mr. Hudson. — Csodálom! ön, lady, jó kislány volt, aki iskolába járt és sokkal értelmesebbnek látszik, semhogy ne értse, amit mondok. Azt hittem ... — Én pedig azt hittem, hogy maga udvarias szokott lenni hölgyekkel szemben. — Én pedig azt hittem, hogy egyenlő jogokat ismer csak el. Mind a ketten nevettek. Langley Hudson esélyei jelentékenyen megjavultak. — Well, — folytatta a fiatalember, — hogy visszatérjünk a tárgyra, ugyanazt tesszük és ugyanazt nem tesszük mind a ketten. Én tőkésítem a szívességeket, amit másoknak teszek s amikre másoknak szüksége van. Ezzel lefegyverezem a másik nemet. Kegyed, lady, kihasználja nagyszerű termetének, festőien szép arcának előnyeit és lefegyverezi az én nememet. —• Mr. Hudson! — Kérem, kérem, rögtön. Tőkésítem továbbá őseimet, a Langeyeket, a Hudsonokat, a De Witteket. ön tőkésíti kissé fiatalabb őseit, büszke atyját. „Tízpercentért megteszem" urat. És épen ezen a ponton én becsületesebb vagyok, mert én adom az értékesebb ellenértéket... — Hogyan? — Az én őseim hosszú időre visszamenőleg gentlemanek voltak. És ha én azokkal az emberekkel érintkezem, akiknek ilyesmire szüksége van, akkor tőlem eredeti árut kapnak, jó, finom, valódi békebeli árut és nem hamisítottat, frissen mázoltat, mint öntől. — Mint tőlem? — Igen. Mert ha az ön atyja most gróf is és valószínűleg a térdszalagrend és szent nadrágtartó rend lovagja is, mégis csak ott kezdte karrierjét Liverpool vagy London valamelyik szegénynegyedében. De ne beszéljünk erről. Én az őseimből és rám maradt szellemi hagyatékukból élek, mialatt kegyed atyja címét használja, pénzét köti és az ő társadalmi és üzleti összeköttetéseire támaszkodik. — Én... — A fiatal leány nem tudta folytatni, valóban meglepettnek látszott. — Nem ezt teszi? — De igen, — hagyta rá kis idő múltán. — Tehát egyforma jómadarak vagyunk, dacára, hogy az ön tollai szebbek az enyémnél. És amíg én csak Newyorkban zsiványkodom, ön Európa és Amerika összes államaiban és fővárosaiban. Mert ahová csak megy, mindenütt fedezi atyja grófi címe és csekkönyve. Ez az igazság és ezt nem szabad megtagadnia, ha hisz az egyenlő jogokban és kötelességekben. — Neki tagadom meg. Elfogadom a bizonyítékait. Felállt, odament az Íróasztalhoz, tollat és koronás levélpapírt vett elő. — Az ön kezdőbetűi L. W. D.? — Miért? -- Meggyőzött! Meg akarom írni az ajánlólevelet. Langley Hudson nevetett. — Teringettél. Zsivány vagyok vagy sem, mindegy, de Ön nagyon kedves, a legkedvesebb egész Newyorkban. Bele tudnék szeretni magába. — Miért? — Az ilyen magamfajta zsiványnak nagyszerű, hozzáillő feleség volna. Brkandi nagy faeszérte a locarnói szerződés mellett. Németország kötelezettséget vállalt, hogy a német-lengyel határ megváltoztatására nem nyúl erőszakhoz. Párizsból jelentik: A kamara mai ülésén folytatták a locarnói szerződés ratifikálásának vitáját. Marin képviselő befejezte vasárnap félbeszakított beszédét. Amikor kijelentette, hogy az angol sajtó megmozdult, amikor Chamberlain Lengyelországnak helyet akart biztosítani a Nemzetek Szövetsége tanácsában. Briand így kiáltott körbe: Ha Locarnosem lett volna, akkor ön nagyon jól tudja, hogy mit készítettem volna elő. ön ismerte a folyamatban lévő tárgyalásokat. Amikor Marin felszólította Briand-t, hogy világosabban fejezze ki magát, Briand a következőleg válaszolt: Ha ön ezeknek a tárgyalásoknak jelentőségét nem ismeri, akkor lehetesen róluk beszélnünk. Marin erre így felelt: Ismerem azokat a tárgyalásokat, s tudom, mi készült Moszkvával is- Bizonyosra veszem, hogy Anglia későn veszi észre, milyen igazságtalanul járt el akkor, amikor úgy cselekedett, ahogy cselekedett. Amikor Marin kijelenti, hogy Németország az Ausztriával való csatlakozás elérése érdekében katonai eszközökhöz nyúlhat Briand így kiált közbe: Németországra ez nem volna veszélytelen. Mikor végül Marin kárhoztatja Köln kiürítését, Briand ezeket mondja: Beszéljünk egymással, ahogy franciák szoktak franciákkal. Kérdem, honnan vettünk volna katonákat, hogy Marokkóban és Szíriában háborút folytassunk? Marin képviselőnek a locarnói szerződésről mondott beszédére válaszolva Briand miniszterelnök hangsúlyozta azt, hogy Olaszországgal, amely a locarnói szerződést ugyancsak aláírta. Franciaország viszonya határozottan javult. Nemcsak hogy nem csökkent jelentőségünk, hanem Franciaországnak az olyan döntőbíró szerepe jutott részül, akit meg is hallgatnak. A locarnói szerződések kitöltötték a versaillesi békeszerződés réseit és 100 kilométeres demilitarizált zónát teremtettek a szerződés szignatórius hatalmainak ellenőrzése mellett Németország leszerelésére nézve a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy hála a locarnói szerződés, légkörének, már csak 30 pont rendezése van hátra Franciaország sokat szenvedett az állítólagos katonai szándékaival kapcsolatos rágalmak miatt. A locarnói szerződés Franciaországot épenséggel nem akadályozza abban, hogy felfegyverkezzék és hogy biztonsága fölött saját maga őrködjék. Végül hangsúlyozta, hogy Németország kifejezetten magára vállalta azt a kötelezettséget, hogy a német-lengyel hatál kiigazítására erőszakhoz ne nyúljon. Szavait avval fejezte be, hogy Locarno újból megvilágította, mennyire nem igyekszik Franciaország egyetlen állam területét sem megsérteni és hogy Franciaország senkire sem akar nyugtalanító hatalom lenni. Briand szombaton utazik Genfbe. Párizs, márc. 1 Briand szombaton szándékzoik Genfbe utazni, ahol vasárnap részt, vesz azon az előkészítő tanácskozáson, amely Németországnak a Nemzetek Szövetségébe való belépését tárgyalja. A lengyel politika Janus-arca. Berlin, márc. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Tägliche Rundschau mai számában a lengyel diplomácia Janus arcáról ír, amennyiben egyfelől békeszózatot küld Amerika felé, másfelől pedig Mussoli utján Németországnak a Népszövetségbe való belépése ellen dolgozik, sőt a sajtóban Lengyelországnak Oroszországhoz való csatlakozását is sejteti A lap ehhez hozzáfűzi, hogy a lengyel diplomáciának minden tervét meghiúsítja az az egyszerű tény, hogy az általa követett politika tarthatatlan, mert szemben áll vele Németországnak határozott akarata, hogy ne adja magát áldozatul ilyen politikának. Erre vonatkozólag a kancellárnak holnapi la£S£éderiem fog semmi kétséget f°nnhagyni. A német római nagyp*t~** Berlinben. Berlin, márc. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Németország római nagykövete, Neurath, Berlinbe érkezett. A külügyi hivatallal megbeszélte a legutóbbi incidenssel kapcsolatban álló kérdéseket, amelynek eredménye Mussolini miniszterelnök beszéde volt. Azt az olasz részről terjesztett megállapítást, hogy Neurath nagykövetet állomáshelyéről visszahívták, helyt nem állónak mondják.