Pesti Hírlap, 1926. április (48. évfolyam, 74-97. szám)

1926-04-27 / 94. szám

A PESTI HIRLAP 1926. április 27., kedd.­ ­­­ Vita a nemzetgyűlés nívójának sülyedéséről Karafiáth Jenő a házszabályok módosításában, a felsőház felállításában és a men­telmi jog szabályozásában látja az orvosszert. A kormánypárt tizenhétórás ülések tartására tett­­ indítványt. A költségvetési vita tovább folyik az obstruk­ció jegyében, miért is az egységes párt elérkezettnek látja az időt tizenkétórás ülések tartására. A ma megtett indítvány szerdán már életbe lép, s a Ház délelőtt 10 órától este 10-ig ülésezik. Scitovszky Béla elnök vezette a tanácskozást. A Ház folytatta a költségvetés általános vitáját. Halász Móric egységespárti indítványt nyújtott be a nyolc órás üléseknek tizenkét órára való meg­hosszabbítása tárgyában. Az indítvány felett a keddi ülés végén vita nélkü­l döntenek. Karafiáth Jenő egységespárti: Sajnálattal konstatálja a parlament nívójának a sülyedését, amit a széles alapokra fektetett választó­jogra vezet vissza. A felszólalások legnagyobb része a szocialisták részéről hangzik el, ami rengeteg fö­löslegesen elköltött milliárdjába kerül az országnak. Esztergályos János: Ebből látszik, hogy mi dol­gozunk, a miniszterelnök úr pedig vadászik. Berki Gyula: Igen, önök embervadászatot tar­tanak! Karafiáth: A parlament nívójának a megjaví­tására a leghelyesebbnek tartja a házszabályok mó­dosítását, a felsőház mielőbbi megalakítását és a mentelmi jog szabályozását Mindezt megcsinálták Angliában, Dániában és Fran­ciaországban is. Lehetetlen helyzet, hogy a mentelmi jog védelme alatt sorozatos visszaéléseket kövessenek el. Határozati javaslatot nyújt be. Esztergályos: Nem jobb volna az ellenzéket egy­szerűen kizárni a Házból? Karafiáth: A külpolitikáról szólva, kimutatja, hogy az országot bizonyos körök hazafiatlan akna­munkával rossz színben igyekszenek feltüntetni a külföld előtt. (Györki: Ne hamisítsanak frankot, meg szokott!) A külföldi lapok egy része a legképtelenebb hazugságokat irta és irja rólunk. (Györki: Be kell tiltani azokat is!) Az egyik hollandi lap pl. azt írja, hogy Ottó Budapestre jött és Apponyinál lakik. E­gy olasz lap viszont arról hoz cikket, hogy a Duna— Tisza-közén fegyveres bandák szervezkednek az ellen­zéki képviselők ártalmatlanná tételére . (Derültség jobbról.) Felhívja a kormányt, hogy nagyobb gondot fordítson a külföldi sajtó informálására, ami annál is inkább szükséges, mert a megszállott területekre csak a Világ­ot és a Népszavá-t engedik be. Érzelmi alapon nem lehet külpolitikát csinálni, amit bizonyít Olaszország és Jugoszlávia baráti szer­ződése is. Az utódállamok jelentősen sokat költenek fegyverkezésre és mikor ezért az SHS-állam pénzügy­miniszterét megtámadták, arra hivatkozott, hogy a görög, bolgár, magyar és lengyel államok költségve­tésük milyen nagy hányadát fordítják a hadseregre. Beszélt a munkáskérdésről, majd a munkanélküliség­ről, amely nemcsak nálunk, de az összes európai álla­mokban észlelhető. A költségvetést elfogadta. (Élénk helyeslés és taps jobbról. A szónokot számosan üd­vözlik.) Várnai Dániel szocialista. Ama állítást igyekezett megdönteni, hogy a par­lament nívójának sülyedését a demokratizált válasz­tójog idézte volna elő. Sürgette a munkanélküliség ellen való biztosítást. A kormány ne ragaszkodjék a politikai határidőüzletekhez. Visszautasítja Karafiáth ama vádját, hogy a szocialisták, Sámson módjára, fel akarják gyújtani az ország vetését. Saul könyvé­ből idéz és azt mondja, hogy az egységes párt egy szamár álkapcsával akarta szétverni a szocialistákat. (Elnök utólag rendreutasította a citátumért.) Mikor a Karafiáth idézte cikk megjelent 1918-ban, még nem volt tiszta kép a bolsevizmusról, de ma már kétségtelen, hogy a szocialisták a bol­sevistákban látják legnagyobb ellenségüket. Grigerrel polemizálva, sajnálatosnak tartotta, hogy az egyház embere mentő körülményeket talált a frankhamisítók mellett. Elnök két órakor ebédszünetet adott. Szünet után Zsitvay Tibor alelnök vezette a tanácskozást. Várnai kifogásolta, hogy a népszövetségi köl­csönből 133 millió aranykorona felhasználatlanul fek­szik a Nemzeti Bankban. A költségvetést nem fo­gadta el. Kéthly Anna szocialista: Hangoztatoja, hogy ebben a költségvetésben is az improduktív kiadások dominálnak. A mai politika a diktatúrának alig leplezett formája. Gazdasági és szo­ciálpolitikai törvényalkotást sürgetett. A költségve­tést nem fogadta el. Sütő József szocialista: A gazdasági válságnak az iparban mutatkozó hatásáról beszélt. A szakszervezetek nemcsak munka­nélküli segélyt fizetnek, de más formában is többet adnak, mint amennyit a tagok befizettek. (Viczián Ist­ván: Hogy lehet ez?" A különbözet abból áll elő, hogy van vagy háromezer tag, aki soha nem vett fel mun­kanélküli segélyt. Magyarországon csak a választás nyílt, de a vállalatok titkosan kapják az ország pén­zét. A következő szónok, Györki Imre szocialista a tanácskozóképesség megállapítását kérte. Elnök, miután kevesen voltak a teremben, tíz percre felfüggesztette az ülést. (Szünet után az egysé­ges párt nagy számban jött be, a baloldal viszont egé­szen üresen maradt.) Felkiáltások a kormánypárton a szocialisták felé: Ne komédiázzanak!­­ Meskó Zoltán: Kérem, a Ház feloszlatását! Elnök: Nagyon különös, h­ogy azok, akik ta­nácskozási képesség megállapítását kérik, eltávoznak a teremből. (Zajos helyeslés jobbról. Meskó: Válasz­szunk!) Györki Imre szocialista: A tanácskozóképességet én kértem, én pedig itt vagyok. Az egységes pártnak, amikor ép most kér ti­zenkétórás üléseket, kötelessége, hogy jelen legyen. (Zaj jobbról: Itt vagyunk!) A kormánypártból alig egy-két szónok beszél, a többség eljárását tehát sze­mérmetlenségnek kell mondanom. (Nagy felháboro­dás jobbról. Elnök rendreutasítja.) Ez a nemzetgyűlés túlélte magát. A többség a frankhamisító Marsovszky jóvoltából szerezte mandátumát. Elnök rendreutasítja, s figyelmezteti, hogy is­métlődés esetén megvonja tőle a szót. Györki: Olyan esetek, mint a szénaszállítási pa­nama, csak a kurzus­ Magyarországon történhetnek! Fekete Lajos: Minden országban előfordulnak! Csak nem szellőztetik! A svájci céhek ünnepe. Az ünnepen 300.000 ember vett részt. Zürich, április. (A Pesti Hírlap tudósítójától.) Zürich ismét ünnepi köntösbe öltözött. Már napok­kal ezelőtt előkészítették a várost, tribünöket emeltek és zászlókat feszítettek ki keresztbe az utcákon. Mozgósították az egész rendőrséget és üzembe he­lyezték a város minden betegszállító autóját. Hatal­mas táblák kerültek a gyalogjárók szélére, melyek nyilakkal és egyéb felírásokkal jelezték az utcákat, hogy az automobilon érkező idegenek könnyebben igazodjanak el. A zürichi hatóságok nem lőttek túl a célon, ha minden óvintézkedést megtettek a forga­lom zavartalan lebonyolításának biztosítására. Minden 10—12-ik évben tartanak a svájci céhek egy hatalmas ünnepet, mely részint az egyes céhek teljesítőképességét bizonyítja a gyönyörű kiállítás­sal, melyet produkálnak, részint valamely svájci vo­natkozású eseményt ünnepelnek. Tizenkét évvel ez­előtt tartották a svájci céhek az utolsó ünnepélyt, ez azonban sokkal kisebb méretű volt, mint az idei. Ebben az évben a céhek által rendezett felvo­nulást két világhírű svájci író emlékének szentelték. Az egész menet K. F. Meyer és Gottfried Keller mű­veinek legszebb részleteit elevenítette meg. A két író legismertebb regényeinek és legértékesebb műveinek részletei vonultak fel képek alakjában egymás után. Olyan volt ez a felvonulás, mint az álom. Az ember elevenen látta mozogni és létezni azokat az alako­kat, melyek csak a tudat alatt élnek. Meyer, Jenatsch Györgyének alakjai mentek el mellettünk, minden képzeletet túlhaladó hűséggel megalkotva, mintha csak a regény lapjaiból léptek volna ki. Tíz-tizenöt kép vasúlt el előttünk, K. F. Meyer és ugyanannyi Gottfried Keller műveiből összeállítva. A céhek nem takarékoskodtak a felvonulás ki­állításában, de nem hiányoztak az ötletek sem. A felvonulás útvonala 13 kilométert tett ki és végigvonult az egész városon. A felvonulás 3000 em­berből állt, 400 lovassal és mintegy 150 kocsival. A menet maga két kilométer hosszú volt és másfél óráig tartott, míg elvonultak előttünk. A 13 kilomé­ter hosszú útvonalon 300.000 néző helyezkedett el; er­re az alkalomra több mint 2000 autó és kocsi ér­kezett Zürichbe Svájcból és külföldről. 50 különvo­nat 100.000 embert hozott. Ilyen tömeget még nem láttak a zürichiek, de ilyen felvonulást sem. A „Fa­lusi Romeo és Julia", „Hét legenda" és „Ruha teszi az embert" legszebb képei vonultak el előttünk Gott­fried Keller műveiből. K. F. Meyer hatalmas regénye, Jenatsch György több képpel szerepelt és mintegy másfélszáz ember, személyesítette meg az egyes alakokat. Mindegyik kép kiállítását más más céh vál­lalta magára, lehetőleg kihasználva reklámnak a céh szakmájába vágó vonatkozásokat. Így „Ruha te­szi az embert" című jelenetet a szabók céhe hozta, a lehető legnagyobb pompával. Egész délután re­pülőgépek cirkáltak a város felett és röpcédulákat szórtak. Pontosan hat órakor megszólaltak Zürich templomaiban a harangok, jelezve az ünnepségek egyik fontos pontjának bekövetkezését. Este hat órára volt ugyanis kitűzve a tél elégetésének idő­pontja. Svájcban még mindig megtartják ezt az öreg szokást. Hatalmas fabábu volt felállítva Zürich leg­nagyobb terén, a Tonhalleplatzon. A fabábu körül ezer és ezer ember tolongott. Pontosan hat órakor megszólaltak a harangok és ugyanekkor lobbant fel a láng a „Bögg" alatt, mint azt a svájciak nevezik, az ezernyi tömeg örömrivalgása közben. Hat óra két perc­kor lángra lobbant a seprő a bábu kezében, hat óra hat perckor lezuhant a baloldala, hat és nyolc perckor már nagyon gyenge alapokon állt a tél és hat óra tiz perckor hatalmas roppanással végleg ki is múlt, nem hagyva hátra egyebet füstölgő romhalmaznál. Szóval hat óra tiz perckor elmúlt Svájcban a tél és beköszönött a nyári — hivatalosan. Az természetesen más lapra tartozik, hogy hat óra husz vagy huszonöt perckor megeredt a havas­jeges eső, mely tekintet és tapintat nélkül az imént Ulain Ferenc: A kurzus emberei nem sokat panamáztak, de a zsidók annál többet! Lendvai István: Bachert még mindig nem akasz­tották fel! Györki: A frankügyben a miniszterelnök kétszí­nű játékot játszott párthíveivel szemben is. Mikor az ügy kipattant, hívei gratulációját, hogy a fajvédőkkel végre leszámolnak, örömmel fogadta, mégis olyan je­lentést adatott ki, hogy a frankügyhöz a fajvédőknek semmi közük sincs. A belügyminiszter lakásán tartott tanácskozáson kibontakozásról tárgyaltak: szóba ke­rült, hogy Wind­schgraetz vállalja magára az egész ügyet, de ő ez ellen tiltakozott, majd arról volt szó, hogy Bónis Arkangyalt bízzák meg olyan egyének szerzésével, akik magukra vállalják az ügyet. Szó volt arról is, hogy a kibontakozáshoz pénz kell, ezt sem W­indischgraetz, sem Nádosy nem vállalhatták, mire felmerült a terv, hogy a szükséges két milliárdot a belügyminiszter szerezze meg. (Zaj jobbról: Maga sem hiszi komolyan!) Mokcsay Zoltán: Ezt mér megcáfolták! • Ferraki György: Mesedélutánok­it rendeznek! De sok pénzébe kerül ez az országnak! Berki Gyula: Ugyanezeket mondta egy francia szocialista képviselő is! A két szöveg nagyon hason­lít! Majd fel fogom olvasni! Györki: Vallomások vannak, hogy bizonyos „István gazda" tudott a dolgokról. Berki: Igen! Van egy István gazda, aki tudott, de az nem Bethlen! Ezt ön, mint a parlamenti bizott­ság tagja, nagyon jól tudja. Györki: Ne tessék burkoltan beszélni. Nem fo­gadja el a költségvetést. Lendvai István személyes kérdésben való fel­szólalása után az ülés fél nyolckor véget ért. Kedden folytatják a vitát, végbement télégetési procedúrára, erősen végigpas­kolt az emberek hátán. Ennek és a 0-fokra leszállt hőmérőnek azonban nem tulajdonítunk fontosságot. A svájci havasok közé hivatalosan beköszöntött a nyár. Ezzel be is fejezték az ünnepségedet és min­denki ment a pályaudvarra vagy autója után. Hi­szen holnap is van egy nap és akkor már újra dol­gozni kell. Ünneplésből nem élünk meg, mondják a svájciak. Az ünnepély a megjelent kimutatások szerint kitűnő haszonnal végződött. Nyert a város, nyertek a kereskedők, vendéglősök és szállodások, a bérautók és hordárok. Továbbá hatalmas összeget keresett a vasút is. Szóval mindenkinek jól jövedelmezett. Ami pedig a reklámot ileti, soha jobbat nem választhatott volna a város. A legközelebbi ilyen ünnepély 1936-ban lesz, amikor is a céhek 600 éves fennállásukat fog­ják megünnepelni. Lippay Imre: Mit nyújt előfizetőinek a PESTI HÍRLAP? A legjobb újságot, --s­talinasabb, legfürgébb, legváltozatosabb és leg­függetlenebb napilapot, a legkitűnőbb írók és publicisták, így Rákosi Jenő, Herczeg Ferenc, Hegedűs Lóránt írásait olvashatta. ®£®®®® A legterjedelmesebb újságot, mer­t a Pesti Hirlap oldalszám dolgában is a legtöbbet nyújtja. ®®®®®®®®®®®®®®®©®i& Birota-rendszerű képeket, amelyek a legkisebb eseményeket a legaktuálisabban mutatják be. A Pesti Hirlap Vasárnapját ezt a hetenként megjelenő szépirodalmi lapot, amely a magyar és idegennyelvű írók és köztek műveivel, külön gyermekrovatával, pályadíjat rejtvényrovatával felülmúlhatat­an változatos­sága vasárnapi szórakozást nyújt a Pesti Hírlap előfizetőinek. Színházjegyeket féláron, fővárosi színházak elsőrangú előadásaira. Képes nagy naptárunkat, a melyet m i ! kivá­nsággára minden új előfizetőnknek dijtalanul kül­dünk meg. Az öt vaskos kötettel felerő, szép­ségben és gazdagságban minden eddigi naptárun­kat sokszorosan felülmúló, pompásan illuszt­rált könyv egész évre élvezetes olvasmányt nyújt. S®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® * A legújabb lexikont, To1'?* *2 \Ste-— —————— ies Világlexikon­ját ingyen, jóformán a diszes kötés a kezelési és szállítási költség készkiadásainak, kötetenkint 2'­ aranykoronának megtérítése ellenében. ®® Jutalomdíjat azon előfizetőinknek, akik a­­ Pesti Hírlap előfizetői hadse­regének további megnövelésében közreműködnek. 1750 K-ért egy héthez­— —— napi és egy vasár­­lappéldányt vasárnapi 4000 koronás árral szemben. ›$ο«.&Gi 3000 K-ért Előfizetési dij egy hóra 50000K,negyedévre 135000K*

Next