Pesti Hírlap, 1926. június (48. évfolyam, 121-144. szám)
1926-06-01 / 121. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK• Egy hóra 60.000 korona, két hóm 95.000 korona, negyedévre 135.000 kor. Egyes szám ára (pályaudvaron is)2000 kor.,vasárnap 4000 kor. Kiill. a» előfizetési ár kétszer««. ^•..r^Wj? •• -, • .'Vi. KEDD, JUMUS 1. LÉORADY testvérek kiadása. Szerkesztésig, kiadóhivatal ésnyt'iiuliu Budapest.,V.ker..Vitma* causnir ut T8 pitm fsUifon 1^3—IM KIAU-ki id.Shivatfvl Bud ip''SS, VU... ErzaAbPt körűl L Mégegyszer frankhamisítás és külpolitika. Irta Praznovszky Iván. A külpolitika magyarországi amatőrjei nem panaszkodhattak az utóbbi hetekben, a frankper tárgyalásán annyi külpolitikai expozét hallottunk, védők, vádlottak, tanuk, ügyészség néha úgy belemelegedtek külpolitikai vitákba, hogy ennyit ezen a téren az önálló Magyarország talán még egyszer sem produkált. Sietek mindjárt hozzátenni, hogy érdekes és tanulságos volt. Nem hiszem, hogy például a Budapesten székelő diplomáciai kar valaha is oly egységes és egyöntetű képet kapott volna a magyar közvéleménynek a trianoni békét illető állásfoglalása tekintetében, mint a franktárgyalás folyamán. Magyarországon a külpolitika alig egy pár embert érdekel, külpolitikával komolyan senki sem foglalkozik. Ha tehát egyszer a legkülönbözőbb társadalmi állású és világnézetű emberek egész tömegének monstre megnyilatkozásával állunk szemben, ez megvilágítja a helyzetet, mégha az nagyrészt érzelmi momentumokon alapszik is és nincs is politikailag megkonstruálva. Áll az, hogy ma Magyarországon kivétel nélkül mindenki meg van győződve, hogy a trianoni béke teremtette helyzet tarthatatlan, azon változtatni kell. Változtani kell békés és legális eszközökkel, de mielőbb, mert ha ezen problémával az összes érdekelt világhatalmi tényezők nem foglalkoznak idejében komolyan és a tárgyilagos igazság alapján, akkor illetéktelen és hozzá nem értő emberek kezdenek cselekedni, amiből rendszerint baj következik. A frankperből egyet-mást megláthatott volna Európa is. Nem a vádlottak vagy elítéltek védelméről van szó, nem arról, hogy ki mennyire, enyhén vagy szigorúan ítéli el azt, hogy egyesek judicium nélküli cselekedetükkel súlyosan ártottak az országnak. De arról van szó, és abszolút igazság az, hogy Trianon nélkül nem lett volna frankhamisítás. Az a bizonyos anekdota jut eszembe a püspökről, akit egy faluba való bevonulásakor nem fogadtak harangszóval. Megkérdezte a püspök a plébánost, hogy miért történt ez? Mire a plébános azt válaszolta: Hja, méltóságos püspök Úr, annak ezer oka van. Mindenekelőtt nincs harang. — Na, akkor a többi okra nem vagyok kíváncsi. — fejezte be az ügyet a püspök. Végre is, ha nincs Trianon, akkor nincs irredenta, nincs annyi erkölcsi és anyagi bukás, nincs annyi kétségbeesés és jogosult elkeseredettség, nincs annyi tönkrement exisztencia, de másrészt nincs annyi illetéktelenül szerephez jutott ember sem. Tegyük tárgyilagos vizsgálat tárgyává az egyes szereplők pályafutását. Ha nincs Trianon, akkor Jankovics Arisztid ma talán lovassági tábornok, dúsgazdag földbirtokos és köztiszteletben álló, hasznos, munkás tagja közéletünknek. Ha nincs Trianon, akkor herceg Windischgraetz még mindig a főrendiház enfant terrible-je, aki elvállalja mindazokat a szerepeket, melyekre a politikailag meggondoltak nem vállálkoznak, még hát néha egy-egy igazság megállapításához is vezetnek. Ha nincs Trianon, akkor a Térképészeti Intézet alkalmazottai, a vezérkar kitűnő tisztjei lennének, kiknek államukban se jutna eszükbe, hogy hazafias dolog frankot hamisítani. Ha nincs Trianon, akkor Nádosy Imre az igazságügy-minisztérium egy kötelességtudó, lelkiismeretes hivatalnoka, vagy hivatalfőnöke, akinek még alkalma sem lett volna, hogy fedezze állása súlyával egy politikai összeesküvés létrejöttét. Mehetnénk tovább is, de ennyi is elég. Mindezt mi magyarok tudjuk, de ez nem elég. Tudja-e a külföld? Nem, még mindig nem. Aki akarja, az meghallhatta volna most , a franktárgyalás alatt. Volt aki szépen, okosan, jól elmondta mindezt, volt aki még most is ártott a magyar ügynek, mert úgy mondta és azt mondta, amit nem szabad és nem okos mondani, sőt ami nincs is ügy. De nem ezt kutatom ma. Csak azt kutatom, megvan-e az a visszhangja ennek a katasztrofálisan szerencsétlen ügynek, melynek a magyar ügy szempontjából kellene lennie. Nincs meg. Azt kutatom, hogyha már a lesújtóan rossz következményeit kénytelenek vagyunk érezni és elviselni, az egyetlen javunkra fordítható körülmény kidomborodik-e valamiképen? Nem. Miért? Mert nem értjük a módját és indifferensek vagyunk. A napokban megint megküldtek nekem egy külföldi revüet, mely kimondottan a bákerevízió gondolatival foglalkozik, ezt az eszmét propagálja. A programmban az az, hogy a béke csak akkor fog szilárd alapokon nyugodhatni, ha megtudjuk az igazságot a háború kitörése körül és ez az igazság lesz hivatva a Versailles- cs st.-germaini békeszerződések revíziójához vezetni. A trianoni békéről még csak szó sincs. Még ez a speciálisan a békeszerződések revízióját követelő, antantpolitikusok által kiadott és megírt folyóirat sem, még a némettel szemben is tárgyilagos és az osztrákot újra lábra állítani akaró élőharcosok sem említik Magyarország katasztrófáját, nemhogy követelnék bajaink orvoslását. Egész légiója van az ily irányú folyóiratoknak, könyveknek, röpiratoknak. Trianon mindezekben egyáltalán nem, vagy alig szerepel. Vájjon gondolkoznak ezen illetékes faktoraink, vájjon gondolkozik ezen a magyar közvélemény? Nem, mert ha gondolkoznak rajta, rájönne, hogy ez jelenlegi nagy bajaink legnagyobbika, mert a javulás lehetőségét kizárja. Történik valami e tekintetben? Nyugodt lélekkel merem mondani, hogy semmi. Semmi, ami egy céltudatos, detailjaiban is átgondolt,jól megszervezett, komoly munka lenne. Ehhez nincs se pénz, se posztó. Mintha Tompa Mihály látnoki szemekkel megérezte volna az önálló magyar külpolitika csődjét, mikor azt énekelte, hogy Sáraz ágon, hallgató ajakkal. Meddig ültök, csüggedt madarak !iizony így messze vagyunk mi a trianoni béke revíziójától. Pedig ha nem jön meg a belátás korszaka, akkor a desporádok fognak szerephez jutni. Ez nem fenyegetés, csak egy szomorú igazság, mert azt a sebet, amit Magyarországon ütöttek igazságtalanul és oktalanul, az idő 11 rem fogja begyógyítani, inkább növelni. A magyar kérdés napirendrehozatala nemcsak magyar érdek, hanem európai érdek is a béke fentartásának, a gazdasági világkrízis megszűnésének előfeltétele. De azért az initiatívának tőlünk kell kiindulnia. Ami it hosszú, soká tart, nehéz, göröngyös és tele van akadályokkal. Végre egyszer meg kellene kezdeni. Végre egyszer valami jelét kellene láts is külpolitikai aktivitásunknak, különben jogosultan és hazafias aggodalommal kérdezhetjük ezentúl is, hogy v . Száraz ágon hallgatag ajakkal. Meddig ültek csüggedt madarak? Bethlen István miniszterelnök nyilatkozik genfi utazásának a Céljáról, a most kezdődő népszövetségi tanácsülés elé kerülő magyar érdekű problémákról, az ellenőrzés megszüntetéséről, a népszövetségi kölcsön felhasználatlan részleteiről, a beruházásokról, a kormánynak a párizsi kontrolbizottsághoz való viszonyáról és a jóvátételi fizetések ellenőrzéséről 73. magyar miniszterelnökkel útban Genf felé. — 71 Pesti Hírlap kiküldött munkatársától. — A budapest—genfi gyorsvonaton, május 128. Bethlen István miniszterelnök úr a magyar határon túl fogadott a fülkéjében, hogy nyilatkozzék előttem a Pesti Hírlap számára. Első és legtermészetesebb kérdésem ez volt hozzá: — Mi a Kegyelmes Uram mostani genfi útjának a célja? — Az út célja a szokásos negyedévi beszámoló a működésünkről, másfelől pedig, miután a szanálási periódus most letelik, a megárlamlása annak, hogy a szanálás eredményei kielégítők e vagy nem? Ennek eldöntésére a Népszövetség Tanácsa hivatott. Ő fogja megállapítani, hogy a programm végrehajtása sikerült-e, hogy a p programmunkban lefektetett célok el lettek-e mind érve és hogy mennyiben van még valami tennivaló, vagy elintéznivaló? Ez a fő probléma. Természetes, hogy ezzel kapcsolatban szóba kerül az ellenőrzés, mert ez kapcsolatos kérdés. Szóba fog kerülni a föl nem használt kölcsönösszegeknek kérdése, illetve azoknak a további fölhasználása és szóba fognak kerülni azok a technikai kérdések, amelyek eldöntendők a szanálási procedura befejezése előtt a második szanálási protokollum értelmeiben, arra vonatkozólag hogy a jövőben a mjgrj arv Uo..i.járt- mikor port fogi érintkezni a Párizsban székelő kontrolbizottsággal, amelyiknek a feladata kizárólag az, hogy a reparációs bizottság gondjaira bízott érdekek megóvássanak, nevezetesen, hogy a Magyarország által lúsz évre vállalt renamciós összegek pontosan fizettessenek és kiszolgáltassanak. Ez tulajdonképen az az anyag, amelyik megvitatás tárgyát fogja képezni a mi szempontunkból. Felvetődhetnek még más kérdések is, más gazdasági problémák, de ezt előre megjósolni nem lehet. .. Amit a párizsi kontrolbizottsággal kapban a jóvátétel összegek befizetésének ellencsalatban fortettról mondott Kegyelmes Uram, az ttrmrUz-:!?sfp csak szanálási törvényben megállapított jó-:áfeleli fizetésekre és nem ujabb jóvátételi terhekre vonatkozik '•' — Természetesen. Nem is lehet másképen, hiszen ez már elintézett kérdés. Ez már benne van a szanálási törvényben. És a szanálási törvényben benne van az a bizonyos párizsi kontrolbizottság is." Ez mind ismert dolog. Eddig mi a főbiztos útján érintkeztünk a párizsi kontrolbizottsággal, soha nem mentünk ki Párizsba, mert a főbiztos ment oda ki és adta meg a szükséges információkat. De miután azonban a szanálási periódus befejezésével együtt a kontrolkérdés is napirendre kerül, el kell intézni azt a kérdést is, hogy a kormány mint fog érintkezni a kontrolbizottságsal. Mert hiszen ha a főbiztos elmegy tőlünk, az érintkezésnek ez a módja megszűnik. A protokol értelmében ezt előre kell rendezni. — A beruházási programm mit remélhet Kegyelmes Uramnak a mostani útjától, illetve a Népszövetségi Tanács mostani ülésszakától? — Amint mondottam, tárgyalni fogunk azoknak az összegeknek a fölhasználásáról, amelyek a kölcsönből eddig még nem lettek fölhasználva. Már több ízben tgértük ilyen tételek fölszabadítását beruházási célokra. Azt kell eldönteni, hogy milyen célok jöhetnek szóba? Hiszen beruházásokmellett más dolgokról is lehetne szó. Hiszen a népszövetségi kölcsön erfttetiest defickt fedezésére lett felvéve és nem beruházi célokra. — Milyen célok jöhetnek még szóba, Kenyel mes Uram? — Sok minden más. Példának okáért a múltkor a népszövetségi kölcsön fel nem használt részeiből a Pénzintézeti Központ alaptőkéjének emelésére fordítottunk húsz milliót, így