Pesti Hírlap, 1926. szeptember (48. évfolyam, 198-222. szám)

1926-09-29 / 221. szám

6 PESTI HÍRLAP 1926 szeptember 29 szerda Megnyitották a berlini rendőrkiállítást A győzelmes Berlin. — A „Schuppo". — Népszerűség és rendőrség. — Magyarok a kiállításon. — A varsói Léderer. — Rendőrsport. — Akadályverseny hivatalból. Berlin, szeptember. Ugyancsak kicsire, szinte szorongva zsugorodik a bennszülött pestinek „nagy­városiassága" is, ha kilép az Anhalter Bahnhof pe­reméről. Szelid, vidéki kis város ez a nagy Buda­pest, ahhoz a kicsi Berlinhez képest, ami akkor fel­tárul és megnyilatkozik a szemhatárnak. Szédítő forgalom: a járművek dübörgő küzdelme egy kic­stért, az embertömegek feketéllő, kiapadhatatlan, egyre rajzó hullámzása elfárasztja a szentet . . . belekábulsz. Érzed, hogy pesti idegeid nem elég ed­zettek. Nagy, nagy város Berlin. Győzelmes, diadal­mas óriás," melyen semmi nyom a „legyőzött" bá­gyadt szintónusaiból. Hatalmas, pezsgő élet. A ger­mán óriás újra ébred és él. És ma, mintha még mozgalmasabb lenne. Meg­nyitják a rendőrkiállítást ! Majd minden utcatorkolaton feléd kiabálják nagy plakátok és rikító transzparensek. A Kaiser­dammon épült a kiállítás. Berlin nyugati perifériá­ján. Messze van, de vigasz, hogy ebben a rengeteg városban minden messze van. Melyik utcában is vagyunk?! Bocsánat téve­dés! Berlinben nincsenek utcák, selük utak. A mel­lékutcák is hatalmasak, szélesek és majd mind fa­soros utak, melyeken zúgva, üvöltve csapódik fel a­­ forgalom. Minden forgalom itt. Él, mozog, dol­gozik ez a város. Mintha soha sem aludnék. Éjfél­után is tündöklő fényözönben száguld az élet, tisz­telned kell az autót és a közlekedési rendőr, a me­rev, komoly „Schuptoo"-k parancsoló kézgesztusait. Nagy szál germán legények térdkumáslis egyenru­hában, a sisakokon pléhes napsugárkorong. Mintha valamennyit az egykori európajáró, boldogult em­lékezetű perzsa sah kitüntette volna a nap- és orosz­lánrend tányéros rendjével. Ilyen a Sch­uppo-jel­ Vény! ___ De megyünk a kiállításra! Merre, hogyan?! A Schuppo lesz a kalauzunk. Stramm állásba vágja magát és komolyan, bőbeszédűen magyarázni kezd. !Miért ne volna szíves kolégákkal szemben?! Saj­nos, minden fáradsága kárba vesz, nem értjük. Csak egyes mondatfoszlányok sejtetik, hogy mégis néme­tül beszél. A többi már berlini. És szégyenkezve tünödünk azon, hogy talán még­sem tudunk elég jól németül. Pedig azt hittük ... De nem baj! És arra jön egy nekünk való vil­lamos. A Schuppo int és felszállunk. Fahrkarten hitte­l szól a kalauz. Röviden én szigorúan. Mint­ha vezényszót ropogtatna. Nála is próbálunk kelle­mesen érdeklődni, hogy mi lesz a sorsunk. Szintén mond. Látszik, hogy előzékeny akar lenni, de mint­ha hanglejtésével, kemény beszédjével parancsokat osztogatna. Eszünkbe jut a német vasutas, a szállo­daportás, még a szobaasszony is. Azok is ép olyan pattogón udvariaskodtak. Még arra is vigyáztak, nehogy egy-egy mosollyal rontsák ezt a saját külön stílust. Ez a porosz jelleg! De ez a nép magának is parancsol, mert nagyszerű dolgozótípus — a rend és kötelesség lelki szintézise — öntudatlanul pa­rancsol hát kifelé is . . . Itt vagyunk a kiállítás területén. Már messzi­ről int a zászlódisz. A sok szin között hatalmas pi­ros-fehér-zöld zászló, önkéntelenül megszáll egy kis meghatottság s szeretettel simogatja tekintetünk itt a messze idegenben az otthon, a magyar rónasá­gok szinszimbólumát. A nagy diszcsarnokban nyüzsög az ember. Az ünnepélyes fekete a feszin, de sok a tarka-barka egyenruha. A német rendőrségeké az erős többség. Közülök kiválik fénylő aranysujtással a magyar kiküldöttek uniformisa is. Tetszenek. — Schön diese Ungarn! (Szépek ezek a ma­gyarok!) — suttog a közönség. Feltűnést kelt két angol hölgy is: nőrendőrök, fekete blúzos egyenruha feszül karcsú termetükre, ezüstpaszomántos sapka bodor fejükön. A berlini rendőrzenekar most rázendít a pa­rádémarsra Amint elcsendesedik, a fekete-fehér füg­gönyt­­emelvényen megjelenik Severing, a porosz rendőrminiszter. Szavai a modern rendőrségnek szólanak­. — A nemzetgazdaság sokágazata területén, a nagyvárosi forgalom forrongó örvényében, a nyil­vános élet és politikai napi viták küzdelmében — mondotta — a modern rendőrség mint új jelző, mint új útmutató áll a történek központjában. De mo­dernnek is kell lennie hivatása gyakorlatában, mo­dernnek lelki összetételében is. A rendőrségnek élet­kérdése, hogy tökéletesítse magát és szolgálatkésszé tegye a tudomány és technika legújabb vívmányait. Ne legyen, mint azelőtt, a nép gyámkodója, hanem a lakosság barátja és szolgálója. Népszerűnek kell lennie a rendőrségnek, s a lakosság lelkében kell gyökereznie, különben nem érheti el céljait. Végül örömének adott kifejezést, hogy a kül­földi rendőrségek is oly impozánsan képviseltették magukat és a kiállításban való részvétellel is serény­kedtek. Az utóbbi azonban nyilván csak udvariassági szólam. A külföld — már mint német szempontból külföld — ezúttal nem tolongott túlzottan. Az antant rendőrsége, a szomszéd Lengyelország kivé­telével, egészen hiányzik. Képviselve van külön ki­sebb-nagyobb pavillonokkal Ausztria, Hollandia, Dánia, Svájc (Zürich), Danzig, Egyiptom és Ma­gyarország. Magunkról teljesen tárgyilagosan elmondhat­juk, hogy sikerült a mi rendőrintézményeink­nek immár modern színvonalát s elvitathatatlan élet­képességét demonstrálnunk. Vay Kázmér mint ta­nácsos védnöksége alatt dr. Schiffler Ferenc rendőr­főtanácsos tökéletes munkát végzett. A csendőrség és folyamőrség is teljes tájékoztató és meggyőző képet mutat. A magyar rendőr, csendőr és folyamőr bábui­nak díszben és szolgálati ruhában sok-sok bámulója akad. Igen tetszenek a berlinieknek lovasrendő­reink szűkös képei. Valósággal belecsillog a magyar puszta napja a szegedi lovasrendőrök portyázását bemutató képbe. Külön etnográfiai különlegesség a berlinieknek. Nagyon sikerült azután a rendőrsé­günk kriminalisztikai része is. Hát ebben nem is állunk a nyugati rendőr jelességek mögött! Jó volt erre súlyt fektetnünk és bűnügyi múzeumunknak egy-két sikerült, sokatmondó részletet áttelepíte­nünk a rendőrkiállításra, mert mintha a büntetés misztériumára, a bűnregények és a hím­leplezés történetfragmentumaira központosítaná a közönség a maga teljes érdeklődését. A közönség, úgy lát­szik, mindenütt egyforma. Itt is, például, szinte alig lehet hozzájutni a lengyelek kiállításán egy kép­hez, mely szaggatottan egy 1925-ben történt ször­nyű bűnesetet mutat be képben. Amolyan Lederer­eset, de még borzalm­asabb. Egy fiatal asszonykát gyilkoltak meg. Utána feldarabolták a holttestet. Törzsét a varsói pályaudvaron találták meg utazó­ kosárban, egyik lábát a Visztula vetette fel, másik lába messze Varsótól egy mezőn porladt, közel két ház félreeső helyéről kerültek elő, fejét végül szin­tén a Visztulából halászták ki. Halálfej torzul a képen, ugyanaz felette az életben: mosolygó, csinos női fej... És a publikum mégis szívesen borzado­zik ... Pedig ezen a rendőrkiállításon, melynek szinte kábitó, elfullasztó nagy anyagát s tanulságait csak hosszú idők stádiumával lehet meglátni, nagyon sok egyéb érdekes és tanulságos hivogat. Például hogy sportol a rendőrség?! Mondjuk a német Badenben. Mert a németek apró s nagy pénzekre váltják: „ép testben ép lélek". A rendőri szolgálat fáradalmai testre és lélekre oly nagyok, ez a hivatás anyira őrtő, hogy annak egyedüli ter­mészetes ellensúlyozója a sport. Még tovább: a sportkényszer. A badeni Mannschaftnak tehát egy külön nagy sporttelepe van. Nagy termék a sportol­tatásra. Itt adódik az elmélet. Anélkül Németország­ban tudniillik semmi sem megy. Az elméletből azon­ban hamarosan beugranak monstre tornatermekbe. A telep közepén egy korrekt footballpálya húzódik. A miniatűrben bemutatott sporttelepen vagy hét nagy raktár van, csak a különböző sportnem­ekhez való eszközök, felszerelések elraktározására. Hi­deg zuhanyok vételére külön épület gondoskodik. Gyakori lehűtések nem ártanak, pedig a német rendőr úgyis flegmatikus. Legtetszetősebb azonban az akadálypálya. Hisz bokron-árkon, tűzön-vízen, még háztetőn is üldözzük bizony a szökevény bű­nöst. Nagy dolog az az akadálypálya. Először ma­gas deszkakerítésen kell átugrani. Azután fél víz felett felállított egyes gerendákra, onnan át a túlsó partra. Aki ügyetlen, beleesik a vízbe. Most széles, mély verem jön. Utána kellemes ellentétnek egy meredek háztető. Lepottyanni természetesen megint nem tanácsos. N­a ezen is túl van a sportoló rendőr, szöges drótkerítés mered előtte. Csak díszugrás se­gít, és így tovább. Van benne sok játék, a verseny eleveníti. De így edződik a rendőr ama nagy hiva­tás számára, melyben versenyezni kell a testi és lelki rátermettségnek. Székely Vladimir, rendőrffitanácsos. A Pesti Hirlap jegyakciója. Az Ocskay brigadéros: október 11-én. — Váljunk el: október 8-án. — Teiko Kiva: vasárnap délután. — A Jedermann­­eggel. — Még egy cirkusz-előadás. A budai Budán válthatja meg jegyét. Keddi számunk bejelentése, mely szerint a Nemzeti Színház ebben a szezonban is nyújt időn­ként előadásokat, a legőszintébb örömet keltette. Különösen, hogy az Ocskay brigadéros kerül színre, és pedig október 11-én, hétfőn. A jegyárusítást e hó 30-án, csütörtökön kezdjük meg. A Nemzeti Színház Kamaraszínházának fel­újítása, az ép oly elmés, mint amilyen kacagtató Váljunk el október 8-án kapcsolódik jegyakciónk­ba. A jegyek árusítását erre az előadásra is csütör­tökön kezdjük meg. Nem kis örömet kelt majd az a híradásunk is, hogy a Pesti Hírlap vasárnapi délutánjainak sorozatába beiktatjuk a Pillangókisasszonyt, Teiko Kivával. Pest színházi életének eseménye Teiko Kiva fellépései. A Jedermann pénteki premierjére a jegyek javarésze már elfogyott. Hasonlóan nagy az érdek­lődés a szombati és vasárnapi előadás iránt. A keddi cirkusz-előadásunk alaposan elázott. Tekintettel arra, hogy még sokan szerették volna látni a kitűnő szeptemberi műsort, a hónap utolsó napján, csütörtökön, féláru előadásunkat megismé­teljük. A budaiak szenzációja, hogy a Budai Színkör előcsarnokában nem halt ki az élet. A Pesti Hírlap pénztára ugyanis nyitva maradt. Je­gyeket árul! Ami azt jelenti, hogy a budaiaknak nem kell Pestre fáradni. Az a rendkívüli érdeklődés, ami a Jedermann je­gyei iránt megnyilvánult, további lépésekre ösztönöz bennünket. Mától, szerdától ugyanis a Pillangókisasszony vasárnap délutáni és a Beketow-cirkusz csütörtök esti jegyeit is árusítjuk. Természetesen féláron. Csütörtök (szeptember 30.) BEKETOW-CIRKUSZ. Az utolsó előadás. Kezdete fél 8 órakor. (Félár.) Péntek (október 1.) FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZ. Jedermann. Kez­dete fél 8 órakor. (Olcsó helyárak.) Szombat (október 2.) FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZ. Jedermann. Kez­dete fél 8 órakor. (Olcsó helyárak.) Vasárnap (október 3.) FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZ. Jedermann. Kez­dete fél 8 órakor. (Olcsó helyárak.) VÁROSI SZÍNHÁZ. Pillangókisasszony. Teiko Kiwa felléptével. Kezdete d. u. 3 órakor. (Rendkívül olcsó h­elyárak.) Péntek (október 8-án.) NEMZETI SZÍNHÁZ KAMARASZÍNHÁZA. Váljunk el. Kezdete fél 8 órakor. (Olcsó helyárak.) Hétfő (október 11.) NEMZETI SZÍNHÁZ. Ocskay brigadéros. Kezdete 7 órakor. (Olcsó helyárak.) , AMELYEK vü/vai/ KOKÜN* értékben a Pesti Hírlap tv- és fiókkiadóhivatala (V., Vilmos császár-ut 78. és VII., Erzsébet­ körut 1) szinház-, cirkusz- mozijegy valamint könyvvásárlás­nál a vásárolt jegyek IH. könyvek árába azok feleér­téke erejéig betud. Előfizetőknek csak a mozi egyett vásárlásánál kell a kedvezmény igénybevétele céljából a bonokat beszolgáltatták, példányonként a vásárlóknak azonban mindennemű kedvezmény igénybevételénél. Könyveket csak a l@kiadó ad ki Érvényes egy hónapig, 1926 október 29 ig. A PESTI HÍRLAP KIADÓHIVATALA

Next