Pesti Hírlap, 1926. október (48. évfolyam, 223-249. szám)
1926-10-31 / 249. szám
1926. október 31., vasárnap. PESTS HIRLAP Középkori „tétemény"-história egy somogymegyei faluban. Egyszerű szerelmi történet, melyet boszorkányságnak tekint a nép. Kaposvártól néhány órányira van Csombárd község, mely kilépve az ismeretlenségből, Nagyszakácsi vagy legalább is Sashalom kétes babéraira pályázik néhány nap óta. A kis faluban — mely a fonyódi vonay Várad állomásától mintegy 6 kilométernyire esik — a vének szerint „tétemény" történt. Rossz lelkek „elbájoltak" egy legényt, akit jelenleg kaszával, kapával felfegyverkezett őrség őriz, nehogy az másokat is megrontson s a községet feldúlja. Az alig két-háromszáz lelket számláló falu az eset óta nagyon népes. A közeli községekből szekéren, kocsin, Kaposvárról pedig autón, vasúton igyekeznek a „csodák háza" megtekintésére. Az egyetlen utcán csoportokba verődve tárgyalja a nép az esetet. — Nekem higgyen az úr — mondja a kisbiró s belekezd a nem mindennapi történetbe, amely különben egészen egyszerű, csak a felizgatott fantáziák öltöztették csodás mezbe a szegény Borcsa leányzó esetét a módos Szabó Istvánnal. A falucska iskolájában, amely egyszersmind templomul is szolgál, a derék és szorgalmas tanító esténként oskolát tart a falu népének telenként.. Mindenki pótolhatja, amit mulasztott a betűvetés és számolás tudományában. Ide járt többek között a tanító úr tizennyolc éves szolgálója, a Borcsa leányzó és Szabó István huszonhárom éves legény, módos gazda gyermeke is. Addig-addig tanulgattak együtt, míg a legény megszerette a lányt, akihez néha ellátogatott. Midőn a fiú szülei megtudták, eltiltották őt a szegény lány házától, mert ők már módos lányt szemléltek ki neki feleségül. Ámde Szabó István nem hajlott a szóra, ha titokban is, de vasárnaponként találkoztak a szerelmesek a templomul is szolgáló iskolaszobában. A legény néhány héttel ezelőtt bejelentette ezületnek, hogy a Borcsa leányzót feleségül akarja venni. Eddig egészen mindennapi a történet, a „rendkívüli" most következik. Szabó István szülei, akik hallani sem akartak arról, hogy fiuk szegény lányt vegyen el feleségül, összeültek a falu vénasszonyaival s megállapították, hogy Szabó István „téteményben" van. Borcsa leányzó „elbájolta" a legényt. A vélemények két részre oszlottak. Egyesek szerint „bűvös pogácsát" etetett a lány, mások szerint „bájitalt" itatott, de hogy „tétemény" történt, abban megegyeztek. A babonás vénasszonyok tehát azt ajánlották a szülőknek, hogy a fiút vigyék el a közeli töröcskei tavasasszonyhoz, aki majd kiűzi a varázst. Az ellenkező, tiltakozó legényt megkötözték és kocsin Töröcskére vitték a leghíresebb javashoz, a 80 éves Rozália nénihez. A javasasszony megsimogatta Szabó István szivetáját, majd jóféle füveket adott — amit a legény párnája alá kell tenni é s kijelentette, hogy ettől a varázs megtörik, három nap múlva a gazdag lány felé fog fordulni. Örömmel tették a sziflek a padkára a szokásos kétszázezer koronát (mert a javas nem fogad el kézbetett pénzt, hiszen akkor kuruzsló lenne törvény szerint, viszont arról nem tehet, ha megajándékozzák). A három nap elmúlt, de a legény '"~tk nem akart lemondani a szegény Borcsa leányzóról. Elvitték ezután a mérei asszonyhoz, a csodatevő százesztendős Gábor füvesemberhez, sőt Kaposvárra orvoshoz is, de a „tétemény" nem tört meg. Ellenben a legény megszökött Borcsával. A falu keresésükre indult és nemsokára meg is találták őket. A szerelmes legényt szülei bezárták az istállóba — egy héttel ezelőtt — és a falubeliek őrizték fegyver hiányában kaszával, kapával. Ámde éjjel, — amikor az őrzők 9 jó, de savanykás néha — bortól elszenderedtek, — Szabó István megszökött és elbujdosott. A nép most a tanitó ellen fordult és követelte, hogy szolgálóját bocsássa el. A mester — mint a községbelik mondják — nem volt hajlandó kérésüket teljesíteni és az apátlan, anyátlan árvalányt, akit szinte családtagjaként kezel, nem küldte el. Kijelentette ellenben, hogy az egész „tétemény 11 mese, a legény szereti a lányt és ebben semmi csoda nincs. Erre a falu népe, minthogy a „tétemény az iskolaszobában történt" — mely templom is — a püspökhöz akart fordulni igazságért. Az elöljárók azonban kisütötték, hogy annak a község vallhatja kárát, mert ha az iskolát lebontják, az adó emelkedni fog. A „panaszolás" tehát elmaradt. A „téteménybe'' esett Szabó István. A ,,téteménybe" esett legényt pedig ismét megtalálták és most már újra negyedik napja őrzik, a csinos alvégi házacskában. A rácsos ablakon át igyekeznek a lelkére beszélni, de hasztalan, ő a Borcsát szereti. — Igaz, hogy maga „varázs alatt" van? — kérdezzük tőle néhányan. — Ne higgjenek ilyen dajkamesékben az urak, — hallatszik az értelmes válasz a szép szál Szabó Istvántól. — A jó szentek bocsássanak meg neki, — hallatszik körülöttem, kórusban. — Azt sem tudja szegény, hogy mit beszél, — világosítanak fel. — Majd egész legendákat fűznek még hozzá, az „ördög muzsikájáról", a leesett nagytükörről s a „csodák házában" történő szellemjárásról. Alkonyodik, oszlik lassan a tömeg, a felvilágosultak mosolyognak, a „hívők" szentül hiszik a „téteményt". — A legényt — mondják a szülök — jövő héten elvisszük a nagyszakácsi csodatevő hídhoz, ha az sem használ, legyen meg a fiú akarata, vegye el, a Borcsa leányzót, de egy lánc földet sem kap tőlük. Minthogy nincs több gyermekük, vagyonukat az egyházra testálják. Meggyőzni sem okos, sem rábeszélő szóval nem lehet az elvakult szülőket és az elvakított népet. „Tétemény történt" — mondják és ebben a babonás, együgyű „csodában" inkább hisznek, mint a szerelem természetes,földi csodájában. R. A. A Turáni Társaság török ünnepet rendezett a pedagógiai szemináriumban. Az ünnepen József Ferenc királyi herceg (x) is megjelent. A kép balsarkában Piaikert Alajos, a Mezőgazdasági Múzeum igazgatója ül. Halottak ünnepe. A halottak szomorú országa ünnepel. Illatos virágok, örökzöld koszorúk ékítik a fejfákat és a kereszteket, a sírokon meg a lelkekben kigyúl az emlékezés lángja és a szívekben kifényesednek a régi fájdalmak. A kegyeletet gyakorlók kora reggeltől késő estig nehéz szívvel zarándokolnak a temetőkbe, hogy leróják a kegyelet adóját szeretteik sírján. A székesfőváros halottak napjára felvirágozta azon nagy költőknek, íróknak, államférfiaknak és a közélet más egykori kiválóságainak sírját, akik a budapesti köztemetőkben nyugosznak. Kossuth Lajos és gróf Batthyány Lajos mauzóleuma. Deák Ferenc, a Petőfi-család sírboltja, Arany János, Jókai, Reviczky Gyula, Ady Endre és a magyarság más nagyjainak síremléke nem marad virágdísz nélkül. A főváros közönsége már napok óta megkezdte a zarándoklást a temetőkbe. Az államrendőrség főkapitánya a főváros tanácsának kérésére rendeletet bocsátott ki a temetői rend szabályozására és intézkedéseit falragaszokon közli a főváros lakosságával. A rendelet szerint a budapesti köztemetők november 1., 2. és 3. napján reggel 7 órakor nyitják és este 7 órakor zárják kapuikat. A koszorú, virág és világítószer árusítása a temetőknél reggel 7 órától délután 5 óráig tart. Testületek, egyesületek csoportosan délután 3 óráig vonulhatnak ki a sírokhoz, járművek déli 12 óráig közlekedhetnek a temetőkbe. A közönség a kerepesi temetőnek bármely kapuját használhatja, kivétel Mindenszentek napja délután két óráig, amikor a bemenetre az I. és IV., kimenetelre pedig a II. és III. kapu szolgál. Az Egységes Keresztény Kisgazda Földműves és Polgári Párt a csütörtöki pártértekezlet határozatára hétfőn délelőtt 10 órakor gyülekezik a párti helyiségében és onnét vonul ki a Kossuth-mauzóleumhoz, ahol F. Szabó Géza nemzetgyűlési képviselő mond beszédet a párt nevében. A képviselők ezután Rubinek Gyula sírjához mennek, ahol Platthy György helyez koszorút a sírra. A párt e kegyeletes ünnepén a kormány képviselője is részt vesz. Október 31-én, vasárnap, délután három órakor leplezik le a kerepesi úti temetőben Désy Zoltán síremlékét, amely Siklóssy Lőrinc szobrászművész alkotása. Az ünnepélyen részt vesz a Székely Társaság, továbbá az erdélyi diákszövetség küldöttsége. Ugyanakkor megkoszorúzzák Köllő Gábor síremlékét is. Budapest főváros tanácsa még áprilisban elhatározta, hogy Fadrusz Jánosnak, a Pozsonyban elpusztított Mária Terézia-szobor és a kolozsvári Mátyás király-szobor alkotójának síremléket állít. Síremlékül a művész saját alkotását, a Feszületet, készíttette el, amelyhez Hikis Rezső tervezett talapzatot. A síremlék felavatása november 1-én lesz, résztvesznek az ünnepen a főváros képzőművészeti bizottságának tagjai és Fadrusz János művésztársai. A budapesti Tudományegyetem orvostudományi kara november 2-án, kedden délelőtt 11 órakor leplezi le hősi halottainak emléktábláját a kar tanácstermében (Üllői út 26., I. em.) Lenhossek Mihály bevezetője után Vámossy Zoltán ny. r. tanár mond ünnepi beszédet és az egyetemi énekkar karéneket ad elő. A Szociális Missziótársulat, amely a fővárosban és a vidéken több ezer hősi halott sírját gondozza, a hősi halottak lelki üdvéért november 3-án délelőtt fél 10 órakor a Szent István-bazilikában engesztelő gyászmisét mondat. A nagymisét Mészáros János érseki helytartó celebrálja. Az ünnepi beszédet dr. Madarász István pápai kamarás, a bazilika plébánosa mondja. A Magyarországi Gyorsírók Országos Szövetsége november 1-én Markovits István, november 2-án Fabro Henrik sírját keresi fel testületileg. November 1-én délután 3 órakor a délivasúti villamosmegállónál lesz a találkozás. November 2-án délután 3 órakor Fabro Henriknek a kerepesi úti temetőben lévő szoborsíremlékénél gyülekeznek. A megbetegedett Tagore szivirritációjával Balatonfüredre megy üdülni. Rabindranath Tagore, aki Bécsben súlyos betegségen ment át, szombaton annak az óhajának adott kifejezést, hogy szeretné magát orvossal megvizsgáltatni. Huszka Viktor, akit a székesfőváros osztott be melléje, értesítette dr. Korányi Sándort — akinek hírét Tagore Budapestre jövetele előtt ismerte —, hogy vizsgálja meg a hindu költőt. Báró Korányi az orvosi vizsgálat során megállapította, hogy nagyfokú, szivirritációja van és ennek következtében nem folytathatja tovább körútját. Korányi javaslatára Huszka Viktor a Tagoreval történt előzetes megbeszélés folytán úgy intézkedett, hogy a beteg hindu költő hétfőn délelőtt kíséretével néhány heti üdülésre Balatonfüredre utazik. Szombaton d. u. 6 órakor Rabindranath Tagore kíséretével együtt ellátogatott a Fészek-klubba, ahova a Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete és a Magyar Pen-klub hívta meg. A költőt az előcsarnokban a Szerzők Egyesülete részéről. Lengyel Menyhért, a Fészek-klub részéről Székelyhidy Ferenc, a Pen-klub részéről pedig Radó Antal fogadta, aki rövid angol beszéddel üdvözölte. Tagore válaszában kijelentette, hogy kitüntetésnek veszi, hogy megjelenhet a magyar írók és művészek diszes körében. A magyar szellemi életet már eddig is nagyrabecsüli és legfőbb igyekezete lesz azt minél alaposabban megismerni. Az üdvözlés után a költő és társasága felvonult a kör nagytermébe, ahol bemutatták neki az ott tartózkodó előkelőségek nagyrészét. A hindu költő fesztelen társalgásban körülbelül egy órát töltött el a Fészekklubban.