Pesti Hírlap, 1926. október (48. évfolyam, 223-249. szám)

1926-10-31 / 249. szám

1926. október 31., vasárnap. PESTS HIRLAP Középkori „tétemény"-história egy somogymegyei faluban. Egyszerű szerelmi történet, melyet boszorkánysá­gnak tekint a nép. Kaposvártól néhány órányira van Csombárd község, mely kilépve az ismeretlenségből, Nagysza­kácsi vagy legalább is Sashalom kétes babéraira pályázik néhány nap óta. A kis faluban — mely a fonyódi vonay Várad állomásától mintegy 6 kilométernyire esik — a vé­nek szerint „tétemény" történt. Rossz lelkek „elbá­joltak" egy legényt, akit jelenleg kaszával, kapával felfegyverkezett őrség őriz, nehogy az másokat is megrontson s a községet feldúlja. Az alig két-háromszáz lelket számláló falu az eset óta nagyon népes. A közeli községekből szeké­ren, kocsin, Kaposvárról pedig autón, vasúton igye­keznek a „csodák háza" megtekintésére. Az egyetlen utcán csoportokba verődve tár­gyalja a nép az esetet. — Nekem higgyen az úr — mondja a kisbiró s belekezd a nem mindennapi történetbe, amely kü­lönben egészen egyszerű, csak a felizgatott fantá­ziák öltöztették csodás mezbe a szegény Borcsa leányzó esetét a módos Szabó Istvánnal. A falucska iskolájában, amely egyszersmind templomul is szolgál, a derék és szorgalmas tanító esténként oskolát tart a falu népének telenként.. Mindenki pótolhatja, amit mulasztott a betűvetés és számolás tudományában. Ide járt többek között a tanító úr tizennyolc éves szolgálója, a Borcsa leányzó és Szabó István huszonhárom éves legény, módos gazda gyer­meke is. Addig-addig tanulgattak együtt, míg a legény megszerette a lányt, akihez néha ellátogatott. Midőn a­ fiú szülei megtudták, eltiltották őt a szegény lány házától, mert ők már módos lányt szemléltek ki neki feleségül. Ámde Szabó István nem hajlott a szóra, ha titokban is, de vasárnaponként találkoz­tak a szerelmesek a templomul is szolgáló iskola­szobában. A legény néhány héttel ezelőtt bejelentette ezületnek, hogy a Borcsa leányzót feleségül akarja venni. Eddig egészen mindennapi a történet, a „rendkívüli" most következik. Szabó István szülei, akik hallani sem akartak arról, hogy fiuk szegény lányt vegyen el feleségül, összeültek a falu vénasszonyaival s megállapítot­ták, hogy Szabó István „téteményben" van. Borcsa leányzó „elbájolta" a legényt. A vélemények két részre oszlottak. Egyesek szerint „bűvös pogácsát" etetett a lány, mások szerint „bájitalt" itatott, de h­ogy „tétemény" történt, abban megegyeztek. A ba­bonás vénasszonyok tehát azt ajánlották a szülők­nek, hogy a fiút vigyék el a közeli töröcskei tavas­asszonyhoz, aki majd kiűzi a varázst. Az ellenkező, tiltakozó legényt megkötözték és kocsin Töröcs­kére vitték a leghíresebb javashoz, a 80 éves Rozá­lia nénihez. A javasasszony megsimogatta Szabó István szivetáját, majd jóféle füveket adott — amit a legény párnája alá kell tenni é s kijelentette, hogy ettől a varázs megtörik, három nap múlva a gazdag lány felé fog fordulni. Örömmel tették a sziflek a padkára a szoká­sos kétszázezer koronát (mert a javas nem fogad el kézbetett pénzt, hiszen akkor kuruzsló lenne tör­vény szerint, viszont arról nem tehet, ha megaján­dékozzák). A három nap elmúlt, de a legény '"~tk nem akart lemondani a szegény Borcsa leányzóról. Elvitték ezután a mérei asszonyhoz, a csoda­tevő százesztendős Gábor füvesemberhez, sőt Ka­posvárra orvoshoz is, de a „tétemény" nem tört meg. Ellenben a legény megszökött Borcsával. A falu keresésükre indult és nemsokára meg is találták őket. A szerelmes legényt szülei bezárták az istállóba — egy héttel ezelőtt — és a falubeliek őrizték fegyver hiányában kaszával, kapával. Ámde éjjel, — amikor az őrzők 9 jó, de sa­vanykás néha — bortól elszenderedtek, — Szabó István megszökött és elbujdosott. A nép most a tani­tó ellen fordult és követelte, hogy szolgálóját bocsás­sa el. A mester — mint a községbelik mondják — nem volt hajlandó kérésüket teljesíteni és az apátlan, anyátlan árvalányt, akit szinte családtagjaként ke­zel, nem küldte el. Kijelentette ellenben, hogy az egész „tétemény 11 mese, a legény szereti a lányt és ebben semmi csoda nincs. Erre a falu népe, minthogy a „tétemény az is­kolaszobában történt" — mely templom is — a püs­pökhöz akart fordulni igazságért. Az elöljárók azonban kisütötték, hogy annak a község vallhatja kárát, mert ha az iskolát lebontják, az adó emelked­ni fog. A „panaszolás" tehát elmaradt. A „téteménybe'' esett Szabó István. A ,,téteménybe" esett legényt pedig ismét meg­találták és most már újra negyedik napja őrzik, a csinos alvégi házacskában. A rácsos ablakon át igyekeznek a lelkére beszélni, de hasztalan, ő a Borcsát szereti. — Igaz, hogy maga „varázs alatt" van? — kérdezzük tőle néhányan. — Ne higgjenek ilyen dajkamesékben az urak, — hallatszik az értelmes válasz a szép szál Szabó Istvántól. — A jó szentek bocsássanak meg neki, — hallatszik körülöttem, kórusban. — Azt sem tudja szegény, hogy mit beszél, — világosítanak fel. — Majd egész legendákat fűznek még hozzá, az „ör­dög muzsikájáról", a leesett nagytükörről s a „cso­dák házában" történő szellemjárásról. Alkonyodik, oszlik lassan a tömeg, a felvilá­gosultak mosolyognak, a „hívők" szentül hiszik a „téteményt". — A legényt — mondják a szülök — jövő héten elvisszük a nagyszakácsi csodatevő hídhoz, ha az sem használ, legyen meg a fiú akarata, vegye el, a Borcsa leányzót, de egy lánc földet sem kap tőlük. Minthogy nincs több gyermekük, vagyonu­kat az egyházra testálják. Meggyőzni sem okos, sem rábeszélő szóval nem lehet az elvakult szülőket és az elvakított né­pet. „Tétemény történt" — mondják és ebben a ba­bonás, együgyű „csodában" inkább hisznek, mint a szerelem természetes,­­földi csodájában. R. A. A Turáni Társaság török ünnepet rendezett a pedagóg­iai szemináriumban. Az ünnepen József Ferenc királyi herceg (x) is megjelent. A kép balsarkában Piaikert Alajos, a Mezőgazdasági Múzeum igazgatója ül. Halottak ünnepe. A halottak szomorú országa ünnepel. Illatos vi­rágok, örökzöld koszorúk ékítik a fejfákat és a ke­reszteket, a sírokon meg a lelkekben kigyúl az emlé­kezés lángja és a szívekben kifényesednek a régi fáj­dalmak. A kegyeletet gyakorlók kora reggeltől késő estig nehéz szívvel zarándokolnak a temetőkbe, hogy leróják a kegyelet adóját szeretteik sírján. A székesfőváros halottak napjára felvirágozta azon nagy költőknek, íróknak, államférfiaknak és a közélet más egykori kiválóságainak sírját, akik a bu­dapesti köztemetőkben nyugosznak. Kossuth Lajos és gróf Batthyány Lajos mauzóleuma. Deák Ferenc, a Petőfi-család sírboltja, Arany János, Jókai, Re­viczky Gyula, Ady Endre és a magyarság más nagy­jainak síremléke nem marad virágdísz nélkül. A főváros közönsége már napok óta megkezdte a zarándoklást a temetőkbe. Az államrendőrség fő­kapitánya a főváros tanácsának kérésére rendeletet bocsátott ki a temetői rend szabályozására és intézkedéseit falragaszokon közli a főváros lakosságával. A rendelet szerint a budapesti köztemetők november 1., 2. és 3. napján reggel 7 órakor nyitják és este 7 órakor zárják kapuikat. A koszorú, virág és világítószer árusítása a temetőknél reggel 7 órától délután 5 óráig tart. Testületek, egyesületek csoportosan délután 3 óráig vonulhatnak ki a sírok­hoz, járművek déli 12 óráig közlekedhetnek a teme­tőkbe. A közönség a kerepesi temetőnek bármely ka­puját használhatja, kivétel Mindenszentek napja dél­után két óráig, amikor a bemenetre az I. és IV., kime­netelre pedig a II. és III. kapu szolgál. Az Egységes Keresztény Kisgazda Földműves és Polgári Párt a csütörtöki pártértekezlet határo­zatára hétfőn délelőtt 10 órakor gyülekezik a párti helyiségében és onnét vonul ki a Kossuth-mauzó­leumhoz, ahol F. Szabó Géza nemzetgyűlési képvi­selő mond beszédet a párt nevében. A képviselők ez­után Rubinek Gyula sírjához mennek, ahol Platthy György helyez koszorút a sírra. A párt e kegyeletes ünnepén a kormány képviselője is részt vesz. Október 31-én, vasárnap, délután három óra­kor leplezik le a kerepesi­ úti temetőben Désy Zoltán síremlékét, amely Siklóssy Lőrinc szobrászművész alkotása. Az ünnepélyen részt vesz a Székely Társa­ság, továbbá az erdélyi diákszövetség küldöttsége. Ugyanakkor megkoszorúzzák Köllő Gábor síremlé­két is. Budapest főváros tanácsa még áprilisban elha­tározta, hogy Fadrusz Jánosnak, a Pozsonyban el­pusztított Mária Terézia-szobor és a kolozsvári Má­tyás király-szobor alkotójának síremléket állít. Sír­emlékül a művész saját alkotását, a Feszületet, ké­szíttette el, amelyhez Hikis Rezső tervezett talapza­tot. A síremlék felavatása november 1-én­ lesz, részt­vesznek az ünnepen a főváros képzőművészeti bizott­ságának tagjai és Fadrusz János művésztársai. A budapesti Tudományegyetem orvostudományi kara november 2-án, kedden délelőtt 11 órakor leplezi le hősi halottainak emléktábláját a kar ta­nácstermében (Üllői­ út 26., I. em.) Lenhossek Mi­hály bevezetője után Vámossy Zoltán ny. r. tanár mond ünnepi beszédet és az egyetemi énekkar kar­éneket ad elő. A Szociális Missziótársulat, amely a főváros­ban és a vidéken több ezer hősi halott sírját gon­dozza, a hősi halottak lelki üdvéért november 3-án délelőtt fél 10 órakor a Szent István-bazilikában en­gesztelő gyászmisét mondat. A nagymisét Mészáros János érseki helytartó celebrálja. Az ünnepi beszé­det dr. Madarász István pápai kamarás, a bazilika plébánosa mondja. A Magyarországi Gyorsírók Országos Szövet­sége november 1-én Markovits István, november 2-án Fabro Henrik sírját keresi fel testületileg. No­vember 1-én délután 3 órakor a délivasúti villamos­megállónál lesz a találkozás. November 2-án dél­után 3 órakor Fabro Henriknek a kerepesi­ úti te­metőben lévő szoborsíremlékénél gyülekeznek.­ ­ A megbetegedett Tagore szivirritációjával Balatonfüredre megy üdülni. Rabindranath Tagore, aki Bécsben súlyos be­tegségen ment át, szombaton annak az óhajának adott kifejezést, hogy szeretné magát orvossal meg­vizsgáltatni. Huszka Viktor, akit a székesfőváros osz­tott be melléje, értesítette dr. Korányi Sándort — aki­nek hírét­ Tagore Budapestre jövetele előtt ismerte —, hogy vizsgálja meg a hindu költőt. Báró Korányi az orvosi vizsgálat során megállapította, hogy nagyfokú, szivirritációja van és ennek következtében nem foly­tathatja tovább körútját. Korányi javaslatára Huszka Viktor a Tagoreval történt előzetes megbeszélés foly­tán úgy intézkedett, hogy a beteg hindu költő hétfőn délelőtt kíséretével néhány heti üdülésre Balaton­füredre utazik. Szombaton d. u. 6 órakor Rabindranath Tagore kíséretével együtt ellátogatott a Fészek-klubba, ahova a­ Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete és a Magyar Pen-klub hívta meg. A költőt az előcsarnokban a Szerzők Egyesülete részéről. Lengyel Menyhért, a Fé­szek-klub részéről Székelyhidy Ferenc, a Pen-klub részéről pedig Radó Antal fogadta, aki rövid angol beszéddel üdvözölte. Tagore válaszában kijelentette, hogy kitüntetésnek veszi, hogy megjelenhet a magyar írók és művészek diszes körében. A magyar szellemi életet már eddig is nagyrabecsüli és legfőbb igyeke­zete lesz azt minél alaposabban megismerni. Az üd­vözlés után a költő és társasága felvonult a kör nagy­termébe, ahol bemutatták neki az ott tartózkodó elő­kelőségek nagy­­részét. A hindu költő fesztelen társal­gásban körülbelül egy órát töltött el a Fészek­klubban.

Next