Pesti Hírlap, 1927. január (49. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-01 / 1. szám
Itt vagyunk itt, egy új esztendő küszöbén. El kell bucsni a régitől és meg kell próbálni szemébe néz az újnak. Más ez a dátum a fiataloknak, ír az öregeknek. A fiatalok egy évvel gazdagbak, az öregek egy esztendővel szegényebb lettek. A fiatalok egy évvel közelebb jutott a célhoz, melyért születtek, az öregek ezer pár túl vannak s egy évvel távolodtak tőle utolsó cél irányában amely vár helyéből imozdithatatlanul mindenre, ami halandó, a fiatalok belevetik magokat az élet küzdelmeik hullámaiba, az öregek már végiguszták a fej minden sodrát és örvényét és immár a pion üldögélnek pihenve. És az idő rohanó forma meg nem áll, se a fiatalok, se az örege számára, hanem folyik tovább a végtelenbe megállás nélkül, feltartóztathatatlanul. De az eher jeleket tűz ki, határköveket állít fel, stációit jelöl meg és részekre osztva a feloszthatalyi végtelenséget,, azt goomja:' Eftry nerc,jég óra, esty nap, egy hét, egy hónap, egy esztendő, és mikor ilyen képzelt határjelzőhöz ér, prób visszatekinteni és próbál előre nézni. A bucsu ettől, mai Sziveszter-estével záródó brutális esztendől nem nehéz. Könynyen dobjuk voli a mlandóságnak, mint kellemetlenné vált terhet,em a természet, sem az emberek nem törték ragokat azért, hogy ked 1927 IRTA: RÁKOSI JENŐ. ves emléke maradjon közöttünk. A természet nem szűnt meg árvizekkel, szél-és hóviharokkal, az időjárás kicsapongó szélsőségeivel, tűzhányó hegyek borzalmas kitöréseivel, rettenetes földrengésekkel és az elemi csapások szertelenségeivel üldözni az emberiséget. Az embert pedig az elemek ilyetén szilaj háborúja nem tudta szelídebb erkölcsre, nemesebb érzésekre és tisztább gondolkozásra várni. Nyolc éve, hogy megszűnt a hazug ürügyeken folytatott nagy háború s az emberek elemi szenvedélyei máig sem tudtak meghiggadni. A gyűlölet, az önző érdek, a telhetetlenség, a vérszomj és prédavágy, a hatalom állati ösztönei, az öldöklő nyílt csaták után, most álarcban jár körülöttünk és szedi Áldozatait. Népek •egymás ellen, osztályok foglalkozások és egyesek mind harcban állanak egymással. Sohasem hallottunk többet a világbékéről, soha nem tanácskoztak annyit a lei*•• »ői át soha sem nyomorttták egymást népek és emberek jobban, mint mostanában. Soha sem beszéltek többet szabadságról, békebírákról, demokráciáról, önrendelkezésről, népek szövetségéről, mint mostanában. És soha sem nézték egymást több gyanúval, bizalmatlansággal a nemzetek. És soha több hatalmaskodást, elnyomást, zsarnoki kényt és kicsapongást nem látott a világ. És minden tele van képmuta-t tással és hazugsággal. Mert az elnyomók törvényekre és alkotmányra hivatkoznak, de törvénynek és alkotmánynak csak a formáival élnek, s a formával élik meg a lényeget, az igazságot, a szabadságot, a jogot, az alkotmányt. Soha annyi válság, zendülés, forradalom és felforgatás nem volt, mint a népszabadság mai áramlatában. Régen is voltak zsarnokok, de hittek küldetésükben. Istenre hivatkoztak és nyíltan vallották cselekedeteiket. A modern zsarnokok nem hisznek abban, amit hirdetnek, mert annak az ellenkezőjét cselekszik. A közéletek ilyen züllése megfertőzteti a társadalmi és a szazdasági életet is. Soha sem emlegették a kereszténységet többet, mint manapság és soha sem hallott az ember annyit panamáról, hűtlenségről, visszaélésről, illetéktelen haszonszerzésről. A hatóság a lakásínség envetésére építtetni akar. De nem jut hozzá, mert a vállalkozók verekesznek a koncért. T'i j••'_•Ezzel cserélik ki a rófít. És nyomban ankétezni kell és rendeleteket kiadni, mert az első következménye a dologznak az, hogy a furfangosabbak és élelmesebbek a változást a macok hasznára zsákmányolják ki, nyerészkedve a tudatlanabbak és tehetetlenebbek szegényséjjén. Ezekben a dobokban kulminált a mult esztendő. Mert semmi sem áll gvilói-rlan Mind°n mnon' és roska- IIL Január 1. Irta: Gárdnyi Géza. Aki az órat meg a kalendáriumot kitalálta, megérdemelte voln, hogy felakaszszák. rosszat cselekedett. Stdarabolta az emberek nyugalmát.Milyen boldogság lehetett, mikor még nem kívántak az embeek egymásnak boldogat! Micsoda nyugtom lehetett akkor a Földön mikor még nem tudták, mi az a január !-a mi az a házhózferták, mi a terminus, mi a valto. Az emberek azt mondták: van örökkévalóság, — ez az ég, és van mulandóság, — és ez az elet. Tudták, hogy a hó elmegy és jön a virulás, és ejmúlik a virulás, és jön a hó. És éltek békességben kalendárium nélkül. Azonban mióta van kalendárium, azóta nincs örökkévalóság, csak mulandóság. Az idő eggy nagy könyv, amelyben a tél fehér, a nyár zöld level, az őssárga levél, az enyészet szelleme pedig olvasja ezeket a leveleket és leszakítja egyenkint, egyiket a másik után. Mikor érkezik az utolsó levélhez? Mi van arra írva? Mióta a kalendáriumot megszerkesztették, az ember szabadágán tizenkét lánc fekszik. A tizenkét lánc a tizenkét hónap. A láncszemek pedig a napok. Az idő gép lett. Kerekei az emberek. A gép forgatja a kerekeket. A kalendáriumban két napot szeretek legjobban. Az egyik a születésem napja. A másik az újév napja. A születésem napja augusztusban van. Az örülök, hogy születtem. Milyen jó élni ember alhatik. Csendesen megünneplem minden évben a fordulónapot. Feketeruhába öltözködök és a tükör elé állva gratulálok magamnak. — Bravó! nagyon derék tőled, hogy ismét megérted ezt a napot. Más nem öltözik feketébe. Ki a manónak volna kívülem ez örömnapja. Magamnak csak magam örülhetek. Bezzeg másképp van a sor újév napján. Ezen a napon föltápászkodik a szeretet az emberekben. Meleg. Szinte süt mint a nap. Milyen jó a világ! Az emberek küszöbről-küszöbre járnak. És azt mondják: — Boldog újévet kívánok. Soha nem látott alakok vetődnek elő az ismeretlenségből, hogy nékem boldog esztendőt kivánjanak. Milyen szép szó! Fénysugár egyik szívből a másikba. Egy korty a szeretet édesitalú kelyhéből. Aki először emelte kínálásra a kalendárium kitalálása után, az jó ember volt. Boldog újévet! l legyen boldog az ember, legyen boldog mindenki. Mi a boldogság?A názáreti bölcs azt feleli rá: — Az együgyűség, a sírás, a tisztaszivüség, a liit. Plátó azt mondja: — A béke. Spinoza azt mondja: — A szabadság Rousseau azt mondja: — A természet. Buddha azt mondja: — A megsemmisülés. Én nem tudom mi az. Szó. Valami általános szomorúság olyan ital iránt, ami nincsen. Vágy, ami soha be nem teljesül. Fény, ami soha meg nem jelenik. Hát akkor minek kívánják® Ennyi fáradsággal azt is mondhatnák: — Kívánok egy bibliotékát, csupa takarékpénztári könyvekből. Vagy azt, hogy: — Kívánom önnek a "Szinuszt, a Jupitert, a Marsot, a Holdat és a Napot. Ez legalább meghatna. De görbén gondolkozom. Az "embereket a szeretet megilleti, és a szeretetnek nyelve idióta nyelv. A szó csak cserépfedő, amely drágaköveket takar. Nem a fedőt kell nézni! Lám, hogyan kivirágzott ma a szeretet az ország sokezernyi hivatalaiban. Tegnap még ilyen megjegyzéseket susogtak: — Osztályfőnök úr, ez a goromba állati Vinné el az ördög. Vagy: — Bárcsak elcsapnák ezt a minisztert is. És íme ma kiderül, hogy az osztályfőnök úr tiszteletreméltó és közszeretetben álló férfiú. Minden alantasa boldog újévet kívánt neki. Milyen beszédeket mondtak! öröm volt neki hallani. A miniszternek pedig az emberi kor végső határáig kívántak boldog újévet. A házmesterem, aki félóra hosszáig várakoztat éjjelenkint a maró hidegben, szintén nem olyan pogány, mint gondoltam. Ma reggel feljött és egy cifra nyomtatványt küldött be hozzám. A nyomtatvány színes nefelejts-csokrot ábrázolt és azon egy galambot. A galamb bizonyosan őt ábrázolja. Ra^vorró betűk tolmácsolták, hogy boldog újévet kíván. Milyen meg w ítvet^ / / Imkvn melléklet: pl Pesti Hirlap regénytá**a. BUDAPEST, 1927, XLIX. ÉVFOLYAM,* 1. (16.177.) SZÁM. SZOMBAT, JAGUAR 1. KIADÓHIVATALOK: Budapest, V. ker. Vilmos PS 1 Szir-ut 78. I., Krisztina-körut 138. II., Margit-körut 5.b. IV., Váciutca 30. VI., Andrássyút 4. VII., Erzsébet krt. 1. Ujpest, István út 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Gy bóra 40 (50.000 K), neredévre 10 P 80 fill (135.000 K). Egyes szám ára pályaudvaron is 161 (2000 kor.) vasárnap 321 (4000 kor.) Külföldön az előfizetési ár kétszeres e N— *