Pesti Hírlap, 1927. január (49. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

­ Itt vagyunk itt, egy új esztendő kü­szöbén. El kell bucsni a régitől és meg kell próbálni szemébe néz az újnak. Más ez a dá­tum a fiataloknak, ír az öregeknek. A fiata­lok egy évvel gazdagbak, az öregek egy esz­tendővel szegényebb lettek. A fiatalok egy évvel közelebb jutott a célhoz, melyért szü­lettek, az öregek ezer pár túl vannak s egy év­vel távolodtak tőle utolsó cél irányában amely vár helyéből imozdithatatlanul min­denre, ami halandó, a fiatalok belevetik mago­kat az élet küzdelmeik hullámaiba, az öregek már végiguszták a fej minden sodrát és ör­vényét és immár a pion üldögélnek pihenve. És az idő rohanó forma meg nem áll, se a fiatalok, se az örege számára, hanem folyik tovább a végtelenbe m­egállás nélkül, feltartóz­tathatatlanul. De az eher jeleket tű­z ki, határ­köveket állít fel, stációit jelöl meg és részekre osztva a feloszthatalyi végtelenséget,, azt goom­ja:' Eftry nerc,jég óra, esty nap, egy hét, egy hónap, egy esztendő, és mikor ilyen képzelt határjelzőhöz ér, prób visszatekinteni és pró­bál előre nézni. A buc­su ettől, mai Sziveszter-estével záródó brutális esztend­ől nem nehéz. Köny­n­yen dobjuk vol­i a mlandóságnak, mint kelle­metlenné vált terhet,­em a természet, sem az emberek nem törték ragokat azért, hogy ked­ 1927 IRTA: RÁKOSI JENŐ. ves emléke maradjon közöttünk. A természet nem szűnt meg árvizekkel, szél-­és hóviharok­kal, az időjárás kicsapongó szélsőségeivel, tűz­hányó hegyek borzalmas kitöréseivel, rettene­tes földrengésekkel és az elemi csapások szer­telenségeivel üldözni az emberiséget. Az embert pedig az elemek ilyetén szilaj háborúja nem tudta szelídebb erkölcsre, nemesebb érzé­sekre és tisztább gondolkozásra várni. Nyolc éve, hogy megszűnt a hazug ürügyeken foly­tatott nagy háború s az emberek elemi szen­vedélyei máig sem tudtak meghiggadni. A gyűlölet, az önző érdek, a telhetetlenség, a vér­szomj és prédavágy, a hatalom állati ösztö­nei, az öldöklő nyílt csaták után, most álarc­ban jár körülöttünk és szedi Áldozatait. Népek •egymás ellen, osztályok foglalkozások és egye­sek mind harcban állanak egymással. Soha­sem hallottunk többet a világbékéről, soha nem tanácskoztak annyit a lei*•• »­­ői át soha sem nyomort­­tták egymást népek és em­berek jobban, mint mostanában. Soha sem beszéltek többet szabadságról, békebírákról, demokráciáról, önrendelkezésről, népek szövet­ségéről, mint mostanában. És soha sem néz­ték egymást több gyanúval, bizalmatlansággal a nemzetek. És soha több hatalmaskodást, el­nyomást, zsarnoki kényt és kicsapongást nem látott a világ. És minden tele van képmuta-t tással és hazugsággal. Mert az elnyomók tör­vényekre és alkotmányra hivatkoznak, de tör­vénynek és alkotmánynak csak a formáival élnek, s a formával élik meg a lényeget, az igazságot, a szabadságot, a jogot, az alkot­mányt. Soha annyi válság, zendülés, forrada­lom és felforgatás nem volt, mint a népsza­badság mai áramlatában. Régen is voltak zsarnokok, de hittek küldetésükben. Istenre hivatkoztak és nyíltan vallották cselekedetei­ket. A modern zsarnokok nem hisznek abban, amit hirdetnek, mert annak az ellenkezőjét cselekszik. A közéletek ilyen züllése megfer­tőzteti a társadalmi és a szazdasági életet is. So­ha sem emlegették a kereszténységet többet, mint manapság és soha sem hallott az ember annyit panamáról, hűtlenségről­, visszaélésről, illetéktelen haszonszerzésről. A hatóság a la­kásínség envetésére építtetni akar. De nem jut hozzá, mert a vállalkozók verekesznek a koncért. T'i j••'_•Ezzel cserélik ki a rófít. És nyomban ankétezni kell és rendeleteket kiad­ni, mert az első következménye a dologznak az, hogy a furfangosabbak és élelmesebbek a vál­tozást a macok hasznára zsákmányolják ki, nyerészkedve a tudatlanabbak és tehetetleneb­bek szegényséjjén. Ezekben a dobokban kul­minált a mult esztendő. Mert semmi sem áll gvilói-rlan Mind°n mnon' és roska-­ ­ I­IL Január 1. Irta: Gárd­nyi Géza. Aki az órat meg a kalendáriumot kitalál­ta, megérdemelte voln, hogy felakaszszák. rosszat cselekedett. S­tdarabolta az emberek nyugalmát.­Milyen boldogság lehetett, mikor még nem kívántak az embeek egymásnak boldog­at! Micsoda nyugtom lehetett akkor a Földön­ mikor még nem tu­dták, mi az a január !-a mi az a házhózferták­, mi a terminus, mi a valto. Az emberek azt mondták: van örökkéva­lóság, — ez az ég, és van mulandóság, — és ez az elet. Tudták, hogy a hó elmegy és jön a virulás, és ejmúlik a virulás, és jön a hó. És éltek békességben kalendárium nélkül. Azonban mióta van kalendárium, azóta nincs örökkévalóság, csak mulandóság. Az idő eggy nagy könyv, amelyben a tél fehér, a nyár zöld level, az ős­­sárga levél, az enyészet szel­leme pedig olvasja ezeket a leveleket és lesza­kítja egyenkint, egyiket a másik után. Mikor érkezik az utolsó levélhez? Mi van arra írva? Mióta a kalendáriumot megszerkesztet­ték, az ember szabadágán tizenkét lánc fek­szik. A tizenkét lánc a tizenkét hónap. A lánc­szemek pedig a napok. Az idő gép lett. Kerekei az emberek. A gép forgatja a kerekeket. A kalendáriumban két napot szeretek legjobban. Az egyik­ a születésem napja. A má­sik az újév napja. A születésem napja augusztusban van. Az örülök, hogy születtem. Milyen jó élni­ ember alhatik. Csendesen megü­nneplem minden évben a fordulónapot. Feketeruhába öltözködök és a tükör elé állva gratulálok magamnak. — Bravó! nagyon derék tőled, hogy is­mét megérted ezt a napot. Más nem öltözik feketébe. Ki a manónak volna kívülem ez örömnapja. Magamnak csak magam örülhetek. Bezzeg másképp van a sor újév napján. Ezen a napon föltápászkodik a szeretet az emberekben. Meleg. Szinte süt mint a nap. Milyen jó a világ! Az emberek küszöbről-kü­szöbre járnak. És azt mondják: — Boldog újévet kívánok.­­ Soha nem látott alakok vetődnek elő az ismeretlenségből, hogy nékem boldog esztendőt kivánjanak. Milyen szép szó! Fénysugár egyik szívből a másikba. Egy korty a szeretet édes­italú kelyhéből. Aki először emelte kínálásra a kalendárium kitalálása után, az jó ember volt. Boldog újévet! l legyen boldog az ember, legyen boldog mindenki. Mi a boldogság?­­A názáreti bölcs azt feleli rá: — Az együgyűség, a sírás, a tisztaszivü­ség, a liit. Plátó azt mondja: — A béke. Spinoza azt mondja: — A szabadság Rousseau azt mondja: — A természet. Buddha azt mondja: — A megsemmisülés. Én nem tudom mi az. Szó. Valami álta­lános szomorúság olyan ital iránt, ami nincsen. Vágy, ami soha be nem teljesül. Fény, ami soha meg nem jelenik. Hát akkor minek kívánják® Ennyi fáradsággal azt is mondhatnák: — Kívánok egy bibliotékát, csupa taka­rékpénztári könyvekből. Vagy azt, hogy: — Kívánom önnek a "Szinuszt, a Jupi­tert, a Marsot, a Holdat és a Napot. Ez legalább meghatna. De görbén gondolkozom. Az "embereket a szeretet megilleti, és a szeretetnek nyelve idióta nyelv. A szó csak cserépfedő, amely drágakö­veket takar. Nem a fedőt kell nézni! Lám, hogyan kivirágzott ma a szeretet az ország sokezernyi hivatalaiban. Tegnap még ilyen megjegyzéseket susogtak: — Osztályfőnök úr, ez a goromba állati Vinné el az ördög. Vagy: — Bárcsak elcsapnák ezt a minisztert is. És íme ma kiderül, hogy az osztályfőnök úr tiszteletreméltó és közszeretetben álló férfiú. Minden alantasa boldog újévet kívánt neki. Milyen beszédeket mondtak! öröm volt neki hallani. A miniszternek pedig az emberi kor végső határáig kívántak boldog újévet. A házmesterem, aki félóra hosszáig vára­koztat éjjelenkint a maró hidegben, szintén nem olyan pogány, mint gondoltam. Ma reggel feljött és egy cifra nyomtatványt küldött be hozzám. A nyomtatvány színes nefelejts-csok­rot ábrázolt és azon egy galambot. A galamb bizonyosan őt ábrázolja. Ra^vorró betűk tolmá­csolták, hogy boldog újévet kíván. Milyen meg­ w­ ítvet^ / / Imkvn melléklet: pl Pesti Hirlap regénytá**a. BUDAPEST, 1927, XLIX. ÉVFOLYAM,* 1. (16.177.) SZÁM. SZOMBAT, JAGUAR 1. KIADÓHIVATALOK: Budapest, V. ker. Vilmos PS 1 Szir-ut 78. I., Krisz­tina-körut 138. II., Mar­git-körut 5.b. IV., Váci­utca 30. VI., Andrássy­út 4. VII., Erzsébet krt. 1. Ujpest, István­ út 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Gy bóra 4­0 (50.000 K), ne­redévre 10 P 80 fill­­ (135.000 K). Egyes szám ára pályaudvaron is 16­1 (2000 k­or.) vasárnap 321 (4000 kor.) Külföldön az előfizetési ár kétszeres­ e N— *

Next