Pesti Hírlap, 1927. január (49. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-08 / 5. szám
1927 Január 8 szombat. PEST I HIR UAP Budapesten nincs spanyolnátha-járvány. Külföldön terjed a pusztító spanyolbetegség. A kill fülesi lapjelentések nyomán a magyar sajtó is beszámolt avájci, spanyolországi és franciaországi nagy influenzajárványról. Ezek a hírek a budapesti közönség körében meglehetős nyugtalanságot váltottak ki. Olyan hírek keringenek a fővárosban, mintha itt is sok influenza-beteg, vagy éppen influenza-járvány volna. A tiszti főorvosi hivatal kimutatása szerint ezekkel a híresztelésekkel szemben mindössze 6 influenza-megbetegedésről számol be az elmúlt hétről, ezek közül is 1 vidékről érkezett. Az influenza-m°gbetegedésekről dr. Csordás Elemér tiszti főorvos a következőket jelentette ki : Legelsősorban és leghatározottabban kell kijelentenem, hogy Budapesten nemhogy influenzajárvány volna, de egyetlen spanyol megbetegedés sem fordult elő. Ennek bizonysága a tiszti főorvosi hivatal legutóbbi kimutatása is, amit a tiszti főorvos felelőssége teljes tudatában állít össze. Ha egyetlen spanyol megbetegedés előfordulna, kötelességem volna nyomban jelenteni a polgármesternek és a sajtó útján a nagyközönséget is informálni. Erre azonban nincs szükség. Az Influenza-járványról elterjedt hírek onnan erednek, hogy a változó időjárás következtében Budapesten is sokan biknek meg, náthásak re ezeket a megbetegedéseket egy kis túlzással influenzának szoktál, mondani. Ismétlem, hogy sem nagyobbszámú megbetegedésről, sem járványról szó sincs, minden ilyen híresztelés nem egyéb rémhírnél. A nagyközönség ne üljön fel a rémhíreknek és nyugodjon meg abban, hogy Budapesten sem spanyol megbetegedés, sem influenzajárvány nincs. Küföldön szaporodnak a náthaház halottai. A külföldi jelentések a veszedelmes járvány terjedéséről és megdöbbentő pusztításáról számolnak be. Párizsból jelentik: A vidékről az influenzajárvány továbbterjedéséről érkezik hír. Lyonban szerdán 60, Marseilleben 61 haláleset történt. Madridból jelentik: Madridban a náthaláz-járvány növekedett. Csütörtökön 125-en haltak meg náthalázban. Barcelonában ezzel szemben a járvány enyhébb. Lembergből jelenti a Pesti Ilírlap tudósítója. Lembergben a néhány nappal ezelőtt kitört spanyolnátha-járvány erősen terjed. A lakosságnak körülbelül egynegyedrésze megbetegedett. A betegpénztárak naponként több mint tizenötezer zlotit fizetnek ki betegeik ápolásáért. Agyonlőtte magát a Fonciére debreceni fiókjának vezetője. Debrecen, jan. 7. (A Pesti Hírlap debreceni tudósítójának telefonjelentése.) Pénteken délután két órakor hivatali dolgozószobájában főbe lőtte magát S Meinhold Oszkár, a Fonciére biztosító intézet debreceni fiókjának vezetője. Meinhold néhány perccel öngyilkossága előtt még a dolgozószobája előtti folyosón beszélgetett hivataltársaival, majd hirtelen elhatározással benyitott szobájába, ahonnan csaknem ugyanabban a pillanatban, amikor az ajtót betette maga után, már revolverdörrenés hangzott. A hivatalnokok azonnal a vezértitkár szobájába siettek, ahol véres látvány tárult, a szemük elé. Meinhold Oszkár átlőtt halántékkal ült karosszékében, a revolver pedig, amellyel végzetes tettét elkövette, a karosszék mellett feküdt a földön. Időközben megérkeztek a mentők, akik megállapították, hogy a golyó, amely a vezértitkár halántékát keresztülfúrta és a falon függő órában állott meg, halálos sebet ejtett az öngyilkoson. Meinholdon alig egy félórával később már műtétet hajtottak végre a kórházban, az öngyilkos vezértitkár azonban, anélkül, hogy eszméletét egy pillanatra is viszszanyerte volna, este nyolc órakor meghalt. Meinhold öngyilkosságának okáról különböző verziók keringenek. A legvalószínűbbnek az a feltevés látszik, amely az öngyilkosságot, azzal a rovancadással hozza összefüggésbe, amely már egy hét óta folyik a Fonciére debreceni fiókjában. A rovancsolást Révész Sándor budapesti osztályfőnök végezte, akinek jelentésére csütörtökön Debrecenbe érkeztek a központ újabb kiküldöttei, Ribáry vezérigazgató és Jacobi igazgató, akik most már szintén részt vettek a vizsgálat lefolytatásában. Időközönként a pesti revizorok négyszemközt ismételten bizalmas megbeszéléseket folytattak "Meinhold Oszkárral, ezeknek a beszélgetéseknek a részleteiről azonban az intézetben ezideig semmit sem tudnak. A háztulajdon nagy kérdései. A Háztulajdonosok Országos Szövetségében dr. Németh Béla kormányfőtanácsos, országos elnök fontos kijelentéseket tett a lakás- és üzletbérekről s az építkezés kérdéséről. Különösen nagyjelentőségű az a figyelmeztetés, hogy a háztulajdonosok ne éljenek minden esetben a visszakapott jogokkal s legyenek lakóikkal és üzletbérlőikkel szemben kíméletesek. „A múlt év első napján adott munkaprogramm leglényegesebb részeit sikerült megvalósítanunk, — mondotta dr. Németh Béla elnök —, sőt a házadó és községi pótadó leszállításának előkészítésén is túl vagyunk, amennyiben ezen adókat legalább részben leszállítja a kormány. Bízom benne, hogy a pénzügyminiszter az államháztartás egyensúlyának megzavarása nélkül a jövő évben leszállíthatja a házadót 13 százalékra és segítségünkre lesz, hogy a házak aránytalanul nagy egyéb terhei is fokozatosan mérsékeltessenek és végre elfogadható jelzálogkölcsönökhöz jussunk. A nyáron kiadott lakásrendelet megállapította a további fokozatos béremelést és végre ez év november 1-re rendelkezési jogot adott lakásaink felett Üzlethelyiségeink felett a jövő hónap elsején nyílik meg bérmegállapítási és felmondási jogunk az átmenet érdekében oly módon, hogy a felmondás egy évre szállít s amennyiben a bérlő az emelést nem fogadná el, még egy évig megmaradhat 73 százalékos bér mellett. Kívánatos, hogy az átmenet sima lefolyású legyen. A Háztulajdonosok Országos Szövetsége akkor nyerte el a kormány, a gazdasági tényezők és az egész komoly társadalom támogatását, midőn a tulajdonkorlátozások fokozatos megszüntetésének alapjára helyezkedett. Azzal tisztába kellett jönnünk, hogy a múlt hibáit és bűneit a Bethlen-kormány úgy sem teheti jóvá. Számolnunk kellett a gazdasági viszonyokkal, melyek az ugrásszerű megoldásnak nem kedveztek. Ezt a módszerünket kell most is alkalmaznunk, midőn azt ajánljuk háztulajdonos társainknak, hogy az összesség érdekében lehetőleg kerüljék az első évben a felmondásokat, az üzletbéreket pedig úgy állapítsák meg, hogy azok a 100 százalékot meg ne haladják. Ott, ahol feltűnő aránytalanságok vannak az alapbérekben, természetesen helye van bizonyos arányosításnak, de ez ne legyen alkalom a 100 százalékon felüli emelésre. Szövetségünk esetleges panaszok tárgyában felajánlja egyeztető közreműködését bizottságai útján. A vidéki városok különleges helyzetével foglalkoznunk kell ez év elején, miután a népjóléti miniszter úr elvben hozzájárult az egyes városok helyzetének vizsgálatához. Ez évben meg kell alkotnunk az egységes lakbérleti szabályzatot. Már múlt évi programmunkban megállapítottuk, hogy az állami és városi lakásépítésnek csak az volt a célja, hogy a felszabadításhoz szükséges tartaléklakások rendelkezésre álljanak, hogy végleg meg kell szüntetni a magántevékenység akadályozását és a meglevő házak helyreállítását és a tönkre- ment házak helyére új házak építését kell lehetővé tenni. A kormány itt is a helyes utat választotta. Az állami építkezés akkor volt szükséges, mikor senki más nem építhetett. A bankok és vállalatok kényszerépítkezésének az akkor fennállott igen alacsony lakbérek miatt nem volt valami nagy sikere. Később a bérek fokozatos emelkedésével a kormány áttért a magánépítkezés segélyezésére 50 százalékig terjedő kölcsönökkel. Ez az egészséges átmenet a békebeli állapothoz. Ez után kell, hogy következzék a pénzintézetek kölcsöneiből a jelzálogkölcsönökből való építkezés. Az 50 százalékos állami kölcsönök alapján 36 nagyobb bérház épült ezer modern lakással. Ez a rendszer azért is jó és nemzetgazdaságilag hasznos, mert aki 50 százalékig maga is részesedik az építkezés költségeiben, jól meggondolja, hol, mit, mennyit és hogyan építsen, a tényleges szükséglethez igazodik és jobban épít, mert beleviszi a saját vagyonát is. Ezzel szemben visszaesést jelent az a fővárosi terv, hogy egyes bankok nemcsak financírozzák az építkezéseket, hanem azok keresztülvitelét is vállalják és a főváros 25 évi bérgaranciáját kötik ki. Ez a legnagyobb igazságtalanság azokkal szemben, kik eddig félig állami kölcsönnel saját, rizikójukra bérgarancia nélkül építettek. Nagyon helyes, hogy az ajánlatnak ezt a részét utóbb maguk a bankok elejtették. Nyugtalanító, hogy az építési krachról mostanában még a szakemberek is mint valami természetes dologról beszélnek, mely szerintük előbb-utóbb be fog következni. Pedig ennek mindenképen elejét kell venni, mert az építési krach a mv.A tapasztalatai szerint 10--15 évre visszaveti nemcsak az építőipart, hanem az egész gazdasági életre is rendkívül káros hatással van. ,4i építés legyen tehát állandó, folyamatos és a tényleges szükséglettel számoló. Rendkívül fontos a régi házak modernizálása és a tönkrement házak helyébe újaknak építése. Egy másik aktuális probléma a társasházak és családi házak építése. A társasházak tervéről már megállapítottuk, hogy az építtetők a háború és forradalmak után még kevésbét szeretik a vagyonközösséget és az egyetemleges felelősséget és így ennek a tervnek nem lehet nagyobb sikere. Az önálló családi házak építése kívánatos a magasabb kulturális igények kielégítésére, amennyiben a hozzávaló vagyoni alap megvan. Azt látjuk azonban, hogy úton-útfélen alakulnak szövetkezetek, melyek üzletrészjegyzések és életbiztosítás alapján akarnak egész telepeket építeni és maga a kormány állítólag nagy összeget, szánt ily családi házak építésére. Itt óvatosságra kell intenünk az illetékes tényezőket. Fel kell hívnunk a figyelmet a Lukács László pénzügyminisztersége alatt Rákoskeresztúrból alakult Rákosliget telepének esetére. A telep szövetkezeti alapon létesült úgy, hogy a Kereskedelmi Bank adta az építési költség felét, a szövetkezet eladta a házakat üzletrészek jegyzése és életbiztosítások alapján, a szövetkezet obligációkat bocsátott ki, ezeket megvette az állam és tovább adta másoknak, különösen vállalatoknak. Az eredmény az volt, hogy mindenki elvesztette a pénzét. A tulajdonosok se üzletrészt, se kamatot nem fizettek, se a házak fentartásáról nem gondoskodtak és közgyűlést is csak csendőrieflenet mellett, lehetett tartani. Ebből az a tanulság, hogy pénz nélkül nem lehet házat építeni, gondolni kell a békebelinél nagyobb fentartási költségekre és kétszeres kamatra. Csak annak szabad családiházat építeni, kinek telke is, pénze is van, különben sokkal drágábban lakik, mint bérházban és belepusztul ő is, a ház is. Nem önálló ház voll ma a köztisztviselők legnagyobb részének, hanem a lakbérek békerívóra emelése. Tessék az ily tervekre szánt, pénzt e célra fordítani akkor a köztisztviselők majd gondoskodnak nekik megfelelő lakásokról. Ezzel összefüggésben felmerült a Tabán beépítése. A Tabán minden külföldi vendégünk megállapítása szerint is Budapest legszebb része, melyet centrális fekvésénél fogva is fővárosunk Westend-jévé kell tennünk. A Tabán rendezési terve grandiózus, igazán gyönyörű. Ezt a tervet ma nem lehet megvalósítani, olcsó és rossz építményekkel, telepekkel nem szabad elrontani. Meg kell várnunk a remélhetőleg mihamarább bekövetkezendő általános gazdasági fellendülés idejét, amikor a főváros létesítheti az előzőleg szükséges közműveket, középületeket és a főváros jómódú áldozatkész polgársága villákat, palotákat építhet Budapest legszebb és legegészségesebb területén. A Tabán gyönyörű terve meg fog valósulni, ha Budapest polgársága meghagadja az öszszeomlás óta most kínálkozó második alkalmat, hogy Bécs fölött hazánk fővárosának szerezze meg a Kelet-Európai gócpont elsőbbségét. Még egy egészen különös tervről hallottunk a múlt napokban. Sorsjegykibocsátási koncesszióról van szó, a főváros által építendő házak kisorsolásáról. Még mindig nem akarok hitelt adni az erre vonatkozó sajtóközleményeknek. A kormány nemrégen beszüntette a jótékonysági nyeresífénysorsjegy-akciót is, mert sokféle visszaélésre vezetett és az amúgy is agyonzaklatott közönség újabb megterhelésével járt. És most házakat akarnak kisorsolni. Szerencsétlen gondolat. Kisorsolni lehet ingóságokat, autót, zsebkést, sőt malacot is, de nem házat.. Nem szabad a polgári tevékenység legszebbikét, a házépítést, kompromittálni és diszkreditálni, a polgári takarékosság, a tisztességes vagyongyűjtés és a polgári áldozatkészség szimbólumát, a házat szerencsejátékra felhasználni. Meggyőződésem, hogy a kormány ily koncessziót nem fog adni. Rendkívüli helyzetben vagyunk, rendkívüli feladatok várnak megoldásra. Ezeknek a feladatoknak a teljesítésére, az állami, városi és községi szervek rendszeres támogatására a háztulajdonosok országos szerve akkor lehet legalkalmasabb, ha a kormány a benyújtott javaslat szerint megalakítja a háztulajdonosok kamaráját. Azt mondják, hogy a kamara az azonos foglalkozásúak érdekképviselete, a háztulajdon pedig nem, tekinthető egészen foglalkozásnak, holott bérház építése és fentartása és az azzal járó kötelezettségek teljesítése igenis foglalkozás. Mi tudjuk legjobban, mennyire az. De ez lényegtelen formaság amellett, hogy a fővárosban megszüntették a virilizmust és mi, mikor az érdekképviseletek rendszere dívik, nem tettek helyébe semmit és a nemzeti vagyon egyharmada hivatalos képviselet nélkül áll. Végre is az összes háztulajdonosok bekapcsolása az állami és polgári rend védelmére a kulturális fejlődés új lehetőségeinek szolgálatába elsőrendű kormányzati érdek is. De akár lesz kamara, akár nem, mi folytatjuk a ránk bízott munkát. A tulajdonkorlátozások végleges megszűnése után sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk a háztulajdonosok rendes gazdasági érdekeinek. Szorgalmasan fogjuk tanulmányozni az állami, városi és községi költségvetéseket, azok bevételi és kiadási tételeit. Külföldön békében is voltak hosszú múltra visszatekintő háztulajdonosi érdekképviseletek. Mennyivel nagyobb szükség van ma ily képviseletre, mikor arra egészen új és nehéz feladatok hárulnak. — Ne fejtse el senki, hogy a magántulajdont a háztulajdonnal kezdték ki Mi akadályoztuk meg a Bethlen-kormány segítségével a kommunista szellem fentartását ebben az országban, mi akadályoztuk meg a magyar házvagyon legértékesebb részének külföldi kézre jutását, mi szerveztük meg először a városi polgárságot, ezt a szervezetet ki fogjuk építeni, mi vagyunk a tiszta és teljes magántulajdonnak, a magántulajdon szentségének hivatott őrei és védelmezői és ezt a hivatásunkat a jövőben is be fogjuk tölteni.