Pesti Hírlap, 1927. január (49. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-08 / 5. szám

1927 Január 8 szombat. PEST I H­I­R UAP Budapesten nincs spanyolnátha-járvány. Külföldön terjed a pusztító spanyolbetegség. A kill fülesi lapjelentések nyomán a magyar sajtó is beszámolt a­v­ájci, spanyolországi és fran­ciaországi nagy influenzajárványról. Ezek a hírek a­ budapesti közönség körében meglehetős nyugta­lanságot váltottak ki. Olyan hírek keringenek a fő­városban, mintha itt is sok influenza-beteg, vagy éppen influenza-járvány volna. A tiszti főorvosi hivatal kimutatása szerint ezekkel a híresztelésekkel szemben mindössze 6 in­fluenza-megbetegedésről számol be az elmúlt hétről, ezek közül is 1 vidékről érkezett. Az influenza-m°g­betegedésekről dr. Csordás Elemér tiszti főorvos a következőket jelentette ki : Legelsősorban és leghatározottabban kell kijelentenem, hogy Budapesten nemhogy influenza­járvány volna, de egyetlen spanyol megbetegedés sem fordult elő. Ennek bizonysága a tiszti főorvosi hivatal legutóbbi kimutatása is, amit a tiszti főorvos felelőssége teljes tudatában állít össze. Ha egyetlen spanyol­ megbete­gedés előfordulna, kötelességem­ volna nyomban je­lenteni a polgármesternek és a sajtó útján a nagy­közönséget is informálni. Erre azonban nincs szük­ség. Az Influenza-járványról elterjedt hírek onnan erednek, hogy a változó időjárás következtében Bu­da­pesten is sokan bik­nek meg, náthásak re ezeket a megbetegedéseket egy kis túlzással influenzának szoktál,­ mondani. Ismétlem, hogy sem nagyobb­számú megbetegedésről, sem járványról szó sincs, minden ilyen híresztelés nem egyéb rémhírnél. A nagyközönség ne üljön fel a rémhíreknek és nyu­godjon meg abban, hogy Budapesten sem spanyol megbetegedés, sem influenza­járvány nincs. Kü­földön szaporodnak a náthaház halottai. A külföldi jelentések a veszedelmes járvány terjedéséről és megdöbbentő pusztításáról számol­nak be. Párizsból jelentik: A vidékről az influenza­járvány továbbterjedéséről érkezik hír. Lyonban szerdán 60, Marseilleben 61 haláleset történt. Madridból jelentik: Madridban a náthaláz-jár­vány növekedett. Csütörtökön 125-en haltak meg náthalázban. Barcelonában ezzel szemben a járvány enyhébb. Lembergből jelenti a Pesti Ilírlap tudósítója. Lembergben a néhány nappal ezelőtt kitört spanyol­nátha-járvány erősen terjed. A lakosságnak körül­belül egynegyedrésze megbetegedett. A betegpénzt­á­rak naponként több mint tizenötezer zlotit fizetnek ki betegeik ápolásáért. Agyonlőtte magát a Fonciére debreceni fiókjának vezetője. Debrecen, jan. 7. (A Pesti Hírlap debreceni tu­dósítójána­k telefonjelentése.) Pénteken délután két órakor hivatali dolgozószobájában főbe lőtte magát S Meinhold Oszkár, a Fonciére biztosító intézet debre­ceni fiókjának vezetője. Meinhold néhány perccel öngyilkossága előtt még a dolgozószobája előtti fo­lyosón beszélgetett hivataltársaival, majd hirtelen elhatározással benyitott szobájába, ahonnan csak­nem ugyanabban a pillanatban, amikor az ajtót be­tette maga után, már­ revolverdörrenés hangzott. A hivatalnokok azonnal a vezértitkár szobájába siet­tek, ahol véres látvány tárult, a szemük elé. Mein­hold Oszkár átlőtt halántékkal ült karosszékében, a revolver pedig, amellyel végzetes tettét elkövette, a karosszék mellett feküdt a földön. Időközben megérkeztek a mentők, akik megál­lapították, hogy a golyó, amely a vezértitkár halán­tékát keresztülfúrta és a falon függő órában állott meg, halálos sebet ejtett az öngyilkoson. Meinholdon alig egy félórával később már műtétet hajtottak végre a kórházban, az öngyilkos vezértitkár azon­ban, anélkül, hogy eszméletét egy pillanatra is visz­szanyerte volna, este nyolc órakor meghalt. Meinhold öngyilkosságának okáról különböző verziók keringenek. A legvalószínűbbnek az a felte­vés látszik, amely az öngyilkosságot, azzal a rovan­cadással hozza összefüggésbe, amely már egy hét óta folyik a Fonciére debreceni fiókjában. A rovan­csolást Révész Sándor budapesti osztályfőnök vé­gezte, akinek jelentésére csütörtökön Debrecenbe ér­keztek a központ újabb kiküldöttei, Ri­báry vezér­igazgató és Jacobi igazgató, akik most már szintén részt vettek a vizsgálat lefolytatásában. Időközön­ként a pesti revizorok négyszemközt ismételten bi­zalmas megbeszéléseket folytattak "Meinhold Oszkár­ral, ezeknek a beszélgetéseknek a részleteiről azon­ban az intézetben ezideig semmit sem tudnak. A háztulajdon nagy kérdései. A Háztulajdonosok Országos Szövetségében dr. Németh Béla kormányfőtanácsos, országos elnök fontos kijelentéseket tett a lakás- és üzletbérekről s az építkezés kérdéséről. Különösen nagyjelentőségű az a figyelmeztetés, hogy a háztulajdonosok ne élje­nek minden esetben a visszakapott jogokkal s legye­nek lakóikkal és üzletbérlőikkel szemben kíméle­tesek.­­ „A múlt év első napján adott munkaprogramm leglényegesebb részeit sikerült megvalósítanunk, — mondotta dr. Németh Béla elnök —, sőt a házadó és községi pótadó leszállításának előkészítésén is túl va­gyunk, amennyiben ezen adókat legalább részben le­szállítja a kormány. Bízom benne, hogy a pénzügy­miniszter az államháztartás egyensúlyának megza­varása nélkül a jövő évben leszállíthatja a házadót 13 százalékra és segítségünkre lesz, hogy a házak aránytalanul nagy egyéb terhei is fokozatosan mér­sékelt­essenek és végre elfogadható jelzálogkölcsö­nökhöz jussunk. A nyáron kiadott lakásrendelet megállapította a további fokozatos béremelést és végre ez év novem­ber 1-re rendelkezési jogot adott lakásaink felett Üzlethelyiségeink felett a jövő hónap elsején nyílik meg bér­megállapítási és felmondási jogunk az átme­net érdekében oly módon, hogy a felmondás egy évre szállít s amennyiben a bérlő az emelést nem fogad­ná el, még egy évig megmaradhat 73 százalékos bér mellett. Kívánatos, hogy az átmenet sima lefolyású legyen. A Háztulajdonosok Országos Szövetsége akkor nyer­te el a kormány, a gazdasági tényezők és az egész komoly társadalom támogatását, midőn a tulajdon­korlátozások fokozatos megszüntetésének alapjára helyezkedett. Azzal tisztába kellett jönnünk, hogy a múlt hibáit és bűneit a­ Bethlen-kormány úgy sem teheti jóvá. Számolnunk kellett a gazdasági viszo­nyokkal, melyek az ugrásszerű megoldásnak nem kedveztek. Ezt a módszerünket kell most is alkal­maznunk, midőn azt ajánljuk háztulajdonos társainknak, hogy az összesség érdekében lehetőleg kerüljék az első évben a felmondásokat, az üzletbéreket pedig úgy állapítsák meg, hogy azok a 100 százalékot meg ne haladják. Ott, ahol feltűnő aránytalanságok vannak az alapbé­rekben, természetesen helye van bizonyos arányosí­tásnak, de ez ne legyen alkalom a 100 százalékon fe­lüli emelésre. Szövetségünk esetleges panaszok tár­gyában felajánlja egyeztető közreműködését bizott­ságai útján. A vidéki városok különleges helyzetével foglal­koznunk kell ez év elején, miután a népjóléti minisz­ter úr elvben hozzájárult az egyes városok helyzeté­nek vizsgálatához. Ez évben meg kell alkotnunk az egységes lakbérleti szabályzatot. Már múlt évi programmunkban megállapítot­tuk, hogy az állami és városi lakásépítésnek csak az volt a célja, hogy a felszabadításhoz szükséges tartaléklakások rendelkezésre álljanak, hogy végleg meg kell szüntetni a magántevékenység akadályozá­sát és a meglevő házak helyreállítását és a tönkre-­ ment házak helyére új házak építését kell lehetővé tenni. A kormány itt is a helyes utat­ választotta. Az állami építkezés akkor volt szükséges, mikor senki más nem építhetett. A bankok és vállalatok kény­szerépítkezésének az akkor fennállott igen alacsony lakbérek miatt nem volt valami nagy sikere. Ké­sőbb a bérek fokozatos emelkedésével a kormány át­tért a magánépítkezés segélyezésére 50 százalékig terjedő kölcsönökkel. Ez az egészséges átmenet a­ bé­kebeli állapothoz. Ez után kell, hogy következzék a pénzintézetek kölcsöneiből a jelzálogkölcsönökből való építkezés. Az 50 százalékos állami kölcsönök alapján 36 nagyobb bérház épült ezer modern lakás­sal. Ez a rendszer azért is jó és nemzetgazdaságilag hasznos, mert aki 50 százalékig maga is részesedik az építkezés költségeiben, jól meggondolja, hol, mit, mennyit és hogyan építsen, a tényleges szükséglet­hez igazodik és jobban épít, mert beleviszi a saját vagyonát is. Ezzel szemben visszaesést jelent az a fővárosi terv, hogy egyes bankok nemcsak financí­rozzák az építkezéseket, hanem azok keresztülvitelét is vállalják és a főváros 25 évi bérgaranciáját kötik ki. Ez a legnagyobb igazságtalanság azokkal szem­ben, kik eddig félig állami kölcsönnel saját, rizikó­jukra bérgarancia nélkül építettek. Nagyon helyes, hogy az ajánlatnak ezt a részét utóbb maguk a ban­kok elejtették. Nyugtalanító, hogy az építési krachról mosta­nában még a szakemberek is mint valami természetes dologról beszélnek, mely sze­rintük előbb-utóbb be fog következni. Pedig ennek mindenképen elejét kell venni, mert az építési krach a mv.A tapasztalatai szerint 10--15 évre visszaveti nemcsak az építőipart, hanem az egész gazdasági életre is rendkívül káros hatással van. ,4i építés legyen tehát állandó, folyamatos és a tényleges szükséglettel számoló. Rendkívül fontos a régi házak modernizálása és a tönkrement házak helyébe újaknak építése.­ ­ Egy másik aktuális probléma a társasházak és családi házak építése. A társasházak tervéről már megállapítottuk, hogy az építtetők a háború és forradalmak után még ke­vésbét szeretik a vagyonközösséget és az egyetemle­ges felelősséget és így ennek a tervnek nem lehet nagyobb sikere. Az önálló családi házak építése kí­vánatos a magasabb kulturális igények kielégítésére, amennyiben a hozzávaló vagyoni alap megvan. Azt látjuk azonban, hogy úton-útfélen alakulnak szö­vetkezetek, melyek üzletrészjegyzések és életbiztosí­tás alapján akarnak egész telepeket építeni és maga a kormány állítólag nagy összeget, szánt ily családi házak építésére. Itt óvatosságra kell intenünk az il­letékes tényezőket. Fel kell hívnunk a figyelmet a Lukács László pénzügyminisztersége alatt Rákoske­resztúrból alakult Rákosliget telepének esetére. A te­lep szövetkezeti alapon létesült úgy, hogy a Keres­kedelmi Bank adta az építési költség felét, a szövet­kezet eladta a házakat üzletrészek jegyzése és élet­biztosítások alapján, a szövetkezet obligációkat bo­csátott ki, ezeket megvette az­ állam és tovább adta másoknak, különösen vállalatoknak. Az eredmény az volt, hogy mindenki elvesztette a pénzét. A tulajdo­nosok se üzletrészt, se kamatot nem fizettek, se a há­zak fentartásáról nem gondoskodtak és közgyűlést is csak csendőrieflenet mellett, lehetett tartani. Ebből az a tanulság, hogy pénz nélkül nem lehet házat építeni, gondolni kell a békebelinél nagyobb fentar­tási költségekre és kétszeres kamatra. Csak annak szabad családiházat építeni, kinek telke is, pénze is van, különben sokkal drágábban lakik, mint bérház­ban és belepusztul ő is, a ház is. Nem önálló ház voll ma a köztisztviselők legnagyobb részének, hanem a lakbérek békerívóra emelése. Tessék az ily ter­vekre szánt, pénzt e célra fordítani akkor a köztiszt­viselők majd gondoskodnak nekik megfelelő laká­sokról. Ezzel összefüggésben felmerült a Tabán beépí­tése. A Tabán minden külföldi vendégünk megállapí­tása szerint is Budapest legszebb része, melyet cen­trális fekvésénél fogva is fővárosunk Westend-jévé kell tennünk. A Tabán rendezési terve grandiózus, igazán gyönyörű. Ezt a tervet ma nem lehet meg­valósítani, olcsó és rossz építményekkel, telepekkel nem szabad elrontani. Meg kell várnunk a remélhe­tőleg mihamarább bekövetkezendő általános gazda­sági fellendülés idejét, amikor a főváros létesítheti az előzőleg szükséges közműveket, középületeket és a főváros jómódú áldozatkész polgársága villákat, pa­lotákat építhet Budapest legszebb és legegészsége­sebb területén. A Tabán gyönyörű terve meg fog va­lósulni, ha Budapest­ polgársága meghagad­ja az ösz­szeomlás óta most kínálkozó második alkalmat, hogy Bécs fölött hazánk fővárosának szerezze meg a Kelet-Európai gócpont elsőbbségét. Még egy egészen különös tervről hallottunk a múlt napokban. Sorsjegykibocsátási koncesszióról van szó, a főváros által építendő házak kisorsolásáról. Még mindig nem akarok hitelt adni az erre vonat­kozó sajtóközleményeknek. A kormány nem­­régen beszüntette a jótékonysági nyeresífénysorsjegy-ak­ciót is, mert sokféle visszaélésre vezetett és az amú­gy is agyonzaklatott közönség újabb megterhelésével járt. És most házakat akarnak kisorsolni. Szeren­csétlen gondolat. Kisorsolni lehet ingóságokat, autót, zsebkést, sőt malacot is, de nem házat.. Nem szabad a polgári tevékenység legszebbikét, a házépítést, kom­promittálni és diszkreditálni, a polgári takarékosság, a tisztességes vagyongyűjtés és a polgári áldozat­készség szimbólumát­, a házat szerencsejátékra fel­használni. Meggyőződésem, hogy a kormány ily kon­cessziót nem fog adni. Rendkívüli helyzetben vagyunk, rendkívüli fel­adatok várnak megoldásra. Ezeknek a feladatoknak a teljesítésére, az állami, városi és községi szerv­ek rendszeres támogatására a háztulajdonosok orszá­gos szerve akkor lehet legalkalmasabb, ha a kor­mány a benyújtott javaslat szerint megalakítja a háztulajdonosok kamaráját. Azt mondják, hogy a kamara az azonos foglalkozá­súak érdekképviselete, a háztulajdon pedig nem, te­kinthető egészen foglalkozásnak, holott bérház épí­tése és fentartása és az azzal járó kötelezettségek tel­jesítése igenis foglalkozás.­ Mi tudjuk legjobban, mennyire az. De ez lényegtelen formaság amellett, hogy a fővárosban megszüntették a virilizmust és mi, mikor az érdekképviseletek rendszere dívik, nem tettek helyébe semm­it és a nemzeti vagyon egyhar­mada hivatalos képviselet nélkül áll. Végre is az összes háztulajdonosok bekapcsolása az állami és polgári rend védelmére a kulturális fejlődés új le­hetőségeinek szolgálatába elsőrendű kormányzati ér­dek is. De akár lesz kamara, akár nem, m­i folytatjuk a ránk bízott munkát. A tulajdonkorlátozások végle­ges megszűnése után sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk a háztulajdonosok rendes gazdasági ér­dekeinek. Szorgalmasan fogjuk tanulmányozni az ál­lami, városi és községi költségvetéseket,­ azok bevé­teli és kiadási tételeit. Külföldön békében is voltak hosszú múltra visszatekintő háztulajdonosi érdek­képviseletek. Mennyivel nagyobb szükség van ma ily képviseletre, mikor arra egészen új és nehéz felada­tok hárulnak. — Ne f­ejtse el senki, hogy a­ magán­tulajdont a háztulajdonnal kezdték ki Mi akadályoz­tuk meg a Bethlen-kormány segítségével a kommu­nista szellem fentartását ebben az országban, mi akadályoztuk meg a magyar házvagyon legértéke­sebb részének külföldi kézre jutását, mi szerveztük meg először a városi polgárságot, ezt a szervezetet ki fogjuk építeni, mi vagyunk a tiszta és teljes magán­tulajdonnak, a magántulajdon szentségének hivatott őrei és védelmezői és ezt a hivatásunkat a jövőben is be fogjuk tölteni.

Next