Pesti Hírlap, 1927. január (49. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-28 / 22. szám

A PESTI HÍRLAP 1927 január 28 péntek juttató vagyondézsmát annak idején természetesen csaknem mindenki megfelebbezte. Ottani lapok je­lentése szerint a pénzügyigazgatóságok a felekbe­folyam­töltések elhanyagoltságáról, a földreform pusztításáról, a hadikölcsönkötvények­ beváltatlan­ságáról egyelőre nem vesz tudomást. Kívánja a jó viszonyt a szomszédállamokkal. A nemzeti kisebb­ségeket illetőleg az a törekvése, hogy panaszaikat orvosolja. Szlovenszkó egyharmadát alkotó magyarok­nak tehát a nagy osztozkodásból semmi sem j­t, sem magyar főiskola, sem magyar nyelvű­­ hivatal, sem munkaalkalom. A prágai félhivatalos Prager Presse nagyon tartózkodóan ír a közigazgatási reformról és ki­emeli, hogy az nem jelentheti az alkotmány meg­változtatását, melyhez háromötödnyi parlamenti többség szükséges. Szerinte tisztán adminisztratív reformról van szó, mellyel a jelenlegi közigazgatási dualizmust akarják megszüntetni. A lényeg az, — írja — hogy Szlovenszkó a közigazgatási reform révén, jogi értelemben, országos egységgé válik. Kissé különös megállapítás, Szlovenszkó teljhatal­mú minisztériumának föloszlatása után. Mely szerv vagy független intézmény dokumentálja jogilag Szlovenszkó országos egységét? Talán a megye­rendszer állt az országos egység útjában? Lehet azonban, hogy Csehszlovákia országos egységéről van szó. A közigazgatási reformjavaslattal egyidejűleg az adóreform és a katonai javaslatokat is tető alá kívánná hozni a csehszlovák kormány. Az adó­reform körültekintő, egyetlen nyitást sem hagy az adófizető számára, melyen a horribils adók alól ki­bújhatnak. Az adó mellett a vagyondézsmát is most óhajtaná behajtani a pénzügyminiszter. A hihetet­lenül méltánytalan, sok egyént teljesen koldusbotra rések legnagyobb észét elutasították. Következik tehát majd a végrehajtás, mint hajdanában, Bach idejében. A katonai javaslatok a 18 havi szolgálati időre vonatkoznak, melyet időközben 14 havi szol­gálati időre szállítottak le. A szolgálati idő reduká­lását azóta megbánták. A politikai helyzet jellemzéséhez tartozik, hogy, mint ottani lapok jelentik, a cseh nemzeti de­mokrata párt most már nem lép a kormányba, hogy nacionalista propagandáját akadálytalanul folytat­hassa. Ilyen propagandához hasonlít a russzin­vidéki csehek magatartása, akik, ungvári jelentések szerint, az ottani őslakosok választói jogosultságá­nak megállapítását akarták megakadályozni, állító­lag akként, hogy a reklamáció alá fiktív nevet írtak. A jelentés szerint ez egy ízben sikerült is, ezúttal azonban a választói jogosultságukban fenyegetettek résen voltak és a törvényre hivatkoztak, mely elő­írja, hogy a választói jogosultság hiányát a rekla­málónak kell kétséget nem tűrő adatokkal igazolni. Álláspontjuk helyességét kénytelen volt a zsupán is elismerni. Bizonyítja ez, mily nehéz harcokat kell víni az őslakosoknak még választójogukért is. Meg kell állapítani, hogy a Szlovenszkót kö­zelről érintő politikai harcban a magyar pártok jó­részt passzíve viselkednek és újságjaik hangja ko­ránsem olyan erélyes, mint a szlovák lapoké. A külpolitikában regisztrálják az ottani la­pok a kisantant barátságtalan magatartását Ma­gyarország katonai ellenőrzésének megszüntetése iránti kérelmével szemben. E tekintetben illetékes­ségük és befolyásuk korlátozottságát ismerve, a mindenkor baráti szolgálatokra kész osztrák szo­cialistákban találtak támogatókra. (1.) Hollandia diákságát felvették a nemzetközi diákszövetségbe. Belső egyenetlenségek évekig megbontották a holland diákok egységét, és ezért nem vehettek részt a nemzetközi diákmozgal­makban. A főiskolai diákmozgalmak internacionális je­lentősége a világháború után veszi kezdetét. A békés években is voltak jelentős kapcsolatok egyes nem­zetek diákságai között, de valami állandó és bizo­nyos cél felé tudatosan haladó nemzetközi diák­egy­­ttműködésről ebben az időben beszélni sem le­het. Ez érthető js. Mert vajon mi lehetett volna a béke éveiben az a közös cél, vagy kényszerítő ér­dek, ami egész Európa diákságát közös táborba hozta volna? A világháború azonban egészen új helyzetet teremtett. Ebben az irtózatos kataklizmában nemcsak seregek, várak, haderők törtek össze és semmisültek meg, hanem egész Európa gazdasági, kulturális élete a válság sötét útvesztőjébe jutott. Válság van ma minden téren Európában, akárcsak Nagy Sán­dor halála után az antik görög­ világban volt. A meg­oldatlan politikai, gazdasági, szociális problémák iszonyatos tömege előtt napjaink legnagyobb poli­tikusai, nemzetgazdászai és gondolkozói tanácsta­lan­ tétován állanak. Elképzelhető tehát, hogy ez a reménytelen helyzet Európa egyik legkulturáltabb rétegét, a fő­iskolai ifjúságot, érthető nyugtalanságban tartja. Hiszen minden, ami ma történik, végeredményben az ő bőrére menő játék, mert a mai tettek következ­ményeit a mostani főiskolásokból származott pol­gárság fogja viselni. Ezért tömörü­l Európa diáksága szervezett egységbe, s keres-kutat maga is új utat a jobb jövő kibontakozása felé. Természetes az is, hogy az internacionális diákmunkásságban a világháborúban résztvett nem­zetek főiskolásai veszik ki a legnagyobb részt. Ezeknek a legsürgősebb, élet-halál kérdése az új Európa kialakulása. De intenzíven kapcsolódnak a nemzetközi diákéletbe a semleges államok diákjai is, jól érezve, hogy a jövendőt izzasztó kohótól nem szabad távolmaradniok. A svéd, norvég, dán, svájci diákszövetségek a „Confederation Internationale des Étudiants" (C. I. E.) megalakulásának első napjaiban csatla­koztak a nemzetközi diákmozgalomhoz, s azóta is aktív munkásai annak. De annál szomorúbban nél­külöztük eddig — különösen mi magyarok — a hol­land diákságot. Hollandiában szép, régi, tradicionális diák­egyesületek vannak. Diákéletük hasonlít a német „burschenschaftok"-éhoz, de igen sok speciálisan hollandi vonás érvényesül benne. Tradicionális diák­szokásaik tele vannak tréfával, mókával, melyek mellett valamikor a XVI. században a mi protestáns főiskolásaink is mulathattak Semmi sem zavarta meg addig e szép diákélet harmóniáját, míg az internacionális diákmozgalom korszaka 1919-ben el nem kezdődött. A holland diákság is helyet kért magának a nemzetközi diák­életben, ezt azonban csak úgy érhette el, hogy a „Confederation Internationale des Étudiants" alap­szabályainak megfelelően központi szervezetbe tö­mörítette az addig egymástól függetlenül, szétszór­tan működő egyesületeit. Ez az egység lett az oka a hollandi diákság egyenetlenségeinek. Az egység gondolata magával hozta a hegemó­nia kérdését is, ami addig nem háborgatta a holland diákegyesületek munkáját. S a hegemónia kérdésé­nél nem is annyira a kisebb vagy nagyobb diák­egyesületek harca bontotta meg a holland diákok sorait, hanem ami még sannálatosabb: a felekezeti vetélkedés. A katholikus és protestáns diákegyesü­letek élesen szembe kerültek egymással ebben a harcban. A hosszú huza­vonának az lett az ered­ménye, hogy a gazdasági ügyeket intéző bizottság és a külügyi bizottság működésében teljesen elsza­­kadt egymástól, mind a kettő más-más városban szé­kelt, s az egyiket a katholikus diákegyesületek, a másikat a protestáns diákok tartották a kezükben. Végre egyszer bekövetkezett a végleges szakadás is. A hollandi nemzeti diákszövetség a fenti két bizott­ság végnélküli vetélkedése miatt fölbomlott, s emiatt a hollandi diákságnak megszűnt a képviselete a „Confederation Internationale des Étudiants"-ban. A bomlás zűrzavaros napjaiban egy pillanatra maguk a holland diákok is visszadöbbentek attól, amit tettek; ezt bizonyítja az a latin nyelvű körle­vél, amelyet Európa valamennyi nemzetének a diák­ságához intéztek. Ebben az írásban szomorú hely­zetüket hozza föl például, óva intenek min­den diákszövetséget, hogy felekezeti kérdésnek a diákszervezkedésben ne adjanak helyet, mert az csak a bomláshoz vezet.­­ De ez a megbánás nem volt hosszú életű. Az egyenetlenség mérge még több éven át pusztított a holland diákszervezkedésben. Különös, hogy e bé­kés, erkölcsös és mélyen keresztyén nép fiai között ilyen elkeseredett testvérharc üthetett ki. Csak 1925-ik évre sikerült lecsillapítani a haragos hol­land diákkedélyeket, s megalapítani az „Algemeene Senaten Vergaderinget", amely ismét egységbe fogta egyelőre a holland diákok csak egy részét. Ennek a szervezetnek a képviselői meg is je­lentek a Confederation Internationale des Étudiants 1925. évi nyborgi (Dánia) kongresszusán, hogy új­rafelvételüket kérjék a C. I. E.-be. Hogy ez már ekkor nem sikerülhetett annak nem is a hollandok, hanem a C. I. E.-ben uralkodó francia-kisantant irányzat volt az oka. Hollandia egy súlyos szavazat­többséget jelentett volna az angol-német-magyar diákpártban, s emiatt nem fogadták be őket a C. I. E.-be. Érdekes, hogy a tőle délre eső állam, Belgium diáksága volt az, amely a leghangosabban tiltakozott a holland diákok felvétele ellen. Sőt az­után is, a belgák mindent elkövettek, hogy a hollan­dok felvételét megakadályozzák. Elutaztak még Hol­landiába is, ahol találtak is 5 disszidenskedő egye­sületet (a „Vereeniging van Vrouwelijke Studen­ten te Leyde" és a „Magna Pete te Groningue" vol­tak ezek közül a legerősebbek), amelyek nem ismer­ték el az „Algemeene Senaten Vergadering"-et. A belga diákoknak tehát megvolt a bizonyítékuk arra, hogy kétségbe vonják a holland diákegységet. 1926. évben a prágai diákkongresszuson újra szóba került ez az ügy. Ekkor a „Magyar Diákkül­ügyi Bizottság" delegátusai egy hosszabb felszóla­lásban védték és segítették előre a holland diákok érdekeit s fölszólalásukkal az angol diákságot is megnyerték a holland-ügy javára. Ez olyan súlyos befolyást jelentett, hogy a pár nappal ezelőtt Brüsz­szelben tartott C. I. E. Executif-Comité-ülésen végre fölvették a holland diákságot a Confederation Inter­nationale des Étudiants-ba. S azóta már teljes a hol­land diákegység is, mert a disszidenskedő egyesüle­tek rájöttek a belga intrikákra, s azontúl nem ha­boztak diáktestvéreikkel megbékélni. A holland diákság belépésével újra szaporodott a magyarbarát diákok száma a nemzetközi diák­egyesületben. Azóta a holland diákok egyik befolyá­sos vezére, van Beerman, el is látogatott Budapestre, hogy a holland diákság nevében személyesen tolmá­csolja őszinte hálájukat a magyar diákságnak azért a hathatós támogatásért, mellyel a magyar diákok megvédték az ő ügyüket az­­ internacionális fóru­mokon. A jövőben tehát élénk holland-magyar diák­barátkozás várható. A kapcsolatok kimélyítése ér­dekében a „Diákkülügyi Bizottság" a tavasz folya­mán tanulmányutat rendez Hollandiába, mely után azok a legfiatalabb egyetemisták fognak főképen résztvenni, akik középiskolás korukban magyar gyermekvonatokkal jártak már künn, Hollandiában, s most fölújítják a barátságot hollandi „szüleikkel­ és testvéreikkel" Padányi Gulyás Béla: A Pesti Hírlap olcsó jegyakciója. Ma a Nemzeti Színházban a Vén gazember­t ismételjük. Még néhány jegy kapható. Vasárnap három előadást tartunk. 3 órakor a Hoffmann meséi-1, 4 órakor Vigyázat! Női szakasz­t kínáljuk föl híveinknek. Mig 16 órakor Békeffy konferansz-estje lesz a Zeneakadémián. Hétfőn Ger­gelyffy Gábor szerzői estjére kerül a sor, míg ked­den, február elsején a Dresdner Streichquartett hang­versenyez. Pénteken Piccavernek nagy érdeklő­déssel várt dalestje fog gyönyörködtetni. A február 6-ára eső vasárnapon délután a Ki­rály színházban a Cirkuszhercegnő-t adják. Másnap, 7-én, mutatkozik be Pia Ravenna finn dalénekesnő. Péntek (január 28.) NEMZETI SZÍNHÁZ. A vén ga­zember. Kezd. 7-kor Vasárnap (január 30.) VÁROSI SZÍNHÁZ. Hoffmann meséi. Kezdete 3-kor. FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZ. Vigyázat! Női szakasz! Kezdete 8 órakor. ZENEAKADÉMIA. Békeffy László konferansz-estje. Kezdete fél 6 órakor. Hétfő (jn­uár 31.) ZENEAKADÉMIA. Dr. Gergelyffy Gábor szerzői estje. Kezdete fél 8 órakor. Kedd (február 1.) ZENEAKADÉMIA. Dresdner Streichquartett hang­versenye. Kezdete fél 9 órakor. Péntek ! február 4.) VIGADÓ. Piccaver Alfréd áriaestje. Kezdete 8-kor. Vasárnap (február 6-án.) KIRÁLY-SZÍNHÁZ. Cirkuszhercegnő. Kezdete 3-kor. Hétfő ! február 7.) VIGADÓ. Pia Ravenna finn énekesnő dalestje. Kez­dete fél 8 órakor. ÚJPEST. BLAHA STIJZA-SZINHÁZ. Csat. (jan. 27.): Gyur­kovics lányok. Pénteken és szombaton (jan. 28. és 29.): Egy éj Velencében. Vasárnap d. u. (jan. 30.): Pesti lány. 4©„Ll.„ (3000 korona) értékben a fest) Hirlap fő- (­f­iókkiadóhivatala) (V. Vilmos csínzár-ut 78. VII., Erzsébet-körút 1. 1., Krisztina-körut 188. II., Mar­fi' Körút S/b. IV. Váci-utca SO. VI. Andrássy ut 4. és Újpest. István-in 1.)­­.zin h/szs gv valamin Könyvvásárlásnál a vásáre jelyek illetve Könyvel» arába azon felsérték« erejét a betud. Előfizetőknek nem kel a bone - ot beszolgáltatniuk példányonkint vásár­ók­nak Isen Érvényes 1 hónapi!?­0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

Next