Pesti Hírlap, 1927. augusztus (49. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-06 / 177. szám

1927. au­gusztus 6. szombat. PESTI HIRLAP : F9 A népjóléti minisztérium bejárati folyosóján agyonlőtte magát Kaposi Ernő színigazgató. Kaposi tizenkét évig volt az óbudai Kisfaludy-színház igazgatója. Búcsúlevelet intézett a Pesti Hírlaphoz, amelyben elpanaszolja szenvedéseit. Pénteken délután két óra tájban nagy riadalom támadt a népjóléti minisztérium épületében. A mi­nisztérium bejárati folyosóján egy középtervi etil, fe­keteruhás férfi Frommer-pisztolyával mellbelőtte ma­gát s eszméletlenül, súlyos sebtől vérezve rogyott le a padlóra. Herczeg Jenő, a népjóléti miniszter parla­menti titkára és a minisztérium tisztviselői kirohan­tak a folyosóra, ahol rémülten látták a füstölgő revolvert szoron­gató vérző embert Azonnal értesítették a mentőket, akik első­segélyben részesítették az öngyilkost. A súlyos tüdőlövést szen­vedett férfiról kiderült, hogy Kabdebo-Kaposi Ernő 47 éves színigazgató, az óbudai Kisfaludy-színház bér­lője, aki többször járt a népjóléti minisztériumban, hogy segélyt kérjen. Kaposi Ernő, mint kiderült, pén­teken kérvényt akart beadni a népjóléti miniszté­riumba, s ezt a kérvényt személyesen óhajtotta Vass József népjóléti miniszternek átadni. Amikor a mi­nisztérium épületébe ért és megtudta, hogy a nép­jóléti miniszter már 1 órakor eltávozott, az ideges, elkeseredett ember előrántotta revolverét és mellbelőtte magát. A véres eseményről azonnal értesítették Vass József népjóléti minisztert, aki intézkedett, hogy Kaposi ügyének összes iratait keressék elő, mert személyesen akarja azokat felülvizsgálni. Egyébként utasítást adott az ügy referensének is, hogy hétfőre, amikorra ő Szombathelyről visszaérkezik, Kabdebo-Kaposi Ernő színigazgató ügyét vizsgálja felül és referáljon behatóan a szerencsétlen ember ügyéről. Kabdebo-Kaposi Ernő színigazgatót a mentők súlyos állapotban szállították a Rókus-kórházba, ahol megállapították, hogy a revolvergolyó a mellkason ment keresztül és a szív mellett a tüdőbe fúródott. A szerencsétlen sorsú színigazgató állapota súlyos, életveszélyes. A színigazgatót a Rókus-kórház sebészeti osztályán helyezték el, egyelőre szó sem lehet a műtéti beavat­kozásról. Kaposi tragikus esetének híre már a dél­utáni órákban elterjedt Budapesten és különösen szí­nészi körökben, ahol a rokonszenves Kaposit szeret­ték,­­ nagy részvétet keltett. Kaposi Ernő több mint 23 esztendővel ezelőtt a Föld­színházban, mint bonviván, lépett fel először, az­után vidékre szerződött. Végigjárta az összes jelenté­kenyebb vidéki színtársulatokat, a közönség minde­nütt szerette s Kaposi az évek során takarékos élet­módja mellett kis vagyont gyűjtött magának. Megta­karított pénzen a háború első évében kibérelte az óbudai Kisfaludy-színházat, itt komoly kulturmunkát végzett s ez a tíz esztendő, ami alatt a Kaposi-társulat működött a Kisfaludy színházban, sokban hozzájárult Óbuda környékének megmagya­rosításához. Néhány esztendővel ezelőtt a színház kezdett rosszul menni, Kaposi állandóan ráfizetett és sokszor legked­vesebb holmijaitól kellett megválnia, hogy a színészek gázsiját kifizethesse. Két esztendővel ezelőtt még egy színházat nyitott Óbudán, de ez a vállalkozása sem sikerült. A legutolsó esztendőben sorsa igen rosszra fordult, valósággal nyomorgott családjával és többször írt kérvényt a népjóléti minisztériumnak, amelyben érdemeit felemlítve, valami állást kért. Az óbudai Határ­ utca 2. számú ház második emeletén lakott feleségével és öt gyermekével és pén­teken reggel azzal távozott otthonról, hogy a népjóléti minisztériumba megy, ahol végleg szeretné ügyét el­intézni. Bejött Óbudáról Pestre, ahol megjelent a Pesti Hírlap szerkesztőségében és egy levelet hagyott hátra, amelyben megható szavakkal tárta fel rette­netes helyzetét. Már megérkezett öngyilkosságának híre, amikor felbontották a napi postával együtt a levelet s ekkor derült ki, hogy az az ideges férfi, aki a déli órákban egy levelet hagyott a Pesti Hírlap szerkesztőségében, Kaposi Ernő színigazgató volt, aki röviddel ezután a népjóléti minisztérium vörös­szőnyeges folyosóján mellbelőtte magát. Az alábbiakban közöljük Kaposi Ernőnek a Pesti Hírlaphoz intézett búcsúlevelét, amely szomorú dokumentuma egy emberi élet kétségbeejtő küzdel­meinek. Iaie Kaposi Ernő búcsúlevele: — Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr! Gyermek­korom óta hűséges olvasója, vagyok a Pesti Hír­lapnak, s ez bátorít fel engem arra, hogy most, mielőtt a függöny utoljára gördül le előttem, a Pesti Hírlapot kérjem meg egy szegény, tönkre­ment család érdekében közbenjárásra. Huszonhét éve vagyok színész, ebből 12 évig voltam az óbudai Kisfaludy-színház igazgatója, hat évig vezettem a gázgyári színházat, a többi időt ré­szint vidéken, részint a Népszínháznál és Vígszín­háznál töltötte k.­. Petőfi írja egyik versében: „A hosszú szolgálat jutaim,a egy érdempénz és egy rongyos öltözet". Nekem csak a rongyos öltözet maradt! Mert, mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr, hiába volt min­den kulturális töre­kvésóra, hiába adtam a legszebb darabokat. Az ember tragédiájától az összes nép­színművekig, sohasem tudtam megnyerni a ható­ságok támogatását. Ellenkezően! Igen gyakran le­foglalták vigalmi, forgalmi, kereseti és más adók fejében a pénztáramat. 1925-ben kezdődött az igazi kálváriám. A színház épületének tulajdonosa a bért a bruttó bevétel 10 százalékában állapította meg, ami meg­felelt az addig fizetett bér ötszörösének. Ettől a naptól kezdő csupa küzdelem volt az életem. Az épület tulajdonosa, amikor látta fuldoklásom­at, azzal tetézte, hogy hatmillió óvadékpótlás fejé­ben pert indított a­ színház ellen, a pénztárba zár­gondnokot ültetett, horribilis összegű renováltatá­sokra kényszerített. Végre 1036. szeptemberében le­járt a szerződésem és 12 év után nem vittem, el mást a Zu­sfaludy-színházból, mint egy babér­koszorút. Új életet kellett kezdenem. Minden tervemet arra a harminc millió korona óvadékra építettem, amely Dózsa Jánosnál, a színházi épület tulajdono­sánál volt letétben. Ezt az összeget nem tudtam megkapni, csupán hosszas sürgetés után 9 millió koronát, a többit az épület tulajdonosa mindenféle károkozás címén lefogta. Ezzel megpecsételődött a sorsom. Nagy családomat eltartani nem tudtam, az óvadékösszegnek ilyenformán való elszámolása feldöntötte minden tervemet. Rettenetes küzdel­met vívtam Májusban Vass József népjóléti mi­niszter úr ő kegyelmességéhez folyamodtam, kér­vényemben megirta a nyolctagú családom szomo­rú sorsát, megírtam, hogy a lakásomból is kitesz­nek, mert házbért sem­­tudok fizetni. A főpolgár­mesterőt lefelé kilincseltem mindenkinél. Mit tehetek most. Állást kapni nem tudok, a lakásomból mennem kell. Pénzem nincs, fiaimat nem tudom beíratni az iskolába, a gyerekeknek nincs ruhájuk, a feleségem tönkrement az izgal­makban, az anyósomat is én tartottam el eddig, öt éve beteg. Mit tehetek mást­, a halálba menekülök. Mosst már ezen nem lehet változtatni. Mielőtt azon­ban ezt tenném, kérem a mélyen tisztelt Főszer­kesztő Urat, hogy szegény hátramaradott csalá­dom érdekében járjon közbe Vass József kegyelmes urnál, vegyék pártfogásba szegényeket, segítsenek rajtuk, legalább annyira, hogy egy kis szerény üzletet nyithassanak. Ha ez nem volna lehetséges, úgy talán társadalmi úton lehetne összehozni egy csekély összeget, nehogy ők is arra a sorsra jussa­nak, mint én. Bocsássa meg mélyen tisztelt Főszerkesztő Uram, hogy ilyen szokatlan formáját választot­tam egy családi ügy elintézésének, de nagyon bí­zom a Pesti Hírlapban. Az óbudai közönségtől is ez után veszek búcsút, nagyon köszönöm a sok szere­tetet s a támogatást, amellyel ottműködésem alatt részesítettek. Mély tisztelettel Kaposi Ernő v. színigazgató, III., Határ­ utca 2., II. em. 26. Kaposi Ernő színigazgató, aki a népjóléti minisztérium folyosóján öngyilkosságot követett el. » * Caruso özvegye harmadszor is férjhez megy. A világhírű tenorista és özvegyének regényei. Hat esztendeje mult most augusztus 2-án, hogy a világszerte ünnepelt tenorista, akiért csak úgy ve­télkedtek a színigazgatók, bálványozott a közönség, örökre elnémult. Itt hagyta dicsősége színhelyét a nagy Caruso, s itt hagyta fiatal feleségét, akivel mindössze négy esztendeig élt házasságban. Az asz­szony azonban nem sokáig viselte a nagy művész után az özvegyi fátyolt, férjhez ment, még pedig kétszer is egymásután. Első ízben Ingraham volt, a híres repülő, akivel boldogsága nem sok ideig tar­tott, de annak most nem a halál vetett véget. Az öz­vegy felbontotta ezt a házasságát és elrepült a ki­tűnő repülőtől. S íme most ismét meglepi a világot házassága hírével: eljegyezte magát egy fiatal, volt diplomatával, Mr. Mooreval, aki az Egyesült­ Államok követe volt Madridban. A vőlegény harminc éves és többszörös milliomos. Az új párt különben nem igen fogják az anyagi gondok bántani, mert a szép Do­rothy asszony első férjétől, Caruso mestertől, mint­egy tizenkét millió dollár értékű vagyont örökölt.­­* A néhai kitűnő tenoristának és feleségének, az immár harmadszor férjhezmenő Dorothy Benjamin­nak házassága annak idején szintén regényes kö­rülmények között jött létre. Caruso, házassága előtt tizenegy esztendeig élt igen meghitt barátságban Giachetti Ada operaénekesnővel, akinek egy fia és egy leánya született. Az asszony állandóan Olaszor­szágban élt, mert a gyermekek miatt nem kísér­hette barátját tengerentúli útjain. Végre megelégelte a magányos életet és 1908 nyarán közölte az Ameri­kában tartózkodó Carusoval, hogy elhagyta a házát és többé nem tér vissza. A művészt nagyon lesújtotta ez az elhatározása; annyira bántotta ez a veszteség, hogy kilenc esztendő kellett hozzá, amíg ismét ko­moly szándékkal tudott egy nőhöz közeledni. Az 1916 —17. évi színházi szezont Caruso Newyorkban töl­tötte a Metropolitan Operában. A szezon végén, ta­vasszal nem utazott vissza Európába, mint az előző években. Newyorkban marasztalta egy ragyogó szem­pár. Egy tavaszi napon látogatóban volt Caruso Fer­nando Tanara zeneművésznél, ahol nagyobb társa­ság volt együtt. A sok szép és elegáns hölgy között egy finom arcélű, szép termetű, kellemes hangú szőke leány ragadta meg a figyelmét. Mikor a tár­saság fölkerekedett, a művész fölajánlotta kíséretét a szőke leánynak, aki boldogan köszönte meg az ajánlatot és diadalmas pillantással búcsúzott el a társaságtól. Miss Dorothy Benjaminnak — ez volt a szőke Caruso özvegye. Mr. Misore, Caruso özvegyének vőlegénye.

Next