Pesti Hírlap, 1927. augusztus (49. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-14 / 184. szám

A vasipari bérmozgalom. A vasipari bérmozgalom még változatlanul tart. Andréka Károly főkapitányhelyettes szomba­ton is folytatta a tárgyalásokat, előbb azonban Issekutz Aurél helyettes államtitkár társaságában beszámolt Vass József miniszterelnökhelyettesnek az elmúlt nap eredményéről, a részleges megegye­zésről. A főkapitányhelyettes szombaton délelőtt 11 órakor az Egyesült Izzó rt. munkásainak bérköve­telését tárgyalta. Részt vettek a tárgyaláson a Ma­gyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesü­lete, valamint a munkások képviselői. Több mint 4000 munkás sorsáról van itt szó. A tárgyalások eredményt­ még nem hoztak, bár fokozott ütemben folytatják a megbeszélé­seket. Az első megegyezés után most már békülékenyebb hangulatban folynak a tanácskozások. A munká­sok felhívták a vasipari üzemeket, hogy ha az ala­csonyabb béreket azonnal emelik és megígérik, hogy általában bérjavítást adnak, — ha ezt indokolja a lefolytatott vizsgálat, — kedden már megkezdik a munkát. A Ganz-Danubius Vagongyárban egyéb­ként a vasesztergályosok és gépgyári munkások dolgoznak, így a sztrájk tulajdonképen részleges. Az első rendőri beavatkozás. Rendőrök jelentek meg az simult este hét óra­kor a Thököly-úti Vasmunkás Otthonban, ahol iga­zoltatták a munkásokat. Majd bekísérték a VII. ker. kapitányságra Karácsonyi Sándort, a szakszervezet egyik vezetőjét, mert sértő módon viselkedett a rend­őrtisztviselővel szemben. Kihallgatása után elbocsá­tották, de a kihágási eljárás megindult ellene. A sztrájkoló munkásság kiüdöttsége Vass miniszterelnökhelyettesnél. A sztrájkoló munkásság kiküldöttei szomba­ton délben megjelentek Vass József miniszterelnök­helyettesnél, hogy őt a sztrájk okáról, valamint a munkásság helyzetéről tájékoztassák. A küldöttsé­get Peyer Károly, a szakszervezeti tanács főtitkára, országgyűlési képviselő, vezette és tagjai között ott volt Kruppa Rezső, a Vas- és Fémmunkások szak­szervezetének főtitkára, valamint a Ganz hajógyári, a Ganz villamossági, a Fegyvergyári, az Egyesült Izzó és a csepeli munkások főbizalmi emberei. Vass helyettes miniszter meghallgatta a bizottság ál­tal­ előadottakat, átvette a beadványokat és­ részlete­sen tájékoztatta magát a harc okáról és állásáról. Miután a miniszterelnökhelyettest a munkásság ki­küldöttei­ részletesen informálták, kijelentette, hogy amennyiben a munkaadók, illetve a tárgyalófelek nem tudnának megegyezni, illetve a munkaadók nem hajlandók a megegyezésre, akkor maga veszi kezébe a tárgyalások irányítását. A munkásság küldöttsé­ge a miniszterelnökhelyettesnek ezt a kijelentését tu­domásul vette. Az Egyesült Izzó ügyében nincs remény a békére. A vasipari sztrájkok ügyében a Magyar Vas­művek és Gépgyárak Országos Egyesülete a követ­kezőket közli: A békéltető tárgyalások Andréka Károly főkapitányhelyettes elnöklete alatt szomba­ton tovább folytatódtak. Szombaton az Egyesült Izzólámpagyár ügye került sorra. A tárgyaláson a gyár képviseletében Rónay és Hegedűs igazgatók jelentek meg. A tárgyalások előtt Kende Tódor ügy­vezető igazgató felhívta ismételten a munkásokat arra, hogy térjenek el az általános béremelésre vo­natkozó kívánságaiktól, mert ezen az alapon a béke egyáltalában nem jöhet létre. Ennek dacára a tár­gyalások folyamán a munkások a gyár összessé­gére vonatkozólag általános béremelési kérelemmel léptek fel, még­pedig 15%-ig terjedő béremelést kö­veteltek. Az Egyesült Izzólámpagyár már most is 13% -kal jobban fizeti munkásait, mint a budapesti átlag és így előrelátható, hogy ezen az alapon a tárgyalá­sok sikerre nem vezethetnek. Andréka főkapitányhelyettes kívánságára Kende Tódor kijelentette, hogy a Vasművek és Gépgyá­rak Egyesülete nem óhajt a hozzája tartozó üzemek­ben kizárást fenntartani, ott, ahol a munka nyu­godt menete biztosítva van. Ha tehát az Egyesült Izzólámpagyár munkásai munkára jelentkeznek és biztosítékot" nyújtanak arra, hogy a termelés za­vartalanul fenntartható, és a munkafegyelmet foly­tonos apró sztrájkokkal az üzemen belül meg nem zavarják, úgy az Egyesült Izzólámpagyár üzemét azonnal megindítja. A helyzet általában változatlan. Rá kell mutat­ni azonban arra, hogy a szakszervezetek nyilatko­zataikban a helyzetet úgy állítják be, hogy 14.000 munkást a munkaadók kizártak volna, ezzel szem­ben a valóság az, hogy kizárás pusztán az Egye­sült Izzólámpagyár körülbelül 3500 munkására és a Ganz-Danubius a gyárnak mintegy 100 munkásá­ra áll fenn, egyéb helyeken a munkások önként lép­tek sztrájkba. Ugya­ncsak rá kell mutatni arra is, hogy a szakszervezet a közvéleményt helytelen ada­tokkal igyekszik félrevezetni. Így azt állítja, hogy­ ­­­ a magyar gépgyárak által osztalék gyanánt kifize­tett összeg közel akkora, mint a magyar gépgyárak által évenként kifizetett munkabér összege. Ezzel szemben a Vasművek és Gépgyárak Egyesülete meg­állapítja pontos adatok alapján azt, hogy az elmúlt évben a vállalatok által kifizetett évi osztalék össze­ge a munkabérek összegének csak 17 százalékát te­szi ki. Nem felel meg tehát a valóságnak az, hogy a magyar gépgyárak nagy nyerességgel dolgoznának, még kevésbé felel meg az, hogy nyereségeik nagyob­bak, mint a német, vagy csehországi gyáraké, ellen­kezőleg, a magyar gépgyárak a külföldi hasonló vállalatok által kifizetett nyereségeknek csak igen csekély hányadát érik el. Tekintettel arra a nagy közgazdasági érdekre, amely az ügy mielőbbi rende­zését teszi mindkét félre nézve kívánatossá, a tárgyalást vasárnap is folytatják és ez alkalommal a Fegyvergyár sztrájkoló munká­sainak ügye kerül napirendre. PESTI HIRLAP UJWJW'.?ljmmi»«U«LIMIIt'MI'MgBI Sziget a drágaság: tengereiben. Drágaság! Ez az a szó, mely hónapok óta ismét veszedelmes kísértetként meredt fel a fe­ledés és a rosszemlékű múlt homályából, harcba állította az egész magyar közvéle­ményt. Észrevétlenül és állandóan növekedve, egyszerre odaállt ez a rém a kicsiny magyar háztartások ajtajába, hogy a kevéske levegő­ből, a kevéske életből is elfogjon újból vala­­mit. A közönség egyetlen ijedelemmel eszmélt fel arról, hogy lassan nyugodtabbra vált életét mekkora veszély fenyegeti, hogy az új drágu­lással együtt új gondok, új vesződségek, még több verejték és még több lemondás várakozik rá. A hatóságok, minden illetékes tényező a feljajduló közönség segítségére sietett, ankétek és intézkedések sorával igyekezett felvenni a harcot a­ drágaság ellen. Talán mindezeknek mégis lesz némi ered­ményük. Ma még csak egy bizonyos: az, hogy a legjelentéktelenebb élelmiszer piaci árától kezdve mindennek az árát ijedten, kétségbe­esetten figyeli a nagy­közönség. És megnyug­tató, biztató, vigasztaló pontokat keres az áraknak a dzsungeljében, a drágaság fenye­gető zűrzavarában, ijesztő áradatában. Olyan ismét az életünk, mint amit egy növekvő, emelkedő árvíz kegyetlen hullámai fenyegetnek elöntéssel. S ebben az áradatban messziről látni és jó nézni azokat a pontokat, amelyeket a drágaság árja elérni nem tud, amelyek életet adó szigetekként emelkednek ki az árak özönvizéből. Ilyen kiemelkedő, vigasztaló, megnyug­tató pontot jelent a nagy magyar közönség utolérhetetlenül népszerű újságja, mindennapi vigasza és segítője, a Pesti Hírlap. ő adja a magyar közönség javának, túlnyomó részének a szellemi táplálékát. S düböröghet künn a vi­lágban az árak emelkedő része, a megszokott, az áhított, a nélkülözhetetlen, szellemi táplálék körül nincs baj, azt nem fenyegeti drágulás, rendületlenül, minden akadállyal és nehézség­g­gel küzdve tartjuk olcsóságának szinte hihe­tetlen vonalát, mert lehetetlennek, halálos nem­zeti veszélynek éreznék azt, hogyha a magyar közönség nem tudná megfizetni a kedvenc új­ságja által nyújtott szellemi táplálékát. Sőt nemcsak hogy kitartunk híven az ol­csóságban, hanem egyre azon iparkodunk, hogy egyúttal minél többet, jobbat, szebbet nyújtsunk. Vasárnapi számaink mindegyike ma már országos szenzáció. Kötetnyi olyan olvasmányt tartalmaz bő illusztrációkkal fűszerezve, ame­lyek irodalmilag, tudományos szempontból a mai embernek egész világát felölelik, a mai ember szellemét gyarapítják, gazdagítják. Va­sárnapi számaink olvasói maguk is meggyőződ­hettek erről, hiszen hálás és rendületlen ra­gaszkodásuk elismeréséről tanúskodik. A hétköznapi számok gazdagság, válto­zatosság tekintetében méltó folytatásai a re­mek vasárnapi számoknak. Ezek a hétköznapi számok az egész magyar sajtóban a legterje­delmesebbek. Aki a Pesti Sík­lapot vasárnapi számain keresztül megszerezte, annak lehetet­len lemondania arról a mindennapi élvezetről, arról a mindennapi szükséges támogatásról, amelyet hétköznapi számaink mindegyike jelent. És­ hogy az „olcsóság szigeté"-nek elne­vezésére valóban számot tarthatunk, az nyom­ban kiderül, ha meggondoljuk, hogy a Pesti Hírlap vasárnapi olvasója további heti nyolc­van fillérért — vagyis olyan összegért, ame­lyen néhány cigarettát vagy az élelmiszerek piacán úgyszólván számot se tevő dolgot, ha le­het vásárolni — egész héten át naponta ol­vassa az újságot, regényt, egy sereg novellát, a legérdekesebb aktuális cikkek nagyszerű tö­megét kapja, nap mint nap belekapcsolódik pompás hírszolgálatunkon keresztül magába az eleven életbe, tájékozódik mindenről, a világ eseményeiről épúgy, mint a mindennapi gaz­dasági helyzetről; világos tehát, hogy az, a 4 ,­aki naponta újságot olvas, könnyebben tud megállni az életben, informálódva -,s harcolhat maga is a drágaság ellen, s élete módját friss ismereteivel köny­nyebbé teszi, egyszóval olcsóbban élhet. S az összeg, amelyért mindezt az előnyt megválthatja, hetenként oly csekély, hogy még a legszűkösebb anyagi viszonyok közt élő em­bernél sem tesz számot. Az érték pedig, ame­lyet érte kap, megfizethetetlen és élete harcai­ban megbecsü­lhetlen támasz és segítség. Nera­tulozunk tehát, amikor azt mond­juk, hogy vigaszkép állunk a drágaság tenge­rében a magyar közönség segítségére, nap mint nap új életet, új levegőt árasztva abba a szo­rongatottságba, amellyel a drágulás, a megél­­­hetésért való küzdelem fojtogat. 7 természetes i­G­az­az az IGMANDI az EGMANDI az IGMaNDa keserűvizet, mert keserűvizből langyosan éhgyo­morra már 12 pohár elegendő, csodálatos és páratlan vegyi összetételénél fogva, a hivatalos vizsgálat megállapítása szerint, a világ legelső keserűvize eltávolítja szervezetéből a kóros baktériumokat, felfrissíti vérkeringését, csök­kenti a vérnyomást az agyban, megszünteti a fejfájást és meg­gátolja az érelmeszesedést, természetes hashajtó, ennél­fogva a szervezetre ártalmatlan, ki Igmándit ne tévessze össze másfajta Keserüvizzel!

Next