Pesti Hírlap, 1927. augusztus (49. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-07 / 178. szám

Künn állott az uj hajlék a Hatvani kapun túl: 1 itália, a magyar hazában oly soká hontalan ma­gyar Thália hajléka. A pestvármegyei urak előkelő és hazafias passziózásából hamarosan épült s még valójában készen sem volt, amikor benépesült és megnyilt a kitűnő budai nemzeti játékszín tagjaiból rekrutálódott társulattal. Ez a jeles társaság — Kántorné kivételével — teljesen átjött Pestre s azt a szellemet, azt a hatal­mas művészetet, ami ezt az együttest világhírre mél­tónak avatta volna — ha a­ világ hírt viött volna akkor a magyarról —, itt Pesten fejlesztette tovább. Az 1837 augusztus 22 én megnyílt Pesti Ma­gyar színház ügyeit az a választmány intézte, mely Földváry Gábor alispán és gróf Ráday Gedeon el­nöklete alatt hat megyei úrból állott. Ezek válasz­tották igazgatóul Bajza Józsefet, a kiváló költő­t és írót, akit irodalmi jelentősége, esztétikai munkás­sága és kitűnő kritikusi tolla erre a szép munkára kijelölt. Ő írta alá augusztus elsején azokat a szerző­déseket, amelyeket aznap a választmány a megérke­zett tagokkal szóbelileg megkötött. E szerződött tagok az első évben ezek voltak: Bartha János nagy tragikus színész felséges sonoros hanggal, és eredeti tehetség, mely a szabó­műhelyből indul. Őt — mondja róla Szigligeti — nem a studium szülte nagy színésszé, hanem a természet. Apolló mosolygott bölcsőjére. Adott neki erős, mégis lágy érchangot, adott neki könnyű kedélyt, eredeti hu­mort és érző szívet, adott mindent, amire egy szí­nésznek szüksége van. Olyan szerepeket játszott, amelyek nagy erőt igényeltek (Lear, Bánk bán, Szolimán, Moor Ká­roly, Macbeth), de játszott jóizű mesterlegényt, köz­huszárt, jókedvű nagybácsit — és bármit játszott, mindig tökéletes volt. Felesége, született Meszlényi Anna, jó másod­rendű színésznő volt és kitűnő feleség és anya. Daragi György mint segédszínész az inasokat „domborította" rendesen. Déry Istvánnéról (Széppataki Róza), a ma­gyar művelődéstörténet­e halhatatlanáról, nem kell írni. Naplóit mindenki ismeri s ha nem ismerné — azonnal pótolja ezt a hiányt. A világirodalom me­moire-jai között a legelsők között áll. (Milyen nyo­morúságos üres akarás ehhez képest Sarah Bern­hardt híres önéletírása!) Mikor Déryné színházunk elsőrendű tagja lett, — művészete már leáldozóban volt. Alakja nem volt kedvező, úgynevezett, színpadi alak s mire ez a várva-várt színpad felépült, ő már negyvennégy éves, elhízott, alacsony és széles dáma . . . Nem is ma­radt soká Pesten, visszament Erdélybe. Az első operai előadáson itt (aug. 29) a Se­villai borbélyban Rosenát énekelte, előző napon Marcsát a Tündérlakban, pár napra rá a Kegyen­cek című­ tragédiában II. Katalint játszotta. Éder Lujza operaénekesnő volt. Másodrendű szerepeket énekelt. Egressy Gábor. Legnagyobb­ mestere és tudósa nemzeti színészetünknek. Sokat tudott, tanult és dol­gozott. Már mikor Pestre jött — huszonkilenc éves korában — Vörösmarty úgy ír róla, mint aki játé­.'•1"ak különös érthetősége által játszik, fordít darabokat, ír színészetbe vágó cikkeket, lapot szerkeszt, színészeti iskolát propagál, tanít és mindig, mindig tanul. Játszik tragikus szerepeket (Hamlet, Juranics, Gri­­d). Színművekben (Báró és bankárban, Kean), vígjátékban (Megházasodtam! Mátyás király Luda­son), játszik bohózati szerepeket, amikor táncol is (Katzebue egy tót diákja). Élete a színészéletideál: a Nemzeti Színház színpadán halt meg. Előadás közben. Felesége, Szen­tpétery Zsuzsika, kis szerepeket játszott. Egressy Benjámin: Színész, czínműíró és zene­szerző volt. Színpadi sikereinél sokkal fontosabb, hogy ő írta a Hunyady László, Bánk bán operaszö­vegét s tőle származik egynéhány népdallá lett ma­gyar nótánk dallama s különösen, hogy ő a Szózat zenéjének szerzője. Fáncsy Lajos tanult, művelt ifjú volt, beteges, bágyadt, nem színpadra termett külsővel, — de ko­moly tanulmányai s igyekezete odajuttatták, hogy e fényes gárda egyik kiválósága lett. Mint rendező ké­sőbb vezette is a színházat. Játszotta Hamlet-et, Tar­tuffe, Shylock, Jago, Edgard szerepét. Nagy dicsősége, hogy az elnyomatás idejében meg tudta menteni a magyar eszmének a színházat. Havi, Hetényi, Habonai segédszínészek voltak. Kovácsné Fekete Mária, ő volt az első Tóti Dorka. Kitűnő komika volt s mint ilyennek nagy sikerei voltak. Laborfalvy Róza, a későbbi Jókainé, egyik legnagyobb tragikánk, aki Kántorné sajnálatos el­maradása következtében lett a szinház hősnője. Cso­dálatosan zengő alt hangja Széchenyinek igen ked­ves volt, rajongott a hangjáért. Első estén Belizár­ban Antóniát játszotta, amikor Vörösmartyt nem elégítette ki, de mikor másodszor látja, már örven­detesen lepi meg. László József: Kitűnő megjelenés, értelem, ele­venség, igyekezet — tehát a jó színész főkellékei­t, úgyhogy egyik legjobban használható tagja lesz a színháznak. Később férje lesz a híres szép de Can Miminek. Lendvay Márton, persze, az idősebb. Mint na­turalista énekes az operákban is fellépett s első sze­repeket énekel. Valóságos Don Juan volt. Hódítóan szép, megvesztegetően kedves. Vörösmarty szerint is a legdélcegebb hős, a legdélibb szerető a színpadon. Ezeken kívül bár modoros, de nagy művészet volt játékában. Valaki találóan írja róla azonban: Nem birt a legtöbbel, arait némelyek birnak, de birt sok­kal, mivel a legjobbak sem. Szerepei voltak: Szapáry Péter, Angeloban Rudolfa, Enyv asztaloslegény (Lumpacius), Zampa, Almaviva, Fra Diavolo stb. Felesége volt a szép Hivatal Anikó. Helyes kis teremtés, aki szeszélyével, szabadosságával, akara­tosságával terrorizálta a színházat, — amiről a szín­házi törvényszék jegyzőkönyvei adathalmazzal szol­gálnak. De a színház legvonzóbb tagja is volt, tehát sokat kellett elnézni neki. . . Ő játszotta a ma Közönyt közönnyel nek neve­zett Donna Diana címszerepét, Ophéliát, Messinai hölgyben Beatrice-t, Csalódásokban Lidit s neki­ kel­lett volna először játszania Goethe Faustjában Mar­gitot, de az előadás előtt ugy összemarakodott az urával, hogy nem játszotta el. . . Naplókat is irt, de azok elvesztek. (Mikor Fáy András vagyonilag megroppant s barátai ajánlották neki, hogy vállaljon hivatalt, azt felelte: — Én szívesen vállalnék hivatalt, de az csak az Anikó lenne!) Megyery Károly. A sok kitűnő között talán a­­legkitűnőbb. A legtöbb oldalú színész. A megnyitás estéjén tragikus szerepben lépett fel — aztán ő volt az első peleskei nótárius — és feledhetetlen volt az ö­tót mesterlegénye. . . Minden volt, de legkitűnőbb a komikumban. Vörösmarty bírálataiban mindig hó­dol zsenijének, de legszebb hódolata a sírvers, me­lyet neki irt. Eddig néma valék, bércekbe temetve vadon kő. Most szomorú emlék, gyásznak alakja vagyok. Meg ne ítéljetek e víg arcért Megyery sírján Lelke van a kőnek: élni s kacagnia kell . . . Molnár József segédszínész volt, operákban is énekelt. Schodelné Klein Róza. Még a megnyitás idején nem vol­t ta­g, csak az utolsó hónapban szerződött. Kitűnő operaénekesnő, akiről Déryné Naplói sok ér­dekeset mondanak el. Első fellépése Bellini Normá­jában volt, a második Romeo és Júliájában (Ro­meo). Később, amikor nélkülözhetetlen tagja lett a színháznak, amikor az operakövetelők diadalt arat­tak a drámaisták felett s amikor Nyáry Pál, a vár­megye nagyemlékű alispánja lett a színház igazga­tója, akkor gyakran tört borsot a tagok orra alá. Utóbb a pestmegyei Nyáregyházán lakott és ott halt meg. Az urát, aki zenetanár volt, hozta be a szín­házhoz operarendezőnek. Ebből látható, milyen jó feleség volt. Ebből,­­ egyébből nem­ ő halványitá el a nemzeti színpadon Dérynét s őt elhalványította Hollósy Kornélia. Sors! Somogyi Sándor egyike a névteleneknek, — se­gédszinész . . . Szathmáry Karolina, később Lucz Jánosné, se­gédszinésznő volt. Szentpétery Zsigmond a kedélyes apák és nagy­bácsik remek alakítója. Pompás, tekintélyes alakja volt, Déryné szerint: aki messziről látta, az főispán­nak, aki a közelből, az püspöknek nézhette. Alakításai után teremtő lángésznek mondják s lelkes, komoly munkása volt a magyar színészetnek. Szerepei közül ma Mokány alakja ismerős és gróf Vámházié a Tündérlakból, ő játszotta Angelot s Libor vajdában Beczkót, későbben Baltafit. Felesége Borsos Klári volt, igen rövid ideig tartott a házasságuk. Segédszínésznő volt. Szerdahelyi József a magyar opera egyik meg­alapítója. Mint drámai színész kiváló, bohózati sze­repeiben nem kevésb­é, de Figarója s Dulcamarája (Bájital) utolérhetetlenek. A németek mindig átcsá­bították a német múzsához, de hiába. Tősgyökeres magyar művész volt és magyar zeneszerző. Az első magyar népszinműhöz, Szigligeti Szökött katonájá­hoz, is ő írta a zenét. Sok népdala a nép száján és maiglan. (Fia volt Kálmán, a későbbi páratlan bon­viván szinész.) Szilágyi Pál: Mint huszár Napoleon ellen hn- A Nemzeti Szinház első gárdája. BARTHA LENDVAY EGRESSY GÁBOR LENDVAY SZENTPÉTERY BAJZA JÓZSEF MECYERY KÁROLY UDVARHELYI MIKLÓS. SZERDAHELYI JÓZSEF LASZLO JÓZSEF SCHIODEL JÁNOSNÉ JÓKAIDÉ­SZER«« HIVATAL A NWS WRTMI

Next