Pesti Hírlap, 1927. augusztus (49. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-07 / 178. szám
Künn állott az uj hajlék a Hatvani kapun túl: 1 itália, a magyar hazában oly soká hontalan magyar Thália hajléka. A pestvármegyei urak előkelő és hazafias passziózásából hamarosan épült s még valójában készen sem volt, amikor benépesült és megnyilt a kitűnő budai nemzeti játékszín tagjaiból rekrutálódott társulattal. Ez a jeles társaság — Kántorné kivételével — teljesen átjött Pestre s azt a szellemet, azt a hatalmas művészetet, ami ezt az együttest világhírre méltónak avatta volna — ha a világ hírt viött volna akkor a magyarról —, itt Pesten fejlesztette tovább. Az 1837 augusztus 22 én megnyílt Pesti Magyar színház ügyeit az a választmány intézte, mely Földváry Gábor alispán és gróf Ráday Gedeon elnöklete alatt hat megyei úrból állott. Ezek választották igazgatóul Bajza Józsefet, a kiváló költőt és írót, akit irodalmi jelentősége, esztétikai munkássága és kitűnő kritikusi tolla erre a szép munkára kijelölt. Ő írta alá augusztus elsején azokat a szerződéseket, amelyeket aznap a választmány a megérkezett tagokkal szóbelileg megkötött. E szerződött tagok az első évben ezek voltak: Bartha János nagy tragikus színész felséges sonoros hanggal, és eredeti tehetség, mely a szabóműhelyből indul. Őt — mondja róla Szigligeti — nem a studium szülte nagy színésszé, hanem a természet. Apolló mosolygott bölcsőjére. Adott neki erős, mégis lágy érchangot, adott neki könnyű kedélyt, eredeti humort és érző szívet, adott mindent, amire egy színésznek szüksége van. Olyan szerepeket játszott, amelyek nagy erőt igényeltek (Lear, Bánk bán, Szolimán, Moor Károly, Macbeth), de játszott jóizű mesterlegényt, közhuszárt, jókedvű nagybácsit — és bármit játszott, mindig tökéletes volt. Felesége, született Meszlényi Anna, jó másodrendű színésznő volt és kitűnő feleség és anya. Daragi György mint segédszínész az inasokat „domborította" rendesen. Déry Istvánnéról (Széppataki Róza), a magyar művelődéstörténete halhatatlanáról, nem kell írni. Naplóit mindenki ismeri s ha nem ismerné — azonnal pótolja ezt a hiányt. A világirodalom memoire-jai között a legelsők között áll. (Milyen nyomorúságos üres akarás ehhez képest Sarah Bernhardt híres önéletírása!) Mikor Déryné színházunk elsőrendű tagja lett, — művészete már leáldozóban volt. Alakja nem volt kedvező, úgynevezett, színpadi alak s mire ez a várva-várt színpad felépült, ő már negyvennégy éves, elhízott, alacsony és széles dáma . . . Nem is maradt soká Pesten, visszament Erdélybe. Az első operai előadáson itt (aug. 29) a Sevillai borbélyban Rosenát énekelte, előző napon Marcsát a Tündérlakban, pár napra rá a Kegyencek című tragédiában II. Katalint játszotta. Éder Lujza operaénekesnő volt. Másodrendű szerepeket énekelt. Egressy Gábor. Legnagyobb mestere és tudósa nemzeti színészetünknek. Sokat tudott, tanult és dolgozott. Már mikor Pestre jött — huszonkilenc éves korában — Vörösmarty úgy ír róla, mint aki játé.'•1"ak különös érthetősége által játszik, fordít darabokat, ír színészetbe vágó cikkeket, lapot szerkeszt, színészeti iskolát propagál, tanít és mindig, mindig tanul. Játszik tragikus szerepeket (Hamlet, Juranics, Grid). Színművekben (Báró és bankárban, Kean), vígjátékban (Megházasodtam! Mátyás király Ludason), játszik bohózati szerepeket, amikor táncol is (Katzebue egy tót diákja). Élete a színészéletideál: a Nemzeti Színház színpadán halt meg. Előadás közben. Felesége, Szentpétery Zsuzsika, kis szerepeket játszott. Egressy Benjámin: Színész, czínműíró és zeneszerző volt. Színpadi sikereinél sokkal fontosabb, hogy ő írta a Hunyady László, Bánk bán operaszövegét s tőle származik egynéhány népdallá lett magyar nótánk dallama s különösen, hogy ő a Szózat zenéjének szerzője. Fáncsy Lajos tanult, művelt ifjú volt, beteges, bágyadt, nem színpadra termett külsővel, — de komoly tanulmányai s igyekezete odajuttatták, hogy e fényes gárda egyik kiválósága lett. Mint rendező később vezette is a színházat. Játszotta Hamlet-et, Tartuffe, Shylock, Jago, Edgard szerepét. Nagy dicsősége, hogy az elnyomatás idejében meg tudta menteni a magyar eszmének a színházat. Havi, Hetényi, Habonai segédszínészek voltak. Kovácsné Fekete Mária, ő volt az első Tóti Dorka. Kitűnő komika volt s mint ilyennek nagy sikerei voltak. Laborfalvy Róza, a későbbi Jókainé, egyik legnagyobb tragikánk, aki Kántorné sajnálatos elmaradása következtében lett a szinház hősnője. Csodálatosan zengő alt hangja Széchenyinek igen kedves volt, rajongott a hangjáért. Első estén Belizárban Antóniát játszotta, amikor Vörösmartyt nem elégítette ki, de mikor másodszor látja, már örvendetesen lepi meg. László József: Kitűnő megjelenés, értelem, elevenség, igyekezet — tehát a jó színész főkellékeit, úgyhogy egyik legjobban használható tagja lesz a színháznak. Később férje lesz a híres szép de Can Miminek. Lendvay Márton, persze, az idősebb. Mint naturalista énekes az operákban is fellépett s első szerepeket énekel. Valóságos Don Juan volt. Hódítóan szép, megvesztegetően kedves. Vörösmarty szerint is a legdélcegebb hős, a legdélibb szerető a színpadon. Ezeken kívül bár modoros, de nagy művészet volt játékában. Valaki találóan írja róla azonban: Nem birt a legtöbbel, arait némelyek birnak, de birt sokkal, mivel a legjobbak sem. Szerepei voltak: Szapáry Péter, Angeloban Rudolfa, Enyv asztaloslegény (Lumpacius), Zampa, Almaviva, Fra Diavolo stb. Felesége volt a szép Hivatal Anikó. Helyes kis teremtés, aki szeszélyével, szabadosságával, akaratosságával terrorizálta a színházat, — amiről a színházi törvényszék jegyzőkönyvei adathalmazzal szolgálnak. De a színház legvonzóbb tagja is volt, tehát sokat kellett elnézni neki. . . Ő játszotta a ma Közönyt közönnyel nek nevezett Donna Diana címszerepét, Ophéliát, Messinai hölgyben Beatrice-t, Csalódásokban Lidit s neki kellett volna először játszania Goethe Faustjában Margitot, de az előadás előtt ugy összemarakodott az urával, hogy nem játszotta el. . . Naplókat is irt, de azok elvesztek. (Mikor Fáy András vagyonilag megroppant s barátai ajánlották neki, hogy vállaljon hivatalt, azt felelte: — Én szívesen vállalnék hivatalt, de az csak az Anikó lenne!) Megyery Károly. A sok kitűnő között talán alegkitűnőbb. A legtöbb oldalú színész. A megnyitás estéjén tragikus szerepben lépett fel — aztán ő volt az első peleskei nótárius — és feledhetetlen volt az ötót mesterlegénye. . . Minden volt, de legkitűnőbb a komikumban. Vörösmarty bírálataiban mindig hódol zsenijének, de legszebb hódolata a sírvers, melyet neki irt. Eddig néma valék, bércekbe temetve vadon kő. Most szomorú emlék, gyásznak alakja vagyok. Meg ne ítéljetek e víg arcért Megyery sírján Lelke van a kőnek: élni s kacagnia kell . . . Molnár József segédszínész volt, operákban is énekelt. Schodelné Klein Róza. Még a megnyitás idején nem volt tag, csak az utolsó hónapban szerződött. Kitűnő operaénekesnő, akiről Déryné Naplói sok érdekeset mondanak el. Első fellépése Bellini Normájában volt, a második Romeo és Júliájában (Romeo). Később, amikor nélkülözhetetlen tagja lett a színháznak, amikor az operakövetelők diadalt arattak a drámaisták felett s amikor Nyáry Pál, a vármegye nagyemlékű alispánja lett a színház igazgatója, akkor gyakran tört borsot a tagok orra alá. Utóbb a pestmegyei Nyáregyházán lakott és ott halt meg. Az urát, aki zenetanár volt, hozta be a színházhoz operarendezőnek. Ebből látható, milyen jó feleség volt. Ebből, egyébből nem ő halványitá el a nemzeti színpadon Dérynét s őt elhalványította Hollósy Kornélia. Sors! Somogyi Sándor egyike a névteleneknek, — segédszinész . . . Szathmáry Karolina, később Lucz Jánosné, segédszinésznő volt. Szentpétery Zsigmond a kedélyes apák és nagybácsik remek alakítója. Pompás, tekintélyes alakja volt, Déryné szerint: aki messziről látta, az főispánnak, aki a közelből, az püspöknek nézhette. Alakításai után teremtő lángésznek mondják s lelkes, komoly munkása volt a magyar színészetnek. Szerepei közül ma Mokány alakja ismerős és gróf Vámházié a Tündérlakból, ő játszotta Angelot s Libor vajdában Beczkót, későbben Baltafit. Felesége Borsos Klári volt, igen rövid ideig tartott a házasságuk. Segédszínésznő volt. Szerdahelyi József a magyar opera egyik megalapítója. Mint drámai színész kiváló, bohózati szerepeiben nem kevésbé, de Figarója s Dulcamarája (Bájital) utolérhetetlenek. A németek mindig átcsábították a német múzsához, de hiába. Tősgyökeres magyar művész volt és magyar zeneszerző. Az első magyar népszinműhöz, Szigligeti Szökött katonájához, is ő írta a zenét. Sok népdala a nép száján és maiglan. (Fia volt Kálmán, a későbbi páratlan bonviván szinész.) Szilágyi Pál: Mint huszár Napoleon ellen hn- A Nemzeti Szinház első gárdája. BARTHA LENDVAY EGRESSY GÁBOR LENDVAY SZENTPÉTERY BAJZA JÓZSEF MECYERY KÁROLY UDVARHELYI MIKLÓS. SZERDAHELYI JÓZSEF LASZLO JÓZSEF SCHIODEL JÁNOSNÉ JÓKAIDÉSZER«« HIVATAL A NWS WRTMI