Pesti Hírlap, 1927. szeptember (49. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-11 / 205. szám

8 Egy sokmilliárdos amerikai örökség története* Szeged, szept. 10. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Egy szegedi külvárosi pincelakásban érde­kes ember tengeti életét. Makra Ignác a neve és azt beszélik róla, ő maga is azt állítja magáról, hogy megszámlálhatatlan milliárd ura és csak idő kérdése, hogy immár nyolc év óta esedékes dolláröröksége, amelyet elhunyt nagybátyja hagyott reá, a kezei közé jusson. Makra­ Ignác, aki ma ötven éves, végigharcolta a háborút, megjárta az összes frontokat, többször megsebesült és több kitüntetést is szerzett. Egyébként a háború előtt közönséges földmunkás volt, aki a sze­gedi tanyákon dolgozott. A proletárdiktatúra után letartóztatták és megindult ellene a hadbírósági eljá­rás, amely szomorú eredménnyel végződött. Makra ellen főbenjáró vádakat sorakoztattak fel. Függelem­sértéssel, lázadással és kémkedéssel vádolták. A bíróság hétesztendei kemény fogságra ítélte és Makra Ignác közömbösen törődött bele sorsába. Körülbelül egy évvel ezelőtt előkelő vendégek érkeztek a szegedi katonai fogházba, melynek Makra a lakója volt. A külügyminisztérium néhány tiszt­viselője kereste fel és közölte vele, hogy Amerikában meghalt a nagybátyja, aki sok milliárdot, érő dollár­vagyonát reá hagyta. Makra tulajdonképen meg sem értette, miről van szó, nem szédült el, amikor meg­tudta, egyszeriben milyen hatalmas vagyon ura lett és még akkor sem eszmélt sorsa, fordulásának tuda­tára, amikor megkérdezték tőle, hogy mit akar azzal a rengete­g pénzzel csinálni, amit a nagybátyja reá­hagyott? Lehet, hogy csak tréfának vette a dolgot, hiszen örök életében koldusszegény ember volt és ta­lán meg sem értette, hogy milyen szerencse szakadt reá. Nagy nehezen válaszolt csak végre arra a kér­désre, hogy ha kiszabadul és birtokába jut a fantasz­tikus arányú örökségnek, mit csinál majd azzal a rengeteg pénzzel? — Minden pénzemből kislakásokat építek majd a szegény munkások számára, — mondotta. A fogház vendégei eltávoztak, Makra Ignác mögött becsapódott a börtön ajtaja és c­sak akkor nyílt meg újra, amikor letelt a hét esztendő utolsó napja is. Amikor szabad lett, elmondotta, hogy nagybátyja, Makra János, a mult század hatvanas éveiben vándorolt ki Amerikába, mint egyszerű kő­faragósegéd. A nyomorúság hajtotta ki. Sokáig há­nyódott az idegen világban, míg végül egy Newyork közelében lévő nagy sirkőgyárban kapott munkát. A szálas, vállas, izmos magyar emberbe beleszere­tett a gyártulajdonos leánya, a szerelemből házas­ság lett és amikor a gyáros maghalt, hatalmas vál­lalatát leánya és veje, John Makra, örökplte. Makra János szorgalmasan dolgozott. Évről­évre gyarapította vagyonát. Egyetlen bánata volt csak, hogy nem­­ volt gyermeke. Így... történt... hogy évek múlva, amikor a felesége meghalt. Makra Já­nos teljesen egyedül maradt. A kilencvenes években hazahozta a honvágy. Szegedre érkezett és felkereste egyetlen vérrokonát, Makra Ignácot, aki akkor még fiatal legényke volt.. Nagyon megkedvelte a kis pa­rasztfiut és megígérte neki, hogy rövidesen kiho­zatja magához Amerikába. De Makra János nem adott hírt többet magáról. Makra Ignác pedig egy­szerű napszámos lett és napszámban törte a földet a szegedi határban. A nehéz robotos munkában egészen meg is feledekzett a gazdag amerikai nagy­bácsiról, akiről csak a börtönben hallott azután újra. A nagy örökség azonban még késik. Bizonyos, hogy megvan, szegény Makra Ignác azonban sok­sok milliárd ura, ma még a nyomorral küzködik. Egy pesti ügyvéd kezében van a végrendelet ügye. Makra Ignácnak pedig egyelőre csak óriási vagyoná­nak a hivatalos dokumentumai vannak a birtoká­ban. Az elmúlt napokban a pesti ügyvéd értesítette Makrát, hogy egy magasrangú követségi tisztviselő vállalkozott arra, hogy felkutatja az örökségét és minél sürgősebben lebonyolítja az egész ügyet. Makra, mit tehet egyebet, vár türelmesen a külvárosi pincelakásban. Várja az amerikai mil­lárdokat, amelyek ki tudja hol akadtak meg vala­melyik newyorki hivatal aktatengerében ? M. II. FŐVÁROS. _ A tabáni kérdés. Az idei kislakásépítés meg­kezdésekor a főváros törvényhatósága tekintettel volt a Tabán kérdésének régóta húzódó megvalósítására is és az az elgondolás vezette, hogy a tabáni lakos­ságot kell elsősorban elhelyezni az idén épülő bér­házakban, hogy a kiürítés, illetve a bontás munkája majd ezt követően a közművek megépítése és a terü­let rendezése mielőbb megkezdődhessék. Közben a tabániak egy része állást foglalt a kiürítés ellen és ragaszkodott régi lakóhelyéhez, úgyhogy a felaján­lott új lakásokat sem akarja a tabániak egy része elfoglalni és igénybe venni. A kérdés még nincs tisz­tázva s a főváros vezetősége még nem döntött, hogy mi történjék most már a tabáni lakossággal és hogy valóban hogyan hajtsák végre a kiürítést, illetve a lakosság elhelyezését. Az 1927. évi lakásépítés ügyé­ben alakított építkezési (tabáni) albizottság hétfőn, 12-én, délután öt órakor, tartja legközelebbi ülését ebben a kérdésben. Ekkor fogja az ügyosztály a maga javaslatát megtenni­ a tabáni lakosság számára fentartott uj lakások kiadásának kérdésében. PESTI HIRLAP 1927. szeptember 11., vasárnap. NAPI HIREK. Kultura. Nagyon nehéz elmonda­ni, hogy mit érez az em­ber, ha a magyar kultura jeleire akad idegen kül­földön. Nagy, idegen tenger kellős közepén, ahol senki se ért és senki se szeret, — mintha egyetlen utas lennél ezer idegen közt, idegen hajón, idegen tengeren és egyszer szemközt kis hajó igyekszik, amely a­ magyar lobogóval köszön az idegen tenger közepén. Szemed ugy­e felcsillan és véredben, — mű­velt népek szolidaritása bizsereg: ugy­e, vagyunk és a többi népekkel együtt dolgozunk és ezt látták, ezt nem tagadhatják, ezt közömbös, hideg vérükben érzik a közömbös idegenek, idegen tenger idegen hajóján. Dolgozni együtt a többiekkel, kivenni ré­szünket abból a munkából, amiben sürögnek a né­pek együvétartozó milliói, nem a közvetlen haszo­nért, nem a magunk érdekeiért, hanem azért, mert emberek vagyunk, az emberek boldogságát akar­juk és hozzátartozunk ahhoz a munkához, amit kul­túrának nevezünk A müncheni német múzeumban a technikai zsenialitás Walhallájában álltam egy buzgón mun­kálkodó motor előtt és néztem a falon egy magyar ember arcképét és olvastam a bő magyarázatot: Bánky Dónát motorja épült a budapesti Ganz-gyár­ban s Bánky Dónát, Budapest és itt az idegen világ közepén, a közös munka végtelen keringésében, li­h­egésében, pattogó, puffogó, sziszegő zakatoló rop­pant zenéjében, tüzeinek izzásában, acélkarjainak lendületében, a kultúra kozmikus rithmusában egy motor magyarul dalolja a magyar lélek európaisá­gát. A németek megállnak és olvassák, hallgatják és megértik az angolok, a lettek, litvánok és a skan­dinávok itt világosan beszél a magyar lélek és ha azt mondaná a gőgös német, hogy: Balkán és a gú­nyos francia barbárt sziszegne, itt a motor cáfol, mert éneke­sszhangzatos az emberi munka kóru­sával. Bánky, Kandó Kálmán, Eötvös Lóránt, a régi Jedlik Ányos, aki a dinamó elvét megtalálta, Mar­tin, a repülők őse, Irinyi gyufája, Lóczy Lajos geo­fizikai törvényei, Apáthy kegyeletes helye a nápo­lyi élettani intézetben, Palágyi Menyhért ismeret­elméleti megállapításai, a Bolyaiak mathematikai forradalma, Pulyky Károly örök tekintélye a mű­vészettörténetben, Apponyi művészete, Kövesligethy Radó asztrofizikai hírneve, magyar gépészek, mathe­matikusok, csillagászok, orvosok, baktériumkutatók, szerológusok, gondolkodók, építők és teremtők, —n Íme őket idézem a nagy idegenségben és az ő lobogó kis zászlóik ujjongják az idegen tengereken, hogy vagyunk! ők a mi tanúink, a tudósok, a művészek, az írók, a technikusok, akikben Európa felismeri önmagát és ha teljes tisztelettel hódolok is a leg­zengőbb hazafiak előtt, a magyarság európai elis­mertetését mégis a kultúra militkusaitól kell vár­nom. Ha azt mondja a német professzor, hogy a magyarság léte nem európai probléma, én hiába mutatom neki, hogy a pesti városházán kicsoda uralkodik és hogy nagy küzdelem után ime a fő­szolgabíró úr lett követ a vigályoskropotyáni kerü­letben, de ha rámutatok az Eötvös torziós ingájára, a német azt mondja: ezt értem. És az az angol zene­kritikus, aki Salzburgban nem akarta nekem elhin­ni, hogy a mi filharmonikus zenekarunk kitűnő, ez még akkor sem hitt volna a magyar zenei kultú­rában, ha az összes hazafiak megverik itthon az összes más vallásunkat, de menten hinni kezdett, amint filharmonikusaink az itthon úgy bántott ma­gyar dirigensekkel belezendítették Frankfurtba a magyar muzsikát. Apponyi óriási műveltsége beszé­desebb tény, mint maga a tárgyi igazság. Ilogy sok a magyar egyetem? Bizony, kétszer ennyi kellene, hogy tudósok nevelődjenek és tudósok dolgozzanak, akiknek munkáiból ráismernek az európai magyar­ságra. Az egyetem dokumentum, a tihanyi bioló­giai intézet is az, a klinika, a laboratórium, a könyvtár, a múzeum, ez mind dokumentum, ami mind azt bizonyítja, hogy ez a magyarság a mű­velt népek önzetlen munkájában nélkülözhetetlen tényező, s csak ha ezt elhiszik rólunk, akkor lesz magától értetődőleg fontos, hogy mi itt meg is ma­radjunk és kiterjesszük a régi országra elismert fölényünket. Tessék elhinni, hogy a bécsi Operának nagy része van abban, hogy Ausztriával a népek testvéri kegyességet éreztetnek, s az a rengeteg pénz, amit e koldus ország ide áldoz, nagyon megköny­nyíti a jó kereskedelmi szerződéseket. Mikor a bal­káni háború után a hatalmak az önálló Albániát kreálták, e nép szuverén államalkotósogát nem azzal bizonyították, hogy ez a nép liberális, vagy ókon­zervatív elveket termelt, hanem azzal, hogy irodal­ma van. A mi kultúrfölényünk, amely nem frázis, hanem maga a szentséges magyar irredenta, mert Nagymagyarország csak a magyar kultúra bizonyí­tékaival válhatik európai szükségességgé, — ez a kud­úrfölény millió apró lámpától kapja fényét és nem sok az opera, a színház, az iskola, kórház, mú­zeum, a higiéné, a civilizáció semmi jele nem sok, a művészet, a tudósmunka, az építés maximuma nem sok, hogy az ellenségek emelte jégfalon ez a fény átcsillogjon. A magyar egyetemek ne kevesen legyenek, hanem jobbak legyenek, mint a cseh, oláh és szerb iskolák, s ez a jobbságuk csak a magyar tu­dósok fölényes munkájában lesz nyilvánvalóvá. A tanárok hite, a kutató intézetek hite az a diplomá­cia, mely egyetemeink okleveleinek külföldi elisme­rését megszerzi és az eltépett földek ifjúságát ide­vonzza tanulni és magyarnak megmaradni. Sok?! Tetszik tudni mi a sok? A magánhonmentek költ­ségszámlája a sok, a tehetségtelen törtetők kezén kallódó kincs a sok, az öblös hazafiság tiszteletdíja a sok, az a sok, amit elveszít a kultúra, s aminek egy töredéke itt éltetné világraszóló művészetün­ket és egyetemeinket megtöltené a visszavágyó ir­­­redenta ifjúságával. Minden magyar paraszt, meg i s értené, ha elmondanák neki, hogy micsoda hasznos cégére az ország munkájának a kultúra és minden bölcs magyar paraszt tudna örülni Tihanynak és áldaná jó hitünk vivőit, akiknek nyomai jelölik a nagy idegenben utunkat Nagymagyarország felé. Ez oly világos, hogy Koppány legyen, aki nem érti. Mindenki másnak meg lehet magyarázni, hogy mi­lyen gyönyörű reménység az, mikor az emberiség élén látjuk elismerten a jó magyarokat és külföl­dön találkozván a magyar kultura hírével, micsoda hősi boldogság emeli szivünket és hogy rohanunk haza, uj akarattal ihletten messzi kis hazánkban dolgozni. Márkus László: — Gyermekköztársasá­sok. A Revue de Pa­ris most teszi közzé Jaques Kesselnek, a jeles író­nak tanulmányát, ki palesztinai útjáról érkezik. Kfar-Teladiban valóságos gyermekköztársaságot, talált, melyet Bugacsek nevű orosz nevelő ala­pított. Száztíz gyermek nevelkedik e különös köz­társaság keretében, a tizenkét évtől tizenöt évig. Mindannyian az ukrajnai mészárlások során let­­­­ek­ árvák, apátlanok-anyátlanok.­­ A gyermekek megművelik a számukra ki­osztott földet, van alkotmányuk, törvénykezésük, önmagukat kormányozzák, teljes hatáskörrel. A tizenöt éven aluliak négy órát dolgoznak naponta, az idősebbek hatot. Közös konyha főz rájuk, me­lyet ki-ki ellát a maga terményeivel. Munkájuk a lehető legszélesebb körű, úgy­hogy bizonyos idő múltán a gyermek a legkülön­bözőbb mesterséget választhatja Minden munka­kört egy felnőtt ellenőriz, szakember, aki az igaz­gató szerepét tölti be. Az a gyermekköztársaság, melyet Kessel leír, nem áll egyedül a világon, van egy Ameriká­ban is, Angliában is és Oroszországban is. Polta­vában az elhagyott gyermekek gyarmata már rég­óta működik. Olaszországban pedig Castel Guelfo­ban a talált gyermekek kis társadalma szintén nagy önkormányzati jogot, élvez s működéséről még a fascisták is elismerően írnak. Általában a gyermekek sokkal inkább meg­értik egymást, mint, a felnőttek. — Herrmann kereskedelmi miniszter látoga­tása a vas- és reklám­kiállításon. Szombaton dél­előtt Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter meglátogatta a vas-, gép-, háztartási ipari és reklám­kiállítást. A minisztert a kiállítás ügyvezető elnöke, Sátori Ernő, továbbá Biró Ármin és Pásztor József igazgatók, valamint Resovszky Béla kiállítási főfel­ügyelő fogadták. — Vass József népjóléti miniszter Gyöngyösön. Gyöngyösről jelentik: Vas­? József népjóléti miniszter vasárnap délután három órakor Gyöngyösre érkezik,­­megszemléli a mátrafüredi tüdőbetegszanatórium építke­zését, délután 5 órakor pedig Gyöngyös város díszköz­gyűlésén, amely őt hónapokkal ezelőtt a város díszpol­gárává választotta, átveszi díszpolgári oklevelét. Vass Józsefet Heves vármegye nevében dr. Hedry Lőrinc fő­ispán és Okolicsányi Imre alispán, Gyöngyös város kö­zönségének élén pedig dr. Puky Árpád polgármester fo­gadják. — Az olasz pénzügyminiszter leányának esküvője. Velencéből jelentik: Marina Volpi da Misurata grófnő, az olasz pénzügyminiszter leánya, szombaton tartotta es­küvőjét Don Carlo Maurizio Ruspoli herceggel. A házas­ságkötési szertartás után a Volpi-palota termeiben az új házaspár tiszteletére táncmulatság volt.­­ Kibővítik a székesfehérvári pályaudvart. A szé­kesfehérvári déli vasúti pályaudvar már régen nem ele­gendő a megnövekedett forgalom lebonyolítására. Ebben a kérdésben a székesfehérvári városházán Zavaros Ala­dár polgármester elnöklésével értekezletet tartottak. Az értekezlet megállapodott abban, hogy a pályaudvart je­lentékenyen kibővítik és több helyütt földalatti átjáró­kat is építenek.­­ Az autó elütött egy kisfiút. Szombathelyről ír­ják : Csütörtökön délután Szemenye községben egy szom­bathelyi autó, amely szombathelyi előkelőségeket hozott haza a celldömölki ünnepségekről, elütötte Joó István kisfiút. A gyerek nekiszaladt az autónak, úgyhogy a soffőr már nem tudott fékezni. Súlyos agyrázkódással a szombathelyi Siözkórházba szállították. — Az adriai vasúti összeköttetések szabályozása. Varsóból jelentik: Olaszország, Magyarország, Ausztria, Csehország, Jugoszlávia és Lengyelország részvételével Krakóban értekezlet ült egybe Lengyelország és Cseh­ország közvetlen adriai vasúti összeköttetésének szabá­lyozása tárgyában.­­ Rejtélyes gázmérgezés, Szentgyörgyi Gusztáv 70 éves magánzót, a Ráday­ utca 8. számú házban levő lakásán holtan találták. Holttetemét beszállítot­ták a törvényszéki orvostani intézetbe, ahol megál­lapították, hogy az öregurat gázmérgezés ölte meg. A halálesetet különössé teszi az a körülmény, hogy Szentgyörgyi lakásán nem is volt gázvezeték. A szomszédos lakásból szivároghatott át a gáz egy nyitva felejtett vezetékből, a vékony rabitz-falon ke­resztül. A rendőrség megindította a nyomozást Kötött kosztüm az őszi divat \ f . _ Válogatott raktár * A. I\ KJ A 13863 Kossuth Lajos­ utca 11 és Petőfi Sándor­ u. 6.

Next