Pesti Hírlap, 1927. október (49. évfolyam, 222-247. szám)
1927-10-23 / 241. szám
6 Esti levél — Táncosok kerestetnek. — Egy anya, kinek két eladó lánya van több százezer anyatárs nevében is azt kéri, hogy tegyem nyilvános diskusszió tárgyává az anyákat és lányokat leginkább érdeklő kérdést, melyet a következőkben fejt ki: Kérem, szíveskedjék a figyelmet felhívni egy speciális magyar szokásra, amely nekünk, leányos mamáknak sok bosszúságot okoz. Ha t. t. leányainkat olyan helyre visszük, ahol az ifjúság tánccal szórakozik, bevett szokás, sőt elkerülhetetlen kellék, hogy a leányok táncosaikat is magukkal viszik, idegen fiatalember pedig őket fel nem kérheti, közelükbe sem férkőzhetik. Úgy hallom, ez a külföldön máskép van, ott szabad a felkérés, a mi boldog lányságunk idején elment egy báni mulatságba vagy bálba ismeretséget kötni. Nem tudjuk, mi e szokás mélyebb értelme? Hiszen ma, amikor csupán meghívóval mehet el mindenki, így ki van zárva, hogy oda nem való elemek kerülhetnének. Viszont mindkét résznek gyakran terhes," sőt kellemetlen is lehet egy egész éjszakát egy fiúval vagy leánnyal végigtáncolni. Sőt illetlen is, mert elveszi a tánc lényegéből azt, hogy ártatlan szórakozás, hanem nagyobb intimitásra enged következtetni. Ellenben egy rövid tánc egy új ismerőssel csak nemes változatosság, amely nem kötelez semmire! Milyen szép volna, ha a bál és tánc alkalmat adna a megismerkedésre azoknak, akik esetleg már távolról ismerik egymást. Ha azután a közelebbi ismerkedés csalódást hozott, nem kell azt folytatni. No és ami szintén a dologra tartozik, ha nem engedik a felkérést, akkor a fiatalemberek sokszor kénytelenek robotolni egy ismerőssel. Legyen tehát szabad a fiatalembereknek a táncra kérés. Reformáljuk meg a hibás illemszabályt, hadd ismerkedjenek szabadon a fiatalok. Az anyák aggodalma és panasza jogos. S mivel a törvényes házasságok szaporítása nemcsak társadalmi, hanem állami érdek s tisztességes ismerkedés nélkül nincs házasság, foglalkozni kell a jelentéktelennek látszó, de lényegében igen fontos problémával. Külszinte a dolog úgy áll, hogy táncosok kerestetnek! Lényegben" házasulandó férfiakat keresnek a mamák. De hát maradjunk az első lépésnél, a tánclépéseknél. A fiatalság a táncot csak szórakozásnak tekinti s ez a helyes. Ennélfogva segíteni kell a fiatal lányokon,akiknek nincs annyi ismeretségük, hogy táncosokat vihetnének magukkal a bálba. De hogy megértsük egymást, disztingváljunk táncmulatság és táncmulatság között. Úriasszony-olvasónk csak olyan táncalkalomról ír, ahova csak meghívottak mehetnek. Ezeken a résztvevő férfiak és nők a bálbizottság erkölcsi rostáján keresztülmennek. Itt tehát igazán be lehet hozni a szabad ismerkedés szokását. De azt hiszem, itt is meg kell tartani a régi elite báloknak azt a szabályát, hogy a táncos fiatalembert mindig egy rendező mutatta be a lánynak és mamájának. A Lady Patronessek, a bálanyák, is segítettek. Minden tisztességes táncmulatság és bál rendezőségénekkötelessége táncosokról gondoskodni, akik nemcsak régi ismerőseikkel táncolnak, hanem ismeretlen meghívottakkal is. Ha a meghívott lány „petrezselymet árul", az sértés a rendezőbizottság részéről. Persze, az külön gond, hogy a bálbizottság hogyan gondoskodjék robotos táncosokról. Egy titkot elárulok. Több élelmes és udvarias bálbizottság a táncos fiatalemberektől nem fogad el semmiféle belépti díjat. De tovább mehetünk. Nem látnék benne semmi kifogásolni valót, hogyha a bálbizottságok, melyek főként fiatal emberekből állnak, szigorú és kollegiális diszkréció mellett azoknak a barátaiknak, kik szegény egyetemi polgárok vagy kezdő hivatalnokok, az összes költségek megtérítése mellett tiszteletdijakat adnának. Külföldön százával mennek egyetemi hallgatók az előkelő fürdőhelyek teadélutánjaira „előtáncosnak" rendes szerződéssel s ezek gyakran tánctanfolyamokat is tartanak ott a nyári évad alatt előkelő családoknak. Ez tisztességes mellékkereset s egyszersmind szórakozás a mindkét nembeli fiatalságnak. De hozzáteszem, hogy ezeket a fiatal táncosokat sehol a világon nem tekintik professzionistáknak s nálunk nem volna szabad ilyennek fölfogni, mert akkor nem kapunk jó családból való fiukat a táncos-hiány pótlására. Mert minden rendezőségnek gondolnia kell arra, hogy a keringő — vagy a charlestonban rugdalózó — párokból gyakran lesz később — házaspár. Nagyonelvesen disztingvált kedves olvasónőnk, hogy a tánc lényege a szórakozás s az első felületes ismerkedés, ami semmire sem kötelező még a „meghívottak" zártkörű bálján sem. De most arra hívom föl az anyák és lányok figyelmét, hogy egyre ritkulnak az ilyen zártkörű táncmulatságok és szaporodnak a nyilvános helyeken, vendéglőkben,kávéházakban, mulató helyeken és kártya klubokban rendezett teásdélutánok és éjszakák. Ezeken a helyeken szokás már a szabad ismerkedés, a táncra felkérés. De itt a legtöbb esetben az ismerkedésnek és táncnak van mellékcélja, de az nem a házasság. Zsolt: Az emberek boldogsága az egészség, munkakedv és életriímök összeségéből tevődik össze. Mindezek elsősorban a helyes és célszerű táplálkozástól függnek. Aki megfeszített munkában tölti életét, fokozott mértékben tartozik ügyelni arra hogy mindennapi táplálékát olyan természetes, erősítő tápszerrel egészítse ki, amely az emésztés megzavarása nélkül kon-„centrált alakban juttatja szervezetébe azt a többletet, amelyre a szervezet elhalt szöveteinek, sejtjeinek pótlásához, energiatermeléshez, az élet fentartásához szénhydrátokban, fehérjékben, zsírokban, tápláló sókban és főként vitaminokban szüksége van. Ilyen tápszer az OVOMALTINE, de csakis az JBSUSfiSSti dr. Wander-féle OVOMALTINE, mely 28 év óta Anglia, Svájc, Németország, Franciaország és Amerika művelt közönségének meghitt barátja és istápolója. Egy csésze tejben 2—3 kávéskanál OVOMALTINE a legjobb reggeli és uzsonna. Egy doboz ára 1 pengő 50 fillér forgalmi adóval együtt. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban, fűszer- és csemegekereskedésekben. Magyarországon gyártja, mintát és ismertetést ingyen küld a DR. WANDER gyógyszer- ét tápszergyár r.-t. Budapest, X. ker., Keresztúri út 32/a. sz. .— IOO. postahivatal. Newyorki devizazárlat. Newyorki gyapottőzsdezárlat. Északamerikai fully middling loko 20. okt. 19.45, nov. 19.51, dec. 19.57—19.60, jan. 19.60, márc. 19.81, máj. 19.98 —19.99, jul. 19.88—19.90 cent per libra. Az irányzat lanyha, Gyapottszállítási tarifa változatlan. Felhozatal az Egyesült Államok összes kikötőiben 61, az ország belső részében 17, kivitel a kontinensre és Japánba 8 ezer bála. Newyork, okt. 22. Mai Elűző zárlat (cent) Berlin 2388.25 2388.25 London 2487.21 487.1876 Amsterdam 4029.--- 4029.— Párizs 382.625 392.75 Brüsszel — 1392.50 1392.50 Milano— 546.625 546.75 Madrid 1724.— 1724.— Zariell 1929.50 1929.50 Stockholm • 2695.— 2695.— Oslo 2635.— 2635.— Kopenhága 2681.— 2681.— Wien — 14.10 14.10 Budapest 17.52 17.52 Prága —• 296.50 296.50 Belgrád • — 175.— 175.— Newyorki gabonatőzsdei zárlat. Newyork, okt 22. Mai Előző zárlat (cent) Buza 2. sz. redwinter 138.— 139.50 2. sz. hardwinter — 135.— 135.625 „ 1. sz. northern Manitoba —.— —— Rozs western II. 108.50 107.125 Takarmányárpa — — 91.— 91.— Tengeri mixed durum western II. •— 92.25 91.75 Búzaliszt first spring clear — 665—700 660—700 Chicagói gabonatőzsdei zárlat, Chicago, okt. 22. Mai Előző zárlat (cent) Buza decemberre 122.625 123.25 „ márciusra — 125.875 126.375 májusra — — — 127.875 128.375 Tengeri decemberre — — — 83.125 82.875 márciusra — 87.25 86,75 .. májusra 89.50 89.125 Zab decemberre 45.75 45.376 márciusra • — 47.50 47.E0 májusra • —.— 48.375 Rozs decemberre — 97.50 96.25 „ márciusra • • 98.75 98.— „ májusra —.—- 98.50 PESTI HIRLAP 1927. október 23., vasárnap. VASÁRNAP. Orosz aranyidők. Itt az orosz menekült. Ifjú, karcsú, főúri sarj. Művelt, rokonszenves, egyszerű. Arca, mint a kardpenge. Halántékereiben — látni — igazi kéket csörgedez. Történeteket mesél, de közben nem veri le idegesen cigarettájának hamvát, mint a régimódi elbeszélések hősei. Többek közt a dohányzás fényűző élvezetéről is le kellett mondania. — Bőség, monsieur, bőség, melyről önöknek fogalmuk se lehet. Talán ezért nem is fáj az az úgynevezett gazdagság, melyet itt, vagy egyebütt látunk, mert ahhoz képest ez szegénység. Boldog isten, mennyi ember, mennyi állat, mennyi kincs.• Nagy mozdulat, mely mintegy az egész világot jelenti. Tudja például, hogy mikor a cári udvarnál császárnőket, királynőket fogadtak, a mi udvarhölgyeinknek csak fél ékszerkészletüket volt szabad viselniök? Tapintatból történt ez az intézkedés. Nem akarták, hogy az idegen császárnők, királynők pironkodjanak miattuk. Főrangú hölgyeinknek, a legszerényebbeknek is, annyi ékszerük volt, hogy az egész égboltozatot ki lehetett volna vele rakni. Gyorsan tolulnak emlékei. Csikorgó hideg, kis állomás, váróterem. Mint fiatal tiszthelyettes a vonatot várom, hogy Carskoje-Seloba utazzam. Belép egy gárdatiszt. Hozzám fordul. Megtudja, hogy a gyors csak öt perccel ezelőtt füstölgött el. Ajkát elfárdítja, aztán intézkedik: „füttessenek be egy különvonatot". Vállamra csap: „Magammal viszem." Pár perc múlva robogunk Carskoje-Selo felé, a gárdatiszt meg én. Sóhajt, tenyerével eltakarja arcát. — Ismeri I. hercegnőt? Esküvőjére a család különvonatokat küldött a vendégekért. Képzeljen el húsz-harminc különvonatot, mely a végtelen birodalom hósivatagairól a lakodalmas házba szállítja a násznépet. Más kép: — Vadászatra voltunk hivatalosak édesapámmal egy vidéki nábobhoz. Este fácánt, nyulat ettünk. De házigazdánknak marhasültre volt gusztusa. Azonnal leüttette azt a tehenét, mely a mezőgazdasági kiállításon aranyérmet nyert. Egy beefsteak-ért. A népről ezt mondja: .... • — Gyermek. Jóságos és véresen kegyetlen, mint a gyermek. Kevéssel a forradalom előtt arról értesítették ezredesemet, hogy a szomszéd nagybirtok urát megfojtották a muzsikjai, feleségét kútba fojtották, kastélyát fölgyújtották, kirabolták. Nyergelünk, odalovagolunk huszárjainkkal. A lángoló kastély körül ott álldogáltak a parasztok. „Mit tettetek?" ordított az ezredes, nagajkáját csattogtatva.„Mi, bátyuska, semmit se tettünk." „Megöltétek az uratokat." „Mi keresztények vagyunk, mi nem ölünk embert. Beszélgettünk vele, vitatkoztunk, megdühösödött, beleszaladt a késünkbe." „Hát a felesége, akit kútba dobtatok, gazemberek?" „Mi nem dobtuk a kútba. Maga ugrott a kútba szegényke, mikor látta, hogy meghalt az uracskája. Mert hát te is tudod, bátyuska, hogy galamb nem élhet a párja nélkül." „És a kastély? Ezt ki gyújtotta föl?" „Talán egy szikra. I talán a villám. Egyszer az úr kastélya ég el, egyszer a paraszt kunyhója." „De ti kifosztottátok, elhordtatok mindent, az utolsó szögig." „Dehogyis, bátyuska. Csak hazavittük a holmikat, hogy el ne égjenek. Ha akarod, mindent viszszahozunk." Az ezredes ámult, sápadozott, toporzékolt. Ilyen a nép. Megfoghatatlan. Kiismerhetetlen. Érthetetlen. Most elhallgat, vár. Végül idéz: — Oroszországot nem lehet megérteni. Csak hinni lehet benne. Lámpagyújtás előtt vagyunk, entre chien et loup. Üldögélünk a félhomályban. Tűnődünk. Kosztolányi Dezső: Angol trikókelme különlegesség VARGA Kossuth Lajos-utca 11 és Petőfi Sándor u. 6.