Pesti Hírlap, 1927. december (49. évfolyam, 273-297. szám)
1927-12-07 / 278. szám
i ezt. Lehetetlen, hogy a nemzet égető problémáiról ne lehessen beszélni. Senki sem méltó a mandátumára, aki ilyen körülmények között képviselő akar maradni. (Helyeslés balról.) Peyer Károly szocialista hozzájárul Gömbös indítványához, mert szükséges, hogy az egyesülési és gyülekezési jog kérdése a Ház elé kerüljön. A rendőrség ma már nemcsak azt a jogot veszi magának, hogy megbírálja a gyűlés napirendjét, hanem a felszólaló személyét is kijelöli. (Rassay: Legközelebb ő adja a szónokot!) Friedrich István keresztény ellenzéki kijelenti, hogy a ma divó rendszer tovább nem tartható. Most már olyan is megtörténik, hogy Wolff Károly nem beszélhet Győrött úgy, ahogy az ő szivelelke sugallja. Rassay: Ma nekünk, holnap nektek! Friedrich: Valósággal III. osztályú polgárnak érzi magát, mint keresztény ellenzéki politikus. Nincs lehetősége a felszólaláshoz! (Zaj jobbról: Nem is jelentkezik!) Ez a Ház légüres térben lebeg s én az önök csendjét és boldog emésztését nem akarom megzavarni. Simon András: Mikor szenzációról van szó, akkor tele van a Ház! Rassay: A kormányt támogatók 95 százalékban vannak, megtelíthetnék a Házat. Friedrich: Fáradjanak a főváros közgyűlési termébe és nézzék meg ott a vitákat, a telt házakat, a bizottsági tárgyalásokat. (Peyer: Pedig senki sem kap fizetést a munkájáért!) A múltkor az osztrák parlamentben államférfiak nyilatkoztak arról, hogy az igen t. kormány véglegesen lemondott Nyugat-Magyarország területéről. Most azt halljuk hogy a többi részekről is örökre lemondott. Lehet, hogy nem is igaz! Almássy László: Persze, hogy nem igaz! Friedrich: Akkor az igen t. kormány mért nem nyilatkozik itt? Rossz néven veszik, hogy nem járok ide a parlamentbe gyakran. Miért járjak? Elolvasom amit az önök miniszterei mondanak. Mit gondolnak, olyan nagy öröm ellenzékinek lenni Magyarországon? Nem volna jobb a többség lágy ölében nyugodtan nézni azt a hatalmas, boldog konszolidációt, amikor minden repedez a boldogságtól? Kimondom, bár tudom, hogy önök fel fognak háborodni, fáj, amikor látom, hogy a szomszédos államokban az egyéni jog tekintetében bizony-bizony differenciák vannak a mi állapotainkkal szemben. Farkas Géza: Hogyan lehet ilyet mondani a magyar parlamentben? Még sem járja, hogy ilyeneket beszél! (Nagy zaj.) Tankovich János: A képviselő úr izgatni akar ez ilyen beszéddel! Friedrich: Az igazság fáj önnek. (Nagy zaj.) Akármennyire háborognak, állítom, hogy én ezzel a kisantant mellett nem csinálok propagandát, ezt a képviselő urak maguk sem hiszik Megszállott területen a magyar képviselők igenis felszólalnak a népgyűléseken és a Házban Trianon ellen és Magyarországon nem lehet Trianon ellen felszólalni. Simon András: Itt is fel lehet szólalni! Esztergályos: Ha a fogalmazó úr megengedi! (Folytonos nagy zaj.) Frick: Méltóztassanak higgadtságukat és nyugalmukat megőrizni! Farkas Géza: Igazán nehéz megtenni! Rassay: De ez úgy van, ahogy Friedrich mondja! Itt vannak az esetek: Kaposvár, Miskolc, Győr, magunkról nem is beszélünk! Friedrich: Nem a kisantantról van szó, hanem arról hogy mi magyar ellenzéki képviselők, követeljük azt a jogot, hogy a népgyűléseken úgy beszélhessünk felelősség mellett a törvény keretein belül, ahogy jónak látjuk és nem úgy, ahogy a rendőrtisztviselők azt nekünk diktálják Ha ezt nem teszik önök magukévá, úgyis hiába minden. Elfogadja az elnök napirendi javaslatát. (Derültség.) Wölfl Károly: Amikor hozzájárul az elnök javaslatához, nem mulaszthatja el az alkalmat, hogy pártja nevében bizonyos megjegyzéseket ne tegyen. 'I'U 1 ['| sok betegség zárt kapura pasztillált a benyomuló kórokozókat ártalmatlanná teszik és így jól megvédnek súlyos betegségektől, mint torokgyulladás és főleg a rettenet spanyolnáthától. Minden gyógyszertárban kaphatók. ügyeljünk mindig _ eredeti csomagolásra ! xi»^ Lehetséges-e a népgyűléseken a trianoni békeszerződésről és lord Rothermere akciójáról beszélni, igen, vagy nem? Felkiáltások Jobbról: Igen! Felkiáltások balról: Gyakorlatilag nem! Wolff: Pedig ebben a kérdésben a magyar parlamentben csak egyhangúság állhat fenn. A törvények szentek és sérthetetlenek. De minden állampolgárnak joga van véleményét törvényes keretekben kifejezésre juttatni. Az is kétségtelen, hogy — ha a magyar állam hivatalos képviselete bizonyos békeszerződések tekintetében a kényszer jegyében intézkedni kénytelen volt — a magyar társadalom utolsó csepp véréig áll amellett a felfogás mellett, hogy ő pedig nem fog belenyugodni semmiféle békeszerződésbe (Taps jobbról.) és nem fogja elhallgatni azokat az érzéseit azokkal szemben, amik az etikai igazsággal és a történelmi hagyományokkal homlokegyenest ellenkeznek. (Taps.) Tudom, hogy a felelős államférfiak ajkára lakatot tesznek a külpolitikai érdekek, de én mégsem tudok olyan külpolitikai érdekekről, vagy konkrétumokról, amelyek indokolnák, hogy a magyar társadalom lelkének feljajdulását elnyomják. Koncedálom, hogy vannak olyan tárgyalások egyes megállapodások érdekében, amelyek bizonyos regardot kívánnak, de olyan optáns pert, mely miatt a magyar társadalomnak le kell mondania arról a jogáról, hogy a trianoni békeszerződés ellen mindig és minden körülmények között felemelje tiltakozó szavát, én a magam részéről nem ismerek. (Zaj jobbról: Nem is lehet! Nem is akarjuk!) Itt a nemzet egyetemének érdekeiről van szó, nekünk, társadalmi egyesületek vezetőinek és a magyar képviselőház tagjainak nem tilthatja meg semmiféle kormányintézkedés hogy népgyűléseken elmondhassuk, ami a szívünket nyomja, amit szabadon elmondhatnak a lordok házában. Nem tudok elképzelni olyan külpolitikai érdeket, amely a társadalomnak elnémítását szükségessé és lehetségessé tenné. Oda kell kiáltani Genfnek, hogy miként állíthatják heyre Európa gazdasági egyensúlyát. Lehetetlen, hogy ne beszéljünk arról, hogy mi a gazdasági helyzet helyreállításának módja, az összes békeszerződések azonnali reviderálása. (Úgy van!) Ezt akartam elmondani Győrött is, de közölte velem a rendezőség, hogy a rendőrség szerint mindenről beszélhetek, csak a numerus claususról és a Rothermere-féle akcióról nem.. Bródy: Tessék most tapsolni! Farkas Géza: Minden rendőri tilalomért nem lehet minket felelőssé tenni. (Zaj.) Wolff Károly: Egy erős nemzeti érzéstől telített társadalom kialakulása csak akkor lehetséges, ha érzésvilágára nem raknak bilincset. És csak egy erős, érzéseinek és véleményének nyilvánításában szabad társadalom fogja tudni támogatni a kormányt azon az úton, amely kell, hogy vezessen azon állandó jogos törekvés útján, hogy visszaszerezze nekünk Nagy-Magyarországot. (Élénk helyeslés.) És mi a feltámadás útjának veszélyeztetését látjuk ezekben a parancsokban. Pesthy Pál igazságügyminiszter: T. képviselőház! Én megértek minden törekvést és minden politikai munkát abból a célból, hogy egy társadalmi és nemzeti egységes fölfogást munkáljunk ki. De nem értem meg azt az eszközt, amelylyel az igent, ellenzéki urak ezt kimunkálni akarják. (Zaj.) Mert sértegetéssel, bántással alig hiszem, hogy ez a cél elérhető lenne. (Zaj balról.) Rassay Károly: Mimózák! Pesthy: Én magának a kérdésnek lényegére nézve nem kívánok nyilatkozni, csupán arra nézve, amit Friedrich hangoztatott, hogy t. i. ez a párt elvesztette künn a talaját. (Nagy zaj.) Amilyen jussa van az igen t. képviselő úrnak az ellenkező megállapításához, épen olyan jussunk van nekünk, akik künn járunk a népünk között (Baracs Marcell: Vadászni!), akik ismerjük annak minden fájdalmát, minden érzését és minden törekvését, megállapítani azt, hogy mi ennek a politikának az útján a mi népünk felfogása szerint igenis helyes úton haladunk. (Úgy van!) Megengedem, hogy egyének, rétegek felfogásának ez nem felel meg, de hogy a magyarság zöménél az a politika, az az előrelátás és bölcseség, amely által a kormány irányíttatik, igenis, helyesléssel találkozik. Ezt én olyan jussal állíthatom, mint a képviselő úr az ellenkezőjét állította. (Úgy van!) Gömbösnek azt az állítását, hogy ez a tisztes párt és ez az érdemes párt a kormány kezelése szempontjából quantito negligable — a párt nevében el nem fogadhatom,» ezt az inszinuációt vissza kell utasítanom (Élénk helyeslés jobbról.), mert ez a párt öntudatosan, önérzetesen ismerte meg azokat a célokat és minden egyes célt megismerve, amelynek érdekében a kormány dolgozik, áll a kormány mögött. (Úgy van!) Aki azt az egységes nemzeti érzést és egységes társadalmi hangulatot ki akarja munkálni, ezt törvényes korlátok között csinálja. (Helyeslés.) Ha pedig valaki ezzel szembehelyezkedik, szembe fogja találni magával az ország törvényes kormányának hatalmát. (Élénk helyeslés.) A Ház az elnöki napirendet elfogadta. Friedrich szólt még félreértett szavai helyreigazítása címén. Azt nem mondta, hogy az egységespárt mögött nem áll a nemzet többsége. Egyébként tudomásul veszi, hogy a miniszter nekik nem adott érdembeli választ. Ebből csak azt látja, hogy a rendszert fenn akarják tartani. Egy párizsi irodalmi szalon fejtájára. Párizs, december. (A Pesti Hírlap tudósítójától.) Emlékiratokat, híres, nagy emberek följegyzéseit kell végigböngészni és akkor megtudjuk annak a párizsi bérháznak a históriáját, amely előtt e szürke, ködös téli napok egyikén hatalmas bútorszálató autók állottak meg. Költözködés. Ez a zűrzavaros állapot normális körülmények között sem érdekelhet senkit — legfeljebb azt, aki költözködik —, ebben az esetben azonban már azt sem. Ezeknek a bútoroknak, képeknek, dísztárgyaknak tulajdonosa már befejezte színpompás, gazdag életét mielőtt vándorútra keltek volna e gazdag élet halomra gyűjtött emlékei. A járókelők is épen hogy rápillantanak a poros, pókhálós, selyemhuzatos szalongarnitúrára, a kicsorbult nippekre, az expeditőrök pedig csak annyit tudnak, hogy innen a boulevard Poissoniére 23-as számú házától az árverési csarnokba kell menniök, ott lerakják a bútorokat, képeket, a márvány és gipsz szobrokat és ezzel missziójuk véget ért. Ami ezután következik, az már nem tartozik reájuk. Az ember akkor megnézi a házat. Azon sincs semmi érdekesség. Olyan komor, szürke bérház, mint a többi itt a grand-boulevardon., A ház, a szürke, komor bérház hallgat, emlékiratok, régi sárga papirosok megfakult írásai azonban elmondják, hogy volt idő, — Gambetta volt akkor a francián, királya! — amikor e ház kőlépcsőjén, az első és második emeleten, megfordult egész Párizs. Két fenomenális francia asszony lakott itt, akik irodalmat és politikát irányítottak, akiknek szalonjait találóan nevezték el a tudományos akadémiák fiókintézeteinek. Az első emeleten Madame Adam lakott, a másodikon Madame de Rute. A második császárság végén és a harmadik köztársaság elején e két asszony szalonjában tervezett és alkotott író, muzsikus, államférfiú, művész. Verescsekin itt tartotta konferenciáit a művészetekről, Ducondray itt szerzette görög és bretagne-i balladáit, Dumaine itt olvasta föl először Le vieux Vagabond-ját és a Comédie Française aktorai itt játszották először klasszikus szerepeiket. E két asszony szalonjában megfordult minden politikus Gambettától Ponchelle-ig, minden író és művész Henry Houssayet-öl Alphonse Daudet-ig, később Paul Bourget-től Pierre Loti-ig. Madame Adam, akinek Pierre Lotival folytatott és azóta már nyilvánosságra hozott levelezése igazi irodalmi csemege, — alapította meg a ma is híres irodalmi folyóiratot, a Nouvelle Revue-t. Színes, gazdag irodalmi és politikai élet folyt itt ebben a szürke bérházban , amikor az örök enyészet dermesztő szele betáncolt e két szalon ablakán, amikor ez a két nagyszerű asszony örökre itthagyta barátait, a vendégsereg nem sokáig maradt úrnő nélkül. Jött egy asszony, akiről addig senki sem tudta, hogy van, jött egy asszony, aki beült egy kihűlni készülő szalonba, fölfrissítette a virágokat és egy napon már ismét együtt volt ebben a szalonban Párizs irodalma és művészete. Ezt az asszonyt Madame Decari-nak hívták. Egy jelentéktelen vidéki kis fiskális felesége volt. Hogyan csinálta, senki sem tudja még ma sem. Jött, megjelent, tudása, szépsége mindenkit meghódított. Barátokat, bizalmasokat szerzett a világ minden nációjában, császárok és királyok palotáinak ajtai nyíltak meg előtte és otthon volt a világ minden fővárosában. Néha megközelíthetetlen volt, mint egy hercegnő, majd félmeztelenül táncolt tizedrangú mulatóhelyek színpadán. Néha közönséges volt, néha szimpla, mint egy kis fiskális felesége, hogy azután utána tudásával kápráztassa el hallgatóit. Államférfiak ültek az asztala körül. A világháború legborzalmasabb napjai voltak. Az emberek még lelkesedéssel tudtak élni és győzelmeket mámorosan ünnepelni. A vidéki fiskális felesége a francia államférfiak előtt ekkor tette ezt a kijelentést: — Kedves barátaim, inkább ültessenek önök kendert, mint borostyánt, mert a kábulat nem fog sokáig tartani és önöknek több emberük lesz, akit fel kell akasztatni, mint megkoronázni. Hetven éves korában úgy öltözködött, mint egy huszonöt éves asszony. Ezt is megbocsátották neki, mert szerették. ... A boulevard Poissoniére 23-68 számú bérházának ő volt utolsó nagystílű asszonya. Lukásdij , melynek berendezése épen olyan extravagáns volt, mint gazdájának élete, — évek során át elhagyatott volt Most dobra került belőle minden érték és az egykor hires irodalmi és művészeti szalon falai közé bevonulnak egy életbiztosító társaság hivatalnoka. PESTI HIRLAP 1927. december 6., ked. A * MI CSAK RÉTHY CUKORKÁT! KÉRJEN!