Pesti Hírlap, 1928. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-01 / 1. szám
mpt XPIETÉSI ÁR^K: jg. h ir» » P^nce I^dAvi* 10 pUngf KjÁllér Egy« szArakpályaudvaron 'if 16 j.-r. vasárnap 35 fii . Külf dön afi elő etési 41 kf»rig.i Megrázó, de szinte groteszk volt a gondolat, mellyel Márkus Miksa kollégánk, a magyar újságíró egyesület elnöke, a Hoitsy Pál temetésén karácsony másodnapján, szép búcsúztató beszédét befejezte. Azt mondotta: Nemn mondom, hogy pihenj békében, mert tudom, a sirban sem lehet pihenésed, mig a hasai föld, mely eltakar, csonka marad. Groteszk gondolat, nem kivánni halott embernek békés pihenést, mikor a sirba eresztjük. Megrázó, mert azt jelenti: hát a hajszolt és zaklatott élők mellett Magyarországon már a halottaknak sineRon ]. Jienéee? Nem kell-e azt mondanunk, hogy valóban, nincsen. Mert van-e egy zuera ennek^T"^55^ nak, ahol a magya« nemzeteiben, haltak meg vitéz magyarok. Van e egy röge, amelyre nete hullott a vérök? Van-e ország, melyik a történet gazdagabb volna mártírokkal, mint a mienk! Hiszen hosszú századokon, ezer évenes ismét megújult a harc, amelyben nem dicsőségért, nem zsákmányért, nem zsoldért „hullottak el legjobbjaink", hanem a magyarság élet-halál harcáért, irtó háborúk újultak meg ellenünk s a béke fegyverei is pusztításunkra szolgáiltak századokon át. Ezért nem lesz pihenése Hoitsy Pálnak se, Harkwp Miksa merész mondata szerint. Ezért, nincs piherje ott annak, aki mostanában hal IRTA: RÁKOS JENŐ meg. Mert nekünk, a Nemzetnek, szüksége van halottaira is. Megújul Csaba királyfi regéje: számítunk ezer év vitéz halottaira, hogy eljöjjenek, mikor az óra ütni fog. Meg kell mozdulnia minden porszemnek, amely magyar testből lett. Meg kell mozdulniok a csontoknak a földben, melyek még el nem porladtak. Meg kell mozdulniok a honfoglalóktól kezdve a ma sírba térő hazafiig mindenkinek, mert nincsen helye sem a földben, sem a föld felett az olyan magyarnak, aki pihenésre gondol addig, amig a munka elvégezve nincs. " Ilyen gondolatokkal lőnek át Szilveszter éjjelen az uj esztendőbe. Búcsuzom a régitől, köszöntöm az ujat. Harag írelért, sőt engesztelődött lélekkel adom at párujel évet a multiSíik. Igaz, n^rr, vjirtam tőleemirtit, mert a mi Ijfejufiknak »emn efly esztendő az «mE&ága.J^I ej jön egy, amely magával hozza « betJfi^j^ pillanatát. 1927-re két okból gondolok,. a* ' érzései, mikor leveszom tőle. eg^ hogy mikor az egész világon ugyszó.^ vizek gigsöpörtek az elemi csapások, uá's^z)rófák és szélvészek, földrengés és t'.jj Wm.'m ' ' ezek. a nem befolyásolható és nem k^ ható hatalmak a mi Magyarorgszág mintha szinte kíméletesek voltak. Bízdivíst'',, én az elemek is azt gondolták volna: mi bántsuk nek a szegeny nemzetnek eleg még mi is. Az elegek emberségesebbek, mint az emberek, ak^ békét diktálnak. Ez persze negatív kedv^g^ amelyben részesültünk. De van egy pozitív is, melyet föl fog jegyezni a történelem s ezt hívják Rothermere-nek. Eb pedig csodálatos, ez mesébe jöó történet Hiszen' Ott feküdtünk, most Szvíft Jonatán (full!foer bácsit; ott feküdtünk elterülve, a földön s liliputi törpék ezer és egy szállal fontak wc, !vööztek és eövekelik 1, v mozdulatlansagba, tétlenségbe benőnket. Az emberekben J3 a gunj'v mint a szánalom irántunk, nem is leélni. «dorn, kánjaim ' elmennünk n Éau.ii*'^^ os Tla'lt. Hányszor*mngtak belénk, h|fimfft JTM1 ek arcul, Lárig^pr jártak a vttf^'«"' .'J^. mázva szilaj táncot ki"»kilötunk?,' luv.tiz^;1" egyszer megbotlottunk. Nem volt, nem esett az egész világon egy szó rólunk, csak ha gúnyolni, kisebbíteni, ha rágalmazni lehetett bennünket. És akkor egyszerre — nem is tudom milyen befolyás vagy sugallat vagy ötlet, vagy véletlen által indítva — kiáll egy idegen a világ elé, oly ponton, ahonnan mindenkinek meg kellett a szavát hallania, kiáll és megszólal tudtunk nélkül, egy uj Szent György-lovag Tapasz. Irta Bibó Lajos. A mindenható miniszter Bártfay kegyelmes úr feküdt álmából. Ijedten csavarta fel a villanylám-Tílos mély sóhajtás fakadt fel a melléből, amikor kétsz bevonhatatlanul megállapította, hogy az a szörnyüséges (ki ), amely közel két óráig kínozta és fojtogató, csak álom volt és nem kell semmiféle veszedeleitől tartania. Az eset,ami vele álmában történ , nem volt valami rendkívüli dolog, mindössze FZ*. álmának hogy az egyik alantasa kihivó módon is szemtelfesül viselkedett vele. Az incidens azért hatott reá ki,„san, mert álmában épen arról morfondírozott, hogy hivatalában meglazult a fegyelem és alantasai nm. bánnak ele azzal a tisztelettel, amely őt jogosan nemltette és nem remegtek többé annak a méltóságnak a láttára, amely hivatalosan lényéből maradt. Alndezt kirndta természetesen s miután meggyőződött, hogy a szobájában az ágyban fekszik s epreszep bizonyos az esti bankett feküdte meg a gyomrát, befodut a falnak és öt perc múlva ismét vidáman hortyogot. Reggel a zenés időben ébredt, kipihenve, duzzanó emelet fütyörészett röltözködéshez. Először az utcán jutott eszéb a k különös álom. Elhessegette magától a visszatérő gondejitokat és könnyed lép• lTWj^'Cm hetykeséggel sietett a min ^énum ele A hataraasi komor épület kapujaszobásat köszöntött' hódolatteljes alázattal. A SZTl Wv'- 1:1,Ue ka'Prát' Gátját és az aszm« előtt« araU&,mi az 4énti Kép e'^^it SLm * 87' amkor a ka*un belépett s a portás, mepillantv őt, m., mr^najtással üdvözölte. - , ! ' 1 ~ tűnődött, - A portás még m Hoszonör-ilyen tiszteit teljest! Az allamtitkár!Hétfalussyött be a szobába. ^erv,tsz, hjydmes uram'* ... - üdvözölte. — Szervusz! V államtitkár leült. _ kezdte. — Kérlet, szépen, kegyelmes ura.. . . .! -vv nvél-' — Ennek a Kovácsnak az ügyét már valaho^, azza] be kellene ir.i. Tegnap is fent járt lálam é:(1)ent. fenyegetőzött, 'logy interpelláltatni fog a parlamégben. Természetesen kidobtam. Később azonbanneg egyszer átnézten azokat a bizonyos altákat és győződtem, hogy Kovácsnak teljes mértékben van ,és a szeremsétlen joggal követelődzik. KíilV A kegyelmes ur államtitkárt figylte, az nős, futott át rajta, milyen furcsán be^* ' ember. Ugy állitja be a • dolfrot, minikl 6 lenne " felelős azért, am* K vácfflal történt. -s,mi mondta ugyan, a hangja azonban elárulta, í!.P.' öt okozra a várható kellemetln kötkezmény'tert- D.célzett az egész egy jelentéktelen ügy, ami' 511 osztályvezető a saját hatáskörében is elintézheti "Mna, mit akar tehát hétfalussy tőle — Intézzétek el ! szólt - ahogy jónak látjátok, azután pedig gyerett hozzánk — Helyes — felelte Hétfabissy é s eltávozott. A kegyel.^s u: darabig várt, aaitán az ajtóhoz ment, hogy kiszóljon a titkárnénak. Az ajtót kinyitva^ a: előszobában az egyik miai^atefei tanácsost pillantotta meg, aki hátt.r tévél ftz asztal sarkán ült és élénk beszélgetéttbe mieiilt a titkárral. Nem vették észre, hogy aj ajtó ki(iyil, igy meg sem fordultak. . A kegyelmes ur pillanatigvárt,azután zajtalanul betette .iz ajtót. Az a\alaklíz mwvV^s g,-ondolkozni kezdett: — Mi történt itt? — kérdezte magától. — Ellen vagyok-e, vagy még mindig álmodom? . . • Vagy az volt a valóság, amit álmodtan. Akárhogyan is vár.S kétségtelen, hogy a portás nek,i úgy köszönt, mint máskor, a Hétfalussy szavaiban burkolt fenyegetés volt, ezek pedig ott kint úgy viselkednek, mintha valami kurtakocsmában lennének. Hm. Megtapogatta a pulzusát, rendeseni vftj't Megvizsgálta a szobát. Valamennyhyn bútora helyet volt..Az ablaktól kétszer az íjtóiji sétált és hangosat számolta a lépéseket. — Nincs semmi bajom — állapította meg. — ..'. érzékeim teljes birtokában vagyok. Következésképen nem képzelődöm. A dolgok helyes megítélésében tehát semmi sem befolyásolt.Kintről hangos nevetés hallatszott. Csöngetett. A titkár nagy robajjal szakította fel az ajtót. — Parancs, kegyelmes uram? A kegyelmes úr összeráncolta a homlskát száraz hangon mondotta: — Gáspárt. — Igenis. »* A titkár szaladt és a nagy sietesben W»ia mögött az ajtót A kegyelmes ur új* tett^«irkójában, először ijedtség, azut bant fel benne. íme ujabb bizonyíték, vedett Az minisztérium megb egyszerűés ki 11N árnak kezdeni ve) % \ titkST vis: -^ajött és jelentett üzeni* hogy feT«%l i«iht fog. — Mi az, hogy azonnal? - Innen kegyelmes ur a titkárra. A titkár nem értette a . . vett a kegyelme*? úrra. — Nekem ne azon k' gyelmes ur —, hanem nöság ez? A titkárnak lei már rohant is kifp!- Sót perc múlva x*. Bocseáss meg ke'qjs mes vn'az' asztal előttt. — A, kegyelme _ Ne csengi Gáspár el?áp. — De kegyelt ~ Hagyd, kéri tudjam végre, mi Vt # 'Gáspár Mterre a' kezében leví' á^ac jr~'f&^P^p * — El fy' ftHrtAgfeá g na» tóWteS 16.474) SZÁM JANUÁH FOKIADÓHIVATALJ mos ca. ut 78 TM VI] Erzsibe), kr« ; Pj^ íok: l Kr 8zt ir.<( krt n , Ma'rit krt 5/1- rj., íö-u. 2;i VI AmlrAíwi „' t. V'IU ftAJinozi ni a. 'j[>e8t IstvAn Bt I M <ispe3t Kn-wuth tf, íj