Pesti Hírlap, 1928. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-01 / 1. szám

mpt XPIETÉSI ÁR^K: jg. h ir» » P^nce I^dAvi* 10 pUngf KjÁllér Egy« szAra­kpályaudvaron 'if 16 j.-r. vasárnap 35 fii . Külf dön afi elő etési 41 kf­­»rig.i Megrázó, de szinte groteszk volt a gon­dolat, mellyel Márkus Miksa kollégánk, a ma­gyar újságíró egyesület elnöke, a Hoitsy Pál temetésén karácsony másodnapján, szép bú­csúztató beszédét befejezte. Azt mondotta: N­emn mondom, hogy pihenj békében, mert tu­dom, a sirban sem lehet pihenésed, mig a ha­sai föld, mely eltakar, csonka marad. Groteszk gondolat, nem kivánni halott embernek békés pihenést, mikor a sirba eresztjük. Megrázó, mert azt jelenti: hát a hajszolt és zaklatott élők mellett Magyarországon már a halottaknak sin­eRon ]. Jienéee? Nem kell-e azt mondanunk, hogy valóban, nincsen. Mert van-e egy zuera ennek^T"^55^ nak, ahol a magya« nemzeteiben, haltak meg vitéz magyarok. Van e e­gy röge, amelyre nete hullott a vérök? Van-e ország, melyi­k a tör­ténet­­ gazdagabb volna mártírokkal, mint a mienk! Hiszen hosszú századokon, ezer éven­­­es ismét megújult a harc, a­melyben nem dicsőségért, nem zsákmányért,­­ nem zsoldért „hullottak el legjobbjaink", ha­nem a magyarság élet-halál harcáért, irtó há­borúk újultak meg ellenünk s a béke fegyve­rei is pusztításunkra szolgáiltak századokon át. Ezért nem lesz pihenése Hoitsy Pálnak se, Harkwp Miksa merész mondata szerint. Ezért, nincs piherje ott annak, aki mostanában hal IRTA: RÁKOS­ JENŐ meg. Mert nekü­nk, a Nemzetnek, szüksége van halottaira is. Megújul Csaba királyfi regéje: számítunk ezer év vitéz halottaira, hogy eljöj­jenek, mikor az óra ütni fog. Meg kell mozdul­nia minden porszemnek, amely magyar testből lett. Meg kell mozdulniok a csontoknak a föld­ben, melyek még el nem porladtak. Meg kell mozdulniok a honfoglalóktól kezdve a ma sírba térő hazafiig mindenkinek, mert nincsen helye sem a földben, sem a föld felett az olyan ma­gyarnak, aki pihenésre gondol addig, a­mig a munka elvégezve nincs. " Ilyen gondolatokkal lőnek át Szilveszter éjjelen az uj esztendőbe. Búcsuzom a régitől, köszöntöm az ujat. Harag írelért, sőt engeszte­lődött lélekkel adom at p­­árujel évet a mult­iSíik. Igaz, n^rr, vjirtam tőle­­emirtit, mert a mi Ijfejufiknak »emn efly esztendő az «mE&ága.J^I ej jön egy, amely magával hozza « betJfi^j^ pillanatát. 1927-re két okból gondolok,. a* ' érzései, mikor leves­zom tőle. eg^ hogy mikor az egész világon ugyszó.^ vizek gigsöpörtek az elemi csapások, uá's^z)rófák és szélvészek, földrengés és t'.jj Wm.'m ' ' ezek. a nem befolyásolható és nem k^ ható hatalmak a mi Magyarorgszág mintha szinte kíméletesek voltak. Bízdivíst'',, én az elemek is azt gondolták volna: mi bántsuk nek a szegeny nemzetnek eleg még mi is. Az elegek emberségesebbek, mint az emberek, ak^ békét diktálnak. Ez persze negatív kedv^g^ amelyben részesültünk. De van egy pozitív is, melyet föl fog jegyezni a történelem s ezt hívják Rothermere-nek. Eb pedig csodálatos, ez mesébe jöó tör­ténet Hiszen' Ott feküdtünk, most­ Szvíft Jo­natán (full!foer bácsit;­ ott feküdtünk elterülve, a földön s­­ liliputi­ törpék ezer és egy szállal fontak wc, !vööztek és eövekelik 1­, v mozdu­latlansagba, tétlenségbe benőnket. Az em­berekben J3 a gunj'v mint a szánalom irántunk, nem is leélni. «dorn, kánjaim ' elmennünk n Éau.ii*'^^ os Tla'lt. Hányszor*mngtak belénk, h|fimfft JTM1 ek arcul, Lárig^pr jártak a vttf^'«"' .'J^. mázva szilaj táncot ki"»k­ilötunk?,' luv.tiz^;1" egyszer megbotlottunk. Nem volt, nem­ esett az egész világon egy szó rólunk, csak ha gú­nyolni, kisebbíteni, ha rágalmazni lehetett bennünket. És akkor egyszerre — nem is­ tu­dom milyen befolyás vagy sugallat­ vagy ötlet, vagy véletlen által indítva — kiáll egy idegen a világ elé, oly ponton, ahonnan mindenkinek meg kellett a szavát hallania, kiáll és megszó­lal tudtunk nélkül, egy uj Szent György-lovag Tapasz. Irta­­ Bibó Lajos. A mindenható miniszter Bártfay kegyelmes úr fek­üdt álmából. Ijedten csavarta fel a villanylám-Tíl­os mély sóhajtás fakadt fel a melléből, amikor kétsz­ bevonhatatlanul megállapította, hogy az a szörnyüséges (ki ), amely köz­el két óráig kínozta és fojtogató, csak álom volt és n­em kell semmiféle ve­szedelei­től tartania. Az eset,­­ami vele álmában tör­tén , nem volt valami rendkívüli dolog, mindössze FZ*. álmának hogy az egyik alantasa kihivó módon is szemtelfesül viselkedett vele­. Az incidens azért ha­tott reá ki,„san, mert álmában épen arról morfon­dírozott, hogy hivatalában meglazult a fegyelem és alantasai nm. bánnak e­le azzal a tisztelettel, amely őt jogosan nem­ltette és nem remegtek többé annak a méltóságnak a láttára, amely hivatalosan lényé­ből m­aradt. Alndezt kirndta természetesen s miután meg­győződött, hogy a szobájában az ágyban fekszik s epreszep bizonyos a­­z esti bankett feküdte meg a gyomrát,­­ befo­du­t a fal­na­­k és öt perc múlva is­mét vidáman hortyogot. Reggel a zenés időben ébredt, kipihenve, duz­zanó em­el­et fütyörészett r­­­öltözködéshez. Először az utcán jutott eszéb­ a k külö­nös álom. Elhessegette magától a visszatérő gondejitokat­ és könnyed lép­• lTWj^'Cm hetykeséggel sietett a mi­n ^énum ele A hataraasi komor épület kapuja­szobásat­­ köszöntött' hódolatteljes alázattal. A SZTl Wv'- 1:1,Ue ka'Pr­át' Gátját és az asz­m« előtt« araU&,m­i az 4énti Kép e'^^it SLm * 87' amkor a ka*un belépett s a portás, mepillantv őt, m.­, mr^najtással üdvözölte. - , ! ' 1 ~ tűnődött, - A portás még m Hoszon­ör-ilyen tiszteit teljest! Az allamtitkár!Hétfalussy­ött be a szobába. ^erv,tsz, hjydmes uram'* ... - üdvözölte. — Szervusz! V­­ államtitkár leült. _ kezdte. — Kérlet, szépen, kegyelmes ura.. . . .! -vv nvél-' — Ennek a Kovácsnak az ügyét már valaho^, azza] be kellene i­r.i. Tegnap is fent járt lálam é:(1)ent. fenyegetőzött, 'logy interpelláltatni fog a parla­még­ben. Természetesen kidobtam. Később azonbann­eg egyszer átnézten azokat a bizonyos altákat és győződtem, hogy Kovácsnak teljes mértékben­­ van ,és a szeremsétlen joggal követelődzik. KíilV A kegyelmes ur államtitkárt figylte, az nős, futott át rajta, milyen furcsán be^* ' ember. Ugy állitja­ be a • dolfrot, minik­l 6 lenne " felelős azért, am* K vácfflal történt. -s­,m­i mondta ugyan, a hangja azonban elárulta, í!.P.' öt okozra a várható kellemetl­n kö­­tkezmény'tert- D.c­él­zett az egész egy jelentéktelen ügy, ami' 511 osztályvezető a saját hatáskörében is elintézheti "Mna, mit akar tehát hétfalussy tőle­ — Intézzétek el ! szólt - ahogy jónak látjátok, azután pedig gyere­tt hozzánk — Helyes — felelte Hétfabissy é s eltávozott. A kegyel.^s u: darabig várt, aaitán az ajtóhoz ment, hogy kiszóljon a titkárnénak. Az ajtót kinyitva^ a: előszobában az egyik miai^atefei tanácsost pillan­totta meg, aki hátt.­r tévé­l ftz asztal sar­kán ült és élénk beszélgetéttbe mieiilt a titkárral. Nem vették észre, hogy aj ajtó ki(iyil, igy meg sem fordultak. . A kegyelmes ur pillan­atig­­várt,­­azután zajta­lanul betette .iz ajtót. Az a\alaklíz mwvV^s g,-ondol­kozni kezdett: — Mi történt itt? — kérd­ezte magától. — El­len vagyok-e, vagy még mindig álmodom? . . • Vagy az volt a valóság, amit álmod­tan. Akárhogyan is vár.S kétségtelen, hogy a portás nek,i úgy köszönt, mint máskor, a Hétfalussy szavaiban burkolt fenyegetés volt, ezek pedig ott kint úgy v­iselkednek, mintha va­lami kurtakocsm­ában lennének.­­ Hm. Megtapogatta a pulzusát, rendeseni vftj't Megvizsgálta a szobát. Valamennyhyn­ bútor­a hely­et volt..Az ablaktól kétszer az íjtóiji sétált és hangosat számolta a lépéseket. — Nincs semmi bajom — állapította meg. — ..'. érzékeim teljes birtokában vagyok. Következésképen nem képzelődöm. A dolgok helyes megítélésében te­hát semmi sem befolyásolt.­Kintről hangos nevetés hallatszott. Csöngetett. A titkár nagy robajjal szakította fel az ajtót. — Parancs, kegyelmes uram? A kegyelmes úr összeráncolta a homl­skát száraz hangon mondotta: — Gáspárt. —­ Igenis. »* A titkár szaladt és a nagy sietesben W»ia mögött az ajtót A kegyelmes ur új* tett^«irkójában, először ijedtség, azut bant fel benne. íme ujabb bizonyíték, vedett Az minisztérium megb egyszerűés ki 11N árnak kezdeni ve) % \ titkST vis: -^ajött és jelentett üzeni* hogy feT«%l i«iht fog. — Mi az, hogy azonnal? - Inne­­n kegyelmes ur a titkárra. A titkár nem értette a . . vett a kegyelme*? úrra. — Nekem ne azon k­' gyelmes ur —, hanem nöság ez? A titkárnak lei már rohant is kifp!- Sót perc múlva x*. Bocseáss meg ke'qj­s mes vn'az' asztal előttt. — A, kegyelme _ Ne cs­engi Gáspár el?áp. — De kegyelt ~ Hagyd, kéri tudjam végre, mi Vt # 'Gáspár Mterre a' kezében leví' á^ac jr~'f&^P^p *­­ — El fy' ftHrtAgfeá g na» tóWteS 16.474) SZÁM JA­NUÁ­H FOKIADÓHIVATALJ mos ca. ut 78 TM VI] Erzsibe), kr« ; Pj^ íok: l Kr 8zt ir.<( krt n , Ma'rit krt 5/1- rj., íö-u. 2;i VI AmlrAíwi „' t. V'IU ftAJinozi ni a. 'j[>e8t IstvAn Bt I M <ispe3t Kn-wuth tf, íj

Next