Pesti Hírlap, 1928. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-08 / 6. szám

8 PESTI HIRLAP 1928 január 8., vasárnap. A kép állandóan változik, autók szágulda­nak, mérnök-tiszteket visznek, parancsot hoznak. Az út mentén tábori telefondrótot húznak. A katonai osztagok főhadiszállata Szemet községben van és in­nen adják a parancsot a többi községek utász és gya­logos osztagainak. Megáll az autónk. Egy cseh katona fut a kocsi elé, feltartja a kezét. — Nem szabad tovább menni... És az egész oszlopnak, amely utánunk követke­zik, megy a figyelmeztetés. — Halló! Emberek! megállni! Vérünk. Nem tudjuk mi az, úrrá lesz a bizony­talanság. A Duna felől égzengésszerű robaj. Há­ború! Az ember harca az elemekkel. Tovább akarunk menni, azt hisszük, hogy emiatt állítottak meg, de a cseh katona még nem enged. — Nem lehet még! A párás szürkületben valami furcsa különös kocsi jön velünk szemben. Két ló húzza. A kocsis mellett fekete zászló leng. Jobbra-balra csendőrök menetelő sorfala között halad a gyász lobogós kocsi. Mi ez? — Leichenbegagnis? — kérdezi a berlini kolléga Valóban olyan, mintha temetés volna. Az autóval­ teljesen félre kell állni az útból. A gyászos kocsi húsz méternyire halad el mellettünk. Most már tudjuk mi az. Ekrazit! Így szállítják a robbantó anyagot egyik ve­szélyeztetett pontról a másikra. Igen fontos ez a nagy óvatosság. Rettenetes mennyi­ségű ekrazitot szállítottak ide az olmützi lőporraktár­ból. Azt mondják tíz vágón érkezett. Az autónk tovább fut, de ez a jelenet még sok­szor megismétlődik. Megállítják az autót és jön egy újabb, gyászlobogós kocsi Közben a Duna felől ál­landó jégrengés, a gyászlobogós kocsik tartalma re­peszti, szakítja az emeletes jégtorlaszt. Befutunk Szemes­ községbe. Ez Stanek ezredes főhadiszállása, innen osztogatják a parancsokat. Pontosan olyan, mint a harctér. Szekerek, autók, katonák, olyan forgalom, mint amilyet Szemet­ köz­ség valószínű még sohasem látott. Érdeklődni aka­runk az eddigi eredményről, de mindenütt kate­gorikus a válasz: — Sajnálom, nem nyilatkozhatunk ... katonák vagyunk... A robbantási terület közelébe sem szabad menni. Hosszú faggatásainkra azután elárulják, hogy a néhány nappal ezelőtt érkezett ekrazit leg­nagyobb részét elhasználták, de eredmény nincs. Az első robbantások teljesen kárba vesztek,­ mert a szétrepesztett jégtáblák néhány óra múlva ismét összefagytak és a kirobbantott rés a felülről jövő nyomás következtében eltűnt. Szemet és Gutor község között pedig olyan jég­mennyiség zsúfolódott össze, hogy itt még az ekrazit sem használ. Bős kisközségig, ahol a jégtorlasz egé­szen Gigászi méreteket ölt, el sem lehet jutni. A ber­lini kollegával megpróbálunk telefonon érintkezésbe lépni a bősi csendőrőrssel, de vonalzavar van, nem tudunk beszélni. Gutorban elmondják, hogy a bősi jégtorlasz munkálatai nehezen haladnak előre, eddig még a jégmennyiség főfészkét sem lehetett megtalálni és igy a mentési munkálatok teljesen a sötétben tapo­gatódznak Kint a jéggel és árral való küzdelem hadszinte­rén találkozunk a pozsonyi folyammérnökség helyet­tes főnökével, aki a következőket mondotta a pilla­natnyi helyzetről. — A Duna jege a vizet kinyomta a medréből. A szörnyű nyomás következtében a viz új utakat kere­sett. Most ezeknek a kijáratait kutatjuk. A jégtömeg mécs most is olyan méretű, hogy azt emberi erővel eltávolitani nem lehet. Jelenleg Pozsonyt, Eberhar­dot, sem a környéken fekvő községeket közvetlen veszély nem fenyeget. Ismétlem azonban, jelenleg. Pillanatnyilag ez a helyzet. Hogy mit hoz a követ­kező óra, azt nem tudom. A partokon aggódó arcok. Valóban senki sem tudja, mit hoz a következő óra. Egy percre mi is oda állunk, nézzük a jeget. Apró fekete pontok tarkázzák a fehér jégtáb­lákat Csak utászkatonák dolgoznak. Még így is nevetséges nézni az apró fekete pontokat az óriás méretű jégtáblák között, szinte meddőnek látszik a küzdelem. — Mindnyájan Isten kezében vagyunk — mond­ja egy öreg magyar a parton. Ebben az egy mondatban benne van minden. Nem lehet tömörebben kifejezni a jelenlegi helyzetet. Mi is, amikor szinte félig megfagyva befutunk autónk­kal a pozsonyi szálloda elé, ne­m tudunk mást felelni az odasereglő érdeklődőknek: — Mindnyájan Isten kezében vagyunk . . . László Aladár. Pozsony és Bős között nincs közvetlen árvízveszedelem­. A víz a közepes magasságon alul áll és sehol sem fagyott a meder fenekéig. Félhivatalosan jelentik: A tegnapi napilapokban riasztó hírek jelentek meg a Pozsony-környéki jég­viszonyokról, amelyek állítólag árvízkatasztrófák be­következését vonnák maguk után. Ezzel szemben a magyar királyi földmivelésügyi minisztérium Vízrajzi osztálya hvatalos jelentésekből megállapította, hogy az elmúlt öt nap alatt, vagyis folyó hó 3-ika és 7-ike között a Pozsony és Bécs kö­zött álló jég felső végén, Pozsonynál a vízállás: 308, 292, 298, 307, 335 cm., míg az alsó v­égén, Bősnél, illetve Dunaremeténél 312, 306, 308, 308, 318 cm. volt. Pozsonynál a vízállások 1­42 és 4- 179 cm. között, Dunaremeténél pedig 4-­144 és 605 között változnak. Ebből az következik, hogy Pozsonynál a közév víz­állás 360, Dunaremeténél pedig 315 fm­. A Duna jelenlegi vízállásai tehát mindkét helyen, vagyis az álló jéggel fedett Duna­szakasz mindkét végénél a közepes víz­szín alatt vannak. A vízemésztés folytonossága pedig azt bizonyítja, hogy a jelzett szaka­szon ezidőszerint fenékig érő torlasz nincsen. A Pozsonynál legutóbbi négy nap alatt jelent­kező, csekély mérvű, összesen 43 centiméteres áradás reményt ad arra, hog­y a különben is enyhülő idő a jégpáncélt meg­lazítja s így a jég elvonulását elősegíti. A víz és jég levonulásánál főtényező a nagy Duna medre. Ennek rendszeres fenntartását a békeszerző­dés az érdekelt parti államok közös feladatává tette és ezen fenntartás végrehajtásának ellenőrzését a Dunabizottság gyakorolja. A határszakaszon szüksé­ges szabályozási munkálatokat mindkét állam közös egyetértéssel és költséggel hajtja végre. Az árvízi hírszolgálat folytonosságát bizonyítja az a körülmény, hogy a fent közölt adatok a földmi­velésügyi minisztérium vízrajzi osztályához hiányta­lanul megérkeztek. Hasonló helyzet már 1909. évben is volt, anélkül, hogy a jég levonulása alkalmával nagyobb bajok keletkeztek volna. Természetesen a további időben bekövetkező áradá­sokat megjósolni sem ott, sem itt senkinek sincsen módjában. Pozsonyban ragyogó napsütésben, mozdulatlanul áll a jég a Dunán. Pozsony, jan. 7. Pozsonyban olvad. A hőmér­séklet, amely reggel 4 fok volt, a délelőtti órákban 6 fok Celsiusra emelkedett. Árvízveszedelen­t ez idő szerint nem forog fönn. A ragyogó napsütés ellen a jég mozdulatlanul áll a Dunán. A Dunaágakban a víz­állás némileg emelkedett. Erős szél fúj. A Duna Bajorországtól kezdődőleg lassan emelkedik. Pozsony, jan. 7. (Cseh Távirati Iroda.) A po­zsonyi vízrajzi hivatal január 6-iki jelentése szerint az enyhébb időjárás hatása alatt a Duna vízállása Pozsony mellett átlagosan 7 centiméterrel emelke­dett. Azon a szakaszon, ahol a jég összetorlódott, Dévény mellett, 14 centiméteres emelkedés után, a vízállás 192, Bősnél pedig, ahol az emelkedés 4 centi­méter, 289. Az összefüggő jégtömeg, amely Dévény­nél körülbelül 2­70 méteres és Pozsonynál 310 mé­teres vastagságú, Pozsony felett mintegy 33 kilomé­ternyire terjed, tehát a Fischamend melletti Orth községin él. Komáromból 8 órakor plusz 114 centiméteres vízállást jelentenek, ami a tegnapi vízállással szem­ben 16 centiméteres emelkedést jelent. A jég a folyó medrének mintegy egyharmad szélességében úszik. A bajorországi jégzajlás tegnap óta nem mutat változást A január 1-ről szóló jelentés szerint pénteken olvadni kezdett, miközben a hőmérséklet Pozsonyban a tegnap este órakor feljegyzett 0.1 Celsiusról éjfél­utáni két óráig 7.2 Celsiusra emelkedett. Utána a hő­mérséklet erősen emelkedő légnyomás mellett ismét plusz 3.7 Celsiusra esett vissza. Az olvadás következtében a Duna vízállása Bajorországban és Ausztriában 10 centiméterrel. Dé­vénynél 13 centiméterrel 205-re, Pozsonynál 21 centi­méterrel 335-re emelkedett. Bősnél reggel 7 óráig a vízállás 2 centiméterrel 291-re, Komáromnál 19 centi­méterrel 115-re esett. A torlódó jég ezzel Dévénynél 2.80 méterre, Pozsonynál pedig 3.20 méterre emelke­dett. Komáromnál és Komárom felett (a torlódási szakasz alatt), valamint Ausztriában a víz jégmentes. Az összefüggő jégtömeg Ausztriában 4 kilométerrel továbbterjed és Pozsony felett 29 kilométernyi hosz­szúságban Regelsbrunn községben túl terjed Bajor­országban 3 kilométerrel nőtt és Passaun felül 18 kilométernyire terjed. Az enyhe olvadásos idő, amely azonban csak az alacsonyabb fekvésű helyeken jelentkezett, a Felsődunán csak kismértékű vizállásemelkedést idézett elő. · EREDETI CSAK ELSŐRANGÚ MINŐSÉG ALPACCA MINDENÜTT KAPHATÓI ítéletidő Angolországban. Az orkánszerű vihar Londonban épületeket döntött romokba. Sok halott és sebesült. — A megáradt Themse egész város­negyedeket öntött el. — A viz behatolt a parlament épületébe is-London, jan. 7. Tegnap egész Angliában orkánszerű vihar tombolt, amely több helyen nehéz teherautókat fordított fel, épületeket döntött romba s több helyen meg­akadályozta a vasúti közlekedést is. A leomló épületek hat ember halálát okozták, a kisebb-nagyobb sérülések száma pedig igen jelentékeny. A vihar lecsillapodása után a Themse újból áradni kezdett, még­pedig ezúttal London belsőbb negyedeiben, a Westminster és a City alacsonyabb fekvésű utcáiban. Közvetlenül éjfél után a víz behatolt a parlament épületébe, amelynek egyik ter­rasza és főudvara ma hajnali egy óra óta víz alatt áll. A Themse-parti villamosköz­lekedést be kellett szüntetni. Több helyen a rendőrség és tűzoltóság mentette ki a há­zakból a be­szorultakat, akiket, mivel hajléktalanokká váltak, a kórházakban kellett elhelyezni. A Themse emberemlékezet óta nem ért el ily magasságot. London, jan. 7. A folyó lambethi oldalán a part jórésze víz alá került. A parlamentnél a víz elérte a nagy óratorony lábát. Az áradás a legtöbb bajt a Char­ing Crossnál és a Waterloo-hídnál okozta. A rakodóparton sorra álltak a „megfeneklett" és elha­gyott villamoskocsik. A Kleopatra Tűje körül kis víz­esések támadtak. A Black Friars közelében egy gya­korló hajó az utca magasságába került. A West­minster hídnál két oldalt a híd alatti átjárók négy lábnyira víz alatt vannak. London környékén, a hammersmithi­ híd közelében, a mélyebben fekvő ré­szek mind víz alá jutottak. London, jan. 7. Az a vihar, amely tegnap csak­nem egész Anglia és Írország felett dühöngött, a leg­utóbbi évek leghevesebb vihara volt, s különösen Anglia északkeleti részében pusztított, ahol a szél időnként az óránkénti 85 mérföldes sebességet is el­érte. Hat ember vesztette életét és százakra rúg a súlyos sebesültek száma. Rendkívül nagy az anyagi kár is. Számos utcát teljesen elzártak a kidöntött fák, amelyek több esetben autókra és omnibuszokba zuhantak. Vonatok is elakadtak. Nottingham­ban a szél számos ház tetejét elsodorta. A városban több mint húsz embert kellett kórházba szállítani. Belfast­ban lezuhant egy állvány, amelyen nyolc ember dol­gozott. A munkások negyven méter magasságból estek le és valamennyien súlyosan megsebesültek. Három közülük lábtörést szenvedett London, jan. 7. A Razmak gőzöst, amint a Til­bury dokkot elhagyta, a szél elsodorta. A gőzös ösz­szeütközött a Mooltan gőzössel és fedélzete megsé­rült. A vihar miatt Croydon és Párizs között be kel­lett szüntetni a repülőforgalmat. London, jan. 7 Az elmúlt éjjel a­­­hemse na­gyobb területeket árasztott el. Battersea, Poplar és Greenwich vidékén is Magában Londonban, ahol a parlamenti negyedek szintén víz alá kerültek, az ára-

Next