Pesti Hírlap, 1928. március (50. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-14 / 61. szám

352 PESTI HÍRLAP 1928. március 14., szerda. A hitel­kérdés rendezése. Szerdán, nyolcórás ülésen, megkezdi a Ház a költségvetés tárgyalását. A képviselőház ked­di ülésén elintézte a még napirenden levő összes kisebb javaslato­t­at, ugy ho£y szerdai ü­lésén már a költségve­tést veszi tárgy­a­­•­ alá nyol órás ülésen. Az­tán ötnapos szünetet kap a Ház és a jövő ked­den folytatja tanácskozásait. Zsitvay Tibor elnök vezette a tanácskozást. A Pé­nteken elfogadott javaslatok harmadszori olvasá­sa után így folytatta bejelentéseit: - Megilletődéssel jelentem, hogy a Ház adm­i­nnsztrációjának egyik vezető tisztviselője, Dessewffy Ar­i­sztid elnöki tanácsos, elhalálozott. (A képviselők b­íveikről felállanak.) Felelősségteljes tisztében, mint a ai képviselőház háznagyi hivatalának vezetője, nem o­­ktelen bürokratizmussal, hanem atyjától — aki hivatalában elődje és példaképe volt — öröklött ta­pintattal, körültekintéssel járva el, szeretetreméltó egyéniségének varázsával mindenkit megnyert, aki \T! · érintkezett. (Úgy van.) A törvényhozás szolgála­ta­i-ii negyedszázadot meghaladó tevékenységével. ••.-•·• érzem, kiérdemelte, hogy emléke a Ház jegyző­/•m­űvében örök illessék meg. (Élénk helyeslés.) Őrffy Imtt­e ismertette és ajánlotta elfogadásra az ipari záloglevelekről szóló javaslatot, amelynek úgy jogi, mint, közgazdasági, mint pedig hitelügyi,jelentősége igen nagy. Beck Lajos örömmel üdvözli a javaslatot, amely­­re évtizedek óta vár a középipar, hogy ezáltal hosz­szúb­ járatú kölcsönhöz jusson. Gróf Apponyi Albertet, aki közben a terembe lépett, a képviselők és minisz­terek felállással, tapssal és élénk éljenzéssel ünne­pelték genfi szereplése alkalmából. Beck: 60—70 az ilyen közipari vállalatok száma. Ezek közül nem egy új lendületre fog kapni, ha a természetének megfelelő hitelforrás megnyílik előtte. A törvényt, amely a gazdasági konszolidáció épüle­tét eggy új­ téglával erősíti, elfogadja. (Helyeslés.) Dencz Ákos: A magyar zálogleveleknek Angliá­ban és Amerikában való plaszirozása nemcsak a mezőgazdasági termelést lendítette fel, hanem az építőipari tevékenységet is. A hosszúlejáratú köl­csönre annál is inkább szüksége van a középipar­nak,­ mert eddig mostoha gyerm­eke volt a nagyban­koknak. A javaslatot elfogadja. (Helyeslés.) Farkas István (szoc.): Soha még olyan nagy nyo­morban nem­ voltak a kisexisztenciák, mint ma és erre nem fog enyhülést hozni az, hogy 60—70 ipar­vállalat kedvezőbb helyzetbe jut, mert ezzel még a fogyasztás nem fokozódik. A munkabéreket leszál­lították, hiányzik a vásárlási képesség. Új munka­alkalmak megteremtésével sokkal többet lehetne el­érni. A javaslatot nem fogadta el. Frühwirth Mátyás (ker. szoc.) szerint a hitel­válság a legsúlyosabb baj. Utasítani kívánja a kor­mányt­, hogy az ingó jelzálogról szóló javaslat tár­gyalását tegye mielőbb lehetővé. Miután a kisipari hitel kérdése megoldatlan, utasítani kívánja a pénz­ügyminisztert, hogy az­­OKSz hatáskörét ipari szö­vetkezetek alakítására is terjessze ki. A javaslatot egyébként elfogadta. (Helyeslés.) Perlaky György szerint a javaslat az új hitel segítségével lehetővé teszi a gyáriparnak, hogy a technika legújabb vívmányait is felhasználja, ami viszont a versenyképességet és így a hitelt is emeli. Elfogadja. (H-he­lyeslés.) Herczeg Béla a javaslat előnyeit fejtegette és rá­mutatott, hogy azt a hátrányt, hogy a kedvező köl­csönből csak a­ nyilvános elszámolásra kötelezett vállalatok részesedhetnek, azáltal lehet eliminálni, ha a magánvállalatok is ilyenekké alakulnak át. A javaslatot elfogadta. (Helyeslés.)" Várnai Dániel (szoc.) a pénzügyminiszter első teendőjének az adóterhek csökkentését tartja. A GYOSZ béruzsorájának a letörését sürgette. A ja­vaslatot nem fogadta el. Csetty Béla örömmel üdvözölte a javaslatot, majd felhívta a miniszter figyelmét, hogy a kisipari hitel kérdését is oldja meg mielőbb. (Élénk helyes­lés.) Bud János pénzügyminiszter válaszolva a felszólalásokra, azt fejtegette, hogy az iparnak technikai szempontból át kell alakulnia a mai idők követelményeinek megfelelően, de hogy ezt meg­tehesse a hosszúlejáratu­ hitelre, van szüksége, me­lyet a pénzintézetek nem tudnak rendelkezésére bo­csátani. Erre szolgál ez a javaslat. A kormányt az a főszempont vezette, hogy minden garanciát meg­teremtsen az irányban, hogy fennakadás vagy meg­lepetés ne következhessen be. Olyan bázissal fogja megalapítani az intézményt­, hogy célját biztosan el­érhesse. Az élethez alkalmazkodó intézménynek kell ennek lennie, amelyből minden protekciót ki akar­nak zárni (Élénk helyeslés),­mert máskülönben úgy az iparnak, mint, a közgazdasági életnek nagy kára származnék belőle. Csak gazdasági indokok alapján lehet ezt a kérdést megoldani. Elismeri, hogy az a kifogás jogosult, hogy a javaslat nem öleli fel az egész ipart. Ez tény! Csak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok jogi kritériumát állapítja meg, melyek ilyen záloglevelek kibocsátására alkalma­sak. A hitelügy terén többre tudnók vinni a kér­dést, ha a mi gazdasági életünkbe is behoznák a kor­látolt felelősségű társaságok rendszerét. A mai gazdasági élet majdnem part­­ncsolólag köve­teli ezt­, úgyhogy a kérdésérl a Háznak hamarosan foglalkoznia is kell. Reméli, módot találnak a meg­oldásra. A kisipari hitel kérdésével is állandó­an fog­lalkozik. Az Iparosok Országos Központi Szövetkeze­tét erőssé kell tenni, hogy az minden problémát megoldhasson. Ez azonban hosszú és körültekintő munkát igényel. Rajta lesz, hogy évről-évre fokoza­tosan megerősítsék". Egy-két hónapon belül az egész szövetkezeti kérdést felölelő javaslattal lép a Ház elé. (Nagy tetszés.) Emellett vannak más formái is a kisipari hitelnek. Ilyen az ingó jelzálog, amelyre­ szóló törvényjavaslat, reméli, rövidesen tárgyalásra kerül és más intézkedéssel is igyekezni fog a kor­mány a kisipari hitel kérdését előbbre vinni. Rászo­rul a hitelre a mezőgazdaság is. Tehát szervesen kell kiépíteni a­z egész magyar hiteléletet. A mostani hely­zetből is előre kell menni egy erőteljes lépéssel. A rövidlejáratú hiteleket át kell alakítani hosszúlejá­ratúakká. Miután a javaslat nagy lépést jelent a cél felé, kéri annak az elfogadását. (Élénk helyeslés és taps.) (A Ház ezután úgy általánosságban, mint rész­leteiben elfogadta a javaslatot.) Elnök javasolta, hogy a Ház legközelebbi ülését, szerdán délelőtt 10 órakor tartsa, napirendjén az HN­SZ29. évi állami költségvetéssel és a beruházások­ról szóló jelentéssel. Rassay Károly: Miután a Ház előreláthatóan legközelebbi ü­lését a jövő hét keddjén tartja, hol­napi, szerdai ülésre még nem tűzné ki a költségvetést, hanem csak a jövő kedden kezdené meg annak tár­gyalását. Farkas István csatlakozott Rassay indítvá­nyához Elnök: Miután a házszabály­szerű előkészítés megtörtént, semmi akadálya sincs a költségvetés napi­rendre tűzésének. Bad miniszter az elnöki napirendi indítván­yt pártolta. Rassay: Akkor tessék a­­tanácskozóképességről is gondoskodni. • (A Ház az elnöki javaslatot fogadta el.) Elnök ezután jelentette, hogy a házszabályok szerint a költségvetést nyolcórás ülésekben tárgyalja a Ház amelyeket mindenkor pontosan 10 órakor kezdenek és egyfolytában délután hat óráig tartanak. Kérte a képviselőket, hogy pontosan jelenjenek meg az ülése­ken, mert ha nem lesz elegendő számú képviselő je­len, névsorolvasást fog elrendelni. A szerdai ülésre interpellációt jegyeztek be: Farkas István a fö­lmu­nkáskongresszus kiküldöt­teinek zaklatása, Gál Jenő a budapesti államrendőr­ségnél eszközölt személyi változások tárgyában.­ ­ Mit szabad olvasni? Van a pesti gyalogjáróknak egy speciális tulajdon­ságuk, tudniillik nem tudnak járni. Pedig a közlekedési rendőrség ugyancsak ellátja őket, tanáccsal. Például nem győzi eléggé magyarázni nekik, hogy az utcán haladva nem szabad, olvasni, mert ebből származik a­ legtöbb sze­rencsétlenség. T­e ha már mindenáron olvasni akarnak, tartsák be a rendet és ügyeljenek arra,­­­ogy olvasmá­nyaik összhangban álljanak azzal az utcával, amelyen át­haladnak. Tehát: I. Aki a Markó-utcán megy keresztül, az olvasson olyan regényt, amelyben lebilincselő részletek és rabul ejtő gondolatok­ vannak. I. A Dohány-utca forgalm­a már kisebb méretű és ol­vasmányaink­­megválogatásában reálisabb szempont irány­adó, legokosabb, ha pénzt olvas az ember. 3. A Dob­ utcában legcélravezetőbb, ha az ébredők plakátját olvassuk. 4. Az Egyetem előtt tanulmányozzuk az első segély­nyújtás kézikönyvét.­­ 5. Ha utunk a börze előtt visz el és kezünkben új­ság van, mélyedjünk bele a táraiba. 6. A Dunakorzón forgassuk Danin könyvét. 7. A Vágóhíd előtt zavartalanul olvashatunk színházi kritikát. 8. A költői Margitszigeten, vesszen a próza, A vers dominál itt, lehetőleg ölelkező rímekkel. 9. A 9. Országház-téren legstilszerűbb szem előtt tar­tani a jó modor szabályait. 10. A Ilold-utcában forgassunk takarékkönyvet. II. A Teleki-téren mindig aktuális k­ud adómérsék­lési nyilatkozata. 12. A Sluzeum előtt olvassunk vicceket. DYMI. A kétéletű asszony. Egy angol irónő trtokzatos története. Angliában egy idő óta az a divat járja a kü­lönböző kisebb-nagyobb bűntettek elkövetőinél, hogy azzal védekeznek a bíróság előtt, mintha tettüket öntudatlan állapotban követték volna el, tehát nem ők, hanem másik énjük. Éppen ezért a London Express Newspaper című újság jónak látta, hogy egy angol írónőt, Agatha Christiet is holmi titokban maradt apró-cseprő inkorrektséggel vádoljon meg, mert az írónő két évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt Londonból és midőn hosszas keresés után rátalál­tak, kiderült, hogy távolléte alatt, állítólag emlékező­tehetségét vesztve, idegen név alatt élt egy angliai szanatóriumban. Az angol újság az írónőnek ebből a hosszas inkognitójából azt a következtetést vonta le, hogy az írónő elvesztett emlékezőtehetsége talán holmi olyan dologra vezethető vissza, amely miatt saját tulajdon énjével félt továbbra is a nyilvános­ság szeme előtt, maradni. Agatha Christie rágalma­zásért beperelte az újságvállalatot és a per tárgyalá­sán valóságos regény pergett le a törvényszék előtt, ahol az irónő elmondotta „második énjének" tör­ténetét. 1926 december 23-án az irónő, teljesen feldúlt idegállapotban hagyta el a berghfirei Sunningdale­ban levő lakását. Azzal az elhatározással távozott el hazulról autóján, hogy öngyilkosságot követ el. Ennek az volt az oka, hogy néhány hónap óta, mióta édesanyja meghalt, állandóan feszült viszonyban élt férjével, úgyhogy hosszabb ideje álmatlanságban szenvedett. Mielőtt hazulról eltávozott volna, hatvan font sterlinget vett magához abból a pénzből, melyet arra a célra tett félre, hogy leányával afrikai utazást tegyen. Meg kell még említeni, hogy az írónő, ideg­bajával, régebben a harrogatei szanatóriumban ke­resett gyógyulást, itt igen jól érezte magát, de mi­dőn újra visszatért házába, újból erőt vett rajta az az idegesség, amely most megérlelte benne az ön­gyilkosság szándékát. Az írónő tehát elindult autóján, hogy alkalmas helyén végrehajtsa sötét tervét, de útközben neki­szaladt egy hegyoldalnak és kirepült az autóból. A hatalmas zuhanástól eszméletét vesztette és midőn kábultságából magához tért, nem emlékezett sem­mire, ami eddig életében történt. Tizenkét napig bo­lyongott így teljesen öntudatlanul az írónő, aki azonban szellemi képességeinek egyébként teljesen birtokában volt, csak éppen arra nem emlékezett, hogy kicsoda, és hogy hol van. Utólag kiderült, hogy ő tizenkét nap alatt Londonban barangolt, ahova az autószerencsétlenség helyéről gyalog érkezett és ahol senki nem tartóztatta fel, holott mindenkinek fel­tűnhetett összevissza szaggatott ruhája, mely vér­foltos is volt. A tizenkettedik napon egyszerre homá­lyos vágyódás ébredt fel benne Harrogate iránt, amelynek szanatóriumában egykor oly jól érezte magát és gyalogszerrel meg is érkezett ide, ahol fel­vétette magát a szanatóriumba. Ekkor hirtelen az az érzése támadt, hogy ő tulajdonképen Délafriká­ból érkezik, ami azzal magyarázható, hogy Harro­gate és a tervbevett délafrikai utazás előző életében igen erősen foglalkoztatták. A szanatóriumban tehát Tessa Neele délafrikai magánzónő címen írta be magát a vendégkönyvbe. Az emlékezetét vesztett asszony agyából annyira kitörlődött előbbi életének minden nyoma, hogy nap­ról-napra, a legnagyobb érdeklődéssel olvasta az Agatha Christie írónő eltűnéséről szóló cikkeket, egy percig sem eszmélve rá, hogy az eltűnt írónő tulaj­donképen ő maga. Sőt az irónő személye annyira ér­dekelni kezdte egy idő múlva, hogy megvásárolta és nagy érdeklődéssel olvasta az irónő egyik regényét. Közben teljesen jól érezte magát, állandóan vidám volt, csak azt emlegette fájdalommal, hogy egyetlen leányát elvesztette. Egy nap a rendőrség nyomozása azzal az ered­ménnyel járt, hogy az eltűnt írónőt megtalálták a harrogatei­ szanatóriumban, amelynek orvosai bizo­nyos idő múlva visszavezették az asszonyt előbbi életébe. Először gyermekkorának emlékei tértek vissza, majd ifjúkora, házassága, végre részletről­részletre visszatért egész emlékezőtehetsége. Ettől a pillanattól kezdve azonban ismét boldogtalan és ide­ges lett az írónő, mert igazi énjének felszínre kerülé­sével visszatértek azok a gondjai is, amelyek az ön­gyilkos szándékot megérlelték benne. A történet, melyet az irónő a bíróság előtt, el­mondott, igen érdekes, sőt túl érdekes és ha nem irónő volna az, aki elmondotta, talán még igaz vol­tában is hihetnénk . . .­ ­ 50m az igazi gépselyem!

Next