Pesti Hírlap, 1928. március (50. évfolyam, 50-75. szám)
1928-03-14 / 61. szám
352 PESTI HÍRLAP 1928. március 14., szerda. A hitelkérdés rendezése. Szerdán, nyolcórás ülésen, megkezdi a Ház a költségvetés tárgyalását. A képviselőház keddi ülésén elintézte a még napirenden levő összes kisebb javaslatotat, ugy ho£y szerdai ülésén már a költségvetést veszi tárgya• alá nyol órás ülésen. Aztán ötnapos szünetet kap a Ház és a jövő kedden folytatja tanácskozásait. Zsitvay Tibor elnök vezette a tanácskozást. A Pénteken elfogadott javaslatok harmadszori olvasása után így folytatta bejelentéseit: - Megilletődéssel jelentem, hogy a Ház adminnsztrációjának egyik vezető tisztviselője, Dessewffy Arisztid elnöki tanácsos, elhalálozott. (A képviselők bíveikről felállanak.) Felelősségteljes tisztében, mint a ai képviselőház háznagyi hivatalának vezetője, nem oktelen bürokratizmussal, hanem atyjától — aki hivatalában elődje és példaképe volt — öröklött tapintattal, körültekintéssel járva el, szeretetreméltó egyéniségének varázsával mindenkit megnyert, aki \T! · érintkezett. (Úgy van.) A törvényhozás szolgálatai-ii negyedszázadot meghaladó tevékenységével. ••.-•·• érzem, kiérdemelte, hogy emléke a Ház jegyző/•művében örök illessék meg. (Élénk helyeslés.) Őrffy Imtte ismertette és ajánlotta elfogadásra az ipari záloglevelekről szóló javaslatot, amelynek úgy jogi, mint, közgazdasági, mint pedig hitelügyi,jelentősége igen nagy. Beck Lajos örömmel üdvözli a javaslatot, amelyre évtizedek óta vár a középipar, hogy ezáltal hoszszúb járatú kölcsönhöz jusson. Gróf Apponyi Albertet, aki közben a terembe lépett, a képviselők és miniszterek felállással, tapssal és élénk éljenzéssel ünnepelték genfi szereplése alkalmából. Beck: 60—70 az ilyen közipari vállalatok száma. Ezek közül nem egy új lendületre fog kapni, ha a természetének megfelelő hitelforrás megnyílik előtte. A törvényt, amely a gazdasági konszolidáció épületét eggy új téglával erősíti, elfogadja. (Helyeslés.) Dencz Ákos: A magyar zálogleveleknek Angliában és Amerikában való plaszirozása nemcsak a mezőgazdasági termelést lendítette fel, hanem az építőipari tevékenységet is. A hosszúlejáratú kölcsönre annál is inkább szüksége van a középiparnak, mert eddig mostoha gyermeke volt a nagybankoknak. A javaslatot elfogadja. (Helyeslés.) Farkas István (szoc.): Soha még olyan nagy nyomorban nem voltak a kisexisztenciák, mint ma és erre nem fog enyhülést hozni az, hogy 60—70 iparvállalat kedvezőbb helyzetbe jut, mert ezzel még a fogyasztás nem fokozódik. A munkabéreket leszállították, hiányzik a vásárlási képesség. Új munkaalkalmak megteremtésével sokkal többet lehetne elérni. A javaslatot nem fogadta el. Frühwirth Mátyás (ker. szoc.) szerint a hitelválság a legsúlyosabb baj. Utasítani kívánja a kormányt, hogy az ingó jelzálogról szóló javaslat tárgyalását tegye mielőbb lehetővé. Miután a kisipari hitel kérdése megoldatlan, utasítani kívánja a pénzügyminisztert, hogy azOKSz hatáskörét ipari szövetkezetek alakítására is terjessze ki. A javaslatot egyébként elfogadta. (Helyeslés.) Perlaky György szerint a javaslat az új hitel segítségével lehetővé teszi a gyáriparnak, hogy a technika legújabb vívmányait is felhasználja, ami viszont a versenyképességet és így a hitelt is emeli. Elfogadja. (H-helyeslés.) Herczeg Béla a javaslat előnyeit fejtegette és rámutatott, hogy azt a hátrányt, hogy a kedvező kölcsönből csak a nyilvános elszámolásra kötelezett vállalatok részesedhetnek, azáltal lehet eliminálni, ha a magánvállalatok is ilyenekké alakulnak át. A javaslatot elfogadta. (Helyeslés.)" Várnai Dániel (szoc.) a pénzügyminiszter első teendőjének az adóterhek csökkentését tartja. A GYOSZ béruzsorájának a letörését sürgette. A javaslatot nem fogadta el. Csetty Béla örömmel üdvözölte a javaslatot, majd felhívta a miniszter figyelmét, hogy a kisipari hitel kérdését is oldja meg mielőbb. (Élénk helyeslés.) Bud János pénzügyminiszter válaszolva a felszólalásokra, azt fejtegette, hogy az iparnak technikai szempontból át kell alakulnia a mai idők követelményeinek megfelelően, de hogy ezt megtehesse a hosszúlejáratu hitelre, van szüksége, melyet a pénzintézetek nem tudnak rendelkezésére bocsátani. Erre szolgál ez a javaslat. A kormányt az a főszempont vezette, hogy minden garanciát megteremtsen az irányban, hogy fennakadás vagy meglepetés ne következhessen be. Olyan bázissal fogja megalapítani az intézményt, hogy célját biztosan elérhesse. Az élethez alkalmazkodó intézménynek kell ennek lennie, amelyből minden protekciót ki akarnak zárni (Élénk helyeslés),mert máskülönben úgy az iparnak, mint, a közgazdasági életnek nagy kára származnék belőle. Csak gazdasági indokok alapján lehet ezt a kérdést megoldani. Elismeri, hogy az a kifogás jogosult, hogy a javaslat nem öleli fel az egész ipart. Ez tény! Csak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok jogi kritériumát állapítja meg, melyek ilyen záloglevelek kibocsátására alkalmasak. A hitelügy terén többre tudnók vinni a kérdést, ha a mi gazdasági életünkbe is behoznák a korlátolt felelősségű társaságok rendszerét. A mai gazdasági élet majdnem partncsolólag követeli ezt, úgyhogy a kérdésérl a Háznak hamarosan foglalkoznia is kell. Reméli, módot találnak a megoldásra. A kisipari hitel kérdésével is állandóan foglalkozik. Az Iparosok Országos Központi Szövetkezetét erőssé kell tenni, hogy az minden problémát megoldhasson. Ez azonban hosszú és körültekintő munkát igényel. Rajta lesz, hogy évről-évre fokozatosan megerősítsék". Egy-két hónapon belül az egész szövetkezeti kérdést felölelő javaslattal lép a Ház elé. (Nagy tetszés.) Emellett vannak más formái is a kisipari hitelnek. Ilyen az ingó jelzálog, amelyre szóló törvényjavaslat, reméli, rövidesen tárgyalásra kerül és más intézkedéssel is igyekezni fog a kormány a kisipari hitel kérdését előbbre vinni. Rászorul a hitelre a mezőgazdaság is. Tehát szervesen kell kiépíteni az egész magyar hiteléletet. A mostani helyzetből is előre kell menni egy erőteljes lépéssel. A rövidlejáratú hiteleket át kell alakítani hosszúlejáratúakká. Miután a javaslat nagy lépést jelent a cél felé, kéri annak az elfogadását. (Élénk helyeslés és taps.) (A Ház ezután úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta a javaslatot.) Elnök javasolta, hogy a Ház legközelebbi ülését, szerdán délelőtt 10 órakor tartsa, napirendjén az HNSZ29. évi állami költségvetéssel és a beruházásokról szóló jelentéssel. Rassay Károly: Miután a Ház előreláthatóan legközelebbi ülését a jövő hét keddjén tartja, holnapi, szerdai ülésre még nem tűzné ki a költségvetést, hanem csak a jövő kedden kezdené meg annak tárgyalását. Farkas István csatlakozott Rassay indítványához Elnök: Miután a házszabályszerű előkészítés megtörtént, semmi akadálya sincs a költségvetés napirendre tűzésének. Bad miniszter az elnöki napirendi indítványt pártolta. Rassay: Akkor tessék atanácskozóképességről is gondoskodni. • (A Ház az elnöki javaslatot fogadta el.) Elnök ezután jelentette, hogy a házszabályok szerint a költségvetést nyolcórás ülésekben tárgyalja a Ház amelyeket mindenkor pontosan 10 órakor kezdenek és egyfolytában délután hat óráig tartanak. Kérte a képviselőket, hogy pontosan jelenjenek meg az üléseken, mert ha nem lesz elegendő számú képviselő jelen, névsorolvasást fog elrendelni. A szerdai ülésre interpellációt jegyeztek be: Farkas István a fölmunkáskongresszus kiküldötteinek zaklatása, Gál Jenő a budapesti államrendőrségnél eszközölt személyi változások tárgyában. Mit szabad olvasni? Van a pesti gyalogjáróknak egy speciális tulajdonságuk, tudniillik nem tudnak járni. Pedig a közlekedési rendőrség ugyancsak ellátja őket, tanáccsal. Például nem győzi eléggé magyarázni nekik, hogy az utcán haladva nem szabad, olvasni, mert ebből származik a legtöbb szerencsétlenség. Te ha már mindenáron olvasni akarnak, tartsák be a rendet és ügyeljenek arra,ogy olvasmányaik összhangban álljanak azzal az utcával, amelyen áthaladnak. Tehát: I. Aki a Markó-utcán megy keresztül, az olvasson olyan regényt, amelyben lebilincselő részletek és rabul ejtő gondolatok vannak. I. A Dohány-utca forgalma már kisebb méretű és olvasmányainkmegválogatásában reálisabb szempont irányadó, legokosabb, ha pénzt olvas az ember. 3. A Dob utcában legcélravezetőbb, ha az ébredők plakátját olvassuk. 4. Az Egyetem előtt tanulmányozzuk az első segélynyújtás kézikönyvét. 5. Ha utunk a börze előtt visz el és kezünkben újság van, mélyedjünk bele a táraiba. 6. A Dunakorzón forgassuk Danin könyvét. 7. A Vágóhíd előtt zavartalanul olvashatunk színházi kritikát. 8. A költői Margitszigeten, vesszen a próza, A vers dominál itt, lehetőleg ölelkező rímekkel. 9. A 9. Országház-téren legstilszerűbb szem előtt tartani a jó modor szabályait. 10. A Ilold-utcában forgassunk takarékkönyvet. II. A Teleki-téren mindig aktuális kud adómérséklési nyilatkozata. 12. A Sluzeum előtt olvassunk vicceket. DYMI. A kétéletű asszony. Egy angol irónő trtokzatos története. Angliában egy idő óta az a divat járja a különböző kisebb-nagyobb bűntettek elkövetőinél, hogy azzal védekeznek a bíróság előtt, mintha tettüket öntudatlan állapotban követték volna el, tehát nem ők, hanem másik énjük. Éppen ezért a London Express Newspaper című újság jónak látta, hogy egy angol írónőt, Agatha Christiet is holmi titokban maradt apró-cseprő inkorrektséggel vádoljon meg, mert az írónő két évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt Londonból és midőn hosszas keresés után rátaláltak, kiderült, hogy távolléte alatt, állítólag emlékezőtehetségét vesztve, idegen név alatt élt egy angliai szanatóriumban. Az angol újság az írónőnek ebből a hosszas inkognitójából azt a következtetést vonta le, hogy az írónő elvesztett emlékezőtehetsége talán holmi olyan dologra vezethető vissza, amely miatt saját tulajdon énjével félt továbbra is a nyilvánosság szeme előtt, maradni. Agatha Christie rágalmazásért beperelte az újságvállalatot és a per tárgyalásán valóságos regény pergett le a törvényszék előtt, ahol az irónő elmondotta „második énjének" történetét. 1926 december 23-án az irónő, teljesen feldúlt idegállapotban hagyta el a berghfirei Sunningdaleban levő lakását. Azzal az elhatározással távozott el hazulról autóján, hogy öngyilkosságot követ el. Ennek az volt az oka, hogy néhány hónap óta, mióta édesanyja meghalt, állandóan feszült viszonyban élt férjével, úgyhogy hosszabb ideje álmatlanságban szenvedett. Mielőtt hazulról eltávozott volna, hatvan font sterlinget vett magához abból a pénzből, melyet arra a célra tett félre, hogy leányával afrikai utazást tegyen. Meg kell még említeni, hogy az írónő, idegbajával, régebben a harrogatei szanatóriumban keresett gyógyulást, itt igen jól érezte magát, de midőn újra visszatért házába, újból erőt vett rajta az az idegesség, amely most megérlelte benne az öngyilkosság szándékát. Az írónő tehát elindult autóján, hogy alkalmas helyén végrehajtsa sötét tervét, de útközben nekiszaladt egy hegyoldalnak és kirepült az autóból. A hatalmas zuhanástól eszméletét vesztette és midőn kábultságából magához tért, nem emlékezett semmire, ami eddig életében történt. Tizenkét napig bolyongott így teljesen öntudatlanul az írónő, aki azonban szellemi képességeinek egyébként teljesen birtokában volt, csak éppen arra nem emlékezett, hogy kicsoda, és hogy hol van. Utólag kiderült, hogy ő tizenkét nap alatt Londonban barangolt, ahova az autószerencsétlenség helyéről gyalog érkezett és ahol senki nem tartóztatta fel, holott mindenkinek feltűnhetett összevissza szaggatott ruhája, mely vérfoltos is volt. A tizenkettedik napon egyszerre homályos vágyódás ébredt fel benne Harrogate iránt, amelynek szanatóriumában egykor oly jól érezte magát és gyalogszerrel meg is érkezett ide, ahol felvétette magát a szanatóriumba. Ekkor hirtelen az az érzése támadt, hogy ő tulajdonképen Délafrikából érkezik, ami azzal magyarázható, hogy Harrogate és a tervbevett délafrikai utazás előző életében igen erősen foglalkoztatták. A szanatóriumban tehát Tessa Neele délafrikai magánzónő címen írta be magát a vendégkönyvbe. Az emlékezetét vesztett asszony agyából annyira kitörlődött előbbi életének minden nyoma, hogy napról-napra, a legnagyobb érdeklődéssel olvasta az Agatha Christie írónő eltűnéséről szóló cikkeket, egy percig sem eszmélve rá, hogy az eltűnt írónő tulajdonképen ő maga. Sőt az irónő személye annyira érdekelni kezdte egy idő múlva, hogy megvásárolta és nagy érdeklődéssel olvasta az irónő egyik regényét. Közben teljesen jól érezte magát, állandóan vidám volt, csak azt emlegette fájdalommal, hogy egyetlen leányát elvesztette. Egy nap a rendőrség nyomozása azzal az eredménnyel járt, hogy az eltűnt írónőt megtalálták a harrogatei szanatóriumban, amelynek orvosai bizonyos idő múlva visszavezették az asszonyt előbbi életébe. Először gyermekkorának emlékei tértek vissza, majd ifjúkora, házassága, végre részletrőlrészletre visszatért egész emlékezőtehetsége. Ettől a pillanattól kezdve azonban ismét boldogtalan és ideges lett az írónő, mert igazi énjének felszínre kerülésével visszatértek azok a gondjai is, amelyek az öngyilkos szándékot megérlelték benne. A történet, melyet az irónő a bíróság előtt, elmondott, igen érdekes, sőt túl érdekes és ha nem irónő volna az, aki elmondotta, talán még igaz voltában is hihetnénk . . . 50m az igazi gépselyem!