Pesti Hírlap, 1928. április (50. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-14 / 85. szám

MBm■ 1928. április 14., szombat. PESTI HÍRLAP *V Futurista dalmű lesz a római királyi operaház első olasz premierje. „Az óriási olajos korsó", Alfredo Casella operájának szövegét Luigi Pirandello írta, Róma, április elején. A római Costanzi-színházat rengeteg költséggel alakíttatta át az olasz kormány, hogy Milánó után, amelynek „Scala“-ja eddig az egyetlen állandó operaszínháza volt Itáliának, az „örök város“-nak is meglegyen végre a maga állandó operaháza. Az új színházat Királyi Operaháznak nevezték el és ünnepies megnyitásán az olasz királyi pár és Mussolini is megjelent. Róma operaháza eddig azonban csak az olasz operák régi repertoárjából állította össze műsorát Az első nagy bemutatóra most készülnek és még április havában be is mutatják Alfredo Casella, a futurista modern zeneszerző nagy operáját, amelynek külön érdekessége, hogy szövegét a „Hat szerep keres egy szerzőt“ világhírű írója, Pirandello írta. A nagy szicíliai író opera-librettójában szakított avval az iránnyal, amely drámáit jellemzi. Pirandello opera-szövegkönyvében nincs semmi misztikus homályosság, semmi ködös filozófia, vakmerő színpadi rabulisztika, hanem mindezek helyett pompásan felépített, nagyvonalú akció, mozgalmas színpadi képek és különösen sok, őszinte és szinte kicsapongó jókedv karakterizálja a „Giara“-t, az új Casella—Pirandello-operát. A „Giara“ arab eredetű szicíliai szó, annak az óriási olajoskorsónak a neve, amibe egész olajfaerdők termését szüretelik és amely ott áll az olasz vidéki házak pitvarában. Agyagból való hatalmas, fületlen edény, akkora, hogy egy ember is elfér benne kényelmesen. A zsugori, zsörtölődő Don Sola Zirafa-nak is van egy ilyen olajos korsója, amelyet, mint földbirtokos, akinek olajfaerdeje is van, vásárolt drága pénzen. Félti is szörnyen, különösen amióta bérese, Moarine, egyszer azt mondotta, hogy a sok ember közül, aki udvarában megfordul, valaki még berúghatja az oldalát. És csakugyan, amikor Don Sola megint haragosan zsörtölődik egy öszvérhajcsárral, meg is történik a haj, az öszvér belerúg az óriási olajoskorsóba, amely eltörik. A következő pillanatban a szomszédok, akik most térnek haza olajbogyó-szedésről, mind berontanak és ők is részt vesznek a nagy siránkozásban, de énekükből ki-kicsendül a feltörő káröröm is, hogy ez a zsugori Don Loló annyira bánkódik és dühöng a kárán, holott annyi a pénze, hogy akár száz „giara“-t is vehetne, azt se érezné meg.Don Loló pedig észreveszi, hogy csúfolódnak rajta, és a szomszédai ellen fordul. Gúnyos, csipkelődő szóváltás közben távoznak egyenként a szomszédok, de aztán megint csak visszaözönlik az egész falu népe, mert a távolból felhallatszik Zi Dima-nak éneke. Zi Dima, a bűvöskezű cserépfoltozó közeledik, akitől azt remélik, hogy megfoltozza a korsót. Don Sola rögtön drótért is szalajtatja egyik béresét, de Zs. Dima kijelenti, hogy ő csak a csodacsirizével tudja megreparálni a „giara“-t, avval a csodacsirizzel, amelynek készítését egyenest az ördögtől tanulta. Evvel aztán úgy megreparála majd, hogy olyan szép lesz, mint vadonatúj korában. Senki se bízik a csodacsirizben, íron Lóié sem. Az olajoskorsó megfoltozásához drót kell! De a cserépfoltozó Zi Dima nem sokat beterít rájuk, egy ketőre belebújik a nagy korsóba, ráparancsol az emberekre, hogy az eltört részt illesszék a helyére és ő majd belülről összeragasztja a csoda-' esi, izével. És — csakugyan igy ("rférik. A , giara“ megint ép,akárcsak ni Porában. És Zi Dima nagyboldogan élvezi a diadalát, de csak addig, amíg ki nem akar bújni a korsóból. Rémülten veszi észre, hogy — fogoly. Nem tud kibújni a „giara“-ból, amelynek szája túlszűlt. Don Loló és Zi Dima között most parázs veszekedés fejlődik. A bűvöskezű cserépfoltozó követeli a pénzt munkájáért, mert ő becsületesen megdolgozott érte. Don Loló pedig pattog, hogy ő üresen követeli vissza az olajoskorsóját, mert amíg Zi Dima benne fészkel, egy fabatkát sem ér számára. Vagy pedig, másszon elő belőle Zi Dima, ahogy tud, akár össze is törheti, de akkor meg fizesse meg az árát. Zi Dima ezalatt folyton azt hajtogatja, hogy ő nem a maga hibájából maradt bezárva a korsóba, őt tehát megilleti a pénz. A szomszédok nagy mulatósára folyik ez a szóvita, amíg végre Don Sola be nem dugja a korsó nydézsán Zi Dimának a kért pénzt, és haragosan vissza nem vonul a lakóházába. Zi Dima pedig ekkor nyugodtan előhúzza pipáját, rágyújt, kidugja a pénzt a korsó nyakán és megkéri barátait, hogy hozzanak bort és csapjanak a pénzen nagyszerű áldomást, mert ő bizony ki nem bújik a „giara“ból, amíg Don Sola maga nem töri szét a korsót, de persze anélkül, hogy rajta követelné az árát. A bor meg is érkezik, nagy dinom-dánom közben berúg az egész falu,és körültáncolják a nagy korsót, dalolva, hancúrozva, amire aztán dühösen rohan vissza Don Sola és vak haragjában belerúg az olajoskorsóba, amely felfordul és végiggurul az udvaron, amíg csak bele nem ütődik egy nagy fába, ahol kettéhasad. — Megölted Zi Dimát! Megölted! — ordítja a tömeg. De a bűvöskezű cserépfoltozó nevetve ugrik föl a „giara“ cserepei közül és diadalmasan kiáltja: — Ugye, hogy én maradtam felül! Pirandello szövegkönyve annyi vidámsággal van tele, hogy Casella muzsikája, amely híven alkalmazkodik a librettóhoz, valóságos vígopera. A futuristák nagy zeneszerzője egyébként mindenképen érthatő és főként mindenki számára élvezetes muzsikát irt, amelyet azok, akiknek alkalmuk volt már megismerni, az orosz balettek muzsikájához hasonlítanak, olasz folklorista elemekkel telehímezve. (B- I) Utazás a békevilágba a „Gyurkovics-fiuk”kal. Sokat beszélnek mostanában a jazz-muzsikáról. Legalább annyit, mint régebben a komoly zenéről. És mellette vagy ellene foglaljanak is állást az emberek, egy bizonyos: a jazzból, még a legjavából is, megárt a sok. Ez az oka annak, hogy a jazznak még legnagyobb hívei is vágyakoznak néha olyan muzsika után, amely visszaringassa őket a múltba. Mert a jazz a jelen muzsikája és ki ne cserélné el szívesen a mai időket egy kis boldog, nyugalmas Tegnapért? Csak ez lehet a magyarázata annak, hogy a Városi Színház új operettje, a Gyurkovics fiuk, oly nagy és őszinte vonzóerőt gyakorol a közönségre. Mert itt azután hamisítatlanul „békebeli“ illúziókba ringathatják magukat az emberek, akiket a jazz-band — minden érdekes újszerűsége mellett is — csak a háborút követő cifra nyomorúságra emlékeztet. De honnan jó az illúziónak az a nagy ereje, amely nem eredhet csupán abból a negatívumból, hogy végre van egy darab, amelyben nincs jazz-band? A Gyurkovics fiúk multbaringató, édes, idillikus, álomszerű hangulata abból a keresetlen, kedves és finom költészetből fakad, amelyhez legjobban Farkas Imre ért az összes magyar színpadi írók között és bizonyos, hogy ha majd egyszer a mai világra akarunk visszaemlékezni, akkor Farkas Imre ugyanolyan szeretetreméltó tehetséggel varázsol bennünket vissza a mai korba, ahogyan itt a békebeli magyar életbe visz bennünket vissza néhány órányi időre. A harmadik tényező pedig a Városi Színház előadása, amely valósággal mintaképe lehetne annak, hogyan kell 1928-ban magyar dalosjátékot játszani. Kell-e ennél több pillér, amelyen egy nagy színházi siker felépüljön? • (Magyar kir. Operaház.) Akárhányszor tapasztaljuk a magyar királyi Operaház kivált úgynevezett hétköznapi előadásai alkalmából, hogy ez a mi dédelgetett műintézetünk, amelyre joggal utalunk, ha a mi szellemi kulturmunkánk egyenjogosultságát a műveit nyugatéval akarjuk hangsúlyozni, bizony akárhányszor nem nyújtja azt a művészi teljesítőképességet, amelynek alkotó erei fölött pedig rendelkezik. Hogy ennek a hibának az okát a vezetőség mulasztásában, vagy a művészi testület fogyatékosságaiban, kihagyó energiájában kell-e keresnünk, most nem kutatjuk. Csupán a tényt akarjuk leszögezni abból az alkalomból, hogy épen olyan elsőrangú előadások, mint amilyenben a mai Aidát élvezhettük, még erősebb árnyt vetnek azokra a gyöngébb művészi teljesítményekre, amelyeknek teljes kiküszöbölése egy lelkiismeretes, céltudatos vezetőségnek mindenkor kell, hogy gondját képezze. Nincs elsőrangú és másodrangú közönség és a pálmáért nemcsak akkor kell síkra szállni, amikor azért egy nagy vendégművésszel kell harcba állni. Mert hogy erre képesek vagyunk, azt a mai nagyszerű Aidaelőadás is bebizonyította, amikor Anday Piroska felséges művészetű Amnerisét az intézet olyan kiváló előadás keretében állította elibénk, hogy arra még nemzetközi viszonylatban is büszkék lehetünk. Anday Piroska, Németh Mária, Alpár Gitta, Flesch Ella, Pataky Kálmán, Kálmán Oszkár, Reiner Frigyes — mennyi művészi magyar értéket szalasztottunk el csak az utolsó lustrumban! Ezt az egy magyar királyi Operaházunkat világhírűvé kellene és lehetne tenni. Anday Piroskában ma ismét megcsodáltuk a hang szépségét, fényét, erejét, a bécsi légkörben kifinomodott nagy énekkultúráját, előadásának melegségét, lendületét, alakításának drámaiasságát. És büszkeséggel tölt el, hogy teljesen egyenrangú művészi teljesítményként állíthatjuk a vendégművésznő Amnerise mellé Medek Anna tökéletes Aidáját, Székelyhidy Ferenc nemes pátosza Rhadamesét, Szende Ferenc jellegzetesen zord Amonaszoját, Székely Mihály érces hangú főpapját. De ezen az előkelő művészi színvonalon tartotta Fleischer Antal lendületes, finoman differenciált vezénylete az egész előadást és külön elismeréssel kell megemlékeznünk a rendezés gondosságáról és elevenségéről. A kitűnő előadás lelkes elismerést váltott ki a házat teljesen megtöltő közönségből és Anday Piroska biztosan nem fogja tündöklő művészete kisebbítésének érezni, ha arra kérjük, hogy a diadaláért nyújtott babérból egy-egy ágat nyújtson kiváló szereplőtársainak is. dr. d. b. * (Zongoraest.) Az iskolai tanterveknek jól s rosszat egyaránt magábanyelő dzsungeljéből emelt ki két remekművet, — többek közt, — Engel Iván tegnapi zongoraestjeink műsora. Két remekművet a sok hasonló közül, amelyek mind mostoha gyermekeivé váltak a koncertező művészetnek, mióta a pedagógia tette reájuk tiszteletreméltó kezét. Pedig jólesően, idén hat, ha egy-egy Händelsuite vagy Beethoven-szonáta frissíti fel néha az untig ismert koncertműsor sablonokat. Különösen, ha olyan művész él velük, mint Engel Iván is, aki nem excentricitásból és nem kevésből sokat bűvészkedni akaró nagyképűségből tűzi őket műsorára, hanem a művek iránti őszinte megértésből és szeretetből. Engel ezekben a kompozíciókban mutatta meg igazán, milyen szolid tudású és milyen nemes ízlésű művész. Egyszerűen, természetesen, közvetlen intuícióval játszotta őket és mégis kihozott belőlük minden színt, tartalmat és poézist. Keze alatt valósággal újjászülettek e kompozícióknak mindenki által jól ismert, de eléggé fel nem ismerhető szépségei. (mja.) * (Ünnepi előadás Nagykanizsán.) A nagykanizsai városi színházban, mint nekünk jelentik, fényes ünnepi előadás zajlott le. Az előadást a Zrínyi Torna Egyesület jubileuma alkalmából rendezték s a nézőteret a város intelligenciája zsúfolásig megtöltötte. Színre került Sas Ede , Vicuska Tündérországban"' című látványos, hazafias ifjúsági színjátéka nagy tetszés mellett. A rendezéssel Finta József százados, Horváth és Szépudvari tanárok teljes sikert arattak, hanem csupán a színjátszás. Kabarémúltját kötelezőnek tartja és a cselekmény sodrába minduntalan kabaréjeleneteket dob. Csobban a derültség a nézőtéren, de ezek a meg-megakadások elnyújtják a darabot. Mégis érdemes volt szinte hozni, mert egy igazi tehetségnek igen figyelemreméltó erőfeszítése. Akár a kacagtató, akár a drámai jeleneteket nézzük csak helyzeti, egymástól független, az egészet nem szolgáló sikert és hatást jelentenek. De ha egyöntetű volta nincs is Török Rezső munkájának, annál inkább duzzad a további nagy sikereknek eleven erejétől. És ami ott maradt — a siker szempontjából — az Írónak asztalán, azt kipótolja a kitűnő előadás. Pétert Delly Ferenc adja. Megint mást kellett játszani, mint amit eddig láttunk tőle. Most is igen jó benyomást tett. Makay Margit Évája az alak démonságára talált művészi, igen hatásos színeket. Honthy Barna Lidikéje kedves és közvetlen. Az öccs Gőzön Gyula. Szavában, mozdulatában a népi humor része. A anya szerepében Vágóné kitűnő. És megemlítvén dicsérettel Gzobor Imrét, Hajnal Györgyöt, Rákosi Pált, hadd tegyük föl az előadás koronáját is: Rózsahegyi felejthetetlen kanászát. A Vén gazember és a Cigány után megint parádés szerephez jutott. A rendezés, Gál Béla jóvoltából, a díszletek — Vincze Márton munkája — csak növelték a péntek esti bemutató sikerét. A siker melegsége fúlt a zsúfolt nézőtéren. Bár mára hirtelen hideg lett, A meztelen embernek nem kellett dideregnie. Rotkai Ferenc. _____________________________ QW’MIO. m 1 vendégleütéptével és Szostotay Oity Uj Színház felléptével A SZŰRÖS MAJOM VI., Révay utca 18. Tel.: T. 214-22. B@!f!U13t0 íí csütörtök, április tS. W--------------«p 15 il ttániosjátéka €wur kavics-fiuk Han&ukat. Kcca&ás* VerU, Látványos, táncattrakaOk, Zilahi Irén Srú Mnna Sallo Mariska Le&úrú@aib& heist 1 5 spen&ö Sziklai József Fenyves Sándor 'O’M rM go Hírnél Kom pútfip Gywa Városi Színház