Pesti Hírlap. 1928. június (50. évfolyam, 123-146. szám)
1928-06-01 / 123. szám
14 teszsákjának tetején él és az nem oldot ki számára. Ha a statiszta európai és egy reggel hajó vagy vasúti jegyet találna az asztalán, félóra múlva szó és habozás nélkül itt hagyna mindent. Stúdiókat, ábrándot, drug-store nyavalyás sandwicheit, Hollywoodot öszszes pálmáival, menne vissza Európába és ott egészen bizonyosan érvényesülne, mert itt megszokta a két könyökkel való törtetést minden morzsáért. A nagy filmgyárak gondoskodnak szereplőik és statisztáik élelmezéséről alkalmaztatásuk alatt. Vendéglőt tartanak a részeikre a filmgyár területén, — mindenki itt eszik, — a First National étkezőhelyiségének épülete három részre van osztva, — egy barátságos, sátorponyvával fedett terrasz, egy fehérterítékes étterem és egy abrosz nélküli falatozó az egyszerű statiszták számára. Lánchidet adnak napközben, a film népe siet be az étkezőbe, fáradt mindenki, csend, a szájukat evésre és nem beszédre használják. A jobbik osztályon egy lunch 65 cent, jó, aránylag olcsó. Star, rendező s szerződtetett színésszé avanzsírozott jó extra étkezik a virággal díszített kis asztaloknál. Úgy falt mindenki a fáradtságtól, éhségtől tikkadtan, hogy én is buzgón nekiláttam. Mikor a tányérokról az utolsó falat is elfogyott, az emberek körülnéztek és mintha öt percre ki lettek volna békülve a sorsukkal, valami megelégedésféle suhant át a társaságon. A filmvilág emberénél elégületlenebb lény nincs a földön, a leghíresebb sztár vagy rendező aranyhullámok tetején ép oly elégedetlen, mint a kis „extra“ lány, akik mint verebek a telegrafdróton ülnek az abrosztalan fertály padján és majszolják a sandwichet. Ma csupa piros frakk és „amazonöltöny“ volt az étterem .a Brabant rendezi a „The whip“ (az ostor) című filmet, angol falka vadász-társaság egy képe. A First National szabadban levő munkahelye pesti városliget nagyságú területen utcák, kastélyok, várak, színházak, sziklák, erdők, tavak, pyramisok, gunyhók, havas tájak, óvároskák, pázsitos parkrészletek, vad sziklák, tropikus tájak, amerikai gyárépület, párizsi utca és még száz és száz díszlet, épületrész — cement és fa mind. A „Whip“ felvételei felé tartok, — ó-angol kastély, előtte nyitott pázsitu petrk, negyven lovas és lovasnő, jelenetek, érkezés, leszállás, Drabant, a rendező, autójában ül és a hangerősítő tölcsére mint periszkóp forog az autó tetején, onnan harsog Brabant hangja, mérges, dolgozik, kiabál, intézkedik ,„every men on horses“ (minden ember lóra) — gyorsan, este lesz, hisz a lunch ma 4 órakor volt, — addig lordok és ladyk voltak mind — farkaséhesen. Messziről egy amfiteátrum lépcsőiről nézem a „Whip“ munkáját. Bralant bebújt autójába, odahozták tálcán az ételt elébe, mérgesen evett, alig valamit, gyümölcsöt, hideg teát, haragudott a hideg beefs teach szeletre is, egy falat után félrelökte, benne volt a munka lázá- ban, a film, az alkotás, a rendezés, így teli volt vele, hogy senki és semmi nem fért már felé, kínlódott és haragudott. A rendezőnek semmi sem elég gyors és ügyes. Amit láttam, szép volt és érdekes. Önök, kik megváltják mozijegyüket és beülnek a nézőtérre, nem tudják, hogy az előttük lepergő fehér-feketeszürke kép mennyi kin, gond, vér és könny és ideg. I struggle — könyökkel, körömmel, foggal verekedő küzdelem! A „ Whip11 szép lesz, Dorothy Mac Kail, Ralph Forbes, Lovell Shermann játszanak benne, önök Európában két év múlva fogják látni, addig itt átmegy a filmalkotás minden retortáján. Bekerül az előhívó departmentba, „elvágják“, egész sor épület a film e legkomolyabb technikai munkájának helye, aztán vár a film, piacra küldik, ha ideje elérkezett, aztán a városokban megjelennek róla a plakátok és vagy két esztendő beletelik, mire Budapesten látjuk. Hát nagyszerű volt, szép, érdekes, látni a The whip hogyan készül, a sok szín, a sok ember, lovak, kopók, a nagyszerű hollywoodi felhőtlen kék ég alatt, kínban és szenvedésben, mérgelődésben, hogy alkotja meg Brabant, a „The whip“ rendezője, a filmet, a képet, valahogyan úgy, mint szobrász a szobrot, — élő emberekből. Pénz és pénz és pénz, küzdelem, ideg, kisajtolt energia van egy ilyen filmben. A First National műhelyei, a hatalmas asztalos műhely, a nagy, a kovácsolt ékítmények, belső vázak műhelye, aztán a cement, gipsz és szobrászműhely, ahol negyven, jórészt művészakadémiát is végzett szobrász dolgozik a reliefeken, domborműveken, szobrokon, caryatideken; építészek, kik építik pontossággal a házakat, egy fallal — mögöttük az üres faváz, raktárak, ahol kapuk, másik hol ablakok, — minden stylben, minden korból, minden formában, vasból, köböl, cementből, fából, — minden, minden azt szolgálja, hogy önök mozilátogatók ötven fillérért, egy pengőért megvásárolják a mozijegyet és azzal összes illúzióikat, összes álmaikat maguk előtt lássák, kastélyok, tündérkertek, roulette, Monte-Carlo, ruhák, pénz, szerelem, mámor, karrierek, sorsok — (jól végződik mind!) — ez a film varázsa, ez a film vonzereje, ez viszi önöket a világon mindenütt a film képeihez — illúzió, illúzió, illúzió! Justh Jánosáé Baross Katinka. * (Király a hangos filmen.) Londonban az amerikai nagykövetség estélyt rendezett, amelyen az angol miniszterelnök is jelen volt. Az estély folyamán movietone rendszerű hangos filmeket mutattak be, amelyek igen nagy hatást értek el. A miniszterelnök is nagyon megcsodálta a hangos filmeket. Felhozták, milyen érdekes és nagyszerű lenne, ha az egész angol közönség egyszerre láthatná és hallhatná a királyt. A miniszterelnök kijelentette, hogy erről a gondolatról a királynak előterjesztést fog tenni. A walesi herceg a birminghami új út megnyitási ünnepélyén már szerepelt moviezenefilmen és szava tökéletesen érvényesült a képen. * (Lengyel mozik.) Kerek 700 mozi van Lengyelországban, Varsónak 55 mozijában összesen 22.462 ülőhely van. Legnagyobb a Colosseum-mozi 3000 hellyel. Varsó után következik Lodz 19 mozival, amelyek közt a legnagyobban 1150 hely van. Posenben 14, Lembergben 12, Krakkóban 8 mozi működik. Varsóban március hó folyamán 1.092.261 jegyet adtak el a mozik, tavaly csak 852.278 volt a mozilátogatók száma. Ezidőszerint minden varsói ember havonként egyszer megy a moziba, színházba pedig csak egyszer évenként. : * (Leningrad filmváros.) A régi Pétervár mind nagyobb szerepet tölt be az orosz filmgyártás terén. Ennek az a magyarázata, hogy a leningradi műterem sokkal kedvezőbb feltételeket nyújt a működésre, mint a kisebb moszkvai stúdiók. Amíg nem készül el a Szovkino nagy műterme Moszkvában, a Szovkino is kénytelen Leningradban dolgozni. A vállalat 1927—28. évi produkciója 52 film. Ebből harminc jutott Leningradnak. Csupa nagy film. A jövő évre hatvan filmet akar készíteni a Szovkino. Ezenkívül 30 kulturfilm készítését is tervezi és a Szovkino híradót is ki akarja fejleszteni. A Szovkino legújabban elrendelte, hogy alkalmazottak, különösen rendezők női rokonai nem filmezhetnek a vállalat műtermeiben. Ez ellen színészkörök erélyesen tiltakoznak. Képtelenségnek mondják, hogy a színésznő elveszítse állását, mert a rendezőhöz megy feleségül. A rokoni viszonyból eredő visszaéléseket tüntessék el máskép. * (A mozirepülőgép balesete.) Az Ufa egy repülőgépe Stralsund közelében a tengerbe zuhant. A pilótán kívül a gépen volt Trans Rudolf Meyer fotográfus, aki a repülőszövetséggel kapcsolatosan négy repülőfilmt készít a gyár számára. A pilóta és Meyer megmenekült, de az aeroplán és a speciális szerkezetű fotografáló gép elpusztult. . * (Filmkatedra.) A dél-kaliforniai egyetemen, amely Los Angelesben működik, négy esztendős filmtanszakot létesítenek. Az első évben fizikát, vegyészetet tanítanak és nagy súlyt helyeznek a testképzésre, a második évben angol irodalom, lélektan, fényképészeti vegyészet, trigonometria, villamosság, optika, rajz a főtárgyak. Az első két évben mindenkire nézve egyforma a tanterv és csak a harmadik és negyedik évben specializálódik az oktatás. TÖRVÉNYKEZÉS. Két nyugdíjper bonyodalmai. Az egyenlő címen indított két perben az egyik tisztviselő nyugdíjat kap, a másikat a Kúria is elutasította. A Törley pezsgőgyár két tisztviselője, Gróf Gyula és Kertész Kálmán 1923-ban felmondási időre járó fizetésükért, végkielégítésükért és esedékes remunerációjukért pert indított. A per a bíróság előtt kötött egyezséggel végződött. Mind a két tisztviselő nyilatkozatot írt alá, amely szerint a perben támasztott igényeik teljes kiegyenlítése fejében bizonyos összeget felvettek és kijelentik, hogy azon felül semmi követelésük nincs. Mintegy három év múlva, a tisztviselők a Törley pezsgőgyár nyugdíjintézete, helyesebben a kialakult joggyakorlat alapján a cég ellen, mint amely a nyugdíjintézet helyett a nyugdíjjárulékért felelős, nyugdíjigényük megállapításáért újabb pert indítottak. A két kereset a központi járásbíróságon két különböző bíróhoz került. Az egyik helyt adott a keresetnek és kötelezte a Törley-gyárat Kertész Kálmán nyugdíjának folyósítására, a másik bíró elutasította Gróf Gyula keresetét azzal a megokolással, hogy az egyezség alkalmával kiállított nyilatkozatban minden további követelésről a céggel szemben lemondott. Felebbezés folytán mind a két ügy a törvényszék elé került. Kertész ügyében a Halász- tanács azzal a megokolással, hogy a nyugdíjigényről való lemondásnak kifejezetten kell történnie, helybenhagyta a járásbíróság marasztaló ítéletét. Gróf ügye a Bolemann-tanács elé került, amely ítéletében megállapította, hogy a járásbiróság elutasító ítéletének indokolása helytelen ugyan, mert az egyezség alkalmával kiállított okiratban nyugdíjról való lemondás nincsen s abban az állandó birói gyakorlat szerint bele sem magyarázható, mégis elutasította a kerestet azzal, hogy az előző perben való kiegyezésével a maga részéről önként kilépettnek tekintendő a pezsgőgyárból, a nyugdíjszabályzat szerint pedig az önként kilépettnek nem jár nyugdíj. Kertész ügyében a pezsgőgyár jogi képviselője nem élt felülvizsgálati kérelemmel a Kúriához, így az jogerős lett és a gyár Kertésznek azóta is rendesen fizeti nyugdíját. Gróf Gyula azonban felülvizsgálattal támadta meg a két elsőbíróság elutasító ítéletét. A Kúria Rötth-tanácsa most foglalkozott ezzel a perrel. A Kúria nem helytállónak mondta ki a törvényszék elutasító ítéletének indokolását, azonban nem adott helyt a felülvizsgálati kérelemnek és így a törvényszék elutasító ítélete jogerőre emelkedett. A Kúria szerint Gróf Gyula az előző perben végkielégítést is érvényesített és az egyezségileg felvett összeg egy részét végkielégítés címén kapta meg, a nyugdíjszabályzat értelmében pedig az, aki nyugdíjmegváltás címén végkielégítést vesz fel, nyugdíjigényéről lemondottnak tekinthető és így a nyilatkozat, amit a felperes az egyezség során adott, kétségtelenül a nyugdíjról való lemondást is tartalmazza. A feleket meglepte a Kúriának ez a nyilvánvalóan téves indokolása. A Kúria csak nemrég hozott teljesen hasonló ügyben elvi jelentőségű ítéletet és abban kimondta, hogy a nyugdíjról való lemondás csak kifejezetten történhetik és minden nyilatkozat szorosan értelmezendő. Ezzel az elvi jelentőségű ítélettel helyezkedett szembe mostani ítéletének indokolásában a Kúria és világos, hogy ítéletében összezavarta a végkielégítés két fogalmát, azt a végkielégítést, amit a nyugdíjszabályzat alapján a nyugdíj helyett ad a nyugdíjintézet és azt, amit Gróf Gyula a perben érvényesíteni akart és ami az 1910/1920. számú miniszteri rendeletén alapul, amely szerint minden három évi szolgálat után egy hónapi fizetés jár a fölmondási időre járó fizetésen túl. A nyugdíjigényétől elütött Gróf Gyula most valami új momentumot keres, amelynek alapján perújítási kérelmet terjeszthet elő és alkalmat adhat a Kúriának tévedése korrigálására. Wollner Sándor mérnököt szabadlábra helyezték. A Pozsonyi-úti Silos-raktár egyike néhány héttel ezelőtt kigyulladt. A tűzeset után Wollner Sándor mérnököt, akinek galvanizáló műhelye van a Silos-telepen, a rendőrség őrizetbe vette, egy rendőr feljelentése alapján, aki a mérnököt az éjjeli órákban műhelyéből távozni látta. Akkor elbocsátották Wollnert a rendőrségről, a múlt héten azonban az ügyészség utasítására ismét előállították és átszállították a Markó utcai fogházba. A vizsgálóbíró fentartotta a mérnök előzetes letartóztatását. Dr. Gál Jenő védő felfolyamodásával csütörtökön foglalkozott a büntetőtörvényszék vádtanácsa. A védő felfolyamodásának helyt adott a vádtanács és elrendelte Wollner Sándor szabadlábra helyezését. A határozat szerint nincs bizonyíték arra, hogy a leégett raktárt Wollner Sándor gyújtotta volna fel és a rendelkezésre álló adatok szerint ez nem is lett volna az érdeke, mert megállapítható, hogy a műhelyében lévő ingóságok nagy része idegen tulajdon, azok elpusztulása esetén tehát a biztosítási díj nem őt illette volna. — Becsületsértés egy irodalmi kritikában. Szegfű Gyula egyetemi tanár két évvel ezelőtt egy folyóiratban „Álarcos könyvek" cím alatt kritikát irt Sebestyén Gyula „Gesta Hungarorum“ és H. G. Wels „A világtörténelem alapvonalai“ című könyvéről. Sebestyén Gyula nyugalmazott múzeumi igazgató, a Tudományos Akadémia tagjának könyvéről többek között azt írta, hogy az ponyvairodalom, a könyv álarcot, visel, mert lényegileg nem azt tartalmazza, amit kívülről mutat és nem is méltó Sebestyén Gyulához. A kritika miatt Sebestyén Gyula sajtópert indított, a törvényszék és az Ítélőtábla azonban Szekfü Gyulát felmentette a vád alól, azzal a megokolással, hogy nem lépte túl a jogos kritika határát. A Kúria Rath-tanácsa most megsemmisítette ezt az ítéletet, bűnösnek mondta ki Szekfü Gyulát sajtó útján elkövetett becsületsértés vétségében és ezért nyolcszáz pengő pénzbüntetésre ítélte, az ítélet végrehajtását azonban három évi próbaidőre felfüggesztette. A Kúria szerint Szekfü Gyula túllépte a jogos kritika határát, amikor a Tudományos Akadémia tagjának könyvét ponyvairodalomnak nevezte és ezzel a kifejezéssel nemcsak a mű felett gyakorolt bírálatot, hanem Sebestyén Gyulát becsületében is megsértette. — Az amerikai hallókészülék. Wittenberg Emma magántisztviselőnő csalás címén tett feljelentést Rradványi István belvárosi kereskedő ellen. A tisztviselőnő vásárolt a kereskedőtől egy „Morley Phone“ nevű hallókészüléket, amely Radványi hirdetései szerint különösen fülzúgásban szenvedőknek hasznos. A tisztviselőnő fülei néhány nappal később fájni kezdtek és végül orvos távolította el füléből a készüléket. Dr. Dán Andor büntetőjárásbíró elé került csütörtökön Radványi, aki elmondotta, hogy a hallókészülék amerikai találmány, ő onnan kapta a szükséges lemezeket is, amelyekkel azután maga állította össze a készülékeket. — Húsz év óta árusítom ezeket a készülékeket — mondta —, de soha semmiféle kellemetlenségem miatta még nem volt. Az tény, hogy a forgalombahozatal előtt nem vizsgáltattam meg szakértőkkel, mert meg voltam győződve azok használhatóságáról. Csak olyanoknak ajánlottam, akiknek fülzúgásuk volt, vagy a dobhártyájuk el volt szakadva. A bíróság tanúként kihallgatta Wittenberg Emmát és vőlegényét, Sárkány Pál kereskedőt, akik a feljelentésben írottakat vallották. Ezzel szemben több tanú azt vallotta, hogy a hallókészülékkel igen meg voltak elégedve. Beszerezte a járásbíróság dr. Krepuska Géza és dr. Rejtő Sándor egyetemi tanárok szakértői véleményét. E szerint a készülék egy tizenöt milliméter átmérőjű korong, amely vékonyszálú szövetből készül és viasszal van bevonva. Ennek a közepéből egy selyemfonál lóg fogantyúként és ezzel lehet kihúzni a fülből a korongocskát, amit viszont egy csipesszel lehet a fülbe visszahelyezni. A szakértők szerint ez a készülék nem felel meg a célnak, nem segíti elő hallást, sőt gondatlan kezelés mellett sérülést, gyulladást és fertőzést okozhat. Wittenberg Emma speciális fülbaja mellett ez a készülék csak csökkenthette a hallását és az egész készülék értéke alig néhány fillér. A járásbíróság bűnösnek mondta ki Radványi Istvánt csalás vétségében, ezért ezer pengő pénzbüntetésre ítélte, az ítélet végrehajtását azonban három évi próbaidőre felfüggesztette. Radványi az Ítélet ellen felebbezett. PESTI HIRLAP 1920. június 1. péntek.