Pesti Hírlap, 1928. augusztus (50. évfolyam, 186-197. szám)
1928-08-18 / 187. szám
á lyos felvonuláson minél nagyobb számban vegyenek részt. Emlékkönyv — Szent István hetéről. A Szent István ünnepi Hét Társadalmi Nagybizottsága emlékkönyvet adott ki, amely az ünnepi hét teljes programmján kívül érdekes aktuális közleményekben méltatja Szent István ünnepének jelentőségét.. Az ünnepi cikkírók sorában ott találjuk Strausz István, Ripka Ferenc és dr. Sipőcz Jenő neveit. Kívülük nyilatkoznak Szent István napjának történelmi jelentőségéről Rákosi Jenő, Mayer János miniszter, Lukács György, Huszár Károly, báró Szterényi József, Tsárczy István, Pekár Gyula, Friedrich István, Józan Miklós, Márkus Miksa, Pakots József és mások. A szépirodalmi közlemények előkelő írói között pedig gróf Bethlen Margit nevével is találkozunk. Az emlékkönyvet Budapest nevezetességeit bemutató felvételek tarkítják. Pénteken kétszáz amerikai magyar érkezett Budapestre. Pénteken délután háromnegyed két órakor futott be a keleti pályaudvarra az amerikai magyarok újabb különvonata, amelyen körülbelül kétszáz amerikai magyar érkezett Budapestre. Felnőttek és gyermekek vegyesen, akiknek fogadására a magyar fogadóbizottság tagjai teljes számban megjelentek a pályaudvaron. A Magyar Nemzeti Szövetség részéről ott volt Lázár Andor elnök, Nagy Károly ny. főkapitányhelyettes, báró Bornemissza Lipót, Ajtay József tanár, Majoros István és mások, a Magyar Nemzeti Szövetség női osztálya részéről Réthey Ferencné elnöknő, dr. Radványi Ruttkay Emma, a Mefhosz részéről Kálmán Géza alelnök és Antal István főtitkár. A hazaérkezett amerikai magyarokhoz az első üdvözlő beszédet Lázár Andor intézte a Magyar Nemzeti Szövetség nevében. Beszédét azzal kezdte, úgy érzi magát, mint amikor tavaszkor a vándormadarak visszatérnek régi fészkeikbe. Melegen és sértetlenül találják fészkeiket azok, akik a mai Csopka-Magyarország területén keresik, de ha túlmennek bizonyos határokon, gonosz kezektől feldúltan és elpusztítottan fogják azokat találni. Kifejtette, hogy a szeretet, amellyel az amerikai magyarokat fogadják és várják, vissza fogja adni nekik azt, avait a gyűlölet lerombolt. A clevlandi Kossuth-szobor ércbe vésett intőszózat, mely folyton azt hangoztatja, ne felejtsétek el régi hazátokat. Ennek az érzésnek a biztatására jöttek haza. A Magyar Nemzeti Szövetség nevében meleg szeretettel, kitárt károkkal öleljük magunkhoz a viszszatért magyarokat. Rétneti Ferencné, a Magyar Nemzeti Szövetség női osztályának elnöke, köszöntötte a hazaérkezetteket. A két üdvözlésre Meleg Gyula válaszolt. Amikor Amerikából hazatér a magyar, — mondotta, — az nem erény, az nem olyasmi, ami dicséretet érdemel, hanem természetes jelenség, mert a magyarokat onnan Amerikából mindig hazavonzza magyar szívük, a magyar haza utáni vágy és a soha el nem múló magyar hazaszeretet. Olyan az amerikai magyar, mint a vándormadár, amelyik hazajár fészkére, csak nincs módjában minden tavasszal visszatérni, de egyszer megjön, még ha negyven évig is kell várnia. Hálás köszönetet mondott azért a meleg fogadtatásért, amelyben részesültek és ha ténylegesen nem is jöhetnek haza sűrűn, lélekben mindig itt vannak. Amerikában minden magyar azért dolgozik, hogy az óhaza javára lehessen. Végül Radványiné Ruttkay Emma mondott rövid üdvözlő beszédet. A Szent István-napra Budapestre érkező amerikai magyarok ünnepélyes fogadtatása kedden, 21-én d. e. 10 órakor lesz az új városháza k.gyűlési termében. Az ünnepség programmját most állították össze. A székesfőváros nevében dr. Ripka Ferenc főpolgármester fogja hivatalosan üdvözölni az óhazába érkezett amerikai magyarokat. Az ünnepség a Budai Dalárda énekszámaival kezdődik. A Himnusz, és a Nemzeti Hiszekegy után a dalárda az amerikai Himnuszt énekli el, majd a főpolgármester üdvözlő beszéde következik. Az amerikai küldöttség szónokának válasza után a tanács nevében Lobhmayer Jenő tanácsnok mond beszédet, majd az amerikai küldöttség vezetői átadják azokat a lobogókat, amelyeket az amerikai városok: Cleveland, Pittsburg és Buffalo küldtek ajándékba a magyar fővárosnak. Az ünnepség a Szózat eléneklésével fejeződik be Este bankett lesz az amerikaik tiszteletére. •* Kewvorks terménytőzsdezárla* Newworfei cvapottőzsdezárlat. Ésseamerikal fully middling loco 1955. aug 1897. szept. 1907 okt. 19.27—1929 dec 1927 -19.30. .jun. 19 22 — 19.24. márc. 1928—1950. mái 19 35. júl. 19.30 cCuf per libra. Az irányzat tartott volt. Felhozatal az Egyesült Államok összes kikötőiben 2. kivitel a kontinensre ás Japánba 2 ezer bála volt. Gyapotszállitási tarifa 40 és 56 cent. Newyork, aug. 17. Mai Előző cent Buza 2. sz. redwinter — —.. 2 sz hanswinter — 152.5.0 153.— 129.— 129.50 .. 1. sz. northern Manitoba — — 135.EO 136.— Rozs western II.---------------------------------------112.— 112.125 Takarmányárna — — --------------------------- 83 — 83.— Tengeri mixed weitern II ,— --------------- 86 75 , 87.— Buzoliszt first spring dear — — — 550—E85 EEO—585 Chi'’qyói tarménytözsdezárt»* Chicago, alig. 17. Mai Előző cent Búza szeptemberre —— —— 112 625 112.875 .. decemberre. -— — — — — — 117.625 117.875 .. márciusra--------------------------------------- 122 )25 122 125 Tengeri szeptemberre — — — — — 88 )25 87.75 .. decemberre — — — —> — — 73.25 74.— .. március, a —- — — — — — — 75.625 76.50 Zab szeptemberre — — -— — — — 36 25 56 625 . decemberre — —<— — — — ~~ 39 375 39 75 márciusra — — — — — —- — 41 50 4 1 623 Eors szeptemberre — —- -—■ — — — 95.75 96 125 .. decemberre — — —- — — — 98.— 98.125 „ márc.iusrr — — — — -— — — 100 875 100.50 PESTI HÍRLAP 1928. augusztus 18., gyomba?. A győztes rigai magyar cserkészcsapat Észtországban és Finnországban. Tallin és Helsinki lakossága meleg ünnepléssel fogadta a magyar cserkészeket. Helsinki, aug. 12. (A Pesti Hírlap alkalmi tudósítójától.) Lelkes hangulatban, vignózaszóval indultak el Rigából a válogatott magyar cserkészcsapat tagjai, hogy a tíz napig tartó nehéz versenyekben aratott sorozatos diadalok után folytassák útjukat észak felé, a két testvérnemzet, a finn és az észt meglátogatására. •» A nemzetközi tábor előzékeny parancsnokságának jóvoltából kényelmes orosz hálókocsiban tették meg a hosszú utat. Az éjszakát teljesen átaludtak a fiúk s úgy másnap délelőtt 10 órakor kipihenve, frissen érkeztek Észtország fővárosába, Tottinba, a velük egy vonaton utazó, hazatérő észt vendégcsapattal együtt. Az észt cserkészzenekar játékának hangjai mellett vonultak a magyar fiúk a Tengerész- Otthonban levő szállásukra, miközben a városban sűrű embertömeg ünnepelte őket. A következő nap a pihenés napja volt. Csak estefelé tettünk rövidebb sétát az érdekes régi városban. Este cirkuszba mentünk, ahova a magyar származású igazgató, Salamon J., személyesen hívta meg a csapatot. Másnap megtekintettük az emlékekben bővelkedő régi város néhány nevezetességét. Megnéztük a XIII. században épült, 145 méter magas tornyú, Szent Olaus-templonotot, mely a gót építészet egyik remeke. Fölmentünk a várba, hol az orosz cári templomot (benne a moszkvai után a világ második nagy harangja), Hosszú Hermann tornyát és az újonnan épült észt országgyűlés épületét és gyűléstemét tekintettük meg. Ez az épület, de különösen az ülésterem, a modern északi stílus csodás alkotása.. Közben ellátogattunk a legnagyobb Tallini újságvállalat épületébe is, ahol a lap számára lefényképezték a csapatot. Meg kell említettem azt a kedves meglepetést, amelyben a lap igazgatója részesített bennünket. A felvétel előtt ugyanis két előkelő észt hölgy a csapat minden egyes tagjának egy-egy szép szál rózsát tűzött a kabátjára, majd a lap igazgatója lelkes beszéddel üdvözölte csapatunkat. Ezen a napon összesen négy meghívást kaptunk teára, amelyeket azonban csapatparancsnokunk az idő rövidségére hivatkozva kénytelen viszszautasítani és csak az észt cserkészszövetség által adott vacsorán jelenhettünk meg. Előbb azonban a várban levő nyílt nyári színpadon rendezett rögtönzött hangversenyt a magyar csapat. A műsor, parancsnokunk ünnepi beszédén kívül, az észt és a magyar himnuszból és a négyszólamú énekkar által előadott magyar népdalokból állott. Az est egyik legnagyobb sikerű száma nyolc Magyarországon járt észt leánynak nyolc magyar cserkésszel hegedüszó mellett bemutatott magyar csárdása volt. A 7—800 főnyi közönség zúgó tapssal jutalmazta a magyar cserkészfiúk és az észt leányok temperamentumos táncát. A szépen sikerült előadás után — bár este 10 óra volt már — óriási közönség sorfala között menetelt zengő nóta mellett a magyar csapat Tallinn főbb utcáin át a város legelőkelőbb klubjába, ahol bankettet rendeztek tiszteletére. Közben az észtek szakadatlanul ünnepeltek bennünket. A sűrű sorfalat álló közönség kalap- és kendőlengetéssel és hangos éljenzéssel üdvözölte csapatunkat. Valóságos diadalmenet ivóit. A vacsora, melyen sok neves vezető tallini ember volt jelen, szintén a legkellemesebb emlékekkel gazdagította emlékekben különben is igen gazdag utunkat. Másnap reggel a kikötőbe érkező csapatunkat már többszáz főnyi közönség várta és virágerdővel borította el. Az indulást jelző harangkengés vetett véget a szívélyes búcsúzásnak. Harmadik harangjelzés és már a tengeren ringó hajó fedélzetéről integetnek a fiúk virággal dúsan megrakott kapjaikkal. Aközönség a móló végéig szaladva, kendőt lobogtatva, mosolyogva integetett utánunk. * öt órai hajókázás után délután 5 órakor érkeztünk Helsinkibe. A tenger elég csendes volt, úgyhogy a tengeri betegséget csupán egy ember kapta meg: a fotográfusunk. A parton a finn leány és fiú cserkészek csapata várakozott ránk. Kint volt Jungert M. finnországi konzulunk, meghatalmazott miniszter is, valamint a cserkészszövetség több vezetőembere. — üdvözlő beszédek, virágcsokrok, fényképezőgépek csattogása, szóval a rendes fogantatás minden fázisa. A másnap megjelenő újságok kivétel nélkül hasábos tudósításokban számoltak be érkezésünkről. Este a helsinki-i leánycserkészek látták vendégül a magyar csapatot. A terem magyar és finn nemzetiszinti zászlókkal volt ízlésesen diszítve. A bensőséges, meghitt hangulatú ünnepi vacsoráról oldalakat lehetne írni, de én csak Kirisztnek, a finn cserkészszövetség külügyi titkárának beszédéből szeretnék néhány gondolatot idejegyezni. — Ti — mondotta — szabadnak születtetek, szabadnak kell lennetek . . . Két szín olvad össze asztalunkon. Ezek közül az egyik a Ti színetek. Fehér az isteni gondviselés színe, a zöld a reményt fejezi ki. Az Isten megsegít, aki rendületlenül bízik benne. A vörös szín mesél nekem a vérről, mely folyt a pusztákon, s öntözte a Kárpátok szent bérceit. Ez a Petői vére; a névtelen hősök vére. Ez a vér meghozza a gyümölcsöt! — De hadd mondjak nehány magyar szót is befejezésül, — folytatta — és szép magyar nyelven, érző szivének minden melegével, könyi nyezö szemmel mondotta: — Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában." A minden szemből sűrűn előtörő könnyek nyomán felhangzó halk strés, majd lelkes testvéri összeölelkezés tette feledhetetlenné a finn földön töltött első napunkat! ________ _ 1. „A flapper Newyork, aug. A Waldorf-Astoriában, Newyork egyik előkelő hoteljében történt, hogy szemtől-szembe kerültem a „flapper“-rel. Mielőtt Amerikába indultam ugyanis, az Újvilágot megjárt barátaim előre figyelmeztettek. ..Azután nézd meg jó közelről a „flappert“. Elhatároztam, hogy ezt a jó tanácsot megfogadom. Ha másban mindenben szerencsétlen voltam az életben, az bizonyos, hogy ebben az egy dologban azután szerencsém volt. Hajnalban kötött ki velünk Newyork bejáratánál az óriás óceánjáró és este már a tiszteletünkre rendezett banketten elembe került a „flapper“, sőt nemcsak elembe került, de beszédbe is állt velem. Ezek után, azt hiszem, mégis szükséges, hogy azoknak, akik még nem tudnák, hogy mi a „flapper , néhány felvilágosítással szolgáljak. A „flapper“ eredeti jelentésén a filológusok sokat vitatkoznak, de én közülük azoknak adok igazat, akik ezt a különös hangzású amerikai szót úgy akarják magyarra fordítani, hogy: ide-oda csapongó szoknyácska. Mert a „flapper“, aki nem más, mint egy hájasan szép, mindig kacagó és a végletekig kacér bakfis, természetesen el sem képzelhető a sokszínű, ide-oda repkedő selyemszoknyácska nélkül. Az igazi „flapper“ Newyorkban naponta legalább ötször átöltözik, saját pompás autóját vezeti, korán reggel a Central Parkban lovagol és éjfélig táncol valamelyik negyvenemeletes fashionable-hotel tetején. A „flapper“, ez a serdülő 16—17 éves leány, a nap minden percében tudatában van „ellenállhatatlan“ voltának. Neki minden szabad, az is, hogy hangosan mulasson a férfiakon, akikre csak rá kell nevetnie, hogy öregje, fiatalja szívét megremegtesse. Ezek után csak természetes, hogy a Waldorf Astoria bankettjén, jóbarátaim tanácsát követve, érdeklődéssel néztem az én „flapper“-m mélytüzű szemeibe és elragadtatással bámultam pompás alakját. Ő viszont engem, úgy látszik, eléggé alkalmas médiumnak talált arra, hogy mint az eléje került legfrissebb sütetű európain, kipróbálja ellenállhatatlan voltát. A „first move of the game“ az volt, hogy nekem adta a nála lévő izzópiros rózsát és a vacsoránál a magyar vendégek között szétosztott diszkótésű könyvbe, melyből nekem is jutott egy példány, tipikus amerikai írással beleírta magyarul, hogy „Nagyon szeretlek Doris“. A bankett után, ahol amerikai szokás szerint a legpompásabb sültekre is csak jeges vizet kaptunk, inni, Doris szülei meginvitáltak barátommal együtt, hogy menjünk el hozzájuk egy cocktailre. A gazdagon berendezett lakás ebédlőjében azután, feltárult a pohárszék és előkerültek a jobbnál-jobb francia pezsgők és különféle likőrök. Barátom és én megállapítottuk, hogy Amerika mégsem olyan száraz, mint ahogyan azt a naiv Európa gondolja. Kellemes látványul szolgált útközben a „flapper“ elegáns, szép mamája, aki a nyolcvanlóerős Lincoln-kocsit természetesen maga vezette. Doris, aki a hátsó ülésen szorosan mellém húzódott, nevetve biztosított arról, hogy Amerikában a nők vezetik nemcsak az autót, hanem a férfiakat is. Nem akartam neki megváltani, hogy ez, sajnos, Európában is így van. És van abban valami, amikor az amerikai férjek titokban arról panaszkodnak, hogy ők a feleségeik kenyérkereső rabszolgái. Igaz, hogy viszont a feleségek nyíltan azt panaszolják, hogy nekik férjeikből semmi hasznuk sincsen, mert bár minden számlájukat szó nélkül fizetik, de viszont reggeltől estig egyhuzamban rohannak a dollár után és nincs idejük arra hogy nejeiknek európai értelemben tegyék a szépet. Tény az, hogy egész Amerikában egyetlen bennszülött férfit sem láttam, aki európai módra udvarolt volna akár a legszebb leánynak vagy asszonynak. Amerikában a „furt“ is egészen különös valami, egészen más, mint nálunk. Ott a nők a támadók, a nők varrnak előnyben, már csak azért is, mert a törvény mindenkor nekik ad igazat. Ezért van, hogy a „flapper“ teljes biztonságban járhat éjfél után egy órakor százezer férfi között is egyedül a Broadwayn. Petheő Kálmán.