Pesti Hírlap, 1928. szeptember (50. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-27 / 219. szám

r 1928. szeptember 27., csütörtök. PESTI HÍRLAP TÖRVÉNYKEZÉS. Terhelő vallomások a nagy kivándorlási pörben. A törvényszék újból elrendelte Bruckner elővezetését. Veszprém, szept. 25. Szerdán folytatták a nagy kivándorlási pör főtárgyalását. Zakariás elnök a tárgyalás megnyitása után bejelentette, hogy a tör­­tvé­nyszék táviratban újból megkereste a duna­­haraszti csendőrséget Bruckner azonnali elővezetése iránt. Ifjabb Emesz György volt detektív, a bűnper egyik vádlottja, állt ezután a törvényszék elé. Hu­szonnégy­ rendbeli csalás és kivándorlásra való csá­bítás bűntettével vádolják, mert földmiveseket ki­vándorlásra csábított és fejenként 50 dollár ellené­ben útleveleik megszerzésére vállalkozott, az­ útleve­leket azonban nem szerezte meg, de a pénzt elköl­tötte. — Nem érzem magamat bűnösnek, — védeke­zett a volt detektív. —­ Bauer Lénárd bakonyjáki földmives annak idején felkeresett budapesti magán­­nyomozó irodámban és arra kért, hogy több bakony­­jáki földmives számára szerezzek útlevelet. Az al­­ispáni hivatalban a bakonyjákiak közül már többen beadták szükséges írásaikat. Én a további utánjárás költségeit fejenként 50 dollárban állapítottam meg. Az elnök: De hiszen ezeknek legnagyobb része kiskorú, 17—19 éves fiatalember volt. A vádlott: Valamennyi kapott szülői beleegye­zést, egy részének szülei pedig kint laktak Ameriká­ban, szüleikhez akartak kimenni. Az útleveleket nem tudtam megszerezni, a csendőrség letartózta­tott, ezért nem fizettem vissza az emberek dollárjait. Al elnök: Ön mindössze augusztus 8-tól 18-ig volt letartóztatásban. Egymillió korona óvadékát is visszakapta. Ebből az egymillió koronából kielégít­hette volna az embereket. A vádlott: Vissza akartam adni a pénzüket, de nem fogadták el. Azt mondották, hogy tartsam meg a pénzt és a jövő évi kvótában intézzem el út­leveleiket. A törvényszék megkezdte ezután a tanuk ki­hallgatását. Wohlstrammer Antal földmives azt adta elő, hogy Mellinger Illés figyelmeztetésére ment Máhig Jánoshoz, aki ötven dollár ellenében meg­ígérte az útlevél megszerzését. Azt mondta, hogy Bruckner ügyvéd ur“ fogja azt megszerezni. — Hamburgban — folytatta a tanú — vártak bennünket az állomáson azok, akik Észak-Ameri­­kába akartak kivinni. Első kérdésük az volt, hogy mennyi pénzünk van. Nálam 280 dollár volt, ezt az egész összeget elvették tőlem. Napról-napra hiteget­tek, hogy az útlevelet és vízumot meg fogjuk kapni és hajóra szállhatunk. Ígéretüket azonban nem vál­tották be. Éheztünk, nyomorogtunk, egy fillérünk sem volt Végül elkeseredésünkben felmentünk a konzulátusra, ahol előadtuk panaszunkat. A kon­zulátuson pénzt kaptunk és azzal hazajöttünk. Az elnök: Kivánja, hogy a vádlottakat kötelez­zük pénze visszaadására? A­lont: Hát bizony elfogadnám, ha vissza­adnák. Az elnök: Hát a megbüntetésüket kívánja-e? A tanú: Kérem, nagyon megszenvedtünk, de mér régen volt, el is felejtettem, meg is bocsátottam, nem kívánom én már senkinek a megbüntetését. Steinbacher József földmives, egy másik tanú, Brucknertől nyolcvan dollár ellenében megkapta az útlevelet, kiment Hamburgba, ahol további 200 dollárt fizetett. Négyhónapi hamburgi tartózkodás után a konzulátus útján hazatért, Iliró György földmivest is Böhm biztatta az Amerikába való kivándorlásra. Hal­lotta, hogy Bruckner útján szerezte meg Böhm az útlevelet Az elnök: Kívánja Bruckner megbüntetését? A tanú: Hát az jár neki, tessék,csak megbüntetni. Bedig Miklós egy Bónyainé nevű asszonynak C0 dollárt adott az útlevél beszerzésére. Később vissza­követelte pénzét, de már nem kapta vissza. Szabó Imre földmives Máhig János útján jutott ki Ham­burgba. Itt Jakob Spett fogadta őket, aki azt mon­dotta, hogy Észak-Amerikába már nem tudja őket eljuttatni, menjenek Kubába vagy Kanadába. Kubába egy részük ki is ment, más részük azonban hosszas szenvedés után a konzulátus útján hazatért. Német Mihály részére is Bruckner szerezte meg az útlevelet. Negyven dollárt fizetett érte, a konzulátus útján tért haza. Mára harminckét tanút idézett meg a bíróság, ezek nagy része Kanadában és Kubában van, vallo­másaikat majd a tanúkihallgatások után fogják is­mertetni. A tanúk kihallgatása után az elnök bejelentette hogy a dunaharaszti csendőrségtől távirat érkezett, amely szerint Bruckner betegen fekszik lakásán. A törvényszék távirati utasítást adott a csendőrségnek, hogy Brucknert­ haladéktalanul vezessék elő és tör­vényszéki orvosokkal fogja egészségi állapotát meg­vizsgáltatni. A tárgyalást csütörtökön reggel kilenc órakor folytatják.­­ Kende József tizenkétrendbeli csalási ügye bíróság előtt. Kende József szerdán tizenkétrendbeli csa­lás,vádja miatt került a büntetőtörvényszék Mayer-tan­csa elé. Az ügyészség vádirata szerint Kende a szökő Kun Lászlóval együtt több alkalmazottat vett fel, aki­től kisebb-nagyobb összegű kauciókat kért, amelyet e sikkasztottak. Kendét, aki egy másik ügyből folyóan ma­gölti büntetését, szuronyos fogházőt vezette a bízósz elé. Az elnök kérdésére kijelentette, hogy nem érzi maga bűnösnek. Kun László néni volt társa, de az alkalmazá­takat ő vette fel és kérte tőlük a biztosítékot. — Ki volt tulajdon­képen az a Kun László? —- kr­dezte Mayer elnök. Az elnök ezután sorba vette a különböző vádpont­ját, amelyekre vonatkozóan Kende József állhatatos, megmaradt előző állításánál, hogy ím neki semmi rész nem volt az alkalmazottak szerződtetésében. A sértetti kihallgatása után a bíróság Kende József másik kis­ügyének tárgyalásába kezdett, amelynek másodfém vádlottja Nagy Ödönné Cseveg Irma volt színésznő. Cser­­liana — a vádirat szerint — társa volt Kende Józsefne együtt vezették a Csokonay­ utcai irodát, a­mi a „Hú rend“ és a Magyar Színházi Lexikon" című vállalati ügyeit intézték. Nyakra-főre vették fel az alkalmazott­ját, akiktől azután kauciókat kértek s a kapott pén elsikkasztották. Mintegy harmincnyolcan jelentették­­ Kendét és Csere? Irmát. A tárgyalás megkezdések Nagy Ödönné jogi képviselője bemutatott egy levél amelyet védence irt. A levélben Nagy Ödönné bejelen hogy­ mire e sorokat olvassa, ő már nem lesz az él sorában. Mayer tanácselnök utasítására telefonon i­deklődtek a rendőrségnél, ahol azt a választ kapták, ha Nagy Ödönné valóban öngyilkossági kísérletet követett megmérgezte magát. Ezért nem lehetett őt szerdán tárgyalásra előállítani. Ilyen körülmények között Na ödönnével szemben a tárgyalást elkülönítették és őt a gyógyulása után vonják felelősségre. Kende­­József­­ hallgatását rendelte el a biróság az egyes vádpontok vonatkozóan A tárgyalást folytatják. — Kun Lászlóval a háborúban ismerkedtem mi 1920-ban felkeresett Vilmos császár­ ut 22. számú házb lévő irodámban, amely tulajdonképen „Magyarország új megyéinek hivatalos ismertetése“ című kiadvány kiad­hivatala volt. Arra kért, hogy bocsássam rendelkezést az irodámat, mert nagy üzleti vállalkozása van, amely­ szüksége van a helyiségre. Kun azt mondta — folytat Kende vallomását — hogy „Hadirokkantak Ország Gazdasági Egysülete“ címen indítja meg ezt a vállall­zást, amelynek az a célja, hogy Ottó plakett­eket hoz fi­galomba. Kérésére át is engedtem az irodát. —­­ elmentették a sikkasztás vádja alól. Szőkó Gábor rendőrségi segédhivatali tisztviselő, akit hét év­ ezelőtt az újpesti kerületi kapitányságon teljesített sz­nálatot, több ízben felszólította hivatalosan Bálint Zs­mond építészt, hogy a rendőrségi épületen végzett un­kája fejében vegyen át az újpesti kerületi kapitányság 2100 koronát. Szokolay egy barátja társaságában szer­­vesen kereste fel Bálint Zsigmond vállalkozót, hogy pénzt átadja. Az építészt nem találta odahaza és egy borítékban lévő 2100 koronát egy, a lakásban lévő női halmazottnak adta át. Néhány nap múlva Bálint Zs­mond jelentkezett Szokolay Gábornál, hogy a szóbanfos összeget átvegye. Ekkor derült ki, hogy Bálint Zsigmo­nz alkalmazottjától nem kapta meg a pénzt, de mivel S­kolay Gábor védekezésének nem adott hitelt, hivatali a­kasztás címén feljelentést tett a rendőrtisztviselő el, akit a pestvidéki büntetőtörvényszék felmentett a V alól. A felmentő ítéletet, az Ítélőtábla Felkmann-tanár helybenhagyta. — Halálos gépkocsigázolás — három hónapi fog. 1926 decemberben Pásztor Benjámin gépkocsivezető bérautójával a Sziv­ utcában álló egyik autótaxi sofő­­jét, Eckert Lajost halálra gázolta. Az ügyészség gond­­anság által okozott emberölés vétsége címén indított járást Pásztor Benjámin ellen, aki azzal védekezett, de Eckert Lajos volt a szerencsétlenség oka. A bíróság­­i szemtanú vallomása alapján Pásztor Benjámint felmi­tette az ellene emelt vád alól, de az ítélőtábla Lehoczi tanácsa dr. Barcza-Rotter Béla főügyész felszólal, után az ítéletet megsemmisítette és a vádlottat hat hónapi fogházbüntetésre ítélte. A főügyész és a vádi az ítéletben megnyugodott és így ez azonnal jogon is emelkedett. — A Wiener Kommendal-Bank ügye. A szerdai tárgyalás megnyitásán dr. Fábián Béla védő kérte Frankl József és Fuchs Gyula tanúkénti kihallgatá­sét. Dr. Gál Jenő Weisz Gyula bécsi tanú megérke­zését jelentette be. Ezután Mácsy Jánost, a Wiener Kommerzial Bank igazgatóját, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár jelenlegi igazgatóját, hallgatták ki tanúképen. Mácsy igazgató elmondotta, hogy a Wiener Kommerzial Bank budapesti fiókjánál sza­bálytalanságot soha nem tapasztalt. Ehrlich Alfréd, a bécsi központ felülvizsgálat céljából Budapestre küldött revizorjának kihallgatása következett ez­után. — Megállapítottam — mondotta —, hogy több mint százmillió koronás deficitje van a budapesti központnak. — Miből állt ez a deficit? — Ennek az volt az oka, hogy a budapesti fiók olyan valutákkal tartozott, amelyeknek az árfolya­ma folyton emelkedett, kasszájában pedig olyan va­luták, illetőleg devizák voltak (márka, zloty, lei), amelyek estek. Elmondotta, hogy tapasztalata szerint az igaz­gatóknak értékpapírletétjük volt és üzleteteiket pon­tosan bevezették a tablókba, melyeket mindennap felküldtek a bécsi központnak. A törvényszék a tanút megeskette vallomására. Több tanú kihallgatása után Tolcsvay Henrik, a budapesti fiók volt főkönyvelője azt vallotta, hogy ő mint főkönyvelő az 1921-es veszteséges mérleg lezá­rása után Sebestyén vezérigazgató felszólítására vele együtt Bécsbe utazott, hogy jelentést tegyen. A központ akkoriban semmiféle személyi kifogást nem emelt, csupán a százmilliós deficit tisztázását kí­vánta. Néhány jelentéktelen vallomás után az elnök a tárgyalás folytatását péntekre halasztotta. — Szökött katonát rejtegetett. Néhány évvel ez­előtt özv. Németh Károlyné pesterzsébeti lakásába beko­pogtatott egy fiatalember és csakhamar kivette az asz­­ezony egyik kis szobáját albérletbe. Az új lakó elmon­dotta Némethnének, hogy őt Kelemen Andrásnak hívják, katonaszökevény. Némethné a közlékeny fiatalember elő­adása után azt a tanácsot adta, hogy jelentse be magát Kis Aladár néven. Kelemen valóban szót is fogadott, de így sem sikerült magát kivonni a katonai szolgálat alól, mert néhány nappal később elfogták. Kelemen a főtár­gyaláson elmondotta az esetet, minek alapján a pestvi­déki ügyészség fegyveres erő elleni vétség címén vádat emelt Németh Károlyné ellen, aki a főtárgyaláson ta­gadta, hogy tudott volna Kelemen András kilétéről és szökéséről. A bíróság Kelemen András vallomása alapján bizonyítottnak vette a vádlott bűnösségét és ezért Né­meth Károlynét egy hónapi fogházbüntetésre ítélte. Az ítéletet a tábla Folkmann-tanácsa helybenhagyta. — A Pestalozzi-internátus irodavezetőjének rágal­mazási pert. Dr. Méhes törvényszéki bíró elnöklésével szerdán tartott tárgyalást a büntetőtörvényszék Peller Károly újságíró ügyében, aki ellen dr. Fenyves Ferenc tanár sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége címén tett feljelentést. Peller ugyanis „Svájci internátusokba csábította jóhiszemű családok gyermekeit, azután meg­szökött hitelezői elől“ című cikkében azt írta, hogy­­a Pestalozzi Internátus iroda prospektusai alapján sok budapesti és vidéki szülő gyermekét rábízta Fenyves Fe­­rencre, hogy ez külföldi internátusokban nyaraltassa őket havi 140 pengő ellenében. A nyaraltatás azonban csúfos kudarcba fulladt. A növendékek és az alkalmazot­tak vagy saját költségükön, vagy követségi támogatással kerültek haza. A cikk szerint Fenyves igazgató egyik al­kalmazottjának útlevelével szökött Franciaországba a svájci hatóságok elől és több óvadékos felügyelőnő sik­kasztás címén feljelentést tett Fenyves ellen. A bíróság elrendelte a valódiság bizonyítását és szerdán kezdte meg a nagyszámú tanuk kihallgatását. Kálmánczy Mária azt vallotta, hogy őt felügyelőnőnek alkalmazta Fenyves, 500 pengő óvadékot kellett lefizetnie, amelyet nem ka­pott vissza, sőt fizetést sem kapott. Annak F. Szabó János ny. építészeti főtisztviselő úgy vallott, hogy fia, nyaral­­tatása érdekében tárgyalt annak idején Fenyvessel, havi 140 pengőben meg is állapodtak, kiderült azonban, hogy fia nem azt az ellátást élvezte, amit Fenyves megígért, sőt Fenyves ezenkívül m­ég anyagilag is megkárosította. Több más tanú kihallgatása után a tárgyalás folytatását szeptember 28-ra halasztották.­­ Az ügyészség megszüntette az eljárást Bárczay Ferenc ellen. Gróf Keglevich Pál, Kohner Alice férje, néhány éve egész sereg pert indított a nővére, gróf Keg­levich Ilona és annak férje, Bárczay Ferenc földbirtokos ellen. Ezek a polgári perek a hagyaték és gróf Keglevich Pál anyagi érdekei körül forogtak. 1927 nyarán azonban gróf Keglevich Pál Bárczay Ferenc ellen bűnvádi fel­jelentést tett csalás, uzsora, sikkasztás, magánokiratha­­misítás, hamis tanúzás büntette címén. A feljelentés után dr. Bárdos György, Bárczay ügyvédje felvonultatta a bizonyítékait és az ügyészség a nyomozás befejezése után valamennyi vádpontra nézve megszüntető határo­zatot hozott. Az ügyészség megállapította, hogy a hagya­téki egyezség kapcsán fondorlatos megtévesztés nem tör­tént. A zsarolásra vonatkozóan is megállapították, hogy a sértett feljelentése, még ha teljes egészében való volna is, akkor sem alkalmas a zsarolás bűncselekményének megállapítására. Az okirath­amisítás, valamint a többi bűncselekmény ugyancsak nem forog fenn. Az ügyészség­nek ilyen körülmények között valamennyi vádpontra nézve megszüntető határozatot kellett­ hoznia, mert a fel­hozott bűncselekményeket Bárczay Ferenc nem követte el. -­t 17­ ­mmmmmmmmammmmammmmammmnm

Next