Pesti Hírlap, 1928. szeptember (50. évfolyam, 198-222. szám)
1928-09-27 / 219. szám
r 1928. szeptember 27., csütörtök. PESTI HÍRLAP TÖRVÉNYKEZÉS. Terhelő vallomások a nagy kivándorlási pörben. A törvényszék újból elrendelte Bruckner elővezetését. Veszprém, szept. 25. Szerdán folytatták a nagy kivándorlási pör főtárgyalását. Zakariás elnök a tárgyalás megnyitása után bejelentette, hogy a törtvényszék táviratban újból megkereste a dunaharaszti csendőrséget Bruckner azonnali elővezetése iránt. Ifjabb Emesz György volt detektív, a bűnper egyik vádlottja, állt ezután a törvényszék elé. Huszonnégy rendbeli csalás és kivándorlásra való csábítás bűntettével vádolják, mert földmiveseket kivándorlásra csábított és fejenként 50 dollár ellenében útleveleik megszerzésére vállalkozott, az útleveleket azonban nem szerezte meg, de a pénzt elköltötte. — Nem érzem magamat bűnösnek, — védekezett a volt detektív. — Bauer Lénárd bakonyjáki földmives annak idején felkeresett budapesti magánnyomozó irodámban és arra kért, hogy több bakonyjáki földmives számára szerezzek útlevelet. Az alispáni hivatalban a bakonyjákiak közül már többen beadták szükséges írásaikat. Én a további utánjárás költségeit fejenként 50 dollárban állapítottam meg. Az elnök: De hiszen ezeknek legnagyobb része kiskorú, 17—19 éves fiatalember volt. A vádlott: Valamennyi kapott szülői beleegyezést, egy részének szülei pedig kint laktak Amerikában, szüleikhez akartak kimenni. Az útleveleket nem tudtam megszerezni, a csendőrség letartóztatott, ezért nem fizettem vissza az emberek dollárjait. Al elnök: Ön mindössze augusztus 8-tól 18-ig volt letartóztatásban. Egymillió korona óvadékát is visszakapta. Ebből az egymillió koronából kielégíthette volna az embereket. A vádlott: Vissza akartam adni a pénzüket, de nem fogadták el. Azt mondották, hogy tartsam meg a pénzt és a jövő évi kvótában intézzem el útleveleiket. A törvényszék megkezdte ezután a tanuk kihallgatását. Wohlstrammer Antal földmives azt adta elő, hogy Mellinger Illés figyelmeztetésére ment Máhig Jánoshoz, aki ötven dollár ellenében megígérte az útlevél megszerzését. Azt mondta, hogy Bruckner ügyvéd ur“ fogja azt megszerezni. — Hamburgban — folytatta a tanú — vártak bennünket az állomáson azok, akik Észak-Amerikába akartak kivinni. Első kérdésük az volt, hogy mennyi pénzünk van. Nálam 280 dollár volt, ezt az egész összeget elvették tőlem. Napról-napra hitegettek, hogy az útlevelet és vízumot meg fogjuk kapni és hajóra szállhatunk. Ígéretüket azonban nem váltották be. Éheztünk, nyomorogtunk, egy fillérünk sem volt Végül elkeseredésünkben felmentünk a konzulátusra, ahol előadtuk panaszunkat. A konzulátuson pénzt kaptunk és azzal hazajöttünk. Az elnök: Kivánja, hogy a vádlottakat kötelezzük pénze visszaadására? Alont: Hát bizony elfogadnám, ha visszaadnák. Az elnök: Hát a megbüntetésüket kívánja-e? A tanú: Kérem, nagyon megszenvedtünk, de mér régen volt, el is felejtettem, meg is bocsátottam, nem kívánom én már senkinek a megbüntetését. Steinbacher József földmives, egy másik tanú, Brucknertől nyolcvan dollár ellenében megkapta az útlevelet, kiment Hamburgba, ahol további 200 dollárt fizetett. Négyhónapi hamburgi tartózkodás után a konzulátus útján hazatért, Iliró György földmivest is Böhm biztatta az Amerikába való kivándorlásra. Hallotta, hogy Bruckner útján szerezte meg Böhm az útlevelet Az elnök: Kívánja Bruckner megbüntetését? A tanú: Hát az jár neki, tessék,csak megbüntetni. Bedig Miklós egy Bónyainé nevű asszonynak C0 dollárt adott az útlevél beszerzésére. Később visszakövetelte pénzét, de már nem kapta vissza. Szabó Imre földmives Máhig János útján jutott ki Hamburgba. Itt Jakob Spett fogadta őket, aki azt mondotta, hogy Észak-Amerikába már nem tudja őket eljuttatni, menjenek Kubába vagy Kanadába. Kubába egy részük ki is ment, más részük azonban hosszas szenvedés után a konzulátus útján hazatért. Német Mihály részére is Bruckner szerezte meg az útlevelet. Negyven dollárt fizetett érte, a konzulátus útján tért haza. Mára harminckét tanút idézett meg a bíróság, ezek nagy része Kanadában és Kubában van, vallomásaikat majd a tanúkihallgatások után fogják ismertetni. A tanúk kihallgatása után az elnök bejelentette hogy a dunaharaszti csendőrségtől távirat érkezett, amely szerint Bruckner betegen fekszik lakásán. A törvényszék távirati utasítást adott a csendőrségnek, hogy Brucknert haladéktalanul vezessék elő és törvényszéki orvosokkal fogja egészségi állapotát megvizsgáltatni. A tárgyalást csütörtökön reggel kilenc órakor folytatják. Kende József tizenkétrendbeli csalási ügye bíróság előtt. Kende József szerdán tizenkétrendbeli csalás,vádja miatt került a büntetőtörvényszék Mayer-tancsa elé. Az ügyészség vádirata szerint Kende a szökő Kun Lászlóval együtt több alkalmazottat vett fel, akitől kisebb-nagyobb összegű kauciókat kért, amelyet e sikkasztottak. Kendét, aki egy másik ügyből folyóan magölti büntetését, szuronyos fogházőt vezette a bízósz elé. Az elnök kérdésére kijelentette, hogy nem érzi maga bűnösnek. Kun László néni volt társa, de az alkalmazátakat ő vette fel és kérte tőlük a biztosítékot. — Ki volt tulajdonképen az a Kun László? —- krdezte Mayer elnök. Az elnök ezután sorba vette a különböző vádpontját, amelyekre vonatkozóan Kende József állhatatos, megmaradt előző állításánál, hogy ím neki semmi rész nem volt az alkalmazottak szerződtetésében. A sértetti kihallgatása után a bíróság Kende József másik kisügyének tárgyalásába kezdett, amelynek másodfém vádlottja Nagy Ödönné Cseveg Irma volt színésznő. Cserliana — a vádirat szerint — társa volt Kende Józsefne együtt vezették a Csokonay utcai irodát, ami a „Hú rend“ és a Magyar Színházi Lexikon" című vállalati ügyeit intézték. Nyakra-főre vették fel az alkalmazottját, akiktől azután kauciókat kértek s a kapott pén elsikkasztották. Mintegy harmincnyolcan jelentették Kendét és Csere? Irmát. A tárgyalás megkezdések Nagy Ödönné jogi képviselője bemutatott egy levél amelyet védence irt. A levélben Nagy Ödönné bejelen hogy mire e sorokat olvassa, ő már nem lesz az él sorában. Mayer tanácselnök utasítására telefonon ideklődtek a rendőrségnél, ahol azt a választ kapták, ha Nagy Ödönné valóban öngyilkossági kísérletet követett megmérgezte magát. Ezért nem lehetett őt szerdán tárgyalásra előállítani. Ilyen körülmények között Na ödönnével szemben a tárgyalást elkülönítették és őt a gyógyulása után vonják felelősségre. KendeJózsef hallgatását rendelte el a biróság az egyes vádpontok vonatkozóan A tárgyalást folytatják. — Kun Lászlóval a háborúban ismerkedtem mi 1920-ban felkeresett Vilmos császár ut 22. számú házb lévő irodámban, amely tulajdonképen „Magyarország új megyéinek hivatalos ismertetése“ című kiadvány kiadhivatala volt. Arra kért, hogy bocsássam rendelkezést az irodámat, mert nagy üzleti vállalkozása van, amely szüksége van a helyiségre. Kun azt mondta — folytat Kende vallomását — hogy „Hadirokkantak Ország Gazdasági Egysülete“ címen indítja meg ezt a vállallzást, amelynek az a célja, hogy Ottó plaketteket hoz figalomba. Kérésére át is engedtem az irodát. — elmentették a sikkasztás vádja alól. Szőkó Gábor rendőrségi segédhivatali tisztviselő, akit hét év ezelőtt az újpesti kerületi kapitányságon teljesített sználatot, több ízben felszólította hivatalosan Bálint Zsmond építészt, hogy a rendőrségi épületen végzett unkája fejében vegyen át az újpesti kerületi kapitányság 2100 koronát. Szokolay egy barátja társaságában szervesen kereste fel Bálint Zsigmond vállalkozót, hogy pénzt átadja. Az építészt nem találta odahaza és egy borítékban lévő 2100 koronát egy, a lakásban lévő női halmazottnak adta át. Néhány nap múlva Bálint Zsmond jelentkezett Szokolay Gábornál, hogy a szóbanfos összeget átvegye. Ekkor derült ki, hogy Bálint Zsigmonz alkalmazottjától nem kapta meg a pénzt, de mivel Skolay Gábor védekezésének nem adott hitelt, hivatali akasztás címén feljelentést tett a rendőrtisztviselő el, akit a pestvidéki büntetőtörvényszék felmentett a V alól. A felmentő ítéletet, az Ítélőtábla Felkmann-tanár helybenhagyta. — Halálos gépkocsigázolás — három hónapi fog. 1926 decemberben Pásztor Benjámin gépkocsivezető bérautójával a Sziv utcában álló egyik autótaxi sofőjét, Eckert Lajost halálra gázolta. Az ügyészség gondanság által okozott emberölés vétsége címén indított járást Pásztor Benjámin ellen, aki azzal védekezett, de Eckert Lajos volt a szerencsétlenség oka. A bírósági szemtanú vallomása alapján Pásztor Benjámint felmitette az ellene emelt vád alól, de az ítélőtábla Lehoczi tanácsa dr. Barcza-Rotter Béla főügyész felszólal, után az ítéletet megsemmisítette és a vádlottat hat hónapi fogházbüntetésre ítélte. A főügyész és a vádi az ítéletben megnyugodott és így ez azonnal jogon is emelkedett. — A Wiener Kommendal-Bank ügye. A szerdai tárgyalás megnyitásán dr. Fábián Béla védő kérte Frankl József és Fuchs Gyula tanúkénti kihallgatásét. Dr. Gál Jenő Weisz Gyula bécsi tanú megérkezését jelentette be. Ezután Mácsy Jánost, a Wiener Kommerzial Bank igazgatóját, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár jelenlegi igazgatóját, hallgatták ki tanúképen. Mácsy igazgató elmondotta, hogy a Wiener Kommerzial Bank budapesti fiókjánál szabálytalanságot soha nem tapasztalt. Ehrlich Alfréd, a bécsi központ felülvizsgálat céljából Budapestre küldött revizorjának kihallgatása következett ezután. — Megállapítottam — mondotta —, hogy több mint százmillió koronás deficitje van a budapesti központnak. — Miből állt ez a deficit? — Ennek az volt az oka, hogy a budapesti fiók olyan valutákkal tartozott, amelyeknek az árfolyama folyton emelkedett, kasszájában pedig olyan valuták, illetőleg devizák voltak (márka, zloty, lei), amelyek estek. Elmondotta, hogy tapasztalata szerint az igazgatóknak értékpapírletétjük volt és üzleteteiket pontosan bevezették a tablókba, melyeket mindennap felküldtek a bécsi központnak. A törvényszék a tanút megeskette vallomására. Több tanú kihallgatása után Tolcsvay Henrik, a budapesti fiók volt főkönyvelője azt vallotta, hogy ő mint főkönyvelő az 1921-es veszteséges mérleg lezárása után Sebestyén vezérigazgató felszólítására vele együtt Bécsbe utazott, hogy jelentést tegyen. A központ akkoriban semmiféle személyi kifogást nem emelt, csupán a százmilliós deficit tisztázását kívánta. Néhány jelentéktelen vallomás után az elnök a tárgyalás folytatását péntekre halasztotta. — Szökött katonát rejtegetett. Néhány évvel ezelőtt özv. Németh Károlyné pesterzsébeti lakásába bekopogtatott egy fiatalember és csakhamar kivette az aszezony egyik kis szobáját albérletbe. Az új lakó elmondotta Némethnének, hogy őt Kelemen Andrásnak hívják, katonaszökevény. Némethné a közlékeny fiatalember előadása után azt a tanácsot adta, hogy jelentse be magát Kis Aladár néven. Kelemen valóban szót is fogadott, de így sem sikerült magát kivonni a katonai szolgálat alól, mert néhány nappal később elfogták. Kelemen a főtárgyaláson elmondotta az esetet, minek alapján a pestvidéki ügyészség fegyveres erő elleni vétség címén vádat emelt Németh Károlyné ellen, aki a főtárgyaláson tagadta, hogy tudott volna Kelemen András kilétéről és szökéséről. A bíróság Kelemen András vallomása alapján bizonyítottnak vette a vádlott bűnösségét és ezért Németh Károlynét egy hónapi fogházbüntetésre ítélte. Az ítéletet a tábla Folkmann-tanácsa helybenhagyta. — A Pestalozzi-internátus irodavezetőjének rágalmazási pert. Dr. Méhes törvényszéki bíró elnöklésével szerdán tartott tárgyalást a büntetőtörvényszék Peller Károly újságíró ügyében, aki ellen dr. Fenyves Ferenc tanár sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége címén tett feljelentést. Peller ugyanis „Svájci internátusokba csábította jóhiszemű családok gyermekeit, azután megszökött hitelezői elől“ című cikkében azt írta, hogya Pestalozzi Internátus iroda prospektusai alapján sok budapesti és vidéki szülő gyermekét rábízta Fenyves Ferencre, hogy ez külföldi internátusokban nyaraltassa őket havi 140 pengő ellenében. A nyaraltatás azonban csúfos kudarcba fulladt. A növendékek és az alkalmazottak vagy saját költségükön, vagy követségi támogatással kerültek haza. A cikk szerint Fenyves igazgató egyik alkalmazottjának útlevelével szökött Franciaországba a svájci hatóságok elől és több óvadékos felügyelőnő sikkasztás címén feljelentést tett Fenyves ellen. A bíróság elrendelte a valódiság bizonyítását és szerdán kezdte meg a nagyszámú tanuk kihallgatását. Kálmánczy Mária azt vallotta, hogy őt felügyelőnőnek alkalmazta Fenyves, 500 pengő óvadékot kellett lefizetnie, amelyet nem kapott vissza, sőt fizetést sem kapott. Annak F. Szabó János ny. építészeti főtisztviselő úgy vallott, hogy fia, nyaraltatása érdekében tárgyalt annak idején Fenyvessel, havi 140 pengőben meg is állapodtak, kiderült azonban, hogy fia nem azt az ellátást élvezte, amit Fenyves megígért, sőt Fenyves ezenkívül még anyagilag is megkárosította. Több más tanú kihallgatása után a tárgyalás folytatását szeptember 28-ra halasztották. Az ügyészség megszüntette az eljárást Bárczay Ferenc ellen. Gróf Keglevich Pál, Kohner Alice férje, néhány éve egész sereg pert indított a nővére, gróf Keglevich Ilona és annak férje, Bárczay Ferenc földbirtokos ellen. Ezek a polgári perek a hagyaték és gróf Keglevich Pál anyagi érdekei körül forogtak. 1927 nyarán azonban gróf Keglevich Pál Bárczay Ferenc ellen bűnvádi feljelentést tett csalás, uzsora, sikkasztás, magánokirathamisítás, hamis tanúzás büntette címén. A feljelentés után dr. Bárdos György, Bárczay ügyvédje felvonultatta a bizonyítékait és az ügyészség a nyomozás befejezése után valamennyi vádpontra nézve megszüntető határozatot hozott. Az ügyészség megállapította, hogy a hagyatéki egyezség kapcsán fondorlatos megtévesztés nem történt. A zsarolásra vonatkozóan is megállapították, hogy a sértett feljelentése, még ha teljes egészében való volna is, akkor sem alkalmas a zsarolás bűncselekményének megállapítására. Az okirathamisítás, valamint a többi bűncselekmény ugyancsak nem forog fenn. Az ügyészségnek ilyen körülmények között valamennyi vádpontra nézve megszüntető határozatot kellett hoznia, mert a felhozott bűncselekményeket Bárczay Ferenc nem követte el. -t 17 mmmmmmmmammmmammmmammmnm