Pesti Hírlap, 1928. november (50. évfolyam, 249-272. szám)

1928-11-28 / 270. szám

16­0 * (Hipolito Lazaro.) A Városi Színházban ven­dégszereplő olasz operatársulatnak világhírű ven­dége lesz a jövő héten. Hipolito Lazaro, a milánói Scala és a newyorki Metropolitain ünnepelt tenoris­tája jön Budapestre, hogy kiváló honfitársainak együttesével elénekelje az Aida Radamesét és a Tosca Cavaradossiját. Egy nagy olasz művészeti lap, a Corriere di Milano, legújabb száma most első olda­lán, hasábokra terjedő cikkben számol be a művész legutóbbi két diadaláról. Hipolito Lazaro ugyanis az elmúlt héten Firenzében a Carmen Don Joséját éne­kelte és ezt az előadást nem kisebb egyéniség, mint Mascagni vezényelte. Ugyancsak s Mascagni vezé­nyelte Kis Marat című operájának a párizsi Gallé Lyriqueben tartott bemutatóját, amely alkalommal szintén Hipolito Lazaro énekelte a főszerepet. A lap közli az összes firenzei és párizsi kritikákat, ame­lyeknek elragadtatott hangjából arra következtet­hetünk, hogy a­ budapesti közönségnek, a jövő héten, a­ ma élő terroristák egyik legnagyobbikát lesz al­kalma megismerni. Érdekes egyébként, hogy a Cor­­rfiere di Mitaho-nak ugyanez a száma a mai Álarcos­ból két szereplőjének nagy sikereiről is megemléke­zik. Az egyik Bruna Castagna, aki ma Ulrika sze­repében mutatkozik be a budapesti közönségnek, a másik­ pedig Giuseppe Palet, az elmúlt nyári remek,­­Radaanes, a mai Álarcosbál Richardja.­­• (Tőkés Anna tantiémje.) A Magyar Szin­tez legutóbbi újdonságának eredeti címe: „Die kleine Komedie“. Magyarul Kis komédia címen akarták adni, amikor dr. Faludi Jenő elkeresztelte Végre egy úriasszony cinre. Évek óta a legjobb d­arab-cím ez. És, mert a jó cím fél siker, senki se csodálkozott, hogy Geyer vígjátéka teljes sikert aratott. Pár nap előtt pedig nem kis gondot okozott a Magyar Színháznál, hogy milyen címet kapjon Lakatos Lászlónak új vígjátéka. A címkeresztelő bizottság nap mint nap összeült, de a felbukkanó címek közül egyik se bizonyult jónak, míg valaki, akit különben a címkeresésbe be se vontak, rábuk­kant az igazán jó címre. A fő női szereplő Tőkés Alma jegyezte meg próba közben a szót: Puszi­­pajtásság. A többi szereplő nyomban felkapta és csakhamar bekopogtatott az igazgatósági irodába is és ott szintén egyhangú tetszésre talált. Ez az az eset, amikor a darab a szerzőé, de a cím a fő női szereplőé. Kap is Tőkés Anna a darab után tantie­met, természetesen a címzetesét! • * (Sopron és Fedák Sári.) Úgy volt, hogy az ötszázéves magyar dal­­ a­ Sopronban jut a huszon­ötödik előadáshoz Fedák Sári. Különösen ünnepé­lyesnek szánta ezt az estét az illusztris művésznő, merthogy épp a „leghűségesebb város“-ról volt szó. Közbejött azonban a pesti előadásoknak újabb so­rozata. Főleg, hogy a Városi Színházban kitűzött szombati és vasárnapi előadások iránt premier­­szerű érdeklődés mutatkozik. Minden jel arra vall, hogy a 25-ik előadás ünnepe Budapestnek jut És hogy mire Fedák Sári Sopronba ér az ötszázéves magyar dal­lal, már az ötvenedik felé fog járni. * (Csokonai-emlékünnepély Debrecenben.) A debreceni Csokonai Kör minden évben november hó­­­­ban szokott ünnepet ülni nagy névadójának, Csoko­nai Vitéz Mihálynak emlékére. E­z az emlékünnepély, mely az egész debreceni közönségnek ünnepe, a na­pokban zajlott le. Az ősi kollégium dísztermét zsúfo­lásig megtöltő publikum előtt Oláh Gábor, Debrecen mai híres költője, teljesen új alapokon jellemezte Debrecen régi híres költőjének, Vitéz Mihálynak, nyugtalan poétái életét és rokokó vonásokkal átita­tott költészetét. Bihari László kevésbé ismert Cso­konai költeményeket szavalt s különösen nagy ha­tást ért el egy „Dorottya“-részlet előadásával. Ma­day Gyula saját költeményeit adta elő nagy hatással. Ez alkalommal mutatkozott be először a tiszántúli if­jabb költői nemzedék egyik legtehetségesebb tagja, Vághy-Benyovszky Pál néhány versének felolvasásá­val. Az ünnepélyt a Csokonai Kör elnökének, dr. Pap Károly­nak magas színvonalú megnyitó beszéde vezette be. A főiskolai diákkántus, amely régi ha­gyomány alapján a novemberi ünnepélyeken szo­kott Csokonai-dalokat előadni, ez alkalommal „A re­ményhez“ és „A tihanyi echó"-hoz című költeménye­ket adta elő Szigetify Gyula karnagy vezetésével. * (A rab — Békéscsabán.) If­j. Hegedűs Sándor világhírű darabját, A rab­ot, Békéscsabán tegnap­előtt mutatta be Alapi Nándor országos kamara­színház társulata. Az előadás a teljes siker jegyében folyt le. * (Clara Gibbings.) A londoni Vaudevilleben lel­kes ünnepléssel fogadták Violet Lorainet, aki hétesz­tendei távollét után a családi körből visszatért a szín­padra. A Clara Gibbings című vígjáték címszerepét adta, egy fiatal leányt, aki egy lord titkos házassá­gából származott, de ezt nem tudva nevelkedik egy kocsma világában. Ebből a légkörből kerül anyja ha­lála után a legarisztokratikusabb környezetbe, ahol túlságosan­­ és a hatás kedvéért túlzott — népies modorával rémületet kelt, de végül módot talál arra, hogy bebizonyítsa, mily nemeslelkű és önzetlen te­remtés. A premier végén formás beszédben kö­szönte meg az ünneplést. * (Új szereplők és egy fontos újítás a Figaro há­­zasságában.) Beszéljünk előbb az újításról, vagyis a secco-recitativokról, amelyek Mozart remek vígope­­rájának mai újonnan áttanult , részben új szerep­lőkkel fölfrissített előadásán végre életbe léptek. Sok elméleti vita szólt már e seccok körül, történeti, sti­lisztikai esztétikai szemszögből. Hagyjuk most az elméletet: a gyakorlati megoldás ma este számunkra eldöntötte a kérdést, még­pedig a seccok javára. Mu­zsikét, éneket hallottunk végesvégig, nem zökken­tünk ki a hangulatból, a műforma egysége nem tö­redezett szét, ez már maga nagy előny. Operaéneke­seink színpadi beszéde legtöbbször — enyhén szólva — elnézésre szorul. Nem is várható jobb tölüik, akiknek egész gondolkodása, hanghordozása, be­szédkészsége fix zenei hangokra idegződött be. A seccók kiküszöbölik az ebből származó furcsa eset­lenségeket, a cembalo-akkordok pontosan jelzik a frázisok szüneteit, a természetes beszéd lejtését stili­zálva utánzó dallamvonal kordában tartja a dialó­gus tempóját és ritmusát s ez a dallamvonal egy­általán nem „száraz“, sőt kellemes a fülnek. Hogy a magyar nyelv erre a technikára ne lenne alkal­mas? Meggyőződésünk, hogy a németnél sokkal alkalmasabb s majdnem annyira, mint az olasz. Egyik-másik énekesünk talán még nehezen birkózik meg vele, de ez csak idő és gyakorlat kérdése. Álta­lánosságban azt tanácsolnók, hogy ne igyekezzenek túlságosan karakterizálni, hanem hagyják meg a beszéd könnyed folyamatosságát. Továbbá vigyáz­zanak arra, hogy a seccók hangszínezete ne üssön el lényegesen a zártszámokétól. Egyébként Vidor Dezső ötletes, magyaros fordítása jól és érthetően pergett a legtöbb szereplő ajkán. A secco-reci­tat­ivók betanulásával a régi sze­replők is voltaképen újat produkáltak. Mindazáltal fölösleges Sándor Erzsi Susanneját, Farkas Sándor grófját, Szende Ferenc Figaróját, Bársony Dóra, Sándor Mária, Palotai Árpád alakításait ismételten méltatni. A fiatal gárda tagjai közül ma Nagy Margit debütált a grófnő szerepében. Csengő, kulturált hang­jának szép szárnyalásával énekelte áriáját, s jó ze­nei érzékkel, ösztönösen finom játékkal kielégítően oldotta meg nehéz feladatát. Diósy Edith, mint szer­ződött tag, ma először énekelte Cherubint s megis­mételte azt a szép sikert, melyet ugyanebben a sze­repben tavalyi próbafellépte alkalmával aratott. Az új Bartolo, Komáromi Pál, ismét szaporította egy­­gyel stílusosan megformált, jóízű buffofiguráit, jól is énekelt. A muzikálisan éneklő Szügyi Kálmán mulatságos Basiliojáról is dicsérettel szólhatunk. Berg Ottó rutinos* dirigálásában egy-két szerencsé­sen megfogott élénkebb tempó kellemesen érintett. Iv. * (Bartók Béla Rapszódiája Amsterdamban.) A Pesti Hírlap november 18-iki, vasárnapi számá­ban részletesen beszámoltunk arról, hogy az amster­­dami Concertgebomy zenekar kíséretével Bartók Béla Hollandiában is bemutatta nagy zon­­e­gora versenyét. Megírta a Pesti Hírlap azt is, hogy a holland közönség túl modernnek találta ezt az ér­dekes Bartók-kompozíciót, mint ahogy ez a zongora­­verseny, mióta mintegy két esztendővel ezelőt Frankfurtban először került előadásra, valóban­­annyiféle kritikát is vált ki,­­ ahány felé csak elő­adásra kerül. Bartók Béla nagyszerű hí­rét azonban még egy ilyen túlságosan modern szerzemény sem tudja megzavarni, így azután az amsterdamiak is nagyon készültek egy újabb Bar­­tók-premierre, mely éppen november 18-án, vasár­nap zajlott le az amsterdami Concertgebomo dísz­termében. Két magyar művész, Székely Zoltán s Fried Géza mutatta be Bartók Béla legfrisebb hegedűszer­­zeményét, a Rapszódiát. Az elmúlt nyáron írta meg ezt a művét Bartók s régi barátjának, Székely Zol­tánnak ajánlja A­­­apszódia, amely ez alkalommal került először nyilvánosság elé, nagyon érdekes kompozíció. Távolról sem ultramodern szó, tele van kedvesen hangzó ritmikus részlettel. Székely Zoltán nagy gonddal s a fele ismert nagy művészettel játszotta el Bartók alkotását. Nagy sikere volt s a tapsból feltétlenül egy tekinté­lyes rész a­­ szerzőnek is szólott. Külömben az egész estén át az amsterdami Concertgebouw nagy­termében —­­Székely Zoltán szerepelt. 1718- ból származó, nagy értékű­ Stradiváriusán — újból meghódította a holland közönséget és az elis­merésből jócskán kijutott kitűnő kísérőjének, Fried Gézának, az ismert fiatal magyar zeneszerzőnek is. Székely Zoltánt külömben nemrég a budapesti közönség is hallgathatta s ő — mint mondani szokta — ilyen nagy amsterdami sikereknél is, mint ez a mostani volt, többre becsüli a magyar közön­ség elismerését. (K. E.) * (Az Eltörött a hegedűm . . . első jubileuma.) A mai színházi viszonyok között huszonöt zsúfolt nézőtér már vajmi ritka sikernek számít. A Király­ Színház legfrissebb Zerkovitz-operettje keddi első jubileumának premierhangulatú külsőségei azon­ban azt is sejtetik, hogy az „Eltörött a hegedűm...“ teljes biztonsággal startolt további jubileumok felé. Amint huszonöt nappal ezelőtt — és alkalmasint azóta esténkint — a keddi jubiláris estén is mind­untalan felcsattant a taps, ismétlést követelődzve. És ezek a tapsok egyaránt szóltak a hangulatos szövegnek, a szívhez szóló, színes melódiáknak, valamint a még frissebb és perdülőbb előadásnak, Lábass Juci, valamint Erényi Böske, Bársony Ró­zsi, Tolnay, Dénes, Szik­lay, Toronyi, Feleky, Ira­tai P­ár, Pártos és Raskó alakításának. * (Mabel Russell nem lép id.) Mabel Russell jónevű operettprimadonna volt, az ura pedig az angol alsóháziban ült, mint Berwickon-Tweed konzervatív­párti képviselője. Amikor azonban a csúnya ellenpárt 1923-ban petíció segítségével kiemelte Hilton Philipson urat, a primadonna férjét, az alsóházi ülésből, a mű­vésznő gyors elhatározással maga vállalta a jelölt­séget és 12.130 szavazattal győzött a liberális Hudson kapitány 8165 és a szocialista Adams 3521 szavazata ellen. Most aztán megint át akarja engedni a teret férje urának. Választóinak kifejtette, hogy nem­ vál­lal többé jelöltséget, hanem családjának akar ésni. Azt hiszi, hogy gyermekeket felnevelni hajós, ha az ember a politikai pályán mozog Mabel Russell kép­viselősége alatt is több ízben szerepelt a színpadon. De csak parlamenti szünet alatt lépett fel a színpadon. * (Helyszíni szemle a Várszínházban.) Eszten­dők óta tanakodnak a városházán, mitévők legyenek az ősi Várszínházzal, milyen célra használják­ fel a műemléknek nyilvánított épületet. A városnál van egy beadvány, amely szerint továbbra is színház céljaira használnák fel a Várszínházat, mások mozit akarnak létesíteni falai között, az egyik egyházközség katonai templom céljaira kívánja igénybe venni, van egy terv, amely szerint múzeumot létesítenének ott és az ősi Budára vonatkozó emlékeket helyeznék el benne. Vi­szont a város is igényt tart a Várszínházra és Gár­donyi Albert főlevéltáros a Budára vonatkozó régi iratokat akarja ide szállíttat­ni, mert a mai városi levéltár helyiségei úgy is szűkek a nagytömegű iratok befogadására. A jövő héten helyszíni szemle lesz a­ Várszínházban, ahol mindezekről a kérdésekről előre­láthatóan dönteni is fognak. * (Operaházi díszelőadás a kormányzó tiszte­letére.) A m. kir Operaházban december 6-án este 7 órakor a magy. egyet, és főiskolai ifjúság díszelő­adást rendez a kormányzó tiszteletére. Az előadás fő­védnökei dr. Wulkenberg Alajos, a budapesti Páz­mány Péter tud.­egyetem rektora, dr. Szily Kálmán, a József műegyetem rektora, dr. Jakabházi­ Zsig­­mond, az Országos Magyar Diáknyomorenyhítés ak­ció tanárelnöke, dr. Doby Géza, a közgazdasági egye­tem dékánja és dr. Hutyra Ferenc, az állatorvosi főiskola rektora. A védnökök sorában Aistlettner József, Navratil Ákos, báró Kétly László és Heckler Antal tudományegyetemi, Mihailich Győző, Heller Farkas, Vak Mihály és Laky Dezső műegyetemi dékánok, továbbá Balás Károly, az ifjúsági nagy­­bizottság elnöke, gróf Teleki Pál, a Magyar Diák­­külügyi Bizottság tanárelnöke, Décsey Géza, a Főis­kolai Kath­olikus Diákszövetség helyettes tanár és­nö­ke, Rohringer Sándor, a Hungária MTE magistere, Vámossy Zoltán, a MEFHOSz szövetség tanácsának elnöke, és Mauritz Béla, a Magyar Protestáns Diák­szövetség tanárelnöke foglalnak helyet. A díszelő­adás műsora a következő: 1. Szabados Béla: Hi­szekegy. Éneklik a Budapesti Egyetemi Énekkarok. Vezényli Kereszty Jenő karigazgató. 2. Üdvözlő be­széd. Mondja Bokross Béla tb. szolgabiró, a Területi Szövetség ügyvezető elnöke. 3. A magyar diák (Pro­lógus). Irta Gáspár Jenő. Mondja Gárdos Kornélia. 4. Hunyadi László. Németh Mária vendégfölléptével. Előadják az Operaház művészei. Jegyek a névre szóló meghívó felmutatása mellett az Opera elővé­teli pénztáránál, továbbá az OMDA hivatalos helyi­ségében (IV., Városház­ utca 10.) válthatók. A tiszta jövedelmet az országos magyar diáknyomorenyhítő akció javára fordítják. * (Az Ibsen-ciklus.) Az Ibsen-ciklus során csü­törtökön Nóra kerül színre Váradi Arankával a fő­szerepben, míg a többi főszerepet Nagy Adorján, Hetty­ey Aranka, Pethes Sándor és Sugár Károly játsszák. * (Guthi Soma jubileumi estjének műsora.) Rendkívül nagy érdeklődés előzi meg Guthi Soma jubileumi estjét, amelyet a kiváló humorista 40 éves írói működésének ünneplésére rendeznek december 2-án este fél 9 órakor a Zeneakadémiában. A jubi­láns estén, amelynek gazdag műsorát kis színdara­bok, ének és táncszámok, szavalatok tarkítják, a következő művészek és írók lépnek föl: Bajor Gizi, Biller Irén, Bársony Rózsi, Holló Klára, Komlóssy Emma, Péchy Erzsi, Rajna Alice, Sándor Erzsi, Szokolay Olly, Ascher Oszkár, Csortos Gyula, Dénes Oszkár, Farkas Imre, Ferenczy Károly, Gárdonyi Lajos, Ilok­ai Jenő, Hegedűs Gyula, Karinthy Fri­gyes, Porzsolt Kálmán, Rózsahegyi Kálmán, Radó Sándor, Sarkadi Aladár, Szirmai Imre. Zongorán kisér: dr. Herz Ottó. Jegyek Rózsavölgyinél. PESTI HÍRLAP 1928. november 28., szerda. «­­ Szombaton premier a ROYAL ORFEUMBAN! Retherhullámok. Amer. Tingli-Tangli. Sisters Epp. 8 esztendős „Breitbart“ stb., stb.

Next