Pesti Hírlap, 1929. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-01 / 1. szám
1929. január 1., kedd. PESTI MIRIAP Nem sok időm volt a pihenésre. Egy óra múlva indulnunk kellett a fővárosba, ahol Dark Aurélion vendégül látja ma este a külföldi versenyzőket, sajnos, a külföldi győztest is, mert arra emlékszem, hogy nem mi győztünk. (Folytatjuk.) 3 1929. Irta: Urmánczy Nándor. Mielőtt téged üdvözölnélek, új év, még elődöd életéből néhány eseményt jegyzek ide. Be akarom fejezni a félbemaradt beszámolót. A hidon, melyet 1928 és 1929 közé építettem, szépen átsétálunk. És együtt üdvözlünk új év, akit mindenki boldog évnek óhajt. Az 1928. évi amsterdami olimpiász magyar bajnokaival indulunk át a hídon. Négyen vannak. Terstyánszky Ödön, Keresztes Lajos és Kocsis Antal a magyar sportnak szereztek babért. A negyedik győztest alig emlegetik, pedig dr. Mező Ferenc győzelme a többiekkel egyértékű diadalt jelent, a szellemi olimpiász irodalmi csoportjában szerzett dicsőséget a magyar névnek. És ne feledkezzünk meg a hídon utánunk jövő derék cserkészeinkről, ők a rigai versenyből hozták haza a diadal pálmáját. A béke pálmájával, vagy olajágával vitorlázott át Amerikából Kellogg államtitkár úr Hozta az örökbéke szérumát. Nincs többé háború! Az ő háboruellenes paktumát csak alá kell írni s kész a béke. Alá is írták Párizsban a meghívott nagyurak. Minket nem hívtak meg, csak levélben szólítottak fel a hozzájárulásra. Hozzájárultunk rögvest. Épen úgy, mintha csehek, rácok, vagy oláhok lennénk. Mert ők most nagyon ragaszkodnak a békéhez. Kolozsvárral, Pozsonnyal és Szabadkával a gyomrukban. Békésen szeretnék megemészteni a zsákmányt. A bolíviai és paraguayi lövöldözéseken erhul még eldördült néhány revolverlövés, amit érdekel. Belgrádban a szkupsziorvát képviselők testébe szerb golyózódtak. A szerb-horvát testvéri egyesítés tizedik évében. st a horvátok elkeseredett harcot vív serb testvéri iga ellen. Mi pedig esze kezekkel nézzük őket, mint mindent e vi lúgon. Mi vagyunk a boldog semmittevők boldog hullák. Mi nem akarunk semi’k azt, hogy nekünk hagyjanak békét. Ilon - Titki se zavarja a mi itthoni kisded játékainkat, s most rátérek a tisztelt törvényhozás.iára. E műtárgyalásban nálunk nincs hiány, hiányosság. Törvény 1928-ban is elég SZÜlt tett. Hadikölcsönmentes valorizációs eléggé logikátlanul. Mert ha egy nagyúritealád megbecsüli a ház orvosának a leányát, ez lehet nemes hála, amiért a professzor rendben tartja az íjésztésüket. De egy diktátor menyasszonya? Mama, akinek mindig, minden irányban aggodlmai vannak, eleinte félt is. Hogy emiatt még a papát menesztik. Ellenkezően. A papa valami kitüntetést kapott. A főhercegnő nem mondta többé mamának: kedves Arde* -^fpTMzorné . . . hanem röviden: kedvesem ... - majdnem úgy kezelt, mintha egy makisebb ország királyának a leánya a, de mégis csak királykisasszony s ti kitüntető főúri jegyben járnék át értem az egészet. Aurélia főhercegnő földi dolog volt szent: a tekintély. Dark a király után következett tekintélyben az ,a — vagy a trónörökös után? — bevallóiiszterelnök volt, csöndben még több annál. Csöndben ő uralkodott. De a király beteges volt. Örült, ha valaki is az országban helyette. A király elfogadta az állapotot. S abban a pillanatban, amikor elfogadta, már van volt, mintha ő bízta volna meg az egésszel, szentesítette ezt az állapotot. Aurélia főhercegnő így fogta fel az ügyet. Tisztelte a diktátor tekintélyét és kegyeibe fogadott engem. Most is, több ízben kitüntetett a megszólításával, megkérdezte, hogy készül-e a kelengyém, kifejezést adott abbeli aggodalmának, hogy kissé elfoglalt ember lesz a férjem s megkínált egy likörös bonbonnal, amely az udvar cukrászatában készült. Mama meghatva és aggodalmasan mosolygott, hogy nem mondok-e valami etikettelleneset — ő tudta rólam, hogy nekem csak mérsékelten rokonszenves ez a dinasztia, úgyis mint tény s úgyis, mint három ember dicsfénye, akik kicsit túlságosan is hasonlítanak hozzám. Azaz, a világért sem szeretnék hasonlítani Aurélia főhercegnőhöz. De a legkifogástalanabbul hódolatteljes hantörvény. Numerus clausust modosito törvény. Múzeumokat védő törvény. Március 1ó ét nemzeti ünneppé tevő törvény. Némely öregséget és rokkantságot biztosító törvény. Gyufatörvény. Földbirtokrendező bírósági törvény. Beruházási törvény. Költségvetési törvény. Barátkozási és egyéb nemzetközi törvény és a többi. Alamizsnanyujtás kis hadi kölcsön jegyzőknek. Házszabály revízió. Szóval csupa békés törvényjavaslat, rendelet és indítvány megbeszélésével telt el a törvényhozás esztendeje. Semmi meggondolatlanság. Semmi — hogy is szokták mondani? — igen, semmi, kaland. Csupa szép csendes, nyugodalmas hrany középút. Megfejelték a takarékossági bizottságot. Azóta van takarékosság. Ankéteztek a drágaság irányában. Azóta van emelkedő drágaság. Bod János pénzügyminisztert főminiszterré léptették elő, ami lehet, hogy helyes volt. Innen kívülről nem tudjuk elbírálni. Rokonszenves elhatározás volt, hogy a rokonszenves ifj. Wekerle Sándor lett pénzügyminiszter. Ezt a kormány javára írjuk. Javára írjuk a csepeli kikötőt is, melyet szintén 1928-ban nyitottak meg és adták át a forgalomnak. Értékes gondolat volt a magyar hét megrendezése. Lelkesedéssel hajtották végre. Bizonyos, hogy nem múlt el kedvező hatás nélkül. Csak rendezzék meg az idén is. Lassanként megismerjük a magunkét. És megtanuljuk megbecsülni a magyar ipar termékeit Természetesen a tisztességes, becsületes ipar produktumait. És akkor termelés és fogyasztás együtt könnyebben letörheti és lehetetlenné teheti a magyar becsületes ipart és kereskedelmet oly gyakran kompromittáló csalók és hamisítók piszkos társaságát. Még egy kivételesen nagyszabású és kivételesen nemes cselekedetről emlékezem meg Sajnos, a nemes cselekedet végrehajtójának már csak emléke előtt hajhatjuk meg a zászlót. Gróf Vigyázó Ferencre gondolok és az ő nagyszerű alapítványára. A nagy alapító magába zárkózott, csendes, visszavonult életet élt. Senki sem sejtette, hogy a ridegség mögött milyen kivételes lélek rejtőzik. Senki sem sejtette, hogy egész vagyonát a magyar tudományos akadémiára hagyta. Non felelgettem, miközben azt figyeltem, hogy a trónörökös, aki most szótlanul nézte a versenyt, mily különös módon játszik a karkötőjével. Leengedte a keskeny aranyláncot a keze fejére, s mikor már annyira feszült, hogy majd elpattant, visszabuktatta a csuklójára. Gépiesen és észrevétlenül cselekedte ezt, anélkül, hogy önmagának tudomása lett volna róla. De nekem el kellett gondolkoznom ezen a játékon. Különben is, tíz perc óta, hogy az előbbi keserű megjegyzésére figyelmes lettem, más szemmel néztem rá, mint eddig. Az világos volt, hogy nem feminin világfiaskodásból hordja ezt a láncocskát, mint egy bártáncos. Egészen más okból. Biztos voltam ebben. S ez volt az első momentum, ez a föltevés, ami a trónörökösből idáig jól esett nekem. S most először kellett tudomásul vennem azt is, hogy a legaranyosabb formájú férfi az egész gyülekezetben. Volt itt talán magasabb gavallér nála, vagy megtemettebb bácsi. De az akkor már túlságosan magas volt, vagy nagyon megtermett. . . . Egy piros kocsi győzött. A márkájára már nem emlékszem. Egyáltalában soha életemben nem vettem még részt oly kevéssé egy versenyben, mint akkor. Egy verseny rám nézve száz százalékos izgalmában. És mégis fáradtan, szinte kimerülten, idegesen érkeztem haza. Valami felkavart. Valami nyugtalanított. Én a darabont-korszakban ismerkedtem meg vele. Akkor aktív szerepet vállalt. Valuak tartott a törvénytelen kormányzás elleni küzdelmünkben. A darabont-korszak bukása után visszavonult a nyilvános szereplés teréről. Azóta alig láttam néhányszor. Szerény, csaknem félszeg és beteges kinézése a nullből megmaradt rokonszenv mellé szánakozó érzést ébresztett. Ha tudta volna, hogy miként döntött hatalmas vagyonáról, talán meg tudtam volna csókolni a kezét, mellyel nagyszerű, hazafias rendelkezését megírta. A királykérdés is többször felvetődött az év folyamán. Hol legitimista részről, hol a másik párton, hol a kormány részéről. Rothermere lord karácsonyi üzenete is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Engem ma ez a kérdés alig érdekel. Szüneteltetem. Kitérek előle. Nem azért, mert ideiglenesen rendezve van az államfői hatalom gyakorlása. Azért sem, mert ti győztes hatalmak nem akarnak Habsburg-uralkodót. Hanem azért, mert a nemzet akarata egységesen nem nyilatkozik meg. Bármely megoldás tehát elkeseredett belső harcot, meghasonlást idézne fel. Erre most nincs szükségünk. Azután azt tartom, hogy először legyen ország. Akkor hajba kaphatunk és veszekedhetünk afölött, hogy ki legyen a király. 1928. évi mérlegünk csak úgy lehet reális, ha a megszállott területek magyarságának helyzetét is számításba vesszük. Rab testvéreinknél két szempont jöhet tekintetbe. Miként változott anyagi és kulturális helyzetük? És milyen a politikai erejük, befolyásuk? Az első pontra nyugodtan rámondhatjuk, hogy 1928-ban folytatódott a rab magyarok vagyoni leromlása. És tovább folyt mindenütt a megszállott területeken a magyar kultúra üldözése, pusztítása. Politikai szervezettségük ellenben fejlődést mutat. Erősödött a magyar , lat a magyarságért való helytállás is hálás utolatban tud megnyilatkozni. Most pedig egymás mellé tévi : sonka föld és a megszállott területek helyzetképét, a végeredményt a következőkben állapíthatjuk meg: 1928 nem hozott változást. Ha itta mely kedvező jelenség kerül is a mérlegre, nagyban és egészben megmaradt a nemzet nehezedő megpróbáltatások, igazságtanságok sokasága. 1928 nem hozott sem a területekre, sem a csonka földre megkönnyebbülést. Sőt anyagi és erkölcsi értékekben viszszaesés, veszteség konstatálható. Ott a védtelenség és a kiszolgáltatottság, itt a tespedés, a tétlenség, a megalkuvás őrli és rontja a magyar erőt és kikezdi az erkölcsöket is.Rothermere lord karácsonyi üzenetében van egy mondat, melynek minden szava pörölycsapás. Feltételesen mondja el gondolatát. Ha az állami kiadások terén szükségtelen, fényűző pazarlás, fölösleges hivatalok felállítása, vagy a gazdasági közéletben korrupciók elszaporodása miatt a pénzügyi és gazdasági helyzet megrendülne, a kommunizmusnál nehezebb helyzetbe kerülne az ország. Akár közel járnak e súlyos szavak a valósághoz, akár nem, annyi bizonyos, hogy a dolgok mai rendje nincs rendben. Hogy változtatni kell rajta, mert a mai rendszer útja lefelé vezet. És, sajnos, bizonyos az is, hogy 1928-ban egyetlen lépéssel sem jutottunk közelebb sem Kolozsvárhoz, sem Kassához, sem Szabadkához. Úgy érzem, hogy a most kezdődő új év sem hoz változást. Nem is fűzök hozzá semmi reménységet. Nem is üdvözlöm melegséggel, csak immel-ámmal. Döcögő, kényszeredett, nyomorúságos, megalkuvó, szégyenteljes és veszteséges esztendő lesz ez is, mint az elmelt tíz keserves esztendő volt. Talán még zavarosabb. De azért nem esem kétségbe. 1930 eljövetelét várom! Addig kiforr itt minden. Napfényre és terítékre kerül a helyzet férgessége. És addig megérik egyik, vagy másik szomszédunk is a szétesésre.