Pesti Hírlap, 1929. február (51. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-01 / 27. szám

■ ÉÉ ■ I f* Szerkesztőség: Vilmos császár*ut 78. Telefonszámunk: Aut. 122-95. Főkiadók: Vilmos cs.ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél, Erzsébet-krt 1. Tel. 1. 352*96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük* BUDAPEST, 1919. LI. ÉVFOLYAM, Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszámára (pályaudvarokon is) 16 fillér vasárnaponként 32 fillér. Külföldön az előfizetési ár kétszeres. 27. (16.795) A főváros és a revízió Budapest székesfőváros közgyűlésének alkalma lesz arra, hogy holnap, pénteken Polónyi Dezső indítványa alapján foglalkozzék a revízió kérdésével. Ebben a pillanatban még azt sem lehet megmondani, mi lesz ebben a Polónyi-féle javaslatban. Az eredeti indítvány ugyan már a főpolgármester kezében van, de nem bizonyos, hogy a közgyűlés ennek a szövegnek az alapján tárgyalja majd a revíziót! Polónyi Dezső ugyanis arra a nagyon helyes, hazafias és férfias álláspontra helyezkedett, hogy ő mindenekelőtt a fővárosi közgyűlés egységes és harmonikus akaratkifejezését kívánja biztosítani. Nem ragaszkodik tehát az indítvány eredeti szövegéhez, készséggel változtat rajta, ha ezzel megkönynyíti az egyhangú manifesztációt. Az így kitűzött helyes cd megvalósítása érdekében napok óta folynak a tárgyalások. Pártközi konferencián is Megtanácskozták, mi lenne a megoldás alkalma módja! Ezen a pártközi konferencián Polónyi Dezső kimondott szavához híven készségben vállalkozott arra, hogy erősen átgyűrt szveggel terjessze elő indítványát. A megegyezés azonban meghiúsult, mert a másik oldaon felülkerekedett a szélsőséges ellenállás irányzata. Most a kuliszszák mögött folyikovább a vitatkozás. Ebben a pillanatban, amkor ezek a sorok íródnak, még egy éjszaka és egy nap áll rendelkezésükre azoknak, aki jóhiszemű és jóakaratú módon keresik az alkalmas megoldást. Történik-e utárni egy éjszaka és egy nap alatt, azt nem tudjuk előre megjósolni. Erősen hisszük azban, hogy történni fog és a főváros közgyűlrinek a különböző árnyalatai ha már előbb, lgalább az utolsó percben megtalálják imáját annak, hogy egységesen, minden író jelenség kizárásával adjanak kifejező revízió eszméjéhez való ragaszkodásuknál szokkal könnyebben eltudják érni, mint ahogyan maguk is hiszik, ha megcselekszik azt, ami ma minden pártnak és minden közéleti szereplőnek kötelessége Magyarországon, ha mindenek fölött álló célnak ismerik el a revíziót. Urak a jobboldalon és a baloldalon, Habsburg-pártiak és szabadkirály választók, szabad elviteli és konzervatívok, radikálisok és reakcionáriusok, próbálják meg a dolgot és kísérletképen ezen az alapon okoskodjanak velünk együtt egy kicsit! A kiinduló pontban már megegyeztünk: a revízió eszméjének szolgálása mindenekelőtt !A következő kérdés: szüksége van-e a revízió eszméjének arra, hogy Budapest törvényhatósága állást foglaljon mellette, hogy a revízió érdekében feliratot intézzen a magyar törvényhozás két házához, hogy hasonló állásfoglalásra szólítsa föl az ország többi törvényhozását. Erre a kérdésre minden oldalról csak egyféle lehet a válasz: igenis szüksége van! A nemzetnek és a nemzet különböző hivatalos és társadalmi szerveinek minden alkalmat meg kell ragadniok arra, hogy, amint ezt a főpolgármester kezében levő eredeti Polónyi-indítvány kifejezi, törvényes formában hangot adjanak az egységes nemzeti közérzületnek. Revízió, revízió és revízió!—innen Magyarországról szünet nélkül hallania kell ezt a követelést a külföldnek. Mert ne felejtsük el, mi a mi négy Elzász-Lotharingiánkért épen ellenkező módszerrel küzdünk, mint annak idején Franciaország a magáéért. Franciaország nem revíziót akart, hanem revansot. Titkon készült rá, titkon fegyverkezett, titkon szövetkezett, hogy egy szép napon rátámadhasson Németországra és megbosszulja rajta Sedant és a versaillesi üvegteremben aláírott kemény békét. Amikor ilyen szándékai voltak a francia népnek, okosan tette, ha hallgatott Gambetta tanácsára: „mindig gondolni rá, de soha sem beszélni róla!“ Az idő előtti fegyvercsörtetésnek ugyanis rendszerint igen végzetes következményei szoktak lenni. Mi azonban épen ellenkezőleg: nem revansot akarunk, hanem revíziót. A trianoni szerződés, a népszövetségi paktum megadják rá a módot, hogy nyíltan bevallható békés eszközökkel kérjük, sürgessük és követeljük a trianoni igazságtalanságok jóvátételét. Ezt a mi mozgalmunkat nem lehet megvádolni sem háborús szándékkal, sem háborús veszedelem felidézésével. Nincsen is hát semmi okunk arra, hogy titkolózzunk. Ellenkezőleg az az érdekünk, hogy minél erőteljesebben, minél messzebb hallatszó hangon hirdessük azt a kívánságunkat, amellyel együtt élünk, együtt halunk, amelyet csak az utolsó magyar ember kiirtása árán lehet kiirtani a világból. Ellentétben Gambetta revans-receptjével, a revíziós mozgalomnak ez lehet a szabálya: „mindig gondolni rá és mindig beszélni róla!“ Az első kérdésre tehát tiszta és egyszerű a felelet: a fővárosnak ilyen vagy olyan formában holnap nyilatkoznia kell a revízió követelése mellett. Mert ha — miután az eszme már felvetődött — a nyilatkozat elmaradna, az félreértésekre és rosszhiszemű félremagyarázásokra adhatna okot. Második kérdés: ha a fővárosi közgyűlés nyilatkozni fog a revízió ügyében, milyen formában kell ennek megtörténnie, hogy ne ártson, hanem használjon a nagy célnak! Ha nincs más szempontunk, csak a revízió érdeke, erre a kérdésre is könnyű a felelet: a mannifesztációnak méltó, egységes formában kell megtörténnie. Az indítványt persze szavakba kell foglalni, a szavak természete pedig olyan, hogy azokat így is, úgy is lehet magyarázni. Az indítványt tehát úgy kell megszövegezni, hogy abból csak egyetlenegy értelem csendüljön ki: a revízió követelése. Mégpedig minden mellékzönge nélkül. Az ellenzék ne akarjon a szavaknak kormányellenes élt adni. A kormány hívei pedig ne legyenek túlságosan érzékenyek, ne keressenek a kákán csomót, ártatlan szavak mögött rejtett támadó vagy A ciktátor menyi iszonya. Regény, — In s jelvért Mária. (23) — Voltak olyan p pllanataim, amikor Auréliont hasznosabbnak a az országra nézve, mint a királyt, bár ti! .u ni mm volt. Rajongásom a repülőgépek iránt módiktoromból való... Egy külföldi s még eléggé ieges repülőverseny alkalmából, egy közös húzásban itt ismerkedtünk össze Mr. Cha- De komoly tervem, hogy a repülésnek szenek z életemet, akkor lett élővé bennem, amikor vallottam be magamnak, hogy a „dinaszt ki -ti. fölöslegessé vált f Amélion mellett... " jé Az égről most 1 -n- *gy csillag. Az lehetett ... az ablaküveg r);llef ■ • y fény sávot láttunk. A herceg közbeszólt: — Mondja, nemi' bt'■■zélni? Kértem, hogy fo la.-;. Már a hangja önmagában boldoggá te - t még ilyen hatással nem volt rám valakim-a puzta emberi beszéde. ■ Ő maga volt ez a hang Ferii«.- és meleg. — Az a bámula au lelyet nem tagadhattam meg a diktátortól, viszo’ - 'eyenkezéssel töltött el a királyi ház iránt, ami is szenvedő — és tétlen — tagja voltam.’1 i ■ nképen miért va j gyünk mi itt? — boessx dottai» magam. — Aztán egyszer csak eszembe nőtt, hogy mire valók va j gyünk. Dark Aurélione titkán akadnak. Nagy emberek ritkán teremne! Vurélion halandó s utána még mindig jobb lehetek... az ország számára, úgy véltem, mint valami allalmi s esetleg még az én színvonalomon sem álló akarnok ... — És a nagyok is d—lt ütöttem közbe. — Sokszor még életükben !«'” . — Ez az, amire késő « rájöttem ... A tré- i lion eredményei később inkább is vegyes ha-tást tettek. A katonaság s. kedvelte. Jöttek ■hozzáír., szinte észrevéte megkörnyékeztek, hogy kötelességem beteg helyett védeni a királyi ház sorsát... hogy Aurélion végcélja az abszolút hatalom ... Ezer ilyesmit suttogtak nekem, aztán furcsa dolgokat láttam magam is ... De már akkoriban túlságosan bele voltam merülve egy pompás ötletembe, amelyet a repüléssel való foglalkozásom közben tettem . . . nagyon kedvetlenül hagytam magamat a tervezgetésemből kizavarni... Az volt a tervem, hogy hosszabb távozási engedélyt kérek atyámtól és kimegyek Angliába vagy Németországba valami repülőgépgyárba dolgozni... És akkor... Kicsit pihent, nézett és mosolyogva folytatta: — Akkor jött maga . . . ott berregett naponta a kis kék gépével . . . valami távoli stílust és a szabadság friss levegőjét hozva ... és csinos volt, és néha az volt az érzésem, hogy én rajzoltam magát, valamelyik régi életemben és mikor meghaltam, a másvilágon leplagizálták és így került a földre ... Három hét múlva elképedve hallottam, hogy a diktátor menyasszonya lett... Hirtelen félbeszakította önmagát: — Mondja, miért sietett úgy? — de anélkül, hogy felelhettem volna, folytatta: , — Akkor valami örült dac fogott el.. . ez ellen az Aurélion ellen . . . Uralkodjon, ha akar ... De mit akar tőlem? Miért van nekem folyton az utánném? S mit akar attól a nőtől, aki olyan csinos és úgy tetszik nekem, mintha én rajzoltam volna? Ha kételkedtem is benne, hogy vagyok olyan közzseni, mint ő, olyan férfinak kétségbevonhatatlanul tartottam magam . . . Dela! . . . elkéstem, vége . . . És akkor elhatároztam, hogy bosszantani fogom Auréliont, úgy, ahogy tudom . . . Már úgysem olyan népszerű, mint volt, sem a tetteiben nem olyan csalhatatlan, le fog törni... nem hagyom, hogy maga előtt olyan nagy legyen ... Ez volt az alapja . . . azt hiszem . .. Kedvesen nézett a szemembe, magán csúfolódón, aztán komolyan: — Tudtam, hogy az atyámnak csak az életét hosszabbítaná meg, ha sikerül meggyőznöm róla, hogy az ország érdekében adja át nekem a hatalmat. De mikor először próbáltam neki megmagyarázni az ügyet, már láttam, rosszul számítottam. Viszont teljesen nem tudtam rögtön visszavonulni. A tisztek olyasmikre vetemedtek aztán a nevemben, amikhez nekem valójában nem volt semmi közöm . . . Aztán megtörtént az a csoda . hogy maga ... és akkor már nem is volt fontos az egész . . . Aurélion majd uralkodik . . . Uralkodjon ... és én szeretlek . . . még elgondolni is rossz, hogy esetleg megfordítva is történhetett volna... Némán öleltük át egymást ebben a döbbenetben. — És most? Milyen lélekkel jön? ... azt hiszi, mindent maga mögött hagy és itt minden be van fejezve? — Én az atyámnak csak egyet ígértem, — mondta szinte megérezve, hogy mire gondolok. — Azt, hogy minden erőmből rajta leszek, hogy használjak „népemnek“ és hogy felvirágoztassam az országot. Hogy jólétet biztosítsak neki és jövőt... — Természetesen, örülnék, — folytatta — ha ezt valamikor csakugyan megtehetném. Nem mint uralkodó, csak mint magánember. Azok az idők különben'’ is elmúltak, amikor minden jó „felülről“ jött... Manapság egy hatalmas kereskedelmi vállalati vagy "gazdasági szövetkezés tehet annyit egy ország boldogulásáért, mint a hajdani, uralkodói inségraktárak. .. — Mégsem lesz király — sóhajtottam. — Sajnos, jelenleg még a magam adminisztrációját kell intéznem és a tulajdon boldogulásomat kivívnom . . . nem egyhamar törődhetem az országgal. De addig majd istápolja őket Aurélion. — És Aurélion . . . ő mit akart? Nevetett. — Aurélion? Ő rejtélyes ember. Tárgyilagosnak mutatkozott. Azt mondta, nem érzi magát hivatva sem arra, hogy távozásra biztasson, sem arra, hogy tőlem szószegést kívánjon . . . Határozzak tetszésem szerint, s ha szükség lesz rá, bármelyik elhatározásomban támogat . . . Azt mondtam, ragaszkodom a lemondásomhoz. Erre mosolygott és meghajolt. Mikor a tüntetők már a palota előtt harsogtak, a titkárával egy hivatalos írást állíttatott ki nekem, ezzel megyek most . . . Tudja, I !