Pesti Hírlap, 1929. június (51. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-27 / 143. szám

6 mentén levett kalappal álldogáló emberek. Olyan helyeken, ahol így a vasúti kocsi ablakából, amerre a szem ellát, nem tudunk házat felfedezni, sorba­­állnak az emberek, a mező szélén, a sín mentén nyolcan-tizen levett kalappal. Vigyázz-állásban, ra­jongó szemmel üdvözlik a vonatot, amely Bern apó hamvait hozza. Apró falvak mellett futunk el, a vonat meg sem áll, de azért ott van a feszes levente­sorfal, meghajolnak a zászlók.­­ Ez a néma hódolat, a késői unokákban ez a megdöbbentő rajongás köny­­nyeket csal a lengyel tiszti küldöttség tagjainak szemébe. Az egyik legelőn, valahol Pirtó és Soltvadkert között, egy juhász áll nyája közepén, s amíg a vonat elrobog mellette, botját lábhoz téve, tisztelegve kö­szönti a nyugovóra térő Bem tábornokot. Mint valami színes kaleidoszkóp, úgy folyik össze előttünk ennek a diadalútnak megható pompája. Három órakor Kiskunhalason vagyunk. Zászló­­díszbe öltözött az állomás. Csendőr-, rendőr-, levente­­diszszakasz A sorfalak mögött feketéllik a közön­ség. Felcsendül a lengyel himnusz, Székely István vármegyei főjegyző. Pest vármegye koszorúját adja fel a vonatra. Turóczy Dezső polgármester Kiskun­halas, dr. Szintén György tanácsnok Kiskunfélegy­háza koszorúját helyezi el kegyeletes szavakkal. A szegedi körletparancsnokság babérjait Kubinyi Géza altábornagy adja át. Meleg kézszorítások, a lengyel észtek részéről és már megy a vonat tovább. Néhány perc múlva Pirtó következik; a környék­beli tanyák népe egy szálig kijött az állomására, amelynek épülete előtt Bem tábornok képét állítot­ták fel fekete fátyollal és virággal díszítve. Soltvadkerten Kruttschnitt Antal evangélikus főesperes a község koszorúját adja át. Bem apó — mondja beszédében — vezesd a len­gyel nemzetet hűséges szövetségesül a magyar igaz­ság megvalósításának nagy küzdelmében. Kiskörösön zászlóerdő, Kalocsa város és Kis­körös küldöttsége fogadják a vonatot. Melczer Gyula főszolgabíró Kiskörös, Antalffy Sándor polgármester Kalocsa város nevében helyeznek koszorút a vonatra. A különvonat a lengyel himnusz hangjai közben ki­gördül az állomásról, a fogadtatás közönsége kala­pot, zsebkendőt lengetve int búcsút Bem tábornok hamvainak. Csengődön is megáll a különvonat. Itt Koczó Zoltán főjegyző tesz koszorút, özv. Zana Jánosné pe­dig, a MANSz csengődi csoportjának elnöknője, bár­sonypárnán Nagy-Magyarország 63 vármegyéjének földjéből álló nemzeti ereklyét nyújt át Przedrzy­­mirski ezredesnek azzal a kéréssel, hogy azt helyez­zék Bem tábornok hamvai mellé. Fü­löpszálláson Kecskemét és Fü­löpszállás kö­zönsége együttesen fogadta a hamvakat. Szabó Jenő főjegyző Kecskemét nevében, dr. Csaplár Vilmos fő­jegyző Fülöpszálás nevében helyezett el koszorút. Itt cigányzene indulója közben gördült ki a külön­vonat az állomásról. Szabadszálláson Kálmán Lajos főjegyző lelkes szavak kíséretében helyezte el a község koszorúját. Kunszentmiklóson Kunszentmiklós és Tass köz­ségek elöljárósága, társadalmi egyesületei nyújtották át a kegyelet virágait. Soroksáron a község nevében dr. Greznarik Jó­zsef üdvözölte a lengyel küldöttséget és meghatottan emlékezett meg a magyar szabadságharc Bem apó­járól. Bevonulás Budapestre. Az országos diadalút után öt óra után néhány perccel befutott a keleti pályaudvar zászlódíszbe öltö­zött kupolacsarnokába a koporsót vivő vonat. A pá­lyaudvaron leventecsoportok fehér díszruhában, a székely munkások küldöttsége, Budapest és környéke hadastyánjai, különböző egyesületek kiküldöttei s a magyar honvédség tisztikara helyezkedtek el. A pá­lyaudvar előcsarnokában pompás katonai egyenru­hák csillogtak. A hivatalos urak feketében, cilinder­ben várták a vonatot. Vitéz Terényi Emil tábornok a Vitézi Szék küldöttségével, vitéz Szinai Béla a Ludovika parancsnoka nagyobb tisztiküldöttséggel, Schöner Odillo a budapesti vegyesdandár parancs­noksága képviseletében jelentek meg. A fogadtatás­nál ott voltak Bezegh-Huszágh Miklós főkapitány, dr. Liber Endre tanácsnok, Csécsi Nagy Imre altá­bornagy, Urmánczy Nándor, dr. Sándor László, gróf Csekonics Iván, Samarjay Lajos, báró Nyáry Albert, Behis bej török követ, Lazarszky Ottmár lengyel kö­vetségi tanácsos, dr. Pálóczi Edgár, Melka Armandni és még sokan mások. Amikor a vonat megállóit, az első honvéd gya­logezred zenekara Fricsay Richard vezényletével a lengyel nemzeti himnuszba kezdett. Mialatt a zene­kar a himnuszt játszotta, kibontották a lengyel nem­zeti színekbe göngyölt faládát, kiemelték Bem tábor­nok egyszerű fakoporsóját, amelyet a temetkezési intézet emberei az előcsarnokban állók sorfala kö­zött a középen álló emelvényhez vittek. A lengyel tiszti küldöttség egy része kivont karddal állt dísz­­őrséget, az egyik tiszt pedig selyempárnán tartotta Bem apó legendás kardját. Dr. Liber Endre tanácsnok a főváros nevében üdvözölte a lengyel küldöttséget. — Mély hálával és kegyelettel állunk e koporsó előtt, amelyben Bem József tábornok, a magyar sza­badságharc egyik legkiválóbb hősének hamvai nyu­­gosznak. Az üdvözlő szavak után a tanácsnok elhelyezte a főváros hatalmas babérkoszorúját. Schöner Odillo altábornagy a budapesti vegyesdandár parancsnok­ság képviseletében a magyar királyi honvédség ko­szorúját tette a koporsóra. A zenekar ezután eljátszotta a magyar Him­nuszt. A Himnusz hangjai mellett Bem tábornok ko­porsóját kivitték a pályaudvar előtt várakozó ágyú­­talpra. Időközben kiemelték a vonatból a koszorú­kat. Csupán az útközben feladott koszorúkat két ko­­szorúkocsi vitte. A Rákóczi-induló hangjai mellett hat órakor megindult a menet a Rákóczi-út felé. Min­denütt ezer és ezer ember állott sorfalat, az ablakok zsúfolva voltak, a Kossuth Lajos­ utca és Múzeum­­körút keresztezésénél ritkán látott hatalmas tömeg várta Bem tábornok koporsóját. Közel hét óra volt már, amikor a menet a Nemzeti Múzeum parkjához ért. A múzeum homlokzata és az egész park már zászlódíszben várta a koporsót, amelyet a lengyel himnusz hangjai mellett leemeltek az ágyutalpról és felvitték a komor fekete lepellel bevont lépcsőn a múzeum oszlopcsarnokába. Itt a koporsót elhelyezték a magyar nemzeti színnel bevont emelvényre. A ko­porsót néhány perc múlva a koszorúk tömege borí­totta be, azután a diszőrség tisztelgése következett. ... Halála után nyolcvan esztendővel igy érke­zett meg a magyar fővárosba Osztrolenka véres csil­laga. L. A. A főváros hódolnia Sem koporsója előtt. A főváros törvényhatósági bizottsága szerdán délután tartotta a nyári szünet előtt utolsó rendes közgyűlését. A közgyűlést Ripka Ferenc főpolgár­mester elnök, a következő megemlékezéssel nyi­totta meg: — Bem József 48-as honvédal­tábornagy ham­vai ma érkeznek Budapestre. Önvédelmi harcunk nagy emlékei között a szeretet és tisztelet övezi Bem nevét, akit a szabadság eszméjéért való lelkesedés és­­ a magyar nemzet iránt való szeretet hozott közénk. Hálás kegyelettel emlékezem meg itt a mai napon,­­ midőn hamvai annak a nemzetnek fővárosába érkez­­­ nek, melynek ügyét a magáévá tette. Népek jogáért­­ harcolt, népek áldása lebegjen hamvain! PESTI HÍRLAP 1929. június 27., csütörtök. Bem-vacsora. A Bem tábornok hamvait hazaszállító küldött­ség tiszteletére Budapest székesfőváros szerdán este a Szent Gellért-szállóban vacsorát adott. A vacsorán jelen volt a Bem-család lengyel ágából gróf Bem Vla­dimir és Bem László őrnagy, a család magyar ágá­ból Bem Gyula és Bem László. Ott voltak továbbá: Behid bej török követ, Cziochamawieczky lengyel kö­­vetségi titkár, Lazarsky Ottmár követségi tanácsos, a lengyel követ képviselője, Woichiechowsky Ivázmér, Bem szülőhelyének, Tarnownak képviselője, báró Ba­lázs György, vitéz Ágota Árpád és Nádásy-Megay Ernő tábornokok, Trzaska-Durski Antal, a lengyel tüzérség főfelügyelője, vitéz Aggházy Kamill, a Had­történelmi Múzeum igazgatója, gróf Damski, Gömöry Árpád ezredes, gróf Csekonics Iván, a magyar-len­gyel kamara elnöke, báró Nyáry Albert és dr. Melha Armand, a Magyar Lengyel Egyesület alelnöke, Bar­tel János, a budapesti lengyelek elnöke, Miklóssy Ferdinand Leó, a Bem szoborbizottság titkára, Kö­­veskuthy Jenő, a Magyar Lengyel Egyesület igaz­gatója, vitéz Kozma Miklós, Urmánczy Nándor, gróf Festetich Pál, Krzkovicz-Przodzimirszki lengyel tü­zérezredes és még sokan mások. Budapest székesfőváros közönsége nevében Schuller Dezső főjegyző üdvözölte a lengyel vendé­geket, magasszárnyalású beszédben emlékezett meg Bem József magyarországi szerepléséről, méltatta Bem tábornokot, mint a szabadságjogok egyik leg­önzetlenebb harcosát és poharát a lengyel, török és magyar nemzet boldogulására ürítette. A beszédet Tomcsányi János fordította le lengyelre. A lengye­lek nevében Krzkovicz-Przedzimirszky tüzérezredes mondott meleg köszönetet. Az ő beszédét Lipcsey- Stein tolmácsolta magyarul. Pohárköszöntőket mon­dottak még Kaczián Géza min. tanácsos, dr. Ajtay József és mások. Az ünnepi fogadáson és a díszva­csorán a magyar jegyzői kart dr. Koncz János, az Orsz. Jegyzőegyesület elnöke képviselte. Csütörtök a koszorúk elhelyezésének napja lesz: a különböző magyar egyesületek, testületek koszo­­rúzzák meg Bem tábornok koporsóját, amely őrség­váltás mellett egész napon át az oszlopcsarnokban marad. Megkezdődött az Országos Ügyvédszövetség kongresszusa Szegeden. Szeged, jan. 26. Szerdán kezdődött meg Szege­den az Országos Ügyvédszövetség kongresszusa, amelyre Budapestről és a vidékről körülbelül 200 ügyvéd érkezett, akiket a város nevében Tóth Béla főjegyző üdvözölt. Az üdvözlő szavak után dr. Pisz­­tor Egon, a szegedi csoport elnöke, üdvözölte a ven­dégeket, akiknek nevében Fittler Dezső, az Országos Ügyvédszövetség elnöke köszönte meg a fogadtatást-A kongresszus azzal a díszvacsorával kezdő­dött, amelyet az Országos Ügyvédszövetség rende­zett a legszebb és legmélyebb értelmű magyar jog­­hagyomány, a Werbőczy-serleg felavatása alkalmá­ból A 400 terítékes banketten, amelyet a Kass-szál­­lodában rendeztek, megjelent Aigner Károly főis­pán, Somogyi Szilveszter polgármester, Désy Lajos Rektor Magnificus, Hamza Géza szegedi Ítélőtáblás elnök, Pollner Ödön jogi kari dékán, Shvoy Kálmán hadtestparancsnok, valamint az ügyvédi kamara teljes vezetősége, az egyházak és a katonaság vezér­­egyéniségeivel egyetemben A díszvacsora első szónoka dr. Fittler Dezső udvari tanácsos, a kongresszus díszelnöke, üdvözölte a csonka ország minden tájáról az ősi magyar vá­rosban összeült ügyvédeket és családtagjaikat. — Gondol­junk arra a rettenetes csapásra — mon­dotta — amely hazánkat érte, amikor a Tisza vize, amely egy ezredéven át e hazában fakadt és itt is múlott el, megszűnt színmagyar folyónak lenni. Most, hogy a Tisza partján összegyűlünk, fohászunkkal for­duljunk a Mindenhatóhoz és köszönjük meg, hogy megengedte érnünk azt, hogy Szegeden támadt föl a magyar hajnal és kérjük áldását arra a férfiúra, aki tíz évvel ezelőtt innen indította csapatait föltáma­dásra és akinek személye képviseli ma a magyar erőt, reményt és a magyar élniakarást. Poharamat emelem a szegedi hajnalhirkadás föltámasztójára, nagybányai vitéz Horthy Miklós kormányzóra. Az egybegyűltek a kormányzót nevének említé­sekor fölállva ünnepelték. Verbőczy emlékezete. Dr. Széll Gyula felsőházi tag, a szegedi ügyvédi kamara elnöke, beszédében mindenekelőtt Verbőczy István emlékezetének áldozott. Történelmi visszapil­lantást vetett Verbőczy korára, munkásságának his­­torikumára, majd így folytatta: „ Verbőczy tüneményes pályafutását mutatja az, hogy Magyarországon a demokratikus érvényesü­lés lehetőségének, ha az tudással és akaraterővel pá­rosul, mindig tág tere volt. Verbőczy példája mu­tatja, hogy a magyar társadalom hogyan regenerá­lódik mindig újabb és újabb tehetségekből. Verbőczy Hármas-könyve a legfőbb forrása volt 300 esztendőn át a magyar jogszolgáltatásnak. Verbőczy a magyar nemzet ősi jogainak megvédéséért küzdött, mint ahogy ez a küzdelem folyt szakadatlanul Verbőczy­­től Kossuth Lajosig. Ez a küzdelem maradt reánk örökségképen Verbőczy életéből és munkáiból. Ver­bőczy az országnak részekre szaggatása után is hitt abban, hogy­­a magyar nemzetnek a Kárpátok tövében isteni küldetése van s ennek a nemzetnek elpusztulnia nem szabad. Verbőczy eszménye nem teljesült be életében, de eszménye ma is él a magyar­ság lelkében. Azért küzdünk mi is, amikor mi, jo­gászok, feltesszük a kérdést, vájjon kit illet meg ősi jogon a gyönyörű zöld sziget, amelyet a Kárpátok koszorúja és az Alduna határol. Ha a holtak segít­­ségül hívásának elérkezik majd az ideje, Verbőczy Istvánra, a magyar jogtudósra, hivatkozunk, a ma­i gyar igazság bizonyságtételéül, hogy a három hegy­­i­nek, a négy folyónak és a kettős keresztnek országa i ősi jogon a magyarokat illeti. Verbőczy szellemére, a magyar igazság feltáma­dására, ürítette serlegét. A revízió! A tapssal fogadott beszéd után Dési Géza or­­­­szággyűlési képviselő, az ügyvédi kör elnöke, tartott­­ beszédet a trianoni revízió kérdéséről. — Egy híres orvosprofesszor azt mondta —­­ kezdte beszédét —, hogy a jó orvos csak jó ember­­ lehet. Ez a megállapítás az ügyvédekre is érvényes.­­ Nehéz időkben, amikor a jogot félretették,­­ vagy csak keretül használták fel és Justitia mérle­­­­gébe hamis súlyokat tettek, az ügyvédség mindig an­­­­nak az oldalára állt, akit az erőszak letiport és szembefordult azokkal, akik a jogtalanságot a jog tógájába akarták öltöztetni. Deák Ferenc magyar ügyvéd volt, aki a nemzet létét veszélyeztető táma­dást visszaverte és ügyvéd volt Kossuth Lajos is, akinek lángoló szava az egész civilizált világot meg­mozgatta a magyar ügy érdekében. — Ma is perben állunk. Országunkat szétszag­gatták, millió és millió testvérünket elszakították tő­lünk, elrabolták hegyeinket, rónáinkat és folyóinkat, ki akarják ölni gyermekeinkből a magyar öntudatot, mert félnek, hogy a jövendőben feltámad a múlt. A mai nemzedéknek szent kötelessége, hogy járhatóvá tegye a magyar igazság útját. A budapesti büntető-­ törvényszék esküdtszéki termében az egyik freskó is-­­ tenitéletet ábrázol, ahol egy meztelen férfi vív pár­­t harcot páncélba öltözött ellenféllel. Mintha csak nem­­­­zetünk sorsát jelképezné ez a kép. Mi is meztelenül állunk és küzdünk a minket körülvevő, felfegyver­zett ellenséges világgal. Ezer éven át Európa pajzsa és karja volt a magyar nemzet és az úgynevezet utódállamok csak folyondáréletet élte­k, mások ned­veiből táplálkoztak és hiztak meg, de nem tudtak­ megerősödni s a legelső szélvihar széjjeltépi őket. Le­hetetlen hogy az ezeréves Magyarország csak múló vakondtúrás legyen, amelyet sáros csizmák és bocs­­korok széttaposhatnak. Magyarországnak örök tör­ténelmi hivatása van és nem közömbös, hogy ezen a természet adta összefüggő egységen Árpád vagy Szvatopluk és Mén Maróth uralkodik-e? — Lassan-lassan közeledik az igazságtétel ideje. Csöndesen, de állandóan terjed a fölvilágosítás deren­gése, napról-napra több barátaink száma, ellensé­geink pedig percről-percre riadtabban féltik zsákmá­nyaikat. Bízzunk szilárd hittel ügyünk győzelmében, perünk újra fölvételének sikerében, az igazságos ma­gyar ítéletben, a magyar föltámadásban. A magyar ügyvédekre vezető szerep és szent feladat vár a reví­zió küzdelmében. Hazaszeretetünk és életösztönünk egyaránt azt parancsolja, hogy tépjük le bilincsein­ket és szerezzük vissza szent határainkat. A magyar ügyvéd a társadalom kovácsa, a nemzet élesztője. Mi irányítjuk a közhangulat sorsát s ezt az országot a magyar kard és az ügyvédek bölcsesége tartotta fönn jóban és rosszban. Ügyvédekből kerültek ki a nemzet vezetői és a haladásnak nem a technika, hanem a jog az igazi mértéke. A jövő alapját, a fölfordult világ új egyensúlyát is a jog fogja megteremteni. Hirdes­sük tehát a magyar jog igazságát és küzdjük­­ki a ma­gyar igazság jogát! A szónokot beszéde után lelkesen ünnepelték. A vacsora résztvevői a késő éjjeli órákig marad­tak együtt.

Next