Pesti Hírlap, 1929. június (51. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-27 / 143. szám

8 nagyon meggyöngült) megállt és csontos mutató­ujját az ég felé emelve, így szólt hozzám: — Én vagyok Józsue, aki megállította a napot! Persze azonnal észrevettem, hogy másféle szelek fujdogálnak, mint az előző napon s azt válaszoltam: — Kegyelmes Uram. Józsue részéről ez csak ideiglenes intézkedés volt. — Na, jöjjön csak velem, — mondá­s be­mentünk a szobájába. Én itt előadtam, hogy hány újságíró, munkás, rikkancs stb. kenyeréről van szó . Tisza nem is várva nagyobb kapacitásra, azt mondá: — Rendben van. Huszonnégy óra múlva újra engedélyezem a lap megjelenését. De ne­­szóljon nekik, hadd „capplizzon“ addig az a Braun. Különben meg is mondhatja, de szidja össze, minek csinált ilyen nehéz időkben efféle bolondságokat. Néhány szóval megköszöntem a kedvező döntést és távozni készültem. Ekkor Tisza István felém nyújtotta a kezét s erősen megszorítva az enyémet, igy szólt: — Tegnap nagyon fájt a fejem. Kis részlet a naplómból. (1908. febr. 14.) Tegnap este nagy izgalom volt az alkotmánypártban. Pontos értekezletre hívták össze az alkotmánypárt tagjait esti nyolc órára. Andrássyt azonban hiába várták kilencig s az értekezletet meg se tartották. Sokan nagyon bosszankodtak a dolgon — s voltak, akik bár óvatos, de kellemetlen megjegyzéseket is tettek. Amint már ilyenkor megesik, a telefon se mű­ködött a palotában. Ma délelőtt lelkendezve rohant be hozzám Moskovits Geyza. — Már jobban van, — mondá. — Duci is lefeküdt aludni. Megkérném a jó Geyzát, ne beszéljen ré­­buszokban, hanem korlátolt elmém által felfog­ható alakban. Kiderül, hogy György tegnap este rosszul lett. Azonnal orvost hivattak, aki nem tudott, rögtön határozott diagnózist megállapítani, azt másnapra ígérte. Irt fel valami orvosságot, azzal, hogy azt óránként­ adják a betegnek s hideg bo­rogatásokat a fejére. Reggelre majd elválik, ko­molyabb-e a baja. Fölrendelték melléje a kapus feleségét, de Andrássy is mellette maradt, meg­feledkezvén teljesen a pártértekezletről is. Egész éjjelen át ellenőrizte, hogy az orvos rendeletét pontosan hajtják-e végre. Most reggel a doktor megállapította, hogy nincs nagyobb baj, két­­három nap múlva ismét talpon lesz a György. Reggel kilenckor aztán Andrássy is lefeküdt s most alszik. A minisztériumba ma nem megy fel. (György, az Andrássy Gyula öreg komor­nyikja volt.) Atropos. Folytatjuk. Bizalmat szavaztak a francia kormánynak a marokkói kérdésben. Párizs, jun. 26. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Késő éjszaka a kamarában véget ért a marokkói vita, amely napokon át tartott és késlel­tette a jóvátételt meg a szövetségközi adósságokra vonatkozó interpellációs vita megkezdését. A vita berekesztése előtt még egyszer fölszólalt Briand külügyminiszter, aki tisztázni igyekezett a kor­mánynak a marokkói kérdésben való állásfoglalását és védekezett az ellen a vád ellen, hogy Franciaor­szágnak hódító céljai voltak Marokkóban. A szo­cialisták és a radikálisok nem voltak megelégedve a külügyminisztertől kapott felvilágosításokkal, ha­nem azt indítványozták, hogy az egész marokkói helyzet megvizsgálására parlamenti vizsgálóbizott­ságot kell kiküldeni. Miután a kormány ezt elle­nezte, az ellenzéki indítványokat 347 szavazattal 207 ellenében, illetve 330 szavazattal 253 ellenében elutasították. A ház többsége, végül formális szava­zás nélkül bizalmát fejezte ki a kormánynak. A marokkóiak meggyilkolták a foglyul ejtett francia tiszteket• Párizs, jún. 26. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Rábádból érkezett jelentések szerint Aid Jakub közelében ráakadtak egész sereg francia tiszt holttestére. Ezek a tisztek a legutóbbi ütközet során eltűntek és csak most találták meg őket holtan. 1íz egyiptomi király Prágáb­an, Prága, jún. 26. Masaryk köztársasági elnök vil­lásreggelit adott az egyiptomi király tiszteletére a prágai Várban. A villásreggelin az egyiptomi király kíséretén kívül dr. Benes külügyminiszter és felesége vettek részt. A köztársasági elnök ebből az alkalom­ból az egyiptomi kíséret több tagját tüntette ki a cseh Fehér­oroszlánrenddel. A villásreggelit fogadás kö­vette, amelyen résztvettek a diplomáciai testület tag­jai. Este Masaryk elnök nagy fogadást rendezett a Váridé­he egyiptomi király tiszzetetén. PESTI HÍRLAP 1929. június 27., csütörtök. Az angol kormány a jóvátételi konferenciát Londonban akarja megtartani. London, jun. 26. A Reuter-iroda értesülése sze­rint az angol kormány tudatta­ a többi érdekelt ál­lammal, hogy a jóvátételi konferencia Londonban való megtartását javasolja, mert egyrészt még nem régen vette át hivatalát, másrészt pedig az angol parlament júliusban is ülésezik. Amerika nem vesz részt a nemzetközi bank létesítésében, London, jún. 26. Newyorkból jelentik. Az ame­rikai szakértők, mint a Newyork Times washing­toni levelezője írja, közölték Hoover elnökkel, hogy pártolják azt a gondolatot, hogy Amerika is részt vegyen a létesítendő Nemzetközi Bankban. A He­rald Tribune úgy tudja, hogy a Fehér Ház nem akar többé részt venni a jóvátételi probléma semmi­nemű megvitatásában és nem óhajtja hivatalosan képviseltetni magát a Nemzetközi Bankban. Ez a magatartás — fűzi hozzá a lap — teljes mértékben Európára hárítja a jóvátételi probléma rendezésének gondját és elejét veszi annak, hogy egyes kormányok a háborús adósságok kérdését kapcsolatba hozzák a német jóvátételekkel. London, jan. 26. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A Daily Telegraph értesülése szerint angol kormánykörökben nagyon jó hatást keltett, hogy Németországnak nincs kifogása az ellen, hogy a tervezett kormánykonferencia Londonban menjen végbe, sőt ehhez való hozzájárulásáról a német kormány hivatalosan azonnal értesítette is az angol kormányt. Londoni politikai körökben úgy tudják, hogy azokon a megbeszéléseken, ame­lyeket Párizsban folytatott Stresemann Brianddal és Poincaréval, nyomást igyekeztek gyakorolni a német külügyminiszterre a cégből, hogy MacDonald kívánságával szembehelyezkedve ne fogadja el Lon­dont a kormány konferencia helyéül. Illetékes he­lyen nagyra értékelik, hogy Stresemann nem enge­dett a nyomásnak és hozzájárult Anglia kívánsá­gához. Poincaré a jóv­­ételi kérdés fejlődéséről. Párizs, jun. 26. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Poincaré az egyesített pénzügyi és kül­ügyi bizottság ülésén visszapillantást vetett a jóvá­tételi kérdés egész fejlődésére a háború befejezésétől a párizsi szakértői értekezlet megindulásáig. Feltű­nést keltett az a közlése, hogy Parker Gilbert jóvá­tételi ellenőr már 1927 októberében javasolta, hogy a Dawes-tervet más rendszerrel pótolják. A francia kormány erre hajlandó is volt, annál is inkább, mert a Dawes-terv ideiglenes jellege miatt nem lehetett a német tartozásokat leszámítolni. Kitért Poincaré a Ruhr-vidék megszállásának igazolására is. Francia­­ország 364 millió frank értékű szenet, festékanya­got és más készítményeket kapott a Ruhr-vidékről. ■Németország a közbenső időben több jegyzéket in­tézett Franciaországhoz, de a francia kormány a többi szövetségesre való tekintettel nem foglalkozott a jegyzékkel. A Dawes-tervvel való kísérletezés a Ruhr-vidék megszállásának egyenes következménye volt. A beszéd végén a miniszterelnök azokat az ese­ményeket ismertette, amelyet szeptembertől a szak­értői értekezlet megkezdéséig, február 11-ig zajlot­tak le. Pilsudszki a Czechowicz per tárgyalásán ismét élesen támadta a diétát. Varsó, jún. 26. Ma kezdte meg az állami bíróság azt a pert, amelynek vádlottja Czechowicz volt pénz­ügyminiszter, amiért törvényellenesen túllépte a par­lament által elfogadott költségvetést. A vádirat fel­olvasása után Czechowicz kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek és hivatkozott az angol, fran­cia és német parlamenti történelem hasonló eseteinek egész sorozatára, ahol jónéhányszor túllépték a pénzügyi törvényt, de a minisztert sohasem állítot­ták bíróság elé. Ezután Skladkowski belügyminisztert hallgat­ták ki tanúképen, aki kijelentette, hogy a vádlott a többi miniszterhez hasonlóan Pilsudski marsall ta­nácsainak szellemében működött. Awiatkowski kereskedelmi miniszter vallomása után Pilsudski marsall mint tanú hosszú beszédben bírálgatta a törvényt az állami bíróság előtt. Han­goztatta, hogy ez a törvény tele van ellentmondások­kal, majd kategorikusan kijelentette, hogy Czecho­­wicznak a diéta által történt vád alá helyezését nem tekinti finikailag helyesnek, tekintettel arra, hogy Czechowicz az ő tanácsainak megfelelően járt el. Pilsudski rituális gyilkosságnak mondotta Czechowicz megvádolását, aki a legjobb akaratot mutatta a diétának szóló je­lentésében és akinek az volt a szándéka, hogy tör­vénytervezetet terjeszt a diéta elé a póthitelekről. Befejezésül a marsall megállapította, hogy mosta­náig harcolt a diéta ellen, mint olyan szerv ellen, amely igazságtalanságokat tűr. A marsall nem ta­gadja, hogy az ő rendeletére nyitottak számára nyolc millió zloty rendelkezési alapot és megálla­pítja, hogy valamennyi miniszter bízott abban, hogy ő nem csalt. „Az én kezeim tiszták, nem úgy, mint a maguké ott a diétában.“ Ez után a kijelentés után a marsall elhagyta a termet anélkül, hogy a bíróság még kérdezett volna tőle valamit. A marsall távozása után a vád képviselője, Liebermann képviselő, tiltakozott az elnöknél Pil­sudski marsallnak a diéta ellen intézett vádasko­dásai ellen. Ezután Daszynski képviselő hangsú­lyozta a többi között, hogy meggyőződése szerint a diéta nem idézte volna bíróság elé Czechowiczot, ha­ a póthitelekről szóló törvénytervezetet idejében a Ház elé terjesztette volna. Nesze neked többtermelés! Ugyanakkor, amikor a kormány a többterme­­lés fejlesztésén töri az eszét, ugyanakkor, amikor a mezőgazdasági iskolák eredményes propagandája következtében a magyar kisgazdatársadalom is kezdi fölismerni a belterjes gazdálkodás előnyeit, ugyanakkor, amikor a külkereskedelmi mérlegünk szomorú állapota mellett élet-halál kérdésünk, hogy a külföldi export fokozásával megtartsuk az ország gazdálkodásában a szükséges egyensúlyt, gróf Szé­chenyi Aladár a következő kijelentéseket teszi a fel­sőháziján ma elmondott beszédében: A mai lehetetlen gazdasági helyzet következtében előreláthatóan a belterjes gazdálkodási rendszer kény­telen lesz külterjesre áttérni, mert ez apasztja a ter­melés költségeit. Hogy mikor fog ez bekövetkezni, ter­mészetesen még bizonytalan. Ha azonban a mai szomorú helyzet nem fog megváltozni, a kényszer ha­tása alatt következik be az a változás, úgy ebben az esetben a mezőgazdasági munkások nagy része kikerül a munkanélküliek sorába. Kérem a népjóléti minisz­tert, foglalkozzék ezzel az eshetőséggel, nehogy készü­letlenül tar­tjon majd bennünket. Mi is kérjük nem a népjóléti minisztert, ha­nem az egész magyar kormányt, különösen pedig a földművelésügyi minisztert, valóban foglalkozzék ezzel az eshetőséggel, nehogy az készületlenül ta­láljon bennünket. Az amerikai búzaárak nyomása következtében nagyon nehéz és válságos lett a ma­gyar mezőgazdaság helyzete, különösen pedig a bú­zatermelés hasznos voltát meglehetősen kétségessé teszik az amerikai dumping­árak. De akárhogy is, ennek a fenyegetésnek nem lett volna szabad elhan­goznia magyar törvényhozó és magyar földbirtokos részéről, különösen akkor, amikor ez a törvényhozó » IPKÜW*okt» — mai beszédéhőz is kitűnik, a latifundiumok érdekeit képviseli. Az, hogy vala­kinek földje van, különösen ezer holdnál több földje — nemcsak jogokat jelent, hanem kötelességeket is. A modern gazdasági tudományokat már teljesen áthatotta az az elv, hogy a földbirtokosnak nem függhet saját úri tetszésétől, hogy megműveli-e a földjét, vagy pedig félig vagy egészben parlagon heverted? Annak a földnek a termése a bir­tokost gazdagítja, de e mellett a magánérdekű­ szempont mellett közérdekű szempontok is vannak, amelyek megkövetelik, hogy a magántu­lajdonban levő föld munkaalkalmakat adjon azok­nak, akik arra rászorulnak és hogy a föld termése az országos gazdálkodás mérlegét javítsa. Az el­múlt napokban egy angol gyáros azzal fenyegető­zött, hogy bizonyos kormányintézkedések esetére bezárja a gyárát és szélnek bocsátja a munkásait. Amire az új munkáspárti kormány sajtója azzal fe­lelt, hogy ebben az esetben a bezárt gyár kapuit hu­szonnégy óra alatt kinyittatja a kormány és gon­doskodik arról, hogy a szélnek engedett munkások továbbra is megkereshessék a kenyerüket. Ha már az ilyesminek a lehetőségéről szó esett, a kormány­nak sürgős kötelessége, hogy — ha kell törvényho­zási úton, — gondoskodjék megfelelő ellenszerről. Amikor minden magyar embernek kötelessége, hogy minden erejét belterjesen kihasználja a nemzet ja­vára és az ország jobb jövője érdekében, tűrhetetlen, hogy egyes urak külterjes gazdálkodással fenye­gessék meg az országot és a népjóléti minisztert, akinek ebben az esetben tömegesen kellene a mun­kanélküliekről gondoskodnia. Egyet mindenesetre megállapíthatunk: ha gróf Széchényi Aladár azt hiszi, hogy mai beszédével a hitbizományi rendszer­nek használt, nagyon csalódik: ezzel a beszéddel több kárt okozott a latifundiumok ügyének, mint amennyit a hitbizományi rendszer ellenségei köte­tekre terjedő propagandair­atokkal­­ártottak.

Next