Pesti Hírlap, 1929. június (51. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-04 / 123. szám

— Jaj, jaj, Istenem,­­c­­sopánkodott — itt van Perndr, ő is meghalt. — Nem haltam meg, — válaszoltam és igyekez­tem felállni. Novosel segíteni akart, de én saját lábamon mentem ki az udvarra, ahol a miniszteri automobilok álltak és megkértem az egyik soffőrt, hogy vigyen a kórházba. Ugyancsak ekkor emelték egy másik mi­niszteri kocsiba Radics Istvánt. Mikor néhány pa­rasztpárti képviselő fel akart segíteni a kocsiba, hoz­zám lépett egy úr és segítségét ajánlotta fel . — Köszönöm, — mondtam — majd a barátaim mellettem maradnak. Csak később tudtam meg, hogy ez az ur úr. Kokén udvari orvos volt. A szkupstinából egyenesen a műtőasztalra kerültem. Ami ezután tör­tént, már ismeretes. A hosszú előadás és a visszaemlékezés a véres múltra, lehangolta Per­nár képviselőt, mert mikor befejezte előadását, egy ideig merengve nézett maga elé és csak jó idő múltán szólott ismét, kissé fáradt hangon: — Most persze, úgy látom, már az ajkán van a­­ kérdés: Mit várok az ítélettől? A fejemmel bólintottam, mire Pernar fölállt és­­ megszokott, kemény hangján válaszolt: — Kijelentem, hogy az ítélet nem érdekel, sem­miféle vonatkozásban. Racsics Panisával és társaival nem történhe­tik meg az, ami megtörténne más emberrel hasonló esetben. Még sokáig beszélgettem Pernár Istvánnal, az elmúlt eseményekről, aztán búcsúznom kellett, mert a kliensek tömege a másik szobában már nyugtalan­­­ kodni kezdett. Pernár az ajtóig kisért és ekkor észre-­­­vettem, hogy kezét szive tájékára szorítja.­­- Ilyenkor nagyon érzem a fájdalmat, é­s mondta, az égre mutatva. Nyilván az időváltozásra célzott, mert a ragyogó nyári papok hirtelen előre fordultak és a karsztok felől nyirkos, kellemetlen szél suhogott. Simon Vilmos: A falufejlesztés problémája. A Nemzetközi Falufejlesztési Kongresszus hét­fői előadásai a legnagyobb érdeklődésre tarthatnak számot országszerte. Sokat tanulhatunk Lindequist előadásából, amelyben a falu népoktatásáról fejtette ki nézeteit, amelyet nemcsak a földmivelésügyi kor­mánynak, hanem a közoktatásügyi miniszternek is figyelmébe ajánlhatunk. Érdekes volt Beretta olasz kiküldött előadása is az állam szerepéről a falu fej­lesztésében és általában sok érdekes anyag került a kongresszus hétfői tanácskozásán felszínre, a magyar előadók közreműködésével is Mitrovics Gyula fel­szólalása talán mégis legérdekesebb volt a magyar falufejlesztés szempontjából, m­ert tökéletesen igaza van, amikor a falu politikai érvényesülésének, az önkormányzati szellem meg­s­erélésének a legna­gyobb szerepet szánja a tr­­u emelkedésében. Tudósításunk a kong ■ •• lefolyásáról a kö­vetkező: A Nemzetközi Falufejleszt, • Kongresszus vasár­nap délelőtt folytatta tanácskozásait. Lindequist ny. német birodalmi miniszter „Miként volna megszerve­zendő az iskolai népoktatás a falu jóléte, gazdasági és kulturális fejlődése szempontjából?“ előadásában részletesen rámutatott a falusi népoktatás nagy fon­tosságára és jelentőségére és azokra az eszközökre, amelyek a falu kulturális haladásának elősegítésére alkalmasak. Ezek az eszközök: a falusi népiskolák, továbbképző iskolák, mezőgazdasági szakiskolák, ma­­gasabbfokú tanintézetek, gyakorlati gazdák részére, különböző háztartási iskolák falusi nők részére és végül a mezőgazdasági főiskolák. Az iskoláztatás kü­lönböző szervein kívan még a mezőgazdasági kiállítá­sok, falusi vándorkiállítások, a mezőgazdasági szak­sajtó és irodalom, a vetítettképes és filmelőadások is nélkülözhetetlen eszközei a falusi kultúraivó emelé­sének. Szerves kapcsolatot kell létesíteni a különböző mezőgazdasági szakoktatási intézmények között, hogy a városi tanintézetek teljesen kikapcsolhatók legye­nek. A falusi népoktatásnak az egész vonalon arra kell törekednie, hogy a falu mindkét nembeli ifjúságá­val megszerettesse a mezőgazdasági és falusi élet szép­ségeit. Mitrovics Gyula debreceni egyetemi tanár szólalt fel és fejtette ki magyar részről az iskolai é­s iskolán­­kívüli népművelés kívánalmait. Hangsúlyozta a gaz­dasági, politikai, népjóléti és erkölcsi szempontok együttes érvényesítésének a szükségességét. A gazda­sági szempontok érvényesítését, különösen megkí­vánja a mezőgazdasági termelésnek és értékesítés­nek mai válsága, a többtermelés, a standardírozás és márkázás kérdésének sürgős megoldása. Fontos to­vábbá a politikai demokráciának az érvényesülése, az állami élet legszélesebb területein és kulturális de­mokráciával kel odahatni, hogy a poltikai demokrá­ciának csak előnyös oldalai érvényesüljenek. Mindez természetesen csak a legintenzívebb és agrárjellegű népművelés útján lehetséges. Ennek érdekében mint a parasztgazdaságok berendezése szükséges, nép- és vándorkönyvtárak létesítése, az iskolánkbvü­li népmű­velés központi szervezése és irányítása, a n­ép- és kul­­túrházak felszerelése szemléltető eszközökkel, rádió­val, vetítőgéppel sin. Emile Blanchard (Franciaország) hangsúlyozta, hogy tapasztalatok szerint semmi értelme nincs a gazdasági szakoktatásnak az elemi iskolákban, ha­nem inkább felső fokon kell intenzívvé tenni a fa­lusi ifjúság iskolai és iskolánkívü­li oktatását. Fran­ciaországban most a tanítók egy része speciális ki­képzésben részesül a falusi oktatás és továbbképzés szempontjából és mintagazdaságokban szerzi meg a gyakorlatot a falusi ifjúság oktatásához. Haetiens asszony (Belgium) a belga háztartási iskolák mű­ködéséről számolt be. Dr. Laur (Svájc) a svájci gazdaszövetség népművelési, oktatási és továbbkép­zési tevékenységét ismertette és hangsúlyozta, hogy nemcsak gazdasági, hanem kulturális, etikai és tár­sadalmi téren is a boldogulás lehetőségét kell bizto­sítani a falusi nép számára. Palacek (Csehszlovákia) szintén szükségesnek mondotta a falusi nép intenzí­vebb nevelését, oktatását és továbbképzését, mert a falu népe nemcsak gazdasági, hanem kulturális szempontból is inferiális helyzetben van. Igen fon­tos a falu önerejéből létesítendő szabadiskolák fel­állítása. Dr. Lutoslawski (Lengyelország) mindenek­­előtt a papok fontos szerepére mutatott rá a falusi népoktatás terén, majd a mozi és rádió jelentőségét fejtegette a falu népművelése szempontjából. A faluvezetés megszervezése. Vuyst, a belga földművelésügyi minisztérium tiszteletbeli főigazgatója, terjesztette elő határozati javaslatát arra a kérdésre vonatkozóan, hogy melyek volnának a falu vezetése helyes megszervezésének kö­vetelményei. Ennek a kérdésnek a megoldása szüksé­gessé teszi a mezőgazdasági termelés rentabilitásának a fokozását, a falusi családok életének messzemenő­­ védelmét, a falusi gyermek erkölcsi és vallásos neve-­­­lését, a falusi népoktatás kiépítését, a falu belső éle­tének megjavítását és megszépítését, a falu közleke­dési viszonyainak a megjavítását, falusi egyletek, gazdakörök, olvasókörök, gazda ifjúkörok, népkönyv­tárak létesítését, a falu szociális viszonyainak erőtel­jesebb tanulmányozását és a falusi vezetők szociális érzésének fokozását. A kongresszus tagjait délben a székesfőváros látta vendégül, délután pedig Dunakeszire utaztak az ottani falufejlesztési kiállítás megtekintésére. Agrárreformok és falusi jólét. Hétfőn Beretta tanár, az olasz Opera Nacionale Dopolavoro központi igazgatója, azzal a kérdéssel foglalkozott előadásában, hogy mi a jelentősége a kü­lönböző agrár­reformoknak a falusi népjólét emelése szempontjából? Rámutatott arra, hogy a falusi la­kosság életszínvonalának megjavítására különböző utakon és módokon törekszenek az egyes államok. Amíg azonban ezek legtöbbje csupán társadalmi szer­vezkedéssel igyekszik elősegíteni a falusi nép anyagi és szellemi fejlődését, addig Olaszország Mussolini akaratából állam­i intézményt teremtett: az Opera Nazionale Dopolavoro-t, amelynek az a célja és fel­adata, hogy a kultúra áldásait és vívmányait a leg­kisebb faluba is bevigye s azok a munkások, akik az állam legerősebb pillérei, kulturemberhez méltó éle­tet élhessenek. Ez a nagyfontosságú olasz intézmény ma már szerte­ágazik az egész országban és a régi, elavult demagóg formákkal szemben morális és ma­teriális segítség nyújtásával törekszik felemelni a­­ falu népet és beállítani a nemzeti élet vérkeringésébe. Az olasz fasiszta kormány számos könnyítéssel moz­dítja elő a Dopolavoro-ban megszervezett munkások kiművelését, amennyiben részükre kirándulások al­kalmával nagy kedvezményeket nyújt és szellemi fel­frissülésüket, szórakozásaikat segíti elő. A legna­gyobb elismeréssel emlékezik meg a magyar agrár­­szociális politika munkájáról, amelynek szintén­­ a célja, hogy szebbé, jobbá és boldogabbá tegye a ma­gyar falu hétjét. Pekár Gyula javaslatára a kongresszus egyhan­gúlag elhatározta hogy táviratilag üdvözli Mussolini olasz miniszterelnököt a falufejlesztés terén kifejtett eddigi nagyszabású és eredményes tevékenységéért. Az előadáshoz elsőnek dr. Marschall Ferenc az Országos Mezőgazdasági Kamara h. igazgatója szó­lalt föl. Rámutatott arra, hogy Károlyi Sándor és Darányi Ignác vetették meg alapját évtizedekkel ez­előtt a magyar falu szociális, gazdasági és kulturális védelmének. Ők indították meg az­t a kisember-politi­­kát, amely azután később a Faluszövetség munká­ján keresztül a magyar falu nagykorúságához és fej­lődéséhez vezetett. Utána Latoslawsky (Lengyelország) annyira fon­tosnak mondotta Beretta tanár előterjesztését, hogy azt javasolta: tűzessék ki ez a kérdés még egyszer a Liégeben megtartandó legközelebbi kongresszus napi­­remijére. A kongresszus Pierre Larue (Fr­anciaország) hozzászólása után ilyen értelemben is határozott. Dr. Antal István felszólalása után dr. Richard Kaysenbrecht (Hollandia) abban látja a falu nyomo­rúságos helyzetét, hogy a falusi nép gazdasági mun­kája mindössze alig egy két százalék kamatot jöve­delmez, ellenben a városi lakosság munkája tíz-tizen­négy százalék kamatot is hoz. A kongresszus ezután elfogadta az új statútu­mokat, a költségvetést és zárszámadásokat és meg­választotta a falufejlesztés nemzetközi bizottságának új vezetőségét. Elnök lett: Grafiteau (Belgium), alelnö­­kök: Richard v. földmivelésügyi miniszter (Francia­­ország), Lindequist v. népjóléti miniszter (Németor­szág), Butterfield egyetemi tanár (Amerika), Beretta tanár (Olaszország), dr. Schandl Károly, az O. K. 11. alelnök vezérigazgatója (Magyarország) és dr. I.u­­taslawski (Lengyelország). Beretta tanár Turatinak az Opera Nazionale Dopolavoro elnökének megbízásából ünnepélyes be­széd kíséretében átadta Mayer János földmivelésügyi miniszternek, Grafiteau elnöknek, Pekár Gyulának és dr. Schandl Károlynak a Dopolavoro legnagyobb ki­tüntetését, az aranyérmet a falufejlesztés terén szer­zett hervadhatatlan érdemeikért. I ^HORTOBÁGYI JUHTURÓ;# i PfcSii H n fi LAi*___________________ — —————— 1929. június 4., kedd. Jókai Mór síremlékének felavatása. Vasárnap délelőtt avatták föl a Kerepesi temető­ben azt a síremléket, amelyet a magyar társadalom kegyelete emelt Jókai hamvai fölé. A gyönyörű em­lékmű köralakban veszi körül a sírt és a kör üresen maradó részeit pázsit és tarka virág borítja. Az emlékmű dr. Lechner Jenő építőművész tanár és Fü­redi Richárd szobrászművész alkotása. A vasárnapi ünnepet a vallás- és közoktatás­ügyi minisztérium rendezte az emlékművet is magái gróf Klebelsberg Kunó miniszter avatta föl. A beszéd amelyet tartott, a magyar nemzet Jókai iránt érzett kegyeletének hatalmas és gyönyörű megnyilatkozása volt.— Jókai — mondotta többek között — a maga gyönyörű munkáséletét mindvégig következetesen élte le. Nagy szelleme, hatalmas poézise mindvégig egy irányban haladt. Utána egy hatalmas, nagy élet­mű maradt, amely örök értéke a magyar nemzetnek. Emléke — fejezte be szavait — most elkészült s én ennek az emlékműnek kulcsát átadom a székesfő­város polgármesterének azzal a kérelemmel, őrizze az emléket és ápolja szeretettel azt a sirt, ahol a nagy magyar mesemondó alussza örök álmát. Sipőcz Jenő polgármester a székesfőváros nevé­ben rövid beszéd kíséretében vette át a síremlék kul­csát. — Az én feladatom most csupán az — úgymond —, hogy átvegyem ezt a gyönyörű emlékművet, ame­lyet a hálás módok emeltek Jókai sírja fölé. Egy nem­zedéknek volt Jókai a legkedveltebb regényírója és ez a nemzedék hiven őrzi az emlékét és őrizni fogja az egész magyarság, mert Jókai a magyar ifjúságnak halhatatlan írója és amíg egy magyar és egy ifjú lesz, addig fenn fog maradni Jókai emléke is. Dr. Berzeviczy Albert mondott ezután beszédet a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Tár­saság nevében. — Amikor Jókai meghalt — mondotta — ne­kem, mint akkori közoktatásügyi miniszternek jutott a feladat, hogy a nemzet gyászának kifejezést adjak, hogy mint a nemzet halottjának, adjam meg neki a végtisztességet is és megindítsam a gyűjtést emléké­nek felállítására. Áll most már szoboremléke, a ma­gyar ifjúság filléreiből. Gróf Klebelsberg Kunó mi­niszter úr érdeme, hogy most síremlékét is felállít­hatjuk. A magyar ifjúságnak volt ő a nevelője és most, hogy emlékében feltámadt, a feltámadás hallo­­tujába milliók szava csendül meg. Pekár Gyula a Petőfi Társaság nevében beszélt. — Petőfi Sándor szózata jut most eszembe — úgymond — az, amelyet a kishitű­ekhez intézett. Osto­rozta őket és hangsúlyozta hogy a magyar nemzet a­ külön magyar gondviselés vigyáz. Ez a külön magva - gondviselés teremtett meg nekünk nyolc esztendő alatt huszonnyolc nagy magyart, hogy 1848-ra a nemzet szellemileg föl legyen­ készülve.Petfi, Uram­, Madách, Jókai, Tompa van köztük, hogy csak a főne­beket említsük. És van ebben a csillagsorban egy ikercsillag, Petőfi és Jókai. Ikrek ők, iker lánglelkes­. Egyik a másik nélkül nem is említhető. Jókai sireml­­kének fölavatásánál bizonyosan itt van Petőfi szel­leme­ is. Adsit! Adest Ezután dr. Hegedűs Lóránt mondott az alab­b­i beszédben köszönetet a Jókai-család nevében a kor­mánynak, a fővárosnak és a magyar tanulóifjúság­nak, hogy Jókai Mór sírját maradandó emlékművel örökítették meg. — A Jókai-család nevében, mint annak ezidősze­­rinti legidősebb férfitagja, mély tisztelettel köszö­nöm a m­agyar kormánynak Budapest székesfőváros közönségének és iskoláink hazafias ifjúságának azt, hogy Jókai Mór sírját nagy és maradandó emlékmű­vel örökítették meg. Meggyőződésem az és úgy hi­szem, érzi ezt ma minden magyar, hogy amit e nem­zet Jókai emlékének ad, az­t saját halhatatlanságá­nak adományozza. Nyolc évvel ezelőtt, amikor Jókai szobrát, mint Akadémiánk tudós elnöke előadta, le­lepleztük, mint az ország pénzügyminisztere á Un.­t­tm­a szülói­ talapzatánál és sokkal nehezebb viszo­nyok között, sokkal tétovább hangulatban és egy sokkal kishitűbb nemzet előtt élt fogadalmat mond­tam a család és jövendözést tettem a nemzet előtt. Ibi­gedtessék meg nekem, hogy ezt a néhány számat most, nyolc év múlva megismételjem az ő sírján is, családunk e legszentebb helyén. Családunk nagyja, nemzetünk dicsője, legyen Tiéd minden rózsa és Ta­llér. És ha m­ost nyár előhavában itt és az erőszak­kal lelépett magyar részeken tőlünk oly távol és mégis oly közel­i pirosló hajnal pirkadásakor meg fog szólalni a­ csalib­an a pitypalaty. Jókait zengje az ő szent dala is. Es Te, ha majd jő a nagy ma­gyar Vinadés­, a Te soha-el-nem-múló szelleme­i szárnyán emeld a halhatatlanságba ezt a soha­ meg­­nem­ haló nemzetet. A kormányzó tette le a sírra az első koszorút. Herczeg Ferenc a felsőház, Puky Endre a képviselő­ház, gróf Klebelsberg miniszter a magyar iskolák, dr. Sipőcz Jenő polgármester a főváros koszorúját helyezte el. Ezután Jókai özvegye, akit Pakots Jó­zsef vezetett karonfogva­ a sírhoz, lőtte le koszorú­ját. Az özvegyet bemutatták Horthy Miklós kor­mányzónak. Hegedűs Sándor a család nevében, Ber­zeviczy Albert az Akadémia és Kisfaludy Társaság nevében. Ravasz László püspök a református egyház nevében, Sziklay János az Újságíróegyesület nevé­ben, Volkenberg Alajos rektor a Pázmány Péter­ Tudományegyetem nevében, Balassa József­ az Ott­hon nevében, Yalikovszky Károly a Hírlapírók Nyug­díjintézete nevében, amelynek Jókai első tiszteletbeli tagja volt, Cseny József a Rákóczi­-Szövetség nevé­ben, Székely Ferenc Jókai kiadói, a Révai Testvérek nevében, az unitárius egyház, Komárom város, a pápai református kollégium, a MANSz, a cseh­­komá­romi Jókai-egyesület, a Szilágyi Erzsébet leány líceum helyeztek még el koszorúkat.

Next