Pesti Hírlap, 1929. június (51. évfolyam, 121-145. szám)
1929-06-04 / 123. szám
— Jaj, jaj, Istenem,csopánkodott — itt van Perndr, ő is meghalt. — Nem haltam meg, — válaszoltam és igyekeztem felállni. Novosel segíteni akart, de én saját lábamon mentem ki az udvarra, ahol a miniszteri automobilok álltak és megkértem az egyik soffőrt, hogy vigyen a kórházba. Ugyancsak ekkor emelték egy másik miniszteri kocsiba Radics Istvánt. Mikor néhány parasztpárti képviselő fel akart segíteni a kocsiba, hozzám lépett egy úr és segítségét ajánlotta fel . — Köszönöm, — mondtam — majd a barátaim mellettem maradnak. Csak később tudtam meg, hogy ez az ur úr. Kokén udvari orvos volt. A szkupstinából egyenesen a műtőasztalra kerültem. Ami ezután történt, már ismeretes. A hosszú előadás és a visszaemlékezés a véres múltra, lehangolta Pernár képviselőt, mert mikor befejezte előadását, egy ideig merengve nézett maga elé és csak jó idő múltán szólott ismét, kissé fáradt hangon: — Most persze, úgy látom, már az ajkán van a kérdés: Mit várok az ítélettől? A fejemmel bólintottam, mire Pernar fölállt és megszokott, kemény hangján válaszolt: — Kijelentem, hogy az ítélet nem érdekel, semmiféle vonatkozásban. Racsics Panisával és társaival nem történhetik meg az, ami megtörténne más emberrel hasonló esetben. Még sokáig beszélgettem Pernár Istvánnal, az elmúlt eseményekről, aztán búcsúznom kellett, mert a kliensek tömege a másik szobában már nyugtalan kodni kezdett. Pernár az ajtóig kisért és ekkor észre-vettem, hogy kezét szive tájékára szorítja.- Ilyenkor nagyon érzem a fájdalmat, és mondta, az égre mutatva. Nyilván az időváltozásra célzott, mert a ragyogó nyári papok hirtelen előre fordultak és a karsztok felől nyirkos, kellemetlen szél suhogott. Simon Vilmos: A falufejlesztés problémája. A Nemzetközi Falufejlesztési Kongresszus hétfői előadásai a legnagyobb érdeklődésre tarthatnak számot országszerte. Sokat tanulhatunk Lindequist előadásából, amelyben a falu népoktatásáról fejtette ki nézeteit, amelyet nemcsak a földmivelésügyi kormánynak, hanem a közoktatásügyi miniszternek is figyelmébe ajánlhatunk. Érdekes volt Beretta olasz kiküldött előadása is az állam szerepéről a falu fejlesztésében és általában sok érdekes anyag került a kongresszus hétfői tanácskozásán felszínre, a magyar előadók közreműködésével is Mitrovics Gyula felszólalása talán mégis legérdekesebb volt a magyar falufejlesztés szempontjából, mert tökéletesen igaza van, amikor a falu politikai érvényesülésének, az önkormányzati szellem megserélésének a legnagyobb szerepet szánja a tru emelkedésében. Tudósításunk a kong ■ •• lefolyásáról a következő: A Nemzetközi Falufejleszt, • Kongresszus vasárnap délelőtt folytatta tanácskozásait. Lindequist ny. német birodalmi miniszter „Miként volna megszervezendő az iskolai népoktatás a falu jóléte, gazdasági és kulturális fejlődése szempontjából?“ előadásában részletesen rámutatott a falusi népoktatás nagy fontosságára és jelentőségére és azokra az eszközökre, amelyek a falu kulturális haladásának elősegítésére alkalmasak. Ezek az eszközök: a falusi népiskolák, továbbképző iskolák, mezőgazdasági szakiskolák, magasabbfokú tanintézetek, gyakorlati gazdák részére, különböző háztartási iskolák falusi nők részére és végül a mezőgazdasági főiskolák. Az iskoláztatás különböző szervein kívan még a mezőgazdasági kiállítások, falusi vándorkiállítások, a mezőgazdasági szaksajtó és irodalom, a vetítettképes és filmelőadások is nélkülözhetetlen eszközei a falusi kultúraivó emelésének. Szerves kapcsolatot kell létesíteni a különböző mezőgazdasági szakoktatási intézmények között, hogy a városi tanintézetek teljesen kikapcsolhatók legyenek. A falusi népoktatásnak az egész vonalon arra kell törekednie, hogy a falu mindkét nembeli ifjúságával megszerettesse a mezőgazdasági és falusi élet szépségeit. Mitrovics Gyula debreceni egyetemi tanár szólalt fel és fejtette ki magyar részről az iskolai és iskolánkívüli népművelés kívánalmait. Hangsúlyozta a gazdasági, politikai, népjóléti és erkölcsi szempontok együttes érvényesítésének a szükségességét. A gazdasági szempontok érvényesítését, különösen megkívánja a mezőgazdasági termelésnek és értékesítésnek mai válsága, a többtermelés, a standardírozás és márkázás kérdésének sürgős megoldása. Fontos továbbá a politikai demokráciának az érvényesülése, az állami élet legszélesebb területein és kulturális demokráciával kel odahatni, hogy a poltikai demokráciának csak előnyös oldalai érvényesüljenek. Mindez természetesen csak a legintenzívebb és agrárjellegű népművelés útján lehetséges. Ennek érdekében mint a parasztgazdaságok berendezése szükséges, nép- és vándorkönyvtárak létesítése, az iskolánkbvüli népművelés központi szervezése és irányítása, a nép- és kultúrházak felszerelése szemléltető eszközökkel, rádióval, vetítőgéppel sin. Emile Blanchard (Franciaország) hangsúlyozta, hogy tapasztalatok szerint semmi értelme nincs a gazdasági szakoktatásnak az elemi iskolákban, hanem inkább felső fokon kell intenzívvé tenni a falusi ifjúság iskolai és iskolánkívüli oktatását. Franciaországban most a tanítók egy része speciális kiképzésben részesül a falusi oktatás és továbbképzés szempontjából és mintagazdaságokban szerzi meg a gyakorlatot a falusi ifjúság oktatásához. Haetiens asszony (Belgium) a belga háztartási iskolák működéséről számolt be. Dr. Laur (Svájc) a svájci gazdaszövetség népművelési, oktatási és továbbképzési tevékenységét ismertette és hangsúlyozta, hogy nemcsak gazdasági, hanem kulturális, etikai és társadalmi téren is a boldogulás lehetőségét kell biztosítani a falusi nép számára. Palacek (Csehszlovákia) szintén szükségesnek mondotta a falusi nép intenzívebb nevelését, oktatását és továbbképzését, mert a falu népe nemcsak gazdasági, hanem kulturális szempontból is inferiális helyzetben van. Igen fontos a falu önerejéből létesítendő szabadiskolák felállítása. Dr. Lutoslawski (Lengyelország) mindenekelőtt a papok fontos szerepére mutatott rá a falusi népoktatás terén, majd a mozi és rádió jelentőségét fejtegette a falu népművelése szempontjából. A faluvezetés megszervezése. Vuyst, a belga földművelésügyi minisztérium tiszteletbeli főigazgatója, terjesztette elő határozati javaslatát arra a kérdésre vonatkozóan, hogy melyek volnának a falu vezetése helyes megszervezésének követelményei. Ennek a kérdésnek a megoldása szükségessé teszi a mezőgazdasági termelés rentabilitásának a fokozását, a falusi családok életének messzemenő védelmét, a falusi gyermek erkölcsi és vallásos neve-lését, a falusi népoktatás kiépítését, a falu belső életének megjavítását és megszépítését, a falu közlekedési viszonyainak a megjavítását, falusi egyletek, gazdakörök, olvasókörök, gazda ifjúkörok, népkönyvtárak létesítését, a falu szociális viszonyainak erőteljesebb tanulmányozását és a falusi vezetők szociális érzésének fokozását. A kongresszus tagjait délben a székesfőváros látta vendégül, délután pedig Dunakeszire utaztak az ottani falufejlesztési kiállítás megtekintésére. Agrárreformok és falusi jólét. Hétfőn Beretta tanár, az olasz Opera Nacionale Dopolavoro központi igazgatója, azzal a kérdéssel foglalkozott előadásában, hogy mi a jelentősége a különböző agrárreformoknak a falusi népjólét emelése szempontjából? Rámutatott arra, hogy a falusi lakosság életszínvonalának megjavítására különböző utakon és módokon törekszenek az egyes államok. Amíg azonban ezek legtöbbje csupán társadalmi szervezkedéssel igyekszik elősegíteni a falusi nép anyagi és szellemi fejlődését, addig Olaszország Mussolini akaratából állami intézményt teremtett: az Opera Nazionale Dopolavoro-t, amelynek az a célja és feladata, hogy a kultúra áldásait és vívmányait a legkisebb faluba is bevigye s azok a munkások, akik az állam legerősebb pillérei, kulturemberhez méltó életet élhessenek. Ez a nagyfontosságú olasz intézmény ma már szerteágazik az egész országban és a régi, elavult demagóg formákkal szemben morális és materiális segítség nyújtásával törekszik felemelni a falu népet és beállítani a nemzeti élet vérkeringésébe. Az olasz fasiszta kormány számos könnyítéssel mozdítja elő a Dopolavoro-ban megszervezett munkások kiművelését, amennyiben részükre kirándulások alkalmával nagy kedvezményeket nyújt és szellemi felfrissülésüket, szórakozásaikat segíti elő. A legnagyobb elismeréssel emlékezik meg a magyar agrárszociális politika munkájáról, amelynek szintén a célja, hogy szebbé, jobbá és boldogabbá tegye a magyar falu hétjét. Pekár Gyula javaslatára a kongresszus egyhangúlag elhatározta hogy táviratilag üdvözli Mussolini olasz miniszterelnököt a falufejlesztés terén kifejtett eddigi nagyszabású és eredményes tevékenységéért. Az előadáshoz elsőnek dr. Marschall Ferenc az Országos Mezőgazdasági Kamara h. igazgatója szólalt föl. Rámutatott arra, hogy Károlyi Sándor és Darányi Ignác vetették meg alapját évtizedekkel ezelőtt a magyar falu szociális, gazdasági és kulturális védelmének. Ők indították meg azt a kisember-politikát, amely azután később a Faluszövetség munkáján keresztül a magyar falu nagykorúságához és fejlődéséhez vezetett. Utána Latoslawsky (Lengyelország) annyira fontosnak mondotta Beretta tanár előterjesztését, hogy azt javasolta: tűzessék ki ez a kérdés még egyszer a Liégeben megtartandó legközelebbi kongresszus napiremijére. A kongresszus Pierre Larue (Franciaország) hozzászólása után ilyen értelemben is határozott. Dr. Antal István felszólalása után dr. Richard Kaysenbrecht (Hollandia) abban látja a falu nyomorúságos helyzetét, hogy a falusi nép gazdasági munkája mindössze alig egy két százalék kamatot jövedelmez, ellenben a városi lakosság munkája tíz-tizennégy százalék kamatot is hoz. A kongresszus ezután elfogadta az új statútumokat, a költségvetést és zárszámadásokat és megválasztotta a falufejlesztés nemzetközi bizottságának új vezetőségét. Elnök lett: Grafiteau (Belgium), alelnökök: Richard v. földmivelésügyi miniszter (Franciaország), Lindequist v. népjóléti miniszter (Németország), Butterfield egyetemi tanár (Amerika), Beretta tanár (Olaszország), dr. Schandl Károly, az O. K. 11. alelnök vezérigazgatója (Magyarország) és dr. I.utaslawski (Lengyelország). Beretta tanár Turatinak az Opera Nazionale Dopolavoro elnökének megbízásából ünnepélyes beszéd kíséretében átadta Mayer János földmivelésügyi miniszternek, Grafiteau elnöknek, Pekár Gyulának és dr. Schandl Károlynak a Dopolavoro legnagyobb kitüntetését, az aranyérmet a falufejlesztés terén szerzett hervadhatatlan érdemeikért. I ^HORTOBÁGYI JUHTURÓ;# i PfcSii H n fi LAi*___________________ — —————— 1929. június 4., kedd. Jókai Mór síremlékének felavatása. Vasárnap délelőtt avatták föl a Kerepesi temetőben azt a síremléket, amelyet a magyar társadalom kegyelete emelt Jókai hamvai fölé. A gyönyörű emlékmű köralakban veszi körül a sírt és a kör üresen maradó részeit pázsit és tarka virág borítja. Az emlékmű dr. Lechner Jenő építőművész tanár és Füredi Richárd szobrászművész alkotása. A vasárnapi ünnepet a vallás- és közoktatásügyi minisztérium rendezte az emlékművet is magái gróf Klebelsberg Kunó miniszter avatta föl. A beszéd amelyet tartott, a magyar nemzet Jókai iránt érzett kegyeletének hatalmas és gyönyörű megnyilatkozása volt.— Jókai — mondotta többek között — a maga gyönyörű munkáséletét mindvégig következetesen élte le. Nagy szelleme, hatalmas poézise mindvégig egy irányban haladt. Utána egy hatalmas, nagy életmű maradt, amely örök értéke a magyar nemzetnek. Emléke — fejezte be szavait — most elkészült s én ennek az emlékműnek kulcsát átadom a székesfőváros polgármesterének azzal a kérelemmel, őrizze az emléket és ápolja szeretettel azt a sirt, ahol a nagy magyar mesemondó alussza örök álmát. Sipőcz Jenő polgármester a székesfőváros nevében rövid beszéd kíséretében vette át a síremlék kulcsát. — Az én feladatom most csupán az — úgymond —, hogy átvegyem ezt a gyönyörű emlékművet, amelyet a hálás módok emeltek Jókai sírja fölé. Egy nemzedéknek volt Jókai a legkedveltebb regényírója és ez a nemzedék hiven őrzi az emlékét és őrizni fogja az egész magyarság, mert Jókai a magyar ifjúságnak halhatatlan írója és amíg egy magyar és egy ifjú lesz, addig fenn fog maradni Jókai emléke is. Dr. Berzeviczy Albert mondott ezután beszédet a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság nevében. — Amikor Jókai meghalt — mondotta — nekem, mint akkori közoktatásügyi miniszternek jutott a feladat, hogy a nemzet gyászának kifejezést adjak, hogy mint a nemzet halottjának, adjam meg neki a végtisztességet is és megindítsam a gyűjtést emlékének felállítására. Áll most már szoboremléke, a magyar ifjúság filléreiből. Gróf Klebelsberg Kunó miniszter úr érdeme, hogy most síremlékét is felállíthatjuk. A magyar ifjúságnak volt ő a nevelője és most, hogy emlékében feltámadt, a feltámadás hallotujába milliók szava csendül meg. Pekár Gyula a Petőfi Társaság nevében beszélt. — Petőfi Sándor szózata jut most eszembe — úgymond — az, amelyet a kishitűekhez intézett. Ostorozta őket és hangsúlyozta hogy a magyar nemzet a külön magyar gondviselés vigyáz. Ez a külön magva - gondviselés teremtett meg nekünk nyolc esztendő alatt huszonnyolc nagy magyart, hogy 1848-ra a nemzet szellemileg föl legyen készülve.Petfi, Uram, Madách, Jókai, Tompa van köztük, hogy csak a főnebeket említsük. És van ebben a csillagsorban egy ikercsillag, Petőfi és Jókai. Ikrek ők, iker lánglelkes. Egyik a másik nélkül nem is említhető. Jókai siremlkének fölavatásánál bizonyosan itt van Petőfi szelleme is. Adsit! Adest Ezután dr. Hegedűs Lóránt mondott az alabbi beszédben köszönetet a Jókai-család nevében a kormánynak, a fővárosnak és a magyar tanulóifjúságnak, hogy Jókai Mór sírját maradandó emlékművel örökítették meg. — A Jókai-család nevében, mint annak ezidőszerinti legidősebb férfitagja, mély tisztelettel köszönöm a magyar kormánynak Budapest székesfőváros közönségének és iskoláink hazafias ifjúságának azt, hogy Jókai Mór sírját nagy és maradandó emlékművel örökítették meg. Meggyőződésem az és úgy hiszem, érzi ezt ma minden magyar, hogy amit e nemzet Jókai emlékének ad, azt saját halhatatlanságának adományozza. Nyolc évvel ezelőtt, amikor Jókai szobrát, mint Akadémiánk tudós elnöke előadta, lelepleztük, mint az ország pénzügyminisztere á Un.ttma szülói talapzatánál és sokkal nehezebb viszonyok között, sokkal tétovább hangulatban és egy sokkal kishitűbb nemzet előtt élt fogadalmat mondtam a család és jövendözést tettem a nemzet előtt. Ibigedtessék meg nekem, hogy ezt a néhány számat most, nyolc év múlva megismételjem az ő sírján is, családunk e legszentebb helyén. Családunk nagyja, nemzetünk dicsője, legyen Tiéd minden rózsa és Tallér. És ha most nyár előhavában itt és az erőszakkal lelépett magyar részeken tőlünk oly távol és mégis oly közeli pirosló hajnal pirkadásakor meg fog szólalni a csaliban a pitypalaty. Jókait zengje az ő szent dala is. Es Te, ha majd jő a nagy magyar Vinadés, a Te soha-el-nem-múló szellemei szárnyán emeld a halhatatlanságba ezt a soha megnem haló nemzetet. A kormányzó tette le a sírra az első koszorút. Herczeg Ferenc a felsőház, Puky Endre a képviselőház, gróf Klebelsberg miniszter a magyar iskolák, dr. Sipőcz Jenő polgármester a főváros koszorúját helyezte el. Ezután Jókai özvegye, akit Pakots József vezetett karonfogva a sírhoz, lőtte le koszorúját. Az özvegyet bemutatták Horthy Miklós kormányzónak. Hegedűs Sándor a család nevében, Berzeviczy Albert az Akadémia és Kisfaludy Társaság nevében. Ravasz László püspök a református egyház nevében, Sziklay János az Újságíróegyesület nevében, Volkenberg Alajos rektor a Pázmány Péter Tudományegyetem nevében, Balassa József az Otthon nevében, Yalikovszky Károly a Hírlapírók Nyugdíjintézete nevében, amelynek Jókai első tiszteletbeli tagja volt, Cseny József a Rákóczi-Szövetség nevében, Székely Ferenc Jókai kiadói, a Révai Testvérek nevében, az unitárius egyház, Komárom város, a pápai református kollégium, a MANSz, a csehkomáromi Jókai-egyesület, a Szilágyi Erzsébet leány líceum helyeztek még el koszorúkat.