Pesti Hírlap, 1930. január (52. évfolyam, 1-25. szám)
1930-01-01 / 1. szám
Mai a színház világa. jel 1. % BUDAPEST, 1930.________________________________Lll. ÉVFOLYAM: 1. (17.066) SZÁM.___________ . v SZERDA, JANUÁR 1. ...érkesztőség • Vilmos császár-ut 78 Telefon: \u! K . k. Vilmos császár-ut 78 Tel. mint a szerkesztőségnél. Erzsébet körút 1 Tel. J 352 96 A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fillér. Külföldön az előfizetési ár kétszeres e*évi mérleg és diagnózis. Ira: Nagy Emil. • Megint elérkeztünk keservek között vergődő Csonkamagyarország életének egy újabb esztendejéhez. Mától kezdve már 1930-at írunk. Ezelőtt tíz esztendővel 1920 új esztendején még nagyon kevesen vették komolyan azt a hírt, hogy a győztes nagyhatalmak Magyarországot már úgyszólván felosztották a kapzsi szomszédok között, akik ügyesen alkalmazkodó kígyópolitikával olyan látszatot tudtak kelteni a mindenhatóvá vált győzteseknél, mintha ők maguk is győztek volna, pedig az ő szerepük nem az oroszlán szerepe volt, hanem csak a hiénáé. Nagy bizakodással készültünk a béketárgyalásra s egész kis könyvtárt nyomattunk ki nemzeti igazságainkról, amiket az illetékesek közül még csak részben sem olvasott el senki se. Hisz ma már nagyon jól tudjuk, hogy Magyarország mai határait már az Ur 199. esztendejének a tavaszán véglegesen megállapították a győztes nagyhatalmak, vagyis már akkor, amikor itthon a Lánchíd mellett még nagy betűkkel volt megírva kiabáló plakáton, hogy: „reszkess burzsuj ” s amit a győztesek később béketárgyalásnak neveztek, csupán csak pózoló, üres komédiázás volt; békeszerződést tárgyaló szerepünk csak a hátunk mögött véglegesen megállapítottaknak változtatás nélkül való elfogadására szorult a halott, vagy a teljes visszautasításra. Hár ne az utóbbi következzék be, arról gondoskott a remény tükörképét csillogtató, mészavú Millerand-levél, amelynek az ígéreteit a trianoni szerződés aláírása után egy árva betűt se váltottak be. Minderről a reánk várakozó szörnyűségről az 1920. uj esztendő napján még alig volt sejtelmünk s akkor még azt hittük, hogy a sok százéves szolgaságból kibontakozott ország katasztrofálisan össze-vissza rongált viszonyainak a rendezése vár csak vezető államférfiainkra, hogy megteremtsük a független magyar haza boldogságát. Azóta sok esztendő telt el s ma hazánk történt, az átélt borzasztó csalódások után belépett egy újabb tízesztendős ciklusba. Vajon mi lesz velünk 1940-ben! Mi lesz velünk 1948 március 15-én, amikor tizennyolc év múlva a márciusi szabadságvirradás százéves évfordulójához jutunk! Meg lehetne őrülni arra a gondolatra, hogy a „Talpra magyar" százéves évfordulóján talán még mindig hazafiasan térdepelve vár majd arra a magyar hogy mások álljanak talpra helyette! Minden tisztességes üzletember mérleget szokott készíteni az öreg év lejártával. A lefolyt tíz év alatt őszinte nemzeti mérleget alig készítettünk évenként. Hát legalább készít szunk ilyet tiz évenként s pillantsunk vissza ma, az 1930. év új esztendejének a napján a mögöttünk maradt tíz év munkájára s magunkba szállva álapítsuk meg azt, hogy miképen sáfárkodtunk a lemúlt tiz év alatt annak az országnak a magasabbrendű nemzeti érdekeivel, amely országnak a megszerzésére őseink több mint ezer év előtt vérszerződést kötöttek! Magyarország eme ‘izesztemlős történetei barom korszakra #”• - beosr 4 „ A ..." A- IEk . * ^ . t IS? . £» .» "' J OMjU V./, I pár esztendős, uimkor egyszerűid tűm. Kitti» y el, h ogy a trianoni határakat Lüig*/ •,’-'»re kihatólag komolyan kell venni. utjyár' maradhat igyu, ebbe a pár szóv meggyőződésben domborodott fia trianon után következő pár esztendő magva a lelke s vártuk, hogy mikor szólal meg a trombita, amelynek a szavára egyszerűen kiverjük a martalócokat Szent István ezer éven át sok vérrel, sok könnyel és sok szent akarattal megszentelt földéről. De múltak az évek s mind több és több felhő gyűlt össze várakozó és imádkozó homlokunkon. A trombitaszóra természetesen hiába vártunk, de viszont hónapról hónapra gyarapodó aggodalommal szemléltük azt a tényt, hogy az olcsó zsákmányhoz jutott szomszédok nagyon komolyan veszik az uj határokat s úgy rendezkednek be, mintha örök időkre az esztergomi bazilikánál kellene végződne a cseh határnak és a szegedi tanyák között Romániának. Ezeknek a látására egy uj korszakba lépett a magyar lélek. Valami egészen sajátságos, egészen különleges munkamegosztás korszakába, aminek az volt a lényege, hogy a nemzet nagy tömegei csak nyugodtan imádkozzék továbbra is a Magyar Hiszekegyet, hangoztassák továbbra , törhetetlen lélekkel, hogy: „Nem, nem, soha", mindaddig, ameddig kormányaink misztikusan s.A talán homloka mögött megszülető gondolat kól fakadó taktikai ügyeskedés meghozza a integritást. Szent és naiv tévedés kőszaka volt ez az idő . . . Ekkor 1927 június 21-én fellé a magyar Tragédia cselekvő színpadéra , előkelő angol úr — hatalmas ujságfejedelem s nagyszerű újságé-Heivul nj bár,’..’h ‘* kezzel e• 2 Isi,ékkől - magyarang «ok milliója külpolitikai sorsának jobbrafonulását, hanem a nemzeti tömegerő egész surfával lépjen reá az ideális , de mégis reális külpolitika útjára. Ennek elő föltétele — szerinte — az, hogy tisz Hekler halála, írta Szekula Jenő. A fejébe vette, hogy uj életet fog kezdeni s elhatározta, hogy mindenekelőtt megfürdik, mig a gyökér sebb átalakuláshoz szükséges kellékeket beszerezheti. Igen nagyon elkelne már uj ruha és cipő ,s néhány selyemnyakkendő és könnyű nyári kalap, amelyet összegyűrve, hetykén félrecsapva fog viselni, mint boldog és ifjú vidéki segédjegyző korában. Mielőtt útnak dúlna, még megnézi arcát a tükörben, az utóbbi időben sokat nélkülözött, arca sovány és fakó, alakban is mintha menn ült volna, de ez nem baj, a karcsúság nem akadálya az eleganciának. S a déli napfény a strandon issza fogja varázsolni arcának régi verőfényes szívét. Szőke haja gyér fürtökben hull a homlokára, — haja, mi tagadás, hullik, de ezt leplezni lehet gondos féstsssel. A fodrászok művészete az egész, az a fő, hogy az embernek pénze legyen s akkor visszavarázsolhatja az ifjúság illúzióját is. — Tehát menjünk strandolni, — dörmögte mig gondosan megkötötte nyakkendőjét, ügyel f arra, h.ogy navrágra foszlott vége ki ne kandik v jön mellénye alól. Leviczky Szevérnek hívták. Költő volt,ny magyar-német levelező egy szeszgyárban, ,okai, egyik foglalkozás sem jövedelmezett valaborodá s reménységu és álmai nagyon össze].a)mag tak azóta, hogy idecsöppent a nagyvár,amikor forgatagába tűidén felvidéki hazájából azonban még hitt és bizott. a jövőben, késői, szürke mindjobban lefelé húzta a hétköznagy szenvegondja, — s helyzetén csak rontott--ében kétesdélyes kártyás is volt s szűkös de fást, s amit hiki játékkaszinókban keresett mit elnyelte a a levelezéssel keresett, azt formeríik a gondbakasztal zöld posztója. Már-mnő, mintha csak lan és az ad’s azokban, de a..' meg. vára ti in !jóságos nem tök szállották fájába fogott. A fozgalommal egy regény s regénynek „Hektor halála" v°h a cime. Hetek át dolgozott, sokat éhezett és ázott' közben, rideg és fittetlen hónapos szobábrt*, mikor elkészül' s hóna alá kapta a kéziratömget, sorra házalta vele a kiadókat, eleinte cs*' Hdeg visszautasításban volt része, — már-márjj8 kétségbeesés környékezte, — de azután t zirf elolvasta valamelyik neves kritikus, fölfel‘)S!v Reviczky nem közönséges tehetség, é s ime a „Hektor halálát" már szedik is Sz-et,liai nyomdászkezek, s Leviczkynek már .t,?8®"' , van az ezerpengős bankjegy, amitőlegbe kapod a kiadótól. Tudt ’alrevér, hogy egyszer fölragyog a szerencseclag°d suttogta elégült ábrázattal, mint az oboeDauer- akinek nevét a közel jövőben szárnyára igja falni a hir s megindulhat a siker és a sVcGe u!^an-Ki(ja ruhásszekrényét Tekintete megakadt egy r‘* f,zakadozott bélésű kék ruhán, már hóna*' , “lekérte a háziasszonya lánya’ hogaz °,c. a öltönyt adja el valami eszt resnek , ugyi a Iszik eddig még nem akadt valami v J,k°?a szellemű házaló, aki a rongyokat mer’.06 volna. — K dobom* vagy elajándékozom valakinek ■- dörmögi Szevér, mert a kopott öltöny emlékeztette régi szegénységére, amit szerencsésen elhagyott a háta mögöd, mert ebben a pillanatban végtelenül gazdagnak érezte magát. Kalapját fejébe csapva elrohan hazulról. Az iloszobában még találkozik a háziasszony lányául, Ibolya kisasszonnyal. — Hová, Leviczky úr, ilyen korán? „ Strandolni megyek. Ma szép és verőfényes de van, maga milyen boldog ember. Hát tartson velem, Ibolya kisaszsony. ~„ Sajnos, nem mehetek. Nekem zongorát én el kell adnom. — A leány nagyon melegen néz a öltőre. — Mi újság? Hallom, hogy megvették hegenyet. Megvették, újságolja Leviczky boldogan éppen tegnap írtam alá a szerződést. Előleget is aptam. — Gratilálni.- - K,-zít örökölöm. IW, a ci, -cu, feketehaju lány volt, nanko .n ' 'kilencéves, de még fejletlen an a tb- is. A költő ebben a pilt’ahilja?' szeretetreméltónak?1: ' ha ‘venném - tűnődik Leviczky míg meg. Márta n .ráütötte utcán Nincs is közöttünk a r„ • onbség, Ibolya , g'., eszendöm”,va '• 'éves, már abban a korban, mikor férjhez n„ _ én meg idestova ha”a'pp1 alde3e..volna- hofe. nősüljek S végre, g ond(3t okoznT beUI’ 3 családalapitás nem foe már mpfzvJn°!'0^'0^ ^ zsebébe nyúl, hogy megnézze fölmünyi az.pzres- Úgy van egy darabban tolvajlatlanul, amit annak köszönhet, hogy neia regen multteldseje, s ehhez a pénzhez még nem rW, « n1, -9e frca hirtelen elborul. Homlokán ráncok gömörödnek, menni-iwi»ee-Dagiu P.é,ezzel nem tanácsos fürdőbe menn . Még kiemelheti valaki a kabinból, amig én a vízben keresek enyhületet. ' 9ra kinyitja a szekrényét, hogy neki Tekintek ,e gíi' ^eressen a nagv bankjegynek. Tekintete megakad egy ócska zergeM’aa kalapon már évek óta nem volt fején a *z«ir*ség míg!: “pénzlá Sva',““ elret'“a bel-’ 1,1 'll.)íd'’en, van¡ — dörmögi mosolyogva. 7en? s^íhetV. hogy 'tticsoda kincset rejteget « WS M6s ha b‘',5m“et '»■ TM Mosolyogva megy egy körúti kávéházba hogy megreggelizzék. A kávéházban egy Olivér goba rabenire találkozott- ami egy kicsit lehangolta maga sem tudta, hogy miért. De ez az Olivér valahogy peches kibic hirében állott, s ő is mindig vesztett, ha a klubban odaállott a háta mögé s most rossz ómennek tartotta, hogy a kora reggeli órákban ezzel a baljós ifjúval találkozik. Olivér azonban kitörő örömmel üdvözölte míg melléje telepedett, hogy kibiceljen reggeli kávéjának elfogyasztásában.