Pesti Hírlap, 1930. március (52. évfolyam, 50-73. szám)
1930-03-01 / 50. szám
BUDAPEST, 1930. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyéb példányszámi ára (pályaudvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fillér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeres ill. ÉVFOLYAM: 50. (17.115) SZÁM. , , , i ■ ■■ H.i ■—' ■■ 1 *»"1* 1330 MRC. - 1 ’ 11 tTE Szepsesztőség: Vilmos csásÁr-ru 78. Telefon: Aut. 102—95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78 Tel. mintha szerkesztőségnél. Erzsébet-körut 1 Tel. 1. 552—96. A jegyzékét az altetések élénPesti MVIRAT, MÁRCIUS 1. Horthy Miklós. Iskolai leckéiből emlékszik még az olvasó arra, hogyan születik meg a kristály? A víz telítődik valamilyen föloldott ásványanyaggal, úgy hogy abból már egy szemecskét sem tudna magába olvasztani. Akkor azután ebbe a folyadékba beleesik egy kavicsdarab. Az ásvánnyal telített folyékony anyag az első megrezdülésre egyszeriben szabályos sokszögű formák szervezett rendjébe szökken, ami addig szétfolyó massza volt, kemény kristályokba merevedik. Tíz esztendővel ezelőtt, amikor a kommunista dúlást, a román megszállást követő első hónapokban a magyar nemzet atomjaira bomolva kereste azt az életformát, amely a nagy világégés tüzében szétolvadt magyar alkotmányos kereteket helyettesítve, új rendbe kristályosítja a szétfolyó káoszt, a sors kezében Horthy Miklós volt az a kavicsdarab, amelyik a magyar zűrzavar kellős közepébe dobva, megindította a kijegecesedési folyamatot. Természetesen ez nem ment olyan könnyen és olyan gyorsan, mint az ásványvilág most említett evolúciója. Ahhoz, hogy új, végleges rendbe tömörüljön, a teljesen széttépett, iránytalan tanácstalanságában csapongó nemzetnek előbb telítődnie kellett, a jövőbe vetett hittel, a rend, a konszolidáció őszinte akarásával. Hosszú, nehéz, zavaros hónapok teltek el addig, amig a kikristályosodási folyamat befejeződött, amig az új al- Szafíháros keretek megszilárdultak, amig a megött és megilélik azt, ami azokban az izgalmas hónapokban történt. Ma már meg tudjuk ítélni, milyen jelentősége volt annak a történelmi napnak, amelyen — 1920 március elsején — az első magyar nemzetgyűlés Horthy Miklós fővezért választotta meg Magyarország kormányzójának. Ma már tudjuk, hogy ez volt az a nap, amikor a kemény kavicsdarab ütése életre, alkotó erőre szöktette föl a tespedt magyar vizeket. A regre 1920 március elsejétől kezdve megvolt az a fixpont, amelyik körül a trianoni magyarság megkezdhette a kijegecesedés nehéz, fáradságos és sokszor fájdalmas folyamatát. Ez a fixpont Horthy Miklós kormányzó volt, Horthy Miklós kormányzó. Vagy ha úgy tetszik, az a kormányzói méltóság, amely Horthy Miklós személyében megtestesült. Horthy Miklós történelmi hivatottságának legjellegzetesebb és legbeszédesebb bizonyítéka, hogy teljesen és tökéletesen föl tudott olvadni a rája bízott fontos állami méltóságba. Azon a napon, amikor kormányzóvá választották, eltűnt a volt ellentengernagy, eltűnt a volt flottaparancsnok, sőt eltűnt az újjászületett magyar hadsereg főparancsnoka is. Eltűnt Horthy Miklós, az ember. Horthy Miklós ettől kezdve nem volt semmi más, csak Magyarország kormányzója. Majdnem azt mondhatnánk, hogy elvont fogalom lett belőle. A kormányzói méltóságról szóló törvényparagrafusnak húsba, vérbe testesülése. Kimondhatatlan szerencséje volt a nemzetnek, hogy abban a korszakban, amelyben vadul forrt és tülekedett itt minden, a legfőbb állami méltóság megtestesítője a személytelen elvonatkozás magasságába tudott emelkedni, messze fölébe a hétköznapi élet zugó, kavargó, piszkos, iszapos áramlatokat hömpölygető szintjének. Hatalmas példaadó erő volt ebben az elvonatkozásban. Abban a korszakban, amelyben még túlfűtött gyűlölködések és szenvedélyek ütköztek meg egymással, őróla lefoszlott minden egyéni rokonszenv és ellenszenv, minden szenvedély. Kern gyűlölt senkit. És mindenkit egyformán szeretett, aki bű fia volt ennek a szegény, meggyötört bszának. Abban a korszakban, amikor az egyéni érdekek hangos tülekedése veszedelmesen kezdett hasonlítani az utolsó mentődeszkákért viaskodó hajótöröttek küzdelméhez, ő egyénileg a maga és családja számára nem kért semmit, nem akart semmit. A marakodó önzés tengerében maga volt a megtestesült önzetlenség. Az egyéni érdekek fölé kerekedett közérdek. És ami az ő méltóságában talán mindennél fontosabb: abban a korszakban, amelyben a törvények tisztelete megrendült, amelyben az állam presztízse megingott, mint a nemzet első embere, mint az állam legmagasabb közjogi méltósága, az egész országnak, az ország minden közjogi funkcionáriusának, hivatalnokának és állampolgárának példát mutatott a törvények megbecsülésére. Az államfőnek kötelessége az, hogy a törvényt megtartsa és másokkal is megtartassa. Horthy Miklós lelkes buzgalommal teljesítette ennek a kötelességnek mind a két ágazatát. Mint államfő soha semmiben át nem lépte a maga törvényes hatáskörét. Sem több jogot, sem több hatalmat nem kívánt, mint amennyit a törvények számára előírtak. A csonka ország lassan-lassan kiépülő új alkotmányán!-, mindez egyes szakaszára aggodalmas gonddal vigyázott, hogy azt senki meg ne sértse. Ferem Józsefről valamikor azt mondták, ő a legalkotrányosabb magyar király. Effölött az udvaronc hízelgés fölött sokat lehetne vitatkozni. Hogy egyebet ne mondjunk, a chlopy-i hadparancs és a darabont-kormány kinevezése a legnaivabb lelkekben is megrendíthette az ő alkotmányosságába vetett naiv hitet. Horthy Miklósról azonban igenis jogosan el lehet modani, hogy nincsen államfő Európában, aki alkotmányosabban uralkodnék, mint ő. Ami annál nagyobb dicséret a számára, mert olyan időkben jutott a legfőbb állami méltóságba, amikor ha valaki száz vagy kétszáz puskával rendelkezett, azt hitte, felül áll minden törvényes renden. Ha Magyarországon becsülete van az állam új rendjének, ha az egyensúlyukból kizavart lelkekben ismét felülkerekedett a törvényi sztélét, ez javarészben Horthy Miklós kormányzónak, az ő erős kezének és példaadásának az érdeme. Tíz év rövid idő egy nemzet történetében. Az olyan keservesen nehéz, gyorsan rohanó évtizedek azonban, mint amilyen a legutolsó volt, sokszorosan számítanak. Egy egész korszakot zár magába ez a tíz esztendő. S mi, a mai nemzedék, tisztában vagyunk vele, aki ennek a korszaknak a történetét írja, Horthy ■ Miklós érdemeit fogja írni a történetiró. Horthy Miklós kormányzó jubileuma. Az egész ország résztvesz az ünnepségeken. — Pénteken impozáns tömeg vonult fel a Várba, hogy köszöntse Magyarország kormányzóját. A Társadalmi Egyesületek Szövetsége, a főváros és a vidék hódolata. A kormányzó amnesztiát adott. . A kormányzója előtt hódoló nemzet tisztelgésének első hatalmas megnyilatkozása a péntek délutáni felvonulás volt. Ennek a felvonulásnak legszebb dísze a monumentalitás volt. Ekkora tömegek rég mozdultak meg az ország szívében. Órákig tartott, míg a menet az Erzsébet-híd pesti hídfőjétől elvonult a Várba. Az ország minden rétege, minden rendű s rangú közönsége képviselve volt e sokaságban. Ifjak és hajlott, hátú öregek, egyszerű ködmönös emberek és elegáns urak és igen sok nő. A tömeg így is végeláthatatlan volt, holott minden szövetség, egyesület, testület és község csak csekélyszámú küldöttséggel vehetett részt a felvonulásban. El lehet képzelni, milyen méretű lett volna e tisztelgés, ha abban mindazok részt, vesznek, akik hódolni akarnak a kormányzó előtt.. A zord és borús idő szinte még csak komolyabbá és ünnepélyesebbé tette a nagyszabású tisztelgést. A méltóságteljes menetet, amely egyébként gyors iramban haladt a Várhegyet koronázó királyi palota felé, sűrűn törte meg az egyesületek zászlóinak bíbor és fehér és nemzetiszin sora. Apró nemzetiszin zászlócskákat lengettek ezernyi kezek és aki csak tehette, fekete kabátba öltözött, fekete kalapot tett fejére. Léptennyomon zenekarok harsány indulói élénkítették Végesvégig az egész útvonalon négyszeresötszörös sorban álldogált, a kiváncsiak serege a felvonulás útja mentén. Nem riasztotta el őket a hűvös szél, a szitáló eső. Sőt, amint haladt a díszmenet a Vár felé, a nézőközönség sorai is azonmód áradtak tova vele, a felvonulás célja felé. A Hunyadi János úton mozdulni sem lehetett, a Várhegy lépcsős gyalogútjait is belepte a nép, a sikló szinte roskadozva szállította a nézőket, a miniszterelnöki palota előtti térségre, a villamos és autóbusz-forgalom az Erzsébet-híd és a Lánchíd tájékán szünetelt,, csak oly módon jutott néha a rendes közlekedés is lélekzethez, hogy itt-ott a rendőrség egy-két percre megszakította és leállította a felvonulást, és átengedte a felgyülemlett közlekedési eszközöket. » A felvonulás eleje már rég a Várba érkezett, amikor az Erzsébet-hídon még mindig széles fekete szalagban kígyózott, tova véget ér,hatatlanul, a demonstráló sokaság. Világos nappal volt, amikor az első négyes sor Buda földjére lépett és sötét estében a villanylámpák fénye színesítette a tömegből fölmeredő zászlók selymét, amint még újabb és újabb, vidéki és fővárosi küldöttségek haladtak tova, s a menet végét még sejteni se lehetett. Megkapó látvány volt és komoly ünnepieségével megható is. Egyszerű, mint magának a megszólaló szívnek a dobbanása. ■ ••ívimóci emuéi A kormányzó tízéves jubileumának országos vu- i népségét az a monstre felvonulás vezette be, amelyet a társadalmi Egyesületek Szövetsége rendezett pénteken délután. Már délelőtt lobogódíszbe öltözött a város, a középületeken lengtek a nemzetiszinü zászlók s a magánházakon is egymás után tűzték ki a lobogókat, főleg azon az útvonalon, amelyen is felvonulás haladt. . Délután 3 órakor megnépesedett a városház udvara, egymásután érkeztek a különböző dalárdák, dalegyesületek és a zenekarok, amelyek főpróbát tartottak Szegő Sándor országos karnagy vezetésével. Mintegy 46 dalosegyesület gyűlt össze s több mint 1700 dalos vett részt a főpróbán. A Beszkárt önképzőkörének zenekara és a II. honvéd gyalogezred zenészei vezették a többi dalosegyesületeket. A Beszkárt Önképzőkörének tagjai új egyenruhájukban vonultak fel az ünnepségre Horváth Zol vonult fel a Varba tán vezetésével. Mindegyik egyesület elhozta magával a zászlóját is és 46 zászlót vittek az élen, tipikus, a városháza udvaráról kikanyarodott a menet, a Kossuth Lajos utcán keresztül az Erzsébet híd felé Résztvett a menetben az Országos Magyar Dalosszövetség elnöksége, a Beszkárt Önképzőkör zenekara és énekkara, a Budai Dalárda, az Állami Gépgyár Acélhang Dalegylet, a Budapesti Polgári Dalkör, a Törekvés Dal, Zene és önképzőegylet, a Ganz-Danuibius Gyári Dalkör, a Rákospalotai MÁV, Testvériség Dalkör, a Beszkárt Budai Főműhelyének Dalegyesülete, a Beszkárt Pesti Főműhelyének Dalárdája, a Duna-Száva- Adria Vasúttársaság Budapesti Dal és Zenekari Egyesülete, a Rákospalotai Dalkör, a M. Kir. Posta Műszaki Üzemi Tisztviselők Dalárdája, a Budapesti FérfiDalegylet, a Budapesti Német Férfikar, a Székesfőváros Elektromosműveinek Testedzőegyesülete Dalkara, a Budapesti Dalkoszorú, a Dunakeszi MÁV.