Pesti Hírlap, 1930. április (52. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

BUDAPEST, 1930 1930/. -----------------­'T' , Előfizetési árak: Jjfey ■/ hónfipfff 4 ,pengő, ne­gyedévenként 1© 80 fillér. Egyes pél­dányszám ára (pálya­udvarokon is) 16 fillér. .. vasárnaponként 32 fil­lér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeres * f T v’ ^ Lll. ÉVFOLYAM, 74. (17.139) SZÁM. KEDD, ÁPRILIS 1.Pesti Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Földadók: Vilmos császár-ift. 78 Tél. mint. a szerkesztő­ségnél. Erzsébet-körút­­ Tel. J. 392—96. A fiókok : egy tekét Az apróhir­­de­tések élén közöljük Küzdelmes megértés Irta: Báró Szterényi József. Nem kellett nagy jóstehetség a genfi vámbéke kudarcának előrelátásához. Csak an­nak az atmoszférának az ismerete kellett hozzá, amely az európai államok között gazda­sági vonatkozásokban is fennáll, továbbá ob­­■ fektív ítélőképesség meg egy kis tisztánlátás. Az a buzgalom és törekvés, amit a Nép­­szövetség főtitkárságának gazdasági és pénz­ügyi osztálya kifejt, hogy a népeket közelebb hozza egymáshoz gazdaságilag, a legnagyobb elismerésre méltó. Az európai gazdasági hely­zet­ helyes fölismeréséből következik ez. Mun­kája nem nélkülözi az objektivitást és az a körülmény, hogy teljesen politikamentes, al­kalmas volna sikerének előmozdítására. És mégsem sikerül neki, hogy komoly lépést te­hessen az annyira kívánatos és mindenki ál­tal oly fennen hangoztatott közeledési cél felé. Nem is szólva azokról az ideális célokról, me­lyek mint világraszóló koncepciók állanak ál­landóan homloktérben, melyekről komoly, ne­ves államférfiak azt jósolgatták, hogy nem­csak nem utópiák, hanem rövidesen meg is valósulnak. Annyira optimisták voltak, hogy például Herriot, a volt francia miniszterelnök,­­ erre nézve megjósolta már Páneurópa meg­valósulását, sőt annak székhelyét is meg­mondta: Bécset. Természetesen Bécsben tette­­ ezt a­ bizonyos nyilatkozatát, amely a pán­európai mozgalomnak középpontja, székhelye. Ha Bécsnek addig kellene várnia sorsa jobb­ra fordulására, gazdasági viszonyainak gyöke­res javulására, míg ez a jóslat valóra­­­ülik, nagyon nehéz időknek nézne elébe és sokkal nagyobb tartalékokkal kellene rendelkeznie ennek kiböjtölhetésére, mint ami nőkkel tény­leg rendelkezik. Nem csoda, ha Genf ilyen és ehhez ha­sonló optimizmussal szemben nem érzi az igazi atmoszférát. Különben is hangulatok be­folyása alatt áll. Az évenkénti assemblée után ítéli meg a helyzetet, amelynek sima, zavar­ Földvásár• Írta: Csermely Gyula. Sümegi Pál uram kisgazdának is nagyon kis gazda volt. Egész dominiuma csak háromnyolcad telek volt, tizenkét katasztrális holdacska, amihez mint belsőség ház, udvar és veteményes tartozott. Pál gazda nem tanult históriát, csak hal­­lotta valahol, nálánál oskolázottabb embertől, (a kántor úr lehetett, vagy a tanító), hogy élt egyszer egy királyi herceg, aki bajt vívott valami nagy darab pólyákkal A pólyáknak két röfnyi spádéja volt, a magyarnak csak két singnyi kardja s igy nehéznek ígérkezett a bajvívás. Ekkor azt mondta a magyar: ha rövid a kardod, toldd meg egy lépés­sel és hajrá, neki is ugrott a pólyáknak és ala­posan helybenhagyta öltelmét. — Én is igy teszek, — gondolta Pál gazda, mikor járta az ő gyerekszárnyi kis birtokát. — Ha kevés a földem, majd megtoldom az eszemet ,. egy lépéssel; adok-veszek, fuvarba járok és pénzt szerzek és megfiasztatom a garasokat pengőkké. Ha együtt lészen vagy nyolcszáz, hozzáveszek a tizenkét holdamhoz még négy holdat s akkor én­­belőlem is féltelkes gazda lesz. Úgy is tett, ahogy feltette magában; vett lovat és tehenet és eladta és nyert is hol öt­ven pengőt, hol még többet; akkurátusan számon tar­totta, hol, melyik községben lesz nagy vásár és egészséges szimattal kitudta, mi lesz ott leginkább kelendő, égyük vásár és a másik között meg fu­varba járt és a fuvarpénzen felül is jól keresett Vett valamit a városib­an és odahaza szép haszon­nal eladta, vagy vett valamit otthon és eladta a városban, szintén nem nyereség nélkül Sikerült is minden, külön adót sem fizetett az után, amit jó esze munkájával keresett, és két év sem múlt el és kilenc darab százpengős bankó, a harmadévi kalendáriumba ágyalva, ott várta a ládája legfenekén, hogy szántanivalóvá váljék. Faluhelyen nem marad titokban, ha valaki­nek heverő pénze van, az is kitudódik, ha valaki lefelé megy — a nép nyelvén: lefelé gyarapszik — és vagy négy holdnak az árán szeretné sza­nálni a helyzetét. És legjobban ez a két szélsőség tud egymásról, a pénzes ember és az, akit adósság nyom, azt gondolja magában az egyik, történe­tünkben Sümegi Pál gazda: ha megkaphatom, bi­zony megveszem azt a négy holdat — és azt gon­dolja magában a másik, történetünkben Ebesi György gazda: ha kéri tőlem azt­ a négy holdat, én eladom. De mert ősrégi igazság a földtekén, hogy az, aki hamarabb kínál, még mielőtt a másik kérne, mindenesetre a rövidebbet húzza, és az is, aki hamarabb kér, még mielőtt a másik kínálna, ugyancsak alul marad a vásárban, ezért Sümegi Pál gazda és Ebesi György gazda csak messziről kerülgette egymást. Mint civilbe öltözött két finánc, aki mindegyik a másikban dohánycsempészt szi­matol és üldözne. De a messziről kerülgetést nem térben kell gondolni, két utcaköz távolságban egymástól. Csak a szó, amit kiengednek a szájukon, kerüli meg a pontot, ahová céloznak. ők ketten nagyon közel ülnek egymáshoz, semleges területen a kocsmá­ban, ugyanegy asztal, de kü­lön-külön gólyanyaku mellett. Ebesi György gazda azt mondja, hogy nin­csen ma kelendősége de semminek. Amerikában annyi a búza, hogy nem kell a magyar, búza a szentnek se, csak a földnek Van jó ára, mert az aki földet vesz, jól jár. — Ahán. — gondolja Pál gazda, de csak kortyol egyet és rázza a fejét Kinek van ma : pénze, hogy földet vegyen és kifizesse az árét? . 1 Az uraságnak tán van, de az, ha mán földet vesz, | 1­­ ,i.._ ,y jJoi i ! hát száz holdat vesz egyszerre és egy­lene is az uraságnak a kend négy h«. — Nem is akarom én eladni, —­­ gyanú ellen György gazda. Többet nem is folytatják a témát, é* közelebbi vasárnapon megint csak a földr.. beszélnek. — Igaz-e, — kérdezi Pál gazda — hogy réki Sámuel a felvégen áruba bocsátana egy­­ telket? (Ez a Keréki Sámuel nagy ellensége Ebes­ Györgynek és Ebesi nagy haragosa őneki.) — Miért tenné? — kiváncsiskodik György gazda. — Mert malmot akar venni, úgy mondják. No de nem adok én a szóbeszédre semmit, megyek igényest és megkérdezem tőle magától. — Talán megvenné tőle, ha adná? — Ha „megegyesülhetünk“ . . . nem mon­dom. De akkor sem az egészet, csak vagy négy holdat. Ezzel hangot is adat a poharával fizetek. — Sohse siessen, — marasztalja György gazda. — Akad eladó földje tán másnak is. Ez biztató szó és mert Pál gazda úgy látja, hogy puhul már Ebesi György gazda, nem fizet, hanem újabb üveg bort rendel. De nem szól már hozzá a tárgyhoz, csak annyit mond inkább ma­gának, mint a másiknak: ■ — Mindenesetre meggondolom kétszer is. Ha a kevés búza sem kelendő, minek akkor a több föld és a több búza? Harmadik vasárnapon azzal kezdi Pál szom­széd, hogy azt mondja: ... — Szót váltottam Keréki gazdával. Való igaz, hogy eladja a féljeiket. — Mennyiért? — Szavamat vette, hogy nem mondom meg. De még messze vagyok attól, hogy megcsináljam vele a kontraktust, hátha akad még az övénél is olcsóbb föld. A keleti jóvátételi bizottság megkezdte tanácskozásait Louckeur elnöklete alatt. Magyarországot Bethlen miniszterelnök képviselte. Párizs, márc. 31. (Havas.) A keleti jóvátételi bi-­­­zottság ma délután öt órakor a jóvátételi bizo­tt-­­­ság székházában Loucheur volt miniszter­elnök­lete alatt ülésre ült egybe Az ülésen Magyarorszá­got gróf Bethlen István miniszterelnök, Jugoszlá­viát Marinkovics külügyminiszter, Romániát Titil­iescu londoni követ és Csehországot Benes külügy­miniszter képviselte. Az utóbbi kevéssel az értekez­let­ előtt a délután folyamán érkezett Prágából Pá­rizsba. A mai teljes ülése tiszta formaszerű volt és mindössze 20 percig tartott. Loucheur az ülést megnyitó felszólalásában utalt arra, hogy talán lefolyására koncentrálódik olyankor minden törekvés. Csak ezeken az összejövete­leken ne kellemetlenkedjék senki. Olyankor általános az idegesség az illetékes körökben; olyankor — hogy triviálisan fejezzem ki ma­gamat — kézből is ennének. A múlt évi assemblée hozta a hites vám­­béke-határozatot. Az angolok ellensúly gya­nánt dobták a mérleg serpenyőjébe Briand hires gazdasági közeledés­ kezdeményezésével szemben. Nagyobb jelentőséget tulajdonítot­tak ennek, mint aminő jelentősége a valóság­ban volt, nem tartalma, hanem a Briand nagy egyénisége és hírneve miatt. Arra az assem­­blée-ra tényleg Bri­ad nyomta reá a maga b­élyegét akinek v­i­szont Mari­arnannak a há­gai nemzetközi állandó bíróság úgynevezett fakultatív klauzulájához való csatlakozásra irányuló akciója miatt kellett ellensúlyról gon­doskodnia. Mert Genfben így megy minden. Rivalitás Anglia és Franciaország között, az ott az állandóan kiemelkedő momentum. A vámbéke gondolata kétségkívül prak­tikusabb, mint Páneurópa vagy az európai vámunió. És mégis, míg utóbbiak mellett van­a bizottság feladata mindössze a végleges szö­veg megszerkesztése, minthogy a kérdés lé­nyegét Hágában már rendezték. Nyomatékosan hangoztatta annak szükségét, ha a bizottság mielőbb végezzen a rábízott feladat. Az értekezlet ezután elhatározta, hogy h­enli megbeszéléseket fog folytatni az erdél falvnak idegbízottaival Valószínű, hogy a­­ szerdán tartja legközelebbi teljes ülését. A bizottság eddig leginkább a föld désével foglalkozott: az erre vonatkoz megszövegezése okozta a legtöbb ne’­gúlát volt és van, ez iránt, fogadták el az arra vonatke­vésbé látszott érdeklőt' mert belátható idősé­vek kevesebb koc­­szére, akik azok ? Az ilyesmi ártal sem szeret­len tag megvalósit­vanás lehet ! bérré nem­ Az föltétlez arról va mókát, redukál­ó­ferencia és annyi nemzeti sem lehetett k­t érett még meg az eurót,c. gondolata. Igazában csak foglaltak mellette állást, ,amely­­kedelmi alapon állanak. És azt pártországok, amelyek export-se­retnék megköttetni a vámokat

Next