Pesti Hírlap, 1930. szeptember (52. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-02 / 198. szám

— — Ezeknek megjelenése után, anélkül, hogy a csendőrségnek és a páncélgépkocsiknak akcióba lépésére sor került volna, a tömeg kisebb-nagyobb csoportokban oszladozni kezdett. Ezt megelőzően dr. Kiár Zoltán fővárosi bizottsági tag, aki autón jelent meg a tömegben, a rendőrség intézkedéseit perhorreszkálta s a tömeg magatartását védelmébe vette, mire a hívatlan prókátor sorsára jutott. Dr. Kiár Zoltánt maga a tömeg imultálta s állítólag autóját is felgyújtotta. A tömeg szétoszlása közben egy többszáz főből álló tekintélyes csoport Vajdahunyad vára felvette útját s megtámadta a Cserszky rendőrfelügyelő parancsnoksága alatt álló rendőrosztagot. A tömegkövekkel és vasdarabokkal dobálta meg a rendőröket s be akart hatolni Vajdahunyad várába is. Cserszky rendőrfelügyelő a kiadott rendelkezéseknek megfelelően kénytelen volt fegyverhasználatot elren- delnii, ennek következménye volt a tömeg eloszlása egy halottnak és több sebesültnek hátrahagyása után. Súlyosabb természetű összecsapásokra a VII. kerületnek Csikágó nevű részében került még sor, ahol a fékevesztett tömeg rombolni és fosztogatni kezdett. Maguk a tüntetés vezetői is a rendőrség segítségét és beavatkozását kérték. Barcs rendőrfelügyelő a tartalékból erősebb rendőrosztaggal vonult ki s a magánvagyont is veszélyeztető tüntetőkkel szemben kardhasználatot rendelt el, , aminek eredménye a tömeg szétoszlása volt. A tömegből többen könnyebben megsebesültek. A tüntetőik részéről történt dobálások következtében , megsebesült több polgári egyén is, ami csak onnan eredhet, hogy az előzően kiadott figyelmeztetés ellenére kíváncsiságból az útvonalnak azon a részén tartózkodtak, ahonnan saját érdekükből is távol kellett volna magukat tartaniuk. A fenti energikusabb rendőri beavatkozást igénylő eseteknél a főváros különböző partjain, többek között a Dembinszky utca és Hernád utcák sarkán, az Andrássy út 99. számú ház előtt, az Andrássyút és Rózsa-utca sarkán, a Vörösmarty-utca 67. sz. ház táján, a Szondy- és Aradi-utcák közötti részen, az Aradi-utca és Teréz-körút sarkán levő Edisonkávéház előtt, a Szondy- és Szinyei Merse-utca sarkán a tömeg fékevesztetten rombolni kezdett, amikor a rendőrségnek és egyes helyeken a csendőrségnek a felvonulása és beavatkozása megszüntette a további pusztításokat és elejét vette a nagyobbmérvű rombolás kifejlődésének. Egyes helyeken, mint a Szondy utcában, de az Andrássy-út egy szakaszán is kísérletet tettek barrikádoknak az összehozására, a rendőrségnek a közbelépése következtében azonban ez a kísérlet is hajótörést szenvedett. „ — Hát mer’ elszaladt a ló!... Azér'!... — De nem úgy van ám az, mert a káromkodással fölidézte az ítéletet! . . . Ahol a földe! ... Nézze csak! ... — Én idéztem föl?! ... Mármint hogy én?! ... Hüsnye azta! ... — Maga hát! ... Maga káromkodott! ... — Hát idehallgasson, oszt akkor beszéljen: Itt volt már ez a földe mikor mi ide érkeztünk, vagy nem? A gazda hallgatott... — Még egyszer kérdem: Itt volt, vagy nem ?!... — Itt volt! ... — No hát ha itt volt, akkor ne engem zaklasson ke, hanem zaklassa azt a hitvány garabonciás diákot, aki ott ül az ambituson, oszt idehozta! ... A gazda elkezdte pislogni Möndögét... Hol meg öreg Szuhayt nézte... Aztán elindult hosszú léptekkel az istálló felé ... A csikók már be voltak fogva. Szuhav a bakon, csak indítani kellett... De az öreget marasztalta a kíváncsiság ... A gazda kidobbant az istállóból ... A kezében négyágú vasvilla... — Meneküljünk Mihály bácsi, — visitoztunk mi gyerekek rémülten ... — Megálljatok már! ... Akkor is ráérünk, ha felénk jön! ... Hát nem felénk jött. . . Hanem ment hosszút lihegve, szaladva, — az ambitusnak! ... Több se köllött Mondögének. Elrúgta magát az ambitusról mint a sáska, — azzal neki az unokai rétnek!... • Néha visszafordult és egyik-másik rászaladó komondort úgy fölrúgta, hogy a levegőbe röpült... ! Írjon "tönk a neve.''.?' "! s e vége az lett', amely közben, a felhő is elment Möndöge után, egyetlen szem jégeső nélkül... A megkönyebbült gazda sonkát meg boli hozott a kocsihoz Szulmynak Megsebesült rendőrök. — A tömeg által véghezvitt, kövekkel és vasdarabokkal való dobálások több könnyebb-súlyosabb sebesüléssel jártak és ennek a következménye hét rendőrnek a megsebesülése, akik közül Máté György főtörzsőrmester karján boxerüléstől eredő súlyos sérülést és a fején ökölcsapástól származó sérülést szenvedett. Horváth III. Gyula lovasrendőr lovával együtt elvágódott és könnyebb természetű sérülést szentvedett. Tapasi Vince lovasrendőrt kővel dobálták meg, fej sem kapott és agyrázkódást szenvedett (állapota nem életveszélyes). Csehi Bál rendőrőrmester a tumultusban jobb lábát két helyen eltörte. Horváth Szt. János rendőrőrmester kődobástól a homlokán és a vállán sérült, meg. Pécsi István rendőrőrmester bal térdizületén sérült meg botütés következtében. Ludányi Márton főtörzsőrmester bal lábfején szúrástól eredő sebet, jobb keze fején vágástól eredő sebet kapott. A polgári társadalom tagjai közül is szenvedtek dobálásból eredő sérüléseket. A tüntetők közül egy halott, több súlyos és még több könnyebben sebesült van. Ezeknek kisebb része lőtt sebet kapott a Vajda Hunyádi-Vár előtti és a rendőrséggel szemben végrehajtatni akart és a rendőrség által elhárított támadás alatt, a többiek kardtól származó sebeket kaptak a különböző helyeken véghezvitt és erőszakos fellépés ellen végrehajtott rendőri fegyveres beavatkozás következtében. Az eddig beérkezett jelentések szerint a mentők 79 esetben nyújtottak első segítséget és 14 kocsival vonultak ki. A tüntetők még arra is elragadtatták magukat, hogy az egyik mentőkocsit megdobálják és ablakait betörjék. A sebesült rendőrök a rendőrkórházban vannak ápolás alatt, ahol Sztranyavszky Sándor államtitkár és Be.egh Huszágh Miklós főkapitány még a délután folyamán meglátogatták őket. A többi sérültek közül legtöbben a Rókus-kórházban állanak kezelés alatt. A tüntetők közül kórházi ápolás alatt lévő sebesülteken kívül az őrizetbevétel 131 egyén ellen rendeltetett el, többnyire olyanok ellen, akik a tömeg élén, mint uszítók és izgatók szerepeltek. Ezek ellen Cselekményükhöz mérten bűnvádi, enyhébb elbírálás alá tartozó esetekben a kihágási eljárás folyamatba tétetett. Délután 4 órakor az összes kerületekből érkezett jelentések arról szóltak, hogy a rend mindenütt helyreállt, további csoportosulás nincs, újabb csoportosulásra, tüntetésre, vagy rombolásra kísérlet nem történt. Bár ezzel a mai napnak vétkesen és könnyelműen előidézett és a főváros rendjét, nyugalmát és biztonságát veszélyeztető szociáldemokrata tüntetés befejezettnek tekinthető, mégis megtétettek a szükséges intézkedések olyan irányban, hogy az est beálltával és az éjszaka folyamán a főváros polgárságának nyugalma minden körülmények között biztosíttassék. A mai nap eseményei bizonyítékai annak, hogy a tömegindulatokkal könnyelmű játékot űzni nem lehet. A tömegek nem olyanok, amelyekkel — különösen akkor, ha napokkal megelőzőleg szisztematikusan izgattatnak — békés sétákat lehetne rendeztetni. Bizonyítéka ezen tétel igazságának az is, hogy maguk a tüntetést rendezők is, amikor érezték azt, hogy a tömegek kiszaladtak a kezükből, több esetben fordultak segítségért a rendőrséghez. A felelősség kérdése. A mai nap eseményei igazolásai az ország rendjéért, békéjéért és fegyelméért felelős tényezők előrelátásának, akik eleve figyelmeztettek rá és a maguk részéről meg is tettek mindent annak az érdekében, hogy ennek a tömegfelvonulásnak mindenféle formában eleje vétessék. A történelem, Isten itélőszéke és a közvélemény előtt feleljenek azok, akik a figyelmeztető, gondos előrelátás és a felvonulásokat betiltó rendőri intézkedések ellenére a munkanélküliség enyhítése szempontjából nemcsak céltalan, hanem egyenesen ártó módon és lelkiismeretlenül hívták életre a mai nap eseményeit. Vagy talán azt gondolják, hogy ez az eljárási mód alkalmas arra, hogy a közmunkák végzéséhez, tehát a munkáskezek foglalkoztatásához és a kenyér megszerzéséhez szükséges tőkék biztosíthatók és megszerezhetők legyenek? Ha ezt gondolták, az nagy tájékozatlanságra vall, ha pedig nem törődtek vele, az nagy lelkiismeretlenség. A rendőrség a ráhárult nehéz és felelősségteljes kötelességét esküjéhez híven teljesítette. Nem könnyű szívvel, de tépelődés nélkül és nyugodt lelkiismerettel áll a mai napon is őrt a főváros és az ország nyugalma és életérdekei felett. A vidéki tüntetések. A vidékről érkezett jelentések is azt igazolják, hogy a szociáldemokrata párt nem tudta a vidék tömegeit sem a háta mögé csoportosítani. Miskolcon mintegy 1500 főnyi tömeg, Békésgyulán és Győrött 4 500 főnyi tömeg kísérelte meg a tüntetést, a tömeg igeket azonban a rendőrség kard használatával szét- foszlatta. Ezeken a helyeken súlyosabb sérülés sehol sem történt. " — Pécsett 1000—1200, Szombathelyen 5000, Sopronban 100—150, Egerben .'10—40, Székesfehérvárott 120— 160, Szegeden 5—600 főnyi csoport verődött össze, ezek azonban a rendőrség első felszólításéra és erélyesebb beavatkozást nem is igény.Ive, békésen oszlottak szét. Debrecenben, Nyíregyházán, Baján, Békéscsabán, Kaposvárott, Hódmezővásárhelyen, Veszprémben, Komáromban különböző kisebb-nagyobb számi csoportokban összeverődött sétálók nem változtatják meg a rendes, mindennapitól eltérő módon a járda képét. Miután csoportosulás és tüntető szándék nem volt, a rendőrség beavatkozására nem is került sor. Feljegyzésre méltó, hogy az ország kormányzójának Tatán elhangzott figyelmeztető szózata a bányamunkásságnál megértő, magyar szívre talált, úgyhogy a fontosabb bányatelepeken: Tatán, Salgótarjánban és a pécsi bányatelepen a mai napon is zavartalanul folyt a munka. Az ország többi városaiban, a hajdúvárosokban, Mohácson, Szekszárdon, Mezőtúron, Túrkevén, Gyöngyösön, Hatvanban és Balassagyarmaton mindenütt folyt a munka és kísérlet sem történt a tüntetésre vagy felvonulásra. A visszhang tehát a szociáldemokrata vezetőség részéről elhangzott felhívásra a vidéken eléggé tompa volt, bizonyságául annak, hogy egészséges még a magyar a nap és a magyar levegő ereje. Sopronban rálőttek a lőszerraktár őrére. Jellemző esemény történt Sopronban, ami bizonyítéka annak, hogy az eldobott csóva meddig repülhet és mit gyújthat fel. Sopronból vett jelentés szerint a soproni lőszerraktár őrségőrét, Huszár Lajos tizedest, hétfőn hajnalban 2 óra 20 perckor három ismeretlen egyén közelítette meg. Miután ismételt felszólításra sem állottak meg, az őr fegyverét használta. A támadók lövéssel válaszoltak és miután az őr újból tüzelt, keleti irányban elmenekültek. Ez a kísérlet is azt bizonyítja, hogy a zavarcsinálásnak és a bajkeverésnek milyen következménye lehet, ha akadnak vállalkozók, akik az ország amúgy is szárnya nyitott haderejének meggyengítésére, erőtlenítésére vállalkoznak. Bizonyítéka ez annak is, hogy nem lehetnek eléggé óvatosak a felelős faktorok, mert sohasem lehet tudni, meddig terjednek a rejtett előkészületek és célok. Katonaság és csendőrség sehol sem lépett akcióba. A beszélgetés után kézbesítették Sztranyavszky Sándor államtitkárnak a délutáni lapokat, amelyek közül az egyik azt írta, hogy a csendőrség és katonaság páncélautóval vonult ki a rendőrség támogatására. Az államtitkárnak azonnal megragadta figyelmét ez a mondat, amire vonatkozólag a következőket mondotta: — Ez így nem felel meg a valóságnak, mert a csendőrség ugyan több esetben is kivonult, de a csendőrség beavatkozására már nem került sor. A katonaság ugyan készenlétben volt, de arra sor nem került, hogy a rendőrség támogatására igénybe vétessék. Nem a katonaság, hanem a rendőrtartalék két páncélos gépfegyverekkel felszerelt gépkocsija vonult ki, hogy végszükség esetén az is akcióba lépjen, mielőtt a katonaság igénybevételére került volna a sor. a páncélos gépkocsik megjelenése a tömegekre szemmel láthatólag csitítólag hatott és igénybevételükre éppen ezért nem is került sor. 4 •ja PEST? HOPJH? 1930. szeptember 2., kedd. A szociáldemokrata párt vezetői a tüntetésről. A tüntetésről a szociáldemokrata párt vezetői a következőkben fejtették ki álláspontjukat: Garami Ernő: .. A demonstrációnak gazdasági célja volt, de politikai itatása az, hogy hatalmas tömegek jelentek meg az utcán és ezzel a tömegek ismét tényezőkké lettek. A kormány ebből megtanulhatja, hogy sokkal okosabb és bölcsebb dolog lett volna megengedni a gyűlést, mert akkor nem lett volna semmi baj. A tömegek meghallgatták volna a szónokaikat és utána szétoszlottak volna, így azonban nem tudtak elég gyorsan szétoszlani és ez elég ok volt néhány rendőrtisztviselőnek arra, hogy belevágtasson a tömegbe. El kell ismernem, hogy a tömegbe befurakodott néhány bolsevista, hogy provokáljon és zavarokat keltsen. A mai tüntetésen legalább tízszer annyi ember vonult fel, mint május 1-én. Hol van még Magyarországon párt, amely ilyen hatalmas tömegeket tud mozgósítani? A szociáldemokrata párt szempontjából örülni kellene ennek, ha nem kellene gyászolni az ártatlan áldozatokat. Peyer Károly: — A hibát abban látom, hogy a rendőrség nem engedélyezte a felvonulást. Ha megengedte volna, akkor az egyes szakmák a bizalmiakkal és a rendezőkkel felvonultak volna és semmiféle rendzavarás nem történhetett volna. A városban történt rombolásokat suhantok és „Lumpenproletariat“ csinálta, akikhez nekünk semmi közünk és akiknek az eljárásait legélesebben elítéljük. A demonstrációt azért kellett megcsinálni, mert ha nem mi vesszük kezünkbe a dolgot, akkor egy-két hónap múlva másképpen robban ki a dolog és a munkásság irányítása olyan egyének kezébe kerül, akik azt saját célaikra akarják felhasználni.