Pesti Hírlap, 1930. november (52. évfolyam, 249-273. szám)
1930-11-01 / 249. szám
4 0 hatalmasan felszerelt szellemi fegyvertárával folytatja, hanem súlyos anyagi áldozatokat is hoz érdekében. Ezt mindennél jobban bizonyítja az „Igazságot Magyarországnak“ című hatalmas mű kiadása, amely gyönyörű technikai kiállításával, ügyes és meggyőző érveinek halmazával bizonyára magára fogja vonni Európa mérvadó politikai, közgazdasági és publicisztikai köreinek figyelmét és így hathatósan elő fogja segíteni, hogy a békés határrevízió szükségessége mindig nagyobb tért foglaljon el az egyesnemzetek politikai gondolkozásában. Fogadd kérlek legmelegebb szerencsekivonataimat a mű sikeres befejezéséhez. Az eredmény bizonyára elégtételül fog szolgálni azokért az áldozatokért, amelyeket megteremtése érdekében hoztál. A nekem felajánlott példányokért kérlek fogadd külön is hálás köszönetemet. Szívélyesen üdvözöl kész hivedset Csáky István. LOUIS LE FUR, a nemzetközi jog tanára a párizsi egyetemen. Hálás köszönet a szép album elküldéséért, amelyet nagy érdeklődéssel lapoztam át. Nehéz volna jobban védelmezni Magyarország ügyét, mint ahogyan azt e könyv szerzője tette. Louis le Fur a nemzetközi jog tanára a párizsi egyetemen. A MALINES-I BÍBOROS-ÉRSEK (Belgium) : Főszerkesztő Úr! Őeminenciája megbízott, hogy megköszönjem Önnek azt a nagyszerű és érdekes könyvet, amelyet Ön oly kedves és figyelmes volt neki elé küldeni. A bíboros bizonyára nem fogja elmulasztani, hogy figyelmesen tanulmány tárgyává tegye. Ami a belga katholikusoknak és különösen a püspöki karnak Magyarország iránt tanúsított érzelmeit illeti, az a szívélyes fogadtatás, amelyben a háború után Belgium a magyar gyermekeket részesítette és azok a baráti érzelmek, amelyek országaink közt jelenleg fennállanak, eléggé világos tanúbizonyságul szolgálnak. Fogadja Főszerkesztő Úr legkiválóbb tiszteletem kifejezését. C. Lecler magántitkár. CALVIN COOLIDGE, a Amerikai Egyesült Államok volt elnöke: Igen tisztelt Uram! Mr. Coolidge igaz érdeklődéssel vette kézhez az „Igazságot Magyarországnak“ című könyv neki elküldött példányát. Gratulációját fejezi ki Önnek a könyv szerkesztésének egészen rendkívüli kiválóságáért és a tények sokaságának csoportosításmódjáért. Teljes mértékben átérzi, hogy ez a mű a hazafias érzés kifejezője és éppen ezért különös érdeklődéssel nézte át. Megbízott azzal, hogy kifejezzem Önnek megkülönböztetett tiszteletét. Herman C. Beaty titkár, GUSTAVE HERVÉ, a párizsi „La Victoire” nemzeti szocialista napilap főszerkesztője. — A Justice pour la, Hongrie nem közönséges propaganda-könyv, hanem valóságos perirat, mellyel Magyarország legnagyobb napilapja appellál a magyar közvélemény nevében a világ lelkiismeretéhez. — Hiánypótló mű, mert a dunai problémát arról az oldaláról mutatja be, melyet a francia közönség legkevésbé ismer. Franciaországban még ma is sokan élnek abban a meggyőződésben, hogy a trianoni béke a nemzetiségi elv alapján a lehető legigazságosabban rendezte a dunai kérdést s ezért a béke revíziójára irányuló törekvéseket bizalmatlanul fogadják. A „Pesti Hírlap“ albuma élesen rávilágít arra, hogy a béke vérző sebeket ütött a magyar nemzet testén, melyet történelmi hivatásának teljesítésében gátol. Híve vagyok a magyar határok megváltoztatásának, nemcsak Magyarország, hanem az összes keleteurópai népek érdekében, hiszen lehetetlen el nem ismerni,, hogy a Duna medencéje körül élő népek együttműködése csak a magyar nemzeten esett sérelem jóvátétele után valósítható meg. A Csonka-Magyarországgal összefüggő magyarlakta területek birtoklása nem egyezhet meg a kisantant-államok jól felfogott érdekével, mert megtartásukért rengeteg energiát kell elpazarolniuk. A revíziót békés utón kell keresztülvinni, kölcsönös megegyezéssel, úgyhogy valóban a béke megszilárdulására vezessen. A könyv kiállításához gratulálok. JS/Öt KMLMP Friedmann Király utca 8. sz. (Udvarban) Egy fogalom 15608 PESTI HÍRLAP 1930. november 1., szombat. BRECT, a német birodalom igazságügyminisztere : Igen tisztelt Doktor Úr! Az Igazságot Magyarországnak címü könyv szives elküldéséért hálás köszönetet mondok. Legnagyobb érdeklődéssel és a bemutatott anyag technikai, valamint művészi értéke iránt csodálattal néztem át a könyvet. Vagyok legkiválóbb tiszteletem kifejezésével Bredt. ANDRÉ MALLARMÉ, a francia posta és távirda minisztere : Igen tisztelt Főszerkesztő Úr! A posta-, távírda- és telefonügyi miniszter megkapta az „Igazságot Magyarországnak“ című albumot, melyet Ön szíves volt neki elküldeni. Andre Mallarmé úr megbízott, hogy tolmácsoljam Önnek legőszintébb köszönetét a küldeményért és hogy tudomására hozzam, hogy a legnagyobb érdeklődéssel fogja áttanulmányozni. Fogadja Főszerkesztő Úr megkülönböztetett tiszteletem kifejezését. A miniszter megbízásából: Brunetier a titkári hivatal főnöke. NÉMETORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT VEZETŐSÉGE: Igen tisztelt Uram! Köszönettel nyugtázzuk az „Igazságot Magyarországnak“ című, nekünk beküldött könyv megérkezését. Az idő rövidsége miatt természetesen nem volt számunkra lehetséges a könyvet alaposan áttanulmányozni. Az albumban látható képek mindenesetre a nyomdatechnika mesterműveinek nevezhetők és bizonyára nagyban hozzá fognak járulni, hogy az ügy iránt, melyet a könyv szolgál, érdeklődést keltsenek. Végeredményben pedig ez a cél. Kiváló tisztelettel Olvashatatlan aláírás. Rugékony és mégis meleg, kényelmes és mégis elegáns a Benger-féle Ribanaalsóruházat. Figyeljen bevásárásánál a Benger névre és a kettős lépésbetétre Wilhelm Benger Söhne, Bregenz-Wien Budapest legelőkelőbb kirakatai mutatják be a következő héten a bevált Benger-féle Ribana v alsóruházatot. A megelevenedett temető. Hányan pihennek a kerepesi temetőben ? A névtelen halottak. — Sürgés-forgás az ünnep előtt. Valamint karácsonykor a hegyek fenyőfái megindulnak s gyertyákkal az águkon elzarándokolnak a városokba, úgy mozdulnak meg, kelnek útra most a városok kertjei, a virágaikkal, a lombjaikkal, hogy az élők városából a halottak városába menjenek, a temetőbe.* Délelőtt künn bolyongunk a kerepesi temetőben. — Mióta temetnek ide? — kérdezzük az irodában. — 1849 óta. 1867-ben vette át a főváros. — Hányan feküsznek itt? Előveszik a pontos kimutatást. Ezt olvassuk: 1849. év április 1-től kezdve bezárólag 1929 december 31-ig a kerepesi-úti köztemetőben eltemetettek száma: 296.739. A tizedik kerületi köztemetőben pedig 1886 május 1-től 1929 december 31-ig 451.984 halottat földeltek el. Egy óriás város lakossága ez, de a budai temetők nincsenek itt feltüntetve (a farkasréti, óbudai, németvölgyi). Újabb adatok: 1929 január 1-től bezárólag december 31-ig a pesti köztemetőkben eltemetettek száma 11.341. — Névtelen halottak is vannak? — A tizedik kerületben: 18 férfi és 7 nő. — Mi történik a megszűnt, üzemen kivül helyezett temetőkkel? — Sélahelyekké, parkokká alakítják, anélkül, hogy fölparcelláznák. — Meddig fekhet itt valaki? — A sir-engedélyek 30 évre szólnak, a sírboltoké 60—100 évig. — Érzik-e ezen a helyen a gazdasági válság? — Bizony, kevesebb a koszorú, a virág, mint annakelőtte s kevesebb a kiföldelés is. — Változik-e a sirföliratok stílusa az idők során? — Az emberek egyszerűbbek. Hajdan a lakatos sírkövére egy kulcsot véstek. (Ma csak a nevét, a foglalkozása nélkül.) — Látogatják-e ezt a temetőt külföldiek? — Mindenütt vannak műkedvelői a temetőknek. Azt mondják, hogy ez a világ legszebb temetője. Délen a temető: kő kövön, északon, virág virágon. Itt meglelik mind a kettőt: a természetet s a művészetet is. — Hires embereink sírjáról ki gondoskodik? — A főváros s noha létszámuk egyre nő, egyiket se hanyagolja el, azokat se, kiket már elfelejtettek. Minden halottak napján fölvirágozza, kivilágítja sírjukat. Sétára indulunk a máskor csöndes, elhagyott temetőkertben, mely most — az ünnep előtt — olyan zajos, mint egy játszótér. Csupa élet, csupa készülődés, csupa sürgés-forgás. Mintegy nagytakarítás folyik itten. Díszítik az „öröklakásokat“. Asszonyok lúgos súrolókefével sikálják a zokogó márványangyalokat, melyek csakhamar habfehérek lesznek, fényesítik a köveket, sírlapokat, virágokat ültetgetnek. Mázoló legény festékén vödörrel a kezében szorgoskodik. Pápaszemes" özvegy nénike folyékony aranyfestékbe mártogatja vékony ecsetjét s fölfrissiti, átpingálja a sírkő fakult betűit. Ezüstözött gépkocsiból párducbundában száll ki egy hölgy krizantériumokkal. Szegények, gazdagok valóságos kerteket hoznak ide. Az őszi rózsák fehér hóförgetegje elbont mindent, ki se látszik fejük a sok-sok virágból. * A múlt század minden dicsősége nyugszik itt, az egész tizenkilencedik század. Jókai sírján a virágágy pompájában pirosan kiabálnak a salinák. Blaha Lujza sírja előtt senki se halad el anélkül, hogy le ne tegyen egy-egy virágot, abból a csokorból, melyet kedveseinek hozott. Beöthy Zsolt sírja fölött egyszerű, okos, nemes modern márvány-leány őrködik. Reviczky Gyula sírján szagos, kövér rezedák. De a világ csak hangulat Paulay Ede sírköve, Madridi-idézettel. Vass Gereben, Vachott Imre, Bajza József. Amott csupa színész és színésznő, egy színes, pihenni tért színtársulat, a játékszín dicsői. Valami elmosódott föliratú kövön ezt olvassuk: — Itt alussza örök álmát a haza legnagyobb „mamá“-ja. Anyaszínésznő volt. Vájjon ki lehet? A falak mellett a legrégibb sírok, történelmi családok tündöklő neveivel, 1880 tájáról. Itt gyermeksirok százai és ezrei, a fájdalom megkövült emlékeivel. Egy kislány arcképe, nyitott hajjal, amint busul. „Angyalkánk", „Reményünk“, „Babykánk“, „ Józsikánk ..Menekülünk innen. Öregapó vezeti unokáját. Az unoka fürgébben jár, öregapó alig bírja követni. Lihegve panaszkodik: — Legalább volna itt egy pad, vagy valami Ahol meg lehetne pihenni ... Ámulva figyelünk föl. Hiszen Itt kedves öregapó csak megpihenni lehet. MEGBÍZHATÓ