Pesti Hírlap, 1930. november (52. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-01 / 249. szám

4­ 0­ ­ hatalmasan felszerelt szellemi fegyvertárával folytatja, hanem súlyos anyagi áldozatokat is hoz érdekében. Ezt mindennél jobban bizonyítja az „Igazságot Magyarországnak­“ című hatal­mas mű kiadása, amely gyönyörű technikai kiállításával, ügyes és meggyőző érveinek hal­mazával bizonyára magára fogja vonni Európa mérvadó politikai, közgazdasági és publicisz­tikai köreinek figyelmét és így hathatósan elő fogja segíteni, hogy a békés határrevízió szük­ségessége mindig nagyobb tért foglaljon el az egyes­­nemzetek politikai gondolkozásában. Fogadd kérlek legmelegebb szerencsekivo­­nataimat a mű sikeres befejezéséhez. Az ered­mény bizonyára elégtételül fog szolgálni azokért az áldozatokért, amelyeket megteremtése érdeké­ben hoztál. A nekem felajánlott példányokért kérlek fogadd külön is hálás köszönetemet. Szívélyesen üdvözöl kész hiveds­e­t Csáky István. LOUIS LE FUR, a nemzetközi jog tanára a párizsi egyetemen. Hálás köszönet a szép album elküldéséért, amelyet nagy érdeklődéssel lapoztam át. Nehéz volna jobban védelmezni Magyarország ügyét, mint ahogyan azt e könyv szerzője tette. Louis le Fur a nemzetközi jog tanára a párizsi egyetemen. A MALINES-I BÍBOROS-ÉRSEK (Belgium) : Főszerkesztő Úr! Őeminenciája megbízott, hogy megköszön­jem Önnek azt a nagyszerű és érdekes könyvet, amelyet Ön oly kedves és figyelmes volt neki el­­é küldeni. A bíboros bizonyára nem fogja elmulasztani,­­ hogy figyelmesen tanulmány tárgyává tegye. Ami a belga katholikusoknak és különösen a püspöki karnak Magyarország iránt tanúsított érzelmeit illeti, az a szívélyes fogadtatás, amely­ben a háború után Belgium a magyar gyermeke­ket r­észesítette és azok a baráti érzelmek, amelyek országaink közt jelenleg fennállanak, eléggé vilá­gos tanúbizonyságul szolgálnak. Fogadja Főszerkesztő Úr legkiválóbb tiszte­letem kifejezését. C. Lecler magántitkár. CALVIN COOLIDGE, a Amerikai Egyesült Államok volt elnöke: Igen tisztelt Uram! Mr. Coolidge igaz érdeklődéssel vette kézhez az „Igazságot Magyarországnak“ című könyv neki elküldött példányát. Gratulációját fejezi ki Önnek a könyv szerkesztésének egészen rendkívüli kiválóságáért és a tények sokaságának csoporto­sítás­­módjáért. Teljes mértékben átérzi, hogy ez a mű a hazafias érzés kifejezője és éppen ezért különös érdeklődéssel nézte át. Megbízott azzal, hogy kifejezzem Önnek megkülönböztetett tiszteletét. Herman C. Beaty titkár, GUSTAVE HERVÉ, a párizsi „La Victoire” nemzeti szocialista napilap főszerkesztője. — A Justice pour la, Hongrie nem közönséges propaganda-könyv, hanem valóságos perirat, mellyel Magyarország legnagyobb napilapja ap­­pellál a magyar közvélemény nevében a világ lelkiismeretéhez. — Hiánypótló mű, mert a dunai problémát arról az oldaláról mutatja be, melyet a francia közönség legkevésbé ismer. Franciaországban még ma is sokan élnek abban a meggyőződésben, hogy a trianoni béke a nemzetiségi elv alapján a lehető legigazságosabban rendezte a dunai kér­dést s ezért a béke revíziójára irányuló törekvé­seket bizalmatlanul fogadják. A „Pesti Hírlap“ albuma élesen rávilágít arra, hogy a béke vérző sebeket ütött a magyar nemzet testén, melyet tör­ténelmi hivatásának teljesítésében gátol. Híve va­gyok a magyar határok megváltoztatásának, nem­csak Magyarország, hanem az összes keleteurópai népek érdekében, hiszen lehetetlen el nem is­merni,, hogy a Duna medencéje körül élő népek együttműködése csak a magyar nemzeten esett sérelem jóvátétele után valósítható meg. A Csonka-Magyarországgal összefüggő m­agyar­­lakta területek birtoklása nem egyezhet meg a kisantant-államok jól felfogott érdekével, mert megtartásukért rengeteg energiát kell elpazarol­niuk. A revíziót békés utón kell keresztülvinni, kölcsönös megegyezéssel, úgyhogy valóban a béke megszilárdulására vezessen. A könyv kiállításához gratulálok. JS/Öt KMLMP Friedmann Király­ utca 8. sz. (Udvarban) Egy fogalom 15608 PESTI HÍRLAP 1930. november 1., szombat. BRECT, a német birodalom igazságügyminisztere : Igen tisztelt Doktor Úr! Az Igazságot Magyarországnak címü könyv szives elküldéséért hálás köszönetet mondok. Leg­nagyobb érdeklődéssel és a bemutatott anyag technikai, valamint művészi értéke iránt csodá­lattal néztem át a könyvet. Vagyok legkiválóbb tiszteletem kifejezésével Bredt. ANDRÉ MALLARMÉ, a francia posta és távirda minisztere : Igen tisztelt Főszerkesztő Úr! A posta-, távírda- és telefonügyi miniszter megkapta az „Igazságot Magyarországnak“ című albumot, melyet Ön szíves volt neki elküldeni. Andre Mallarmé úr megbízott, hogy tolmá­csoljam Önnek legőszintébb köszönetét a külde­ményért és hogy tudomására hozzam, hogy a leg­nagyobb érdeklődéssel fogja áttanulmányozni. Fogadja Főszerkesztő Úr megkülönböztetett tiszteletem kifejezését. A miniszter megbízásából: Brunetier a titkári hivatal főnöke. NÉMETORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT VEZETŐSÉGE: Igen tisztelt Uram! Köszönettel nyugtázzuk az „Igazságot Ma­gyarországnak“ című, nekünk beküldött könyv megérkezését. Az idő rövidsége miatt természete­sen nem volt számunkra lehetséges a könyvet alaposan áttanulmányozni. Az albumban látható képek mindenesetre a nyomdatechnika mester­műveinek nevezhetők és bizonyára nagyban hozzá fognak járulni, hogy az ügy iránt, melyet a könyv szolgál, érdeklődést keltsenek. Végered­ményben pedig ez a cél. Kiváló tisztelettel Olvashatatlan aláírás. Rugékony és mégis meleg, kényelmes és mégis elegáns a Benger-féle Ribana­­alsóruházat. Figyeljen bevásár­ásánál a Benger névre és a kettős lépésbetétre Wilhelm Benger Söhne, Bregenz-Wien Budapest legelőkelőbb kirakatai mutatják be a következő héten a bevált Benger-féle Ribana v alsóruházatot. A megelevenedett temető. Hányan pihennek a kerepesi temetőben ? A névtelen halottak. — Sürgés-forgás az ünnep előtt. Valamint karácsonykor a hegyek fenyőfái meg­indulnak s gyertyákkal az águkon elzarándokolnak a városokba, úgy mozdulnak meg, kelnek útra most a városok kertjei, a virágaikkal, a lombjaikkal, hogy az élők városából a halottak városába menjenek, a temetőbe.* Délelőtt künn bolyongunk a kerepesi temetőben. — Mióta temetnek ide? — kérdezzük az iro­dában. — 1849 óta. 1867-ben vette át a főváros. — Hányan fekü­sznek itt? Előveszik a pontos kimutatást. Ezt olvassuk: 1849. év április 1-től kezdve bezárólag 1929 de­cember 31-ig a kerepesi-úti köztemetőben eltemetet­tek száma: 296.739. A tizedik kerületi köztemetőben pedig 1886 május 1-től 1929 december 31-ig 451.984 halottat földeltek el. Egy óriás város lakossága ez, de a budai teme­tők nincsenek itt feltüntetve (a farkasréti, óbudai, németvölgyi). Újabb adatok: 1929 január 1-től bezárólag de­cember 31-ig a pesti köztemetőkben eltemetettek száma 11.341. — Névtelen halottak is vannak? — A tizedik kerületben: 18 férfi és 7 nő. — Mi történik a megszűnt, üzemen kivül helye­zett temetőkkel? — Sélahelyekké, parkokká alakítják, anélkül, hogy fölparcelláznák. — Meddig fekhet itt valaki? — A sir-engedélyek 30 évre szólnak, a sírboltoké 60—100 évig. — Érzik-e ezen a helyen a gazdasági válság? — Bizony, kevesebb a koszorú, a virág, mint annakelőtte s kevesebb a kiföldelés is. — Változik-e a sirföliratok stílusa az idők során? — Az emberek egyszerűbbek. Hajdan a lakatos sírkövére egy kulcsot véstek. (Ma csak a nevét, a foglalkozása nélkül.) — Látogatják-e ezt a temetőt külföldiek? — Mindenütt vannak műkedvelői a temetők­nek. Azt mondják, hogy ez a világ legszebb temetője. Délen a temető: kő kövön, északon, virág virágon. Itt meglelik mind a kettőt: a természetet s a művé­szetet is. — Hires embereink sírjáról ki gondoskodik? — A főváros s noha létszámuk egyre nő, egyi­ket se hanyagolja el, azokat se, kiket már elfelej­tettek. Minden halottak napján fölvirágozza, kivilá­gítja sírjukat. Sétára indulunk a máskor csöndes, elhagyott temetőkertben, mely most — az ünnep előtt — olyan zajos, mint egy játszótér. Csupa élet, csupa készülődés, csupa sürgés-forgás. Mintegy nagytakarítás folyik itten. Díszítik az „öröklakásokat“. Asszonyok lúgos súrolókefével sikálják a zokogó márványangyalokat, melyek csakhamar habfehérek lesznek, fényesítik a köveket, sírlapokat, virágokat ültetgetnek. Mázoló­ legény festékén vödörrel a kezében szor­goskodik. Pápaszemes" özvegy nénike folyékony aranyfestékbe mártogatja vékony ecsetjét s fölfrissiti, átpingálja a sírkő fakult betűit. Ezüstözött gépkocsiból párducbundában száll ki egy hölgy krizantériumokkal. Szegények, gazdagok valóságos kerteket hoznak ide. Az őszi rózsák fehér hóförgetegje elbont mindent, ki se látszik fejük a sok-sok virágból. * A múlt század minden dicsősége nyugszik itt, az egész tizenkilencedik század. Jókai sírján a virágágy pompájában pirosan kiabálnak a salinák. Blaha Lujza sírja előtt senki­ se halad el anélkül, hogy le ne tegyen egy-egy virágot, abból a csokor­ból, melyet kedveseinek hozott. Beöthy Zsolt sírja fölött egyszerű, okos, nemes modern márvány-leány őrködik. Reviczky Gyula sírján szagos, kövér rezedák. D­e a világ csak hangulat Paulay Ede sírköve, Madridi-idézettel. Vass Gere­ben, Vachott Imre, Bajza József. Amott csupa színész és színésznő, egy színes, pihenni tért színtársulat, a játékszín dicsői. Valami elmosódott föliratú kövön ezt olvassuk: — Itt alussza örök álmát a haza legnagyobb „mamá“-ja. Anyaszínésznő volt. Vájjon ki lehet? A falak mellett a legrégibb sírok, történelmi családok tündöklő neveivel, 1880 tájáról. Itt gyermek­sirok százai és ezrei, a fájdalom megkövült emlékeivel. Egy kislány arcképe, nyitott hajjal, amint busul. „Angyalkánk", „Reményünk“, „Babykánk“, „ Józsikánk ..Menekülünk innen. Öregapó vezeti unokáját. Az unoka fürgébben jár, öregapó alig bírja követni. Lihegve panaszkodik: — Legalább volna itt egy pad, vagy valami Ahol meg lehetne pihenni ... Ámulva figyelünk föl. Hiszen Itt kedves öreg­­apó csak megpihenni lehet. MEGBÍZHATÓ

Next