Pesti Hírlap, 1931. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-01 / 1. szám

, az időszakonként visszatérő, mondjuk évtizedes hullámzás mellett egy másik, sokkal hoszszabb lejáratú hullámzás, másik ritmus van, amelynek szörnyű süllyedése éppen most az ideiglenes hullámvölggyel is találkozott. Ennek a másik, mélyebb ritmusnak lefelé való fordulása pedig nem más, mint a szörnyű háborúnak és a még szörnyűbb békéknek a következménye. Amint lassan a győztesek fejében, különösen pedig — ami ránk nézve legfontosabb —a győztesek hitelezőjének, Amerikának a fejében derengeni fog, az a meggyőződésünk, hogy hasztalan fog ez az ideiglenes konjunktúra a hullámvölgyből átcsapni a felfelé emelkedő vonalra, majdnem semmin, vagy legalább nagyon kevésen van segítve, ha a világnak mai politikai és gazdasági állapota megmarad. Ezekkel a térképekkel, amelyekkel ma Európa rendelkezik, senki sem fog állandóan jó konjunktúrát csinálni, hívják győzőnek, legyőződnek,adósnak, vagy hitelezőnek. Ha erre valaki azt feleli, hogy hiszen például Amerika, amelyről én annyiszor szoktam beszélni, megélhet akkor is, ha Európa tovább fetreng bajában, vagy ha azt felelik azok, akik tudják, hogy anglomaniákus vagyok, hogy ne féltsem Angliát, a brit birodalom, ha akar, elszakadhat az európai kontinenstől és itthagyhat minket saját bajunkkal, azoknak azt válaszolom, hogy igazuk volna, ha egy szörnyű nagy Volnát nem felednének el. Ez a nagy „Volna“ pedig az, hogy éppen a világhelyzet folytán, amelyben igenis bűnösök a Háború és a Békék, Európa most rendkívül fontos Amerikának és a brit birodalomnak azért, mert a többi óriási fogyasztópiac mind el van romolva. Oroszország elszakadt a civilizációtól, Kína polgárháborúban van, úgy hogy oda nem tud senki árut küldeni, hívják bár Angliának, vagy Amerikának, India pedig, ez a másik 300 millió ember, éppen azon van, hogy elszakadjon a brit ipartól és kiviteltől. Alig ez a három óriás ki van kapcsolva abból, hogy a folyton termelő európai-amerikai gazdasági civilizációnak áruit elnyelhesse, addig Európának rendkívüli a fontossága, mert az egyetlen szétosztó terület, amellyel a világ rendelkezik, Amerikán kívül, amely viszont több termelésben szenvedvén, mégpedig úgy áru, mint pénz tekintetében, kell, hogy áruját és pipzét valahol elhelyezze. Ebből az következik, hogy miután az európai kontinensnek politikai és gazdasági berendezése ma világprobléma, a győzőknek, elsősorban Amerikának és Nagybritanniának kell gondolniuk arra, hogy megváltoztatják Európa berendezését és visszavezetik azt természetes alapjaira, vagyis oda, hogy nagy gazdasági egységek alakulhassanak ki és a politikai és gazdasági berendezések a természet által adott hegy- és vízrendszernek megfeleljenek. Ez az a gondolat, amellyel be kell lépnünk az új esztendőbe. Most komoly gondolkozó, legyen magyar, vagy külföldi, nem vallhat. És hogy éppen a határon állok, a véletlenek találkozása folytán egy idézetet iktathatok ide. Éppen most száz esztendeje annak, hogy Angliának legnagyobb történetírója s egyúttal egyik legnagyobb stilisztája, Lord Alaculay Babington Tamás az Edinburg Reviewban egy essayt tett közzé, amelyben arról ábrándozik száz évvel ezelőtt, hogy mi lesz 1930-ban, vagyis száz évvel később. Először elmondja azt, hogy ha ő száz évvel előbb élt volna, t. i. 1730- ban, akkor nem hitte volna el azt, hogy a világ le tudja győzni a XVIII. századnak a bajait, akkor oly nagyoknak látszottak, holott ma már, a XIX. században oly kicsinyek. Ki hitte volna többek közt — mondja ő — hogy egykor Londobtól Yorkig 24 óra alatt el fogunk érni kocsin és hogy az emberek kezdenek majd ló nélkül lovagolni! Ez a nagy angol bölcs 1930-ra pedig azt mondja, hogy ekkor még nagyobb lesz az emberiség fejlődése, eljön az az idő, amidőn „általunk még ismeretlen elveken szerkesztett gépek lesznek minden házban. (A fily nagyszerű próféciája a költőnek és államférfinak!) El fog jönni az is, hogy 1930-ban azon fog csodálkozni a világ, hogy miért nyögtek oly szörnyen 1830-ban az akkori kis bajok fölött, mert (és ez az ő századokra szóló nagy tanulsága) amidőn haladást látunk magunk mögött, akkor hogy merjük azt hinni, hogy ezután csak hanyatlás fog következni Ez az a prófécia, amellyel száz év előtt Araculay, most pedig, az új év hajnalán, én bocsátom el az olvasót. PESTI HÍRLAP 1931. január 1., csütörtök. Szilveszter* Gondolatok az év utolsó napján. ■ Mit jelent: tu év utolsó napja? Mindössze egy szólam, egy kifejezés. Az emberek önkényesen sorompót állítottak föl, határfát tűztek az idő végtelen, parttalan folyamába, mintha azt föl lehetne osztani, meg lehetne állítani, csak egy szemhunyorításra is. Mindenesetre kellemes káprázat elgondolni, hogy ami végtelen, az véges, hogy birtokunkban van, bírni megfoghatatlan, hogy ami eddig elmúlt, nem számít és az számít, ami majd következik, az pedig szebb lesz, jobb lesz, bizonyára kellemesebb lesz. Minden ilyen mérföldkőnél könnyül lelkiismeretünk, legördítjük magunkról a gondokat, edződik öntudatunk. Úgy érezzük, hogy napról-napra, évről-évre halogatott, félretett terveinket, jószándékainkat ezután valósítjuk meg. Holnaptól kezdve... „A pokol jó szándékokkal van kikövezve“ Ezen az éjszakán — a néphit szerint — fönn a dúlt egekben megjelennek az év kísértetei, mindazok a remek, torzfigurák, gondok, melyek a lezajlott háromszázhatvanöt napon gyötörtek bennünket. Miért hívják ezt a napot Szilveszternek? Azért, mert Krisztus után 312-ben ezen a napon halt meg Szent Szilveszter pápa. A boldognak nyilvánított de Vorayide Jakab így jellemzi ezt a bátor, rokonszenves, bölcs hitvallót: „Gyermeki orcájú, ékesen szóló, tiszta testű, szent munkájú, magas értelmű, hitben buzgólkodó, alázatos s egész mivolta csupa irgalom.“ Konstantin császár idejében élt, abban a korszakban, mikor a kereszténység, mely addig földalatti odúkban bujdokolt, lassan kimerészkedett a napfényre. Gazdag szülök gyermeke volt, de vagyonát (akár Mikulás), a szegényeknek adta. Anyja Timóteust, a mártírt, házába fogadta. Amikor a vértanút kivégezték a rómaiak — keresztre feszítették — Tarquinius római praetor Sylvestert is maga elé idéztette, fölszólította, hogy adja át neki a mártír hátrahagyott kincseit. Miután Sylvesternek semmije se volt, tömlöcbe vetette őt a praetor, de — amint Sylvester megjósolta neki — még az este meghalt: lakoma közben egy halszálka megakadt a torkán s szörnyet halt. Miután pápának választották, a keresztényüldözés elől a Socrates-hegy egy barlangjába vonult. Konstantin császárt lepra gyötörte. A nyavalya ellen úgy akart gyógyulást keresni, hogy a pogány babona szerint ezer ártatlan fiúcskát, leányt gyüjtetett össze, hogy megölje őket s vérükben tisztálkodjék meg. De a gyermekek anyjának kétségbeesett jajveszékelése annyira megindította a jámbor császárt, hogy letett szándékáról. Sylvester pápáért küldött, aki megkeresztelte őt, mire poklossága elmúlt. Erre a császár elrendelte, hogy Krisztust imádják. Sylvester az özvegyek, árvák istápolója volt. Nevéhez több legenda fűződik. Föltámasztott egy bikát, melyet a varázslók az ördög nevével öltek meg s ártalmatlanná tett egy sárkányt is. A hét napjait ő nevezte el, melyeket eddig pogányosan, latinul emlegettek, pénteken böjtöt rendelt s meghagyta, hogy a keresztelésnél szent kenettel illessék a kisdedek homlokát. A pogánysággal küzdő kereszténység diadalmas alakja Sylvester. Nekünk, magyaroknak, még valami eszünkbe jut ezen a napon. Petőfi Sándor Szilveszter-napján, illetve az újév legelső órájában született. Édesanyja iég átnézett a szomszédba, ahol a Szilveszter-estét ülték s alig tért haza a sűrü hóhullásban, életet adott az alacsony, szegényes kiskőrösi kunyhóban a legnagyobb magyar költőnek. Petőfire ez a dátum mély hatást gyakorolt. Az apostol címü költeményének hősét, akiben önmagát megrajzolja, Szilveszternek nevezte. Az is éjfélkor született, akár ő. Ezt írja. ..Az óra nyelve éjfélt hirdetett „Kegyetlen téli éj vola.“ „Egész pompával s ünnepéllyel keresztelé meg a fiút, És Szilveszter lett a neve." A burmai lázadókat ügyes hadvezér vezeti. London, dec. 31. Az Exchange Telegraph jelenti Rangonból, hogy a burmai felkelők körül ügyes hadvezetésük ellenére is mind szűkebbre szorult a kör. A zendülőre kiváló hadvezetésről tesznek tanúságot, jelző és megfigyelőszolgálatuk a világháborúban nyert tapasztalatokon alapszik. A fővezér személye még ismeretlen, egyesek szerint benszülött törzsfőnök, mások szerint európai ültetvényes, aki azt hiszi, hogy Burmának Indiától való különválása után erőskezű diktátorra van szüksége és erre a szerepre hajlandó vállalkozni. Változások lesznek a cseh diplomáciai karban. Prága, dec. 3... (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A cseh külügyi szolgálatban revidement készül, amely a berliai, római, budapesti, szófiai, madridi, ankara -a tokiói követi állásokra terjed ki. Boldog újévet! Budapest apraja-nagyja könnyű szívvel, mosolygós ajakkal búcsúzott el az ó-esztendőtől. Szilveszter estéjén és éjszakáján néhány órára mintha visszalopta volna magát a békebeli idők fénye, derűje, hangulata, ünnepelni mindig tudtunk, és ezen az éjszakán kétszeres igyekezettel akartuk elfelejteni a múltat és a mát. És, úgy látszik, ez az igyekezet nem veszett kárba: a tovatűnő év utolsó éjszakáján szívből csendült fel és hangzott városszerte az elpusztíthatatlan életöröm muzsikája. Az idén is már jóelőre megtörténtek az előkészületek Szilveszter éjszakájának ünnepére. Különösen fellendült a csemegésboltok forgalma, amelyek jó vásárt csaptak az aránylag olcsó büféliés üvegekkel. Az idén ugyan nagyon sokan hangoztatták, hogy nem csinálnak semmiféle tervet, otthonukban gyűjtik össze néhány ismerősüket és meghitt baráti körben várják meg az éjfélt. A tervezgetések azonban — mint az utolsó napon kitűnt — nagyrészt nem valósultak meg, mert gondos számadások szerint egy-egy otthoni Szilveszter-este költségei ürítették ki legjobban a pénztárcát. Ilyenformán igazi nagy estély aránylag kevés volt az idén, helyette inkább a piknikszerű összejövetelek jutottak túlsúlyba. Néhány lányos háznál ötven-hatvan vendég is egybegyűlt és a kora reggeli órákig tartott... nem annyira a tánc, mint inkább a szenvedetes kártyacsaták sora. Szilveszter éjszakáján, látszott meg leginkább, hogy a táncőrület lassankint alábbhagy és helyét diadalmasan foglalja el a bridge és a rummy. .......A ..kávéházak, éttermek és kisvendéglők a leg-különbözőbb szórakoztatásokról igyekeztek gondoskodni. A körúti nagykávéház ötven pótasztalt rendelt el személyzetének létszámát a kisegítő pincérek és ruhatárosok kis hadseregével erősítette meg. Általában valamennyi nagyobb kávéház és étterem összes asztalait lefoglalták. A helyiségeket feldíszítették, csinosíthattak és teleaggatták színes léggömbökkel. A léggömbárusok egyébként is pompás üzletet csináltak éjszaka, hozzávetőlegesen több mint tízezer luftballon cserélt gazdát, egy-két pengős árért. A főkapitányság engedélyügyosztályának kimutatása szerint nagyon sok záróra meghosszabbítást és játékengedélyt kértek. A kávéházak záróráját ugyan már régebben eltörölték, a vendéglők záróráját pedig hajnali négy órában állapították meg. Ugyaneddig az ideig szólhatott a zene is; ismét felvirradt a cigánybandák és egyéb alkalmi zenekarok hajnala, egy-egy hat-hét tagból alakult „művészegyüttes“ 150—200 pengőt is elkért Szilveszter éjszakájára. Az est leszálltával — addig a szabónőnél, a fodrászüzletekben és a szakkölcsönzőnél telt el az idő — megsokszorozódott az utcák forgalma. A gépkocsivállalatok valamennyi kocsija kora estétől kezdődően szünet nélkül üzemben volt. Hétszázötven szürke taxi és hatszáznegyven piros taxi száguldott szünet nélkül. Másfélezer villamoskocsi szállította az ünneplőket és egy-egy éjszakai fordulóval még meghosszabbították a menetidőt. Száz autóbusz, amely késő éjszaka ideiglenes útirányokban közlekedett, egészítette ki a csillogó magánkocsik forgalmát, amelyre egész éjszaka megerősített létszámú rendőrőrszemélyzet ügyelt föl. A közlekedési és kerékpáros rendőrök éjfél után is posztjukon állottak és jóakarattal, elnézéssel igyekeztek fenntartani a közlekedés rendjét. A színházak, mozik és kabarék, mint az elmúlt években, sorra éjszakai előadásokat rendeztek. A manapság vajmi ritka színházi tábla, amely a minden jegy elkeltét hirdeti, ezen az éjszakán úgyszólván kivétel nélkül ott függött minden szórakozóhely bejáratánál. Még az sem számított, hogy ezeknek az előadásoknak helyárait „mérsékelten“ felemelték, hiszen nemcsak a színigazgatók és mozisok, hanem a kávéházak, éttermek, mulatóhelyek is ritka egyetértéssel kerekítették felfelé az árakat. A dunaparti szállók éttermében tíz-tizenkét pengőt kértek el egy egyszerű menüért és ehhez az árhoz igazodtak nemcsak a körutakon, hanem a külső városrészekben is. Amellett, hogy erre az éjszakára megszüntettek mindenféle törzsvendégi kedvezményt, duplájára szökött fel nemcsak az italok ára, lámem a „borravaló“ is. Éjfél után kitódult az éjszakai előadások közönsége és szétoszlott az amúgy is zsúfolt szórakozóhelyeken. A főbb útvonalakon valóságos divatkorzó hullámzott. Megkezdődött a fiatalok népvándorlása, gyors búcsúzás, vagy angolos távozás az egyik családtól és hajrá, a másik családhoz. Ilyenkor illik minden meghívásnak eleget tenni, még akkor is, ha hat-nyolcat fogadtunk is el egy éjszakára. A legkülönfélébb utcai árusok hada vetette magát a vigadók tönyvoregébe: igazi és álkéményseprők, alkalmi léggömbér malacár ..sok, kueséberek kívántak ismerősnek ismeretlennek boldog uj esztendőt. De gyakran hangzott fel a trianoni magyarság uj köszönése is: — Jobb jövőt..._______ R. L. • __ Mironescu utazása mégsem politikamentes. Prága, dec. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Mironescu román miniszterelnök, aki néhány nappal ezelőtt indult Bukarestből svájci útjára, szerdán Pozsonyba érkezett és a Carlton-szállóban szállt meg. Prágából Pozsonyba érkezett Benes külügyminiszter, aki hosszabb megbeszélést folytatott Mironescuval. A megbeszélés után a késő délutáni órákban Mironescu visszatért Bécsbe.