Pesti Hírlap, 1931. február (53. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-20 / 41. szám

8 NAP! HÍREK. A hála. Nem mondható, hogy a túlságosan rendes emberek szektájához tartoznám. Két dolog azon­ban mindenkor feltalálható nálam: a kifizetett számláim és az emlékeim. A számlákat könnyen elgondolható okból őr­zöm. Egyedül és semmi másért, mert anyagi vi­szonyaim nem engedik, hogy egy számlát esetleg kétszer fizessek meg. Az emlékeimet pedig azért őrzöm, mert a szépekhez én ragaszkodom és a bús emlékek viszont nem akarnak tőlem elmaradni Fiókom legmélyén kotorászva, egy boríték­ban gyermekkorom néhány emlékére bukkantam. Két kis szentképre és egy levélre. Egyik szent­kép: Szent Hedvig, a szent apáca, másik az alvó gyermek Jézus egy virágzó rózsafa alatt. Ezt X. Paula ajándékozta nekem: örök barátsággal a má­sikat Z. Emma, örök barátsággal a síron túl is! Paula még huszonhatéves korában meghalt, mint egy vidéki gyógyszerész felesége és Emma sorsa régesrégen ismeretlenné vált előttem. Egy időben mintha hallottam volna, hogy nem tarto­zik a boldog asszonyok közé és nem lehetetlen, hogy azóta már ő is in praxi megtanulta, hogy az életet csakugyan a fellengős képzelgések és a szép hazug­ságok teszik elviselhetővé Paula és Emma annak idején mindketten te­kintélyes és fontoskodó tizenkét esztendős hölgyek voltak. Az osztály két első tanulója, akik minden babért learattak előlem. Mindig csodáltam őket, különösen Paulát. Ez egy fenomén volt előttem. Nagyszerűen tudta azt, amit én soha: számolni. A levél, melyet pár évtized előtt irt egy tizen­­két esztendős női kéz, Z. Biri, tele volt alázatos kö­nyörgéssel, hogy készítsem el neki A méh és a ban­­agáról szóló feladatát és biztosit: örök hálájáról. Akkor még hittem az örök hálában, anélkül, hogy vártam volna. Egész világéletemben élhetet­len teremtés voltam, ami kitűnik abból, hogy na­gyon jól tudtam, már e levél keletkezésének idején, hogy az iskolai dicsőség minden jogáról le kell mondanom, mert ott csak egyetlen téren nyílik szá­momra babér: a fogalmazás, az elbeszélés, a fan­tázia — és arbitrium divinum - a jó magaviselet terén . . . Szégyen, de ezekből mindenkor egyesem volt. Természetesen, elkészítettem a levélíró Z. Biri feladatát: A méh és a hangyáról. És Z. Biri dicséretet és egyest kapott a feladat mondattani pontosságáért és a gondolat tömörsé­gével, a hang kedvességével messze kimagaslott a többiek feladata közül. Szóval Z. Biri feladata különb volt, a saját, magam feladatánál is. És Z. Biri nyakig úszott a dicsőség kissé ho­mályos vizében. A dicsőséghez tudvalevőleg az elbi­zakodott vakmerőség — csak egy lépés. Z. Biri e lépést minden gondolkodás nélkül megtette. Közbe teljesen megfeledkezett a beígért, örök háláról és alattomos egyszerűséggel ,és nyuga­lommal azt a hírt terjesztette felőlem az osztály­ban, hogy az én közepes értékű feladatomat is ő készít­ette számomra ... Ez a kis becstelenség hasonlít egy kisebbfajta hazaáruláshoz. Napokig sírtam elrejtőzködve és nem egyszer elindultam, kezemben Z. Biri levelével, de mind­annyiszor visszafordultam. Mondjuk, szégyellem leleplezni az álnokságot. De az sem lehetetlen, hogy egyszerűen csak a bá­torságom hiányzott, mint annyi sok emberből. Hogy visszatérjek a lényegre, ekkor vesztet­tem el először hitemet nemcsak az örök, hanem az ■időleges hála iránt is. Már majdnem megöregedtem és eddig­­semmi ok nem kínálkozott, hogy elvesztett hitemet újra megtaláljam. Nem, még eddig nem volt Szeren­cséét találkozhatni ezzel az ismeretlen, szép tüne­ménnyel, a hálával! L. T. — Címadományozás. A kormányzó dr. Kisparti Já­nos budapesti IV. kerületi kegyes tanitórendi római katho­­likus gimnáziumi igazgatónak a tankerületi igazgatói cí­met adományozta. — A Szent István-társulat igazgatóválasztmányi ülése. A Szent István-Társulat igazgatóválaszt­mánya csütörtökön dr. Mihály­fi Ákos elnöklésével ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy a társulat jóakaróját és védőjét, gróf Zichy Gyula kalocsai érseket, püspöki jubileuma alkalmából üdvözlik. Grosz József felszentelt püspököt kanonokká és Pa­­taky Arnold egyetemi tanárt pápai prelátussá tör­tént kinevezése alkalmából üdvözlik. Dr. Tu­pka Fe­­renc és dr. Sipőcz Jenő igazgatóválasztmányi tago­kat főpolgármesterré, illetve polgármesterré való megválasztásuk alkalmából üdvözlik. A társulat közgyűlését a hercegprímás elnökletével március 19-én tartja. — Merénylet a cannesi olasz konzul ellen. Párizsból jelenti a Pesti Hírlap tudósítója. Cannes­­ban csütörtökre virradó éjszakán Gozzi, az olasz konzulátus vezetője, hazaindult egy társaságból. Amikor egy főutcáról befordult egy mellékutcába, két ismeretlen ember nekirontott és többször egy­mása után rásütötték revolverüket a konzulra. Mint­hogy a lövések közvetlen közelből történtek, való­ságos csoda, hogy egyik golyó sem talált. A konzul visszarohant a főutcára és bemenekült egy kávé­házba, ahonnan telefonon segítséget kért a rendőr­ségtől. A merénylők a kávéházig követték a kon­zult, de aztán jobbnak látták, hogy elfussanak. A rendőrség megindította a nyomozást, ez azonban ed­dig nem járt eredménnyel. — Miniszterekről. Lazzarus a miniszterek­ről: A politikában vannak komoly bukások. De nincsenek halálos bukások. Csak ki kell tartani. Képzeljünk el például egy rendkívül ostoba poli­tikust, aki sohase adja be a derekát és örökké él. Ezt kénytelenek lennénk minden században egyszer, kétszer, sőt talán tízszer is fölszólítani, hogy vegye át a hatalmat. ■a Azt mondják, hogy volt olyan idő, amikor nem minden képviselő érezte magát miniszter­­elnökjelöltnek. Furcsa dolog, hogy azok, akik miniszterek akarnak lenni, nem gondolják el, mikép teljesítik majd feladatukat s mikép fe­lelnek meg a rájuk várakozó nehézségeknek Még nem volt olyan ember, aki visszautasított volna egy miniszteri tárcát, azért, mert alkalmat­lannak érezte magát. A hatalomról egészségi okok, nemörődömség miatt szokás lemondani, vagy azért, mert valaki nem akarja vállalni a felelősséget, de sohasem azért, mert nem érzi magát eléggé tehetségesnek. Az emberek szívesen elfogadják azt is, hogy csak két napig legyenek miniszterek­ A haldokló miniszter, aki igyekszik megfiatalítani magát, hogy tovább éljen, mindig új munka­társakat lel. Gyakran tegnapi ellenségei között találja meg ezeket, akik megjósolták bukását, annyival könnyebben, mert ezt ők maguk készí­tették elő. V? A szellemes ember, mihelyt miniszter lesz, lemond a szellemességről, mert az a kormányon nem helyénvaló, csak az ellenzéken -?­Sohase volt, még miniszter, aki ne álmodo­zott volna arról, hogy diktátor legyen, legalább egy hétig, vagy legalább egy pillanatig. Senki sem olyan suta magánéletében, mint a kiérdem­ült, nyugalomba vonuult miniszter. De azért, nem unatkozik, mert szívében sohasem alszik ki a becsvágy szikrája. Abban a korban, mikor mások képtelenek családi ügyüket el­intézni, arról álmodozik, hogy majd az egész ország sorsát igazgatja. Baltazár Dezső húszéves püspöki jubileuma. Debrecenből jelentik: Baltazár Dezső református püspök ebben az évben tölti be püspöki szolgálatá­nak huszadik esztendejét. A jubileum előkészítésére a debreceni református egyház vezetősége értekez­letet tartott és elhatározta, hogy augusztus folyamán országos ünnepségek keretében ünnepli meg a püs­pök jubileumát. Ebből az alkalomból a Tiszántúli Református Egyházkerület közgyűlést, az Országos Református Lelkész­ Egyesület, valamint az Országos Presbiteri Szövetség díszközgyűlést tart Debrecen­ben. Az ünnepségek előkészítésére bizottságot küld­tek ki. — A magyar orvosi diplomák nosztrifikálása Romániában. Bukarestből jelentik: Románia elis­merte a Magyarországon szerzett orvosi diplomá­nak Romániában való érvényességét mindazoknál, akik 1922 november 1-ig szerezték meg diplomájukat és közben román állampolgárok lettek. A diplomák nosztrifikálása az ország bármelyik orvosi egyete­mén elvégezhető. —■ A székesfehérvári püspök tavaszi bérmautja. Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök április 20-án kezdi meg tavaszi bérmautját, amelyet június 23-án fejez be. Ezúttal sorra kerülnek az egyházmegye plébániái kö­zül : Seregélyes, Pusztaszabolcs, Sárszentmiklós, Cece, Vajta, Alap, Perkáta, Dunapentele, Rácalmás, Iváncsa, Adony, Budafok-Kelenvölgy, Székesfehérvár, Nagyhantos, Szolgaegyháza, Sárbogárd, Hercegfalva, Előszállás, Ba­­racs, Baracs-Széchenyitelep, Mór, Bakonysárkány és Pusztavám. — A magyar idegenforgalmi szervek kikül­döttei Münchenben, Münchenből jelentik. A délba­­jorországi idegenforgalmi tanács meghívására a ma­gyar­­ idegenforgalmi szervek kiküldöttei többnapos tanulmányutat tettek Münc­­nbe. A háromnapos ott­­tartózkodás alatt bemutatták München közintézmé­nyeit, múzeumait, kirándulásokat rendeztek a bajor főváros környékére és Zugspitzere. A bajor idegen­­forgalmi törekvésekről és tervekről a magyar cso­port előtt dr. Schwinck igazgató tartott előadást. — A motornélküli repülés áldozata. Newyork­­ból jelenti a Pesti Hírlap tudósítója. Az amerikai siklórepülés egyik úttörője, Erm­ery Dawis pilóta, a Roosevelt-repülőtéren kísérletezett teljesen fém­ből készült újfajta siklórepülőgépével. A repülőgép, amelyen Dawis két esztendeig dolgozott, lezuhant és teljesen összetört. Maga Dawis, aki 100,000 dollár­nál többet fektetett bele a kísérletezésbe, szörnyet­halt. A vele együtt a gépen lévő társa, Nelson, sú­lyos sérüléseket szenvedett. — A szatmár nagyváradi püspök látogatásai Szegeden. A nemrégiben kinevezett, felszentelt és installált szatm­ár-nagyváradi egyházmegye püs­pöke, Fiedler István, aki azelőtt a Csanádi egyház­megyének volt kanonokja, ezt megelőzően pedig a temesvári papnevelőintézet lelkiigazgatója, pénte­ken Szegedre érkezik. Itt meglátogatja dr. Glatt­­feder Gyula Csanádi püspököt, egykori főpásztorát­, látogatást tesz a szatmári irgalmas nővérek sze­gedi házában és felkeresi a jézustársaságiak kol­légiumában Fiedler Lipót jezsuita atyát, aki a püs­pöknek testvéröccse. — Az Otthon írók és Hírlapírók Körének re­génypályázata. Az Otthon Írók és Hírlapírók Köre Halmos Izor adományából modern tárgyú regényre pályázatot hirdet. A pályázati határidő 1931 augusz­tus 15. A pályaműveket gépen írva, jeligés levél kísé­retében kell a kör titkári hivatalába (Eszterházy­­utca 4.) beküldeni. A kör a legjobbnak ítélt pálya­művet 1200 pengővel, a második legjobbnak ítélt, pá­lyaművet pedig 000 pengővel jutalmazza. A díjnyer­tes mű a szerző tulajdona marad. A pályamű terje­delme lehetőleg ne haladja meg a tíz ivrit. A bíráló­bizottság döntése után a kör még három hónapig megőrzi a beküldött pályaműveket, amelyek a kör titkári hivatalában kellő igazolás mellett átvehetők. — René Dupuis könyve a magyar problémáról. Még Gustave Herrn­ revíziós zászlóbontásánál is na­gyobb feltűnést keltett az a tartalmas tanulmány, amely most jelent meg Párizsban René Dupuis tol­lából Le probléme Hongrois (A magyar probléma) címmel. A szerző előadja, hogy Franciaországnak igen nagy érdekei fűződnek Magyarországhoz, amely kis ország ugyan, de mégis csak központja földrajzi helyzeténél fogva is Közép-Európa jövendő kialaku­lásának. Kifejti, hogy a franciák miért ellenzik Trianon revízióját. Majd megállapítja, hogy a le­folyt, tíz év tanúságot tett arról, hogy a nemzetiségi viszonyok csak rosszabbodtak. A csehek és románok „perfid módon“ semmibe sem vették a kisebbségi szerződéseket. Rámutat arra, hogyha béke létre nem jön, meglesz az Anschluss és Magyarország Német­ország felé fog orientálódni. Végül kimutatja, hogy a magyar békeszerződés revíziója nem ellentétes a francia érdekekkel, sőt egyenesen Franciaországnak a hivatása a revízió megvalósítása, mert ez terem­tené meg az igazi békét a dunai államok között.­­ Világkonferencia a vakok ügyében. New­­yorkban április 13-án az amerikai Egyesült Álla­mok elnökének védnöksége mellett a vakok ügyé­ben világkonferenciát tartanak. A konferencia célja, hogy Amerikában összegyűjtse mindazokat a szak­embereket, akik a világ különböző részeiben a va­kok érdekében tevékenykednek és az amerikai köz­vélemény figyelmét fokozottan irányítsa a világta­lanok felé, végül pedig, hogy az egyes államok megbízottjai saját országuk számára tanulságokat vonhassanak le. Európából tizenöt állam negyven­négy kiküldöttel vesz részt a konferencián. Magyar­­országot a Vakok József Nádor Kir. Orsz. Intézeté­nek igazgatója, Heródek Károly képviseli. A ma­gyar delegátus üdvözölni fogja a magyar állam ne­vében a kongresszust és előadást tart a vakoknak élethivatási pályákon való elhelyezkedéséről.­­ Általános bányász­sztrájk fenyeget Francia­­országban, Párizsból jelentik. Az ipari üzemek pangása és egyes kedvezményes szállítási díjtételek beszüntetése következtében a francia szénbányászat az utóbbi időben nehéz helyzetbe jutott. Az északi bányavidék társulatai kénytelenek voltak hetenként több szünnapot bevezetni és a munkabérszerződést is fölmondták, míg a b­k­evidéki szénmedencében a vállalatok kimondották, hogy leszállítják a munka­béreket. A bányászok körében ezek az intézkedések nagy nyugtalanságot keltettek. Az országos bányász­szövetség vezetősége rendkívüli gyűlést tartott, ame­lyen elhatározták, hogy küldöttséget menesztettek a miniszterelnökhöz. A tanácskozások zárt ajtók mö­gött folytak le. Kiszivárgott hírek szerint az értekez­leten szóba került az a lehetőség, hogy általános bányász­sztrájkot rendelnek el. — A nyakszirtmerevedési járvány. Londonból jelentik. Az aldershoti helyőrségből újabb nyakszirt­merevedési halálesetet jelentenek. A városban be­zárták a mozikat és megtiltották a nyilvános sport­­versenyeket. Halálesetet jelentenek egy hadihajó­ról, továbbá egy londoni kaszárnyából és több lon­doni külvárosból is. A régibb fertőzési centrumok­ban ugyancsak emelkedik a halálozások és megbete­gedések száma. — Hogyan szelídítette meg Tompa Mihály egy go­romba hívét? Dr. Panka Károly, a képviselőházi könyv­tár igazgatója, a sárospataki diákegyesület legutóbbi össze­jövetelén röviden ismertette Tompa Mihály élettörténetét, majd több eddig ismeretlen Tompa-anekdotát olvasott fel, amelyek közül itt közlünk egyet. A költőt, a pataki fő­iskola egykori tanítványát, Hanva község reformátusai választották meg papjuknak 1851-ben. Ebben az időben ott lakott egy Szentimrey nevű földbirtokos is, aki hallani sem akart arról, hogy Tompa legyen a papjuk.­De a hívek Tompát választották meg. A beköszöntő prédikáció után, amelyen Szentimrey is jelen volt, a hívek a templom előtt körben állva szeretettel köszöntötték papjukat. Tompa megköszönve a ragaszkodást, kezet fogott híveivel, köztük Szentimrey­vel is, de az rátámadt: „Hogy mert a tisztele­­tes úr idejönni, amikor tudta, hogy én nem akarom? Ki­túrtam én már más papot is, kitúrom én magát is! De úgy hallom, hogy költő is volna, erre mondjon hát káden­­ciát, ha tud.“ Tompa, akit a gorombaság megdöbbentett, szemét lesütve, kisvártatva így szólt: „A disznó az, aki túr! Hallja, tekintetes úr! Az úr,kitúrta papját ! Klasz­­szifikálta magát!“ A rögtönzés annyira meglepte a go­romba Szentimreyt, hogy megbánta előbbi durvaságát és így szólt Tompához: „Nahát, hozta Isten, tiszteletes úr­.“ és ettől fogva a legjobb viszonyban maradtak mindvégig. — Egy francia kokainista herceget gyógyinté­zetbe szállítottak. Párizsból jelentik. Itt nagy fel­tűnést keltett Bertrand de Faucigny-Lucinge herceg gyógyintézetbe szállítása. A 33 éves herceg a francia társaság legelőkelőbb tagjai közé tartozik. Betegsé­gének közvetlen oka kokainmérgezés. A herceg előbb egy Murat hercegnőt, majd ettől elválva egy gazdag délamerikai nőt vett el, akitől szintén elvált. — Hindu nacionalisták és rendőrök véres harca. Londonból jelentik: A Lucknow közelében levő Koh­­lea községben nacionalista tömeg, amely nagygyűlést tartott az adófizetés megtagadása ügyében, össze­ütközött a­ rendőrökkel. A rendőrök sortüzet adtak le és a lövések két hindu nacionalistát megöltek. Húsz nacionalista súlyosan megsebesült. A rendőrök közül is többen megsebesültek. PESTI HÍRLAP 1931. február 20., péntek.

Next