Pesti Hírlap, 1931. március (53. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-17 / 62. szám
k meg. Mi is a kor nagy tengerén hajózunk, az eljövendők felé és mi is megkíséreljük a lehetetlent. Felolvasta a dráma elithangját, azután Pekár Gyula tagavató beszédet intézett a királyi herceghez, akben a máddig magyar érzelmű Palatínus család magyarszivü kiváló képviselőjét üdvözölte. Lampérth Géza és Gyökössy Endre költeményeket, Császár Elemér ünnepi tanulmányt, Dalia Ignác „Magyar írók Itáliában”" cintű tanulmányát olvasta fel, ismertetve azt a nagy lendületet, amelynek Mussolini alatt indult a magyar irodalom megismerése Olaszországban. Felolvasták a milánói magyarbarát olaszok és a milánói magyarok táviratát. Végül Kis Ferenc, a Nemzeti Színház művésze a közönség tapsai között Petőfi-verseket szavalt. Délben ünnepi lakoma volt, ahol Pekár Gyula mondta az első pohárköszöntőt a kormányzóra, majd Almásy László, a képviselőház elnöke fekérte József Ferenc kir. herceget, hogy a Petőfi-serleggel az első beszédet mondja A Petőti serleget érinteni — mondta többek közt a királyi herceg — annyi, mint a magyar szabadságot, a magyar nemzeti szellemet érinteni A magyar szellem dolgozott ezen a földön ezer éven át és teremtett kultúrát. A magyar nyelv volt az a hatalmas erő, amely a magyar egységet megérezte. A modern tanítás a világnyelvről utópia. A Keletről fenyegető veszedelem rabszolgaság, rothadás tüze és ellene küzdenünk kell. Végül a magyar-olasz barátságról beszélt és arra emelte a Petőfi-serleget. A köszöntő után a Társaság elnöksége meleghangú táviratban üdvözölte Mussolinit, mint a magyar ügyek nagy barátját, védnökét és a magyar kultúra pártfogóját. Havas István, Almási László, Szathmáry István, Herczeg Ferenc, Ádám Éva és Harsányi Zsolt mondtak még pohárköszöntőket. Az újságírók szabadságünnepe. A Magyar Újságírók Egyesülete vasárnap este az Otthonírók és Hírlapírók Körében tartotta szokásos szabadságlakomáját az újságírótársadalom nagy részvétele mellett. Az első pohárköszöntőt Márkus Miksa udvari tanácsos, a Magyar Újságírók Egyesületének elnöke, mondotta a kormányzóra, azután bejelentette, hogy az egyesület küldöttsége dr. Sziklay János alelnök vezetésével megkoszorúzta Petőfi és Jókai szobrát. Szatmári Mór, az egyesület tiszteletbeli tagja mondta el ezután kezében a Jókai-serleggel, nagyhatású ünnepi beszédét a sajtószabadságról, a sajtóellenes áramlatokról. Ünnepi vacsorát tartott a Pátria Klub is, ahol Gáspár Jenő a Petőfi Társaság titkára, mondta az ünnepi beszédet, azután Ajtay József szólalt föl. Egyéb ünnepségek. Március idusa alkalmával lélekemelő ünnepségeket rendeztek a főváros különböző társadalmi egyesületei, az...egyházai, és az iskoláit. A Budai Szabadpolgári Kör ünnepén dr. Temeti Győző törvényhatósági bizottsági tag mondott nagyhatású beszédet. A Beszkárt ünnepén Márkus Jenő h. vezérigazgató beszéde után gazdag műsor következett. — A Sopronmegyei Kör a Szabadság-téri Nyugat-szobornál tartotta meg hazafias ünnepét, mely alkalommal az ünnepi beszédet dr. Kerényi B■ Ottó mondotta. — A Ferencvárosi Vasutasok „Kiadó“ Dal-, Zene- és Könyvtáregyesülete a sportegyesülettel karöltve hazafias ünnepélyt rendezett, amelyen az ünnepi beszédet dr. Usetty Béla orsz. képviselő mondotta. — A Vas utcai gróf Széchenyi István felső kereskedelmi iskola ünnepélyén dr. Farkas László tanár tartott ünnepi beszédet. — A zuglói református egyház szabadságünnepén Nagy Izíjos presbiter volt az ünnepi szószok. — A Dohány-utcai izr. templomban a március leiki nemzeti ünnep alkalmából ünnepi istentiszteletet tartottak, amelyen előkelő közönség jelent meg. A hitszónoklatot dr. Grossmann Zsigmond rabbi tartotta. — Ünnepélyes istentisztelet volt az orth izr. hitközség Kazinczy-utcai templomában is, amelyen Sussmann Viktor rabbi mondott megható imát. — Az Erzsébetvárosi Kör márciusi ünnepén Beregi Oszkár, Dalmady Erzsi, Szende Magda, Thoma Zsófia és mások szerepeltek. — A Józsefvárosi Polgárok Egyeséges Pártkörében. Botfái Hűvös Iván és Usetty Béla mondtak nagyhatású beszédet, amely után hangverseny következett. — Lélekemelő ünnepélyt tartott a Budapesti Kegyestanitórendi gimnázium taári testülete és ifjúsága. Az ünnepen szavalatok, ének- és zeneszámok szerepeltek. — A Szepesi Szövetség az iglói, késmárki és lőcsei diákszövetséggel karöltve ünnepelte márciusi idusát. Az ünnepi beszédet Csapp Ferenc, az IglóiDiákszövetség alelnöke tartotta. — A Budapest Székesfővárosi Akna Dalkör ünnepért Kántor Miklós mondott emlékbeszédet. — A Hadviseltek Országos Gazdaságpolitikai Pártja szabadságünnepén Barba Albert nyug- hadügyminiszter tartott ünnepi beszédet, mely után hazafias szavalatok következtek. — A Stefánia gyermekkórházban ápolt gyermekeknek az igazgatóság rendezett márciusi ünnepélyt, amelyen azorvosi kar és számos pedagógus jelent meg. Szép ünnepélyt tartottak a VI. kerületi angyalföldi egységes polgári kör, a külső lipótvárosi keresztény kör, továbbá a Magyar Izr. Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete, amelyen Fábián Béla orsz. képviselő mondotta az ünnepi beszédet. Kegyeletes ünnepségek voltak Újpesten, Pesterzsébeten, Rákospalotán, Kispesten és Pestszentlőricen is. Kegyelettel ünnepelték március 15-ikét úgy a vidéki városok és egyesületek, mint a külföldi magyar kolóniák. _____________________________ R’CHBUCH ezüstárunyárban I Budapest, IV., Váci utca 3. ezüst evőeszközök 10 fillértől ezüst tálcák 13 fillértől, elsőrangú kivitelben PESTI HÍRLAP 1931. március 17., kedd. A PESTI HÍRLAP HÚSVÉTI UTAZÁSAI 1. Társasutazás Északafrikába — Algeria és Bou-Saada Oázisához. Genua és Marseile. Átkelés a „Transatlantique“ nagyszerű gőzösein. Transatlantique autocarral Bou-Saadahoz, a „Szahara kaprához“ és végig az Afrikai Riviérán. 7 nap NIZZÁBAN és a Cote - Azúron. Indulás: március 28. Utolsó jelentkezési nap: március 18. II. o. vasút, II. o. hajó P 665. , III. o. vasút, II. o. hajó P 590.— 2 Kedvezményes üdülés NIZZÁBAN Genova (1 nap), Nizza (11 nap), San Remo, Menton, Montecarlo, Juan les Pins, Cannes. Indulás: március 28. Utolsó jelentkezési nap: március 18. II. o. 396.— P m. o. 320.- P 3 Kedvezményes üdülés ABBÁZIÁBAN : napi teljes ellátás, kiszolgálással, adókkal, fűtéssel, gyógydíjjal és vasútjegy oda-vissza. Indulás: márc. 28. Utolsó jelentkezési nap:márc. 18. II. o. 212.— P. H. o. 178.— P. Az érzékeny tekintély. Egyszer régen, akkor még béke volt, én is írtam apró kabarétréfákat közéletünk nagyjairól, de soha ezért énrám senki meg nem haragudott. Ellenkezőleg, mindig az történt, hogy akiről a móka szólt, az a vezérférfiú okvetlenül eljött megnézni színpadi karikatúráját és együtt nevetett a nevetőkkel, mert hiszen nem ő volt itt nevetséges, hanem a torzképe. Gróf Tisza István pláne megneheztelt, ha valamelyik műsorból kihagyták boldogult Mahr Nándor pompás Tisza Pista-ábrázolatát és a legkitűnőbb magyar kabaréigazgató mesélte, hogy akárhányszor tiltakozott is a mellőztetés miatt. A torzkép eredményesebben propagálta a közéleti férfiú népszerűségét, mint a legpathetikusabb, ünnepi fotográfiák és én szigorúan meg vagyok győződve, hogy akkor a leghiúbbak hiúságát sem az sértette, ha tréfáltak velük és róluk, hanem inkább az, ha nem találtak bennük semmi jellegzetes kiviccelnivalót. Arról jut ez eszembe, hogy most megint sértve érezte magát két közéleti férfiú valami ártatlan torzkép miatt, s perre is mentek tekintélyükért a tréfacsinálóval. Az eset nem éppen szórványos: a tekintély hihetetlenül érzékeny lett, s olyan könynyen sérthető, hogy az ember ebben a túlhangsúlyozott önérzetben már inkább a gyengeség és a bizonytalanság jeleit véli felismerni. Rozoga kis piedesztál lehet az, amit megingathat minden fuvallat és nagyon bizonytalanul állhat a talpán az a tekintély, akinél minden érintés ellen védekeznie kell. A régi tekintély nem kívánta, hogy szüntelenül bizonygassák ez iránta való tiszteletet és mindennél természetesebb volt, hogy tisztelték, s mosolyogva nézett az elötte tartott torzító tükörbe, ő nem lett soha komikus, est!* a torzkép volt az, s mikor Apponyi Albertet hétihorgas Don Quijottenak rajzolták, vagy Kossuth Ferencet pipiskedő vénkisasszonynak, vagy mikor kabarénótát énekeltek arról a delegátusról, aki az udvari ebéden megitta a kézmosó citromos vizet, hát, akkor soha senki egy pillanatig sem gondolt arra, hogy ezek a nevezetes férfiak valóban ilyen komikusak, hanem inkább azt érezte mindenki, hogy csak emberi figurájuk némely apró jellegzetességének kaján eltorzításával próbálkozhatni a támadó kedv, mert közéleti tekintélyük, az hozzáférhetetlen. Ami pajkos szerűt a humor rájuk sugárzott, az esetleg csiklandozta az emberek érzékeny bőrét, de a tekintélyt csak még fényesebbre csillogtatta.. Azok a békebeli férfiak nemig tartották ennyire számon tekintélyüket, ahogy az egészséges ember nem védi szüntelenül az egészségét, s nagyon csodálkoztak volna, ha azt mondja nekik valaki, hogy az ő tekintélyüket, bizonyítani kell minden vásott suszterinas fintoraival szemben. Senki a régi férfiakról el nem hitte, hogy az igaz, amit a csatandárosak rájuk fognak, s az ő fölényes tréfaérzésük éppen onnan eredt, hogy ők sem hitték soha elhihetőnek a tréfát, s nem érezték, hogy a torzképpel valóságos képüket valaki összetévesztheti. Azért gyanús a mai tekintélynek ez a nagy érzékenysége, ez a tréfát nem értő, folytonosan gyanakodó résenállása, mert talán ez a biztonságérzet hiányzik: van olyan tekintély, aki félhet attól, hogy mindjárt el is hiszi mindenki, hogy amit a karikatúra mond, az nem vicc, hanem leleplezés. Amelyik tekintélynek egyre feszes díszmagyarban és bádogarcú méltóságában kell magát bizonyítania, arra csakugyan veszedelmes lehet a tréfa, mert maguk a díszes jelvények lesznek furcsákká, a korona is karikatúrává válik, ha azt kalap helyett viselik az utcán. Ha a közéleti nagyság kalapját elkapja valami pajzán tavaszi szellő, ez vicces eset, amitől a nagyság nagysága nem csökken, de ha a parókáját szedi le annak, akit sámsoni hajzatáért csodáltak, az csakugyan belerokkanhat ebbe a viccbe. Ilyen parókára gyanús minden Sámson, aki a fúvószéltől is félti tekintélytudó frizuráját. Pedig nem jó a tréfát az emberekbe fojtani, nem használ ez a tekintélynek sem, a magasabb államrezonra, meg határozottan ártalmas. Ha éntőlem függne, én, pláne nyugtalanabb időben, állami kabarékban istápolnám a tréfát, mert tudnivaló, hogy amin egyszer kacagni tudtunk, arra már nem haragszunk egész komolyan. Gond, elégedetlenség, keserűség van a világon, ezt tagadni bajos lenne, s ha nem szabad panaszolni esetleg, akkor is van rendületlenül. Az is tudnivaló, hogy az el nem mondott panasz befelé fordul a szervezetbe és emésztő mérgekké erjed. Sokkal jobb tehát, ha felszakadhat egy megkönnyebbülő kiáltásban és még sokkal jobb, ha ez a kiáltás nem haragos szitok, hanem pukkanó tréfa, mely kacagásban vezeti le a feszültséget. Addig van jó világ, amíg tréfálni tudunk, s nem utolsó sorban hivatkozhatni a bizakodó kormányzat, midőn az optimizmus jogosságát hirdeti, arra, hogy a bajok mégsem rágódtak olyan veszedelmes mélyen, amire az emberek tréfából ki tudják élni azokat. Az egészség és a gyöngülétlen élet jele a tréfa, s buzdító ígéret azoknak, akik komolyan hiszik és akarják a felderengő jobb időket. Hogy pedig az emberek a közélet nagyságaira s nem holmi elvont világjelenségre mérgesek a bajok miatt, hát ez is igy volt mindig, s ha nem átkozzák, hanem kiviccelik őket, az az én régies értelmezésem szerint azt jelenti, hogy mégis csak jelképeknek s nem valóságos gonoszoknak érzik őket. Nem őket teszik felelőssé, csak bennük személyesítik az okokat, a tréfával jelzik azt, hogy őket tartják vezéreiknek, azért adresszálják mondanivalóikat nekik, de nem őrájuk haragusznak, különben nem mondanák mondandóikat viccben. A tekintély, akivel tréfálnak, büszke lehet arra, mert ez azt jelenti, hogy hisznek benne, de p.j a fit nem tart sokaté, ha a tekintély nem hisz önmagában és ezt minduntalan elárulja azzal, hogy a tréfáért komolyan megharagszik.________ Márkus László: Grandi beszéde Franciaországban megelégedést keltett. Párizs, márc. 16. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Grandinak az olasz kamara szombati ülésén mondott külpolitikai beszéde itteni politikai körökben nagy elégtételt és megnyugvást keltett. A République szerint a fasizmus belátta, hogy Franciaországtól engedékenységgel többet lehet elérni, mint fenyegetésekkel. A lap értesülése szerint néhány nap óta élénk tárgyalások folynak Párizs és Róma között. Szombaton Mihalis vezetésével olasz delegáció érkezett Párizsba, hogy egész sor gazdasági és pénzügyi kérdésben tárgyalásokat folytasson. A római francia nagykövet, aki jelentéstétel végett Párizsba érkezett, kedden visszatér Rómába új utasításokkal. Az Excelsior jelentése szerint az olasz külügyminiszterrel a következő kérdéseket fogja megbeszélni: 1. A Franciaországban élő olasz munkások számára megalkotandó statútumot. 2. Olasz-francia hajózási egyezményt. 3. Kereskedelmi szerződést, amely bizonyos tarifák leszállítását és az olasz ipari és mezőgazdasági cikkek beviteli kontingensének fölemelését tartalmazza. 4 A gyarmati mandátumok új fölosztását. 5. Az olaszok letelepedési jogát Tuniszban. 6. A tuniszi és tripoliszi határok módosítását. 7. A francia tőke Olaszországba való bevitelének kérdését. 11 A létért való bisztelen mindenki annál jobban állja meg helyét, mennél egészségesebb és munkabíróbb. Az egészség fenntartásához, a munkaképesség fokozásához nagy mértékben járul hozzá a mindennapi reggeli és uzsonnatejhez 2—3 kávéskanál Ovomaltine.