Pesti Hírlap, 1931. március (53. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-17 / 62. szám

k meg. Mi is a kor nagy tengerén hajózunk, az eljö­­vendők felé és mi is megkíséreljük a lehetetlent. Felolvasta a dráma elithangját, azután Pekár Gyula tagavató beszédet intézett a királyi herceghez, ak­ben a máddig magyar érzelmű Palatínus család magyarszivü kiváló képviselőjét üdvözölte. Lampérth Géza és Gyökössy Endre költeménye­ket, Császár Elemér ünnepi tanulmányt, Dalia Ignác „Magyar írók Itáliában”" cintű tanulmányát olvasta fel, ismertetve azt a nagy lendületet, amelynek Mus­solini alatt indult a magyar irodalom megismerése Olaszországban. Felolvasták a milánói magyarbarát olaszok és a milánói magyarok táviratát. Végül K­is Ferenc, a Nemzeti Színház művésze a közönség tap­sai között Petőfi-verseket szavalt. Délben ünnepi lakoma volt, ahol Pekár Gyula mondta az első pohárköszöntőt a kormányzóra, majd Alm­ásy László, a képviselőház elnöke fekérte József Ferenc kir. herceget, hogy a Petőfi-serleggel az első beszédet mondja A Petőti serleget érinteni — mondta többek közt a királyi herceg — annyi, mint a magyar szabadságot, a magyar nemzeti szellemet érinteni A magyar szellem dolgozott ezen a földön ezer éven át és teremtett kultúrát. A­ magyar nyelv volt az a hatalmas erő, amely a magyar egységet megérezte. A modern tanítás a világnyelvről utópia. A Keletről fenyegető veszedelem rabszolgaság, rothadás tüze és ellene küzdenünk kell. Végül a magyar-olasz barát­ságról beszélt és arra emelte a Petőfi-serleget. A köszöntő után a Társaság elnöksége meleg­hangú táviratban üdvözölte Mussolinit, mint a ma­gyar ügyek nagy barátját, védnökét és a magyar kul­túra pártfogóját. Havas István, Almási­ László, Szath­­m­áry István, Herczeg Ferenc, Ád­ám Éva és Harsányi Zsolt mondtak még pohárköszöntőket. Az újságírók szabadságünnepe. A Magyar Újságírók Egyesülete vasárnap este az Otthon­írók és Hírlapírók Körében tartotta szo­kásos szabadságlakomáját az újságírótársadalom nagy részvétele mellett. Az első pohárköszöntőt Már­kus Miksa udvari tanácsos, a Magyar Újságírók Egyesületének elnöke, mondotta a kormányzóra, az­után bejelentette, hogy az egyesület küldöttsége dr. Sziklay János alelnök vezetésével megkoszorúzta Petőfi és Jókai szobrát. Szatmári Mór, az egyesület tiszteletbeli tagja mondta el ezután kezében a Jókai-serleggel, nagy­hatású ünnepi beszédét a sajtószabadságról, a sajtó­ellenes áramlatokról. Ünnepi vacsorát tartott a Pátria Klub is, ahol Gáspár Jenő a Petőfi Társaság titkára, mondta az ünnepi beszédet, azután Ajtay József szólalt föl. Egyéb ünnepségek. Március idusa alkalmával lélekemelő ünnepsé­geket rendeztek a főváros különböző társadalmi egye­sületei, az...egyházai, és az iskoláit. A­ Budai Szabadpolgári Kör ünnepén dr. Temeti Győző törvényhatósági bizottsági tag mondott nagy­hatású beszédet.­­­ A Beszkárt ünnepén Márkus Jenő h. vezérigazgató beszéde után gazdag műsor követ­kezett. — A Sopronmegyei Kör a Szabadság-téri Nyu­gat-szobornál tartotta meg hazafias ünnepét, mely alkalommal az ünnepi beszédet dr. Kerényi B■ Ottó mondotta. — A Ferencvárosi Vasutasok „Kiadó“ Dal-, Zene- és Könyvtáregyesülete a sportegyesülettel kar­öltve hazafias ünnepélyt rendezett, amelyen az ün­nepi beszédet dr. Usetty Béla orsz. képviselő mon­dotta. — A Vas­ utcai gróf Széchenyi István felső ke­reskedelmi iskola ünnepélyén dr. Farkas László ta­nár tartott ünnepi beszédet. — A zuglói református egyház szabadságünnepén Nagy Izíjos presbiter volt az ünnepi szószok. — A Dohány-utcai izr. templom­ban a március le­iki nemzeti ünnep alkalmából ün­nepi istentiszteletet tartottak, amelyen előkelő közön­ség jelent meg. A hitszónoklatot dr. Grossmann Zsig­mond rabbi tartotta. — Ünnepélyes istentisztelet volt az orth izr. hitközség Kazinczy-utcai templomában is, amelyen Sussmann Viktor rabbi mondott megható imát. — Az Erzsébetvárosi Kör márciusi ünnepén Beregi Oszkár, Dalmady Erzsi, Szende Magda, Thoma Zsófia és mások szerepeltek. — A Józsefvá­rosi Polgárok Egyeséges Pártkörében. Botfái Hűvös Iván és Usetty Béla mondtak nagyhatású beszédet, amely után hangverseny következett. — Lélekemelő ünnepélyt tartott a Budapesti Kegyestanitórendi gim­názium ta­ári testülete és ifjúsága. Az ünnepen sza­valatok, ének- és zeneszámok szerepeltek. — A Sze­pesi Szövetség az iglói, késmárki és lőcsei diákszö­vetséggel karöltve ünnepelte márciusi idusát. Az ün­nepi beszédet Csapp Ferenc, az Iglói­­Diákszövetség alelnöke tartotta. — A Budapest Székesfővárosi Akna Dalkör ünnepért Kántor Miklós mondott emlékbeszé­det. — A Hadviseltek Országos Gazdaságpolitikai Pártja szabadságünnepén Bar­ba Albert nyug- had­ügyminiszter tartott ünnepi beszédet, mely után ha­zafias szavalatok következtek. — A Stefánia gyer­mekkórházban ápolt gyermekeknek az igazgatóság rendezett márciusi ünnepélyt, amelyen az­­orvosi kar és számos pedagógus jelent meg.­­ Szép ünnepélyt tartottak a VI. kerületi angyalföldi egységes polgári kör, a külső lipótvárosi keresztény kör, továbbá a Ma­gyar Izr. Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesü­lete, amelyen Fábián Béla orsz. képviselő mondotta az ünnepi beszédet.­­ Kegyeletes ünnepségek voltak Újpesten, Pesterzsébeten, Rákospalotán, Kispesten és Pestszentlőricen is. Kegyelettel ünnepelték március 15-ikét úgy a vidéki városok és egyesületek, mint a külföldi ma­gyar kolóniák. _____________________________ R’CHBUCH ezüstárunyárban I Budapest, IV., Váci­ utca 3. ezüst evőeszközök 10 fillértől ezüst tálcák 13 fillértől, elsőrangú kivitelben PESTI HÍRLAP 1931. március 17., kedd. A PESTI HÍRLAP HÚSVÉTI UTAZÁSAI 1. Társasutazás Északafrikába — Algeria és Bou-Saad­a Oázisához. Genua és Marseil­e. Átkelés a „Transatlantique“ nagyszerű gőzösein. Transatlantique autocarral Bou-Saada­­hoz, a „Szahara kaprához“ és végig az Afrikai Riviérán. 7 nap NIZZÁBAN és a Cote - Azúron. Indulás: március 28. Utolsó jelentkezési nap: március 18. II. o. vasút, II. o. hajó P 665.­­ , III. o. vasút, II. o. hajó P 590.— 2 Kedvezményes üdülés NIZZÁBAN Genova (1 nap), Nizza (11 nap), San Remo, Menton, Montecarlo, Juan les Pins, Cannes. Indulás: március 28. Utolsó jelentkezési nap: március 18. II. o. 396.— P m. o. 320.- P 3 Kedvezményes üdülés ABBÁZIÁBAN : napi teljes ellátás, kiszolgálással, adókkal, fűtéssel, gyógydíjjal és vasútjegy oda-vissza. Indulás: márc. 28. Utolsó jelentkezési nap:márc. 18. II. o. 212.— P. H. o. 178.— P. Az érzékeny tekintély. Egyszer régen, akkor még béke volt, én is írtam apró kabarétréfákat közéletünk nagyjairól, de soha ezért énrám senki meg nem haragudott. Ellenkezőleg, mindig az történt, hogy akiről a móka szólt, az a vezérférfiú okvetlenül eljött meg­nézni színpadi karikatúráját és együtt nevetett a nevetőkkel, mert hiszen nem ő volt itt nevetséges, hanem a torzképe. Gróf Tisza István pláne meg­neheztelt, ha valamelyik műsorból kihagyták bol­dogult Mahr Nándor pompás Tisza Pista-ábrázola­­tát és a legkitűnőbb magyar kabaréigazgató me­sélte, hogy akárhányszor tiltakozott is a mellőzte­­tés miatt. A torzkép eredményesebben propagálta a közéleti férfiú népszerűségét, mint a legpathetiku­­sabb, ünnepi fotográfiák és én szigorúan meg va­gyok győződve, hogy akkor a leghiúbbak hiúságát sem az sértette, ha tréfáltak velük és róluk, hanem inkább az, ha nem találtak bennük semmi jellegze­tes kiviccelnivalót. Arról jut ez eszembe, hogy most megint sértve érezte magát két közéleti férfiú valami ártat­lan torzkép miatt, s perre is mentek tekintélyükért a tréfacsinálóval. Az eset nem éppen szórványos: a tekintély hihetetlenül érzékeny lett, s olyan köny­­nyen sérthető, hogy az ember ebben a túlhangsú­lyozott önérzetben már inkább a gyengeség és a bizonytalanság jeleit véli felismerni. Rozoga kis piedesztál lehet az, amit megingathat minden fuval­lat és nagyon bizonytalanul állhat a talpán az a tekintély, akinél­ minden érintés ellen védekeznie kell. A régi tekintély nem kívánta, hogy szüntele­nül bizonygassák ez iránta való tiszteletet és min­dennél természetesebb volt, hogy tisztelték, s moso­lyogva nézett az elötte tartott torzító tükörbe, ő nem lett soha komikus, est!* a torzkép volt az, s mikor Apponyi Albertet hétihorgas Don Quijotte­­nak rajzolták, vagy Kossuth Ferencet pipiskedő vénkisasszonynak, vagy mikor kabarénótát énekel­tek arról a delegátusról, aki az udvari ebéden meg­itta a kézmosó citromos vizet, hát, akkor soha senki egy pillanatig sem gondolt arra, hogy ezek a neve­zetes férfiak valóban ilyen komikusak, hanem in­kább azt érezte mindenki, hogy csak emberi figu­rájuk némely apró jellegzetességének kaján eltor­zításával próbálkozhatni a támadó kedv, mert köz­életi tekintélyük, az hozzáférhetetlen. Ami pajkos szerűt a humor rájuk sugárzott, az esetleg csiklan­dozta az emberek érzékeny bőrét, de a tekintélyt csak még fényesebbre csillogtatta.. Azok a békebeli férfiak nem­ig tartották ennyire számon tekintélyü­ket, ahogy az egészséges ember nem védi szüntele­nül az egészségét, s nagyon csodálkoztak volna, ha azt mondja nekik valaki, hogy az ő tekintélyü­ket, bizonyítani kell minden vásott suszterinas fin­toraival szemben. Senki a régi férfiakról el nem hitte, hogy az igaz, amit a csatandárosak rájuk fognak, s az ő fölényes tréfaérzésük éppen onnan eredt, hogy ők sem hitték soha elhihetőnek a tréfát, s nem érez­ték, hogy a torzképpel valóságos képüket valaki összetévesztheti. Azért gyanús a mai tekintélynek ez a nagy érzékenysége, ez a tréfát nem értő, foly­tonosan gyanakodó résenállása, mert talán ez a biztonságérzet hiányzik: van olyan tekintély, aki félhet attól, hogy mindjárt el is hiszi mindenki, hogy amit a karikatúra mond, az nem vicc, hanem leleplezés. Amelyik tekintélynek egyre feszes dísz­­magyarban és bádogarcú méltóságában kell magát bizonyítania, arra csakugyan veszedelmes lehet a tréfa, mert maguk a díszes jelvények lesznek fur­csákká,­­ a korona is karikatúrává válik, ha azt kalap helyett viselik az utcán. Ha a közéleti nagy­ság kalapját elkapja valami pajzán tavaszi szellő, ez vicces eset, amitől a nagyság nagysága nem csökken, de ha a parókáját szedi le annak, akit sámsoni hajzatáért csodáltak, az csakugyan bele­rokkanhat ebbe a viccbe. Ilyen parókára gyanús minden Sámson, aki a fúvó­széltől is félti tekin­­télytudó frizuráját. Pedig nem jó a tréfát az emberekbe fojtani, nem használ ez a tekintélynek sem, a magasabb államrezonra, meg határozottan ártalmas. Ha én­­tőlem függne, én, pláne nyugtalanabb időben, ál­lami kabarékban istápolnám a tréfát, mert tudni­való, hogy amin egyszer kacagni tudtunk, arra már nem haragszunk egész komolyan. Gond, elé­gedetlenség, keserűség van a világon, ezt tagadni bajos lenne, s ha nem szabad panaszolni esetleg, akkor is van rendületlenül. Az is tudnivaló, hogy az el nem mondott panasz befelé fordul a szerve­zetbe és emésztő mérgekké erjed. Sokkal jobb tehát, ha felszakadhat egy megkönnyebbülő kiáltásban és még sokkal jobb, ha ez a kiáltás nem haragos szi­tok, hanem pukkanó tréfa, mely kacagásban vezeti le a feszültséget. Addig van jó világ, amíg tréfálni tudunk, s nem utolsó sorban hivatkozhatni a biza­kodó kormányzat, midőn az optimizmus jogosságát hirdeti, arra, hogy a bajok még­sem rágódtak olyan veszedelmes mélyen, am­ire az emberek tréfábó­l ki­ tudják élni azokat. Az egészség és a gyöngülét­­len élet jele a tréfa, s buzdító ígéret azoknak, akik komolyan hiszik és akarják a felderengő­ jobb idő­ket. Hogy pedig az emberek a közélet nagyságaira s nem holmi elvont világjelenségre mérgesek a ba­jok miatt, hát ez is igy volt mindig, s ha nem­ át­kozzák, hanem kiviccelik őket, az az én régies ér­telmezésem szerint­ azt jelenti, hogy mégis csak jel­képeknek s nem valóságos gonoszoknak érzik őket. Nem őket teszik felelőssé, csak bennük személyesí­tik az okokat, a tréfával jelzik azt, hogy őket tart­ják vezéreiknek, azért adresszálják mondanivalói­kat nekik, de nem őrájuk haragusznak, különben nem mondanák mondandóikat viccben. A tekintély, akivel tréfálnak, büszke lehet arra, mert ez azt je­lenti, hogy hisznek benne, de p.j­ a fi­t nem tart so­katé, ha a tekint­ély nem hisz önmagában és ezt minduntalan elárulja azzal, hogy a tréfáért komo­lyan megharagszik.________ Márkus László: Grandi beszéde Franciaországban megelégedést keltett. Párizs, márc. 16. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Grandinak az olasz kamara szombati ülé­sén mondott külpolitikai beszéde itteni politikai kö­rökben nagy elégtételt és megnyugvást keltett. A République szerint a fasizmus belátta, hogy Francia­­országtól engedékenységgel többet lehet elérni, mint fenyegetésekkel. A lap értesülése szerint néhány nap óta élénk tárgyalások folynak Párizs és Róma kö­zött. Szombaton Mihalis vezetésével olasz delegáció érkezett Párizsba, hogy egész sor gazdasági és pénz­ügyi kérdésben tárgyalásokat folytasson. A római francia nagykövet, aki jelentéstétel végett Párizsba érkezett, kedden visszatér Rómába új utasításokkal. Az Excelsior jelentése szerint az olasz külügyminisz­terrel a következő kérdéseket fogja megbeszélni: 1. A Franciaországban élő olasz munkások számára megalkotandó statútumot. 2. Olasz-francia hajózási egyezményt. 3. Kereskedelmi szerződést, amely bizo­nyos tarifák leszállítását és az olasz ipari és mező­­gazdasági cikkek beviteli kontingensének fölemelését tartalmazza. 4 A gyarmati mandátumok új fölosztá­sát. 5. Az olaszok letelepedési jogát Tuniszban. 6. A tuniszi és tripoliszi határok módosítását. 7. A fran­cia tőke Olaszországba való bevitelének kérdését. 11 A létért való bisztelen mindenki annál jobban állja meg helyét, mennél egészségesebb és munkabíróbb. Az egészség fenntartásához, a munkaképesség fokozásához nagy mértékben járul hozzá a mindennapi reggeli és uzsonnatejhez 2—3 kávéskanál Ovomaltine.

Next