Pesti Hírlap, 1931. május (53. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-01 / 98. szám

4 megszüntette a gyermeknyaraltatási akciót és hogy e célra adott összeget megmentsék, a belföldi üdülte­tési akciókat csinálták, megalkották az Izabella fő­hercegnő üdülőtelepet; ezt a túlméretezett intézményt versenytárgyalás és műszaki felülvizsgálat nélkül alkották meg, úgyhogy 240 ezer pengő deficit kelet­kezett. Hosszas tanácskozás után a népjóléti és pénz­ügyminiszter szakközegeikkel megvizsgáltatták a kérdést, a vizsgálat azonban teljesen felületes volt a pénzkezelésre ki nem terjedt. Az történt, hogy 23 ezer pengő készpénz helyett bonokban volt a pénztár­ban. Az egyik bontartozást az illető már megtérítette, egy másik 28 ezer pengős bontartozás azonban most is fennáll. Pénztárosnak a minisztérium egyik szám­­tanácsosát, Papp Miklóst alkalmazták, aki a bono­kat kezelte és az ellenőrzést nem teljesítette. Nem nézik meg, hogy a készpénz megvan-e. Azok, akik a Ligánál becsületesen dolgoztak, 1929-ben lelkiisme­­retfurdalást érezve, felkeresték a népjóléti miniszté­rium egyik főtisztviselőjét, akinél nem találtak meg­felelő intézkedésre. Nem elég volt a kétszázezer pengő kár, megcsinálták az újabb üdülőtelepet, erdei isko­lát és a legrosszabb viszonyok között megvették a Trefort­ utcai házat, ahol kétszázezer pengős többlet­kiadás jelentkezett. Az igaz, hogy a minisztérium megvonta az államsegélyt, ez azonban nem elég, meg kellett volna vizsgálni, hogyan állt elő a vétkes, könnyelmű gazdálkodás. Papp Miklóst 18 ezer pengő sikkasztásán tetten érték, most elmegyógyintézetben van, egy másik bűnös végkielégítést, nyugdíjelőleget kapott. A fővezetők félreálltak. Most a kormány se­gítségével a Liga az OIIH-nál személyi hitelt kapott Frigyes kir. herceg garanciája mellett. Állítólag új­ból szervezik a Ligát, új embereket tesznek az igaz­gatóságba. Azokat a tisztviselőket, akik becsületesen szolgáltak, kidobták. Hiába fordultak a fővezetőkhöz és a népjóléti miniszterhez, nem találtak meghall­gatásra. Az intézményt új alapokra kellene fektetni. Felelősséggel tartoznak azok, akik az ellenőrzést el­Ernszt Sándor népjóléti miniszter válaszolt ez­után a felszólalásokra. Hivatalba lépésekor jelezte, hogy újításokat akar behozni, amit azonban eddig meg nem valósíthatott, mert a költségvetésnek van­nak megváltozhatatlan tételei és mert takarékos­kodni kell. Az első kérdés a teherviselőképesség. Évek óta az a meggyőződése, hogy a társadalom túlságo­san megterhelt. Rendkívül meleg szavakkal emléke­zett meg nagynevű elődjének, Vass Józsefnek, zse­niális munkásságáról. Az ő kórházait és egyéb mo­numentális alkotásait, am­elyek súlyos viszonyok kö­zött jöttek létre, a késői kor is emlegetni fogja. Ami­kor ő a Társadalombiztosító létesítésével nagy ember­­szeretetétől vezéreltetve a munkások felé ment, any­­nyit adott, mint Európa egyetlen hasonló intézete sem. Az ő nagy szivének az alkotása volt,az és iga­zán nem gondolhatott arra, hogy a szegény utódjá­nak ma súlyos dolgokat kell rendbehoznia. A gyer­­mekvéde­lem terén is messze ment és amikor később kénytelen volt visszafelé tenni lépést, ezt nehéz szív­vel tette, ami utolsó napjait is megrövidítette. Azt is tudta, hogy a hadikölcsönsegélyezés megoldásával hálátlan és nehéz feladatot vállalt magára. Tizenhét millió tartozást örökölt a tárca terhére. Azon van, hogy ezt a tartozást mielőbb lerója, mert azok közé tartozik, akik nem tudnak éjjel aludni, ha tartozásuk vall. Az új kórháztörvény készen van és várja az alkalmat a beterjesztésre. Egyszerűbb kór­házakat kell létesíteni Azt azonban nem tartja, kult­­ú­rállapotnak, hogy 30—16 ezer lakosú városoknak nincs tisztességes kórházuk. Arányosság, igazságos­ság és a hiányok kitöltése: ez a jelszava. Az orvos­­társadalom ma presztízs és kenyér dolgában hanyat­lott. A kórházakban a főorvosokat rosszul javadal­mazzák, ezt a visszásságot akárhogy meg kell oldani. A gyógyszerésztársadalmat is védeni kell. Nem lehet ezt az állást könnyelműen szaporítani és ami a leg­fontosabb, a gyógyszertárak adományozásánál a legnagyobb pártatlansággal kell eljárni. A fogorvo­sok nehéz helyzetére való tekintettel nem kíván vál­toztatni azon a mai nehéz helyzeten, hogy a fogtech­nikusok száma nem szaporítható. A gyermekvéde­lemnél az a gondolat hatja át, hogy a gyermek sze­retét mindenkinek éreznie kell, annak is, akinek nincs gyermeke. Egyik első ambíciója, hogy az ösz­­szes nyomorék, elhagyott gyermekeket, hadiárvákat, összegyűjtse és elhelyezze. Ezek a gyermekek nem maradhatnak kinn az egészségesek között. Több rokkantotthont akar létesíteni. A súlyos testi hibában szenvedő rokkantakat külön­ kórházban fogja elhe­lyezni. A Társadalombiztosító szanálása legfőbb gondja. Igaztalan az a szocialista vád, hogy egy fil­lért sem költenek szociális célra, mert adataiból megállapítható, hogy­­biztosítási járulékok fejében 115 millió pengőt fizettek ki. Ne keveseljék azt a ter­het, amelyet az ipar visel. A mai helyzetben nem tud tovább menni. A munkanélküliségi biztosítás megol­dásával nem vállalhat újabb öt millió terhet. Remél­hetően az OTI javaslatot beterjesztik, mielőtt a képvi­selőháznak vége van. (Derültség.) Jánosy Gábor: Talán a költségvetési vitának? Emszt: Igen. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy minden tényezőnek áldozatot kell hoznia. Ő szívesen levonja a konzekvenciákat, ha álláspontja nem talál elfogadásra, arra kéri azonban a szo­cialistákat, hogy ők se legyenek merevek, alkudja­nak és próbáljanak az országra előnyös megállapo­dást létesíteni. Az az álláspontja, hogy a miniszté­riumnak sokkal többet kell foglalkoznia munkás­ügyekkel. A munkásügyi statisztika nem megfelelő- A képviselőház most alig működő szociálpolitikai bi­zottságát is élénkebben kívánja foglalkoztatni. A kapitalizmusról a szocialisták állandóan úgy beszél­nek, mint valami odiózus dologról. Ő a kapitalizmust semmiképen sem akarja megölni, s amikor népgyű­­léseken erről a kérdésről beszél, ez arra vonatkozik, hogy egyes urak saját személyükre nézve nem akar­ják a konzekvenciákat levonni. Lehetetlen, hogy pénzintézetek, vállalatok vezető férfiainak magasabb fizetése legyen, mint a Hochkonjunnktúra idején. Jól mulasztották, nevüket odaadták és a társadalom háláját elfogadták. Vegye elő a miniszter a nagy­seprőt és mentse meg a gyermekvédelmet. Gaal Endre a gyógyszerészek súlyos helyzetét ismertette. Kifogásolta a házigyógyszertárak nagy számát és hogy az utóbbi időben 320 gyógyszertár felállítására adtak engedélyt. A drogériák versenyt támasztanak az okleveles gyógyszerészeknek. Kabók Lajos a munkanélküliek megsegítését sürgette, hogy elkerülhetők legyenek azok a kata­sztrófák, amelyek az országra nem lehetnek előnyö­sek. Kocsán Károly felhívta a figyelmet a munka ünnepére, amelyet május 15-ikén Rómában tartanak, a munkások és munkaadók részvételével, abból az al­kalomból, hogy XIII. Leó pápa negyven év előtt bo­csátotta ki híres enciklikáját. Bárdos Ferenc a hadikölcsönvalorizációt sür­gette, főként a segélyezéssel foglalkozó intézmények számára, tudja, hogy ilyenek nincsenek nagy számban, de ha azok az urak álláspontjuk mellett megmaradnak, magukra vessenek azért, hogy az egész közönség, a parlament ellenük fordul. Vannak üzemek, ahol in­dokolatlanul sok a külföldi munkás. A nyolcórai munkaidőnek ma minimális jelentősége van, mert a munkások félszázaléka dolgozik nyolc óránál töb­bet. Farkas Tibor­ azt a csiklandós kérdést intézte hozzá, azonosítja-e magát a választási visszaélések­kel. Nem azonosítja. A választási visszaélések tar­tozhatnak egyik-másik politikus gondolatai közé, de az övéi közé semmiesetre. A választáson a lehetőség szerint szabadságnak kell uralkodnia. Ha törvény van, jog van, azt respektálni kell. Ami a népjóléti minisztériumban történt sza­bálytalanságokat illeti, az igazság érdekében szí­vesen viselte el azt, hogy minisztériumának ügyeibe más miniszterek avatkozhassanak bele. A vizsgálatra nézve semmiféle illetéktelen befolyás nem érvényesülhet. Eredmény még azért nincs, mert egy ember végzi a vizsgálatot, amelynek anyaga eddig 107 évre terjed. A szabad orvos­­választás gondolatával foglalkozik, azon az alapon, hogy mindenki pénzt kapjon és ahhoz az orvoshoz menjen, akihez akar. Az OTI autonómiát tisztelet­ben kell tartani, de a törvényben biztosított főfel­ügyeleti és ellenőrzési joga is fenntartandó. A hadi­rokkant-felülvizsgálatok állandóan folynak. A hadi­kölcsönvalorizációt Németországban megcsinálták, de a törvény csak 15 év múlva lesz érvényes. A Gyermekvédő Ligával súlyos örökséget vett át. Ez is olyan ügy, amely miatt sok éjjel nem aludt. A népjóléti miniszter sokkal nagyobb tételekkel volt az intézmény segítségére, mint gondolnák. Mindent meg fog tenni a fontos ügy érdekében, a miniszté­rium ellen azonban ne emeljenek vádat, mert a Ligának autonómiája van, amelyet respektálni kell. Nem osztja azt a felfogást, hogy autonómiákkal nem lehet adminisztrálni. Nyugodt lelkiismerettel állítja, hogy a Liga megmentésére hosszú idő óta sokat tett, a dologgal azonban nem jött a nyilvá­nosság elé, annyira szent dolognak tartja a gyer­mekvédelmet A költségvetést ezután általánosságban elfo­gadtak. Az Eckhardt Ferenc-ügy, Farkas Tibor sürgős interpellációt terjesztett elő az Eckhardt Ferenc tanári működése ügyében. A ter­rort semmiféle formájában nem szereti, ezért illeték­telennek tartja, hogy az igazságügyminiszter nyilat­kozzék arról, váljon az egyetemi tanár tudományos kötelességének megfelel-e. Az igazságügyminiszter védje a tárcájába tartozó intézményeket és tudomá­nyos működést ne döntsön el igazságügyminiszteri székből. A kultuszminiszter hatáskörébe tartozik an­nak eldöntése, hogy valaki az egyetemi katedrára való-e. A tanszabadság nevében felvilágosításért a kultuszminiszterhez fordul, akit mint történelmi tu­dományokkal foglalkozó tudóst is illetékesnek tart a véleményadásra. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter hang­súlyozta, hogy mint mindenki, ő is, az 1848. évi 12. tc.-ben foglalt tanszabadság alapján áll, amelynek alapján mindenki szabadon mondhatja el tudomá­nyos nézetét, ha a büntetőtörvénykönyvbe vagy egyéb magasabb elvekbe nem ütközik. Ő vétett volna a tanszabadság ellen, ha a főfelügyeleti jogánál fogva gátolni akart volna egy professzort annak vallásá­ban, amit igaznak tart. A tanítás szabadsága azon­ban nem involválja a szabadságot a kritikával szem­ben. Ha valaki tudományos tant vall, és hozzá azt olyan szenvedéllyel teszi, annak el kell szenvednie azt, hogy kritizálják. A kérdést el fogja intézni a ma­gyar tudományosság. A professzort tanításában nem korlátozza­ férfi, aki tudja, mit csinál. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter kijelentéseit fenntartja, azokkal a tanszabadságnak tett szolgála­tot, értve ezalatt a kipróbált igazságok szabad hirde­tését. A tanszabadságnak, mint mindennek, van fele­­lősségrevonási módja és lehetősége, ez a kritika útja. Nem tudomány és nem igazság az, amely felelősségre­­vonást el nem bír. Nem óhajtott a kérdésben döntő kijelentést tenni, csak arra figyelmeztetett, hogy aki új utakat keres a magyar jogtörténet tanításában, és a magyar közjogról vallott közfelfogással szembe ke­rül, várja meg az időt, amíg a magyar közvélemény hajlandó elfogadni érveinek súlyát. Nem a jogtudó­sok nevében beszélt, mert erre illetéktelen volna, de a magyar jogászok nevében tette meg kijelentését. Óva intett attól, hogy kipróbált jogászi területen olyan lépést tegyen, amellyel szembetalálja a magyar jogászi közvéleményt és a nemzeti érzést. A magyar közjog és a jogtörténet számunkra szentség, aki pe­dig a szentélybe belép, az oldja meg sarait. Farkas Tibor szerint az igazságügyminiszter nem beszélhetett a magyar jogászság nevében, mert ő sem­ adott erre felhatalmazást. Inkább arra a kérdé­sére adott volna az igazságügyminiszter választ, azo­­nosítja-e magát azzal, hogy megtorlatlanul marad­janak a választási visszaélések. Pénteken folytatják a költségvetési vitát. Ernszt miniszter felszólalása:­ ­ Újabb huszonnégy órai haladékot adtak a madeirai felkelőknek. Lisszabon, ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A lapok azt jelentették, hogy a portu­gál kormány már megkezdte a hadműveleteket a ma­deirai fölkelők ellen és hogy repülőgépek bombákat hajítottak a fölkelők birtokában levő Jaca-Bajaista erődítményre. A kormány megcáfolja ezeket a híre­ket. A funchali püspök fölajánlotta, hogy közvetíteni fog a kormány és a fölkelők között, de ezt az aján­latot visszautasították. Ellenben a püspök kívánsá­gára további 24 órai haladékot adtak a fölkelőknek a megadásra. E határidő letelte után megkezdődik a fölkelők állásainak bombázása. PESTI HÍRLAP 1931. május 1., péntek. -én utazók f figyelmébe­n a SPORTKÜLÖZMVONAT Vonatunk május 3-án, vasárnap a Keleti p. u.­­ról az u. n. „posta-csonka“ vágányról indul Találkozás 17 órakor a Kel. p. u.-on! Mindenki igyekezzék ma délig részvételi díjának hátralékát befizetni, jelvényét utazási Irodánkban Vilmos császár­ út 78., illetve fiókjainkban kiváltani és azt a beszállás alkalmával feltűnő helyen viselni. Minden utasunk a Pesti Hírlap jelzésű kocsiba szálljon be és foglalja el az ülőhelyét! ! A HOHE WARTE-RA SZÓLÓ JEGYEKET A VONATON OSZTJUK SZÉT! ! Benes szerint a vámunió megítélésében nincs ellentét a kormány tagjai között. Prága, ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A külügyi bizottság vitájának befejezté­vel Benes külügyminiszter válaszolt az egyes elhang­zott fölszólalásokra. Távol áll tőle — úgymond — az anschluss vagy a vámunió megtiltásának szándéka, csupán tárgyilagos érveket akar mindkettő ellen föl­sorakoztatni. Nem az ő hibája, hogy a stá germanni békeszerződés 222. cikkének, amely Ausztria-Magyar­­ország utódállamai számára lehetőséget nyújt a pre­­ferenciális iramokra, nem használják ki az előnyeit Vannak a békeszerződéseknek még más rendelkezései is, amelyek Csehországnak hasonló előnyöket bizto­sítanak, így pl. a déllel való külön vasúti össze­köttetés Magyarországon és Ausztrián át, a kikötői zóna kérdése stb. A cseh külpolitika mindig arra tö­rekedett, hogy ezeket a kedvezményeket teljesen ki­aknázza. Benes szerint tévedés volna azt hinni, hogy a vámunió megítélése tekintetében a kormány tag­jai között nézeteltérések uralkodnak. Ebben a kér­désben teljes az egyetértés. Kramatz képviselő azt állította, hogy helytelen az a fölfogás, hogy minden vámunió következménye politikai egyesülésre vezet. D — Benes — ilyet nem mondott, hanem megjegy­zése csak a német-osztrák vámunióra vonatkozott. A miniszter végül a Magyarországgal és más mezőgaz­dasági államokkal való tárgyalások alkalmára a cseh gabonabehozatali monopólium gondolatát vette pártfogásába. A „függetlenek“ zajos támadása Alfonz király ellen az alsóházban. London, ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az alsóház csütörtöki ülésén Hardis füg­getlen munkáspárti képviselő azt követelte, hogy a belügyminisztérium köteles l­egyen egyes személyek tartózkodási engedélykérését a jövőben az alsóház elé terjeszteni. A­­távollevő belügyminiszter helyett államtitkára azt felelte, hogy ilyen eljárást nem vet­tek tervbe. Hardis erre így kiáltott: — Bourbon urnák esetében sem, aki eddig Mad­ridban lakott­? A konzervatívok azt kívánták, hogy Hardit utasítsák rendre. A nagy zajban Brockway, a függet­len munkáspárt vezére, azt kérdezte, hogy miért nem engedélyezi az elnök az Alfonz exkirályra vonatkozó írásbeli kérdéseket. A speaker kijelentette,­ hogy ez az ő dolga és egy munkáspárti képviselőt, aki Alfonz királyt munkásgyilkosnak nevezte, rendreutasított.

Next