Pesti Hírlap, 1931. augusztus (53. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-01 / 173. szám

okoz a folyószámlák és a takarékbetéti számlák széj­­jelválasztása. Természetesen el akarják kerülni, hogy takarékbetétek fölösleges kivétele folytán új nehézségek álljanak be. A megkülönböztetés azon­ban nagyon nehéz, ha el akarják kerülni, hogy a takarékbetéti számlák hátrányos helyzetbe kerülje­nek. Remélhető azonban, hogy a kormány tagjai oly megoldást találnak, amely úgy a bankoknál, mint a takarékpénztáraknál biztonságot nyújt a takarék­betéti számlákon elhelyezett pénzek halmozása ellen. A tanácskozások második részében a kabinet első­­ízben fog foglalkozni azokkal a gazdaságpolitikai feladatokkal, amelyek a legközelebbi időben akuttá válnak. A párizsi festmény- és régiségkereskedők terve Németország pénzügyi szanálására. Párizs, júl. 31. A Havas-iroda a következő köz­lemén­yt adta ki: Párizsban jelenleg alakulóban van egy olyan konzorcium, amelynek tagjai a legtekintélyesebb festmény- és régiségkereskedők. A konzorcium hajlandónak nyilatkozik arra, hogy Németország­nak egymilliárd frank összeget adjon kölcsön, az­zal a feltétellel, hogy a kölcsönadás időtartamára zálogként szállítsanak Franciaországba a német múzeumokból különböző mesterműveket, amelyek a kölcsönösszeg megfizetéséig Franciaországban maradnának. A festményeket Párizsban kiállíta­nák és a publikum belépődíj lefizetése mellett meg­tekinthetné azokat. Az egymilliárd frank összegű kölcsönt előnyös feltételek mellett akarják Német­ország rendelkezésére bocsátani. Berlin, júl. 31. Berlini politikai körökben lehe­tetlennek és tárgyalásra egyáltalában nem is ér­demesnek jelölik meg a Havas-ügynökség részéről nyilvánosságra hozott hírt, amely szerint a fran­cia műkereskedők javasolták, hogy a német mű­kincsek egy részének elzálogosítása ellenében Franciaország nagyobb kölcsönt nyújtson Német­országnak. Ismét megindulnak a francia-angol hiteltárgyalások. Párizs, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Értesülésünk szerint pénteken Párizs­ban ismét megindultak a francia-angol hiteltárgya­lások. Eredetileg az volt a terv, hogy várnak a­z­ Nemzetközi Fizetések Bankjának vasárnapi bázeli összejöveteléig, amikor a francia és az angol jegy­bank kormányzói amúgy is találkoznk. A német­­országi válsághírek azonban szükségessé tették a tárgyalások azonnali folytatását. London, júl. 31. Az Angol Bank 1766 font értékű arany­rudat, vett, 2000 sovereignt kapott külföldről, 1.100.000 sovereignt szabadított fel. 424.773 font értékű aranyrudat adott el Hollandiába és Bel­giumba és 10.000 sovereignre adott kiviteli enge­délyt. A bank nyílt piacon egymillió font értékű­ aranyrudat, vett. 84.11*4. áron, meg nem nevezett célra. Az Angol Bank képviselője Párizsba érkezett. Párizs, jul. 31. (Havas.) Sir Robert Kindersley, az Angol Bank képviselője, ma délután Párizsba ér­kezett. Megérkezés után azonnal a Francia Bankba sietett, és ott hosszasan tárgyalt Clement Moret igaz­gatóval és Charles Farnier aligazgatóval. A tárgya­lások alatt folytatták azokat a megbeszéléseket, ame­lyeket Kindersley első látogatása alkalmával meg­kezdtek,­­ másrészt pedig tanulmányozták azokat a feltételeket, amelyek mellett a három nagy jegybank — az amerikai, az angol és a francia — egységesen szabályozó befolyást tudna gyakorolni a főbb pénz­piacokon az árfolyamok­­ ingadozása tekintetében. A tanácskozást a késő esti órákig folytatták, de nem tudtak végleges határozatot hozni. A megbeszélése­ket holnap délelőtt folytatják. Lloyd George állapota javult, London, júl. 31. Lloyd George állapota — a nyugodtan töltött múlt éjszaka után — lényegesen javult. Politikai körök és érekesi foglalkozt­ak a libe­rális vezér betegségével, amely 3—4­ hónapra­ kikap­csolja őt a politikából. Helyetteséül sir Herbert Sá­muelt emlegetik, belőle azonban hiányzik Lloyd­ Georg rugalmassága" -ág- -diplomáciai" ügyessége. A takarékossági javaslatok a legsúlyosabb terheket há­rítják majd a kormányra, mert a munkáspárt szélső­baloldala nem tűri a szociális kiadások lefaragását és így a kormánynak saját pártütőivel szemben sür­gős szüksége lehet a liberálisok támogatására. Attól tartanak, hogy Lloyd George távollétében hevesebb politikai viharok a liberális párt lemorzsolódását idézik elő, Magával, mindenkiben megnyugvást kelt és he­lyeslést ébreszt. A felhatalmazási törvényjavaslat mosta­ni parlamenti vitája során a magyar képvise­lőházban többen felvetették azt a kérdést, váj­jon nem ,jobban járt volna-e az ország, ha a kormány az olasz barátság szorosabbra fűzése helyett inkább Franciaország felé próbált volna tájékozódni és a francia kormány támo­gatását igyekezett volna megnyerni! Jellemző, hogy ezt a kétséget majdnem kizárólag azok a magyar politikusok hangoztatják, akik világ­nézetük és politikai irányzatuk miatt ellensé­gei a fasizmus országkormányzó módszerei­nek. Mi azonban, azt hisszük, Olaszországgal szemben hálátlanságot, az általános világhely­zettel szemben pedig gyerekesen naiv m­egnem­­értést jelent, ha valaki így gondolkozik. Olasz­ország irántunk való barátsága nem egyszer kiállta a próbát. Mi, magyarok pedig soha sem felejthetjük el, hogy Mussolini volt az az ál­lamférfi, aki a hivatalos kormányférfiak kö­zött, először foglalt állást Magyarország igaza mellett és először mondotta ki, hogy a trianoni határok revízióra szorulnak. Azóta, hogy az olasz-rangyi barátságot megpecsételték, azóta, hogy Mussolini ezeket az örökké emlékezetes szavakat kimondotta, az olasz politika vonala nem változott, egy percig sem ingadozott. Sok nehéz helyzetben élveztük az olasz diplomaták barátságos beavatkozásának kedvező hatását. A­ dolog természetében rejlik, hogy az ilyen diplo­máciai támogatás a kulisszák mögött történik s hogy az ilyen baráti szívességeket nem szok­ták a nyilvánosság előtt nyugtázni. De okunk van annak a sejtésére, hogy a mostani válság során már eddig is igen nagy szolgálatokat tett Magyarország ügyének. Ennyit az Olaszországgal szemben köte­lező baráti hűségről és a neki kijáró elismerés­ről. Most aztán megismételjük, hogy a diplo­máciai ügyekben való teljes járatlanságra és naivitásra vall, ha valaki úgy állítja be a dol­got, hogy az olasz barátság kizárja a francia "barátságot és Olaszország jóindulata feltétle­nül maga után vonja Franciaország ellenséges érzését. Ez akkor lenne igaz, ha Olaszországot és Franciaországot olyan mély szakadék vá­lasztaná el egymástól, hogy azt már csak há­borúval lehetne elintézni. Szerencsére itt nem tartunk. A két latin testvérnemzet, ellenkező­leg, igen tiszteletreméltó erőfeszítéssel igyek­szik megoldani azokat a kérdéseket, amelyek közöttük vitásak lehetnek. Olaszország és Franciaország is azon­­van, hogy a világ béké­jét minden meglepetés ellen biztosítja. Musso­lini csak a napokban fejtette ki az „Annales“ című­ folyóirat hasábjain, hogy Európa össze­omlását és a civilizáció pusztulását nem lehet elkerülni, ha nem biztosítják az emberiség bé­kéjét. Akikben ilyen erős a békevágy és a fe­lelősségérzet, azokban nem lehet háborús szán­dék; azok pedig, akikben nincsen háborús szán­dék, előbb-utóbb megértik egymást. Magyar­­ország tehát, szerencsére, nincsen abban a helyzetben, hogy választania kell Olaszország és Franciaország között. Hanem abban a ked­vező helyzetben van, hogy igazának megnyer­heti mind a kettőt. Ebben a tekintetben sokat várhatunk éppen Olaszországtól. Róma nagy­szerű történelmi feladatot végezne, Európa bé­kéjének és újabb egészséges rendezésének óriási szolgálatot tenne, ha egyengetni tudná annak az útját, hogy Párizs megértse Buda­pest igazát és Franciaország értékelni tudja azt a rokonszenvet, amely Magyarországból a francia nemzettel szemben a legkeservesebb idők legszomorúbb csalódásai után sem hiány­zott. PESTI HÍRLAP 1981. augusztus 1., szombat. Dawes tábornok gazdasági fellendülést jósol. London, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudó­sító­jának távirata.) A Daily Expressbmey Dawes tábornok, az­ Egyesült Államok londoni nagykövete, prognózist kö­­zöl az amerikai konjunktúráról. Részletesen leírja a hanyatlásnak azt a korszakát, amely 1929 júniusá­­pbftftr WSMK­rWt 4- 8190* Jeles­fi­f Villany ára­m­­ fogyasztásának csökkenése volt. Minthogy ez a fo­gyasztás most ismét növekedik, Dawes ebben a prosperitás új hullámának jelét látja. Egyébként azzal is érvel, hogy két esztendeig tartott a gazda­sági föllendülés korszaka, amelyet, aztán ellentétes jellegű korszak követett. Minthogy már ez is két esz­tendeig tart, most sorra kerül a föllendülés korsza­kának visszatérése,­­ Briand­i orvosai eltiltották­ a munkától Párizs, júl. 31. (.A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Briand külügyminiszternek orvosai ta­nácsára, idegkimerülése következtében legalább egy hónapig a legnagyobb mértékben vissza kell vonulnia a munkától, hogy teljesen a pihenésnek szentelje magát. A miniszter, akinek a leg­utóbbi napokban több kisebb asztmarohama volt, péntek reggel cochereli birtokára utazott. Eluta­zása előtt megígérte barátainak, hogy csak egész­ségének helyreállítására fog törekedni. Valószínű, hogy Briand, —­ ezúttal számos esztendő óta először,­­ nem fog megjelenni Genf­­ben a népszövetségi tanács ülésezésén, hanem he­lyette Laval miniszterelnök fogja vezetni a fran­cia delegációt. Természetes, hogy Briandnak ter­vezett berlini útja is lehetetlenné vált. Bár nem ti­tok, hogy Briand ama vereség óta, amely a Ver­sailles­ elnökválasztáson érte, politikailag mind­inkább háttérbe szorult és noha az utóbbi időben meghitt baráti körben ismételten visszalépési szán­dékát nyilvánította, mostani visszavonulása nem ezekre a körülményekre vezethető.. vissza. Nem úgynevezett diplomáciai gyengélkedésről van szó, hanem igazán komoly kimerülésről, amely sürgős pihenést igényel. A déli jelent­és szerint Briand betegsége komoly. Párizs, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Pénteken reggel még azt beszélték, hogy Briand csak apró hűlést hozott magával London­ból és néhány napra van szüksége, hogy teljesen összeszedje magát. A déli orvosi jelentés azonban jóval kedvezőtlenebb. Vaques tanár, a híres pári­zsi szívszakorvos, a nyilvánosság előtt ugyan, na­­­gyon óvatosan fejezte ki magát és nem közölt vi­lágos kórmegállapítást, az orvosi rendelkezésekből azonban arra kell következtetni, hogy Briandnak nem csupán a rendes pihenőre van szüksége. Nem fekszik ágyban, de tartózkodnia kell minde­p,leszi a m­­egerőltetéstől Nagyon rosszul esik neki, hogy le kell mondania a dohányzásról, peddig naponta, hatvan cigarettát is el szokott szívni. Egy szenve­dély,ének azonban Gö­ehepé febstve zavartalanul hó­dolhat­: egész nap horgászhat. Briand kedvezőtlen egészségi állapota már a párizsi és londoni miniszterjárás alatt feltűnt. Ele­get tett ugyan az összes tisztjével járó kötelezett­ségeknek, de nagyon sápadt volt az arca és alakja még jobban meggörnyedt mint máskor. A londoni tárgyalásokon néha nagyfokú kimerültség miatt panaszkodott. Asztmatikus fájdalmai sokkal erő­sebben jelentkeztek, mint máskor és nehezére esett végigülni az üléseket. Briand jövő márciusban lesz hetven éves. A francia szociáldemokrácia a németek pártján áll.­­ Bécs, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az Internationale kongresszusán pénte­ken Léon Hiúm mondott nagy tetszéssel fogadott egyórás beszédet. Kijelentette, hogy a­ mostani in­ternacionálé a német válság jegyében áll. Ez a vál­ság nemcsak a német munkásság, de az egész vi­lág munkássága szempontjából­­ hagy veszedelem. Mint nyolc évvel ezelőtt a Buhr-megszállás idején, a francia szociáldemokrácia ma is ugyanúgy a né­metek pártján áll. A ném­et válság nem­ önálló je­lenség a világválságain, vagy a kapitalizmus tör­ténetében, hanem a racionalizálás ideológiájának összeomlását jelenti. —­ Németországnak — folytatta — azonnal szüksége van a külföldi segítségre, olyan mérték­ben, amint gazdasági élete megköveteli. Tiltakoz­tunk a francia kormánynál az ellen, hogy ezt a segítséget politikai feltételektől tegyék függővé. Felfogásunk szerint a­ békeszerződések nemcsak igazságtalanok, hanem esztelenek is, mert olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek a józan­­sággal és a természetes fejlődéssel ellentétben üll­őak. A békeszerződések sohasem szabad szerző­dések, de nem háborúval, hanem a demokrácia esz­közeivel kell rajtuk változtatni." Breitscheid német szociáldemokrata kijelen­tette, hogy Németországban a nem proletár rétegek is érzik a kapitalizmus kihatásait és hogy a prole­­tarizálódástól meneküljenek, fantasztikus uta­kon keresik a megoldást. Most csak kettő között lehet választani, Brüning vagy Hitler és Huggenberg között. Gondolnunk kell a jövőre is, mert veszély­ben látjuk a békét és a külpolitikát. Németországot be kell illeszteni a világgazdaságba és ezért emel­jük fel szavunkat a külföld felé.

Next