Pesti Hírlap, 1931. szeptember (53. évfolyam, 197-221. szám)

1931-09-01 / 197. szám

BUDAPEST, 1931. KEDD, SZEPTEMBR 1 Lill. ÉVFOLYAM, 197. (17.558) SZÁM. Előfizetési ára­k: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­­dányszám ára (pálya­­udvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fil­lér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeres ! Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztő­ségnél, Erzsébet körút 1 Tel. : 352—96. A fiókok j­egyzékét az a­p­r­óh­i­r­­detések élén közöljük A párizsi győzelem! Vasárnap este Európa minden országá­ban, minden kis városkájában tudták, rádiók és telefonok híradásain keresztül, hogy Párizsban az egyhetes Európa úszóbajnokságok viadalából egy kis ország, Magyarország került ki első he­lyen, fényes győzelemmel. Ez a győzelem óriási meglepetést keltett odakiint, rendkívüli örömet idebent.­­Akad olyan ember, aki vállat von s azt mondja: sport ez csak, másodrendű dolog. És tetszeleg magának azzal, hogy szellemi fölénye magasságából észre sem illik venni a testi kul­tusz efféle eseményeit. Ez nem igaz. Ami Párizsban történt, szá­munkra igen nagy dolog, nemzeti ügy, az egész magyarság szívügye. Nézzük az adatokat: ki­lenc európai nemzet küldötte el legjobb úszóit a tourelles-i úszóstadionba. Az egy Ausztriát kivéve, számban, területben, hatalomban,­ va­gyonban, mindenféle lehetőségekben összeha­sonlíthatatlanul gazdagabb nemzetek, mint mi. S a németek, a franciák, az olaszok,a svédek, a finnek, a belgák és a csehek nagy sporttalálko­zóján diadalt diadalra halmozva törtet az élre a legkisebb, a legszegényebb, a magyar. A győ­zelem mértékére jellemző, hogy úszóink száz­­tizennnégy győzelmi ponttal hódították el az el­sőséget, amikor a harmadik helyre érkezett franciáknak mindössze harminchárom pontot sikerült összeszedni, a csehek pedig össze-vissza tizenkét ponttal, a mi eredményünknek tized­­részével bujdokolnak a győzelmi tabellán. Mind a kilenc nemzet jeles és erőteljes művelője a sportnak. Mind a kilenc országban­­ százezrekre menő lelkes sportközönség figyelt a párizsi verseny fordulataira. S az eredmény után kilenc országban fölbecsülhetetlen töme­­ek álmélkodnak s gondolkoznak el azon: kik az ezek a­ magyarok, miféle náció ez, amely ime kibújik szegényes, ismeretlen otthonából és a tehetség és elszántság tüzével váratlanul vé­­giggázol a nagyokon, a verhetetleneken a dia­dalmi pálmáért? Micsoda rendkívüli propagandája ez a magyar névnek és a magyar fajnak. Ez a pá­rizsi győzelem hatása kifelé. Hit, becsülés, di­csőség és ■— ismertség. Idehaza pedig — bizony, csak szét kellett vasárnap nézni ezen a városon. Az újságok ki­­adóhivatalai környékén. Ahol a nagy hirtáblák hirdették az eseményt. Elfeledte ez a város min­den baját. A takarékossági rendeleteket, az adó­emelést, a fizetésleszállítást, külföldi kölcsönt. Azt, hogy holnapután talán már kevesebbszer eszik naponta. Égőszemű, pirosarcú öröm képét öltötte magára a város. Idegenek ölelgették egymást, ismeretlenek szónoklatokat tartottak, a rohanó autók leálltak a hírtáblák előtt, népván­dorlás indult, az egyik ember nevetett, a másik könnyezett. Percek alatt mindenki tudta, a kú­riai bírótól kezdve a suszterinasig: győzelem! Ez a nagy, szomorú város egy estére boldog volt. Boldog volt , mert büszke lehetett. És túl minden lelki fáradságon, nyo­masztó hangulaton, anyagi bizonytalanságon az élet heves, diadalmas hulláma futott végig Bu­dapesten. Talán az egész országon. Mintha egy időre egyszerre csak mindenki érezte volna tes­tében és lelkében azt a feszültséget, erőt, küzdő­­képességet, győzniakarást, ami a magyar úszó­kat világraszóló győzelemre segítette az idegen, jéghideg vízben. Mintha mindnyájunk szeme előtt elvillámlott volna egy fölismerésnek a fé­nyessége. Az, hogy erre az erőre, erre a küzdőké­pességre, erre a győzniakarásra van szüksége nem csupán a magyar sportnak, de az egész magyar életnek. Ahogyan e vasárnap délután párizsi hőse, a féllábú, huszonhároméves újpesti gyerekember, vitéz Halasy Olivér a hét min­den napjának úszóküzdelmeit érezve minden tagjában, villámlás, mennydörgés, jégeső köz­ben húsz percig vívta harcát világhírű ellenfe­leivel, összeszorított fogakkal, nyilalásoktól szúró szívvel, pattanásig feszült százhuszas pul­zussal, hogy végül aléltan dől­jön győzelme nem­zetközi tapsviharába: ez a magyar szívósság és akarat különös és hatalmas példaadása. Ma összeszorított foggal, szúró szívvel és pattanásig feszült pulzussal kell törtetni és tör­tetni ebben az országban mindemeinek előre, ki a fojtogató hullámokból, a rohanó ellenfelek, a tönkrejutás, az elmerü­lés, a csőd fenyegető irama elől. De így kell küzdenie különösen azok­nak, akik nem egy sportág élén, hanem egész nemzeti életünk élén reprezentálják e percben Magyarországot." Sport? Másodrangú dolog? Egyszerű testi vetélkedés az egész? De hiszen az egész élet csak vetélkedés. Minden, ami előreviszi Az egyes embert és ami valaha előrevitte a világot, a szellem és a test vetélkedéséből, szakadatlan versenyéből született meg. És ha az egész világ úszóvetélkedéséből ez a megnyomorított, leiga­zolt, elintézettnek hitt nemzet ,elsőnek kerülhe­tett ki a szívós nevelés és lehetetlent nem is­merő akarat csodájaként, ez a tény olyan faji értékeket mutat, amellyel az élet minden egyéb terén is be kell állanunk a versenybe, önmagunk életbenmaradásáért és a jövőbeli nagy céljaink eléréséért egyaránt. Büszkék vagyunk erre a párizsi hétre, erre a szép­ vasárnapra. Büszkéi­ a külsősé­gekre, a párizsi közönség tüntető tapsaira, a magyar himnuszra s a magyar lobogóra a tou­relles-i uszodában. Büszkék vagyunk arra, hogy mi ott voltunk és elsők voltunk és éppen Párizs­ban, ahol szétosztottak bennünket egy Nagyro­­mániának, egy Nagycsehországnak, egy Jugo­szláviának. Ők hol voltak a tourellesi vasárna­pon, a­ nemzeti kultúrák, vagy mondjuk így: a nemzeti testkultúrák európai összecsapásában? A nagy, a dédelgetett, a híres utódok ... Magyar úszók, derék, pompás gyerekek, Bárányok és Halasyk, várjon hallottátok, hogy­ a francia zenekar magyar himnuszában a ti szegény, büszke nemzetetek minden fiának szí­­véből szóló hálás, szerető muzsika öleli át ben­neteket? A hágai nemzetközi bíróság állítólag már döntött a vámunió kérdésében Németország magatartása nem ütközik a békeszerződésbe, Ausztriáé azonban ellentétben á­ll a genfi jegyzőkönyvvel. A Hír szerint Ausztria önként lemond a vámunió tervéről. Genf, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Havas-ügynökség Berlinből rendesen jól informált forrásból jelentést közöl a hágai nem­zetközi bíróságnak előrelátható döntéséről a német­osztrák vámunió dolgában. E szerint Hágában igazat adtak a német fölfogásnak és megállapították, hogy Németország maga­tartása nem ütközött bele a nemzetközi szer­ződésekbe. Ausztriának azonban nem adha­tott igazat a döntőbíróság, mert az 1922-iki genfi jegyzőkönyv nem egyeztethető össze a német-osztrák vámunióval. Ennek következtében Schober kész arra, hogy még a hágai döntés közzététele előtt bejelentse, hogy Ausztria önként lemond a vámunió tervéről. Ennek a nyilatkozatnak az volna a célja, hogy Ausztria megszerezze az előzékeny magatartás morális elő­nyét és kedvezően befolyásolja azokat a tárgyalá­sokat, amelyek egy Ausztriának nyújtandó francia kölcsön körül folynak. Róma, aug. 31. A Giornale d’Italia főszerkesz­tője Genfből cikket küldött lapjának, s abban a né­met-osztrák vámunió ügyében azt írja, hogy eddig még meg nem erősített hírek szerint a hágai törvényszék nyolc szavazattal hét ellenében megállapította, hogy a német­osztrák jegyzőkönyv a vámunió előkészíté­sén ellentétben áll az 1922-ben kelt osztrák vonatkozású jegyzőkönyvvel, de magával a saint-germaini szerződéssel nem. E döntés értelmében a vámunió jogi szempontból Ausztria számára nem engedhető meg. Franciaor­szág és Olaszország azonban fenntartotta magának hogy ezt a kérdést politikai és gazdasági szempont­ból is megfontolhassa. Párbajra azonban nem ke­rül sor, mert Ausztria úgy látszik nem fog ragasz­kodni a vámuniótervhez. Ezzel feladják a nagy európai politikai vitát, amelyre már május óta ké­szülnek. Briand és Laval berlini látogatása. Genf, aug. 31 (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Laval francia miniszterelnök és Briand külügyminiszter, hír szerint, szeptember 25-én és 26-án lesz Berlinben, még­pedig akkor is, ha a Nép­­szövetség tanácskozásai addig nem értek teljesen véget. Azt hiszik, hogy sem dr. Curtius, sem Briand szeptember 20-án túl nem marad Genfben, ha csak különös körülmények ezt nem teszik szükségessé. A Népszövetségnek 12-ik teljes ülése, amely szep­tember 7-én kezdődik, az eddigi rendelkezések sze­rint legkésőbb szeptember 26-án fog véget érni. Az osztrák kisegítő kölcsön­­elmondása. London, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A négymillió fontos kissgíte-kölcsönt, amelyet az Angol Bank nyújtott a Kreditanstalt összeomlása után Ausztriának, felmondották. A fel­mondás, amelyre nyolcnapos lejárat volt kikötve, a Cityben nem keltett meglepetést Bécsi optimista magyarázat. Bécs, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata). A 150 millió schillinges rövidlejáratú köl­csön visszafizetésével kapcsolatban a következőkről értesülünk: Kézenfekvő volt, hogy ennek a kölcsön­nek az ügyében valamilyen megoldást kell keresni, mert az eddigi állapot, amely szerint a kölcsön bár­mely héten hét napra felmondható volt, mindkét fél részére kényelmetlen vo­lt és kellemetlen meglepeté­seket idézhetett elő. Ezért új megállapodást kellett létesíteni, amelynek értelmében a visszafizetést úgy szabályozzák, hogy Ausztria könnyítést kapjon kötele­­zettségének teljesítésénél. A rendezés olyan módon tör­tént meg, hogy a kölcsönt több hónapra meghosszabbí­tották, de ez alatt az idő alatt részletekben le kell tör­leszteni. A visszafizetés semmiesetre sem fogja na­gyobb mértékben megterhelni az osztrák pénztári helyzetet. A megegyezés tehát inkább lépés a kon­szolidáció felé és semmiesetre sem fogható fel ri­asztó eseménynek. Az Angol Bank a kölcsönt már három héttel ezelőtt nem akarta meghosszabbítani. Az a francia lapokban kifejezett reménység, hogy a hitelfelmondás alkalmas lesz arra, hogy Ausztriát a falnak szorítsa és Franciaország politikai kíván­sága iránt engedékenységre bírja, nem állja meg a helyét. (?) Litvinov ismertette a szovjet gazdasági „meg nem támadási“ tervezetét. Genf, aug. 31. A gazdasági albizottság ma dél­után 5 órakor Beck luxemburgi miniszterelnök el­­nöklésével újabb ülést tartott. Az ülésen Litvinov ismertette a szovjet gazdasági megnemtámadási ter­vezetét. A gazdasági támadást Litvinov a követke­zőkben foglalta össze: 1. Midőn egy állam törvény­hozási vagy közigazgatási szervei által hajtja azt végre. 2. Midőn egy állam egy másikkal szemben bizonyos időre különleges gazdasági elbánást al­kalmaz. 3. Midőn az állásfoglalás egy állam ter­mékeire, kereskedelmi tengerészetére, vagy polgá­raira és intézményeire vonatkozik abban a mérték­ben, ahogy a felsoroltak az állam gazdasági életét alkotják. Az orosz tervezet e gazdasági támadások el­len irányulna és abban Litvinov véleménye szerint minden államnak részt kellene vennie. Mindamel-

Next