Pesti Hírlap, 1931. szeptember (53. évfolyam, 197-221. szám)
1931-09-01 / 197. szám
BUDAPEST, 1931. KEDD, SZEPTEMBR 1 Lill. ÉVFOLYAM, 197. (17.558) SZÁM. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fillér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeres ! Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél, Erzsébet körút 1 Tel. : 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük A párizsi győzelem! Vasárnap este Európa minden országában, minden kis városkájában tudták, rádiók és telefonok híradásain keresztül, hogy Párizsban az egyhetes Európa úszóbajnokságok viadalából egy kis ország, Magyarország került ki első helyen, fényes győzelemmel. Ez a győzelem óriási meglepetést keltett odakiint, rendkívüli örömet idebent.Akad olyan ember, aki vállat von s azt mondja: sport ez csak, másodrendű dolog. És tetszeleg magának azzal, hogy szellemi fölénye magasságából észre sem illik venni a testi kultusz efféle eseményeit. Ez nem igaz. Ami Párizsban történt, számunkra igen nagy dolog, nemzeti ügy, az egész magyarság szívügye. Nézzük az adatokat: kilenc európai nemzet küldötte el legjobb úszóit a tourelles-i úszóstadionba. Az egy Ausztriát kivéve, számban, területben, hatalomban, vagyonban, mindenféle lehetőségekben összehasonlíthatatlanul gazdagabb nemzetek, mint mi. S a németek, a franciák, az olaszok,a svédek, a finnek, a belgák és a csehek nagy sporttalálkozóján diadalt diadalra halmozva törtet az élre a legkisebb, a legszegényebb, a magyar. A győzelem mértékére jellemző, hogy úszóink száztizennnégy győzelmi ponttal hódították el az elsőséget, amikor a harmadik helyre érkezett franciáknak mindössze harminchárom pontot sikerült összeszedni, a csehek pedig össze-vissza tizenkét ponttal, a mi eredményünknek tizedrészével bujdokolnak a győzelmi tabellán. Mind a kilenc nemzet jeles és erőteljes művelője a sportnak. Mind a kilenc országban százezrekre menő lelkes sportközönség figyelt a párizsi verseny fordulataira. S az eredmény után kilenc országban fölbecsülhetetlen tömeek álmélkodnak s gondolkoznak el azon: kik az ezek a magyarok, miféle náció ez, amely ime kibújik szegényes, ismeretlen otthonából és a tehetség és elszántság tüzével váratlanul végiggázol a nagyokon, a verhetetleneken a diadalmi pálmáért? Micsoda rendkívüli propagandája ez a magyar névnek és a magyar fajnak. Ez a párizsi győzelem hatása kifelé. Hit, becsülés, dicsőség és ■— ismertség. Idehaza pedig — bizony, csak szét kellett vasárnap nézni ezen a városon. Az újságok kiadóhivatalai környékén. Ahol a nagy hirtáblák hirdették az eseményt. Elfeledte ez a város minden baját. A takarékossági rendeleteket, az adóemelést, a fizetésleszállítást, külföldi kölcsönt. Azt, hogy holnapután talán már kevesebbszer eszik naponta. Égőszemű, pirosarcú öröm képét öltötte magára a város. Idegenek ölelgették egymást, ismeretlenek szónoklatokat tartottak, a rohanó autók leálltak a hírtáblák előtt, népvándorlás indult, az egyik ember nevetett, a másik könnyezett. Percek alatt mindenki tudta, a kúriai bírótól kezdve a suszterinasig: győzelem! Ez a nagy, szomorú város egy estére boldog volt. Boldog volt , mert büszke lehetett. És túl minden lelki fáradságon, nyomasztó hangulaton, anyagi bizonytalanságon az élet heves, diadalmas hulláma futott végig Budapesten. Talán az egész országon. Mintha egy időre egyszerre csak mindenki érezte volna testében és lelkében azt a feszültséget, erőt, küzdőképességet, győzniakarást, ami a magyar úszókat világraszóló győzelemre segítette az idegen, jéghideg vízben. Mintha mindnyájunk szeme előtt elvillámlott volna egy fölismerésnek a fényessége. Az, hogy erre az erőre, erre a küzdőképességre, erre a győzniakarásra van szüksége nem csupán a magyar sportnak, de az egész magyar életnek. Ahogyan e vasárnap délután párizsi hőse, a féllábú, huszonhároméves újpesti gyerekember, vitéz Halasy Olivér a hét minden napjának úszóküzdelmeit érezve minden tagjában, villámlás, mennydörgés, jégeső közben húsz percig vívta harcát világhírű ellenfeleivel, összeszorított fogakkal, nyilalásoktól szúró szívvel, pattanásig feszült százhuszas pulzussal, hogy végül aléltan dőljön győzelme nemzetközi tapsviharába: ez a magyar szívósság és akarat különös és hatalmas példaadása. Ma összeszorított foggal, szúró szívvel és pattanásig feszült pulzussal kell törtetni és törtetni ebben az országban mindemeinek előre, ki a fojtogató hullámokból, a rohanó ellenfelek, a tönkrejutás, az elmerülés, a csőd fenyegető irama elől. De így kell küzdenie különösen azoknak, akik nem egy sportág élén, hanem egész nemzeti életünk élén reprezentálják e percben Magyarországot." Sport? Másodrangú dolog? Egyszerű testi vetélkedés az egész? De hiszen az egész élet csak vetélkedés. Minden, ami előreviszi Az egyes embert és ami valaha előrevitte a világot, a szellem és a test vetélkedéséből, szakadatlan versenyéből született meg. És ha az egész világ úszóvetélkedéséből ez a megnyomorított, leigazolt, elintézettnek hitt nemzet ,elsőnek kerülhetett ki a szívós nevelés és lehetetlent nem ismerő akarat csodájaként, ez a tény olyan faji értékeket mutat, amellyel az élet minden egyéb terén is be kell állanunk a versenybe, önmagunk életbenmaradásáért és a jövőbeli nagy céljaink eléréséért egyaránt. Büszkék vagyunk erre a párizsi hétre, erre a szép vasárnapra. Büszkéi a külsőségekre, a párizsi közönség tüntető tapsaira, a magyar himnuszra s a magyar lobogóra a tourelles-i uszodában. Büszkék vagyunk arra, hogy mi ott voltunk és elsők voltunk és éppen Párizsban, ahol szétosztottak bennünket egy Nagyromániának, egy Nagycsehországnak, egy Jugoszláviának. Ők hol voltak a tourellesi vasárnapon, a nemzeti kultúrák, vagy mondjuk így: a nemzeti testkultúrák európai összecsapásában? A nagy, a dédelgetett, a híres utódok ... Magyar úszók, derék, pompás gyerekek, Bárányok és Halasyk, várjon hallottátok, hogy a francia zenekar magyar himnuszában a ti szegény, büszke nemzetetek minden fiának szívéből szóló hálás, szerető muzsika öleli át benneteket? A hágai nemzetközi bíróság állítólag már döntött a vámunió kérdésében Németország magatartása nem ütközik a békeszerződésbe, Ausztriáé azonban ellentétben áll a genfi jegyzőkönyvvel. A Hír szerint Ausztria önként lemond a vámunió tervéről. Genf, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Havas-ügynökség Berlinből rendesen jól informált forrásból jelentést közöl a hágai nemzetközi bíróságnak előrelátható döntéséről a németosztrák vámunió dolgában. E szerint Hágában igazat adtak a német fölfogásnak és megállapították, hogy Németország magatartása nem ütközött bele a nemzetközi szerződésekbe. Ausztriának azonban nem adhatott igazat a döntőbíróság, mert az 1922-iki genfi jegyzőkönyv nem egyeztethető össze a német-osztrák vámunióval. Ennek következtében Schober kész arra, hogy még a hágai döntés közzététele előtt bejelentse, hogy Ausztria önként lemond a vámunió tervéről. Ennek a nyilatkozatnak az volna a célja, hogy Ausztria megszerezze az előzékeny magatartás morális előnyét és kedvezően befolyásolja azokat a tárgyalásokat, amelyek egy Ausztriának nyújtandó francia kölcsön körül folynak. Róma, aug. 31. A Giornale d’Italia főszerkesztője Genfből cikket küldött lapjának, s abban a német-osztrák vámunió ügyében azt írja, hogy eddig még meg nem erősített hírek szerint a hágai törvényszék nyolc szavazattal hét ellenében megállapította, hogy a németosztrák jegyzőkönyv a vámunió előkészítésén ellentétben áll az 1922-ben kelt osztrák vonatkozású jegyzőkönyvvel, de magával a saint-germaini szerződéssel nem. E döntés értelmében a vámunió jogi szempontból Ausztria számára nem engedhető meg. Franciaország és Olaszország azonban fenntartotta magának hogy ezt a kérdést politikai és gazdasági szempontból is megfontolhassa. Párbajra azonban nem kerül sor, mert Ausztria úgy látszik nem fog ragaszkodni a vámuniótervhez. Ezzel feladják a nagy európai politikai vitát, amelyre már május óta készülnek. Briand és Laval berlini látogatása. Genf, aug. 31 (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Laval francia miniszterelnök és Briand külügyminiszter, hír szerint, szeptember 25-én és 26-án lesz Berlinben, mégpedig akkor is, ha a Népszövetség tanácskozásai addig nem értek teljesen véget. Azt hiszik, hogy sem dr. Curtius, sem Briand szeptember 20-án túl nem marad Genfben, ha csak különös körülmények ezt nem teszik szükségessé. A Népszövetségnek 12-ik teljes ülése, amely szeptember 7-én kezdődik, az eddigi rendelkezések szerint legkésőbb szeptember 26-án fog véget érni. Az osztrák kisegítő kölcsönelmondása. London, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A négymillió fontos kissgíte-kölcsönt, amelyet az Angol Bank nyújtott a Kreditanstalt összeomlása után Ausztriának, felmondották. A felmondás, amelyre nyolcnapos lejárat volt kikötve, a Cityben nem keltett meglepetést Bécsi optimista magyarázat. Bécs, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata). A 150 millió schillinges rövidlejáratú kölcsön visszafizetésével kapcsolatban a következőkről értesülünk: Kézenfekvő volt, hogy ennek a kölcsönnek az ügyében valamilyen megoldást kell keresni, mert az eddigi állapot, amely szerint a kölcsön bármely héten hét napra felmondható volt, mindkét fél részére kényelmetlen volt és kellemetlen meglepetéseket idézhetett elő. Ezért új megállapodást kellett létesíteni, amelynek értelmében a visszafizetést úgy szabályozzák, hogy Ausztria könnyítést kapjon kötelezettségének teljesítésénél. A rendezés olyan módon történt meg, hogy a kölcsönt több hónapra meghosszabbították, de ez alatt az idő alatt részletekben le kell törleszteni. A visszafizetés semmiesetre sem fogja nagyobb mértékben megterhelni az osztrák pénztári helyzetet. A megegyezés tehát inkább lépés a konszolidáció felé és semmiesetre sem fogható fel riasztó eseménynek. Az Angol Bank a kölcsönt már három héttel ezelőtt nem akarta meghosszabbítani. Az a francia lapokban kifejezett reménység, hogy a hitelfelmondás alkalmas lesz arra, hogy Ausztriát a falnak szorítsa és Franciaország politikai kívánsága iránt engedékenységre bírja, nem állja meg a helyét. (?) Litvinov ismertette a szovjet gazdasági „meg nem támadási“ tervezetét. Genf, aug. 31. A gazdasági albizottság ma délután 5 órakor Beck luxemburgi miniszterelnök elnöklésével újabb ülést tartott. Az ülésen Litvinov ismertette a szovjet gazdasági megnemtámadási tervezetét. A gazdasági támadást Litvinov a következőkben foglalta össze: 1. Midőn egy állam törvényhozási vagy közigazgatási szervei által hajtja azt végre. 2. Midőn egy állam egy másikkal szemben bizonyos időre különleges gazdasági elbánást alkalmaz. 3. Midőn az állásfoglalás egy állam termékeire, kereskedelmi tengerészetére, vagy polgáraira és intézményeire vonatkozik abban a mértékben, ahogy a felsoroltak az állam gazdasági életét alkotják. Az orosz tervezet e gazdasági támadások ellen irányulna és abban Litvinov véleménye szerint minden államnak részt kellene vennie. Mindamel-