Pesti Hírlap, 1931. október (53. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-01 / 222. szám

BUDAPEST, 1931. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­dányszára ára (pálya­udvarokon is­ 16 fülés vasárnaponként 32 fil­lér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeres tu 1931 OKI I -­Sv­­­LIU. ÉVFOLYAM, 222. (17.5_____________A CSÜTÖRTÖK, OKTOBER 1. te Szerkesztőség: Vilmos I'%.gástzár-ut 78. Telefon: • Aut. 122—95. Főkiadók: I 'Vilmos császár-ut 78. f Tel. mint a­ szerkesztő­ségnél. Erzsébet-körut 1 Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhir­detések élén közöljük CB Nemzeti nagyböjt. Irta: Hegedűs Lóránt. Mint ember, aki benyit régen nem járt la­kásba, úgy aki külföldről érkezik, jobban meg­érzi a levegő összetételét, mint aki mindig benne van. Mikor hazajőve így rányitottam a magyar közéletre, megcsapott az új és különös atmo­szféra. Ily keserűnek én még nem találtam a magyart. Ne értsenek félre, nem izgatott és nem forradalmi hangulat (s ezért rosszul fog speku­lálni, aki felbujtásra indul), hanem valamely mély, mellre leszívott keserűség dü­löng szaka­datlan s kinéz az emberek szeméből, szinte azt mondhatom, a vállukat és fejüket nyomja. V­a­­lami nagy csalódás és ezért nagy reménytelen­ség van a levegőben. Minnek a fojtó hangulatnak, ennek a min­dent elernyesztő lemondásnak az egyik oka az, hogy a lemondó és az új kormány, mikor rá­eszméltek arra (mennyit kiáltottak előre!), hogy az ország tovább nyújtózkodott, mint takarója ér, azt ragadták meg áldozatul először, aki leg­közelebb van az államhoz, hogy adót vessen reá. Ez, ciki, legközelebb áll az államhoz, a feketeka­bátos középosztály, tehát ugyanaz, amely a köz­véleményt alkotja. Mert a magyarságra rásza­kadt teher ott sújt a legirtózatosabban, ahol a közvélemény képződik, azért a keserűség sok­kal gyorsabban és szélesebben terjed szét, mintha az országnak valamely más részén kez­dődött volna a csapolás. A keserűségnek azonban nemcsak társa­dalmi, hanem sokkal mélyebb gyökerei is van­nak, még­pedig kettő. Az első az, hogy ez a ne­gyedik válság, amelyen átmegyünk. Az első láz­, rohamot minden beteg sokkal könnyebben viseli el, mint akkor, amikor már három krízis által megrázott szervezetébe ütközik bele megint a kórság. A világháború, a forradalmak s az in­fláció három egymásután következő rettentő megpróbáltatása után, amelyek mindegyike a becsületes magántulajdonba és a törekvő kere­setbe beleépített magyarságot rázta meg, most a negyedik dühöng. Ha ez volna az első válság és nem előzte volna meg három, amely a szer­vezetet máris meggyöngítette, amelynek ször­nyű következményei most rémlátomásként újra megjelennek, akkor a válság nem volna­ ily nagyméretű. Az egymásra halmozott válságok­nak az a tulajdonsága is van,­ hogy a gyógyí­tónak mindig mélyebben és mélyebben kell ka­nalaznia és most kétségtelenül elérte a legmé­lyebb mirigyeket, ahol az életerő utolsó tarta­léka található. Szerintem ez az egyik oka annak a végtelen keserűségnek, amely mint húzódó szürke őszi jelleg borítja be ma a lelkeket, szo­­báról-szobára, házról-házra, városró­l-városra, osztályról-osztályra jár s nem kimél senkit. Mert nem kimél senkit, azért hervaszt le annyi emberi fejet és annyi reménységet. De a második oka a magyarság lelki, vagy — mint mondani szokták — bizalmi válságának más természetű. Mind a három válság úgy sza­kadt ránk, hogy abban mi teljesen ártatlanok voltunk. A világháborúban óriási nép- és gaz­dasági erők tombolták ki magukat és akaratla­nul összetapostak minket, akik azt sem nem kezdtük, sem nem akarták. A forradalmak min­den vesztett háborúval együtt jártak és háború és forradalom a történelem tanulsága szerint az infláció, vagyis a pénzduzzasztás erkölcstelen eszközébe szokott beletorkolni. Ebben a három­ban a magyarság ártatlan, mi nem cselekedtünk, nem vétkeztünk, legalább is nem a fő dolgokban. Ellenben ebben a negyedik válságban ré­­szünk van, igenis, része van a kormányzatnak, mert ne feledjük el, hogy mi már szanálva vol­tunk. Helytelen ma a Németországgal való ösz­­szehasonlítás, mert Németországot sohasem sza­nálta Európa, — talán szanálni fogja most, ak­kor franciák és németek a mi érdekünkben is végre megértik egymást — ellenben nálunk nagy részben a magunk erejével, kis részben a Népszövetség által 1925-ben a szanálás megtör­­tént és nem kellett volna egyebet tenni, mint amit itt torkunk szakadtáig hangoztattunk, hogy a kormány ne lépje túl a szanálás kere­teit mindaddig, m­íg Európa oly helyzetben nincs, hogy a magyarság továbbfejlődése egész­séges keretek között megindulhat. Várni kellett volna és nem elsietni semmit, legkevésbé elsietni az adók kisrófolását és az így beszedett össze­gek elköltését. Ez az, ami máskép történt és ez az, amit a közönség — mert sokkal okosabb ná­lunk — öntudatlanul érez. A keserű hangulat­nak, a reményvesztettségnek, a fejcsóválásnak és annak a nehéz légnyomásnak, mely a kedé­lyeken ül, itt van az eredendő oka. Van azonban még egy másik is. A roppa­nás, a valóság bevallása hirtelen történt. Senki elő nem készítette a magyar közvéleményt arra, hogy nehézségek jönnek. Ellenkezőleg,­ vala­hányszor e sorok írója a sajtóban felszólalt és igen gyöngéd módon, mindig önzetlenül jajki­áltást hallatott, a legorombáskodó kommünikék egész sorával találkozott, de találkozott mással is, a pártoskodó kormányfélhivatalos jelentések olyan gyűjteményével, amelyet nagyon jó volna a Nemzeti Múzeum azon osztályába elhelyezni, ahol történelmünk összegyűlt emlékeit gyűjtik. Egy oly kormányzatnak, amely önmagát any­­nyira történelminek képzelte, hogy majd min­den miniszternek és államtitkárnak állami pén­zen állami épületre vakartatta a nevét, eszébe kellett volna jutni, hogy igenis, történelmi idő­ket élünk, annál inkább is, mert egy kommuniz­mus után a polgári társadalomnak meg kellett volna mutatnia azt, hogy a legszigorúbb takaré­kosság és fegyelmezettség példáját adja a népnek. A nemzeti nagyböjt oka ez. Mikor Tisza István kidőlt, akkor tudta meg a nemzet, hogy az, akit mint háborús uszi­­tót gyilkosok terítettek le, belül a békének apos­tola, a háború ellenzője és a nemzet érdekeinek nagyszerű védője volt. Mikor a most letűnt kor­mányzat fája, amelyen kacskaringós felfutó vi­rágok saját dicsőségére bólogattak, hirtele­l a földre terült, a szakértők jelentik, hogy bel­ il korhadt részeket találnak és ezt a nemzet­­lél­tárják. Ez az oka annak, hogy a nemzet nagy­böjtje elkövetkezett. Az olasz kormány korlátozta a devizaforgalmat. Róma, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A kormány devizarendeletet adott ki, amelyet a bankokban és a tőzsdén kifüggesz­tettek, de a sajtó egyelőre nem ad róla hírt. A rendelet a deviza üzletet és­­ ellenőrzést a Banco. it Hallénál központosítja. A bankok kötelesek sa­ját és a tőlük függő intézetek és külföldi telepeik devizaállományát a jegyintézetnek beszolgáltatni és jelentést tenni nemcsak a devizák forgalmá­ról, hanem azokról a csekkekről is, amelyek kül­földi vállalatokra vagy egyénekre szólnak. A ban­kokat felszólították, hogy ügyfeleikhez intézzenek körkérdést az érvényben levő szerződések alap­ján a legközelebbi hónapokban esedékessé váló valutakötelezettségekről és újabb üzletek folytán keletkező szükségletekről. A bankokat és hitelintézeteket felszólítják, hogy csökkentsék azoknak a vállalatoknak hi­telét, amelyek valószínűleg devizaállománnyal rendelkeznek, még akkor is, ha ez az állomány rendszeres exportüzletből ered, és a behozatal fe­dezésére szükséges. Devizákban tilos a határ­idő­­üzlet. Azonkívül megtiltották a külföldi tőzsdé­ken történtő értékpapírvásárlást és ilyen célokra devizák kiszolgáltatását. E rendelet következté­ben és Mussolini nyilatkozata alapján, amelyben kijelentette, hogy a lra stabilizációs árfolyama érintetlen marad, az olasz tőzsdéken szerdán a líra javult. Nem változtatják meg a líra árfolyamát. Felkértek bennünket a következő sorok köz­lésére: A budapesti olasz királyi követség hiva­talosan is megerősíti a Stefani-irodának tegnap közölt táviratát, amely szerint olasz illetékes rész­ről a leghatározottabban megcáfolják azokat a híreket, mintha az olasz kormány szándékában állana a lírának 1927. december 21-én megállapí­tott stabilizációs árfolyamát megváltoztatni. Eze­ket a híreket tisztára politikai és spekulatív cél­­zatúaknak kell minősíteni. A font árfolyama a párizsi tőzsdén. Párizs, szept. 30. Ma délután a párizsi tőzsdén a fontsterlinget 97,75 frankkal jegyezték. Az Angol Bank kormányzója lemond állásáról. London, szept. 30. A Daily Herald szerint Mon­tagu Norman, az Angol Bank kormányzója, egész­ségi okokból valószínűleg nemsokára lemond állá­sáról. Utódjaként Sir Robert Kindersleyt, a bank egyik igazgatóját emlegetik, aki nemrég a Francia­­országgal folytatott kölcsöntárgyalásokat vezette az Angol Bank részéről. Majdnem biztosra vehető, hogy a novemberi kormányzó­ választásokon Mon­tagu Norman nem pályázik. Újabb devizakorlátozás Csehországban. Prága, szept­ 30. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A szeptember 26-iki devizakörren­­delet kiegészítéseképen a nemzeti bank a pénzin­tézetekhez újabb rendeletet intézett, amelynek értelmében a devizaellenőrzés október elsejétől kezelve azokra a cseh­ koronaösszegekre is vonat­kozik, amelyeket belföldi számlákról külföldi számlákra cseh-koronában vezetnek át. A ban­kok kötelesek ezekről a jóváírásokról naponként kimutatást készíteni. Ez az intézkedés is csak a tőkekimentés megakadályozására szolgál, de nem kívánják megnehezíteni a külfölddel való keres­kedelmi forgalommal járó rendes ügyleteket. A külföldiek szabadon rendelkezhetnek továbbra is csehkorona-követeléseikkel, akár cseh­ koroná­ban, akár más valutában. A csehkorona-átutalást vagy a devizaeladást a bankok elsősorban ma­bírálják felül. Importszámlák kiegyenlíté­sére, külföldi tartozások kamatjának, biztosítási díjaknak, fuvar- és más hasonló díjaknak kifize­tésére az igényelt összegeket minden további el­járás nélkül rendelkezésre kell bocsájtani. A Csehországi Német Népbank szerdán be­csukta a leitmeritzi főintézet és valamennyi fiók­intézet pénztárait. A banknál levő betétek összege töb mint 115 millió korona Az angol pénzügyi félév mérlege. London, szept. 30. A folyó angol pénzügyi év első fele ma este 263.466.442 font bevétellel és 361.816.691 font kiadással zárult. Az előző pénzügyi év első fele 295.480.911 font bevételt és 353.699.777 font kiadást tüntetett fel. Az osztrák kormány előterjesztette a szanálási tör­vény­javaslatot. Bécs, szept. 30. A kormány a nemzetgyűlésben ma előterjesztette a költségvetési szanálási törvény­­javaslatot. Dr. Buresch szövetségi kancellár beszédé­ben hangsúlyozta, hogy a mostani időpont a döntést jelenti Ausztria sorsa felett. Miután bejelentette, hogy a kormány még ősszel javaslatokat nyújt be a közigazgatás legmesszebbmenő reformálása tár­gyában, appellált az osztrák tisztviselők mindenkor tapasztalt hazafiasságára s belátására. Az idő komoly — mondotta -r­­és telve van veszélyekkel. Egyetlen­egy órát sem szabad elveszíteni, hogy a megmene­külésről gondoskodjunk. Ezután megkezdték a vitát a kancellár expozéja felett. Bécs, szept 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A nemzeti tanácsban a takarékossági költ­ségvetésről szóló javaslatot a vita befejezése után áttették a pénzügyi és költségvetési bizottsághoz, amely azt egy tizenegy tagú albizottsághoz utalta. Az esti­ órákban a parlament előtt. rem». ’ott tün­tető­ csoportosulás támadt. Negyven tüntetőt letartóz­tattak.

Next